Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-18 / 17. szám, csütörtök

Ä húszéves program hamarabb teljesíthető Hruscsov eiviérs a szovjet mezőgazdaság továbbfejlesztéséről Ä moszkvai Pravda keddi számában három oldalon közölte Hruscsov elvtárs beszédét, mely január 12-én Minszkben, a belorusz mezőgazdasá­gi dolgozók értekezletén hangzott el. Hruscsov elvtárs most is, mint előző beszédeiben, pontos adatokon mutatott rá, hogyan teljesíthetik az egyes területek a konkrét viszonyok tekintetbe vételével a lényegesen nagyobb termelési feladatokat. Előtérben az állattenyésztés Pártunk kidolgozta a kommunizmus építésének húszéves programját. Meg­győződésem, hogyha jobban kihasz­náljuk lehetőségeinket, hamarabb va­lósíthatjuk meg a programot, a szov­jet gazdaság sokkal gyorsabban fej­lődhet és teremtheti meg az anyagi javak bőségét. Határozottabb léptek­kel kell előrehaladnunk, hogy min­den évben újabb sikereket érjünk el a mezőgazdaság fejlesztésében, hogy teljesíthessük a kitűzött feladatokat. Ezért tárja fel a párt a mežôgazda­ság irányításában mutatkozó hibákat és serkenti a szovjet embereket a mezőgazdasági termelés gyors növe­lésére. Meg kell mondanunk, hogy pártunk Központi Bizottsága elége­detlen a belorusz mezőgazdaság helyzetével. Az állattenyésztés nem ért el számottevő növekedést. Per­sze, a kolhozok és szovhozok 1953. évi hústermeléséhez viszonyítva van bizonyos növekedés. A kolhozok és szovhozok 1953-ban csak 66 000 ton­na vágott súlyú húst termeltek, ez­zel szemben 1961-ben már elérték a 148 000 tonnát. Ámde mi sem élünk 1953-ban. 1962-t írunk. Több a la­kosságunk, nagyobbodott az élelmi­szerszükséglet. Miért vannak hústermelési zava-i rok? A takarmányhiány miatt. Elbe-, széigettem néhány belorusz mező­gazdasági dolgozóval, akiktől ezt hallottam: — Mindenekelőtt a te­nyészmarhák állományának növelésé­re törekszünk. Amikor érdeklődtem, hogyan állnak a takarmánnyal, ezt Válaszolták: — Ha lesz marha, lesz takarmány is. Helytelen következte­tés. Ha lenne takarmányuk, tenyész­állatokat is tarthatnának. Egy anya­1 sertés évente 15—20 malacot ellik, így tehát elegendő takarmány esetén egy anyasertés után egy tonna, sőt még több húst termelhetnek. Tehát, nem a tenyészáliomány dönti el a helyzetet. Nem kell lebecsülni a pa­raszt régi bölcsességét. Amikor az anyasertés megellett, a paraszt meg­gondolta, hány szopósmalacot válasz­szon el. A takaŕiifáiiýmeftnyiséget • vette tekintetbe. Ez olyan régi igaz­ság, amit sohasem lehet szem elől téveszteni. A Belorusz Köztársaság ál­lattenyésztésének fejlődését nem a" tenyészállatok kérdése gátolja. A ta-i karmányhiány készteti önöket több­nyire fiatal állatok leölésére. Húshiányról beszélünk, ennek pedig nem az az oka, hogy korlátoltak vol­nának mezőgazdaságunk lehetőségei. Nem, ez a föld helytelen kihasználá­sának, a rossz szervező munkának a következménye. Ezért beszélek első­sorban a szervezés kérdéséről. Mi azt állítjuk, hogy valamilyen ügy si­kerét a szervezés, az emberek, a káderek döntik el. Sajnos, gyakran megfeledkeznek erről. A kommunisták helye ott van, ahol a termelés növeléséért folyik a harc Már említettem ezt az esetet: — Ä polgárháború idején csapataink meg­szálltak egy falut. Felkeresett a hely-; beli tanító. Bizonyára köpönyegforga­tó volt, ami ugyan nem jellemezte a forradalomban aktívan harcoló taní­tókat, s ezzel a kérdéssel fordult hozzám: — Milyen tisztséggel bíznak meg, ha belépek a bolsevik pártba? Nyomban megadtam rá a választ: — a legnagyobbal. — Milyennel? — kérdezte újra a tanító. — Puskát adunk a kezébe és a fehérgárdisták ellen küldjük, hogy harcoljon a szov­jet hatalomért — válaszoltam.