Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-24 / 23. szám, szerda

Rossz szomszédság török átok...! Levél Dnnczi Vilmosnak Strekovra Szükségesnek tartom, hogy És hogy ma nyílvánósan beszélünk legjobb esetben ts a két család kö.Mgyével" kapcsolatos nézetemet az esetükről, ez is azt bizonyítja, hogy Uj Szó hasábjain fejtsem ki. Teszem nemcsak az egész falu, hanem mi ezt egyrészt azért, mert panaszle- ls azt szeretnénk, ha végre elásnák veiével szerkesztőségünkhöz fordult a csatabárdot, és egymás jogaitanácsért, s ez a bizalom arra köte- nak, tulajdonának tiszteletben tarlez, hogy őszintén véleményt mondjunk ügyével kapcsolatban, ha ugyan lehet ügynek nevezni a Kanyicska-család és az ön családja között már évek óta tartó ellenségeskedést. Másrészt azért, mert a megoldásra váró probléma még személyi jellege ellenére is olyan, hogy nem elég csupán levelezni, hanem szükséges nyíltan beszélni róla, hogy mások ls okuljanak belőle. Ismert dolog, hogy a rossz szomszédi viszony nem újkeletű. Arany fánoi a maga korában a Fülemüle című versében török átoknak nevezte. Hogy mennyire átok, azt önök is tapasztalhatják. Kígyót-békát kiabálnak egymásra, ahelyett, hogy kölcsönös megértéssel próbálnának egymás javára cselekedni. Sőt mi több, az ö.i részéről már annyira fajult a dolog, — újból Arany szavaival élve — „ha per, úgymond, hadd legyen per" — fordult fűhöz-fához, járáshoz ,bírósághoz, szerkesztőséghez, hogy megvédje igazát, hvlott senki sem akart önnek ellenére tenni. Az igazat megvallva olyan igazságot akart „elpörölni", amelynek nagyobbik fele udvar-szomszédját Kanylcska Istvánt illeti. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy Kanyicskáék nem vétettek a jószomszédi visszony ellen. tásával mint jó szomszédok élnének. Tudomásunk van róla, hogy a mostani áldatlan helyzet gyökerei messze a múltba nyúlnak vissza. A közös udvar, közös porta már akkor ts állandó torzsalkodást szült. Ha Kanyicskáék jól befütöttek, a Danczi-család máris prüszkölt. Tény az ls, hogy Kanyicskáék sem mindig pálmalevéllel a kezükben közeledtek Dancziékhoz. A levél elején megígértem, hogy nagyon őszinte leszek, tehát adott szavamhoz híven nem hallgathatom el azt sem, hogy a veszekedések, törvényjárások során a legtöbbször Kanyicskáék húzták a rövidebbet. Nem mintha valamennyi esetben ők lettek volná a hibásak. Másról volt itt szó, mégpedig arról, hogy a múltban az igazság is annak az oldalára állt, akinek a neve után több volt beírva a telekkönyvbe, akinek több jószág járt ki az udvarából. Ilyen értelemben az első hely a Danczi-családot illette, sőt később a vagyon még politikai hatalommal is párosult. Ilyen körülmények között aztán a Danczi-család bírta jobban szóval is, pénzzel is az igazságkeresést. Emlékezzen csak vissza, szerkesztőségünknek már volt dolga a Danzötti meg nem értésre vezethetjük vissza. Ne vegye rossz néven, de a fennálló esetben ntncs másról szó, mint a múltból örököli paraszti gőg durva megnyilvánulásáról. Itt azonban máris meg kell említenem, hogy ma már nem a vagyon alapján mérjük az embert, hanem asszerint, ki mit tesz a közösség javára A tények pedig azt Iqazolják, hogy ön éppen ezt nem akarja meg érteni. Nem kíváncsi senki tanácsára. A falu vezetőit semmibe veszi. Egész viselkedése arra enged következtetni; nem esett messze az alma a fájától. Ha megengedi tisztelt Danczi Vilmos, az olvasók kedvéért még iéhány sorban megemlítem, miért a veszekedés, torzsalkodás. Semmi másért, mint két düledező kacsaólért, amelyeket sehogy sem tudnak elhelyezni az udvarban, bár olyan nagy a porta, hogy az egyik végéről alig lát az ember a másikra. Lehet, hogy már rendeződött volna is a helyzet, de amint a legutóbbi beszélgetés során is kivettem