Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-19 / 18. szám, péntek

Élenjáró dolgozók portáján A Lesenicei Állami Gazdaság részlegeiről (luCeneci lárás) egymás utári érkeznek az igazgatóságra az utolsó negyedév eredményeit értékelő papírok. Zolnay Ernő, tervező, az üzemi bizottság elnöke gyűjti őket, hogy a hónap derekára elkészíthesse az össztermelés értékelését, s elküldhesse a lárásra, és a kerületre Hozzá ls kezdene, de úgy látja, hogy az egyik részlegről beérkezett telentés nem igen felel meg a valóságnak. így a való helyzetről inkább személyesen győződik meg a helyszínen és csak azután kezd az értékeléshez, mert tulajdonképpen nem kis dologról van szó. A kerületen és a járáson a jelentések alapján állapítják meg, melyik gazdaság érdemli meg a kerület, illetve a járás vörös zászlaját A lesenicei gazdaság dolgozói az idén kiharcolták az elsőséget, hisz az előző három negyedben ők nyerték el a kerület vörös zászlaját. S hogy jogosak lesznek-e most a negyedik negyedévben is rá, az a közeljövőben dől el. Mindenesetre az a teljesítmény, amit a gazdaság dolgozói a múlt évben felmutattak, szép eredményekről tanúskodik Mind az állattenyésztési termékek, mind a gabonaneműek eladási tervét magasan túlteljesítették. Elsősorban az állattenyésztési dolgozókat illeti a babér — állítja a tervező és teljesen jogosan, mert a papírok böngészése közben is erről győződöm meg Az egyik sorban ez áll: 1965-ben az egy hektár szántóföldre eső hústermelés 194 kiló lesz. Igen ám, de a valóság az, hogy I tavaly az egy hektárra eső hústermelés már 204,9 kilót tett kl. Az igazgatóság azzal bízta meg az etetőket, hogy a sertéseknél érjék el a napi 41 deka, a hízómarhánál a napi 52 deka súlygyarapodást darabonként. Az etetők ki-ki tehetsége szerint .kötelezettséget vállaltak, de még ezt is túlszárnyalták. Mihalicska László sertésgondozó több mint 65 mázsa húst termelt terven felül. Ezt a teljesítményt nem úgy érte el, hogy az utolsó napokban küldött mindent piacra, hanem egyenletesen adta az árút az egész évben. Az új esztendőt ls Így kezdi, januári tervét már teljesítette s hizlaldájában már sok 75—80 kilós süldő van, melyek néhány nap múlva eladásra ls alkalmasak lesznek. — Én egy kicsit féltem a kötelezettségvállalástól — mondja Petrovský László fejő. mert nem voltam jártas a tehenek körül. De azért vállaltam hogy tehenenként a napi 8,2 literes tejhozamot elérem. A kőművesszakmából átjött fiatalember a tehenészetben is megállta a helyét, méghozzá derekasan. Naponta 10,59 liter tejet fejt egy-egy tehéntől Azt mondják róla, nagyon megkedvelte a teheneket, és semmi pénzért sem menne vissza a kőműveskanálhoz. Rajta kívül a többi gulyás is jól érti a szakmáját, hisz tavaly az egész gazdaságban az egy tehénre eső átlagos tejhozam 3025 liter volt. Az emberek Igyekezetét tükrözi az is, hogy 717 075 korona értékű kötelezettséget vállaltak a múlt évre és ennek fejében több mint 957 ezer korona értékű árút termeltek. Röviden mondva a tények k u 1 r ú n ió kezd H /f gy ]o kezaemenyezesro Néhány haladó szellemű és új uta S arra vallanak, hogy a gazdaság dol- § gozól sokat tettek a kerület vörös ^ zászlójának elnyeréséért. fc Pártunk VIT knnorPcwiiMnab Š Néhány haladó szellemű és új uta- kiállított' müvei a szfukompozíclóval kel\ ľ< í'kat járó cseh festőművész és szob- tenek hatást. Megnyerőek Hanák lllusxttiszteletére tett kötelezettségvállalás i rász 19

57.

be

n megalakította az Ok- rációi. Cerný fametszeteiben a dolgozó o-,o

acľľX

lná

l l

ÖVa

l ^gyobb pénzben s tőbe

r„ elnevezésű művészcsoportot, emberrel való kapcsolatát érzékelteti. Az 819 566 koronát tesz ki. - Most már s Munká)ukat és c

