Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-27 / 26. szám, szombat

Az amerikai di plo mácia visszavonulásra kényszerüli Punl a del Estében A latin-amerikai nemzetek nem egyeznek bele a Kuba elleni akciókba A „KOLLEKTÍV INTÉZKEDÉSEK" TE RVE KUDARCBA FULLADT Punta del Este (ČTK) — A Punta del Este-i értekezlet résztvevői csü­törtökön, január 25-én folytatták az általános vitát, amely Dean Rusknak, az USA államtitkárának felszólalásá­val kezdődött. Beszédének vezérfona­lát — és ez másként nem is volt várható — kommunistaellenes uszí­tás, Kuba és a szocialista országok indokolatlan rágalmazása képezte. Rusk azt állította, hogy a jelenlegi kubai rendszer „nem egyeztethető össze az amerikai rendszerrel", to­vábbá, hogy „az amerikai kontinen­sen kívüli hatalmak az amerikai rendszert bomlasztó eszközeként akar­ják felhasználni Kubát". Dean Rusk azt követelte, hogy a ku­bai kormány ne vegyen többé részt az Amerikai Államok Szervezete szervei­nek tevékenységében s a nyugati or­szágok szüntessék meg kereskedelmi kapcsolataikat Kubával. Rusk beszédében az a leglényegesebb, hogy hűen tükrözi, miszerint az USA képtelen megszerezni a Kuba elleni ..szi­gorú intézkedések" foganatosításához szükséges kétharmada többséget. Bár a Punta del Este-i értekezleten az USA legszolgálatkészebb lakája. — Columbia képviselője — még Rusk be­szédének elhangzása előtt azt javasolta, hogy „az Amerikai Államok Szerveze­tének tagállamai szakítsák meg a dip­lomáciai, konzuli és gazdasági kapcso­latokat Kubával", Rusk már nem me­részkedett követelni ezeknek a Kuba el­leni megtorló intézkedéseknek végrehaj­tását. Punta del Este-i megfigyelők sze­rint az USA küldöttsége — tekintettel az objektív helyzetre — arra kénysze­rült, hogy ne követelje annak a lényeg­bevágó pontnak a teljesítését, amely mellett oly erélyesen szállt síkra. Punta del Este (ČTK) — A csütör­töki ülés befejezéséül dr. Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke a forradalmi Kuba küldöttségének vezetője mondott beszédet. Dorticos elnök tények felsorolásá­val megcáfolta mindazokat a vádakat, amelyeket az értekezleten résztvevő egyes küldöttségek emeltek Kuba el­len. A latin-amerikai országok füg­getlenségét és a békét nem a Kubai Köztársaság veszélyezteti — hangsú­lyozta Dorticos elnök —, hanem a népi tömegeket elnyomó s a függet­len országokban egyre nagyobb be­folyásra törekvő amerikai imperia­listák 1 A kubai kormány nem haj­landó megszakítani kapcsolatait a szocialista országokkal, bármennyire is támadják ezért az imperialisták, hanem ellenkezőleg még jobban ki­bontakoztatja és megszilárdítja eze­ket a kölcsönös barátságon és egy­más tiszteletbentartásának elvén ala­puló kapcsolatokat. Dorticos elnök kijelentette, hogy az Kongó belügyminisztere: A Gizengával szembeni eljárás törvényellenes imperialisták elképzelése szerint a Punta del Este-i értekezletnek egy újabb Kuba elleni agresszió előkészí­tését kell szolgálnia, mert az impe­rialistákat halálos aggodalommal töl­ti el, hogy a kubai forradalom nagy vonzerejű példát mutat a többi latin­amerikai nemzetnek. „Ezen az értekezleten sor kerülhet megtorló intézkedések jóváhagyásá­ra" — mondotta dr. Dorticos — „ám ez sem akadályozhatja meg a kubai népet abban, hogy még a legerősebb ellenséggel Is élet-halál harcot vív­jon szabadságáért és függetlenségé­érti Ha az agresszió e figyelmez­tetés ellenére is megismétlődne, a felelősséget ezért nemcsak az agresz­sziv lépést jóváhagyó kormány visel­né, hanem mindazok is akik e lé­pésre sarkallták". A Punta del Este-1 értekezleten je­lenlevő megfigyelők túlnyomórészt ar­ra utalnak, hogy megcáfolhatatlanul