szavaiból, nem igen hajlandó Kak U l t Ú R Ä Carlo Zecchi a Szlovák Filharmóniával A torzsalkodás, az ellenségeskedés' czi-családdal. Évekkel ezelőtt édesazonban így ís, úgy ts rossz fényt vet mind a két családra. Márpedig az ilyen esetek nem egyeztethetők össze a szocializmust építő ember új, szemlátomást teret hódító erkölcsével. Danczi Vilmos! Ellenségeskedésük ma már nem csupán kettőjük ügye. apja, Danczi Boldizsár kereste fel szerkesztőségünket panaszlevelével. Annak ' ellenére, hogy Ismertük édesapja múltját, kiálltunk mellette, mivel a legelemibb állampolgári jogain esett csorba. Az ön esetében azonban más a helyzet. Itt ha sérelemről — akarnánk beszélni, a tése sem megfelelő, az ügyvédi ta- | nácsadó javaslatát sem tartja he- ^ lyesnek. Azt hiszem szerény leve- fc lemben is talál majd kifogásolni va- ^ lót. Tehát mi marad hátra? Az,amit \ már az írás bevezető soraiban hang- ^ súlyoztam. Ássák el a csatabárdot ^ és egyezzenek meg úgy, hogy a Ka- | nyicska-család is lásson tovább a ^ saját küszöbénél, de a Dancziék se kössék oly szorosan az ebet a karóhoz, hogy a végén aztán ne tudják eloldani. Carlo Zecchi, olasz karmester vendégszereplése ragyogó színnel, különleges értékkel gazdagította zenei életünket. Carlo Zecchi nagy muzsikus és bizonyára őszinte, igaz ember. Mert művészete is őszinte és igaz. Zecchi előadói művészetében a nehezebb utat választotta: a sallangmentes, tiszta művészet útját. Egy karmester számára nem nehéz féladat százkezű hangszerévei, a zenekarral látványos hangkulisszákat felállítani, de gyakran annál nehezebb ellenállni a kínálkozó hanghatások csábításának. Carlo Zecchi egész lényével már eleve kizárja az olcsó sikert. Miivészetét elemezve talán elsősorban a fej és a szív részvéteiének szinte tökéletes arányáról kell beszélnünk. Zecchi mélyen érző és rendkívül temperamentumos muzsikus De művészi fegyelme, és Zecchivel kapcsolatosan nyugodtan kimondhatjuk: művészi alázata a megfelelő pillanatban mindig kezébe adja az értelem fékjét. Kigondolásának pompás intellektussal kirajzolt vonalain viszont mindig átragyog a szív világító melege Kivételes színérzékkel rendelkezik, rendkívüli érzékenyen reagál a részletek apró finomságaira, de amellett soha nem téveszti szem elől a nagy formai egység összefogását. Hogyan hat egy tlyen nagy egyéniség „zenei jelenléte" a zenekarra? (Ez a MOSZKVÁBAN nagy sikerrel mutatták be DmitriJ Sosztakovics IV. szimfóniáját. A mintegy negyed századdal ezelőtt megírt szimfóniát a moszkvai flharmonikusok adták elő Klrlll Kondrasin vezényletével. bizonyos „jelenlét" Zecchinél rendkívül erős és Intenzív). Egy jó vendégdlrigens újszerű felfogásával, a megszokottól eltérő karmesteri technikájával, egyéniségének erejével többnyire nagyon jó hatással van a zenekarra, felfrissíti, sőt néha szinte megújítja a zenekar vérkeringését. Zecchi rendkívüli egyéhisege Filharmóniánkat ls rendkívüli teljesítményre inspirálta Elsősorban a legfontosabbat kell kiemelnünk: a zenekarban eltüntetett minden renyhe megszokottságot. Az egész zenekar „élt", a szó legjobb értelmében. A hallgatókat elragadta a hangzásbeli szépség, az árnyalatok gazdagsága, az intenzitás. A műsor első felében régi olasz muzsika csendült fel. (Corelli Sarabanda, Giga, Badinerie, Cherublni D-dúr szimfóniája, Rossini Selyemlétra nyitánya) Nehéz lenne rangsorolni, de elsősorban talán mégis a Corelli muzsika nemesveretű előadásáról kell megemlékeznünk. A Seiyemlétra-nyltány kecses, áttetszően formált, könnyedén lllandô Allegro-része szívderítő perceket szerzett. Szünet után Brahms I. szimfóniája hangzott el. Zecchi tolmácsolásában valóban „életre kelt" előttünk Brahms mélyen, sötéten árnyalt, tövises utakon járó markáns egyénisége. Zecchi