Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-09 / 341. szám, szombat

Ahol hiányzik a bírálat és az őszinteség Nem árulunk el titkot, ha azt állítjuk, hogy a bratislavai járásban fekvő tomášovi szövetkezet már nem kezdő és múltja is van, mégsem bír zöldágra vergődni. A környező szövetkezetek szép eredményeket mutatnak már ki, náluk azonban egyik esztendőről a másikra, alig változik a helyzet. Azokkal a hibákkal küzdenek ma ls, amelyekkel már 2—3 évvel ezelőtt is birkóztak. A minap pedig róluk egészen furcsa hír érkezett szerkesztőségünkbe. A hírhozó kissé tréfásan „újságolta" — hogy a \tomášoviak azt az újítást vezették be, hogy csak most, november utolsó napjaiban csépelik a kölest. Amikor utána jártunk az „újításnak", kiderült, hogy a dolog valóban igaz és bizony a közös vagyon Iránti felelősségérzet legdurvább megsértéséről van szó. A szövetkezet még szeptemberben lekaszálta tíz hektáron a kölest. Ez azonban renden hevert, kitéve az időjárás viszontagságainak és több száz pulyka falánkságának. A szövetkezet vezetősége és mindenekelőtt Bedfich Pa-, la, a szövetkezet agronómusa két hónapon keresztül nem találta, vagy talán nem js kereste a módját annak, hogy a learatott kölest kicsépeljék, vagy legalább is védettebb helyre vigyék. Az időjárást pedig nem okolhatták a késésért, mert cséplésre, s általában betakarításra al; kalmasabb időt, mint az idei ősz volt, még kívánni sem lehetett volna. Nem kifogás az sem, hogy éppen akkor romlott el a kombájn, amikor a kölest kellett csépelni. De ha mégis így történt, az sem ok arra, hogy ezért a termés a határban kárbavesszen. Nem volt egyéb megbldás a szövetkezetben? Lehetett volna, ha a nemtörődömséget az akarat váltja fel. Amit most kéthónapos késéssel csináltak, megtehették volna már szeptemberben. Most ís cséplőgépekkel csépeltek, de miért ilyen későn? Erre a kérdésre sem a HNB titkára, sem az agronómus, sem a szövetkezet elhöke nem tud elfogadható választ adni. Vagy talán azért hagyták kint a kölest, hogy Josef Répán, Michal Majtán, Ján Hučko pulykáinak legyen mit ennie? Negyvenötven pulykája van mindegyiknek, a köles meg közel volt, jóformán a kertjük alatt, csak éppen ki kellett ereszteni a falánk jószágot, hogy jóllakjanak. A közös vagyon pazarlását e tagok természetesen nem nézték jó szemmel, többször szóvá ls tették, a bírálat azonban két álló hónapig süket fülekre talált. Meg kell mondani, hogy a dolognak olyan a színezete, mintha az agronómus tudatosan kedvezett volna barátainak, mert lehetővé tette, hogy pulykáik a közös vagyonból kövérre hízzanak. A pulykák meghíztak, viszont üres szalmát csépelt a szövetkezet. Szerényebb számítás szerint is több mint száz mázsára becsülhető a veszteség. Falujárás közben kiderült, még az is, hogy egyéb bajok is vannak a szövetkezetben. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy — szintén hanyagság miatt —, három kazal kiváló heréjük ment tönkre. A baj abból származott, hogy a here még nem volt eléggé száraz, amikor kazlakba rakták. Érdekes, hogy az agronómus — a HNB titkára szerint „jó szakember" — de nem tudta, hogy a vizesen összerakott takarmány befülled, tönkremegy. Nézzük csak, mi a felelőtlen munkának az eredménye? A kérdésre válaszoljon talán Lakner Imre, a szövetkezet elnöke. — Ott állunt, ahol a part szakad — mondja kedvetlenül. — Takarmányunk még a leggondosabb beosztással sem tart ki tovább februárnál. Hogy aztán mihez nyúlunk, nem tudom, Bedfich, érezve a bajt, odébb akar állni a szövetkezetből... A helyzet tehát nem