Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-20 / 19. szám, szombat

Ha egyszer majd feltalálják a gondola tol vasó gépet, talán hasonlítani fog az efektroencefalográfhoz. Ez a gép ugyanis az egyseitekben végbemenő vegyi folyamatok fejlesztette milliomod voltnyi villamosságot is észlelni tudja, sőt fel is iegyzi. Az ügyes orvos olyan lappangó betegséget is megtalál vele, amelyet maga a beteg sem vesz észre. Az elektroencefalográf — vagy nevezzük inkább röviden EEG-nek — bonyolult orvosi műszer, Európában csupán négy műszergyár készíti. Ellátogattam az egyikbe. Többemeletes, néhány tömbből álló épület-komplexum Berlin szívében, a Schwetter Strasse közepe táján. A bejáratnál szerény bronztábla: Inštitút für Regelungstechnik. Belépek. — Azokkal az emberekkel szeretnék megismerkedni, akik az EEG-t készítik, mondom a párttitkárnak. — Máris hívom az FDJ titkárt — válaszolja, s elmagyarázza, hogy ez a fiatalok ügye, az EEG-részleg ifjúsági részleg, s mint ilyenről a legkimerftőbb tájékoztatást az ifjúsági szervezet titkára adhat. Heinz Buschow 26 éves lakatos. Nemrég szerelt le,' önkéntes szolgálatot teljesített az NDK népi hadseregében. Ott becsülettel megállta helyét, amikor a legnagyobb szükség volt rá, amikor meg kellett mutatni a világnak, hogy az első békeszerető német állam rendithetetlenül áll a béketábor előretolt bástyáján. Minderről persze nem' szól, ezt kerülő úton tudom meg. Buschow FDJ-titkár a szervezet problémáiról beszél. Bizony nem fenékig tejfel itt a munka. Az FDJ-nek a több száz dolgozót számláló üzemben csupán 31 tagja van ... — Be kell vallanunk, hogy a Nyugat-Berlinből beszivárgott propaganPi

llanatképek egy berlini műszergyárból Emberek a gondolatolvasó gép körül dának, amely a fiatalokat a felelőtlen életmódra, a felületes életszemléletre nevelte, hatása volt. Üzemünkből sok fiatalnak az volt az egyetlen munkaidőn kívoll elfoglaltsága, hogy átjárt Nyugat-Berlinbe a rém-, cowboy- és egyéb limonádéfilmekre. Hát Igen, egyszerűbb ez, mint mondjuk részt venni a szervezet gyűlésein, az építőbrigádokon, vagy éppenséggel a nagyobb gazdaságosságért agitálni. És látja, mégis sikerült összehoznunk egy egész ifjúsági részleget... Méghozzá az EEGrészlegen. Hogyan olvas a gondolatokban az EEG? Miközben a szerelőműhelyt járjuk, Buschow elvtárs így elmélkedik: — Az EEG természetesen nem tud gondolatot olvasni, de készítésénél, a munka folyamatában megnyilvánul az emberek gondolkodásmódja. Látja itt ez a leány. .. — mutat az egyik szerelőasztal felé. A szerelőasztalon mindenféle elektroncső és drót. Egy 18-év körüli leány csavargat valamint a félig kész szerkezeten. Az asztal szélén színes képeslapokból kivágott arcképek: Garry Coopertől Jean Marais-ig minden jóvágású színész arcképe fellelhető, mint elbűvölően mosolyog, vagy férfias elszántsággal száll szembe a tenger hullámaival s feltekint, hogy a fiatal munkáslányt a látott filmek izgalmaira emlékeztesse... — Mondd Lőtte — szólal meg Buschow — nem gondoltad még meg azzal a tanulással? — Ugyan, hagyj engem — utasítja el a titkárt. De Buschow már ma tudja, hogy Lőttet sikerül Ute Kaufmann követésére bírni. Ute Kaufmann forraszt és gyorsírást tanul Ute nem sokban különbözik Lőttétől: valamivel vékonyabb, fiatalabb. Az ablak felőli részen ül és az elektroncsövek foglalatának bekötését forrasztja villamos pákával. — Mondja Ute, szereti a szép színészképeket? — kérdem az előbbi beszélgetésből okulva. — Miért ne? De most kevés időm