Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-24 / 23. szám, szerda

I 'f / {•••SÍÉ^-J* lesz a zárszámadás Januári fagyos szél süvít Veľké-Uľa n?" utcáin. A fákon csörögnek az ágak. A földeket alig egy ujjnyi hó tí-Karó borítja. Puszta, kietlen a hatí r, sehol egy élőlény Hol vannak, mit csinálnak ilyenkor a falu szorgalmas földművesei, akik kora tavasztól késő őszig a határban szorgoskodtak? A föld befagyott s még a traktorosoknak is nyoma veszett. Annál népesebb a szövetkezet irodája, telve számokkal bíbelődő embe rekkel. Amikor benyitok, észre sem vesznek, senki sem zavartatja magát és nyugodtan tovább számolnak. Boros Jenő, a szövetkezet mezőgazdásza figyel fel leghamarább és így neki teszem fel a kérdést. — Mivel foglalatoskodnak ilyenkor az emberek, amikor a határban minden munka szünetel? — Mivel? Hát sertést vágnak. Mindenki 2—3 métermázsás disznót hizlalt és ez az idő disznóölésre igen alkalmas. Garaj János, a szövetkezet elnöke azonban komolyra fordítja a szót. Az állattenyésztésben nincsen szünet. Ott most sem pihennek. Teljes ütemben folyik az istállótrágya kihordása. A kertészetben sem tétlenkedünk, ott is akad éppen elég tennivaló. Ez a sok ember pedig itt az irodában a múlt év zárszámadását, meg az idei munkatervet és ennek alapján a pénzügyi tervet dolgozza ki. A szövetkezeti tagokat természetesen legjobban az érdekli, milyen eredménnyel zárult az 1961-es év, mert hiszen ettől függ az évvégi jutalmazás. A szövetkezet könyvelőjét azonban hiába vallatom. Amíg nem ugrott ki a végső szám, addig semmi bizonyosat nem mondhat. Annyit azonban mégis elárul, hogy Jut valami a zárszámadáskor is. Zák Vincenc, a szövetkezet könyvelője, a múlt évi termelési költségeket elemzi. Pontosan kiszámította, mibe kerül a szövetkezetnek a búza, rozs, árpa stb. métermázsánkéntí termelési költsége. Ugyancsak kiszámította az állattenyésztési termékek előállítási költségeit. — Mennyibe keriil a szövetkezetnek egy liter tej előállítása? — kérdem a könyvelőt. — A termelési költségek nemcsak szövetkezetenként, hanem istállónként is igen eltérőek. Nekünk például öt istállónk van különböző termelési eredménnyel. Ezért fhi nem átlagban — mint ezt sok h>lyen teszik — hanem istállónként számítjuk ki ezt. tgy bunkkanunk a hibákra és fogyatékosságokra. Az első számú istálló vezetője Lindel elvtárs. Ö 1,88 koronáért termeli a tej literjét. A 3-as számú istálló vezetője Hronec elvtárs. Itt 1,98 koronába kerül a tej" literje. Szövetkezeli méretben pedig 1,89 korona az átlagos eredmény. Most a tél folyamán van elég időnk annak megállapítására, miért termelnek az egyik helyen olcsóbban, a másik helyen pedig drágábban és ebből okulhatunk. A zootechnikus ilyeténképpen tiszta képet nyer az állattenyésztés helyzetéről és biztos kézzel Küszöböli ki a még fennálló hibákat. — De nemcsak a tejről, hanem a húsról ls beszéljünk — mondja 2ák elvtárs. Évente átlag 112 szarvasmarhát hizlalunk. Eredetileg napi 80 dkg súlygyarapodást terveztünk. Most, az évvégi összegezéskor örömmel állapítottuk meg, hogy darabonként 90,5 dkg-ot értünk el. Kattog az írógép, zúgnak a számológépek, gyűlngk a számoszlopok a> szövetkezet irodájában. A zárszámadásra készülnek. A végső szám még ismeretlen, de az elmondottakból már megállapítható, hogy jut az évvégi jutalmazásra is. f-y A felelősségtudatról Január 13-ról 14-re virradó éjjel Nové ZámkybÓl gépkocsin utaztunk Brallslavába. Szegény öreg Skodánkat nem győztük dicsérni, amiért olyan pompásan „falta" a kilométereket. Nové Zámkyban akartunk tankolni, azonban kitudódott, hogy a városkában ntncs a benzinkutaknál éjféli