Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-09 / 341. szám, szombat

Tanganyika független állam Afrikában ma további 10 millió ember számára ütött a felszabadulás órája. Tanganyika népe 1961. december 9-vel független állammá váltk. E természeti kincsekben bővelkedő ország már a VIII. században felkeltette a hatalomra vágyó államok érdeklődését. Először arabok jelentek meg partvidékein. Ezeket portugál gyarmatosítók váltották fel. A portugálokat az ománi arab szultán űzte el a helyi lakosság segítségével és az afrikai rabszolga- és elefántcsont-kereskedelem központjává tette Tanganyika partvidékét, mely később Zanzlbár szultánjának fennhatósága alá került. A XIX. század vége felé németek jelentek meg Tanganylkában s csakhamar sikerült az országban szilárd gyökeret verniük. 1884-től 1918-ig Tanganyika német gyarmat volt, Német Kelet-Afrika néven. A bitorlók kegyetlen uralma ellen a bennszülött törzsek több ízben fellázadtak. Különösen erős ellenállási mozgalom indult az 1905- és 1906-os években, amely a Maji Maji-lázadás néven vonult be az ország történelmébe, a gyarmatosítók azonban letörték. Az első világháború idején a németek és angolok között harcok dúltak Tanganyika területén. Német Kelet-Afrika legnagyobb részét a háború után Nagy-Britannia kapta meg Tanganyika néven, mint népszövetségi mandátumot. A második világháború után az ENSZ legnagyobb gyámsági területe lett (hétszer akkora, mint Csehszlovákia), s e világszervezet Tanganyika igazgatását Nagy-Britanniára bízta. Tanganyika, a gyémántok országa, csak nyomorúságot ismert, amióta gyarmatosítók a területére léptek. A rabszolga-kereskedelem itt még századunkban is folyt s a rabszolgaságot hivatalosan csak 1922-ben szüntették meg. * A néger lakosság 95 százaléka még most is írástudatlan. Külön iskolák vannak az európaiak, külön a négerek és az ázsiaiak számára. Tanganyika népének 98 százaléka bantunéger. Rajtuk kívül élnek itt még indiaiak, pakisztániak, arabok s körülbelül 25 000 európai. Az ' ország legelterjedtebb nyelve a szuahéli tájszólás. E nyelven folyik a négerek oktatása is. A lakosság nagy része mezőgazdasági munkás. A főként exportra termelő nagy ültetvények többnyire angol kézen vannak. Az ország fő terményei: a szlzál, kávé, tea, dohány és cukornád. Jelentős a fakivitel is. Tanganyikának gazdag az ásványkincse. Rengeteg gyémántot, aranyat, ólmot, sót, szenet stb. hoznak felszínre, azonban ebből is a külföldieknek van búsás haszna. Az Ipari munkások az ENSZ Gyám- törvényhozó tanácsban. Julius Nyeresági Tanácsának jelentése szerint a re lett a miniszterelnök, kormány által megállapított létmini- Az angol közigazgatási hatóságok mumnál is kevesebbet keresnek Az megtiltották az állami hlvatalnokokegy főre eső átlagjövedelem az ang- nak, hogy belépjenek a nemzeti szö liai átlagjövedelem 1/22 része. vetségbe. Csak az 1956-ban alakult A legfontosabb politikai párt a Egyesült Tanganyikai Pártot ismerték Tanganyikai Afrikaiak Nemzeti Szövetsége 1954-ben alakult s élére Juel, mivel ez a vagyonos európai és indiai ültetvényesek és a néger törzsfőnökök szervezete és általában Kerékpárgyárban lius Nyerere volt tanító került. A fa- az európa