van rá... — Csak nem tanul? — De igen. Gépírást és gyorsírást. FDJ-feladat. tudja? Ezt külön még megbeszélem Heinzzel, mert nem értem hogyan függ össze a forrasztás a gyorsírással, A dolog egyszerű, magyarázza az FDJ titkár. Arról van szó,, hogy országos méretben minél több fiatal tanuljon, szerezzen képesítést, maradjon alkalmazásban huzamosabb ideig. Műhelyünk szakképzettségi átlaga nem növekszik ezzel, de egészben véve jobb, mintha azon búsulna, hogy nem tud beszerezni nyugat-berlini képeslapokat.... Wolfgang Lengfeld gépénéi Közönséges esztergapad, amilyent minden üzemben garmadával láthatunk. Talán az lenne feljegyzésre méltó, hogy Wolfgang Lengfeld ezen a gépen kiváló eredményeket ért el. De ez sem aktuális már, mert a gép gazdája nincs már az üzemben. Helyét a gépnél most Alfons Sauer foglalja el, egy idősebb, őszülő halántékú szakmunkás. Hová tűnt Wolfgang Lengfeld? —' Lengfeld elvtárs katonának jelentkezett, — kapom meg a választ. Öntudatos ifjúmunkás volt — mondja a műhely mestere, Herbert Hemming. — Itt a legjobbak közé tartoDieter Wiechmann mérnök a kész EEG kapcsolótábláját ellenőrzi. zött s amint értesültünk róla, a hadseregben is megállja a helyét. Beszámoltunk neki eredményeinkről, hadd lássa, nem kell szégyenkeznie alapszervezetéőrt, amely kiküldte. Volt miről beszámolni: csupán a Schwarze Pumpe barnaszénkombinát számára 254 irányító és ellenőrző műszert szállítottak, idejében elküldték a hőerőmű kazánfelszerelését. A legjelentősebb építkezésekre két hónappal előbb szállították el a mérőműszereket, mint a terv előírta, s ez 2 millió márka többtermelést jelentett. 180 000 márkával csökkent az önköltség... Az esztergályosok más munkát is végeznek, nem csupán azt, ami az EEG-vel összefügg. Munkájuk alapján azonban „gondolatolvasógép" nélkül is kiolvashatjuk legfőbb gondjukat: minden módon erősíteni a szocializmust építő NDK-t, mert ezzel járulnak hozzzá a legjobban a békeszerződés megkötéséhez, egy újabb háború elhárításához. Ezért a gondolatért érdemes volt megállni Wolfgang Lengfeld gépénél... Az utolsó állomás Amíg az EEG-t utolsó állomásáig, az ellenőrző műhelyig elkísérjük, sok minden szóba kerül. Megtudom, hogyan sikerül a fiatalokat megnyerni a nemesebb szórakozásnak, hogyan szervezi az FDJ a sportot, az üzemi kirándulásokat Thüringiába, a tapasztalatcserét a Mercedes irógépgyárral, sőt azt ls, hogy a operaelőadásokat is sikerült megszerettetni sok olyan fiatallal, akinek az érdeklődése azelőtt nem terjedt tovább a bűnügyi filmnél. Ilyen munkával nyeri meg az FDJ a fiatalokat a tanulásnak is. Mindez látszólag semmi összefüggésben sincs a bonyolult orvosi műszerrel, amely miatt az üzemet meglátogattam. Ám az utolsó állomáson meggyőződöm róla, hogy ennek igen is van összefüggése. Dieter Wiechmann mérnök, aki az utolsó ellenőrzést végzi, ezeket mondja: „Amióta nagyobbszámú állandó munkaerővel dolgozunk, amióta többen tanulnak és megnövekedett a szakképzettség — jobb a gyártmányaink minősége is. Mi ezt áramfeszültség-különbözetekben mérjük, meg a kapcsoló rendszerek megbízhatóságával. De a beteg emberek szempontjából ez néha életet jelent. Nem mintha kikerülhetne kezünk alól valami megbízhatatlan műszer is. Nem. De ha Itt hibát találunk, a műszer leszállítása várat magára, míg a hibát kijavítják. Annál kevesebb EEG kerül forgalomba, annyival kevesebb ember betegségét találják meg segítségével." Hans Krüger technikus hozzáteszi: „Tíz éve szállítjuk gyártmányainkat Csehszlovákiába