éi

jaika

t csaknem ..Ember és föld" c. sorozatának sok éri.ftľrľ J L

«ta?t

1 tel d°f

yt nl

m• 5 programbejelentésnek mondható nyi- tékes darabját láttuk a kiállításán, zi mee Peľrovszkí elvtárs - meri Š

latkozatba

n rögzítették. Kijelentették, A kiállítás érdeme, hogy a h^aiak már Jobban értek a munkámhoz alkotásaikban nem elégednek mellett néhány neves külföldi művész s meg a művész alaki öncéluságával, alkotása is szerepel. Sarto monumenA fiatal fejő beszélt arról is, hogy b

hanem a dolgozók életét, a kor nagy tális müve egy bányászszerencsétlenét munkatársával együtt a közel- § társadalmi problémáit kivárnák mű- sévet idéz r. toarrin r,,

nm»n szocialista | veikben kifejezi reznek a i vészet lényegét oniici i. iNciu lenem ici a szokott s ecsettel tollal és vésővel a fórrakérdést, fognak-e aztán tanulni, mert^

dalm

j humanizmus szellemében al- tás színvonalát. A szobrászok alkomár előzőleg megtudtam, hogy a fia- ^ kossanak és a dolgozókkal mégis- tásai közül Kulich műveit kell elsőtalembert az üzemi munkaiskoláról ^ mertessék az élet szépségét, hogy sorban kiemelni. A „ Diáklány", „Fahívták ki, pedig nem is az állatte- ^ezáltal ideológiailag kikristályosodott lusi lány" alkotásai nemes, kiegyennyésztők részére volt előadás. § művekkel szolgálják a kulturális for- súlyzott vonalakkal nyerik meg a — Vajon mi az a hajtóerő, ami ^ radalmat. Most a prágai és bratisla- szemlelő tetszését. Különösen megilyen munkára készteti az embere- §

va

l kiállítás után a košiceí galéria nyerő a „Február" c. szobra. A gonk

et? — fordulok a kérdéssel Zolnay ^

,

s megrendezte kiállításukat. A kiállí- dolatok, érzések széles skáláját tűkelvtárshoz $ tott művek nagy része belső monda- rözi ez a mű, a győzelemet, a ma-i i .„^v. ,, , , S nivalójával vagy a kifejezésmód rea- gabiztosságot, a nyugalmat és az el-: — Annak túbb oldala van — kez- §,

ÍQt

J, ábrázolásával ieazoliák. hOEV szántsáeot és mindezt « kifejezés f f dá a tervező. Tizenegy éve dolgozom ^célkitűzésükről nemcsak program- legegyszerűbb, keresetlen eszközéivel, állami gazdaságokban éí; meggyőződ- ^ nyilatkozat szól, de a valóság is ezt A művét a kiállítás legjobb alkotásai tem róla, ha a szocialista munka- § bizonyítja. köfcé sorolhatjuk, verseny csak papíron létezik, a való- | ügy hisszük, hogy a festők közül ta- Kolumek Karol Fučík"-ja rodiní ságban nagy eredménye nincs. Mi § ián Horník nevét kell elsőnek említeni, hatásokr

a emlékeztét Svoboda Rurendszeresen értékeljük az emberek i akinek az a kiállítása már posthumus Alepria" r S7nh™ iň fieiirálte munkáját és az első helyezettek pénz « A művész »> « me

goldású s ' az „ömf" á v r

§ Kiadvagy könyvjutalmat kapnak. Az egy- val

0 é'

0"

8' e™

e" k0

Z™"

B" k

aP«° ó „ m

p„

rŕ

S.

ň "

1f

l más közötti verseny a bölcsője a |latát azonban híven tükröz,

k müvei mint nón megrázó ere, u. szén eredménveknek s ez aztán azS

a "

V

a"

Änf

l • és 8 ..Dolgozószobám". Ta- Kívánatos, hogy ez a művészcso-: szép eredmenyeknek s ez aztan az s

nuIm

á j és ortrél egyszerf

i eszközök- po

rt sikeresen folytassa a megkezdett emberek kereseten is meglátszik. ^

kel ha

t*

a

k , ezekben éri eI m(ívés2i t

e. * g elgondolásokkal és Ezt az is Utolja, hogy tavaly öt | vékenységének csúcspontját (V. V. Steoh ai

kotásokkal szolgálja a SZO

H dolgozó adott be kérvényt autóvásár- ^portréja). cialista művészete

t S J lásra. Az emberek kultúrszomjának ^ Meglepőek Snnček festményei. Bár kielégítése is növeli a munkaked- § mondanivalóját nem a közlés tárgyilavet Sokat ad erre az üzemi szak- ^gosságával ,hanem sajátos színhatásokkal szervezet. Eddig négy udvar vásá- S érzékelteti. A „Modern város" megkapérolt televíziós készüléket és a to- |

a" ha

n\

u!^

U,f' "TVX 11ZI ..,, . ... , „ . , ,,„ , .... S néhány kiállított müve is ezt a szinekvábbi Jíetto is rövid idon belül meg- |

k

B, í

a'