különleges biztonsággal uralja a zenei formákat. Brahms tolmácsolása ebből a szempontból érdekes meglepetéseket is tartogatott. Oly világosan körvonalazta a Brahms muzsikát, hogy a figyelmes hallgató szinte a felfedezés izgalmával követte Zecchlt a zene útjain. Az olasz maestro karmesteri pálcája alatt Filharmóniánk kitűnő közvetítésével a Brahms élmény teljessé vélt. A felzúgó tapsvihar ezúttal nemcsak tetszést, de köszönetet is tolmácsolt: a . hálás hallgatóság őszinte köszönetét. HAVAS MÁRTA Tisztelettel: Szarka István. SOKOLOVI DOLGOZÓK ELHATÁROZÁSA A sokolovi brikettgyártó üzemek dolgozói is bekapcsolódtak az exportfeladatok példás teljesítéséért folyó országos versenybe. A tisovái üzem munkásai például elhatározták, hogy az első • és. • második negyedév tervfeladatait külön-külön 4500 tonna brikett-mennyiséggel fógjaS fűTféljesííeni — természetesen a minőségi normák betartása Mnellett. (Zsu) Növelik a termelést A neratovicei Spolana Üzemben ez idén fejezik be két új részleg építését és további kettő átépítését. Ez lehetővé teszi vegyiparunk két alapvető fontosságú nyersanyaga — a kénsav és a szódalúg — gyártásának lényeges növelését. Az építészeti dolgozók már befejezték egy további részleg építését, ahol a plasztikus anyagok készítéséhez szükséges szintetikus fenol gyártására rendezkednek be. A munkaidő jó kihasználásáért A prágai Magasépítészeti Vállalat František Jarolím vezette ifjúsági munkacsoportja a múlt év októberében felhívást intézett az ország valamennyi fiatal építőjéhez, hogy munkatársaiknak mutassanak példát a munkaidő és a gépi berendezés célszerű és jó kihasználására. A felhívást már több mint ötven munkacsoport fogadta el. Carlo Zecchi vezénylés közben. (Herec J. — felvétele.) L

enin 1914-ben A nemzetek önrendelkezési jogáról című cikkében ezt írta: „Ha ...meg akarjuk érteni a nemzetek önrendelkezését, ha nem játszunk jogi definíciókkal és nem „agyalunk ki" elvont meghatározásokat, hanem megvizsgáljuk a nemzeti mozgalomnak gazdasági-történeti feltételeit, akkor elkerülhetetlenül erre a következtetésre jutunk: a nemzetek önrendelkezésén az idegen nemzeti közösségektől való állami különválásukat, önálló nemzeti állam alakítását értjük." Lenin a továbbiakban többször is hangsúlyozta, hogy „helytelen dolog lenne önrendelkezési jog alatt valami mást érteni, mint az önálló állami létezés jogát". Lenin az önrendelkezés elve alapján követelte egyebek között valamennyi gyarmat feltétlen és haladéktalan felszabadítását, terjesztette elő azt a követelést, amely napjainkban a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló történelmi jelentőségű ENSZnyllatkozatban öltött testet. Ismeretes, hogy az ENSZ közgyűlése ezt a nyilatkozatot 1960. decemberében N. Sz.' Hruscsov szovjet kormányfő indítványára fogadta el. Az Egyesült Államok és a többi gyarmailartó hatalom képviselői tartózkodtak a szavazástól, gyakorlatban pedig a nyilatkozat megvalósítása ellen dolgoznak. Az NSZK hivatalos körei a nyilatkozat kérdésében az Egyesült Államok és többi NATO-szövetségesük oldalára álltak, ami ismét csak.megmutatja, mit érnek azNSZKpolitikusok sóhajtozásai a nemzetek önrendelkezésének elve kapcsán. Jóllehet az NSZK burzsoá politikusai elvben elvetik az önrendelkezést, mégis „alkalmazni" igyekszenek bizonyos sajátos esetre — a német állam és Németország egyesítése kérdésére. Közelebbi megvizsgáláskor azonban ez a „sajátos eset" is hamisnak, hazugnak bizonyul, kitűnik, hogy semmi köze sincs az önrendelkezéshez. Az NDK és az NSZK ugyanis nem tartozik és soha nem tartozott holmi „idegen nemzeti közösséghez". Az adott esetben azért nem jöhet szóba holmi „önálló nemA moszkvai Pravdában megjelent cikk rövidített szövege Az önrendelkezésről és Bonn képmntatásáról* zeti állam" megalakítása. Ellenkezőleg, több mint tizenkét éve reálisan létezik két önálló német nemzeti állam — a Német Demokratikus Köztársaság Berlin fővárossal és a Német Szövetségi Köztársaság Bonn fővárossal. Mindkét államnak van saját parlamentje és kormánya, államhatára, mindkettő élvezi a szuverén államok előjogait és a széles nemzetközi elismerést. U a tehát az önrendelkezés elvé1