is. Ha hazamegy, kérdezze meg az orvosoktól, hogyan működik műszerünk. Meglátja, mi az eredménye annak, hogy az FDJ tanulásra, komoly munkára serkenti a fiatalokat. A berlini fiatalok Bratislavában vizsgáznak Megfogadtam Hans Krüger szavát s Bratislavába érve felkerestem az ideggyógyászat egyik szaktekintélyét, dr. Matulay professzort, aki a berlini üzemben gyártott EEG-vel dolgozik. — Azelőtt amerikai géppel dolgoztam, igaz, régivel. Az NDK-ban gyártott gép összehasonlíthatatlanul pontosabb, érzékenyebb, tisztább képet ad. Szinte üzemzavarmentes. — Nagyon meg vagyok elégedve vele. De nemcsak a géppel, hanem az EEG-t gyártó üzem gondoskodásával is. Félévenként eljönnek a szakemberek, megvizsgálják a gépet, s ha kell kijavítják. A múltkor kifogyott a speciális szalag a gépből. Az üzem leszállította ugyan, de itt nálunk valahol a disztribúció útvesztőjében elakadt. írtam Hans Krügernek, aki a legutóbb itt járt ellenőrzésen. Azonnal, légipostával elegendő szalagot küldtek. — Javaslatokat is adok nekik. Ha jól tudom már dolgoznak is olyan EEG-n, amilyenre szükségünk lenne — hordozható kivitelezésben. Az eszméletlen beteget nem lehet mindig' a géphez vir.ni, Jó lenne a gépet a beteghez hozni... — Nyugodtan megdicsérheti a berlinieket lapjában. Kitűnő munkát végeznek, kifogástalan a gondoskodásuk. Matulay professzornál jelesre vizsgáztak a berlini fiatalok: a kis Ute, aki forrasztás mellett gyorsírást tanul, Heinz, a leszerelt katona, Dieter, a 25 éves mérnök, Hemming elvtárs, az esztergályosok mestere, aki mérnöknek tanul az esti Iskolán. Ha valakinek egészségét segített visszaadni, lappangó betegségét segített felfedni és meggyógyítani ez a csödálatos műszer, szenteljen egy hálás gondolatot ezeknek a berlini fiataloknak is, akik e szép gép gyártása közben nevelődnek szocialista emberekké. VILCSEK GÉZA Ute Kaufmann, aki titkárnő szeretne lenni. Wolfgang Lengfeld gépénél most A. Sauer áll. Baloldalt Hemming elvtársat láthatjuk, a részleg mesterét, aki mérnöknek tanul. M

ozgalmas, eseményekben gazdag volt a múlt hét a külpolitikában. A Dominikai Köztársaságban katonai-polgári junta vette át a hatalmat, amely rövid életű volt ugyan, de ez alatt a rövid idő alatt is világosan megmutatta, hogy az amerikai monopolista érdekek akaratából született; az amerikai mesterkedések Kuba és minden haladó délamerikai mozgalom ellen az ellenállás további hullámait váltották ki a Punta del Este-i értekezlet előtt; Boun Oum újabb akadályokat gördített a laoszi hercegek genfi megegyezése elé. A legjelentősebb események azonban az ENSZ-közgyülés 16. ülésszakának felújítása, a kongói fejlemények és a franciaországi események voltak. i Az ENSZ-közgyűlés és a gyarmati kérdés Az ENSZ közgyűlésének 16. ülésszaka második „félidejének" napirendjén a jelenlegi vita tárgyát képező angolai kérdésen kívül Ruanda Urundi jövőjének problémája, Kubának az USA agressziója ellen emelt panasza, Brit Guyana és Dél-Rhodésia helyzetének megtárgyalása, továbbá annak a 17-tagú bizottságnak a megválasztása szerepel, amely a gyarmati rendszer megszüntetéséről hozott határozatot fogja konkretizálni. A napirendi pontokból kitűnik, hogy az ülésszak második részében főleg a gyarmati rendszer végleges felszámolásának problémáit fogják tárgyalni. Ez ad különösen nagy jelentőséget ennek a tanácskozásnak. A gyarmattartó hatalmak is -tudatosítják, hogy gyarmati politikájuk, a nemzeti felszabadító mozgalomnak minden lehető iAódon történő