Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-01 / 333. szám, péntek

Biztosítsuk népgazdaságunk arányos fejlődését (Folytatás a 4. oldalról) ság más ágazataiban is. A vasúti kocsik helytelen irányítása fékezi a széntermelést, legérzékenyebb a vas­úti kocsihiány Ostraván. A közlekedésben még mindig fo­gyatékosságok vannak a beruházási építkezés területén, amelyet az idén a központi építkezések szakaszán mintegy 95,5 százalékra teljesítenek és a decentralizált építkezésben 95— 96 százalékra. A közlekedés 1962. évi feladatai megkövetelik, hogy az eddigi fogya­tékosságokat teljes komolysággal old­ja meg mind a Közlekedésügyi Mi­nisztérium, mind a Távösszeköttetési Minisztérium, valamint a szállítók is. Számolni kell azzal, hogy az áru­szállítás az idén mintegy 8,9 száza­lékkal növekszik. A harmadik ötéves tervhez viszonyítva ez a feladat mint­egy 6,9 százalékkal nagyobb. A mezőgazdaságban a gabona ter­vezett termelésének nem teljesítését elsősorban a gabonafélék vetésterü­letének be nem tartása okozta. Otakar Simúnek elvtárs rámutatott, hogy a gabonatermelési terv nem teljesítésének további oka az ősziek késői elvetése és az agrotechnika elégtelen színvonala Ezek az okok a munkaszervezés fogyatékosságai­val együtt az aratás folyamán, a ga­bona betakarítás nagyüzemi termelé­si technológiájának be nem tartásá­val és hazánk egyes területeit, különösen Kelet-Szlovákiát sújtó szárazsággal, s az aratáskor bekö­vetkezett kedvezőtlen időjárással együtt nagy hatást gyakorolt a ga­bonatermelés idei általános ered­ményeire. A gabonatermelés tervének nem­teljesítése ugyan nem mutatkozott meg a gabona felvásárlásában, ame­lyet egészben véve ős egyes fajták szerint is teljesítettek és túlszár­nyaltak, de a takarmányalap csök­kenéséhez vezetett, különösen az ál­lami gazdaságokban. A kisebb hektárhozamok követ­keztében nem teljesítik a cukorrépa tervezett termelését és felvásárlását. A növénytermesztésben azonban a legsúlyosabb következményekkel a burgonyatermelés tervének nem teljesítése jár. Nem kielégítőek a silókukorica-, a komló-, a dohány- és a szőlőter melésben elért eredmények sem. A gabona, a burgonya és a silóku­korica termelési terve nem teljesíté­se azt jelenti, hogy a takarmányalap nem fejlődik a harmadik ötéves terv által feltételezett mértékben. Az állattenyésztési termelésben ez év október 1-vel a tehénállomány­ban 63 000 állat hiányzik. Az állattenyésztési termelés egyik komoly problémája a malacok szá­mának biztosítása. Meg kell mondani, hogy a mező­gazdasági üzemek az idén kevésbé gondoskodtak a mqlacelválasztásról, mint tavaly, úgyhogy félmillióval ke­vesebb malacot választanak el a tervben kitűzöttnél. Annak ellenére, hogy a kocák száma a múlt évvel szemben nagyobb volt, ez év első három negyedében még kevesebb sertést párosítottak, mint 1960-ban. A mezőgazdasági termelés idei terve nem teljesítésének fő oka az, hogy még jelentős számban vannan gazdaságilag és szervezésileg elég­telenül működő szocialista mezőgaz­dasági üzemek, ahol stagnál a ter­melés. Az irányító munkának még mindig alacsony színvonala a közös gazdál­kodás elégtelen megerősítésében, va­lamint abban nyilvánul meg, hogy az élenjáró üzemek tapasztalatait a többi egységes földművesszövetkezet­ben és állami gazdaságban Igen las­san vezetik be. Ehhez hozzájárul a munkásvándorlás a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdasági termelés Idei eredményei igen megnehezítették a mezőgazdasági termelés azon fel­adatai teljesítését, amelyekkel az 1962. évi tervben a harmadik ötéves terv számol. Ezért Igen nagy gond­dal kell mérlegelni a mezőgazdasági termelés jövő évi növelését, s az idén elért eredményekből kell kiin­dulnunk, teljes mértékben teKintat­be véve a mezőgazdasági termelés tényleaes lehetőségeit 1962-ben. A növénytermesztésben az 