1 ről beszélnek, az adott esetben ennek az elvnek megerősítése éppen a békeszerződés megkötése lenne a két német állammal, a hadiállapot befejezése és e nemzeti államok mindegyike szuverén jogainak teljes visszaállítása, amint azt a Szovjetunió és más államok .javasolják. Az NSZK agresszív körei azonban kézzel-lábbal hadakoznak e megoldás ellen. Magatartásuk oka természetesen nem a német nemzet önrendelkezési jogának állítólagos megsértése, hanem az a törekvés, hogy ne engedjenek békés rendezést Európában, hanem tartsák fenn a hidegháborút és ezt vigyék át később forróháborúba. j» z NSZK imperialista ideológusai " valójában „a nemzetek önrendelkezésének" helyére szinte észrevétlenül, de szofisztikus módon becsempészik „Németország újraegyesítésének" fogalmát, „Németország újraegyesítésének" helyére pedig hasonlóan „észrevétlenül" becsempészik a szocialista Német Demokratikus Köztársaság bekebelezését az imperialista NSZK által. Ugyanígy az „önrendelkezés" fogalma alá vonják csalárd módon Csehszlovákia és Lengyelország nyugati területeinek elszakítására vonatkozó reváns követeléseiket. Lényegében tehát Bonn szájában az önrendelkezés jelszava a revans és a hódító háború előkészítésének jelszava. Az NSZK politikusai beszédeikben és cikkeikben e tétel alátámasztására azt a gondolatot fejtegetik, hogy az egy nyelvet beszélő és a múltban egy államban élt német nemzetnek egy IRTA: K. IVANOV állammal kell rendelkeznie, és hogy bármilyen másfajta helyzet „az ön rendelkezés elvének megszegését" jelenti. A történelem és több állam jelenlegi helyzete az ilyesféle állítások ellen tanúskodik. Anglia és az Egyesült Államok egy nyelvet beszélnek és valamikor egy államot alkottak, ma viszont senki nem kezd olyasmit hangoztatni, hogy különálló létezésük megsérti „a nem zetek önrendelkezési jogát". Németország történetéből ismeretes, hogy 1848—1871-ben éles és feszült harc folyt az egységes német állam megalakításáért' a, három fő politikai irányzat között. Az első út — Németország demokratikus egyesítése békeszerető és köztársasági alapon — a dolgozók, minden haladó gondolkodású német érdekeit tükrözte. Ezt az utat védelmezte az a párt, amelyet Marx Károly és Engels Frigyes, a német és a nemzetközi munkásosztály nagy vezérei alapítottak. A két iiiásik út a hegemóniáért és a túlsúlyért folytatott harc volt a burzsoá-junker, militarista Poroszország és a földesúri-burzsoá Ausztria között az akkor néhány, tucat német államból és hercegségből kialakult német államban. tt nincs mód arra, hogy ellemezzük, miért győztek ebben a harcban a porosz junkerek és miért nem győztek Németország demokratikus erői. Csupán arra a történelmi tényre emlékeztetünk, hogy mint Lenin rámutatott, „Az Ausztriában 'ural kodó német nemzet a véglegesen 1871-re kialakult önálló német állam határain kívül került". Végeredményben, mint Ismeretes, véglegesen kialakult a német nyelvet beszélő, de önálló nemzeti állammal rendelkező önálló osztrák burzsoá nemzet. Létezhet tehát két, német nyelvet beszélő burzsoá állam, amelyek valamikor fő hatalomra törekedtek egy egységes állam keretei között, és ez nem érinti az önrendelkezés elvét. Nos, akkor az NSZK agresszív körei r miért tátogatják szájukat a Német Demokratikus Köztársaságra — a történelem első német szocialista m\nkás-paraszt