bíztató. Az elkövetett hibák Intő, figyelmeztető jelenségek, amelyek mögött meg kell keresnünk azokat az okokat, amikből a már említett durva hibák származnak. Mindenekelőtt felmerül a kérdés, mit csinál a pártszervezet, hogyan végzi munkáját a HNB mellett működő mezőgazdasági bizottság? Meglepő az, ha a pártszervezet munkájáról akarunk beszélni, újból csak Bedfich Palánál kell kikötnünk, aki a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnöke, A történtekért már nemcsak mint a szövetkezet agronómusa, hanem mint kommunista, a pártszervezet elnöke is felelős, sőt az elkövetett hibák a pártszervezet rossz munkáját bizonyítják. A HNB mellett működő mezőgazdasági bizottság élén —, amelyet szintén súlyos felelősség terhel a történtekért — szintén Bedfich Palával találjuk magunkat szemben. Mindezekből pedig kitűnik, hogy az agronómus munkáját ilyen körülmények között alig ellenőrizheti a mezőgazdasági bizottság elnöke és a kettőt együttvéve szintén nem tarthatta szemmel a pártszervezet elnöke. Nevetségesen is hatna az, hogy Bedfich Pala agronómust, Bedfich Pala, mint a mezőgazdasági bizottság elnöke, vagy mint a pártszervezet elnöke ellenőrizné ós vonná felelősségre. Leszögezhetjük azt, hogy eljutottunk a hibák gyökeréhez. Ha egy ember kezében összpontosul több fontos funkció, már eleve ki van zárva a bírálat, a kölcsönös ellenőrzés. Ez az áldatlan helyzet a szóban forgó esetben ls alaposan megnyirbálta a bíráló szót. Magában a pártszervezet életében is „fehér holló" — a bírálat és önbírálat. Ez azonban nem csupán az elnök hibája, hanem a szövetkezet valamennyi kommunistájáé ís. A párttagok közül jónéhányan kifogásolják azt, hogy Bedfich Pala a pártszervezet elnöke hajlott kora ellenére ls fiatalnak, sőt mondhatnánk újoncnak számít a pártban. Ezért nem tartják megfelelőnek az elnöki tisztségre, sőt jónéhányan kétségbe vonják azt is, hogy egyáltalán helye van-e a pártban. Ez mindenekelőtt abból ered, hogy Bedfich Pala az első köztársaság idején elnöke volt a reakciós agrárpárt helyi szervezetének. Mások kifogásolják, hogy egészen ötvennyolcig hallgatott s csak akkor, hatvan éves fejjel kérte felvételét a pártba. Szóvá tették azt is, hogy ajánlói közül egy sem falubeli, így a faluban folytatott tevékenységét nem ismerték. Egyik ajánlója Kiss János,/ a HNB titkára, szintén nem tomášovi. Mielőtt titkár lett volna, mint szervező dolgozott a faluban, és így ismerte meg Palát. Most pedig, hogy ez a probléma felvetődött, csak a vállát vonogatta. A kifogások olyan méretűek, hogy az ember minden esetben felfigyel rájuk. Hibául kell azonban felróni, hogy azok az elvtársak, akik ma azt vitatják, alkalmas-e Bedfich Pala a pártelnök tisztségére, vagy egyáltalán méltó-e a párttagságra, valamennyien ott voltak, amikor felA Kelet-Szlovákiai Vasműben jelenleg főleg egy öthengeres tandemgép acélvázának összeszerelésére és a lágyítórészleg épületeinek befedésére összpontosul a munka. Képünkön: Ondrej Jasa és Štefan Bažo, a Vítkftvicei Klement Gottwald Kohómű ostravai szerelőrészlegének dolgozói a lágyítórészlegben szükséges szerelőmunkák folytatásáról tanácskoznak. [J. Valko — CTK — felvétele) vették a párt tagjelöltjeinek a sorába, amikor rendes párttaggá igazolták és elnökké választották. Ott voltak és kézfeltartással mellette szavazlak. Miért nem szólaltak fel akkor? Miért mondtak igent, melynek helyességéről nem voltak meggyőződve? Miért nem mondták meg, .elvtársak, mi ezt nem látjuk jónak? Legyünk teljesen őszinték, az, amit ezek az elvtársak bírálnak; az, amit