elnyomása, az újkolonializmus gyalázatos eszközei — éles bírálat tárgyát képezik. Gyarmati politikájukért mindenekelőtt az USA és Nagy-Britannia kerül a bírálat kereszttüzébe. Ezért e két ország képviselői az ülésszak második részének megkezdése előtt tanácskozásra jöttek össze Washingtonbari, tiogy kidolgozzák taktikájukat. A tanácskozások három napig tartottak s eredményük egy fenyegető álláspont kidolgozása volt az ázsiai és afrikai államokkal szemben. A gyarmatosítók terve, hogy a NATOpolitika követésére kényszerítsék az afrikai-ázsiai országokat. Viktorov, a moszkvai Pravda szemleírója a következőképpen jellemezte a gyarmatosítók mesterkedését: Az USA és Nagy-Britannia elégedetlen az ENSZ tevékenységével. A két ország ugyanis az ENSZ-ben már nem ura a helyzetnek és a szavazógépezettel is baj van. Megváltozott az ENSZ arculata, módosult összetétele. Mindez tevékenységében is megmutatkozik. A gyarmatosítókat különösen annak a próbálkozásnak a kudarca dühítette fel, amellyel a világszervezet segítségével meg akarták akadályozni Goa felszabadítását és arra akarták kényszeríteni az ENSZ-t, foganatosítson megtorló intézkedéseket India ellen. Ez ENSZ áláaknázására irányuló angol-amerikai mesterkedések kudarcra vannak ítélve — hangsúlyozza Viktorov. A rabszolgaviszonyok között sínylődő Angola portugál gyarmat kérdésének tárgyalásakor is megnyilvánultak ezek a mesterkedések. A NATOtag Portugália az USA és Nagy-Britannia támogatását élvezi. Az angolai kérdés vitájából azonban így is kitűnik, hogy az afrikai küldöttségek kitartanak gyarmatosításellenes álláspontjuk mellett. Nigéria küldötte ki is jelentette: Ha Portugália nem változtatja meg álláspontját, Nigéria fenntartja magának azt a jogot, hogy más afrikai nemzetekkel együtt lépéseket tegyen az angolai nép érdekében. • A kongói válság új fejezete A múlt héten új fordulatot vettek a kongói fejlemények. A központi kormány csapatai az ENSZ egységek segítségével körülzárták Gizenga miniszterelnökhelyettes székhelyét, a parlament „megrovásban részesítette" Gizengát s ezzel kizárták a kormányból. A kongói hazafias erők ellen szőtt imperialista összeesküvés eredménye ez. Hogyan került minderre sor? Előre megszervezett provokációról volt szó. A nyugati hatalmak már rég azon mesterkedtek, hogy a kongói Jobboldali politikusokat kibékítsék Csombéval. A jobboldali erők és Csőmbe hívei — így gondolják a gyarmatosítók — egy olyan csoportot alkotnak, amelyből létrejöhetne egy új kormány, és ez fenntartás nélkül kiszolgálná a gyarmatosító hatalmakat. A New York Times egyik decemberi számában így fejezte ki az imperialista politika célját: „Gizenga baloldalt erőinek ellensúlyozására szükség van Csőmbe kormányára." •Egy gyarmatosítókat kiszolgáló kormány létrehozása érdekében indult meg a hajsza Gizenga ellen a „szakadár politika folytatása" címen kiagyalt rágalom alapján. A hazafias erőket mindenáron ki akarják szorítani a hatalomból, előkészítik a Lumumba nemzeti politikáját folytató kongói politikusok letartóztatását, bebörtönzését, vagy fizikai megsemmisítését. Szinte képletes, hogy az első lépésre ebben az irányban Lumumba meggyilkolásának évfordulóján került sor. Gizengát Lumumba sorsára akarják juttatni. Milyen szerepet játszik ebben a szégyenteljes összeesküvésben az ENSZ-csapatok parancsnoksága? Ugyanazt, mint annak idején. Másfél évvel ezelőtt Majevszkij, a moszkvai Pravda tudósítója megkérdezte a kongói ENSZ-csapatok egyik vezetőjét, mennyi »időre lenne