Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-20 / 19. szám, szombat

J "aroslav Miska bányász... Sokat írtak róla évekkel ezelőtt az újságok. Még könyvben ls ismertették az életét, népszerűsítették munkamódszerét. Az ő nevéhez fűződik az ostravai bányákban a ciklusos fejtési módszer bevezetése. Neve fogalom a vájárok körében. Kemény embernek mondják. És ez a kemény ember sorra döntötte a rekordokat. S aztán... fordulat állott be életében. A vezetők úgy gondolták, ha olyan kemény ember, ha olyan jól szervezi csapatában a munkát és tud az emberekkel bánni, miért ne tehetnék meg őt igazgatónak?! Mégpedig a legrosszabb bányában, az Urxban, ahol évek óta nem teljesítik a tervet. Miska nem akart igazgató lenni, nem vágyódott rang után, de rábeszélték Jól van". — egyezett bele és megfogadta, hogy három hónap múlva kigyúl a vörös csillag a bánya felett. Sokat beszélt a bányászokkal, aszszonyaikkal — gyakran éjfélig is. Megkérdezte tőlük, elégedettek-e? Ahol tudott, segített. A technikusokkal szemben igényes volt. Nem engedett el semmit sem nekik. Belátták, Miskával nem cicázhatnak. A szemükbe mondta, vége a régi tunyaságnak, ha nem teremtenek jó munkafeltételeket a bányászoknak, mehetnek ők is szenet fejtenil Ezért, ha nem intézték el munkaidejük alatt a reájuk bízott feladatot, „túlóráztak", nem jöttek fel addig a bányából, míg el nem végezték teendőiket. Mert Miska elé egyszer sem mehettek azzal, nem tudtam elintézni, majd holnap... S az Urx Bánya felett a harmadik hónapban felragyogott a vörös csillag .*.. Ugyanez játszódott le a Fučík Bányában is, ahová azért helyezték át Miskát igazgatónak, hogy ebben a lemaradó bányában is „csodát" műveljen. Itt is három hónap volt a határidő. "Az ígéret beteljesedett... S ekkor, 1960-ban nagy. megtiszteltetés érte Jaroslav Miskát. Az elsők között kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a Szocialista Munka Hőse címet És megválasztották a Nemzetgyűlés képviselőjévé. Gyerünk Miskához Múlt év májusában még nagyobb felelősség hárult Miskára. Valamenynyi ostraval-karvinai bányának, soksok ezer bányásznak lett az igazgatója. Megtörténik, hogy egyesek, akik ilyen magas pozícióba jutnak, sok gondjuk közepette s a funkcióval járó más elkötelezettségek miatt megfeledkeznek azokról, akikkel azelőtt együtt örültek a közös sikernek és együtt törték a fejüket, ha a bajt kellett orvosolniok. Milyen lett Miska? Ezt a kérdést tettem fel magamnak, amikor Ostravára utaztam. A nagy bányász- és kohászközpontban dermesztő hideg fogad. A vasmű kéményeinek füstje nem gomolyog a város felett, a magasba száll és belevegyül az égbolt szürkeségébe. Alig egy-két centiméternyi hó fehéríti a háztetőket, az utcákat, tereket, még a csintalan gyermekeknek sem jut eszébe, hogy hógolyót gyúrjanak. Szaporán lépkednek az emberek, mintha egyszerre nagyon sietős dolguk lenne. A szokatlan hideg engem is sietésre késztet. Azért ls szaporázom lépteimet, hogy még nyolc óra előtt az igazgatóságon lehessek. Első leszek Miskánáll — gondolom. Az új, tornyos városházával szemben találom a bányák vállalati Igazgatóságát. Az üzemi őr szobája tele emberekkel. A fekete egyenruhás elvtársnő sorra kérdezi tőlük: Hová? Kihez? Az igazgató elvtárshoz ... Miska elvtárshoz ... Későn jöttemi Értekezletet tart talán az igazgató elvtárs? Dehogy, ma hétfő van, a „nyitott ajtó" napja... Az egyik Idősebb elvtárs rám néz, látja, „idegen" vagyok, és elmondja, hogy a vállalati igazgató minden hétfőn fogadja a bányászó-, kat, hozzátartozóikat, olyan kérelmeket, panaszokat intéz el, melyeket a bányák Igazgatóságán nem tudnak elintézni — ... nem tudják, — ismétli a szavakat és elmosolyodik, — vagy nem akarják És mi ilyenkor azt mondjuk, akkor gyerünk Miskához, ő majd igazságot teszi Felmegyek az első emeletre. Az igazgató faburkolatú előszobájában hárman ülnek, két bányászmérnök és a titkárnő Megkérdem a titkárnőtől, itt dolgozott-e Miska elvtárs előtt is? Igen, válaszolja. S hogy érzi most magát? Az asztalán felhalmozott iratokra mutat. — Amióta Miska elvtárs lett az igazgatónk, sokkal több dolgunk van