hibának tartanak, mindenekelőtt mi'ndanynyiok kommunistához nem méltó magatartásából ered. Tóth József, a pártszervezet akkori elnöke mentegetőzve így nyilatkozik: — Az Igaz, hogy mellette szavaztunk, de ne felejtsék el, utólag olyan kádervéleményt küldtünk róla a járási pártbizottságnak, hogy annak alapján nem lett volna szabad megengedniük, hogy a pártban maradjon. Nem vitatjuk, hogy azt a bizonyos kádervéleményt elküldték-e vagy sem. Most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az elvtársak súlyos hibát követtek el. Nem volt annyi bátorságuk, hogy azt, ami a szívükön feküdt, nyíltan, kommunistákhoz méltóan megmondják a tagsági gyűlésen. Az elvtársak, ha rossz néven veszik ls, meg kell mondani azt, hogy magatartásukkal súlyosan vétettek a párt alapszabályzatának azon pontja ellen, amely minden kommunistának kötelességévé teszi a párt tisztaságának megőrzését, a kommunisták soraiba nem méltó elemekkel szemben. Miért nem mondták meg az igazat, vagy ha úgy tetszik, azt, amit nem láttak jónak, ami bántotta a lelkiismeretüket? Miért akarták a felelősséget a járási pártbizottságra hárítani? Ez nem kommunistákhoz méltó viselkedés, hisz a kommunistáknak egyik fő Jellemvonásuk az, hogy kíméletlenül rámutatnak a hibákra, hogy küzdjenek az igazságért, a párt tisztaságáért. Hiba például az is, hogy amíg más falvakban vagy szövetkezetekben dolgos, fiatal szövetkezeti tagokkal, traktorosokkal, kocsisokkal, jószággondozókkal bővül a párt, a tomašoviak ilyesmivel nem dicsekedhetnek, sőt tudunk esetekről, hogy egyes párttagok, vagy tagjelöltek a sorozatos hibák láttán kommunistákhoz nem méltóan félreálltak, és szabad folyást engedtek az eseményeknek. Ez a tény szintén rossz bizonyítványt állít ki a falu kommunistáinak ideológiai és politikai fejlettségéről. Nagy Dezső viselkedése is — bár egyike a szövetkezet legszorgalmasabb tagjainak — arról tanúskodik, hogy még a kommunisták legáltalánosabb jogaival és kötelességeivel sincs tisztában. Mint a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, sok hibára mutatott rá, — ezért dicséret illeti, — de amikor azt látta, hogy a bírálat után is minden a régiben marad, a párttag legalapvetőbb kötelességét is elhanyagolta. Amikor szóvá tettük hibáját, arra hivatkozott, hogy a mulasztást elkeseredésből tette. — Rámutattam az agronómus hibáira, és ahelyett, hogy a bajokat orvosolták volna, nekem kellett lemondanom tisztségemről. Egy pillanatra álljunk meg ennél a ténynél, hogy amit Nagy Dezső csinált, elkesered 's.ből tette. Nem szabad elfelejtenünk, hogy még a kommunisták életében is előfordulnak pillanatok, amikor borúsnak látják a helyzetet. Elkeserednek, ami azonban nem ok arra, hogy eldobják a fegyvert. Nem ok és nem is lehet az, mert ez meghátrálást jelentene. Ez pedig nem kommunistához illő magatartás. Ha elvétve mégis megtörténnek ilyen esetek, ez arról tanúskodik, hogy az Illető elvtárs nem elég érett még a párttagságra és az alapszervezet sem tett meg mindent, hogy tagjait kellő elméleti és politikai színvonalra emelje. Azért, hogy az említett eset idáig fejlődött, a szövetkezet mellett működő pártalapszervezet valamennyi tagját súlyos felelősség terheli. Miért nem segítettek elvtársuknak, miért hagyták hónapokig vergődni? És ha látták a yele szemben elkövetett igazságtalanságot, miért nem vették védelmükbe? És ha már saját erejükből nem tudták a hibákat kijavítani, miért nem fordultak a járási pártbizottsághoz? Miért nem voltak őszinték, miért takargatták a hibákat? Vagy talán