balsikerrel végződött az amerikai kül­döttség arra irányuló törekvése, hogy az értekezleten hagyjanak jóvá Kuba elleni „kollektív intézkedéseket." A Francé Presse tudósítója szerint az USA kormánya attól tart, hogy a diplo­máciai kapcsolatoknak az USA által eredetileg szorgalmazott kollektív meg­szakítása „nyugtalanságot idézne elő egyes latin-amerikai országokban". A küldöttségek előzetes tárgyalásai és a küldöttek beszédei arról tanúskodnak, hogy az USA-nak nem sikerült elegendő számú szavazatot megnyernie eredeti „határozott irányvonala" érvényre jutta­tására. Leopoldville (ČTK) — Christophe Gbenye, a központi kongói kormány belügyminisztere egy csütörtökön rendezett sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy az Antoine Gizengával szemben jelenleg tanúsított magatar­tás teljes önkényességre vall. Gbe­nye ezért semmi közösséget nem vál­lal azzal a banásmóddal, amelyben Gizenga részesül. Gbenye kijelentette, hogy Adoula miniszterelnök szóbeli utasítására vették őrizetbe Gizengát, a központi kormány miniszterelnökhelyettesét, a kongői parlament képviselőjét. Kije­lentette, hogy Gizengát eddig formá­lisan semmivel sem vádolják, és nem tettek közzé a vád emelésére jogala­pot adó iratanyagot sem. Gbenye kö­zölte, hogy Adoula felszólította, gon­doskodjon Gizenga biztonságáról. Ed­dig azonban arra sem adódott alka­lom, hogy meglátogassa Gizengát. Gi­zengát egy katonai táborban Mobutu ejtőernyősei őrzik, akik már két esetben megakadályozták Gbenyét, hogy a tábor területére lépjen. Ezt azzal in­Kibújt a szög a zsákból A hét elején megkezdődött az Ame­rikai Államok Szervezetének külügy­miniszteri értekezlete Uruguay egyik festői szépségű fürdővárosában, Pun­ta del Este-ben. Viharos előzmények s még viharosabb kísérőjelenségek jellemzik az amerikai imperialisták újabb merényletét a forradalmi Kuba ellen. A latin-amerikai országok nép­tömegei tudják azt, amit a Times is nyíltan bevallott: „A tavalyi kudarc után Kennedy elnök világosan felis­merte, hogy az Egyesült Államok nem képes egyedül bosszút állni. A megtorláshoz a többi latin-amerikai ország segítségére is szüksége van." Ez a kijelentés eléggé rávilágít a Punta del Este-i értekezlet összehívá­sának hátterére és igazi okaira. Az Egyesült Államok nem mer nyíltan kikezdeni a forradalmi Kubával, mely egyszer már megleckéztette partra­szállt zsoldosait. Alattomosan, a la­tin-amerikai országok „kollektív ösz­szefogásának" leple alatt kísérli meg most a támadást. Most, az értekezlet munkájának el­ső napjai után, az amerikai kormány­körök lógó orral kénytelenek meg­állapítani, hogy nem sikerül úgy megvalósítani terveiket, ahogyan azt rózsásan elképzelték. Hiába tartották be az értekezlet előtt azt a régi el­vet, hogy a kocsi is fobban megy, ha kenik. Columbiát sikerült megvesz­tegetéssel rábírniuk, hogy formálisan kezdeményezze az értekezlet össze­hívását, ám igen sok tekintélyes la­tin-amerikai állam ellenezte a gon­dolatot, s az USA aligha számíthat támogatásukra. Szigorú intézkedése­ket Kuba ellen csak az Egyesült Ál­lamok és még vagy tíz ország köve­tel; Brazília, Bolívia, Ecuador, Haiti és Mexikó elleneznek minden meg­torló intézkedést; Chile, Uruguay és Venezuela csak formális nyilatkozat­ban hajlandók elítélni a „kubai ag­resszort". A tárgyalások folyamán az amerikái^ diplomáciának a kulisszák dokolták, hogy Gbenyének nincs en­gedélye a biztonsági szervektől. A kongői belügyminiszter kijelentette, hogy elsősorban Nendeka, a biztonsági szervek főnöke felelős Gizenga sorsáért. Gbenye Nendekát már régebben meg­fosztotta tisztségétől, de a miniszter en­nek ellenére továbbra is megmaradt he­lyén. Jól tájékoztatott körök szerint Nendeka szélsőségesen jobboldali és tisztségének megtartásában Mobutu tá­bornok támogatja. Stockholm (CTK) — Az AFP tudósí­tója közölte, hogy Svédország és Dánia kormányának képviselői szerint az em­lített országok nem tehetnek eleget U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára felhívásának, és nem küldhetnek Kongó területére további katonai alakulatokat. 