* Azért említem újra ezt a példát,­hogy kiemeljem: a kommunisták és a komszomolisták fő munkahelye az üzemek, a gyárak, a szovhozok és a kolhozok anyagi javakat termelő munkájában van most, amikor népünk becsületes munkával építi a kommu­nizmust. Természetesen ebből a munkából nem akarjuk kizárni értelmiségünket, tudó­sainkat, mérnökeinket és technikusain­kat. Ugyanis nem az a lényeg, ki milyen szakaszon dolgozik. Egyesek elég primi­tíven gondolkoznak és úgy vélik, hogy csak az vesz részt a kommunizmus épí­tésében, aki kalapácsot tart a kezében. Talán a tudós és a mérnök nem építő? Néha az ember csak egészen parányi kalapácsot tart a kezében, nem is a gyárban, banem a laboratóriumban, tudo­mányos munkahelyen és éppen úgy hoz­zájárul a kommunizmus építéséhez, mint az. aki súlyos kalapácsot forgat a ke­zében. Ha a tudós olyasmit fedez fel. ami megkönnyíti az ember munkáját, ez zel egész falat emel a kommunizmus épületén. Természetesen nem vonhatunk egyen­lőségjelet minden mnnka között. Hatá­rozottan nem számíthatom a kommuniz­mus döntő építői közé azokat, akik pél­dául aktákkal dolgoznak a falusi szov­jetben, bár becsülöm a munkájukat. A falusi tanács pénzügyekkel bajlódik, nyilvántartja a születéseket és házasság­kötéseket és sok más tisztséget tölt be. De az következik-e ebből, hogy a falusi tanácsban olyan embereket kell alkal­mazni az ügyek intézésére, akik a ter­melésben, a farmokon vagy a műhelyeken is megállnák a helyüket? Nem volna jobb idősebb embereket, mondjuk nyug­díjasokat foglalkoztatni 'a falusi szovjet­ben? Nyugdíjat és bizonyos fizetést fog­nak kapni. Elvégre az embernek kell valamit csinálnia. Én is olyan korban vagyok, amikor már nyugdíjba megy az ember Azt hiszem, nagyon kellemetlen érzés az, ha az embernek nincs munká­ja s nem tudja azt adni a társadalom­nak, amit valaha adott. Ez a legsúlyo­sabb lelkiállapot. Ezért munkát kell ad­ni a nyugdíjasnak is, hogy tevékeny le­hessen. Úgy látszik Belorusziában ezt nem értik meg. Az állattenyésztés alapja a takarmány Az elvtársak figyelmébe ajánlom, hogy olvassák el Barbasov elvtársnak, a moszkvai terület Klenovo-Csegoda­jovo-i szovhoz igazgatójának cikkét, melyet a Szelszkaja zsizny című lap január 6-i számában közölt. Barba­sov elvtárs sokéves tapasztalatairól számol be. A szovhoz minden anya­sertésétől 6—7 átpieneti anyasertést nevel fel, ezektől 7—8 malacot vá­laszt el. Ezeket az anyasertéseket azután felhizlalja és beadja. Tavaly így 18 000 malacot neveltek fel. Ha mindegyiket kihizlalják, öt sertés jut majd egy hektár szántóterületre. Fontosnak tartom, hogy valamennyi köztársaság gazdaságai tanulmányoz­zák Barbasov szovhozának tapaszta­latait és érvényesítsék sertéstenyész­tésük megszervezésében. Ily módon a legolcsóbb sertéshúshoz juthatunk. Ojra ismétlem, fontos a takarmány. Milyen lehetőségeik vannak önöknek, milyenek a helyi viszonyok? Önök via­szos érettségü kukoricát, cukorrépát és burgonyát termesztenek. Persze, ha csak burgonyával hizlalnák a sertéseket, régi módon gazdálkodnának A