Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-21 / 20. szám, vasárnap

" 91 középosztály" a gyarmattartók támasza Afrika egyes területein, különö­sen Nyugat-Afrikában a helyi bur­zsoázia — annak ellenére, hogy számbelileg nem olyan jelentős —, igen komoly szerepet játszik az af­rikai gazdasági életben. Az imperia­listák nagy reményeket fűznek ezekhez a nyugat-afrikai országok­hoz. Ám korán voltra még találgat­nunk, milyen eredményes a neoko­lonialisták taktikája a nyugat-afri­kai földrészen. Elég az, hogy még az imperialisták sem bíznak telje­sen módszerük hatásosságában, s ezért nemcsak az afrikai burzsoá­ziára támaszkodnak A reakciós törzsfőnökökről sem feledkeznek meg. Az imperialisták tartaléknak szánják őket és a többi bomlasztó erőt, hogy általuk nyomást gyako­roljanak az új független államokra. Alkalmas pillanatban bevetik őket, hogy nehézségeket támasszanak az új államokban, akadályozzák ered­ményes fejlődésüket Kelet-, Közép- és Dél-Afrika or­szágainak többségében olyan ke­gyetlenül elnyomták az afrikai né­peket, olyan nagy volt az imperia­listák és a fehér gyarmattartók zsarnoksága és monopóliuma a tár­sadalmi, gazdasági, kulturális és politikai életben, hogy az itteni or­szágok osztályösszetételének jelle­ge és az osztályok kölcsönös viszo­nya lényegesen eltér a nyugat­afrikai országok többségének viszo­nyaitól. Az afrikai országok előbb említett első csoportjának urai arra törekedtek, hogy Afrikában minél nagyobb területet hódítsanak meg, elsősorban a legjobb földeket ragadják el, az afrikai parasztokat pedig a fehérets farmjain és érc­bányáiban kén/szermunkát végző helőtákká alacsonyítsák le. Az af­rikaiak minden olyan kísérletét meghiúsították, amellyel eredmé nyesen fejleszteni akarták mező­gazdaságukat Ugyanezt tették a kereskedelemben, a Közlekedésben, a bánya- és feldolgozó iparban, amelyek az esetek többségében az európaiak kimondott monopóliu­mát képezték Ennek következtében e területe­ken nem alakulhatott ki a kapita­listák vagy a nemzeti burzsoázia számottevő osztálya Az imperia­listák tőlük telhetően mindent megtettek, hogy még bölcsőjében megakadályozzák az afrikai bur­zsoázia fejlődését A második világháború előtt, amikor Afrika keleti, középső és déli területein a nemzeti független­ségi mozgalom még a kezdet kez­detén volt, az imperialisták többé­kevésbé akadálytalanul cseleked­hettek Ám a legutóbbi tíz évben a nemzeti függetlenségi mozgalom **>. T *í fel >' ÍÉÉ tür** >, 1 erősödésével párhuzamosan kétség­beesésükben az afrikai országok tőkés rétegében kerestek támaszt uralmuk fenntartására. A múlttól eltérően a helyi vezető személyiségek többé nem megbíz­ható szövetségesei az imperialis­táknak. Azok pedig, akik hívek maradtak a gyarmattartókhoz és a gyarmati rendszerhez kötötték sze­kerüket, gyakran árulók a nép sze­mében. A fehér telepesek egymagukban nem képeznek elég erős támaszt a kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Ezzel magyaráz­ható, hogy az imperialisták újabb híveket keresnek, akik hajlandók lennének szövetségesül szegődni a fehér gyarmattartókhoz és szaka­dást előidézni a nemzeti felszaba­dító mozgalomban Az amerikai és angol afrika ­szakértők számos jelentésében vö­rös fonálként húzódik az új szö­vetségesek keresése. Hő vágyuk, hogy sikerüljön hű, megbízható és konzervatív „középosztályt" kialakítani Afri­kában. zetek, a választójog. Mindez be­leilleszkedik az imperialisták tervébe, melynek célja az „afri­kai középosztály" létrehozása. E cél elérésére Dél-Rhodéslában kitűzték az afrikai háztulajdonosok támogatását. De csodálható-e az, ha az afrikaiak nem tartják ko­molynak a „tulajdonos-demokrácia" kialakításának terveit? Hisz az utóbbi évtizedekben nemegyszer megtörtént, hogy elvették