1962-es év fő feladata az lesz, hogy elérjük a szántóföldek belterjesebb kihasz­nálását. Az idei helyzettel szemben a gabonaterület növekedésére és a hektárhozamok egyidejű fokozására számítunk. Burgonyatermesztésünk alacsony színvonala megköveteli, hogy lénye­gesen fokozzuk a burgonyatermesz­tésről való gondoskodást és jó minő­ségű ültetőburgonyáról gondoskod­junk az 1962-ben tervezett területek beültetésére. E célra a Szovjetunió­ból és Lengyelországból soron kívül ültetőburgonyát hoztunk be. A növénytermesztés tervezett nö­velése érdekében a terv azzal szá­mol, hogy hektáronként általában 74 kg műtrágyát használunk fel. Te­kintettel arra, hogy ez a fogyasztás — az 1961. évvel szembeni bizonyos növekedés ellenére kisebb, mint amennyit a harmadik ötéves terv 1962-re előirányzott, a műtrágyát hatékonyabban kell felhasználni s gondoskodni kell arról, hogy meg­szüntessük a trágyázás eddigi fogya­tékosságait. A mezei munkák minőségére for­dított nagyobb gond megköveteli, hogy a téli időszakban megszervez­zük a gépek, főként a traktorok idejében való kijavítását, hogy a fő munkák idején teljes mértékben ki­használhassák őket. Ez annál is fon­tosabb, mert a hazai termelésben bekövetkezett kiesések miatt a me­zőgazdaság számára nem szállítanak annyi traktort, mint amennyit ere­detileg terveztek. 1962-ben egy traktorra ugyan valamivel több föld jut, mint amennyit a harmadik öt­éves terv feltételezett, ennek ellené­re javulást érünk el ezzel az évvel szemben, mert a szántóföld minden 54 hektárjára egy traktor ;ut. Ami az állattenyésztési termelés tervének javaslatát illeti, az 1932-es évben — a tehén-, juh- és lóállo­mány kivételével — nagyobb állo­mányokra számítunk, mint amennyit a harmadik ötéves terv előírt. Komoly probléma a tehén- és a vágósertésállomány biztosítása. A juh­tenyésztésnek is nagyobb figyelmet kell szentelni az eddiginél. Az erdőgazdaságban nem érik el a fakitermelésnek a harmadik ötéves tervben feltételezett csökkentését. Sőt a fakitermelés 1962-ben még na­gyobb lesz, mint 1961-ben volt. Ezt elsősorban az okozza, hogy a külke­reskedelem szükségletel számára na­gyobb alapokat kell biztosítanunk, de azért is, mert nem tesznek ele­get annak a követelménynek,. hogy a fát más nyersanyagokkal és anya­gokkal pótolják és nem használják kl kellőképpen a kevésbé értékes fafajtákat és a fával még mindig nem gazdálkodnak helyesen. Kell, hogy ez a helyzet valamennyi ága­zat dolgozóit arra késztesse, ho«y 1962-ben további módokat keresse­nek a fafogyasztás csökkentésére. Az 1961. évi terv előirányztaitól eltérően fejlődik a beruházási épít­kezés is. Ez bekövetkezik annaK el­lenére, hogy a beruházási építkezés terjedelmét egészben véve teljesítik, s hogy a múlt évhez viszonyítva a beruházások általános terjedelmének mintegy 9 százalékos növekedését várjuk. Az idén befejeztünk számos új fon­tos építkezést. így például a Suchá­Stonava bányát Ostravában, amely­nek kapacitása évi 2 millió tonna barnaszén stb. Számos ágazatban, mint például a kohászatban a tüzelőanyag, a vegy­iparban, a gépiparban és a íözszük­ségleti iparban a minisztériumok, a beruházók és a tervezési szervezetek nem tartják be a harmadik ötéves terv feladatait az építkezés gazda­ságosságát és hatékonyságát illetően. Ez a tény megnyilvánul az építkezé­sek költségvetési árainak növekedé­sében ls, és következményeként fo­kozódnak az építkezési munka, a gépszállítás és berendezések szállí­tása iránti igények, mégpedig a har­madik ötéves tervhez viszonyítva, mintegy 5 milliárd koronával. E káros befolyást a tervező mun­kával, valamint a beruházók és a szállítási tervek munkájával kell kiküszöbölni. Egyúttal nagy figyelmet kell fordítani az aránytalanul sok befejezetlen építkezés csökkentésére mégpedig mind a központi, mind a decentralizált építkezés szakaszán. A központi