l gyarmatosítók érdekeit Ji megkülönböztetés elleni harcot és képviseli. a nép szabadságjogait írta zászlajára. Megindította a függetlenségért vívott intenzív politikai küzdelmet. Tanganyika harmadik politikai pártja — a Szövetségi Függetlenségi Párt — 1958-ban alakult. Független kormányt követelt Tanganyika 8 tartománya mindegyikének, s ezzel gyengítette a függetlenségi mozgalom egységét. A Julius Nyerere vezette Tanganyikai Afrikaiak Nemzeti Szövetségének köszönheti Tanganyika népe, hogy ma kikiáltották Tanganyika függetlenségét. Örömünnep ez e sokat szenvedett ország életében. De a harc még nem ért véget. A politikai szabadságon kívül még el kell érnie a gazdasági függetlenséget is, hogy a nép zavartalanul élvezhesse munkájának gyümölcsét. Ez csak A párt oly nagy befolyásra és tekin- akkor valósul meg, ha az ország metélyre tett szert, hogy a tavaly au- zőgazdasága és ipara a külföldi tőgusztusban tartott választásokon ab- kések kezéből a bennszülött lakosság szolút többséget szerzett a 64-tagű tulajdonába kerül. B. É. E3anny BSva

i PJálom <* q

ye'ma'nt Eflszéntcltpeli (Jkivé cukorná

d manidka.SľPdohjny ffirnarhatcrt/ Tudományos együttműködés a Déli-sarkon szovjet, amerikai, francia, japán expedíciók között Moszkva, december 7. (TASZSZ) V. Driackij, a Mirnij kutatóállomáson dolgozó antarktiszi szovjet expedíció vezetője kijelentette: a különböző országok állomásai a különböző IURIJ GAGARIN COLOMBÖBAN Colombo (CTK) — Jurlj Gagarin őrnagy, az első világűrutas december 7-én egy Il-18-as szovjet repülőgépen Colombőba, Ceylon fővárosába érkezett. A világürutast és feleségét az ünnepélyesen feldíszített repülőtéren viharos tapssal és virágcsokrokkal fogadták. tudományok, de főként a meteorológia és geofizika kutatási eredményeit nagymértékben kicserélik egymás közt. A szovjet expedíció a legszorosabb kapcsolatot Ausztrália, az Egyesült Államok, Franciaország és Jajján déli-sarki kutatóállomásaival tartja fenn. A sarkkutatók kölcsönösen ellátogatnak más országok kutatőállomásaira, hogy tudományos megfigyeléseket végezzenek, megismerkedjenek a különféle kutatási módszerekkel és kicseréljék tapasztalataikat. A hatodik kontinensen — hangsúlyozza Driackij — jé barátság, egészséges nemzetközi együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás uralkodik. Cheb új állomásán állt meg a vonatunk. A régit néhány nappal a háború befejezése előtt az amerikaiak értelmetlenül lebombázták. A háború után készült főépületeknek már nyoma sincs, helyettük virágoskertek fogadják az utasokat. Az óvárosba érve egyszeriben a középkorban találom magam. Ezt a 900 éves, ősi szláv városrészt 1963-ban újjáépítik 216J millió korona költséggel. A kerékpárgyárba indulok. Már nem egészen ismeretlenül lépem át az üzem kapuját. Ismerem a szakembereknek azt a véleményét, hogy motorkerékpárt egyszerűbb gyártani, mint kerékpárt. Hilíetetlenül hangzik, de igaz. A legegyszerűbb kerékpár is sok száz alkatrészből áll. Könnyűnek kell lennie, súlya nem lehet nagyobb, mint 7,5—16 kg, és 60—70 km-es sebességet is bírnia kell. Nem kis probléma ez a tervezőknek. Tudom azt ts, hogy az ESKA nemzett vállalat kerékpárjai — minden túlzás nélkül az egész világon ismertek. A Kovo, külkereskedelmi vállalatunk szerint: kerékpárjaink, autóink és motorkerékpárjaink után a legkeresettebb export cikkünk. A chebi kerékpár gyártás múltjáról Babiský elvtárstól tudok meg egyet mást. — A vállalat egyik üzemében, a chebi Premierben 1875-ben kezdtek kerékpárokat gyártani, majd 1911 óta az ESKA üzemében. Persze összehasonlíthatatlan a jelenlegi modern üzem az egykorival. Az ESKA főüzemét két éven át bővítik, majd az osztályokat szalag szerűen rendezik el, a legvégén vasúti rakodó hozzáépítésével. — Ez szükséges is — fejtegeti Haken elvtárs, az eladási osztály dolgozója — hiszen 43 országba — ebből 37 kapitalista államba exportálunk jó minőségű kerékpárokat. Egyébként Kuba lesz a harmadik ország az EAK és Mali Köztársaság után, ahol Csehszlovákia felépíti, berendezi az üzemeket és megindítja a kerékpárgyártást az iparilag fejlődő országok megsegítése keretében. Az elmúlt év folyamán az USA vásárolta a legtöbb ESKA kerékpárt. A műhelyek láttán feleletet kapok arra, miért van ez így. Ilyen technikai felkészültséggel kapitalista állam nem rendelkezhet, ezt csak nemzett vállalat érheti el. Bizonyítja ezt a jól berendezett laboratórium, a sok saját gyártmányú célgép és minden osztály magas fokú új technikája. A galvanizáló osztályban nikkelezik fényesre az egyes alkatrészeket. Nem emelnek itt semb.it, az alkatrészek szállítószalagra erősített akasztókon függve járnak körbe a zsírtalanító, nikkelező, öblögető kádakból a raktárba. A csiszoló műhelyben karuszelgépek végzik a nehéz munkát az emberek helyett. A hajtókarokat a vállalat műszaki-fejlesztési osztályának gépjei csiszolják. Az üz^nben 24 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért, amelyet eddig három kollektíva ért el. A Munkaérdemrenddel kitüntetett Hamr újító munkamódszerével dolgozunk — mondja Mozik elvtárs. — Most értékélték osztályunk munkáját és elsők lettünk a nyugat-csehországi kerületben. ň szerelő műhely a fiatalságé. A fiataloknak ördöngös gyorsasággal jár a kezük, de közben szüntelenül beszélgetnek. — Hány másodpercre van beállítva a szerelőszalag? — kérdem VojCek elvtársat, a szalag fiatal vezetőjét. — Harminc másodpercre — mondja mosolyogva. — Aztán mit csinálnak munkaidő után? — kérdezem a lányokat. Kinevetnek, hogy nem tudom. — Iskolába járunk, tanulunkl —

