Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-16 / 348. szám, szombat

t A BÜVÖS CERUZA A nyugat-szlovákiai kerületben ez idén mintegy 100 000 hektárnyi területet műveltek meg komplex módon gépesített mezőgazdasági brigádok és munkacsapatok. Üntudatos munká jukat mindenütt siker koronázta. Képünkön: Vojtech Čintala, a komárnói járásbeli chotíni EFSZ traktorosa Németh Gergely traktorossal felváltva végezte az őszi szántást. (.K. Cích —CTK— felv.) Az eredmények a kommunisták munkáját diciérik Nem mesét mondok a tisztelt olvasónak, mert se időm, se kedvem az ilyesmihez. Ezért most nyomban elárulom, hogy a bűvös ceruzát se az Óperenciás-tengeren túl keressük, hanem ott, ahol a Vág és a Duna öszszeölelkezik. Nem akarom most azt állítani, hogy előttem már mások nem tudtak a ceruza létezéséről. Ilyesmiről szó sincs. Figyelmemet éppen azok hívták fel rá, akik már közelebbről ismerjék, akiknek nem is egyszer, megkeserítette a szája ízét. A fura kis jószág rezidenciája a komárnói Május 9-i nevet viselő népi szövetkezet. Tagjai ácsok, kőművesek, asztalosok. Céljuk a munkások, szövetkezeti parasztok kisebb-nagyobb megrendeléseinek jó és pontos teljesítése, de minden esetben az államilag megszabott áraknak megfelelően. Erre az utóbbira különösen vigyáznak. Ezt még a szóban forgó bűvös ceruza ls tiszteletben tartja, bár olyan hatalommal rendelkezik, hogy a sarat ls képes betonná változtatni. Ez az érdemleges szövetkezet ugyancsak iparkodik teljesíteni tervfeladatalt, de hogy mégis lemaradás mutatkozik e téren, arról már csak az „isten tehet", ha már a bűvös ceruza sem volt képes a bajt orvosolni. Ám minden hiába, mert különösen a szövetkezet ciCovói részlegét ma már úgy kerülik a megrendelők, akár az ördög a tömjénfüstöt. Inkább dolgoztatnak „privát", mint a szövetkezettel. Ha az okot keressük, újból a bűvös ceruzánál lyukadunk ki, amely a szövetkezet bevételi tervének teljesítése érdekében annyira szorgalmasan osztott, szorzott, hogy a „megrendelők" ugyancsak cifrákat mondtak a kiküldött számlák láttán. Itt mindjárt meg kell azt is említenünk, hogy a teremtő ezt a ceruzát költői hajlamokkal is felruházta. Nem kell néki több egy szónál, hogy kettőt csináljon belőle, hogy egy bejegyzett munkafolyamatból kettő legyen. Azt már mondtuk, hogy az állami normák az ő számára is „tabu", ám a költői szabadság az elvégzett munkafolyamatokkal kapcsolatban korlátlan. A szövetkezet bűvös ceruzája ellen a ClCoviak emeltek panaszt. Fél Miklós, például egyike azoknak, akik szóvá tették a furfangos kis írószerszám „turpiságalt". A dolog az ő esetében ls egészen hétköznapién kezdődött. A nyáron elhatározta, hogy rendbeszedeti a házát. Óvatosságból azonban elhívta Farkas Vendelt, a szövetkezet ClCovl fióküzemének vezetőjét, hogy tartson szemlét a helyszínen. Elmondta neki, mit szeretne rendbehozatni, majd rátértek az előre látható költségek hozzávetőleges megállapításához. Meg is egyeztek abban, hogy a kívánt tatarozás nem kerülhet többe háromezer koronánál. A szövetkezet kőművesei el is végezték a munkát. Eddig rendben ls volna minden, ha ... és Itt kezdődik a bökkenő. A bűvös ceruza azonban beleszólt a dolgok folyásába. A szövetkezet központjából utólagosan kiküldött számlára megfizetendő vég összegként közel ötezer