beruházási építkezés lema­radásának komoly hatása van a har­madik ötéves terv feladataira. Fel­tétlenül szükségesnek mutatkozik 1962-ben a központi beruházási épít­kezés terén elsősorban a már meg­kezdett építkezésekről s mindeneK­előtt azokról gondoskodni, amoWenet a legközelebbi években kell befejez­ni és használatba adni. Az újonnan megkezdendő központi építkezések méreteit csökkenteni kell a harmadik ötéves terv elő­irányzatával szemben. A decentralizált építkezés szaka­szán feltétlenül meg kell akadályoz­ni a terv túlteljesítését s a munnát és szállítások terjedelmét lényegéin a harmadik ötéves tervben feltétele­zett színvonalon kell tartani. Egyút­tal hatékonyan meg kell gátolni az építkezési kapacitások további szét­forgácsolását. A beruházási terv terjedelmének és összetételének megváltozása ki­hat az 1962-es évre és az építkezési termelés fejlődésében is megnvllvá­nul. Mindenekelőtt gondoskodni kell a központi építkezés munkaerőivel, anyaggal és gépekkel való ellátásá­ról, ki kell dolgozni és következete­sen be kell tartani az egyes építke­zési akciók rendszerét. 1962-ben ez építkezési szerveze­teknek már az év kezdetétől fogva ki kell küszöbölniük azokat a nega­tív jelenségeket, amelyek az idén különösen komoly befolyást gyako­roltak az építkezési termelés ered­ményeire. Mindenekelőtt a törvényes munkaidő rendes kihasználásáról, a feladatoknak az egyes szerveze­tekre, főként az Építészeti Minisz­térium szervezeteire történő helyes felbontásáról van sző. A beruházási terv módosított tartalmának meg kell nyilvánulnia az egyes vállalatok irá­nyításában. Simúnek elvtárs ezután rámuta­tott, hogy fogyatékosságok mutat­koznak a munkaterv szakaszán is, főként a munkatermelékenység biz­tosítása terén. Az Idén nem érjük el a munkater­melékenység tervezett 6 százalékos növelését. Ennek fő oka az, hogy a vállalatok nem gondoskodtak a mun­katermelékenység szükséges növelésé­ről mindjárt az év kezdetétől. Az alacsonyabb munkatermelé­kenység következtében a vállalatok a termelési feladatokat nagyobb szá­mú dolgozóval teljesítették, mint amennyit a terv meghatározott. A munkatermelékenység elégtelen növekedése kihatott a munkaidő alacsonyfokú kihasználására is. A munkatermelékenység 1962. évi mutatói kell, hogy megfeleljenek a népgazdaságban kitűzött feladatok igényességének és mindenesetre na­gyobbaknak kell lenniök, azoknál a mutatószámoknál, amelyeket a mi­nisztériumok most javasolnak. Telje­sítésük megköveteli, hogy az egyes ágazatok és vállalatok az üzemekre való felbontásnak jelentős figyelmet szenteljenek. Simúnek elvtárs beszéde további részében a műszaki fejlesztés kérdé­sével foglalkozott. Rámutatott, hogy a tudomány és technika jelentősé­gének elégtelen értékelése jellemzi az új Ipari termékek fejlesztésének és a termelésbe való bevezetése ál­lami tervének teljesítését, amely 1961-ben egyáltalán nem volt kielé­gítő. Előzetes ellenőrzés szerint pél­dául a Vegyipari Minisztériumban a tervfeladatok teljesítésének mintegy 56 százaléka, a Tüzelőanyagipari Mi­nisztériumban mintegy 40 százalék­ka, a Nehézgépipari Minisztériumban ugyancsak mintegy 40 százaléka fo­rog veszélyben, s hasonló a helyzet a többi ágazatban is. Elvtársak, ha nem vonjuk le a következtetésaket abból, hogy a műszaki fejlesztés ter­vének teljesítésében így lemaradunk, ha nem változtatunk alapvetően .