> _ mondja, — Azelőtt csak ketten voltunk ... Nemcsak az emberek járnak hozzánk, hanem sok panaszlevelet is kapunk ... — Azelőtt ls volt „nyitott ajtó"? — A régi igazgatónk csak akkor fogadott munkásembert, ha ideje engedte .. Ehhez nem is kell különösebb magyarázatot fűzni. Így érti meg az ember, miért mondják a vájárok vagy NamalrU? ' B 0mm;:>. n • Nyitott ajtó feleségeik, amikor nem járnak sikerrel a bányák igazgatóságán, akkor „gyerünk Miskához" Nyíli

k az ajtó... Beülök az igazgató szobájába, hogy tanúja lehessek a nyitott ajtó történeteinek. Nézem Miska elvtársat. Kissé testes, zömök férfi, arca erős akaratot, határozottságot sugároz. Az előző napi tervteljesítést tanulmányozza. Kezén megakad a tekintetem. Nagy, erős kéz ... Akaratlanul is a bányászt látom benne .. — Ma nehéz napunk lesz, — mondja. A látogatókra gondolok, s a még csukott ajtóra nézek. Elmosolyodik. — Nem arra gondoltam ... Befagyott a vagonokban a szén, a vasérc, nem tudunk kirakodni... A fagy megbénítja a termelést. Ez aggasztja... De már nyílik az ajtó. Nehezen teszi félre a termelési adatokat tartalmazó iratokat. Most az emberek gondjaival kell törődnie. S a szobába lépő idősebb emberre tekint. Ismerik egymást. — Mi jót hoztál, elvtárs? — kér-; dezi Miska. — Nyugdíjban vagyok ... — Tudom. — Még dolgozni szeretnék, nem bírom a tétlenséget... — Menj a Technika Házába s mond meg nekik, hogy hívjanak fel... Egy-két perc, és teljesült Jaroslav Cech kérése. Miska jól tudja, hol segíthetnek a tapasztalt, idős bányászok. Alig csukódott be az ajtó, az igazgató türelmetlenül felkapja a telefonkagylót. A helyettesét hívja. — Mozgósítsatok mindenkit! A mesterek, a hivatalnokok, mind segítsenek a vagonok kirakásában! Haragszik az anyós Ojra nyílik az ajtó. Magas, kövér fiatalasszony a belépő, arca pirospozsgás, fénylik a bőre. Erőteljes, döngő léptekkel Miska elé lép és kifakad: • — Engedjék haza a férjemet! — mondja parancsolón. — Kit? Miért? Nem tartunk itt senkit sem fogva... — A férjemet, Turičeket, a Gottwald Bányában doigozik! Miska figyelmesen nézi a fiatal asszonyt. Mi történhetett? Baj van a családban? Nem szól egy szót sem, vár, hadd nyugodjon meg az aszszony. Néhány pillanat sem múlt el, amikor — mintha Turičekovában megtört volna valami — egyszerre könny szökik a szemébe és szelíden szól: — Nagyon kérem ... — és elmondja, Zilináról jött. A férje hentes volt. Brigádmunkára jelentkezett Ostravára. Még csak két-három hónapja dolgozik a bányában. De már betelt a pohár. Kisgyermekével az anyósánál maradt. Az anyós keresztülnéz rajta, szidja, rágalmazza. Haragszik rá, mert nem akarta, hogy a fia feleségül vegye. Nem élhet egy fedél alatt vele. Ha férjét hazaengedik, lakást kapna az üzemtől. Ha nem engedik, nem ls tudja, mi fog vele tör-, ténni... — Volt a bányalgazgatóságon? Ez az ő dolguk, nekem nincs jogom senkit sem elbocsátani... — Voltam. Velük nem lehet beszélni. Azt mondják, minek jött akkor brigádmunkára, nem galambdúc a bánya... Tudom én ezt, de amikor ... — és sírva fakad. Csak ezek a könnyek ne lennének! Az egyiknek ís, a másiknak is igaza van. Mit tegyen ilyen esetben a vállalati igazgató? Feljegyzi Turiček nevét. Ránéz az asszonyra, Csak a könnyeket látja a szemében. — Elintézzük... — mondja hal-: kan Miska. Az asszony köszönetet rebeg és kimegy. — Senkinek sincs joga tönkretenni egy család életét, — mondja Miska elvtárs. — A munkaerők kérdését nem ilyen formában kell megoldanunk. Itt hagy