szolgálat. Sebaj, biztattak a körülállók, Komárnóig még eljutnak, s ott kapnak benzint az éjszaka minden órájában! Szerencsére annyi hajtóanyagunk még volt, hogy Komárnóig eljussunk. De csak annyi — egy cseppel sem több! Reménykedve hajtottunk a volt Piac-téri kivilágított neonreklámos benzinkút elé. Éjfél után egy órára fárt az idő. A gépkocsivezető kiszállt és óvatosan bekopogtatott a befüggönyözött ablakon. Semmi nesz! Dörömbölni kezdett, hosszan, kitartóan. A félórás áörömbölésnek azonban semmi eredményét sem láttuk. A kivilágított ablakok továbbra is némák maradtak! — VárjunkI Hátha elugrott valahová a szolgálatos — javasolta a gépkocsivezető. S vártunk! Közben az arrajáróktól kérdezősködtünk, tart-e ez a benzinkút éjjeli szolgálatot? — Ez tart, csak be kell zörgetni, bizonyára elaludt az ügyletes, — volt a válasz. Erre aztán még erélyesebb dörömbölés következett. Három óra tájban valóban megérkezett — de nem a szolgálatos benzinkútkezelő — hanem a közbiztonsági szervek járőre. Nem fizettünk büntetést a csendháborításért. Ö is azt javasolta, hogy csak zörgessünk, hiszen a szolgálatosnak itt kell lennie. De nem volt ottl Még egy parányi papirt sem találtunk, melyre esetleg a lakáscímét írta volna fel Nem volt más kiút, a rendőrt kérdeztük meg, most már miképpen jutunk Bratíslavába. — Próbáljanak szerencsét az örszobán! Es megtaláltuk a szerencsét! Végre megszereztük az áhított benzint! De ki volt szolgálatban a benzinkútnál? Miért hagyta el munkahelyét? Mi lenne, ha például útközben a mozdonyvezető és, a fűtő is -elugrana egy fröccsre az étkezőkocsiba? — Ml lenne, ha a határőr megunná az őrködést — gondolván: úgy sem Jön senki — s nyugodt lélekkel álomra hajtaná a fejét? Mi lenne, ha az ügyeletes orvos, tűzoltó, rendőr, az éjszaka dolgozó bányász vagy munkás három órára „csak úgy" kereket oldana? Es mi történhetett volna, ha egy mentőautónak fogy el a benzinkészlete és három Órás késéssel érkezik a halálos betegért? Hol van Itt a kötelesség — és a felelősségtudat? Az illetékes komárnói szervek bizonyára megadják rá a választ! (szó). A levélhordó kézbesíti Sokszor bebizonyosodott, mennyire igaz az az állítás: ahány nyelvet beszélsz, annyi embernek számítasz. Pártunk és kormányunk bölcs előrelátással támogatja a nyelvtanulást, elsősorban is az orosz nyelvét, amelyet az összes iskolákban tanítanak. Sűrűn látogatottak a népszerű orosz népi nyelvtanfolyamok ls. Kiváló segítőtárs a szovjet sajtó. Terjesztésével nálunk az ORBIS könyvkiadóvállalat foglalkozik. Ezekről a dolgokról beszélgetünk Václav Salamoun elvtárssal, az ORBIS szovjet sajtóosztályának a vezetőjével. A szovjet sajtóosztályt 1948-ban szervezték meg, azóta gyűjti Šalamoun elvtárs érdekes munkatapasztalatalt. Milyen eredménnyel? Ítéljük meg az alábbiakból önmagunk. MELYIK A LEGKEDVELTEBB? Az indulás nem volt egyszerű. De az évek folyamán mind több és több dolgozó sajátította el az orosz nyelvet, rászoktak a szovjet sajtó olvasására, megszerették az újságok, a tudományos és szaklapok böngészését. Hiszen oly sok mindenben bővíthetik dolgozóink a Szmena, a Vokrug szveta, az Ogonyok, vagy a Probleml mira i szocializma, esetleg a Voproszi raketnoj tyehnyiki és a többi folyóiratok olvasásával látókörüket, ismereteiket. A legkedveltebb és legelterjedtebb az ifjúság körében a Murzilka, évi 105 ezer előfizetője van. Utána mindjárt a Rabotnyica, a nők lapja következik 40 000 állandó olvasóval. A Szovjetszkij ekran kulturális lapra évente 25 000-en fizetnek elő. A szovjet pionírok lapját 18 000 kisiskolás várja szívrepesve. Természetesen a politikai napilapok közül - elsősorban a moszkvai Pravdát szintén sok ezren olvassák. Tömegesebb érdkelődés a hetilapok ős folyóiratok Iránt mutatkozik. T