koronát varázsolt. Mi is történt tulajdonképpen? Nem egyéb, mint az, hogy a ceruzát vagy talán a gazdáját újból homlokon csókolta a múzsa. A munkalapon feltüntetett festés elé még odabiggyesztette azt a parányi szócskát: vakolás. A költészetben ilyen szerény fantázia igazán jelentéktelen, de a számlán ez több mint ezer koronát Jelentett Fél Miklós kárára. A jól működő fantázia kisütötte például azt is, — és Igen helyesen —, hogy a kőművesek után takarítani is kell. Ha pedig ez így igaz, miért ne szerepelhetne ez is a számlán. Ez is jelent négyszáz koronát a pénzügyi terv teljesítéséhez. Így vált aztán a lehetőség valósággá, bár a felszámított munkát Fél Miklós maga végezte el. Azt ls tudja mindenki; ahol meszelnek, illetve festenek, festék is kell. A számlán ez ls közel száz korona megterhelést jelentett, holott a megrendelő adta, mivel a szövetkezet nem rendelkezett a kívánt festékkel. Nagy Imre szintén borsosnak találta a számlát, amelyet a házán végzett munkákért küldtek. Amikor szóba került a dolog, sokatmondóan megjegyezte: — Alighanem, az én esetemben ls szerep jutott a ceruzának. Az utánajárás ót Igazolta. Sőt „a költészetnek" az előbbi esetekhez képest még „remekebb" alkotásával találkoztunk. Már a számla harmadik pontján ez áll: „Kéményajtó és falazás". Természetesen, ez csak a számlán van így, mert az Igazság az, hogy a kéményajtőt Nagy Imre vásárolta harmincegy koronáért. Erre azonban Nagy Imre még csak a fogát szívta, és valami ilyesfélét dörmögött: „Egye meg a fene, he már így van, ezért igazán nem utazom Komáromba." A számla utolsó tétele azonban még ezt a nyugodt embert ls alaposan kihozta sodrából. Érdemes meg ls írni, mert ez nemcsak utolsó tétel, hanem csattanója ls az egész számlaügynek. Ez a tétel ugyanis arról tudatja Nagy Imrét, hogy az ő háza körül száznegyven négyzetméter betonjárdát készítettek. Erre aztán olyan cifrát mondott, hogy azt a nyomdafesték sem bírja el. Persze betonjárdának nyoma sincs, ezt nemcsak ő, de jómagam is tapasztaltam. A számlán azonban kétezer és néhány száz koronát jelent Nagy Imre rovására. Nem tudom, folytassam e még a csodaceruza költői tevékenységének felsorolásét. Ügy érzem, még azt kell megemlíteni, hogy a őlőovl HNB ls „áldozatul" esett a ceruza bűvészkedésének. Vele szemben azonban már Igen nagyvonalú volt. A „varázslat" közel tízezer koronára rúg, no, nem a HNB javára. Van azonban egy különleges tulajdonsága is a bűvös ceruzának, mégpedig az, hogyha valaki alaposan rádörrent, a „békesség kedvéért" egykét ezer koronát könnyen töröl. Erről többet tudnának mondani Győri András és még sokan mások a környéken. Most már csak az a kérdés, meddig élvezi még ceruzánk a költői szabadságot, meddig tör még borsot ügyfelei orra alá és húzza ki zsebükből a százasokat, mikor jön már a „tündér", hétköznapi nyelven a JNB ellenőrző osztálya és töri ki hegyét a bűvös ceruzának? SZARKA ISTVÁN A mezőgazdasági termelés gyors növelésének, a harmadik ötéves terv feladatai négy év alatti teljesítésének alapvető feltétele, hogy a falusi pártszervezetek jól működjenek. Teremtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy a gépek jól ki legyenek használva. legyenek fáradhatatlan propagálói az új, haladó módszereknek. Elmondhatjuk, hogy a Rimavská Seč-i falusi