1 A kommunista párt és a CGT szakszer­! vezet felhívására sok ezer párizsi vonult l a külügyminisztérium épülete elé és • tiltakozott az ultrák bombamerénylete el­f Men. „Békét Algériábanl" „Az OAS meg-; i rögzött gyilkosok bandája" — hirdetik a feliratok. (CTK — rádiófényképe) A Francia Kommunista Párt politikai irodájának felhívása: Gátat kell vetni a fasizmusnak Franciaoiszágban Párizs (ČTK) — A titkos hadsereg szervezetébe tömörülő fasiszták nap­ról napra merészebbek s egyre több gaztettet követnek el. Támadásaik a demokrata, a köztársasághoz hü tisztek és különböző politikai meg­győződésű újságírók ellen irányulnak — áll a Francia Kommunista Párt politikai irodája csütörtökön közzétett nyilatkozatában. A fasiszták a lakosság Körében ret­tegést és a tehetetlenség érzését akarják kelteni. A Francia Kommu­nista Párt politikai irodája hangsú­lyozza, mennyire botrányos az, hogy a hadsereg, a rendőrség, az állami szervek, sőt a kormány is egyre na­gyobb mértékben tamogatja a pucs­csistákat. A közegek elnyomják a demokratikus mozgalmat és nem en­gedélyezik a fasisztaellenes tiltako­zásokat. A Francia Kommunista Párt politi­kai irodája kipellengérezi a Guy Mol­lethez hasonló jobboldali szocialista vezérek mesterkedéseit. Az egyetlen eszköz, amely ínég fel­tartóztathatja a támadásba lendült fasizmust, a munkásosztály s a de­mokraták minden erejének egyesítése a közösen vívott harcban, amelynek/ célja a fasiszta gyilkosok, oujtogatóik és cinkostársaik megzabolázása, a hadsereg, a rendőrség s az államap­parátus megtisztítása a fasiszta ele­mektől, a demokratikus szervezetek és funkcionáriusok biztonsága, a de­mokrácia életrekeltése és megújho­dása, végül pedig az, hogy az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kormányé­val folytatott tárgyalások útján hely­reálljon a béke Algériában. A Francia Kommunista Párt poli­tikai irodája leszögezi, hogy az egész országban egyre nagyobb méreteket ölt az antifasiszták mozgalma. A po­litikai iroda felszólítja Franciaország mögött sikerült megnyernie Argentí­nát, hogy javasolja: rekesszék ki Ku­bát az amerikai államok közösségé­ből. Eléri-e az értekezlet azt a célt, melyet Rusk külügyminiszter érkezé­sekor így fogalmazott meg: „Remé­lem, az értekezlet hatékony eszközö­ket talál a nyugati félteke megvédé­sére a Kuba részéről fenyegető kom­munista veszéllyel szemben." „Az el­ső lépés, elszigetelni Castrőt annak biztosítására, hogy Kuba ne lehessen a fertőzés forrása más országok szá­mára."? Korai lenne még a válasz. Ám a tanácskozások eddigi lefolyása azt mutatja, Columbia, s más véres rendszerű diktatúrák, az Egyesült Ál­lamok leghűségesebb csatlósai csa­holnak legjobban Kuba ellen, míg az államok többsége vagy kelletlenül hallgatja, vagy pedig határozottan ek lenzi az amerikai mesterkedéseket. Ez történik a tárgyalóterem falai kö­zött. Odakünn viharosabb a helyzet. A la­tin-amerikai országok népei tízezres tö­megtüntetéseken tiltakoznak az USA cselszövései ellen, s világos tanújelét adják annak, hogy következetesen szoli­dárisak Kubával, Az utca hangját pe­dig lehetetlenség nem meghallani. Afrikai sakkfigurák és mozgatóik A Punta del Este-i külügyminiszte­rt értekezlettel egyidőben az afrikai Lagosban is