jam a férjem ? Szép, fiatal, szőke asszony a kö-: vetkező fél. Bátortalanul tesz néhány lépést s megáll a ezoba közepén. Csak most látjuk, hogy másállapotos. Férje a katonai szolgálat után bányásznak jelentkezett. Már három éve dolgozik a Barbora-tárnában. Eddig egy szobában laktak. De most már gyermeket várnak. Nem tudják megkapni az Ígért lakást. A férje időközben villanyszerelő lett. Lakást pedig elsősorban a föld alatt dolgozók kapnak. A férje bányásznak jelentkezett, annak vették fel, nem tehet róla, hogy most villanyszerelő. Nem rövidíthetik meg őket! Közelebb lép Miskához. Mutatja a szerződést, Szeme könnytől fénylik... Alig tudja visszatartani a sírást. Miska olvassa a szerződést. — Ami írásban van, be kell tartani, — mondja. — Mit mondtak a bánya igazgatóságán? A fiatal szőke asszony, Gavličeková ls azt feleli, hogy nem lehet velük beszélni. Miska feljegyzi szavait, majd 1 AROSLAV MISKA, a Szocialista Munka Hőse utána néz, miért mondják, hogy nem lehet velük beszélni?! — Hová menjek a gyerekkel? Hagyjam Itt a férjem?! — kérdezi könnyes szemmel az asszony. Ez már sok Miskának, sok annak az. embernek, aki nagyon szereti bányásztársait. Az írásban foglalt ígéretet teljesíteni kell. A fiatál bányászcsalád gyermeket vár. Fogja a telefonkagylót. Felindultan beszél a bánya igazgatójával. — Van lakástok? .. . Van ... A szerződés szent, Jaroslav Gavlíček szerződése is! Intézzétek el, krucifix! Adjatok nekik lakást! Gavlíčeková arca felderül és mosolyogva távozik. Két férj és két feleség Férj és feleség jön most Miskához. A férj az íróasztal lapjára nehezíti kemény bányászöklét és nagy hangon kérdi: — Ugye a párt azt kívánja, hogy a párttagok erkölcsösen éljenek?! Miska hirtelenében nem is tudja, mit feleljen, csak bólint, várja a fejleményeket, hová is akar ez az ember kilyukadni. S a férj folytatja ugyanazon a hangon. Az egyik bányászházban laknak, csak ők a munkásemberek a házban, a többiek technikusok, és azok feleségei, a nagy „dámák" nem hagyjálc békén az ő asszonyát. Ogy látszik nagyon szelíden beszélt a férj, mert a feleség letorkolja: Majd énl — kiáltja, — én jobban tudom! Azok a dámák most ki akarnak lakoltatni bennünket, itt az írás, ni! Űgy látszik, büdös nekik a „proli"! — és az igazgató elé rakja a nemzeti bizottság levelét. Miska beleolvas... M. M. felesége illetlenül beszél a házbeliekkel, le is köpte őket... Ez hazugság! Így akarnak velem kitolni! Hogy hazudhatnak ekkorát!!! — csakúgy zuhog az asszonyból a szó. Miska alig tud szóhoz jutni. Ismét telefonál. A vállalat jogászát hívja. Majd ő kivizsgálja, elintézi az ügyet... Megint férj és feleség áll Miska előtt. Fiatalok. A férfi barnabőrű. Rácznak hívják, a Doubrava bányában dolgozik. Az asszony tanítónő. A fiatal bányász szinte megbújik az asszony mögött. A feleség viszi a prímet, ő beszél." Bocsássák el azonnal a férjét, a határvidékre akarnak menni. Még csak tíz napot kellene a férjének ledolgoznia, annyi a mulasztott napjainak száma. — Azt akarja, hogy megbélyegezve menjen el a férje, mint munkakerülő? _ kérdi szigorúan Miska. — Én miattam tette ... — Maga katasztrófába sodorja a férjét! Egy tanítónőnek másképpen kellene gondolkodnia ... — Ott majd rendes életet kezdünk ... — A férje kitanult bányász, kár érte... — Mindegy, megyünk! Engedjék el azt a tíz napot! Tíz nap nem a világ! — Nincs lakásuk? — kérdezi Miska. — Egy szobája volt, — néz a férjére, — az is üres ... — Ketten keresnek! Hogy gazdálkodnak? Nem használ a rábeszélés. A tanítónő-feleség makacs, nem enged a • huszonegyből. Miska egyik titkárára, a bányászmérnökre bízza az ügyet. Az előszobában kiderül, amikor Rácznak kellett felelni a kérdéskre, hogy hazudtak az igazgatónak. Rácz még szeptemberben aláírta a szerződést, hogy végleg a bányában marad. Talán emiatt hallgatott oly mélyen, megszégyenülten az igazgató előtt. Talán egyszer rájön ő is, a kitanult bányász, hogy nem mindig kell hallgatni a feleség szavára ... Autó-ügy Korosabb, Jól öltözött nő siet Miska elé, mosolyogva kezet nyűjt és mondja: autót szeretnénk vásárolni, de csak utalványra, mert az olcsóbb. Már összegyűjtötték a pénzt, de három éve várnak az utalványra ... — Jöjjön ki az igazgató elvtárs, nézze meg, mit csinálnak azok az utalványokkal... Férje kitüntetett dolgozó. Gépész a Május 1. Bányában. Tizennyolc éve dolgozik ott. Az igazgató meg is ígéri, utána néz a dolognak, két nap múlva kimegy a bányába, beszél a szakszervezeti elnökkel, s elmondja majd a férjének, mit végzett. Az asszony fellélegzik. Ha Miska elvtárs veszi kezébe az ügyet, akkor nyert ügye van, mert szereti ,az igazságot, nem tűri a spekulációt. A boldogságtól szinte lebeg az asszony, már az autó ülésén képzeli magát. Mosolyogva mondja: — Tuďja, a férjem már ötvenkét éves. Sietnünk kell az autóvásárlással, hogy élvezni is tudjuk, mert meddig vezethet autót? Hatvan éves koráig? A kérdésre nem is vár, nem is ad választ, hanem boldogságában kisiet, hogy mielőbb tudassa férjével a kellemes hírt: Meglátod, Miska elvtárs elintézi... Percnyi szünet Az igazgató újra telefonál. Hogy állnak a kirakodással? Ingatja a fejét. Nem megy, — suttogja, — minden befagyott. Alig tudja türtőztetni magát, hogy ki ne rohanjon s a helyszínen győződjék meg a dolgok állásáról. De nem mehet, még sokan várnak rá, hogy be-: szélhessenek vele. Már nyílik is az ajtó. Két magas, erős fiatal férfi, Jaroslav és Jozef Král tudatják Miskával, hogy most írták alá a szerződést, állandó munkára jelentkeztek a bányába. — Lakást ls azonnal kapunk, — mondja Jaroslav, az ldősebbik, — de van egy bökkenő ... Miska csodálkozva néz rájuk. Jó kereseti lehetőség, új lakás, mi hiányzik még a két fiatalembernek. Talán asszonyt is szerezzen számukra? Dehogy! Más a bökkenő. — Valaki azt mondta, — mondja ki végre Jaroslav, — hogyha állandó munkára jelentkezünk, kölcsönt is kaphatunk autóra. Nekem nem kell, az öcsém az autóbolond... Miska elmosolyodik. — Autóra nem adunk kölcsönt, de adhatok egy jó tippet, hogyan jut-, hatnak könnyen autóhoz... A most épülő paskovi bányában dolgozó rekorder folyosóhajtókat em-. líti, akik közül a legkiválóbbak nagyon sokat keresnek. Van is autó-: juk ... A két testvér egymásra néz. Olvasnak egymás tekintetéből. Mosolyognak, mintha csak mondanák, nem is mennek máshová dolgozni, csak a paskovi bányába. Folyosóhajtók lesznek! Kézközeiben lesz az autó! Hogy meg kell majd érte dolgoznil Fiatalok, erősek! — Mi is a paskovi bányában szeretnénk dolgozni! — mondja ki a döntést az idősebbik. — Majd telefonálok ez igazgatónak ... •A testvérek elégedetten távoznak. Jaroslav Miska azpnban egy cseppet sem elégedett. Nem hagyják nyugton a vagonok. Nem bénulhat meg a termelési Eszébe jut, hogy a tavalyi fagy idején — akkor még a Fučík Bánya igazgatója volt — „kirobbantották" a vagonokból a szenet, a vasércet. Telefonál, utasítást ad, a legkiválóbb szakemberek kezdjék meg a robbantásokat... Én csináljak rendet ? Antonín Bakalík Vratimovból jött, hogy panaszt tegyen Miska elvtársnál. Fiatal vájár, még csak három hónapja dolgozik a Bezruč Bányában. Kezében bot, húzza maga után az egyik lábát. Nemrég kisebb balesete volt, máskor majd figyelmesebb lesz. De ez a „pech" késztette arra, hogy eljöjjön ide. — A munkahelyemen mindig arról beszélek a társaimnak, hogy vigyázzunk, ne legyen egy mulasztott napunk sem, hogy ne nevezzenek bennünket csúfnéven „bulacsoknak" ... és tessék I — a zsebéből előrántja a fizetési elszámolást s átnyújtja az igazgatónak. — Most engem csúfolhatnak, bulacs lettem! Három napig munkakerülőként vezettek, pedig a diszpécser, a bányafelügyelő is látta, hogy mentővel vittek ki a bányábőll És... vontatottan ejti kl a szót, mintha csak gondolkodna, elmondja-e másik panaszát. Döntött. Harag is vegyül a hangjába. — És egy ledolgozott s két vasárnapi munkát ki sem fizettek! Ez feldühítette Miskát is. — Szentséges egy üzem ez! — fakad ki Miska és mérgesen felhívj a vállalat főekonómusát. Bakalík talán megbánhatta, hogy ilyen nyíltan kimondta az igazságot, mert egyszerre enyhíteni igyekezett a helyzetet. — Az ilyesmi előfordulhat, —• mondja. Olajat öntött a tűzre. — Hogy hogy előfordulhat?! Ez nem az egyedüli eset. A b'ányászok pénzesborítékjából egy fillér sem hiányozhat! —... előfordulhat, — Ismétli Bakalik, — de nem kellene ennek lennie, elkerülhetnénk az állandó reklamálást ... Bejön a főekonómus. Neki kell kivizsgálnia az ügyet. De Miska ezzel nem elégszik meg. Felhívja a Bezruč Bánya igazgatóját. — „Bordély" van nálatok! — kiált-; ja a telefonba. — Bulacsokat „termeltek"?! — és elmondja Bakalík esetét, majd folytatja: — A bányászok minden hónapban reklamálják a fizetést! Meddig fogod ezt tűrni?! Én csináljak nálatok ís rendet?! Kiküldőm Bakalík elszámolásét, vizsgáld ki a dolgot, állapítsd meg a bűnösöket és jelentsd majd az igazatl... És adhatok egy jó tanácsot. Felejtsd el a hivatalnokaidnak a hónap közepén kiadni a fizetési előleget. Meglátod, többet nem fognak majd a bányászok reklamálni... • • • Már délfelé jár az idő. A látogatók nem fogynak. Az egyik megy, a másik jön. Itt volt az egyik új városnegyed bányászlakóinak küldöttsége is. Hidegek a lakások, kevés a szén. A kazánokban csak az északcsehor- • szági barnaszénnel fűthetnek. Miska azonnal felhívja a minisztert, — „a mi bányászaink, ha kell, vasárnap is dolgoznak, hogy több kőszene legyen az országnak, de nem lakhatnak hideg szobában. Szenet ké-. rünk ...!" Berreg a telefon. DrahoS Kolder elvtárs, a kerületi pártbizottság vezető titkára érdeklődik, hogy állnak a vagonokkal? ...Délután a kerületi pártiroda tagjai Miska elvtárssal együtt kimennek terepszemlére a vagonok ügyében... így telt el Jaroslav Miska hétfője. A hétfői „nyitott ajtó"-akció azt a gondolatot ébreszti bennem, bárcsak más üzemek Igazgatói is követnék Miska példáját, hogy ne csak akkor fogadják a dolgozókat, a munkásembereket, amikor „idejük engedi". Sok panaszt azonnal orvosolhatnának, s ami a legfontosabb, erősíthetnék egymás iránt a bizalmat. Mert mincren igazgatónak Jól esnék azt hallani, amit az ostravai bányászoktól oly gyakran hallhatunk: — Gyerünk Miskához, ő majd igazságot tesz. PETRÖCI BÁLINT A TRNAVAl Magasépítésien Vállalatnak ebben az évben 315 új latásegységet kell átadnia a város dolgozóinak. Az út Rybník-lakótelepen 650 lakást építenek jel. (S. Petrái j elv. — CTK) 1902. január 28. 0} SZÖ 5 *