]6 hangulatkGltést c

éiozza. niuszkapja. Tavaly 12 dolgozó ment 1—2 s tráci6iban üj nt

akat keres, a színhatéhetes üdülésre, vagy külföldi útra, ^ sok itt is m

egnyerőok. az idén már az első negyedévben ^ 0plt ecsetje a sp

ortélet tömegjelenemegy ennyi hazánk különböző tá- ^ teit rB

gzíti. Nem egyéni, figurális alakojaira üdülni. Szóval, az emberek ér- ^ kat választ témául, csoportos jellegű kézik, hogy törődnek velük, ők ezt ^ péket állit ki. A „Kerékpárverseny" mint kölcsönt veszik, amit vissza- ^pasztellfínomságúra tompított színeivel, szolgáltatnak ^ egyszerű kifejezésmódjával is sokatmonAz ieazeatósáe és szakszervezet Š

dó alkotás sta

n®

k „Transzporť'-ja sejteAZ igazgatosag es szaKszervezet körvonalaÍTali koraor SS!Í

neivel eléri ősszel autóvezeto-tanfolyamot szer- kívánt borong6 hatást Sedl4ček a gr

a. vezett azzal az elhatározással, hogy ^

nk

a tájképel többnyire komor 25 ielentkezőt kénez ki és a csúcs- fc, i.u.i. txi. T—m *„ »äi. 25 jelentkezőt képez ki és a csúcs- ^hangulatúak. Jók Trefil és Pokorný táj munkák idején két műszakban is ^ képei. Palcar „Farsang., c. sorozatának üzemelteti a traktorokat. A hallga- § tók Beszervezése egyáltalán § nem § A Vefké Raskovce-i szöyetkezetesek a kelet-szlovákiai síkság vízrendezésének köszönhetik, hogy a múlt őszön már 40 hektár rétet és legelőt szánthattak fel. A képen: Tamás Róbert és Szabó Miklós meszet szórnak az egyébként savanyú talajú területre, hogy minél nagyobb hektárhozamot adjon majd a négyzetesen bevetett kukorica. (J. Valko felv. — CTK) okozott gondot, 55-en végezték el a | PUSKIN RAJZAI címet viseK az: a tanfolyamot. Biztos hogy a Lesenicei Állami Gazdaság ezekkel a kötelességtudó, § alkotómunkájának eddig kevésbé ls törekvő emberekkel még sokszor el- ^mert területét. nyeri a kerület vörös zászlaját a ^ A BRATISLAVAI Lengyel Kulturájövőben is és megerőltetés nélkül Központban kiállítás nyílt meg ka),- Milán Herényi (Jajdeíáj dokteljesíti az ötéves tervet négy év ^„A lengyel politikai plakát" címmel, tor) és Ružena Henterová (Tánya) alatt. kiállítás 80 plakátot tartalmaz a szereplőkkel. fcháhnrú utáni időszakból. A Szlovák Nemzeti Színházban bemutatott Jajdefáj doktor című gyermekbalett egyik jelenetét mutatja képünk, Alica Pastoroyá (VánočBenyus József fc háború utáni időszakból. (Herec felv.) VÁLASZ az olvasónak AZ ÜKÖK IVEM Ä RÉGIEK 1Ä ag-Matyó Nándor és Básti István studenái olvasóink (Rimavská Sobota-i járás) érdekes és figyelemre méltó levéllel fordultak szerkesztőségünkhöz. Figyelemre méltó ez a levél és a benne fölvetett problémák azért, mivel olyan kérdésekre várnak választ, amelyek