szégyelték bevallani saját gyengeségüket? Száz szónak is egy a vége. Amint már az írás előbbi részében is említettük, a szövetkezetben sorozatosan előforduló hibák többé-kevésbé a pártszervezet elégtelen munkáját igazolják. Nem szükséges tovább teregetni a hibákat, egyet azonban le kell szögeznünk; a tomášovi helyzet sürgős orvoslásra szorul. Meggyőződésünk, hogy a Bratlslava-környék járási pártbizottsága alaposan utána néz a dolgoknak és megteszi a szükséges intézkedéseket. Szarka István Bratislavában a Februári Győzelem utcán új, korszerű négyosztályos óvoda nyilt 120 gyermek számára. Az óvoda építészeti megoldása rendkívül célszerű, ugyanis mind a négy osztály különbejáratú, s ez lehetővé teszi az egyes osztályok teljes elkülönítését influenza vagy más fertőző betegség esetén. Képünkön gazdag játékbirodalom várja az óvoda növendékeit. {M. Slosiariková — CTK — felv.)] !HIIIIHIMIHIHIlUllllHilHimílllllllll»mimilllllllllllinilllllllllllllllHIIH»HIHM«tlii A kicsinyek és nagyok örömére A portás Stolarik Tibor ökonómushoz Irányít, hogy megtudhassak egyet mást a trnavai Flgaro-gyár termeléséről. Küszöbön a karácsony és az üzemekben ilyenkor ugyancsak rákapcsolnak a jobbnál jobb és szebbnél szebb édességek gyártására. Senki más nem tudja jobban kielégíteni a karácsonyfáért rajongó kicsinyek kívánságait, mint a gyár fehérköpönyeges dolgozói. Engem is fehér köpenybe bújtat Stolarik elvtárs és kalauzt szerez mellém, mert nézegetés közben jobban megismerkedhetem a gyár lüktető életével. A második emeleten lévő csomagolóban egyik kéz ügyesebben mozog mint a másik. Legyen az Pešková Jana, Račková Alžbeta vagy a tíz munkásnő közül bármelyik, ügyesen tolja tovább a papírdobozt, ha beletette a megfelelő adagot. Mire a doboz az asztal végére kerül, készlet lesz belőle. Az igaz, mesteri gyorsasággal készül el a csomag, de míg több különféle darabból álló tartalma összegyűlik, sok gép és kéz munkájára van szükség. Bachratá Antónia és Absolonová Anna mindössze azt csinálja, hogy ecsettel halvány sárga vagy kék sávot fest egy-egy figura sztaniolpapírjára. Kicsiség az egész, de lehet, hogy valamelyik csöppségnek éppen ez a színváltozás fog tetszeni legjobban. Géppel már gyorsabban megy az egyszínű sztanlolba burkolt csokoládéféleségek és a szaloncukrok előkészítése. Szaloncukorból egy gép 240 kilót is becsomagol naponta. — Az üzemben 11 csoport versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért — mondja Udvary Jozefin, az l-es csomagoló műhely vezetője. — Ügyesek a fiatalok, leginkább ez itt — mutat az egyik gépkezelőlányra — meg lehetünk elégedve munkájukkal. Kuníková Eva, a megdicsért gépkezelő, az egyik szocialista munkabrigád vezetője, alig 20 éves, de már jó gyakorlatra tett szert. Szünet nélkül adagolja gépébe a háromszögletű töltött csokoládét, amit a gép becsomagolva dob ki. Ha elakad a furfangos masina, a fiatal lány — leggyakrabban maga javítja meg. Máskülönben a brigádja hamarosan elnyeri a címet. A földszinten is a karácsonyi piac gazdagítására törekednek. Itt készülnek a különféle zselécukorkák. Van belőlük zöld, piros, sárga, sőt olyan ís, amelynek az alját csokoládéval vonják be. Sokan dolgoznak, tehát sok ember munkájára van szükség, hogy a kicsinyek örömére 220 tonna díszes cukorka kerüljön a karácsonyi piacra, és ebből közvetlenül 193 ezer csomag a karácsonyfákra. — Meggyorsul a zselécukorka termelése — tájékoztat ezen az osztályon Anton Kalivoda műhelyvezetőhelyettes. — Egyszerű — kezdi Kalivoda elvtárs. — Eddig a zselécukorka masszáját