Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-09 / 341. szám, szombat

Tanganyika független állam Afrikában ma további 10 millió ember számára ütött a felszabadulás órája. Tanganyika népe 1961. decem­ber 9-vel független állammá váltk. E természeti kincsekben bővelke­dő ország már a VIII. században fel­keltette a hatalomra vágyó államok érdeklődését. Először arabok jelen­tek meg partvidékein. Ezeket portu­gál gyarmatosítók váltották fel. A portugálokat az ománi arab szul­tán űzte el a helyi lakosság segítsé­gével és az afrikai rabszolga- és ele­fántcsont-kereskedelem központjává tette Tanganyika partvidékét, mely később Zanzlbár szultánjának fennha­tósága alá került. A XIX. század vége felé németek jelentek meg Tanganylkában s csak­hamar sikerült az országban szilárd gyökeret verniük. 1884-től 1918-ig Tanganyika német gyarmat volt, Né­met Kelet-Afrika néven. A bitorlók kegyetlen uralma ellen a bennszülött törzsek több ízben fellázadtak. Külö­nösen erős ellenállási mozgalom in­dult az 1905- és 1906-os években, amely a Maji Maji-lázadás néven vo­nult be az ország történelmébe, a gyarmatosítók azonban letörték. Az első világháború idején a né­metek és angolok között harcok dúl­tak Tanganyika területén. Német Ke­let-Afrika legnagyobb részét a há­ború után Nagy-Britannia kapta meg Tanganyika néven, mint népszövetsé­gi mandátumot. A második világhá­ború után az ENSZ legnagyobb gyámsági területe lett (hétszer ak­kora, mint Csehszlovákia), s e vi­lágszervezet Tanganyika igazgatását Nagy-Britanniára bízta. Tanganyika, a gyémántok országa, csak nyomorúságot ismert, amióta gyarmatosítók a területére léptek. A rabszolga-kereskedelem itt még századunkban is folyt s a rabszolga­ságot hivatalosan csak 1922-ben szüntették meg. * A néger lakosság 95 százaléka még most is írástudatlan. Külön iskolák vannak az európaiak, külön a né­gerek és az ázsiaiak számára. Tan­ganyika népének 98 százaléka bantu­néger. Rajtuk kívül élnek itt még indiaiak, pakisztániak, arabok s kö­rülbelül 25 000 európai. Az ' ország legelterjedtebb nyelve a szuahéli táj­szólás. E nyelven folyik a négerek oktatása is. A lakosság nagy része mezőgazda­sági munkás. A főként exportra ter­melő nagy ültetvények többnyire an­gol kézen vannak. Az ország fő ter­ményei: a szlzál, kávé, tea, dohány és cukornád. Jelentős a fakivitel is. Tanganyikának gazdag az ásvány­kincse. Rengeteg gyémántot, aranyat, ólmot, sót, szenet stb. hoznak felszín­re, azonban ebből is a külföldieknek van búsás haszna. Az Ipari munkások az ENSZ Gyám- törvényhozó tanácsban. Julius Nyere­sági Tanácsának jelentése szerint a re lett a miniszterelnök, kormány által megállapított létmini- Az angol közigazgatási hatóságok mumnál is kevesebbet keresnek Az megtiltották az állami hlvatalnokok­egy főre eső átlagjövedelem az ang- nak, hogy belépjenek a nemzeti szö liai átlagjövedelem 1/22 része. vetségbe. Csak az 1956-ban alakult A legfontosabb politikai párt a Egyesült Tanganyikai Pártot ismerték Tanganyikai Afrikaiak Nemzeti Szö­vetsége 1954-ben alakult s élére Ju­el, mivel ez a vagyonos európai és indiai ültetvényesek és a néger törzsfőnökök szervezete és általában Kerékpárgyárban lius Nyerere volt tanító került. A fa- az európa l gyarmatosítók érdekeit Ji megkülönböztetés elleni harcot és képviseli. a nép szabadságjogait írta zászlajá­ra. Megindította a függetlenségért ví­vott intenzív politikai küzdelmet. Tanganyika harmadik politikai pártja — a Szövetségi Függetlenségi Párt — 1958-ban alakult. Független kormányt követelt Tanganyika 8 tar­tománya mindegyi­kének, s ezzel gyengítette a füg­getlenségi mozga­lom egységét. A Julius Nyerere vezette Tanganyi­kai Afrikaiak Nem­zeti Szövetségének köszönheti