hazánkban sok embert, több vidék lakosságát foglalkoztatják. Medvesaljáröl, a Medves-hegynek Magyarországgal határos völgyéről van szó, erről a kb 8—10 községről, amely ezen a vidéken, ebben a völgyben fekszik. Bár Medvesalja Szlovákia egyik legszebb vidékei közé tartozik, mégis, kevesen ismerik és igazat kell adnunk olvasóinknak abban, hogy ez a vidék az ottani községek holmi istenháta mögötti helynek számítanak. Annak számított különösen a múltban, és ha a felszabadulás óta — éppúgy •mint egész hazánkban — sokat vál'ozott is itt az emberek élete, ez nem jelenti azt, hogy most már semmiféle problémáik ne volnának. Mielőtt azonban ezekről a mai problémákról, az olvasóink levelében felvetett kérdésekről szólnánk, néhány szót kell mondanunk a múltról._ Szólni kell a múltról annál is inkább, mert csak így érthetők meg és bírálhatók el a ma problémái, azonkívül beszélni kell a múltról azért is, mivel ezt — nagyon helyesen — levélíróink sem kerülik ki. Medvesalját, af. itt lévő községeket a felszabadulás előtt, a burzsoá köztársaság idején, de itt-ott még ma is „amerikás faluknak" nevezték. Miér „amerikásak", mi köze ennek a néhány községnek Amerikához? Erre a választ, nagyon tömören levélíróink adják meg, akik azt írják „tudni kell, hogy régente hány és hány ember vándorolt kl távoli vidékre, más kontinensre, hogy biztosíthassa otthon maradt családjának a mindennapi kenyeret. Sokan távol maradtak, mások visszatértek." Ez bizony mind így igaz. Érdekes és igen hasznos dolog volna egyszer számba venni, hogy csak az első köztársaság idején háňy ember vándorolt ki erről a vidékről külföldre, Amerikába, Franciaországba, meg az isten tudja hová. Kivándoroltak, elhagyták hazájukat, családjukat mert ez az ország, annak társadalmi rendszere nem biztosította számukra a mindennapi kenyeret, még azt az igen keveset sem. amellyel legalább életüket valahogy eltengethették volna. Nemcsak Medvesalja környékén, hanem az egész országban nem akadt számukra munka és életlehetőség. És akkor, abban az időben e vidék valóban az isten háta mögötti hely volt, gazdaságilag és kulturálisan elmaradott, teljesen elzárva a külvilágtól, beékelve a hegyövezte völgybe. Sem vonat, sem autóbusz, ha valaki menni akart valahová, akkor nemegyszer 20—30 kilométert is gyalog kellett megtennie Gyalog, mert nem volt közlekedési eszköz, de ha lett volna, akkor is. pénz nem volt az utazásra. Honnan, miből, hiszen kenyérre sem tellett. Pedig — és ezt fontos hangsúlyozni — Medvesalja népe messze környéken híres volt szorgalmáról, munkaszeretetéről. Akart és tudott dolgozni, csak lett volna hol és mit. L