gondolkodó gazda, aki tud számolni, meggyőződhet róla, hogy a cukorrépa sokkal előnyö­sebb a burgonyánál. A mogilevi terü­let Virradat kolhoza tavaly hektáron­ként 190 mázsa burgonyát és 606 mázsa cukorrépát takarított be. Számítsák ki, mit jelent az az állattenyésztésben. Egy hektár burgonya 190 mázsát fizetett. Eb­ből 30 mázsát számítsunk le ültetésre, tehát 4800 takarmányegységet. Egy hek­tár cukorrépa viszont 606 mázsa gumót, tehát 15 000 takarmányegységet eredmé­nyezett, ezenfelül még 200 mázsa leve­let, azaz 4000 takarmányegységet. Egy hektár cukorrépa hozama tehát 19 000 takarmányegységet, azaz négyszer annyit eredményezett, mint egy hektár burgo­nya hozama. Most a cukorrépának kell az első helyen szerepelnie. Valaki.azt mond­hatná, mi történt, hogy Hruscsov megváltoztatta nézetét. Előbb a ku­koricát szorgalmazta első helyen, most pedig a cukorrépát. Nem állít­juk szembe a cukorrépát a kukori­cával. Mindkettőre szüksége van a mezőgazdaságnak. Ma azért beszé­lünk többet a cukorrépáról, mert mint értékes takarmánynövény, meg­követeli, hogy jobban propagáljuk és meghonosítsuk Belorusziában és a többi szövetségi köztársaságban. A cukorrépának — takarmányértékét tekintve — nincs párja E téren még a kukorica is nehezen veheti fel ve­le a versenyt. Természetesen a cukor­répa termesztése munkaigényesebb. A kukorica termesztése könnyen gé­pesíthető, ezért a legolcsóbb takar­mány. Ám a kukoricával együtt a leg­fontosabb a cukorrépa, utána pedig a hüvelyesek. Viaszosérésű csöveskukoricát A kukorica termesztési sikereket nem a begyűjtött zöldanyag, hanem a minőség szerint értékeljük, aszerint, mennyi viaszérésű csöveskukoricát takarítunk be egy hektárról. A néme­tek például a kemény.ítőtartalomsze­rint értékelik a takarmánynövények hozamát. Ez helyes, mert a gazda­ságnak takarmányra, nem pedig víz­re van szüksége. Egyes gazdaságok sok zöldanyagot takarítanak be, nagy költséggel jár a szállításuk, vi­szont kevés belőle a takarmány. Már­pedig a silókukorica csövek nélkül értéktelen takarmány. A belorusz kol­hozok és szovhozok többsége cse­kély kukoricahozamokat ér el és en­nek ellenére csövek nélkül takarítja fee a kukoricát. Tavaly a zöldkukorica átlaghozama 155 mázsa volt hektáronként. Ez ko­moly vádat emel a kolhozok, szov­hozok, kerületek és területek vezetői ellen. Az itt felszólaló Ťyiskov elvtárs, a mezőgazdasági tudományok kandidá­tusa, értékes tanácsokat adott és he­lyesen állapította meg, hogy a sűrű vetés árt a kukoricának. Egyesek azonban még mindig azt javasolják, hogy 6—8 növény maradjon egy fé­szekben. A tudomány és a tudósok nagy tiszte­letnek örvendenek hazánkban. Szavukat megfogadják a termelésben dolgozó em­berek. Ha azonban a tudományos dolgo­zó helytelen javaslatot ad, súlyosan árt a termelésnek. A Belorusz Köztársaság egyes tudományos intézetei a tények sze­rint nem segítik kellőképpen a szovho­zokat és kolhozokat, s helytelen javas­latokat adnak. Nyilvánvalóan hiányzik a mezőgazdasági tudományos intézetek te­vékenységének tényleges ellenőrzése. Elég gyakran harmadrendű témakörök­re fecsérlik erejüket és eszközeiket. Gu­rinovics és Truhanovszkij, a Belorusz Tudományos Akadémia biológiai intézeté­nek tudományos munkatársai már hosz­szabb ideje azon törik a fejüket, hogy az amuri parafát meghonosítsák Belo­rusziában. Egyes biológusok tudományos