ízen a helyzeten, akkor sohasem oizto­síthatjuk a munkatermelékenység és az életszínvonal emelésének forrá­sait. A kutatás és fejlesztés tervéi gyakran olyasvalaminek tartják, amit büntetlenül s következmények nél­kül halogatni lehet. A vállaíatok gyakran előtérbe helyezik pillanat­nyi anyagi érdekeltségüketa népgaz­daság jövőbeni érdekeivel szemben. A műszaki fejlesztés fontos elő­feltétele a dolgozók szakképzettsé­gének növelése, mely nélkül elkép­zelhetetlen a gépesítés, az automati­zálás és a haladó technológia be­vezetése terén kitűzött céljaink teljesítése, s ami nélkül nem lehet következetesen felhasználni a mező­gazdasági nagyüzemi termelés elő­nyeit sem. Simúnek elvtárs egészségügyünk fejlesztéséről beszélve többek között rámutatott, hogy 1961-ben tovább bővült az egészségügyi szolgálat anyagi és káderalapja. A kórházak férőhelyeinek száma az idén 3400 ággyal bővült, a bölcsődékben a helyek száma 5000-rel, a szociális intézményekben pedig körülbelül 4000-rel növekedik. Az Idén tovább javult a gyógyszerrel és egészség­ügyi clkekkel való ellátás is. Csupán gyógyszerekre egy lakosra szám'tva átlagosan 110 koronát adtunk ki évente. Az egészségügyi termelés 1962-ben az 1960-as évhez viszonyítva 28 szá­zalékkal növekszik. 35 új termék gyártásét kezdték meg. Az egészségügyi termelés 1962-ben további 16,6 százalékkal növekszik. Nagy jelentősége lesz azon készít­mények gyártásának, amelyek — mint takarmánypótlékok — lehetővé teszik a hústermelés növelését és a borjak gazdaságosabb etetését. A harmadik ötéves terv irányzatai­val és célkitűzéseivel összhangban az 1961-es terv fontos feladatokat tűzött kl a lakosság egyéni fogyasz­tásának további növelése érdekében. A kiskereskedelmi forgalomnak ez évre kitűzött terjedelme a múlt évi állapottal szemben 3,6 százalékos növekedést jelent. E terv teljesítését, valamint a ha­zai termelésből származó árucikkek szállításának fejlődését, terjedelmét tekintve általában kielégítőnek te­kinthetjük. A lakosság ellátása terén azonban még mindig nem elégítjük ki telje­sen a keresletet egyes hosszú idő­tartamra szóló közszükségleti cik­kekben, mint például a hűtőszekré­nyek, a televíziós készülékek egyes típusai stb. terén. Nincs kielégítve a kereslet egyes textiltermékfajták­ban sem, valamint néhány más Ipari cikkben. A lakosság ellátásának Kér­déseivel az idén már több ízben fog­lalkozott a kormány, s olyan Intéz­kedéseket hozott, hogy a fogyaté­kosságokat a lehetőségekhez mérten fokozatosan kiküszöböljük. Ezen a téren az üzemek nagyobb gondos­sággal sok mindenen javíthatnak, főként az egyes közszükségleti jel­legű termékek választékában levő fogyatékosságok kiküszöbölése, pél­dául a gyermekkészruha és -cipő te­rén. Feltételezzük, hogy 1962-ben to­vább növekszik az egyéni fogyasztás. Az igényes feladatok, amelyeket a termelés terén a jövő évre tűzünk ki, megkövetelik, hogy az egyéni fo­gyasztás növekedése mindenekelőtt a lakosság munkából eredő jövedelme növekedésének fedezésére irányuljon. Ezért a tervezett intézkedésekben is, amelyek az életszínvonal további emelésére Irányulnak, csupán olyan intézkedések megvalósítására számí­tunk, amelyek közvetlenül kihatnak majd a dolgozók érdekeltségének nö­velésére abban, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a népgazdaság tervezett feladatait. Otakar Simúnek elvtárs ezután ar­ról beszélt, hogy a terv nem teljesí­tése a népgazdaság egyes szakaszain komoly következményekkel járt a külkereskedelemre is. A külkereske­delem egész forgalma ebben az év­ben ls csaknem 7 százalékkal lett nagyobb, mint az 1960-as évben volt, ennek ellenére azonban kedvezőtlen befolyások következtében az 1961. évi terv célkitűzéseit nem érjük el. Ter­mészetellenes és hazánkban szokat­lan fejlődés következik be, mégpedig az, hogy a behozatal gyorsabban nö­vekszik, mint a kivitel. Az idei év fejlődéséből komoly kö­vetkeztetéseket kell levonnunk az 1962-es évre vonatkozólag. Ez min­denekelőtt megköveteli, hogy az ösz­szes minisztérium és termelési gazda­sági egység munkájában érvényesít­sük azt az alapelvet, hogy valameny­nyi kivitelre tervezett szállítmány betartása elsőrendű feladat. Minél rö­videbb időn belül tisztázni kell az 1962. évi szállítási feladatokat a kül­kereskedelem és a termelés között, és gondoskodni