külügyminiszteri tanács­kozás folyt. Az volt a célja, hogy előkészítse a csütörtökön megkezdő­dött afrikai csúcsértekezletet. Ám olyan nézeteltérésekre került sor, hogy az ún. casablancai csoport ál­lamai — a pozitív semlegesség elve alapján antiimperialista önálló nem­zeti politikát követő afrikai orszá­gok: Ghana, Guinea, Mali, Marokkó, az EAK, Tunézia, sőt újabban Szudán is lemondták részvételüket. így pe­dig aligha vezethet konkrét ered­ményre az afrikai államfői értekezlet. A casablancai csoport távolmaradá­sának fő oka az ideiglenes algériai kormány mellőzése volt, ami nyílt megkülönböztetés. A lagosi értekezlettel kapcsolatban felvetődött az afrikai egység kérdése. A casablancai csoport nemzeti érde­keknek megfelelő politikát követő ál­lamai eleve nem értettek egyet a Monrovia-csoport tagjaival, amelyek­nek egy része — a volt francia gyar­matok — az Elefántcsontpart, Niger, Szenegál köztársaságok, a brazzavil­lei Kongói Köztársaság s mqsok támo­gatják az afrikai államok belépését az Európai Gazdasági Közösségbe (a Közös Piacba). Ezek a francia-nyu­gatnémet monopóliumok szekerét tol­ják. A csoport más tagállamai viszont amerikai befolyásra különálló afrikai közös piacot szeretnének, ami szin­tén nem az afrikaiak javát szolgál­ná. A neokolonializmus bomlasztja az afrikai haladó erőket. Találóan álla­pította meg a ghanai Evening News: „Ha a független afrikai államok poli­tikailag nem egyesülnek közös bel­és külpolitikát folytató államszövet­ségben, ha nem szüntetik meg em­bernek ember általi kizsákmányolá­sát, ha nem vívják ki a termelőesz­közök társadalmi tulajdonát, ha nem lépnek az imperializmus és a gyar­mati rendszer elleni harc, a pozitív semlegesség politikájának útjára és nem szüntetik meg a katonai támasz­pontokat — ugyanaz lesz a sorsuk, mint a latin-amerikai országoknak ... Ha nem érjük el Afrika politikai egy­ségét, az afrikai tömegek kizsákmá­nyolása a végtelenségig elhúzód­hat ..." Jól jellemezte a marokkói Al­Alan, az Istiklal párt lapja a lagosi összejövetelt: „A gyarmatosítók nem tették le a fegyvert. A lagosi állam­fői értekezlet összefügg a gyarmati rendszer erőinek mozgósításával az afrikai felszabadító áramlat ellen." G izenga életveszél yben A gyarmatosítók akcióba léptek Kongóban is. Ezt bizonyítja a kongói dráma újabb fordulata. Az ENSZ, melynek csapatai nemrégen erélyes lépéseket tettek a „jobboldali" Csőm­be „szarvainak letörésére", most „balra" csaptak le: Foglyul ejtették Gizengát. a kongói központi kormány koholt vád alapján elmozdított mi­niszterelnöklielyettesét, akit most a binzai támaszponton Mobutu zsoldosai őriznek. Adoula miniszterelnök kije­lentette, hogy Gizengát bíróság elé állítják, mert állítólag lázadást szer­vezett a kormány ellen. A nyugati la­pok sem titkolják, hogy az állítóla­gos „összeesküvés" koholt vád, hogy ürügyül szolgáljon Gizenga félreállí­tására. „Politikailag nagyon tapaszta­latlan egyének várhatták csak, hogy egyes angol jobboldali lapok vagy konzervatív pártiak felhördülnek. Meg sem mukkantak. A magyarázat egy­minden dolgozóját, minden demokra­táját, hogy bővítsék ki és szilárdítsák meg az egymás közötti kapcsolato­kat. A kommunisták a jövőben is a fasisztaellenes harcosok élén halad­nak. • Erősödik a fasisztaellenes egység Párizs (CTK) — Franciaország vidéki városaiban egyre gyakrabban fordul elő, bogy a baloldali és a demokratikus erők közösen lépnek fel. így például a Fran­ciaország észak-keleti területén levő Ardennes és Meurthe-et-MoseíIe megyék­ben a szocialista párt szervezetei tá­mogatják az antifasiszták közös fellé­pését. Longwyban, Nancyban és más vá­rosokban is egymást követik a tömeges