következtetései szinte nevetségesek. A füves vetésforgórendszer a múlté A novoszibirszki, moszkvai és az ukrajnai értekezleteken sok szó esett a füves vetésforgórendszer okozta károkról. Szeretnék újra foglalkozni e kérdéssel. Tudnunk kell, hogy nem könnyű dolog kiirtani a füves vetés­forgórendszer gyökereit és megho­nosítani egy haladóbb rendszert, mely jobban megfelel a mezőgazdaság fej­lődése érdekeinek. A növénytermesz­tési szakemberek vezető kádereit fü­ves vetésforgórendszer alapján ne­velték. Görcsösen ragaszkodnak hoz­zá, nem akarják feladni nézeteiket. Egyes tudósok nem tudnak kikec­meregni a füves vetésforgórendszer mocsarából és úgy kell őket kihúz­nunk. Beloruszia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a köztársaság minisztertanácsa éveken át eltűrte, hogy füvet termesszenek a gabona­földeken. Persze, ez más szövetségi köztársaságokra is vonatkozik. Nem elég csak felszárítani a föl­det, tudni kell ésszerűen gazdálkod­ni. Abból, induljanak ki, hogy meg kell térülniük azoknak az összegek­nek, amelyeket az állam és a kol­hozok a föld termővé tételére for­dítottak. Az új földek a felhalmo­zás új forrását képezzék. Az emberektől függ a siker A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány lépéseket tesznek, hogy az ipar több traktort, kombájnt, autót, vontatott gépet és egyéb be­rendezést gyártson, évente egyre több műtrágyát juttasson a mezőgazdaság­nak. Önök is megkapják a szükséges segítséget. Ám állítom, hogy meddő marad minden anyagi segítség, ha nem nevelünk kádereket. Az ember­től függ minden. Ha a kolhoz vagy a szovhoz élén tapasztalt szervező áll, ha a brigádot jó vezető irányítja, ha minden kolhozparaszt és szovhoz­munkás becsületesen dolgozik, meg­levő anyagi-műszaki lehetőségeik ke­retében is sokat elérhetnek. Ezt bi­zonyítják a tapasztalatok. Én felszó­lítom Beloruszia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottságát, a köztársa­ság Minisztertanácsát, a területi párt­bizottságokat, a területi végrehajtó bizottságokat és a kerületi pártbizott­ságokat: a legrátermettebb kommu­nistákat és pártonkívülieket küldjék dolgozni a kolhozokba és szovho­zokba. Sok belorusz gazdaságban megszegik az anyagi érdekeltség elvét. Jutalmat ígérnek az embereknek, azután vissza­vonják a szavukat és a kolhozparasztok nem kapják meg a megérdemelt prémiu­mot. Az anyagi érdekeltség elve nem véletlen tényező életünkben. Ez a kom­munizmus építésének elve. Azt az elvet kell követnünk, hogy a nagyobb meny­nyiségű és jobb minőségű termelésnek a nagyobb keresetben kell visszatükrö­ződnie. Hruscsov elvtárs beszéde végén kije­lentette: — Már régóta vágytam Belo­rnsziába. Megígértem, hogy eljövök, el is jöttem. Nem tudom, elégedettek-e önök, én azonban nagyon elégedett va­gyok. Eljöttem, meghallgattam önöket, megmondtam, amit fontosnak tartottam, nem szépítettem a dolgokat, kereken megmondtam a szemükbe. Azt hiszem, megértenek és helyes következtetésekre jutnak. Ki kell használni szocialista me­zőgazdaságunk lehetőségeit, hogy gyor­san haladhassunk előre. Az indonéz őrnaszádok elleni támadás kihívás Indonézia haditengerészetének hivatalos nyilatkozata Dzsakarta (ČTK) — Sukarno elnök, Nyugat-Irián felszabadítás]" munka­bizottságának ülésén kijelentette, hogy a holland hadihajók támadása után még sürgősebb a hatalmas népi erők mozgósításának kérdése