t mondják magától értetődően. Ökonómiát tanulnak, de a legtöbb közülük ipariba jár. Ennek az osztálynak két kollektívája versenyez a szocialista munkabrigád címért, és az egyik már meg is kapta ezt a kitüntetést. zsuravlov János, Cheb Komplex gépesítés a húsiparban Tőbb húsfeldolgozó üzemben már eddig ls sikeresen bevezették a gépesítést. Legjobban beváltak a futószalag rendszerű gépek. Ilyen berendezést alkalmazott a kelet-csehországt bfežhradel üzem. Ennek az üzemnek az űjltót nemrég ú] futószalag rendszert dolgoztak kl, Mindenekelőtt ugyanezeket a gépeket a műhelyekben alkalmasabb mődon helyezték el. Másodszor csővezeték és szivattyú segítségével gépesítették a nyersanyagok szállítását az egész vonalon. Jelenleg a munkaszervezés a következő: a hús előkészítése után az előírt nyersanyagmennyiséget beszórják a vágógépekbe és ennek következtében a további munkafolyamatoknál nincs szükség a kétkezi munkára. Ezekből a vágógépekből vándorol a hüs további rendeltetési helyére, a belekbe. Az ilyen mődon megszerkesztett újszerű futószalagrendszer — amely a használat folyamán négy hónapon belül behozza előállítási árát — nagy teljesítményű és Igen gazdaságos. Ez a berendezés nagyon alkalmas egyes füstölt áruk (szaláM, virsli) gyártására. Ebben az üzemben átlagban naponta mintegy 216 mázsa hentesárut készítenek el. A gépeket kiszolgáló személyzet száma 12-r51 7-re csökkent, a munkatermelékenység majdnem megkétszereződött. egy hét <1> a nagyvilágban '•

11,1

1 T\ecember első hetében ts a német kérdéssel foglalkozott legtöbbet a világsajtó. A nyugati hatalmak álláspontjának egyeztetése azonban mindeddig nem járt eredménnyel, ami késlelteti a tárgyalásokat. A különféle nemzetközt fórumokon sem született az elmúlt héten jelentősebb határozat: Kína ENSZ-tagságának elismerése ellen az USA, több szövetségesével együtt, elkeseredett harcot folytat; Anglia és az USA 4 a genfi atomértekezleten előterjesztett új szovjet javaslatot sem fogadta megértéssel. A Dominikai Köztársaság népe a terror ellenére tovább küzd a demokratikus rendszerért, Kongóban pedig Csőmbe martalócai harcolnak az ENSZ-alakulatokkal. A Bermudákon o tárg