ÖBB MINT FÉLMILLIÓ ELŐFIZETŐ Az évi előfizetők számát tekintve igen reményteljes a fejlődés. Míg 1957-ben a szovjet újságokra 300145en fizettek elő, 1961-ben az előfizetők száma már 525 000-re emelkedett. Az előfizetők a legkülönbözőbb rétegekből tevődnek össze: üzemek, kísérleti és kutatóintézetek, népkönyvtárak, különbőző fokú iskolák, szakiskolák és főiskolák s nagyszámú egyéni előfizető. — Osztályunk élénk kapcsolatot tart fenn a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetséggel és az orosz népi nyelvtanfolyamok vezetőségével. Az 1962-es évben ezekbe a tanfolyamokba tízezerszámra Iratkoztak be a dolgozók — mondja Salamoun elvtárs. — De az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumával, az Egészségügyi és Földművelésügyi Minisztériummal is szorosan és érdemesen együtt dolgozunk. Nagy segítségünkre vannak az előfizetők gyűjtésében. A tanítók ls versenyben állnak egymással az egész országban. A legszorgalmasabbakat, akik a legtöbb előfizetőt toborozták, az ORBIS megjutalmazza: az elsc. díj kéthetes tartózkodás a Szovjetunióban. így aztán mindenki megtalálja a számítását: a tanítók is, de az előfizetők is, akik azonkívül, hogy elsajátítják az orosz nyelvet, a Szovjetunió fejlett szakirodalmát tanulmányozhatják, és megismerhetik a szovjet nép gyönyörű életét, a. kommunizmus küszöbén álló fényes*távlatait. ÉVRŐL ÉVRE TÖBB LAP r A Szovjetunióban évről évre több és több lap jelenik meg. Mindebből meríthetünk. Az idén 1200 különféle újság és folyóirat áll rendelkezésünkre. Sok közülük fordításban, a többi világnyelven, angolul, franciául, spanyolul, németül is megjelenik, hogy azokon, a nyelvterületeken is olvashassák, ahol az orosz nyelv nem oly elterjedt. — Nehézségeink is vannak — válaszolja kérdésünkre Salamoun elvtárs —, de leküzdjük őket, legalábbis eddigi fáradozásaink e téren nem voltak hiábavalók. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kiérdemeljük vevőközönségünk megelégedését Ez többnyire sikerül is. Elég nagy készleteink vannak, de ha ezek nem fedeznék a keresletet, az egyes síükséges számokat utólag is beszerezzük. A , Szovjetunióban, mint mindent, a sajtótermékeket is tervezik éspedig a papírszükségletet, de a tudást szomjazó szovjet nép még így is olyan óriási érdeklődést tanúsít a politikai, gazdasági, irodalmi, tudományos és szaksajtó iránt, hogy az újságárusok bódéi előtt nem ritka látvány a türelmesen várakozó hosszú embersorok. Nálunk az ORBIS és a Posta Hírlapszolgálata biztosítja vevői kényelmét és lehetővé teszi számukra, hogy az előfizetés révén a megrendelt újságot, folyóiratot a levélhordó kézbesítse. KARDOS MÁRTA Mellékajtók politikája A gyarmattartók kiszorulása Afrikából az első nagy lépést jelenti az afrikai népek teljes felszabadulásának útján. Ám. ez csak az első lépés. A gyarmati rendszer ugyanis nyílt és közvetlen politikai, gazdasági és kulturális alárendeltséget jelent, miután az államhatalom az uralkodó idegen ország kezében van. Húsz évvel a második világháború után azt látjuk, hogy majdnem minden európai hatalom gyarmaturalma megszűnik Afrikában, s ennek következtében úgyszólván az • egész államhatalmat az afrikai országok helyi lakossága veszi át. Ám a kormányzás gyarmati formája csupán egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel az imperialisták a fejletlen országokat kizsákmányolják, viszont a gyarmati kormányzási rendszer felszámolása esetén ís megőrizhetik gazdasági uralmukat és politikai befolyásukat. Az