pártszervezet ennek a kötelességének teljes tudatában van. Ennek bizonyítéka, hogy a szövetkezet idejében elkészült az aratással, cséplésével és a szerződéses beadás teljesítésével, és az őszi munkával. A pártszervezet, a HNB és az EFSZ funkcionáriusai, akik a munkát szervezték, nem ismernek fáradtságot. Okultak az előző évi őszi munkák tapasztalataiból és már a nyári munkák idején felkészültek az őszre. A falusi pártszervezet bizottsága az őszi munkák lefolyását nem bízta a véletlenre. Tanácskoztak az EFSZ és a HNB funkcionáriusaival és közösen megfelelő intézkedéseket foganatosítottak a munkák idejében való elvégzése érdekében. A talajelőkészítést meghosszabbított és két műszakban biztosították, hogy így még jobban kihasználják a traktorokat és a többi mezőgazdasági gépet. Az őszi szántást, vetést agrotechnikai határidőben el tudták végezni, s csak nagyhozamú búzafajtákat vetettek. Idejében befejezték a burgonya, a cukorrépa és a kukorica betakarítását is. A kukoricát 62 hektárról, a kukoricakórőt répaszeletekkel 55 hektárról besllőzták, úgyhogy 2100 tonna jó minőségű silótakarmányuk van. A Rimavská Seč-i falusi pártszervezet szép eredményei ellenére ls az elvtársak érzik, hogy munkájukat tovább kell javítaniuk és még céltudatosabban kell befolyásolniuk szövetkezetük fejlődését. Meg ^kell oldaniok olyan kérdéseket is, mint a munkatermelékenység növelése, az önköltségek csökkentése, a munka kulturáltabbá tétele, a szövetkezeti tagok szakképzettségének növelése stb. Hasonló jó eredményeket érnek el az elvtársak Štrkovecen, Čížben és mindenütt ott, ahol a feladatok teljesítésének élén kommunisták állnak. A problémák megoldásában különösen fontos szerep jut a népnevelőmunkának és a személyes agitációnak; megbeszéléseket folytatni a szövetkezetesekkel arról, hogyan lehet teljesíteni és túlteljesíteni a feladatokat. Figyelemmel kell kísérniök a szövetkezeti tagok észrevételeit, javaslatait és ha azok jóknak bizonyulnak, meg kell teremteniök a feltételeket megvalósításukhoz. Fontos követelmény, hogy az 1962. évi terv feladatai ne maradjanak csak papíron a szövetkezet és a HNB irodájában, hanem azokat részletesen megtárgyalják a szövetkezetesekkel az egyes szakaszok szerint, ahol egyidejűleg kollektív és egyéni kötelezettségvállalásokat is tesznek a feladatok valóra váltására. ELEK ÁRPÁD, Rim. Sobota I CC7 S/l I

D ni CI7CTMI A gal»ntal járás legjobb zöldségtermeLCOÍ lYIDUL rlĹCIIll ifii közé sorolhatjuk a patai szövetkezet tagjait. 30 hektáron termeltek paprikát az idén és hektáronként átlag 23 000 koronát értek el, ami végeredményben azt jelenti, hogy csak paprikábAl háromnegyed millió korona a bevételük. Ezenkívül 12 hektáron dohányt termeltek, ezért 408 000 koronát kaptak. A szövetkezeti tagok ilyen eredmények után bizakodva várják a zárszám adást, hiszen csak ebből a két terményből egymillió 158 ezer korona jutott a szövetkezet pénztárába. r