yalás hívei, Párizsban a tárgyajások elle

nségei találkoznak. A nyugati táboron belül semmi jel sem mutat a tárgyalások híveinek és ellenségeinek közeledésére. Adenauer kancellár mélyen hallgat a washingtoni tanácskozásokról és ma Párizsban de Gaulleval találkozik. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy a tárgyalások legmegrögzöttebb ellenségétől, Adenauertól várják, hogy meggyőzze a francia elnököt a Szovjetunióval való tanácskozások szükségességéről. A bonni kancellár ugyanis a nyugatnémet sajtó szerint nagy nehezen beleegyezett egy Nyugat-Berlinre korlátozott megbeszélésbe, szélesebb alapokon azonban továbbra is ellenzi a tárgyalásokat, mert attól tart, hogy ez veszélyeztetné a Bundeswehr felfegyverzését. Adenauer már csak azért is rákényszerül de Gaulle meggyőzésére, nehogy egy esetleges tárgyaláson Anglia és az Egyesült Államok egy átfogóbb tárgyalásba kezdjen a Szovjetunióval. De Gaulle a tárgyalóasztalnál útját állhatná ennek. Nehéz lenne kitalálni, hogy Adenauer miről győzi meg de Gaullet, a nyugati sajtó azonban eléggé pesszimista mődon ítéli meg a kilátásokat. A svájci Nationalzeitung így ír: „A Bermudákon az oroszokkal való tanácskozások hívei találkoznak, Párizsban pedig a tanácskozások ellenzői. Hiábavaló volt tehát a közös álláspont kialakítására irányuló igyekezet? Ogy fest a helyzet, hogy de Gaulle tábornok semmit sem engedett a Nyugat-Berlinről folytatandó kelet —nyugati megbeszéléseket ellenző álláspontjából." A New York Times már annak lehetőségét is mérlegeli, hogy esetleg de Gaulle nélkül ülnek tárgyalóasztalhoz a Szovjetunióval, vagy a Nyugat nevében Kennedyt bízzák meg a tanácskozásokkal. Azonban az is könnyen lehetséges, hogy az efféle hírek világba röppentésével de Gaullet szeretnék megpuhítani. Párizsban ezenkívül a négy nyugati ország külügyi államtitkárai is tanácskoznak, hogy valami közös alapot teremtsenek a ]övő héten összeülő külügyminiszterek megbeszéléséhez. A jelek szerint a német kérdésben nincs nagy remény közös álláspont kialakítására. Miközben az amerikai katonák nyugat-berlini provokációs átcsoportosítása folyik, a burzsoá sajtóban napvilágot látnak olyan találgatások is, miszerint a nyugati politikusokat az a gondolat foglalkoztatja, hogy Nyugat-Berlinből harmadik német államot létesítenének. A nyugati fővárosokban szívesebben találgatnak újabb kibúvókat a megoldás alól, semhogy reális helyzet alapján tárgyalóasztalhoz üljenek. Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke újabb javaslatot tett a két német állam közeledésére, Bonnban azonban ez a kezdeményezés is úgy ián mint a többi — elutasították Pedlq a német kérdést az NDK nélkül nem lehet megoldani. Minél hamarabb tudomásul veszik ezt a Nyugaton, annál könnyebb kiutat találni a bonyolult és feszült helyzetből, annál hamarabb megszületik a mindkét felet kielégítő megoldás. t> C