Nyu­gat-Irián felszabadítása érdekében. A dzsakartai rádió, amely az elnök üze­netét közvetítette, beszámolt arról, hogy bár 3 millió önkéntes jelent­kezett, akiik fegyverrel kezükben ké­szek harcolni Nyugat-Irián vissza­csatolásáért Indonéziához. Sunarjo alezredes, az indonéz nemzetvédelmi miniszter helyettese a január 16-i dzsakartai sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy a holland hadihajók hétfői támadása az indo­néz őrnaszádok ellen kihívás Indo­nézia ellen. Hozzáfűzte: „A hollandok az erő alkalmazása mellett döntöttek, Indonézia hasonlóképpen válaszol. Az Associated Press dzsakartai tudó­sítója jólértesült körökre hivatkozva közli, hogy letartóztatták a betiltott in­donéziai reakciós jobboldali pártok — Indonézia Szocialista Pártjának és a Mas­jumi Muznlmán Pártnak — több vezető képviselőjét. A letartóztatott személyek között van Sjahrin, volt indonéz minisz­terelnök ismert reakciós politikus is. A tudósító közlése szerint az őrizetbe vett egyének felforgató tevékenységet fejtettek ki az Indonéz Köztársaság el­len. * A Amer tábornagy, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének helyettese, nemzetvédelmi miniszter, aki e na­pokban hivatalos látogatáson az In­donéz köztársaságban tartózkodik, Abdulgani .indonéz miniszterrel foly­tatott beszélgetésében kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság soha sem engedi meg, hogy Hollan­dia a Szuezi-csatornát Indonézia el­leni agresszióra használja fel. Amer ismét hangsúlyozta, hogy az EAK teljes mértékben támogatja Indoné­zia kormányának és népének a Nyu­gat-Irián felszabadítására irányuló törekvését. Dzsakarta (ČTK) — Indonézia külügy­minisztériuma január 17-én jelentette, hogy az indonéz kormány U Thantot, az ENSZ ideiglenes főtitkárát tájékoztatta a holland hadihajóknak az indonéz őr­naszádok ellen elkövetett hétfői táma­dásáról. Dzsakarta (ČTK) — Sukarno, indo­néz elnök a január 17­ére virradó éjjel összehívta a főminiazterek és a hadsereg legfelsőbb képviselőinek értekezletét. A értekezleten jelen voltak a Nyugat-Irián felszabadítá­sára alakult operatív parancsnokság képviselői is. Az elnök az értekezlet után még Subandrio külügyminiszterrel is ta­nácskozott. Dzsakarta (ČTK) — Az Antara hír­ügynökség január 17-én közölte az indonéz haditengerészet parancs­nokságának hivatalos jelentését a holland hadihajoknak az indonéz őr­naszádok elleni aljas támadásáról. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a hollandok az Indonéz Köztársaság felségvizeire hatoltak, kiprovokálták az összeütközést, agresszorokként léptek fel és ezért minden következ­ményért teljes mértékben rájuk há­rul a felelősség. Az összetűzés január 15-én 21 óra­kor volt 25 mérföldnyire délnyugat Irányban Nyugat-Irián partjaitól. Egy holland torpedóromboló, egy csata­hajó és egy vNeptun" bombavető re­pülőgép orvul, figyelmeztetés nélkül megtámadta a csupán légelhárító fegyverekkel felfegyverzett indonéz torpedónaszádokat. IMPERIALISTA ÖSSZEESKÜVÉS a kongói hazafias erők ePen Az ENSZ-csapatokat törvényellenesen Gizenga ellen vonultatják fel Leopoláville (ČTK) — Adoula, a kongói központi kormány miniszter­elnöke leopoldvillei sajtóértekezletén kijelentette, hogy „Gizenga már nem tagja a kormánynak", és a parlament megrovásban részesítette. A központi kormány esetleg vizsgálatot indít Gi­zenga