Tanga­nyika népe, hogy ma kikiáltották Tanganyika füg­getlenségét. Örömünnep ez e sokat szenvedett ország életében. De a harc még nem ért véget. A politi­kai szabadságon kívül még el kell érnie a gazdasági függetlenséget is, hogy a nép zavar­talanul élvezhesse munkájának gyü­mölcsét. Ez csak A párt oly nagy befolyásra és tekin- akkor valósul meg, ha az ország me­télyre tett szert, hogy a tavaly au- zőgazdasága és ipara a külföldi tő­gusztusban tartott választásokon ab- kések kezéből a bennszülött lakosság szolút többséget szerzett a 64-tagű tulajdonába kerül. B. É. E3anny BSva i PJálom <* q ye'ma'nt Eflszéntcltpeli (Jkivé cukorná d manidka.SľPdohjny ffirnarhatcrt/ Tudományos együttműködés a Déli-sarkon szovjet, amerikai, francia, japán expedíciók között Moszkva, december 7. (TASZSZ) V. Driackij, a Mirnij kutatóállomá­son dolgozó antarktiszi szovjet expe­díció vezetője kijelentette: a külön­böző országok állomásai a különböző IURIJ GAGARIN COLOMBÖBAN Colombo (CTK) — Jurlj Gagarin őrnagy, az első világűrutas december 7-én egy Il-18-as szovjet repülőgépen Colombőba, Ceylon fővárosába érke­zett. A világürutast és feleségét az ünnepélyesen feldíszített repülőtéren viharos tapssal és virágcsokrokkal fogadták. tudományok, de főként a meteoroló­gia és geofizika kutatási eredmé­nyeit nagymértékben kicserélik egy­más közt. A szovjet expedíció a leg­szorosabb kapcsolatot Ausztrália, az Egyesült Államok, Franciaország és Jajján déli-sarki kutatóállomásaival tartja fenn. A sarkkutatók kölcsönösen elláto­gatnak más országok kutatőállomá­saira, hogy tudományos megfigyelé­seket végezzenek, megismerkedjenek a különféle kutatási módszerekkel és kicseréljék tapasztalataikat. A hato­dik kontinensen — hangsúlyozza Driackij — jé barátság, egészséges nemzetközi együttműködés és köl­csönös segítségnyújtás uralkodik. Cheb új állomásán állt meg a vo­natunk. A régit néhány nappal a há­ború befejezése előtt az amerikaiak értelmetlenül lebombázták. A háború után készült főépületeknek már nyo­ma sincs, helyettük virágoskertek fo­gadják az utasokat. Az óvárosba érve egyszeriben a kö­zépkorban találom magam. Ezt a 900 éves, ősi szláv városrészt 1963-ban újjáépítik 216J millió korona költség­gel. A kerékpárgyárba indulok. Már nem egészen ismeretlenül lépem át az üzem kapuját. Ismerem a szakembe­reknek azt a véleményét, hogy mo­torkerékpárt egyszerűbb gyártani, mint kerékpárt. Hilíetetlenül hangzik, de igaz. A legegyszerűbb kerékpár is sok száz alkatrészből áll. Könnyűnek kell lennie, súlya nem lehet nagyobb, mint 7,5—16 kg, és 60—70 km-es se­bességet is bírnia kell. Nem kis prob­léma ez a tervezőknek. Tudom azt ts, hogy az ESKA nemzett vállalat ke­rékpárjai — minden túlzás nélkül az egész világon ismertek. A Kovo, kül­kereskedelmi vállalatunk szerint: ke­rékpárjaink, autóink és motorkerék­párjaink után a legkeresettebb export cikkünk. A chebi kerékpár gyártás múltjáról Babiský elvtárstól tudok meg egyet mást. — A vállalat egyik üzemében, a chebi Premierben 1875-ben kezdtek kerékpárokat gyártani, majd 1911 óta az ESKA üzemében. Persze összeha­sonlíthatatlan a jelenlegi modern üzem az egykorival. Az ESKA főüze­mét két éven át bővítik, majd az osz­tályokat szalag szerűen rendezik el, a legvégén vasúti rakodó hozzáépítésé­vel. — Ez szükséges is — fejtegeti Ha­ken elvtárs, az eladási osztály dol­gozója — hiszen 43 országba — ebből 37 kapitalista államba exportálunk jó minőségű kerékpárokat. Egyébként Kuba lesz a harmadik ország az EAK és Mali Köztársaság után, ahol Cseh­szlovákia felépíti, berendezi az üze­meket és megindítja a kerékpárgyár­tást az iparilag fejlődő országok meg­segítése keretében. Az elmúlt év fo­lyamán az USA vásárolta a legtöbb