sőmbe „totális hábo

rúja" Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa november 24-én újra határozatot hozott Kongó egységének helyreállításáról és megbízta az ENSZfőtitkárt, hogy minden eszközzel, ha kell, fegyverrel is kényszerítse a szeparatistákat a központi kongói kormány elismerésére. Anglia és Franciaország — nehogy szembekerüljön az afrikai országokkal — a Biztonsági Tanácsban megszavazta a határozatot Ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy a két gyarmattartó ország őszintén gondolt Kongó egységének visszaállítására. Londonban és Párizsban azt hitték, hogy — mint eddig — most is sikerül az ENSZtisztvíselők és a kongói ENSZ-parancsnokság útján meghiúsítani a határozat végrehajtását. Ennek egyik eredménye az Ír származású O'Briennek, a katangai ENSZ-haderők egyik képviselőjének lemondatása, aki leleplezte a gyarmattartók katangai kulisszák mögötti akcióit. Anglia DélRhodesián és a Dél-Afrikai Unión keresztül, Franciaország pedig a volt Francia Kongó közvetítésével támogatja a katangai szakadárokat. A Biztonsági Tanács határozatát Csőmbe semmibe vette és martalócai egymás után intézték támadásaikat a Katangában levő ENSZ-haderők ellen. A szórványos akciókról december első napjaiban, tüzérség és repülőgépek bevetésével áttértek a nyílt fegyveres támadásra. Miközben Katanga fővárosában utcai harcok folytak, Csőmbe Párizsban tanácskozott, majd visszatérőben a volt Francia Kongó fővárosában és Dél-Rhodesiában kilincselt segítségért. Rhodesia és Nyaszaföld miniszterelnöke nyíltan ki is jelentette, hogy nem fogja tétlenül nézni az ENSZ-nek a katangai diktátor csapatai ellen vívott harcát. Közben Macmillan angol miniszterelnök is nyilatkozott és tárgyalásokat, békés rendezést javasolt. Az eddigi események azonban azt bizonyítják, hogy a huzavona csak Csőmbe helyzetét erősíti, Most, mikor az ENSZ főtitkárának utasítására a kongói ENSZ-haderők repülőgépekkel támogatott komoly támadást intéznek a katangai zsoldosok ellen, egyes nyugati körök szeretnék a vereségtől megmenteni Csombét, hűséges szolgájukat. A katangai helyzetet csakis a Biztonsági Tanács határozatának következetes betartása alapján lehet megoldani. Csőmbe „totális háborút" hirdetett az ENSZ-haderők ellen és a párizsi Monde szerint tízezer főnyi katonaságával elég sokáig szembe tud majd szállni az ENSZ nyolcezer főnyi katonájával. Az elkövetkező napok megmutatják, hogy az ENSZ ideiglenes főtitkára következetesen végrehajtja-e a Biztonsági Tanács határozatát, vagy a nyugati hatalmak nyomására az ENSZ katangai pozícióinak visszaszerzése után fegyverszünetet köt a szeparatistákkal. Ez súlyos hiba lenne és újabb csorbát ejtene a világszervezet tekintélyén. ®_Az Egyesült Államok dominikai kudarca A Dominikai Köztársaságban közel két hete tart az általános sztrájk, és az Egyesült Államok valamennyi mesterkedése ellenére sem sikerül Balaguernak, a Trujillo-család bizalmasának kormányt alakítania. Santo Domlngo fővárosban egymást érik a véres tüntetések és az ellenzék Balaguer lemondását követeli. A dominikai nép nem hajlandó washingtoni füttyszóra táncolni, hiába merednak až amerikai hadihajók ágyúcsövei az országra, hiába próbálkozik mindenféle cselfogással az USA dominikai nagykövete. A Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az Egyesült Államok dominikai beavatkozását és követeli, hogy bízzák Dominika népére, milyen kormányt választ. Az embernek önkénytelenül is Kennedy elnök Izvesztyija számára adott interjújának az a része jut eszébe, amelyben az amerikai elnök azt próbálja elhitetni a világgal, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja más népek jogait demokratikus kormány megválasztására. A dominikai események ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Az önrendelkezési Jog felrúgásáról tanúskodik az is, hogy az Egyesült Államok nyomására összehívták az Amerikai Államok Szervezetének értekezletét, amelyben Kuba elleni intézkedéseket akarnak foganatosítani. Ezek a megtorlások azonban eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen az Egyesült Államok a Kuba ellent blokádtól kezdve az intervencióig már mindent kipróbált, a kubai nép azonban viszszaverte a támadást és győztesen került kl az intrtkákból. Érthető, hogy Washingtonban rettegnek, nehogy a Dominikai Köztársaság és a többi latin-amerikai ország a kubai útra térjen. Megpróbálják hát minden eszközzel ennek megakadályozását. Ma már azonban á latinamerikai országok népei is tisztán látják, hogy az amerikai monopóliumok érdekei nem az 6 érdekeik. SZŰCS BÉLA 01 SZÖ 4 * 19

81- december 9.