vagyo­nukat, különösen földjüket, demok­ratikus népi vezéreiket pedig letar­tóztatták és bebörtönözték. Ugyanez vonatkozik az Észak­Rhodésia-i szakszervezetek létre­hozásának tervére is. A helyi bá­nyaipari társaságoknak az volt a céljuk, hogy az „Afrikai Káderek Társaságának" létrehozásával a jól fizetett afrikaiak elenyésző kivált­ságos rétegét alakítsák ki, s ők tölt­sék be a felelős állásokat éá együtt­működjenek a tulajdonosokkal." Afrika valamennyi országában a kereskedelem fejlesztésének általá­nos irányzata az afrikai farmerek csoportjának „kialakítása", hogy villámhárítók szerepét játsszák a fehér urak és az érlelődő afrikai agrárforradalom Között. Az Imperialisták nem találnak Afrikában annyi bennszülött kapita­listát, hogy együttműködhessenek velük. Afrikában népes, művelt „elitosztály" sincs, melynek tagjai vezető pozíciókat, miniszteri tár­cákat tölthetnének be a gyarmati kormányokban. Az imperialisták a felsőoktatásban ké­szek bizonyos korlá­tozott lehetőségeket adni az afrikaiaknak, abba is beleegyezné­nek. hogy az afrikai és európai diákok közös főiskolán ta­nulhassanak, csak­hogy afr;kai értelmi­ségi kádereket nevel­hessenek ki. Az ele­A Német Szövetségi Köztársaság kormánya sem felejtette ki afrikai diplomáciai képviselőinek adott utasításaiból a következőket: Nýu­gat-Németország úgy látja, hogy „a középosztály Kialakulásával kell megszilárdulnia a helyi szociális és gazdasági összetételnek". Európai viselet és coca-cola Hogyan magyarázza ezt a kérdést Clutten-Brock, angol gyarmatügyi szakértő „Ha egyes afrikaiak ön­állóan kezdenének gondolkodni, könnyen megnyerhetnénk őket az új gazdasági alakulat híveinek és az „afrikai középosztályt" képezhetnék. Nejn kellene hozzá más csak euró­pai viselet és coca-cola." „Az új viseletnek és a coca-co­lának" itt szélesebb értelme van, ide tartoznak a lakóházak, az ok­tatás, a földparcellák, a munka­bér, a szakszervezetek, a szövetke­mi iskolákban azonban szigorúan megőrzik a faji megkülönböztetést. Erre az osztályalapra épül a fa­ji megkülönböztetés számos for­mája. A reklám kedvéért különfé­le kiváltságokban részesítik a „fejlettebb felelősségérzetű", „mű­veltebb", „civilizáltabb" afrikaiakat. A „műveltebb" afrikaiakat azzal akarják magukhoz csalogatni, hogy lehetővé teszik számukra különféle foglalkozások elsajátítását, állami tisztségek betöltését, azt, hogy olyan vendéglőkben étkezhessenek, amelyek valaha csak európalakat szolgáltak ki. Ezeknek a több­nyire látszólagos kiváltságoknak még elméleti Jelentőségük sincs az afrikaiak döntő többsége számára. Írástudatlanok és nélkülöznek. Egy Ilyen afrikai úgy remélheti, hogy egyszer egy pazarul berendezett vendéglőben ebédelhet, mint azt, hogy Anglia királyává koronázzák. (Folytatása következik.) A prágai tájékoztató szolgálat |ó ötlete A tanulóifjúság érdeke megkívánja, hogy ne csupán a tankönyvekről me­rítse a szükséges tudnivalókat. A vi­zuális emlékezet segítségével a diá­kok könnyebben és tartósabban meg­jegyzik az egyes tantárgyak anyagát. Ennek érdekében a prágai tájékozta­tó szolgálal kiállításokat fog rendez­ni az egyes Iskoláikban. így például a harmadik és ötödik körzetben a gyermekek a kiállított fényképekből, tervrajzokból, rajizokból, feliratokból és adatokból közelebbről is megis­merkednek a körzettel, amelyben laknak. Ugyanezekben az iskolákban kiállítást készítenek elő a prágai munkásmozgalom történetéből. Az egyik strašnlcei iskolában rendezett kiállításon a husziták forradalml mozgalmának egyes mozzanatai vé­sődnek a tanulók emlékezetébe. Meg­ismerkednek a huszita kor irodalmá­val, trocnovl Jan Žižka alakjával és az akkori fegyverek kicsinyített má­saival. Az utóbbiakat egy másik is­kola tanulói készítették. A gyerekek szabad idejükben lá­togathatják iskolájuk kiállítását és a látottak bizonyára annyira lekötik figyelmüket, hogy sokáig időznek majd ott. A prágai tájékoztató szolgálat jó ötletét valószínűleg átveszik más vá­rosokban és falvakban is. K. M. Betartja szavát Andrej Vasllcsln, a dubovai szövet­kezet sertésgondozója nemcsak a bar­dejovi járásban, hanem az egész ke­rületben ismert arról, hogy szava­tartó ember. Egyben mestere a mun­kájának ls. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a szövetkezetek V. kongresszusa tiszteletére tett vállalását becsülettel teljesítette, a gondjaira bízott'23 ko­cától nem a vállalt 18, de 19,7 mala­cot választott el. A CSKP XII. kongresszusa tiszte­letére kocánként átlagosan húsz ma­lac elválasztását vállalta s kijelen­tette, hogy ezzel sem vall szégyent. —Ik— Elgondolkoztató statisztika Az 1—14 éves korú gyermekek ha­landósága az utóbbi esztendőkben állandóan csökken. Míg 1953-ban százezer gyermekre 118,6 elhalálozás esett, addig 1960-ban 62,3. Ez a sta­tisztika kedvező, de kevésbé kedvező, képet "nyerünk, ha a halálesetek ókát vizsgáljuk. 1953-ban százezer gyermek közül 25,9 fertőző betegségben vagy para­ziták okozta megbetegedésben, 19,8 gyermek a légzőszervek megbetege­désében és 28,8 gyermek baleset és mérgezés következtében halt meg. Az egészségügyi dolgozók példás gon­doskodása eredményeként a fertőző és parazitás megmetegedések halál­eseteinek száma 5,8-ra, a légzőszer­vek megbetegedése okozta halál 3,4­re csökkent. Baleset és mérgezés kö­vetkeztében azonban még mindig százezer közül 22,3 gyermek hal meg. Szomorú valóság ez, el kellene gondolkodnia felette a szülőknek, ne­velőknek, hiszen fokozottabb elővi­gyázatossággal, megfelelő óvintéz­kedésekkel ezeknek a haláleseteknek túlnyomó többségét meg lehetne akadályozni. -va A TREBIŠOVI élelmiszerkombinát színjátszó együttese már néhány éve testvéri kapcsolatot tart a Lužica szerb műkedvelő színjátszó együttes­sel. Az NDK-ban tett látogatásuk so­rán a trebišovi együttes tagjai a lužicai szerb színpadon bemutatták Peter Jilemnický: Iránytű című mű­véből készült drámát. INTERHOTEL dalmi események színhe­lyéül szolgálhat. Az utóbbi időben meg­nőtt nálunk az idegen­forgalom. Ez a tény és az a törekvés, hogy a legigényesebb külföldi vendégeknek is példás el­látást nyújtsunk, bizo­nyos intézkedéseket tett -szükségessé. így pl. azt, hogy a bratislavai Devín­és Carlton-szállót idegen­forgalmi szállodának je­lölték ki, melyeket az Interhotel vállalati igaz­gatóság irányít. • 1962. január 1-én alakult meg az új válla­lat, amely célul tűzte ki, hogy ez év végéig világ­színvonalra emeli mind­két üzemében mind a szállodai, mind az éttermi, kávéházi stb. kiszolgálást. A Devín-szálló már eddig Is kiváló hírnévnek ör­vend, — az 1961. eszten­dőben egyetlenegy panasz sem hangzott el sem a szállodára, sem a sze­mélyzetre. — A közös irányítás alatt a Devín jó tapasztalatait a Carl­ton-szállő dolgozói is hasznosítani fogják. Egyéb intézkedésekkel el­érik, hogy a Cariton-szál­ló éttermeivel és szóra­kozó helyiségeivel együtt méltó partnere legyen a Devínnek. Oj szálloda Az újonnan alakult In­terhotel vállalati igazga­tóság feladatai között egy új szálloda építése ls sze­repel. Bratislavában a Kőtéren 11-emeletes repre­zentációs nemzetközi szállodát fog építeni. A tervek már készülnek és jövőre megkezdődik az építkezés. A 270-ágyas szálloda első emeletén 160 személyes étterem, kávéház nyer elhelyezést. Ezenkívül egy 500 sze­mély befogadására alkal­mas terem is tartozik majd a szállodához, amely konferenciák, bálok s ha­sonló nagyvonalú társa­Jól képzett személyzet A nemzetközi szállodák­ban jól képzett, több nyelvet beszélő, intelligens személyzetre van szükség. Ezért az