látogatottságú nagygyűlések, amelyeket a demokratikus pártok, a szakszervezetek és egyéb haladó irányzatú szervezetek rendeznek. A Schneider Művekről közismert Creu­sotban a/szakszervezetek, a kommunista párt, az egységes szocialista párt és a radikális pártok tagjaival együtt rendez­nek fasisztaellenes tüntetéseket. • Fasisztaellenes hangulat a hadseregben Párizs (CTK) — A 'l'Humanité pénteki számában közölte a párizsi katonaiskola növendékeinek levelét, amelyben mély­séges felháborodással Ítélik el az OAS tagjai által elkövetett gyilkosságokat és közlik, hogy antifasiszta bizottságot léte­sítettek. Egyre jobban terjed a fasisztaellenes hangulat a tényleges szolgálatot telje­sítő katonák sorában is. Sok helyőrség­ben antifasiszta bizottságok, és egyéb de­mokratikus szervezetek létesülnek, ame­lyekben a fasisztaellenes francia kato­nák készülnek a titkos hadsereg szer­vezete elleni erélyes fellépésre. . • Az ultrák tovább garázdálkodnak Párizs (CTK) — Az OAS-ban szerve­zett banditák tegnap reggel tüzeltek a Francia Kommunista Párt neuiliyi irodá­jára .Az FKP beauvaisei helyiségét a pén­tekre virradó éjjel felrobbantották. Csü­törtökön bomba robbant az egyik mar­seillei pártszervezet helyiségében. Algériában csütörtökön 18 személy vesztette életét,, ebből 9 algériai és 8 európai. 43 ember megsebesült, köztiik 33 algériai és 10 európai. Az AP hírügynökség néhány példát közöl arról, hogyan hajtják végre gyil­kosságaikat az OAS-banditák: Algír elő­városában egy kis üzlet előtt álldogáló csoportra autóból nyitottak tüzet. Három algériait a helyszínen megöltek. Oran­ban az ultrák megtámadtak egy csoport algériait és kettőt közülük megöltek. Blideben a fürdő előtt várakozó algé­riakra tüzeltek a fasiszták. szerű: „Az ENSZ most a Keleti-tarto­mány baloldali képviselője, Lumumba barátja és tanítványa ellen fordult. Gizenga nem számíthat Welensky tá­mogatására és a Westminster palotá­ban sincsenek befolyásos védnökei." Jellemző, hogy Gizengát Gbenye bel­ügyminiszter tudta nélkül tartóztatták le. A belügyminisztert be sem engedte az őrség a fogolyhoz. Ez újra megerősíti a haladó körök aggodalmát, hogy Gi­zengának is Lumumba sorsát szánják. A szovjet ENSZ-küldöttség ezért komoly biztosítékot kért Gizenga személyének sérthetetlenségére, ugyanakkor követeli, hogy a Biztonsági Tanács vizsgálja fe­lül, hogyan hajtották végre a Kongóra vonatkozó ENSZ-határozatokat, ami a vi­lágszervezet fegyveres alakulatainak leg­főbb feladata. El kell tűnnie a gyarmati szégyenfoltnak A gyarmati rendszer elleni engesztel­hetetlen harc jegyében tárgyalt a világ­szervezet közgyűlése az angolai kérdés­ről. Negyven afrikai és ázsiai ország ha­tározni javaslatban követelte Angola függetrfenségét, és felszólította a tagál­lamokat, tagadjanak meg minden olyan segítséget Portugáliától, amelyet ez An­gola népének elnyomására használhatna fel. Az ENSZ tárgyalásainak eddigi ered­ménye volt annak a 17-tagú különleges bizottságnak a kinevezése, amely ellen­őrzi nmjd a gyarmati népek független­ségéről hozott határozat végrehajtását. A gyarmati rendszer végnapjai Nyu­gat-Iriánban is meg vannak számlálva. Az indonéz kormány az ENSZ állandó tárgyalásai ellenére felkészül Nyugat­Irián felszabadítására. Ezt bizonyítja az indonéz kormány legújabb Intézkedése: törvényt hoztak az általános mozgósí­tásról. Az imperializmusra a világ minden ré­szén kudarc vár. Ma még erős és gör­csösen ragaszkodik pozícióihoz. Nem vár könnyű harc a népekre. Ám győzni fog­nak, mert ez a történelmi haladás íür­vényszerűsége. ^ÖRINCZ LÁSZLÓ 1962. január 27. (JJ SZ0 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents