Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-19 / 18. szám, péntek

Egy újjászülető cementgyárban 1811-ben Aspdin angol kőműves feltalálta az ün. portlandcementet, melyet — 1824. évi szabadalmaztatá­sa után — szerte a világon gyártani kezdtek. Szlovákia rendkívül gazdag mészkőben, agyagban — amiből ál­talában gyártani szokták a cementet — mégis csaknem kilencven évig vá­ratott magára az első szlovákiai ce­mentgyár, melyet Lietavská Lúckán építettek fel. Az indulás hihetetlenül nehéz volt. Minden gépesítés nélkül az egész pri­mitív ipari vívmányt úgyszólván kéz­zel építette a környék lakossága, s a már felépült gyárból sem szárma­zott sok jó. A mészkő .bányászásától kezdve a kúpoló kemence feltöltésén keresztül-egészen a csomagolásig 12 órás műszakban verejtékes kétkézi munkával végzett itt mindent az új­donsült cementgyári munkás. Mindezt pedig — teljes éhbérért! Mennyivel más ma a gyár és a gyi/r dolgozóinak az élete! A századelejei, ókorba illő, fazsin­delyes agyagviskók helyén takaros cseréptetős téglaliázak szegélyezik a falu utcáit. Itt-ott új, korszerű eme­letes házakat látunk. Ezeket már a gyár építette dolgozóinak. A falu tehát újjászületett, s most a gyáron van a sor. Igaz, a felszabadulás óta itt is sok minden megváltozott. Az óriási új cementraktár, a gépesített csillepálya, a 15 méteres magasságban drótköté­len mozgó, mészkőt szállító vasko­cslk, a futószalagok kétségkívül a műszaki fejlődés bizonyítékai. Azon­ban, ami 1964-ig a műszaki tökéle­tesedés útján fog itt történni, az az eddigi fejlődéssel lényegében össze-j hasonlíthatatlan. 1964-ig az üzemnek kb. kilenc­ven százaléka újjáépül. Ez azt jelenti, hogy teljesen új berendezést kap, amely természetesen a mai követel­ményeknek megfelelően automatizált lesz. Az új malonj és a hűtő ha­talmas épülete már tető .alá került. Most az új kúpoló kemencék építésé­hez kezdenek hozzá. Ismeretes, hogy manapság _a ce­mentgyártáshoz általában már a for­gó dobkemencéket használják. A lúč­kai cementgyár esetében azonban a forgó kemencéktől el kellett tekin­teni, mert a gyárnak — termelésé­hez képest — aránytalanul kicsi a területe, s a terjeszkedés is lehe­tetlen, mert közvetlenül a mészkő­hegynek a tövében épült a falu kel­lős közepén. A hat új kúpoló kemence kapacitása csaknem kétszerese lesz az eddiginek. Az új kemencékben érvényesítik a diferenciális égetési módszert, amely nagy mennyiségű tüzelőanyag megta­karítását teszi lehetővé. Az újjáépítésnek egyébként egyik alapvető feladata, hogy kiküszöböl­je a kétkézi munkát. Ennél még lé­nyegesebb feladat az, hogy pormen­tesítse a gyártást. Cementgyáraink tipikus fájópontja Lúčkán is megvan. A gyár területére óránként 380 kilogramm por rakódik le, ami felette káros a dolgozók egészségére. Elsősorban a kúpoló ke­mencék elszálló füstje tartalmaz nagy mennyiségű port. A műszaki elektromos portalanítok már eddig is hasznos eszközöknek bizonyultak, habár az üzemben eddig még csak kísérletképpen alkalmazták őket egy-egy munkahelyen. A lúčkai új ce­mentgyárban már végképpen meg­szüntetik a káros hatású porképző­dést. A gyár újjászületése keretében természetesen sor kerül a szociális berendezés újjáépítésére is, melynek következtében tovább fokozódik a dolgozókról való gondoskodás. Az üzem dolgozói azonban már most igyekeznek meghálálni az ál­lamnak szüntelenül aövekvo gondos­kodását. A gyár újjáépítése ellenére a termelés egy percre sem állhat le, s a kis területre sűrített építkezési és termelési munkák bizony nem egy esetben akadályozzák a sikeres terv­teljesítést. A terv azonban törvény, s a lúčkai dolgozók megszokták, hogy betartsák a törvényt. Ami pedig a tervet illeti, leleményes, áldozatkész munkájukkal a számos akadály el­lenére is rendszeresen túlteljesítik. (szó) KIS HÍREK a nagy építkezésről * A košicei Kohóépítészeti Vállalat betonkészítő üzemének dolgozói a Kelet-szlovákiai Vasmű építésén befe­jezték az első ötezer köbméter be­ton termelését. Tavaly hasonló meny­nyiség előállítása január végéig tar­tott. " A vítknvieei Vasmű szerelői a hívó szónak eleget téve soronkivűl egy 17 tagú csoporttal támogatják a Kelet-Szlo­vákiai Vasmű szerelőinek mukáját. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalást tettek, hogy a függődaru-vasút szerelését ,a tervezett idő előtt elvégzik. * A Kelet-Szlovákiai Vasmű építke­zésén dolgozó Hydroprojekt ifjú kő­művesei az elsők között jelentkez­tek a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím elnyeréséért folyó ver­senybe. * A Forradalmi Szakszervezeti Tanács üzemi bizottsága olyan intézkedéseket tesz, hogy az 1962. évi kollektív szer­ződés összeállítása a dolgozók közös mü ve legyen. Az egyes munkaszakaszokról beérkezett javaslatokat feldolgozva a szerződés-javaslat egy egy példányát át­adta a műhelytanacsoknak azzal, hogy ezt a dolgozókkal újból megtárgyalják. * A szerelőüzem részlegvezetősége a szakképzettség növelésének bizto­sítása érdekében kiválasztotta a leg­jobb forrasztőkat és üzemi mun­kaiskola keretén belül a technikai főiskola előkészítő tanfolyamára küldte őket. így kerültek a napok­ban az iskola padjaiba Červeňák, Polomský, Óbester, Karaffa, Široký, Lorenčák és más elvtársak, akik szaktanár vezetésével készülnek a vizsgára. ÁLL AND Ú FELADAT Helyenként úgy gondolták, hogy a hatékonyság tavalyi felülvizsgálása csak egyszeri akció volt. Az ilyen üzemekben bizony sok baj van e tervteljesítéssel és ha teljesítik is, sokszor nem egészséges módszerek­kel. A Galantai Járási Ifvari Üzemben ezt a feladatot állandóan szem előtt tartják ős az üzemvezetés megszo­kott módszere lett. Karsai elvtárs, az üzem termelési felelőse még fia­talember, de már nagy szakisme­rettel és áttekintéssel világosít fel minket arról, hogy a hatékonyság felülvizsgálásának milyenek a gya­korlati eredményei. A jó anyaggazdálkodással 40 ezer koronás megtakarítást értek el és a béralapból is megtakarítottak hét­ezer koronán felül. A villamosener­giából sikerült megtakarítani a ter­vezett egy százalékot, ami szintén sok ezer koronát jelent. Ha nem kel­lett volna az év végén a termelést más termékek gyártására állítani, akkor a megtakarítás még nagyobb lett volna. A termelés hatékonyságának kér­désével már ebben az évben is fog­lalkoztak. Előzetesen is ki tudják mutatni, hogy az eddigi felülvizs­gálás és ez ezzel járó intézkedések lehetővé teszik 60 ezer korona érté­kű nyersanyag megtakarítását. Most azon dolgoznak, hogy a termelés önköltségeit 86 ezer koronával csök­kentsék. ­Ezeket ez eredményeket nem tud­nák elérni, ha nem támaszkodná­nak az üzem dolgozóira. A termelés gazdaságosabbá tételénél a legtöbb segítséget azok a kollektívák nyújt­ják, amelyek a szocialista munkabri­gád címért versenyeznek. Például Dávid Zoltán kollektívája nagy meny­nyiségű lemezt takarít meg, mert a hulladékot is felhasználja a kisebb sablonok kivágásánál. Orel Dániel kollektívája vasszekrényeket készít. A polcokat és más kisebb részeket csakis az üzem más műhelyeiből származó hulladéklemezből készítik majd, Jakubec Zoltán kollektívája, a vasajtó-ragaszokat forrasztott dara­bokból fogja készíteni. V. J. A Bratislava-Vinohrady-i Népművelési Otthon értékes kulturális nevelő akciókat rendez minden csütörtökön a cigányeredetű lakosság számára. Írni-olvasni, a helyes viselkedésre és a személyi higiénia betartására ne­velik az előadások résztvevőit. Felvételünkön Milan Schmidt, az előadá­sok rendezője Lakatos Györggyel és Margittal foglalkozik. (M. Slosiariková — CTK — felv.j •AZ ÚJ SZO Levde z°ži a katonák életéről Nap nap után érkeznek a levelek néphadseregünk katonáitól és tisztjeitől, amelyekben életükről, a harci és politikai felkészülés idő­szerű kérdéseiről tudósítanak. Katonáink élete ma már elválaszthatatlan dolgozó népünk építő munkájától. A hadseregben éppúgy, mint a polgári életben a harma­dik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításán fáradoznak, ideológiai nevelőmunkát folytatnak és alkotó kulturális életet élnek. NAGY ÁRPÁD katona Kokrhel és Fiala tisztek alakulatairól ír. Részle­tesen beszámol arról, hogy az ala­kulatok CSISZ-szervei hogyan reagál­tak á. CSKP-nek az elmúlt év no­vember 15—17-én hozott határoza­tára. „A kommunizmus építése az ifjú nemzedék feladata" jelszó jegyében kampányt indítottak, amelynek kere­tében kiszélesítik a „Három jelvény viselője" elnevezésű mozgalmat; megkezdik a legjobb parancsnokok és politikai dolgozók módszereinek népszerűsítését; a másodévesek kö­rében meggyőző munkát fejtenek ki, hogy le&serelés után népgazdasá­gunk legfontosabb ágazataiban he­lyezkedjenek el, elsősorban a mező­gazdaságban. Azok számára, akik en­nek a mozgalomnak keretében ú] munkaszakaszra lépnek, előkészítő tanfolyamokat létesítenek. A kultu­rális élet terén a testedzésről sem feledkeztek meg. Minden CSISZ-tag „Afrika. Az oroszlán felébred" a címe Jack Waddis úf könyvének, amelyben a fekete földrész mai problémáival foglalkozik. Bő adat­anyag alapján tárja fel a nagy afrikai felszabadulási folyamat tör­vényszerűségeit. Az Új Szó hasábjain folytatásokban közöljük Wad­dis könyvének egyes fejezeteit. A z afrikai földrész nagyobb részén már szakadoznak a gyarmati rendszer láncai. A gyar­mattartók azonban nem akarnak harc nélkül hátrálni. Reménytelen kísérleteket tesznek pozícióik meg­őrzésére. A nyílt gyarmaturalom már régóta lehetlenné vált azokon a területeken, ahol nincs, vagy csak nagyon elenyésző számú fehér te­lepes él. Az imperializmusnak al­kalmazkodnia kell a megváltozott helyzethez és tekintettel kell lennie a sajátos helyi viszonyokra Kelet­Közép- és Dél-Afrika azon vidékéin is, ahol az európaiak többé-kevés­bé jelentős gazdasági és politikai erőt képviselnek. Az imperialista hatalmak tisztá­ban vannak a kialakult helyzettel. Ezért újabb trükköket agyainak ki afrikai támaszpontjaik megőrzésé­re. „Változások kora" Sir Andrew Cone, az angol impe­' rializmus egyik legvilágosabban lá­tó teoretikusa, a második világhá ború után úgy jellemezte a gyarmat­tartó országok afrikai taktikáját, hogy . „eredményes együttműködé­sünk a nacionalizmussal legfőbb támaszunk Afrikában, a kommuniz­mus elleni harcban." Éppen ez a tétel képezi az alap­ját Macmillan beszédének is, amely­ben a „változások szeléről" beszélt. Nem árt, ha idézzük Macmillan úr szavait, mivel igazi értelmüket egé­szen elhomályosította a kormány­pártiak és a jobboldali munkáspárti vezetők esztelen fecsegése egy vélt, „új liberális afrikai politikai irány­ról". „A Londontól távol töltött egy hó­nap alatt az afrikai népek nemzeti öntudatának ereje volt rám a leg­nagyobb benyomással. Lehet, hogy ez különféle formákban nyilvánul meg a helyi viszonyok szerint, ám mindenütt érezhető. A változások szele bejárta az egész földrészt. Akár tetszik, akár nem, a nem­zeti öntudat növekedése politikai jelentőségű tény. Számolnunk kell vele. Tekintetbe kell vennünk ál­lampolitikánkban Meggyőződé­sem, hogy ellenkező esetben veszé­lyeztetjük a különben is ingatag egyensúly fennmaradását Kelet és Nyugat között... Úgy látom, hogy a XX. század második felének egyik legnagyobb problémája az, ki­hez csatlakoznak az egyetlen tömb­höz sem tartozó ázsiai és afrikai népek — Kelethez-e vagy Nyugat­hoz? Bevonják-e őket a kommunista táborba?" Az afrikai nacionalizmus és a kommunizmus szembeállítása nem más, mint nyílt ámítás. Nem ez a mai Afrika fő problémája. A való­ságban az a kérdés, kivívják-e az afrikai országok és népek a tény­leges függetlenséget, a teljes szu­verenitást, azt a lehetőséget, hogy önálló politikát folytassanak, sza­badon kiaknázhassák természeti kincseiket, népgazdaságukat, vagy pedig kivívott politikai jogaik és teljes politikai függetlenségük — ellenére is az a sors vár rájuk, hogy tovább viseljék az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és a hajdani gyarmattartó hatalmak bi­lincseit. A politikai függetlenség és az új kizsákmányolás Az Imperializmus ázsiai uralma- . nak gyakorlati tapasztalatai meg- 5 mutatták, hogy megadhatják a poli­tikai függetlenséget valamely or­szágnak, ugyanakkor folytathatják gazdasági kizsákmányolását. Ez tör­ténik azokban az esetekben, ami­kor a függetlenség megadásakor az államhatalon azon osztályok vagy rétegek képviselőinek a kezébe ke­rül, amelyek nem szánják el magu­kat országuk nemzetgazdaságának teljes felszabadítására, és megenge­dik az imperializmusnak, hogy gaz­dasági téren többé-kevésbé akadály­talanul tovább tevékenykedjék. Az imperialisták arra is számítanak, hogy" az osztályérdekek közössége majd rábírja az új államok kapita­listáit, hogy az imperialista tábor keretében maradjanak. így azután az imperialisták katonai támasz­pontokat tarthatnak fenn ezekben az országokban, különféle katonai egyezményeket és megállapodáso­kat köthetnek kormányaikkal. Az USA és Nyugat-Németország ural­kodó osztályai abban reményked­nek, hogy hasonló taktikával Afri­kában is diadalmaskodhatnak. Az új gyarmatosítóknak minden reményük az, hogy majd a gyarma­ti országok nemzeti mozgalmán belül sikerül táptalajt találniuk imperialista üzelmeiknek, sikerül < magukhoz csábítani a nemzeti moz- ? galom bizonyos köreit az újonnan alakult afrikai államok létérdekei­vel szöges ellentétben, hogy az im­perializmus szövetségeseivé tegyék őket. (Folvtatása következik) magáévá tette a „Minden fiatal na­ponta egy órát sportoljon" jelszót. Subčik tiszt alakulatának tagjai szocialista munkaversenyt hirdettek a CSKP XII. kongresszusának tiszteleté­re. A munkaverseny keretében a Példás katona jelvényét, a Fučík és a Munkára, harcra kész jelvények elnyerését tűzték ki célul. Továbbá versenyezni fognak a „Példás alaku­lat" címért; sokan a szakképzettség fokozását tűzték ki célul; üzem­anyag-megtakarításra és az egySég életében előforduló más akciók pél­dás teljesítésére tettek kötelezettség­vállalást. * » • Bartoš tiszt alakulatában is fog­lalkoztak partunknak az ifjúság so­raiban végzendő munkáról hozott ha­tározatával — számol be J. KOLAJA tiszt. Tudósításában Kiss tiszt egysége CSISZ-tagságának tettrekészségéről a következőkben számol be: „A nehéz mezőgazdasági gépek ja­vításához az EFSZ-ben sok helyütt kevés a szakember. Az egység CSISZ ­szervezete elhatározta, hogy a vra­covi EFSZ-ben, ahol kevés a nehéz­gépjavító, segíteni fognak a kombáj­nok javításában. A határozat megszü­letett, a fiatalok lelkesedtek, a fel­adatok megvalósítása azonban nagy akadályba ütközött. A község messze van a kaszárnyától, így sok időt ve­szítettek az utazással. Elhatározták, tehát, hogy a gépeket behozzák a kaszárnya területére s minden szabad időt felhasználnak a gépek javításá­ra." Tartalékos tisztek iskolaalakulatá­nak életéről számol be levelében ADORJÁN ZOLTÁN elvtárs. Levelében kiemeli azt a tényt, hogy a csehszlovák hadseregben a kato­nák olyan bánásmódban részesülnek, amilyenről a kapitalizmusban még ál­modni sem mertek volna. A szocialista hadseregben olyan ne­velési módszereket it> alkalmaznak, mint pl. együttműködés a katonák szüleivel. Az iskolaalakulatban a közelmúlt­ban megrendezett szülői értekezlet eredményes volt, mivel a szülök és az alakulat parancsnokai közötti közvetlen baráti találkozás meggyőz­te a szülőket arról, hogy fiaik jó ke­zekben vannak, a tiszteket pedig •' hozzásegítette neveltjeik jellemének tökéletesebb megismeréséhez. Végezetül meg kell mondanunk, hogy hadseregünk tagjainak tudósí­tásaiból elsősorban az a tény tükrö­ződik, hogy a hadsereg élete lépést tart a polgári lakosság épftőmunká­jának ütemével, amit még jobban összhangba hoz az a tény, hogy had­seregünk kötelékeiben fiataljaink bőven gyümölcsöztethetik a polgári életből magukkal vitt képssság«ikst. Katonáink távtanu'árna' és a-sti is'to­lákou fej'e'zíik tovább polgári kép­zettségüket. Ül SZÖ 4 * 136 2 január 19. \

Next

/
Thumbnails
Contents