ESKA kerékpárt. A műhelyek láttán feleletet kapok arra, miért van ez így. Ilyen technikai felkészültséggel kapitalista állam nem rendelkezhet, ezt csak nemzett vállalat érheti el. Bizonyítja ezt a jól berendezett la­boratórium, a sok saját gyártmányú célgép és minden osztály magas fokú új technikája. A galvanizáló osztályban nikkele­zik fényesre az egyes alkatrészeket. Nem emelnek itt semb.it, az alkatré­szek szállítószalagra erősített akasz­tókon függve járnak körbe a zsírtala­nító, nikkelező, öblögető kádakból a raktárba. A csiszoló műhelyben karuszelgé­pek végzik a nehéz munkát az embe­rek helyett. A hajtókarokat a vállalat műszaki-fejlesztési osztályának gépjei csiszolják. Az üz^nben 24 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért, amelyet eddig három kollektíva ért el. A Munkaérdemrenddel kitüntetett Hamr újító munkamódszerével dol­gozunk — mondja Mozik elvtárs. — Most értékélték osztályunk munkáját és elsők lettünk a nyugat-csehorszá­gi kerületben. ň szerelő műhely a fiatalságé. A fiataloknak ördöngös gyorsasággal jár a kezük, de közben szüntelenül beszélgetnek. — Hány másodpercre van beállítva a szerelőszalag? — kérdem VojCek elvtársat, a szalag fiatal vezetőjét. — Harminc másodpercre — mondja mosolyogva. — Aztán mit csinálnak munkaidő után? — kérdezem a lányokat. Kinevetnek, hogy nem tudom. — Iskolába járunk, tanulunkl — t mondják magától értetődően. Ökonómiát tanulnak, de a legtöbb közülük ipariba jár. Ennek az osz­tálynak két kollektívája versenyez a szocialista munkabrigád címért, és az egyik már meg is kapta ezt a kitün­tetést. zsuravlov János, Cheb Komplex gépesítés a húsiparban Tőbb húsfeldolgozó üzemben már ed­dig ls sikeresen bevezették a gépesí­tést. Legjobban beváltak a futószalag rendszerű gépek. Ilyen berendezést al­kalmazott a kelet-csehországt bfežhradel üzem. Ennek az üzemnek az űjltót nem­rég ú] futószalag rendszert dolgoztak kl, Mindenekelőtt ugyanezeket a gépeket a műhelyekben alkalmasabb mődon he­lyezték el. Másodszor csővezeték és szivattyú segítségével gépesítették a nyersanyagok szállítását az egész vo­nalon. Jelenleg a munkaszervezés a kö­vetkező: a hús előkészítése után az előírt nyersanyagmennyiséget beszór­ják a vágógépekbe és ennek következ­tében a további munkafolyamatoknál nincs szükség a kétkezi munkára. Ezek­ből a vágógépekből vándorol a hüs to­vábbi rendeltetési helyére, a belekbe. Az ilyen mődon megszerkesztett új­szerű futószalagrendszer — amely a használat folyamán négy hónapon belül behozza előállítási árát — nagy telje­sítményű és Igen gazdaságos. Ez a be­rendezés nagyon alkalmas egyes füs­tölt áruk (szaláM, virsli) gyártására. Ebben az üzemben átlagban naponta mintegy 216 mázsa hentesárut készíte­nek el. A gépeket kiszolgáló személy­zet száma 12-r51 7-re csökkent, a mun­katermelékenység majdnem megkétsze­reződött. egy hét <1> a nagyvilágban '• 11,1 1 T\ecember első hetében ts a né­met kérdéssel foglalkozott leg­többet a világsajtó. A nyugati ha­talmak álláspontjának egyeztetése azonban mindeddig nem járt ered­ménnyel, ami késlelteti a tárgyaláso­kat. A különféle nemzetközt fórumo­kon sem született az elmúlt héten je­lentősebb határozat: Kína ENSZ-tag­ságának elismerése ellen az USA, több szövetségesével együtt, elkesere­dett harcot folytat; Anglia és az USA 4 a genfi atomértekezleten előterjesz­tett új szovjet javaslatot sem fogad­ta megértéssel. A Dominikai Köztársaság népe a terror ellenére tovább küzd a demok­ratikus rendszerért, Kongóban pedig Csőmbe martalócai harcolnak az ENSZ-alakulatokkal. A Bermudákon o tárg yalás hívei, Párizsban a tárgyajások elle nségei találkoznak. A nyugati táboron belül semmi jel sem mutat a tárgyalások híveinek és ellenségeinek közeledésére. Adenauer kancellár mélyen hallgat a washing­toni tanácskozásokról és ma Párizs­ban de Gaulleval találkozik. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy a tárgyalá­sok legmegrögzöttebb ellenségétől, Adenauertól várják, hogy meggyőzze a francia elnököt a Szovjetunióval való tanácskozások szükségességéről. A bonni kancellár ugyanis a nyugat­német sajtó szerint nagy nehezen be­leegyezett egy Nyugat-Berlinre kor­látozott megbeszélésbe, szélesebb ala­pokon azonban továbbra is ellenzi a tárgyalásokat, mert attól tart, hogy ez veszélyeztetné a Bundeswehr fel­fegyverzését. Adenauer már csak azért is rákényszerül de Gaulle meg­győzésére, nehogy egy esetleges tár­gyaláson Anglia és az Egyesült Álla­mok egy átfogóbb tárgyalásba kezd­jen a Szovjetunióval. De Gaulle a tárgyalóasztalnál útját állhatná en­nek. Nehéz lenne kitalálni, hogy Aden­auer miről győzi meg de Gaullet, a nyugati sajtó azonban eléggé pesszi­mista mődon ítéli meg a kilátásokat. A svájci Nationalzeitung így ír: „A Bermudákon az oroszokkal való tanácskozások hívei találkoznak, Pá­rizsban pedig a tanácskozások ellen­zői. Hiábavaló volt tehát a közös ál­láspont kialakítására irányuló igyeke­zet? Ogy fest a helyzet, hogy de Gaulle tábornok semmit sem engedett a Nyugat-Berlinről folytatandó kelet —nyugati megbeszéléseket ellenző ál­láspontjából." A New York Times már annak le­hetőségét is mérlegeli, hogy esetleg de Gaulle nélkül ülnek tárgyalóasz­talhoz a Szovjetunióval, vagy a Nyu­gat nevében Kennedyt bízzák meg a tanácskozásokkal. Azonban az is könnyen lehetséges, hogy az efféle hírek világba röppentésével de Gaul­let szeretnék megpuhítani. Párizsban ezenkívül a négy nyugati ország kül­ügyi államtitkárai is tanácskoznak, hogy valami közös alapot teremtse­nek a ]övő héten összeülő külügymi­niszterek megbeszéléséhez. A jelek szerint a német kérdésben nincs nagy remény közös álláspont kialakítására. Miközben az amerikai katonák nyu­gat-berlini provokációs átcsoportosítá­sa folyik, a burzsoá sajtóban napvilá­got látnak olyan találgatások is, mi­szerint a nyugati politikusokat az a gondolat foglalkoztatja, hogy Nyu­gat-Berlinből harmadik német államot létesítenének. A nyugati fővárosok­ban szívesebben találgatnak újabb ki­búvókat a megoldás alól, semhogy reális helyzet alapján tárgyalóasztal­hoz üljenek. Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke újabb javaslatot tett a két német állam közeledésére, Bonnban azonban ez a kezdeménye­zés is úgy ián mint a többi — eluta­sították Pedlq a német kérdést az NDK nélkül nem lehet megoldani. Mi­nél hamarabb tudomásul veszik ezt a Nyugaton, annál könnyebb kiutat ta­lálni a bonyolult és feszült helyzet­ből, annál hamarabb megszületik a mindkét felet kielégítő megoldás. t> C sőmbe „totális hábo rúja" Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa november 24-én újra határo­zatot hozott Kongó egységének hely­reállításáról és megbízta az ENSZ­főtitkárt, hogy minden eszközzel, ha kell, fegyverrel is kényszerítse a sze­paratistákat a központi kongói kor­mány elismerésére. Anglia és Francia­ország — nehogy szembekerüljön az afrikai országokkal — a Biztonsági Tanácsban megszavazta a határozatot Ez azonban egyáltalán nem jelentet­te azt, hogy a két gyarmattartó or­szág őszintén gondolt Kongó egységé­nek visszaállítására. Londonban és Párizsban azt hitték, hogy — mint eddig — most is sikerül az ENSZ­tisztvíselők és a kongói ENSZ-pa­rancsnokság útján meghiúsítani a ha­tározat végrehajtását. Ennek egyik eredménye az Ír származású O'Brien­nek, a katangai ENSZ-haderők egyik képviselőjének lemondatása, aki le­leplezte a gyarmattartók katangai ku­lisszák mögötti akcióit. Anglia Dél­Rhodesián és a