SVEDNE, aki azt hinné, hogy a vadászat puskadurranással kezdőÚmiJecn Ú 4u/u£pámAi^&dik^^ dik és a nyúlgerinc bepácolásával végződik. Ilyen elképzelése csak annak lehet, akt sohasem volt vadászaton. Először is a készülődés. Valóságos szertartási Heteken át füt a kíváncsiság és gyakorta érdeklődöm, mikor ls indulunk. — Hová gondolsz? Még tilalom van! Később újra csak kérdezek. — Tilalom már nincs, de Ilyenkor nem sokat ér a vadászat. Agyonhajszoltak a vadak... Most legyen valaki okos. Ha tilalom van, nem szabad. Ha szabad, akkor nem ér semmit. Végképp nem értem. Akad-e hát olyan időszak, amikor szabad is, meg ér is valamit? Ezenkívül még sok minden mást sem értettem. Például miért körvadászat a körvadászat? M t köze a mértannak a vadászathoz? A helyszínen azonban minden világossá vált a maga egyszerű valóságában. Ha a kör önmagába .visszatérő görbe, amelynek minden egyes pontja egyenlő távolságra van a középponttól, akkor a kocsma az a középpont, ahová a vadász függetlenül a távolságtól mindenkor visszatér. Nos, ebből a középpontból indultunk ki Pastuchy községben is, hogy megtegyünk néhány mértani idomot. Ezek a vadászok, hajtók és kutyák alkotta körök arra hivatottak, hogy a bennrekedt nyulakon elvégeztessék a halálos ítéletet anélkül, hogy azok kifejthetnék utolsó kívánságukat. Talán a hagyománysértésnek tudható be, hogy a nyulak se teljesítik maradéktalanul a körben vonuló kivégző osztag kívánságát. —Puff! Puff! Egy, kettő három négy... Kár tovább számolni. A nyúl fürgén fut a körön kívül a vadászok szltkozódásától kisérve. Sok lövés és korántsem sok nyúl. De ebben nem a vadászok a hibásak. Szidják a sártól megtapadt csizmákat, amelyek akadályozzák őket a célzásban. Szapulják a puskaport, a sörétet, a hüvelyt, a kapszllt és mindent, aminek egy csöpp kis része lehet a sikertelenségben. Nemegyszer pedig a szomszédjukat. I~IGY MŰLIK el a nap, miközben a faluban " a szakácsok az-ínyenceknek való vacsorát főzik. Mire besötétedik, befejeződik a vadászat és a kör is. A vadászok visszatérnek kiindulási helyükre ... Aki igazi vadászélmény után vágyik, megkímélheti magát az egész napi fáradságtól. Nem kell a mélyen ázott friss szántást gyúrnia, a puskapor füstjét szívnia. Nem. Itt az ízletes vacsora után, rizling mellett számtalan megtörtént és meg nem történt vadásztörténet elevenedik meg színésebbnél színesebb előadásban. — Emlékszel-e, Karcsi? Emlékszik. Hogyisne emlékezne. Ketten mentek alig száz méternyi távolságra egymástól, amikor óriási szarvasbika jelent meg közöttük. Máig se tudnák megállapítani, hármuk közül ki lepődött meg jobban. A bika őket, ők meg a bikát nézték. Mintha csak igézet szállta volna meg mindkettőjüket. Igaz, nem is lőhettek — állapítják meg utólag megnyugtatásként, hisz egymással szemben, ez életveszélyes. De akkora bikát még nem láttak ... Lehet. Ám az sincs kizárva, hogy az évek hosszú során képzeletükben Óriássá nőtt 16os agancsú bika valami ijedt őzsuta volt. Kl tudja? Persze nem csupán elszalasztott lehetőségek bizsergető emléke kerül elő a vadász jobbára üres tarsolyából. Olyan esetre ts akad példa, amikor a leterített zsákmány is elszaladt. Hogy is történt? P