igazgatóság 60 fiatal jelentkezőt vesz fel a Carltonban létesítendő tanoncintézetébe. Három év alatt kiváló,szakembe­reket, pincéreket! cukrá­szokat, szakácsokat ne­velnek így az új szálloda részére. © Meglepetések Néhány kedves megle­petést készít látogatói számára az Interhotel. Május 9-re újonnan át­alakítva, korszerűen be­rendezve és felszerelve megnyílik a Savoy-borozö. Nyárra pedig elkészül a Devín-szálló nyitott tera­sza. A terasz látogatóinak olasz gép készíti majd a fagylaltot, fagyasztott tej­színt és egyéb ínyencsé­geket. (ska) Lenin Prágában 1912 január 18—30 f5—17) napjai­ban ülésezett Prágában az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. konferenciája, melyet prágai konfe­renciaként emleget a párttörténelem. A kjnferencia nagy jelentőségű volt az oroszországi kommunista és mun­kásmozgalom történelmében és jelen­tős szerepet játszott a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalomban. Hruscsov elvtárs 1954-ben, a CSKP X-. kongresszusán üdvözlő beszédében így értékelte a prágai konferenciát: „Prága különösen jelentős számunkra, kommunisták számára Az orosz bol­sevikok konferenciája a nagy Lenin­nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja alapítójának vezetésével 42 évvel ez­előtt itt. Prágában űzte ki soraiból az opportunistákat és teremtette meg az alapokat arra, hogy i bolsevikok vég­leg önálló forradalmi munkáspárttá, lenini típusú új párttá formálódjanak. Ez nemcsak az SZKP történelmében volt rendkívül fontos esemény. A bol­sevikok prágai konferenciájának ha­tározatai példát mutattak, milyen en­gesztelhetetlen küzdelmet kell vívni az opportunizmus ellen, sok ország­ban hozzájárultak a dolgozó tömegek érdekeit valóban elszántan védelmező marxista munkáspártok megalakulásá­hoz és megszilárdulásához " 50 év telt el a prágai konferencia óta. A szovjet nép ez alatt az 50 év alatt megdöntötte a tőkét, felépítette a szocializmust, és szilárdan halad a kommunista építés útján. Az a lenini párt vezette a szovjet népet az ellen­ség elleni harcban és az alkotó mun­kában, amely a januári napokban Prá­gában végleg egybeforrasztotta so­rait. • • • Mi késztette Vlagyimir Ujics Lenint a konferencia gyors összehívására, és miért éppen Prágában rendezték meg? Az 1905—1907-es első orosz forra­dalom veresége után nagyon nehéz volt az oroszországi munkásmozgalom helyzete. A forradalmárok tízezreit végezték ki, sokakat bebörtönöztek, sokaknak emigrálniuk kellett. A meg­torlások következtében rendkívül csökkent a párttagok száma, megsza­kadt a pártszervezetek és szervek kapcsolata megnehezült a tömegek körében végzett pártmunka. A véres terror próbára tette a szervezetek és az egyes tagok erejét és szilárdságát, rávilágított jellemükre. A párt szá­mos, főként értelmiségű származású tagja nem bírta ki az ellenforradalom támadását, nem tudott tájékozódni az új helyzetben, nem tudta megtalálni helyét, elszakadt a párttól, szakadást idézett elő a párt soraiban. Az akkori viszonyok új munkafor­mákat követeltek, mivel az osztály­harc is ú) formákban nyilvánult meg. A pártnak akkor az volt a fő fel­adata, hogy megőrizze és megszilár­dítsa az illegális pártszervezetet, meg­szilárdítsa kapcsolatát a tömegekkel és erőt gyűjtsön egy újabb forrada­lomra. A revizionizmus éppen ebben a sú­lyos bonyolult helyzetben kezdte meg támadását. A bolsevikokkal formáli­san egy pártot alkotó mensevikekből likvidátorok születtek akik rávetet­ték magukat az illegális pártra, fölös­legesnek és holtnak nyilvánították. Már nemcsak bizonyos elveket és né­zeteket támadtak, hanem a párt léte ellen hadakoztak, ezért leginkább ve­szélyeztették a munkásosztályt. A párt létét azonban nemcsak ők fenyeget­ték; az otzovlsták is veszélyt jelen­tettek szektás