ellen. Adoula közölte, szándékában van New Yorkba látogatni. A legutóbbi hírek szerint az ENSZ­egységek és a kongói csapatok január 15 óta fogva tartják Gizengát stan­leyvillei székházában. McKeown. az ENSZ-egységek pa­rancsnoka hangsúlyozta az ENSZ ka­tonáinak részvételét a stanleyvillei hétfői akciókban, amelyek során fog­lyul ejtették Gizenga rendőrségének 300 tagját és székházát körülzárták. A legutóbbi leopoldvillei hírek sze­rint az ENSZ katangai parancsnoksá­ga hétfőn megegyezett Csombével az elisabethvillei harcokban októberben fogságba esett katonák * kicserélésé­ről. Az Associated Píress tudósítója az ENSZ ezen lépését' „az ENSZ pa­rancsnoksága és a Csobme közötti fo­kozódó együttműködés további bizo­nyítékának" tekinti. Jellemző, hogy a fogolycseréről szó­ló határozatot elfogadták, de nem tartják be a Biztonsági Tanácsnak a katangai fehér zsoldosok felszámolá­sáról szóló határozatát, és Csőmbe klikkje védelmezőinek köpönyege alatt a fegyverszünetet a fegyveres erők átszervezésére igyekezett felhasznál­ni. A Ghanaian Times, a legutóbbi kon­gói eseményekkel kapcsolatban így ír : Teljesen nyilvánvaló, hogy az im­perialista erők egyrészt mindenkép­pen arra törekednek, hogy kibékítsék Adoula kormányát Csombével, más­részt nyíltan támogatják a Gizenga elleni katonai akciókat. Mindezen intrikák célja az — írja a lap, — hogy a nyugati hatalmak Afrika szí­vében érdekszférát létesítsenek. A görög ellenzék bizalmatlansági javaslatot nyújtott be Karamanlisz kormányával szemben Athén (ČTK) — Az EDA, az Egysé­ges Baloldali Demokrata Párt és a Középszövetség Pártja, a görög ellen­zéki pártok a parlament keddi ülésén bizalmatlansági javaslatot nyújtottak be Karamanlisz kormányával szem­ben. Az ellenzék a kormányt az alkot­mány megszegésével vádolja és köve* teli, hogy Dovas tábornokot, a hiva­talnokkormány volt miniszterelnökét és három miniszterét erőszak alkal­mazása és választási csalás címén különbíróság elé állítsák. A parlament csütörtöki ülésén kezdi meg a két javaslat vitáját és legké­sőbb öt napon belül szavaz a javas­latokról. ' Boun Oum szabotálja a genfi tárgyalásokat Genf (ČTK) — Boun Oum herceg, a laoszi jobboldali lázadó csoport vezé­re, január 16-án este kijelentette, nem vesz részt a Laoszról tárgyaló genfi értekezlet ülésén és nem haj­landó tárgyalásokat folytatni Souvan­na Phouma és Szufanuvong herce­gekkel a laoszi koalíciós kormány megalakításáról. Egyúttal közölte, nem ismeri el azokat az egyezménye­ket, amelyeket a genfi értekezleten eddig elértek. Khampan Panya, Boun Oum képvi­selője a genfi sajtóértekezleten kije­lentette, hogy csoportja Souvanna Phouma és Szufanuvong hercegeket nem ismeri el a laoszi nép képviselő­jének. Hozzáfűzte, hogy Boun Oum hajlandó „nem hivatalos eszmecserét" folytatni. Hangsúlyozta, hogy Boun Oum továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy csoportja a koalíciós kormány­ban a nemzetvédelmi miniszter és a belügyminiszteri tárcát kapja. Január 16-án az esti órákban repü­lőgépen Genfbe érkezett Szufanuvong herceg, Laosz Hazafias Frontjának el­nöke. Megérkezése után élesen elítél­te Boun Oum magatartását és hangsú­lyozta, hajlandó tárgyalni a koalíciós kormány megalakításáról, melynek élén Suvanna Phouma állna, a zürichi és a Hin-Hop-i egyezmények alapján. 1962. január 3. (Jj SZÖ S *

Next

/
Thumbnails
Contents