kukoricából készített keményítőpor formákba csurgattuk. Mikor lehűlt a cukorka, szitálással, fúvással és mosással távolítottuk el róla a keményítőt. A szárítás után kristálycukorba forgattuk. Ez a folyamat 5—6 napig tartott, és a mosás jelentős kért okozott — fűzi hozzá Kalivoda elvtárs — míg az új eljárással veszteség nélkül egy műszak alatt elkészül a cukorka, mert egyenesen az ezt a célt szolgáló, kristálycukor-formákba csurgatjuk a masszát, így az egész eljárást gépesíteni lehet. — Az új gép április vége felé készül el — mondja Kováčik Vojtech konstruktőr. — Itt a gyárban készítik a mi mestereink. Az újdonsággal Štrbo Alojz termelési vezető állt elő, ő javasolta a gépesítést is. Tulajdonképpen az új módszer gyökeresen megváltoztatja a zselécukorka termelési folyamatát, és az előállított áru mennyiségét. A havi termelés 7 tonnáról 25 tonnára növekedik, a dolgozók létszáma nyolc személlyel, egy tonna cukorka önköltsége pedig 475 koronával csökken. Az újítás annál örvendetesebb, mert a zselécukorkából a kereslet nagyobb a jelenlegi terhelésnél, és alkalmazása esetén — más üzemekben is csökkenti az önköltséget, hatékonyabbá teszi a termelést. Egyelőre azonban maradjunk csak ebben az üzemben, és térjünk vissza az ökonómushoz, mit mond a jövő évi termelésről. — Jövőre a csomagológépek száma kettővel növekedik és az új zselékészítő gépet ls beállítjuk a második félévben. Leginkább ennek köszönhetjük, hogy 59 200 normaórát takaríthatunk meg, ami pénzben közel negyedmillió koronát jelent. Ugyanakkor az üzemi termelést a javasolt 6,7 százalék helyett 8,2 százalékkal növeljük. A kíváncsiság vitt rá, hogy az újító Strbo Alojz termelésvezetőt ís felkeressem. — Sosem jött volna ilyen gondolatom, ha nem tanulmányozom a kémiát — szerénykedik az újító. A 35 éves fiatalember annakidején csak addig vitte, hogy kitanult cukrásznak. A felszabadulás óta levelező hallgatóként vagy esti iskolán több képesítést szerzett. Elvégezte az elektrotechnikai iskolát, amire a katonáskodás alatt kapott kedvet, mert olyan beosztása volt. Ezután a' kémia tanulmányozásához kezdett és érettségizett is belőle. Jelenleg a technikai főiskola III. éves hallgatója, mérnöknek készül. Štrbo elvtárs szereti munkáját, mert máskülönben mivel lehetne megmagyarázni, hogy mindenre futja idejéből. A munka mellett tanul, tanítja az üzem tanoncait s még családi házát is építi. A gyár Igazgatóságának előnyére Irható, hogy Štrbo elvtárson kívül még 12 dolgozó tanul az esti Iskolán, vagy levelező formában. Mindenesetre a tanult dolgozó jobban boldogul munkahelyén, és az üzem számára is nagyobb értéket jelent, mert számtalan esetben hatékonyabbá teszi a termelést. Benyus József Talajjavítás az észak-morvaországi kerületben Az észak-morvaországi kerület olomouci, šumperki és bruntálí járásában a központosított talajjavítás! beruházási építkezéseken dolgozók igen nehéz feltételek között raknak le alagcsöveket. Ennek ellenére jól halad a munka, úgyhogy az idei tervbe foglalt 760 hektárnyi területből már csak két hektárt kell alagcsövekkel lecsapolniuk. Kedvezőtlenebb a helyzet az elvezető csatornák építésénél. A tervben előirányzott 35 kilométernyi csővezetéknek még a felét sem rakták le. A kerületnek a jövő évben — ami a központosított talajjavítási építkezéseket illeti — 50 százalékkal nagyobb feladatokat kell teljesítenie. Ennek eredményeként 1967-ig csaknem 280 millió korona értékű 12 000 hektár földterületet tesznek termővé az észak-morvaországi kerületben. ÜJ SZÖ 5 ti 1981. december 9.