államára? Az önrendelkezés elvéből kiindulva, teljesen el kell ismerni a két német állam egyenlőségét és szuverén jogait, lehetővé kell tenni nekik, hogy kölcsönös megegyezés útján maguk döntsenek Németország közeledéséről, vagy a számukra elfogadható formában történő egyesítésről. Németország kettéválása nem nemzeti, hanem társadalmi ismérvek szerint történt. A nyugati hatalmak hasították ketté Németországot, és hozták létre a külön államot, arra számítva, hogy legalább ennek kereteiben megőrzik német területen az imperialista rendet. Keleten, ahol végérvényesen és megmásfthatatlanul megsemmisítették a nagymonopóliumok és a földbirtokosok hatalmát, s ahol a nép lehetőséget kapott saját sorsának irányításához, szocialista állam jött létre. A történelmi tapasztalatok tanúsága szerint ilyen esetben az újraegyesítés kérdését nem lehet egyszerűen szavazással, vagy a választási törvény megfogalmazásaival megoldani. E kettéhasítás következtében két különböző állam létesült. Az NDKban mind szembeötlőbben megmutatkoznak egy új típusú állam jellemző vonásai, oíyan típusú államé, amely önálló, független gazdasággal rendelkezik, új, békeszerető külpolitikát folytat, s amelynek arculata új, nemesebb szellemi és erkölcsi arculat. A két Németország, a két társadalmi rendszer, az ellentétes életformák nem egyszerűen a XIX. század második felének osztrák-porosz különbségei! •jyi émetország feltétlen fegyverleW tétele után, az 1945—1948-as években a nyugatnémet nagyburzsoázia gyáván elrejtőzött a szeparatizmus és a föderalizmus sövénye mögé, hogy megmeneküljön a német dolgozók jogos haragjától. Számukra akkor a nemzet fogalma nem 'létezett, és egyetlen ügyük volt: a bugyelláris megmentése. A bonni kormány még 1954-ben is előnyben részesítette a párizsi katonai egyezményeket és az imperialista szövetséget a NATO-hatalmakkal, előnyben részesítette a Németország egységének békeszerető és demokratikus alapokon történő helyreállításáról szóló javaslatokkal szemben. És vajon az NSZK nagyburzsoáziája nem amerikai szuronyoknak köszönheti-e mindmáig hatalmát? Ez a nagyburzsoázia vajon nem esik-e pánikba, mihelyt szóba jön; hogy esetleg kivonják az amerikai, csapatokat az NSZK-ból és Nyugat-Európából? N. Sz. Hruscsov elvtárs találó és képletes módon jellemezte, mi rejlik az NSZK vezető köreinek az önrendelkezés jelszavával űzött mesterkedései mögött. „A szovjet emberek soha nem felejtik el — mondotta —, hogyan bújtak a háború idején a hitlerista csapatok asszonyaink és gyermekeink háta mögé, akiket maguk előtt hajtottak, amikor rohamra indultak. A nyugatnémet militaristák most így akarják revansterveiket az önrendelkezés nemes jelszavai mögé bújtatni, velük álcázzák ezeket a terveket — sújtsatok le csak — gondolják — az önrendelkezésre". Nem véletlen, hogy a bonni vezetőkörök az önrendelkezés jelszavát éppen az utóbbi években kezdték lázasan reklámozni, amikor komoly tár-: gyalások folynak a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzetnek ilyen alapon történő rendezéséről. A békeszerető népek követelik, hogy számolják fel a második világháború maradványait és zárják ki a nyugatnémet militarizmus újabb agressziójának lehetőségét; az NSZK revanspolitikusai és militaristái ezekkel a követelésekkel saját imperialista programjukat, más népek erőszakos Ingázásának programját állítják szembe. A

második világháború maradványainak felszámolása és a békeszerződés megkötése mindkét német állammal, ezen az alapon Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá tétele — ez az európai béke és biztonság megszilárdításának útja, ez az az út, amelyen tovább diadalmaskodik világszerte a nemzetek önrendelkezési joga és szabadsága. 1962. január 27. (JJ SZ

0 3 *