kell arról, hogy a ter­melési üzemek egyenletesen s Időbeli előnnyel teljesítsék kiviteli szállítá­saikat. Ugyanakkor feltétlenül szigorú gaz­daságos rendszert kell teremteni a behozatal terén, s a gazdaság vala­mennyi szakaszán szigorúan felül kell vizsgálni az összes behozatali köve­telményt. A terv előkészítése jelenlegi állagá­nak egész elemzését úgy foglalhatjuk össze — mondotta a továbbiakban Si­múnek elvtárs —, hogy miután 1961­ben nem teljesítettük a döntő felada­tokat, néhány módosítást kell eszkö­zölni az 1962. évi terv eredetileg mérlegelt feladataiban. Nem engedhetjük, hogy az idei fogyatékosságok 1962-ben is megis­métlődjenek. Ez kizárt dolog, mert a következő években veszélyeztetné gazdaságunk fejlődését. Emellett tu­datosítanunk kell, hogy nehézségeink nagyrészt belső okokból fakadnak. Akármelyik ágazatot vesszük azok kö­zül, amelyek ma nem teljesítik a ter-i vet, mindig arra a következtetésre ju­tunk, hogy ennek egyik fő oka a terv. megvalósításához szükséges műszaki és tervezési feltételek rendszeres és tervszerű megteremtésének a hiánya. A szállító és fogyasztó közötti kap­csolat sikeres megtárgyalásának fon­tos feltétele a tervfegyelem betartá­sa. Amikor a kormány jóváhagyja a beruházási és egyéb anyagi szükség-: letek felső határait, mindig a népgaz­daság reális lehetőségeiből indul ki. A fogyasztók és beruházók azonban" tervjavaslataikban gyakran nagyobtj beruházási és anyagigényeket tüntet­nek fel, mint amilyenek megfelelnek népgazdaságunk lehetőségeinek. Az irányító szervek csekély gondof fordítanak az önköltség csökkentésé­re s általában a gazdaságosság kér­déseire. Otakar Simúnek elvtárs beszéde vé­gén a nemzeti bizottságok jogkörébe tartozó gazdaság irányításának mód­szereivel foglalkozott. Irodalmi rendezvények Bratislavában magyar vonalon is mozgalmas irodalmi élet bon­takozik ki. A Szlovákiai írók Szö­vetsége magyar szekciója irodalmi vitadélutánokat rendez, amelyek az olvasók körében máris nép­szerűek. November 8-án Szabó Béla Az élet peremén, november 15-én Egri Vik­tor Szívet cserélni nehéz, november 22-én Gyurcsó István Termő időben, november 29-én Bábi Tibor Vándor­madár című könyvéről tartottak vitadélutánt egy-egy ismert író vagy kritikus előadása után. Az író-olvasó találkozók folyta­tódnak December 6-án Lovicsek Bé­la A csillagszemű asszony, decem­ber 14-én • Duba Gyula Szemez a fe­leségem, december 20-án Szőke Jó­zsef Az asszony vár című könyvéről rendeznek vitát. A találkozóra minden alkalommal a Csemadok Központi Bizottságának bratislavai tanácstermében (Május 1, tér 30) délután 4 órai kezdettel ke­rül sor. A Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója a jövőben is tart hasonló összejöveteleket. 1962. első negyedévében Fábry Zoltán Palack­posta, Mács József A kamasz, Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a töb­biek, Gyurcsó István Hegyeken, völ­gyeken, Fábry Zoltán Ember az em­bertelenségben, Egri Viktor Keserű égbolt, Csanda Sándor Irodalmi ta­nulmányok és Ordódy Katalin Nem­zedékek című könyvéről tart vitadé­lutánt. E rendezvényekkel az írószövetség magyar szekciója azt szeretné, ha közelebb kerülne egymáshoz az író és az olvasó, megismernék egymást, kicserélnék nézeteiket, az olvasók el­mondanák a könyvekkel kapcsolatos észrevételeiket, tanácsaikat, amelye­ket az írók további alkotó munká­juk során felhasználhatnak. (bj A Szovjetunió 10—11 évvel ezelőtt az OSA ipari termelésének nem egész 30 százalékát termelte. Ma az Egyesült Államokat már túlszárnyal­ta a vasérc és a széntermelésben, a koksz, a szerelt vasbeton, a Diesel­távmozdonyok és villanymozdonyok, a faanyagok, a gyapjúszövetek, a cukor, az állati eredetű zsiradékok stb. termelésében. Képünkön: a vo­rosilovi kokszoló. (CTK—TASZSZ felv. J 6| §250 5 * 1961. december S,

Next

/
Thumbnails
Contents