ássuk most már mit hozott a felszabadulás, az azóta eltelt évek e környék népének? A szót itt és ebben adjuk át levélíróinknak Mag-Matyó Nándor és Básti István elvtársak levelükben azt írják, hogy „sok-sok korszerű, új lakóház büszkélkedik az utak mentén. Autóbusz közlekedés van. Korszerű mezőgazdasági üzemek és udvarok ... Villanyvilágítás mindenütt." Óriási eredmény és előrehaladás ez rövid 16 esztendő alatt. Azelőtt, a régi világban a legszűkösebb mindennapi betevő falatot sem találták meg e községek lakói ebben az országban, ma pedig újjáépítenek egész községeket, s mint e táj ismerői mondják, olyanok ezek az üj házak, amilyen azelőtt a falu leggazdagabb emberének sem volt. Mindezek a tények, amelyeket olvasóink maguk sorolnak fel és még sok minden más, azt bizonyítják, hogy a felszabadulás, a népi hatalom e vidék dolgozói számára is nagy változásokat hozott. Az emberek élete összehasonlíthatatlanul szebb és boldogabb lett a réginél. Igen ám, de ... következik a „de" olvasóink levelében is, akik miután megírják, elismerik, hogy a felszabadulás óta mily mérhetetlenül megváltozott e vidék dolgozóinak élete, mégis, hogy úgymondjuk elégedetlenek, mást, többet is várnának a szocializmustól, mint már eddig adott. Panaszuk van, amely úgy vélik, indokolt, s "éppen ezért orvoslást várnak rá. Mi a panaszuk? Lényegében az, hogy a vidék most sem biztosítja számukra a megélhetést, pontosabban mondva: a vidék nem ad elég munka alkalmat és lehetőséget, úgy, hogy az emberek egy része kénytelen távolabbi helyre járni dolgozni. Mint írják, az emberek az ostravai, a pótori, a handlovai szénbányákba, Ziar nad Hronomra, a l'ubeniki magnezitüzembe, a Kelet-Szlovákiai Vasműbe, építkezésekre, kőbányákba és még több más helyre járnak dolgozni. Olvasóink levele szerint „a kivándorlás még ma is tart. És az okok a régiek". IV o ennél, „az okok a régiek"-nél álljunk meg egy pillanatra. Lehet, ezt nem vonjuk kétségbe, hogy levélíróink nem azt gondolták, amit leírtak. De ha már leírták, akkor reagálunk és válaszolunk rá. Az okok ugyanis nem a régiek Azelőtt, a régi világban Medvesalja falvainak népe nem talált munkaalkalmat és megélhetést sem a közvetlen, sem a távolabbi környéken, de nagy részük még a köztársaságban sem. És mert nem találtak, külföldre, Amerikába és más országokba kényszerültek kivándorolni, munka után nézni. A kapitalista Csehszlovákia, de a Horthyféle megszállás sem adott nekik kenyeret, még kevésbé olyan életfeltételeket, hogy házakat építhettek volna. Hiába akartak és tudtak dolgozni, munkaerejükre egyszerűen nem volt szükség, munkájukat, tudásukat nem tudták gyümölcsöztetni. A kapitalizmust, a kizsákmányolási kellett megdönteni, egy új világnak, új társadalmi rendszernek kellett jönnie ahhoz, hogy Medvesalja falvainak dolgo'zói, hazánk többi dolgozóihoz hasonlóan, munkát és emberi életet találjanak és kapjanak ebben az országban. Miért fontos ezt oly nyomatékosan hangsúlyozni? Azért, hogy megértsük : sem Medvesalja falvainak dolgozói, sem mások az új házakat, a tisztességes — a múlttal összehasonlíthatatlan — megélhetést, ne tulajdonítsák csupán jó munkájuknak és szorgalmuknak. Ugyanis a munkától, a szorgalomtól elválaszthatatlan az új, a szocialista társadalmi rendszer, amely minden embernek megfelelő munkát és munkája értékének megfelelő életet biztosít Medvesalja dolgozói azelőtt, a kapitalizmus idején is dolgos, szorgalmas emberek voltak, de hiába voltak azok, munkát és tisztességes megélhetést az akkori társadalmi rendszer nem biztosított számukra, sokan közülük, hogy legalább a szűkös mindennapit biztosíthassák, külföldre, tengerentúlra kényszerültek. Nem arról van sző, hogy azelőtt, a kapitalizmus idején is egyesek akár Medvesalján, akár másutt nem bolgodultak volna, ne építették volna meg kis családi házukat. Egyesek, tisztességes munka révén is, így vagy úgy boldogultak. De csak egyesek. Ma viszont ez a boldogulás általános, Medvesalja falvaiban is és másutt is. S az általános boldogulás lehetőségét a felszabadulás, a szocializmus teremtette meg. Ha tehát bárki, aki ma arról beszél, hogy munkájával és szorgalmával az élettjen mennyire vitte, akkor ne felejtse el, hogy ehhez a szocialista társadalmi rendszer segítette hozzá. L

gy véljük, ebben a megvilágításban másként hangzik levélírónk panasza egyrészt az, hogy mind ez ideig nem teremtettek megfelelő munkaalkalmat, vagyis ezt a vidéket még nem iparosították, s ebből kifolyólag másrészt az, hogy e vidék dolgozóinak máshova kell munkába járniok. Levelükben azt kérdezik olvasóink, hogy az állami tervben nem történt-e hiba, hogy míg egyes vidékeket „túliparosítanak", úgy, hogy ott munkaerőhiány lép fel, addig más vidékeken a mezőgazdaságon kívül semmiféle munkaalkalom nincs. Nem vagyunk szakemberek, s éppen ezért nem tartjuk magunkat illetékeseknek annak elbírálására, vajon Medvesalján megvannak-e a feltételei az iparosításnak. Annyit viszont értünk a dolgokhoz, hogy azt mondjuk: a munkaerő a sok-sok fel- • tétel közül csak egyike a feltételeknek. Lehetetlenség volna azt kívánni, hogy az ország minden részében olyan ipart létesítsenek, hogy a la(Folytatás a 6. oldalon) 1S62. január 19. {J] SZÖ 5 * i