politikájukkal, s a trockísták és az összes megalkuvók szintén veszélyesek voltak. Sikertelen volt Leninnek az a több­szöri kísérlete, hogy 1910-ben össze­hívják a Központi Bizottság plénumát és megvitassák a pártmunka kérdését. Az OSZDMP „KB mensevik tagjai, a likvidátorok azt válaszolták, hogy az illegális párt fennállását szükségte­lennek, a Központi Bizottságot pedig ártalmasnak tartják. Ha megfigyeljük, milyen munkát végzett ebben az időben Lenin, szemé­lyisége magasan kiemelkedik a II. In­ternacionálé teoretikusaival és ideoló­gusaival szemben. Lenin, az alkotó marxista látta, hogy a forradalom veresége ellenére Oroszország vala­hogy más a forradalom után, mint előtte volt. Meggyorsult az ország burzsoá fejlődése, kibontakozott és előrehaladt a kapitalizmus, még job­ban kiéleződött az osztályharc, s ami a legfontosabb, óriási tapasztalatokat gyűjtött a munkásosztály. Ezért Lenin új taktikát dolgozott ki, mely a párt­munka legális és illegális formáinak felhasználására épült. Addig még egyetlen pártnak sem volt ilyen tak­tikája. A konferencia összehívását az is meggyorsította, hogy Oroszországban már 1910 végén megszűnt a forradal­mi hullám apálya, s a munkásmozga­lom újra fellendült. Lenin az égető problémákat megvitató pártkonferen­cia összehívásában látta az akkori helyzetből egyedüli kivezető utat. Lenin maga választotta Prágát a konferencia színhelyéül. Felesége, Nagyezsda Konsztantyinovna Krup­szkája megemlíti, • valószínűen azért esett Prágára a választás, mert Prá­gában nem éltek orosz emigránsok, tehát kevesebb volt itt a cári kopó. Egyéb okok is közrejátszottak. Lenin ismerte Prágát, már járt itt a század elején, amikor az Iszkra megjelenésé­vel kapcsolatban a levelezés egy ré­sze Prágán keresztül jutott el Mün­chenbe. Prágának előnyös volt a föld­rajzi helyzete is. Vlagyimir Iljics Lenin 1912. január 18-án [5-én] a prágai Hybern utcai Népház második emeletén egy kis helységben nyitotta meg az OSZDMP VI. konferenciáját. Oroszországból és külföldről 18 küldött érkezett a kon­ferenciára, a legfontosabb területek több mint 20 pártszervezetének a kép­viseletében. A konferencia határozata leszögezte, hogy mivel a jelen konfe­rencián szórványos kivételektől elte­kintve, az Oroszországban dolgozó összes szervezetek képviselve vannak, „a konferencia mint az OSZDMP ál­talános konferenciája megalakul, s mint a párt legfelső szerve köteles­ségének tartja, hogy létrehozza a tel­jes jogú központi intézményeket." A konferencia összetétele a Plehono­vot követő két mensevik kivételével bolsevista volt, ami azt is bizonyítja, hogy a terror éveiben éppen a bol­sevik szervezetek működtek. A 12 nap folyamán megtartott 23 ülésen elemezték az oroszországi munkával kapcsolatos fő kérdéseket és határozati javaslatokat dolgoztak ki a jelenlegi helyzetről és a párt fel­adatairól, a IV. állami Duma-válasz­tásról, a pártmunka jellegéről és szer­vezeti formáiról, valamint a párt fel­adatairól az éhínség elleni harcban stb. A prágai konferencia legfontosabb határozata a likvidátorok kiűzése volt. A konferencia kijelentette, hogy a likvidátor csoport „magatartásával egyszer s mindenkorra kirekesztette magát a pártból". A konferencia ha­tározatait az opportunizmus elleni harc szelleme hatotta át. Ez a harc volt a konferencia munkájának- köz ponti kérdése. Nagy jelentőségű volt a Lenin vezette új Központi Bizottság megválasztása. A konferenciával befejeződött az oroszországi marxista -párt megújho­dása. A konferencia egyszer s min­denkorra véget vetett a bolsevikok és mensevikek egy pártban való for­mális egyesülésének. Az opportunis­ta tehertől megszabadult párt bátran élére tudott állni a forradalmi tömeg­U| SZ Ô 4 * 1982. január 23.

Next

/
Thumbnails
Contents