ONTOSAN már nem emlékszek, de úgy emlékeznek, ahogy azt a történet éppen megkívánja. Ne ts firtassuk, fogadjuk el úgy, ahogy kapjuk. Szóval egy szép napon a két szomszéd, már mint asztalszomszéd ismét kettesben haladt az erdő felé. Ahogy így bandukoltak, az erdő szélén feltűnt egy őzbak. Nem tétováztak. Egyetlen lövésre leterítették! Akkor Ijedtek azonban meg igazában. Hisz tilalom volt... Hevenyében behúzták a bokrok közé. jHa már lelőtték, ott nem hagyhatják.] Szépen betakargatták gallyal, levéllel, és bementek a faluba kocsiért. Csak egy, egyetlen kétség motoszkált a fejükben. — Te Géza, hova kapta? — Fejbe! A másik a fületövét vakarta. — Lövést nem láttam rajta. Legalább az Inalt kellett volna elvágni... Kellett volna. De mivel? Hisz nem őzre mentek ők vadászni. — Biztos a szemét találtam, azért nem láttad a lövést. Mentek a kocsival, hogy azon hazacsempészik a tilos zsákmányt. Ahogy közelednek a rejtekhelyhez, látják ám, hogy a halomra szórt gálly egyszerre felemelkedik és futni kezd. — Géza, az őz lát... Az látott, de ők nem sokáig láthatták. Megfordították a kocsit, és szaporán lépegettek hazafelé. , — Géza, — szólalt meg újból az előbbi — nem találtad el az őzet... Amaz keserűen felkacagott. ' — Te igazán azt hiszed, hogy el akartam találni? Csak nem gondolod, hogy tilalom idején ... Ráijesztettem! Alaposan. S így lesz a kihágásból is erény. f

OLYNA a mese talán a bornál is szaporábban, ha fel nem csendülne a harmonika, és az ajtóban meg nem jellenne egy felmasllzott nyúl feje. Egy az áldozatok közül. Természetesen nem saját lábán, hanem az egyik vadász hóna alatt érkezik. Hordozója a szerencsétlen pára nevében fordul a vidám társaság felé. Üdvözli és bejelenti, hogy meg van elégedve a mai vadászattal, (miért is ne lenne?), továbbá megadással várja sorsának beteljesülését, amelyre még nem tudni, kinek a jazeka hivatott. De bejelenti panaszát is: sok volt a gyenge lövés, ami meghosszabbította nyúltársai szenvedését. Es most következik a lényeg. — A mai vadászaton Idegen arcokkal találkoztam — mondá a nyúl panaszainak tolmácsolója. — Az itt ülő vadászokat nagyfából ismerem. Hányszor menekültem már el a puskacső elől! No! No! Ez már az idősebb vadászoknak sem tetszhet... — Ügy látom azonban, újoncok is ülnek az asztalnál. Nyúltársaim szenvedése bizonyára az ő lelküket terheli — folytatja a kiszenvedett nyúl és lógó fefével az egyik sarok felé bólint. Az arrafelé ülő fiatalember pedig már fészkelődik. Mert így kezdődik a vadászavatás. Az újonc a szokásoknak megfelelően „keresztapát" választ. Hogy miért éppen keresztapát, az a továbbiakban kiderül. Közben előkészítették a deresnek is beillő hosszú padot, amelyen az ifjonc hasra fekszik. Honnan, honnan nem, a keresztapa kezében egy jókora, akár lapátnak is beillő fakanál tűnik fel és tisztségének megfelelően tízet keresztbe rak a „keresztfiún". Az megadással tűri a hűbéri időszakot idéző avatás rninden velejáróját. A tiszteletcsapást megteszi a vadászgazda is. Azután a nyúl panaszalt orvosolják kellő megértéssel, miközben ahány panasz, annyiszor csattan a fakanál a hasonfekvő nadrágján. S mi tagadás, a nyúl hosszan sírja panaszalt az idősebb vadász tolmácsolásában. — Azért, hogy sok sörétet ne pocsékolj... — Ezt meg azért, hogy a tarisznyából mindig jusson a fazékba is ... A vadászok között példás az egyetértés. Mindannyian elismerőleg bólogatnak. Nem tiltakozik az újonc sem. Mire a nyúl elsírja panaszait, kifényesedik a nadrág szövetje, és viselőjének nehezére esik lekászálódnta a padról. H

A NEM CSAL a statisztika, hazánkban évente egymillió nyulat fosztanak meg bundájától. Elképzelhető, mi történne, ha valamennyi panaszát vadászmódra méltányolnák ... Zsilka László ÜJ SZÓ 5 * 1561. december 1B.