Dél-Afrikai Unión ke­resztül, Franciaország pedig a volt Francia Kongó közvetítésével támo­gatja a katangai szakadárokat. A Biztonsági Tanács határozatát Csőmbe semmibe vette és martalócai egymás után intézték támadásaikat a Katangában levő ENSZ-haderők ellen. A szórványos akciókról december el­ső napjaiban, tüzérség és repülőgépek bevetésével áttértek a nyílt fegyveres támadásra. Miközben Katanga főváro­sában utcai harcok folytak, Csőmbe Párizsban tanácskozott, majd visszaté­rőben a volt Francia Kongó fővárosá­ban és Dél-Rhodesiában kilincselt se­gítségért. Rhodesia és Nyaszaföld mi­niszterelnöke nyíltan ki is jelentette, hogy nem fogja tétlenül nézni az ENSZ-nek a katangai diktátor csapa­tai ellen vívott harcát. Közben Mac­millan angol miniszterelnök is nyilat­kozott és tárgyalásokat, békés rende­zést javasolt. Az eddigi események azonban azt bizonyítják, hogy a hu­zavona csak Csőmbe helyzetét erősíti, Most, mikor az ENSZ főtit­kárának utasítására a kongói ENSZ-haderők repülőgépekkel támo­gatott komoly támadást intéznek a katangai zsoldosok ellen, egyes nyu­gati körök szeretnék a vereségtől megmenteni Csombét, hűséges szolgá­jukat. A katangai helyzetet csakis a Biz­tonsági Tanács határozatának követ­kezetes betartása alapján lehet meg­oldani. Csőmbe „totális háborút" hir­detett az ENSZ-haderők ellen és a párizsi Monde szerint tízezer főnyi katonaságával elég sokáig szembe tud majd szállni az ENSZ nyolcezer főnyi katonájával. Az elkövetkező napok megmutatják, hogy az ENSZ ideigle­nes főtitkára következetesen végre­hajtja-e a Biztonsági Tanács határo­zatát, vagy a nyugati hatalmak nyo­mására az ENSZ katangai pozícióinak visszaszerzése után fegyverszünetet köt a szeparatistákkal. Ez súlyos hi­ba lenne és újabb csorbát ejtene a vi­lágszervezet tekintélyén. ®_Az Egyesült Államok dominikai kudarca A Dominikai Köztársaságban közel két hete tart az általános sztrájk, és az Egyesült Államok valamennyi mes­terkedése ellenére sem sikerül Ba­laguernak, a Trujillo-család bizalma­sának kormányt alakítania. Santo Domlngo fővárosban egymást érik a véres tüntetések és az ellenzék Ba­laguer lemondását követeli. A domi­nikai nép nem hajlandó washingtoni füttyszóra táncolni, hiába merednak až amerikai hadihajók ágyúcsövei az országra, hiába próbálkozik minden­féle cselfogással az USA dominikai nagykövete. A Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az Egyesült Államok dominikai beavatkozását és követeli, hogy bízzák Dominika népére, milyen kormányt választ. Az embernek ön­kénytelenül is Kennedy elnök Izvesz­tyija számára adott interjújának az a része jut eszébe, amelyben az ame­rikai elnök azt próbálja elhitetni a világgal, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja más népek jogait demokratikus kormány megválasztá­sára. A dominikai események ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Az önrendelkezési Jog felrúgásáról tanús­kodik az is, hogy az Egyesült Álla­mok nyomására összehívták az Ame­rikai Államok Szervezetének értekez­letét, amelyben Kuba elleni intézke­déseket akarnak foganatosítani. Ezek a megtorlások azonban eleve kudarc­ra vannak ítélve, hiszen az Egyesült Államok a Kuba ellent blokádtól kezdve az intervencióig már mindent kipróbált, a kubai nép azonban visz­szaverte a támadást és győztesen ke­rült kl az intrtkákból. Érthető, hogy Washingtonban ret­tegnek, nehogy a Dominikai Köztár­saság és a többi latin-amerikai ország a kubai útra térjen. Megpróbálják hát minden eszközzel ennek megakadá­lyozását. Ma már azonban á latin­amerikai országok népei is tisztán látják, hogy az amerikai monopóliu­mok érdekei nem az 6 érdekeik. SZŰCS BÉLA 01 SZÖ 4 * 19 81- december 9.

Next

/
Thumbnails
Contents