imperialisták kénytelenek politikai engedményeket tenni, miután szemben találják magukat az elszánt afrikai népekkel, amelyek kl akarják vívni nemzeti szabadságukat, szuverén afrikai államokat akarnak létesíteni afrikaiakból alakuló felelős kormányokkal, saját nemzeti lobogóval és himnusszal, önálló kulturális, parlamenti és állami életformával, afrikai kézben levő népgazdasággal, nemzeti fegyveres erőkkel. Az Imperialisták azonban abban reménykednek és arra törekszenek, hogy más módon, a gyarmati kormányzás közvetlen formájától eltérően megőrizhessék befolyásukat. A legkomolyabb jelenség az, hogy az imperialisták folytatják és erősíteni igyekszenek gazdasági uralmukat a politikai függetlenségüket kivívott országokban. Most az emberiség egyharmad része a szocialista rendszerben él. A szocialista világ ipari erejével is gyorsan utólérl a tőkés országokat. Ez kétségtelenül döntően kihat majd a politikai függetlenségüket kivívott országokra és megkönnyíti helyzetüket, hogy elkerülhessék a legerősebb imperialista hatalmak hálóját. Az Imperialista nagyhatalmak azonban továbbra is kísérleteket tesznek más népek gazdasági leigázására. Az imperialisták nem szakítanak teljesen hajdani feudális szövetségeseikkel, mert újra meg akarnak alkudni a most születő afrikai kapitalista osztállyal. Az Imperialisták például Ghánáján, Nigériában, Kongóban és Kamerunban a feudális vezetőket és a törzsi viszálykodást akarják felhasználni a nemzeti mozgalom aláásására és meggyengítésére, s így akarnak nyomást gyakorolni az új országok kormányaira. Az Imperialisták egyre inkább azokra a gyarmati tisztviselőkre támaszkodnak, akik a volt gyarmatok politikai függetlenségének kivívása után ís „tanácsadói" minőségben az új független államok szolgálatában maradnak. Ezek a tisztviselők, akikhez újabban sok műszaki tanácsadó ls csatlakozik, az állampolitíka valamennyi területén éreztetik befolyásukat. Megtalálhatók a fegyveres erők, a rendőrség között, a bíróságokon, a hírlapszerkesztőségekben, a közoktatásban, a gazdasági szervekben. Minden törekvésük arra irányul, hogy a nyugati hatalmak tömbjéhez kössék az új államokat. Egyik eszközük az antikommuniimus. E téren

1 határozott szerepet játszanak a különféle katonai szövetségek, s a katonai segítség kölönféle formái, többek között az is, hogy sok afrikai tisztet francia vagy angol iskolákban képeznek kl. § Az imperialisták afrikai katonai tervei Az imperialisták katonai szempontból egyik fontos stratégiai területüknek tekintik Afrikát. Georges Rever volt francia vezérkari főnök így vélekedett erről: „A rakétaháborúban Afrika logikusan Európa legújabb védelmi támaszpontja. Csak a Szahara van oly messzire az orosz rakéták kilövésétől, hogy eredményesen betölthesse Európa stratégiai függvényének a szerepét." Radtief volt hitlerista tábornok is ebben a szellemben nyilatkozott: „A Marokkóban, Líbiában és a Perzsa-öböl partvidékén elhelyezett amerikai repülőterek egy világháború kitörése esetén kiindulópontul és bázisul szolgálnak a stratégiai légierők déloroszországi hadműveleteinek lebonyolítására . .." A tábornok jelentőségteljesen hozzáfűzi: • „...A katonai támaszpontok békés időben a politikai beavatkozás katonai pillérét. Ügyszólván minden esetben az anyaországok tekintélyét, hatalmát és kulturális jelentőségét biztosító gócok szerepét játsszák, katonai erő közvetlen alkalmazása nélkül, hogy nyomást gyakoroljanak, megszilárdítsák és védelmezzék érdekeiket a környező területeken." Ne csodálkozzunk tehát, hogy a NATO-országoknak legalább 17 légitámaszpontjuk van Afrtkában. Közülük 6 Marokkóban, 4 