szükség Csőmbe erőinek megsemmisítésére és Katanga visszacsatolására. A magasrangú ENSZ-tisztvíselő kijelentette: 24 órára. Azóta másfél év telt el, de az ENSZcsapatok parancsnoksága ezt a 24-órás akciót addig halogatta, amíg megnövekedett Csőmbe ereje. Az ENSZ egy akciót indított ugyan Csőmbe ellen, de a Biztonsági Tanács határozata ellenére tűzszünetben állapodtak meg a szakadárokkal. Az egész támadás csupán arra volt jő, hogy az ENSZ-vezetők a semleges szerepében tetszeleghessenek és ezzel igazolhassák a hazafias erők elleni támadásukat, amelyre most került sor. Ez a „semlegesség" azonban hamis alapon nyugszik: hiszen nem lehet egyenlőségi jelet tenni a valóban szakadár Csőmbe és Gizenga között, aki a Keleti-tartományban még Kongónak tavalyi apró köztársaságokra és „királyságokra" való feldarabolása idején is Kongó területi egysége mellett szállt síkra. A gyarmatosítók célja tehát Adoulára ruházni Kaszavubu szerepét, kibékíteni őt Csombéval, közös frontot alakítani a kongói hazafias mozgalom ellen. • Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét Naponta 10—20 gyilkosság, rendszeres plasztikbomba-robbanások, a haladó személyiségek és az algériaiak ellen folytatott hajsza — mind ez napirenden maradt a múlt héten is Franciaországban és Algériában. A legutóbbi, még az eddigieknél is szemtelenebb fasiszta provokáció-hullám után a Francia Kommunista Párt nyilatkozatában újra hangsúlyozza, hogy a kormány teszi lehetővé a fasiszták féktelen garázdálkodását mind Algériában, mind Franciaországban. Ezért a kommunista párt akcióegységre szólítja fel a demokratikus szervezeteket a fasizmus ellen. Naponta érkeznek jelentések arról, hogy különféle szervezetek, főleg szakszervezetek ls arra a meggyőződésre jutnak, miszerint csupán a nép egységfrontjával lehet megakadályozni a fasizmus térhódítását Franciaországban. Mi az oka annak, hogy a de Gaullekormány semmit sem tesz a titkos hadsereg ellen, elutasítja a'tárgyalásokat az algériai békéről, s ezzel a végtelenségig halogatja az algériai háború megszüntetését, amely a titkos hadsereg tevékenységének melegágya, táptalaja. A választ lényegében egy közmondás adja meg: Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét. A de Gaulle-kormány és a „Francia Algéria" jelszót hangoztató ultrák között az ellentétek ugyanis csupán látszólagosak. Mert mit tesz a kormány például az algériai háború befejezéséért? Rendelkezést hozott, hogy az algériai háborús veszteségeket nem szabad a sajtóban közölni, az elesettek halálhírét nem nyilvánosan, hanem „magánúton" kell közölni a hozzátartozókkal. Ez minden. Ez az intézkedés azonban fényt derít a mesterkedésre: a közvélemény előtt úgy akarják beállítani az algériai háborút, hogy az már Jelentéktelen és hamarosan véget ér. Senki sem ad parancsot az ultrák felszámolására. Francois Rouva, a párizsi rendőMlkalmazottak szakszervezeti elnöke a Francé Soirban meg is írta: „Nyíltan akarunk beszélni a rendőrfőnökkel, Mondja meg, hogy a párizsi rendőrségnek harcolnia kell az OAS ellen és minden világos lesz." Persze, a rendőrfőnök nem tesz ilyen intézkedést. Mendes-France volt miniszterelnök nemrég ki is Jelentette: 1961-ben 400 terrorakcióra került sor, s csak 6 banditát fogtak el. A válságos helyzet igazi oka tehát az, hogy az uralmon levő francia koi^nány nem akar megválni Algériától, s inkább vállalja a fasiszta veszély kockázatát, mintsem feladná gyarmatosító, imperialista érdekeit. ÜJ SZÖ 4 * 1S6

2- i

anuár 2

0-