Líbiában, 2 Kenyában, 2 Tanganyikában, 1 Etiópiában, 1 Ugandában és 1 Libériában. Afrikában 8 tengeri támaszpont van. A NATO hivatalos támaszpontjain klvöl a nyugati hatalmak sok más katonai központot létesítettek Afrikában. A sajtó nemrégen közölte, hogy azangol kormány lépéseket tett hidrogénbombával felszerelt támaszpontok elhelyezésére Afrikában. A NATO Rhodéslában, a Salisburytól 20 mérföldnyire fekvő Melfortban készül katonai támaszpontot létesíteni. Itt helyezik majd el az atomfegyverrel felszerelt lökhajtásos vadász- és bombázó gépeket. Franciaország minden erőfeszítést megtesz, hogy megőrizhesse csapatait és támaszpontjait az afrikai államokban. E célból különféle egyezményeket kényszerítene a politikai függetlenségüket nemrégen kivívott államokra. Belgium más NATO-államok hallgatólagos beleegyezésével akarja megőrizni két legnagyobb katangai bázisát. A portugál kormánykörök megerősítették katonai és tengeri támaszpontjaikat Angolában és Mocamblque. Az angol kormány ls lépéseket tesz afrikai katonai pozícióinak megőrzésére. Anglia olyan megállapodást kötött Sierra Leonával, amelynek értelmében az ország azzal' a feltétellel kapta meg politikai függetlenségét, ha katonai különszerződést köt Angliával. A szerződés célja Anglia Sierra Leone-i tengeri támaszpontjainak megőrzése. Az a szerep, amelyet az angol tisztek a ghanal hadseregben töltöttek be, s amely a kongói válság idején ls nagyon átlátszó volt, eléggé bizonyítja, milyen veszélyben forog bármelyik afrlkai állam, ha a legcsekélyebb kapcsolatot is megőrli a nyugati imperialistákkal. Az imperialista hatalmak felvetették a Dél-Atlanti Országok Szervezetének (SATO) létrehozását, a NATO, SEATO és a CENTO afrikai változataképpen. Ez a szervezet az USA irányításával egy táborba terelné Anglia, Franciaország, Belgium és Portugália gyarmati területeit, s az imperialisták katonai tömbjét képezné a Földközi-tengertől a Jóreménység-fokáig. Az afrikai népek nem nyugodnak bele, hogy ilyen arcátlan kísérleteket tegyenek területük, természeti kincseik és munkaerejük kihasználására, hogy ezzel az imperializmust erősítsék és megalapozzák háborús előkészületeiket. Terjed az a mozgalom, amelyben az afrikai tömegek ellenzik országaik részvételét az imperialisták háborús készülődéseiben és követelik az Afrikában létesített katonai támaszpontok felszámolását. Az afrikaiak ellenállása már rákényszerítette Franciaországot, hogy visszarendelje fegyveres erőinek egy részét Marokkóból, az USÁ-t pedig egyik legfontosabb líbiai légitámaszpontjának kiürítésére késztette. Zanzibárban olyan méreteket öltött a tiltakozó mozgalom, hogy az amerikaiaknak le kellett tenniük a rakétatámaszpont átépítéséről. Modlbo Kelta, a Mail Köztársaság elnöke hivatalosan követelte Franciaországtól, hogy vonja ki csapatait az országból és ürítse ki ottani támaszpontjait. Lagosban, Nigéria fővárosában zajos tüntetéseket rendeztek a „védelmi szerződés" ellen. Sierra Leonéban az Angliával kötött katonai szerződést elítélő ellenzék ereje a választások eredményeiben mutatkozott meg. Az afrikai népek más módon ls kifejezték elszántságukat, hogy nem hagyják magukat bevonni az imperialisták háborús terveibe. Mindenekelőtt a franciák atomfegyverkísérleteit elítélő, Afrika egész területén végigviharzó tiltakozó mozgalomra gondolunk. Az imperializmus új taktikájának az a lényege; hogy megszünteti ugyan gyarmaturalmának nyílt formáit, ugyanakkor azonban más módon akar hatást gyakorolni a volt gyarmati országok politikájára, s folytatni akarja gazdasági kizsákmányolásukat. (Folytatása következik) Ül SZÖ 4 * 1982. Január 24.