Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-31 / 362. szám, vasárnap

m m ii e m ii m m m m EURŰPA LEGKORSZERŰBB OLAJFINOMÍTÓJA ÉPÜL BRATiSLAVABAN (Foto: Pŕibyl — ČTK) A cél (Komárno, állami gazdaság) Az esztendő utolsó napjaiban számol a könyvelő, értékel a gazdász, az állattenyésztő s valamennyi kedvező számokat tolmácsol Nágel Lajos igazgatónak. d bár még többet várt, bogy nála is érezhető a siker öröme az természetes, hisz elismerően beszél az emberekről, az általuk kifejtett törekvésről, eredményekről. — A hosszan tartó szárazság ellenére veszteség nékül zárjuk az évet — kezdi az igazgató, és sorolja miből mennyit adtak el. Nincsen olyan állattenyésztési termék, amiből a vállaltnál kevesebbet küldtek volna a piacra, s a mélyalmos és ketreces baromfi tartás, illetve tojástermelés szinte párját ritkító ügyességgel történik. Nem csak abban nyilvánul meg, hogy 43 százalékkal több tojást adtak el, hanem egy tojás termelési ára 59 fillér és a tyúkok közel háromnegyed részének legeredményesebb hozama a téli időszakra esik. Jövőre pedig az egy hektárra eső tojástermelés 147-teI lesz több, mint ahogy azt a harmadik ötéves terv utolsó éve előirányozza. A dohánytermesztés is hasonló szinten mozog. Bugris Imre csoportja minden hektárról szlovákiai viszonylatban a legtöbb dohányt küldte a beváltóba, ám a minőségét sem múlta felül egy gazdaság terméke sem. A szép hozamokat sorolhatnám még tovább, hisz az igazgató elhalmoz velük, azonban helyet kell adnom annak is, amiért intézkedéseket eszközöl a gazdaság. Cukorrépából ugyanis 26 mázsával kevesebb termett- hektáronként. Szárazság lehet jövőre is, azonban, hogy a hozam ismét kicsi legyen, ez nem kívánatos. Ezért további 200 hektárra öntözőberendezést vásárol a gazdaság. Megéri, mert ahol öntöztek Elkészült az Ulan-Bator-i új kórház terve (ČTK) — A jihlavai Stavoprojekt dolgozói e napokban fejezték be a Mongol Népköztársaság fővárosa — Ulan Batór — új kórháza és poliklinikája tervének kidolgozását. A tervezőknek egy évre sem volt szükségük, hogy kidolgozzák ennek a 250ágyas kórháznak építési tervét, amelyet még e hónapban beküldenek a Chirana nemzeti vállalatnak és a Kovo külkereskedelmi vállalatnak, amelyek a belső berendezéseket, műszereket stb. szállítják majd az Ulan-Bator-i kórháznak. Az új, korszerűen berendezett egészségügyi központ lesz Ulan-Bator egyik legnagyobb, legmodernebb épülete. A vítkovicei kovácsok sxkere A- Vítkovicei Klement Gottwald Vasgyár nehézmechanikai részlegének dolgozói december 27-én szép eredményt értek el. Elkészítették a Lengyel Népköztársaság által ez évre megrendelt, a hajók építéséhez szükséges ötvenöt tonnás tengelyek utolsó példányát. A vítkovicei kovácsok a jövő évben tizenhárom ilyen tengelyt szállítanak a Lengyel Népköztársaságnak. erősít —, mint például az okoličnái részlegen — itt 320 mázsa cukorrépa termett hektáronként. Nagy tartalék rejlik a takarmány tárolásában ls. Annyi ventillátorról gondoskodik az igazgatóság, hogy 60 vagon lucernát száríthasson hideg levegővel. Hogy mi ennek a jelentősége? Átlagos kürülmények között mázsánként 2,5 kiló emészthető fehérjével többet nyernek, ez pedig 60 vagonnál sokra rúg. Ha csupán a tejtermelésben értékesítenék, 300 000 liter növekedést jelentene. — A részlegeken most beszélik meg a kötelezettségvállalásokat — beszéli el Német András, az üzemi pártszervezet elnöke. — Részt vettem a Veiké Kosihyek gyűlésén. Itt ugyanis a dolgozók egy harmada párttag — fűzi közbe Német elvtárs — és méltó példát is mutatnak. Vállalták, hogy búzából harminc, árpából 29, cukorrépából 340 mázsát termelnek hektáronként. Teljesítik is, mert jól dolgoznak. Az idén olyan szép, magas búzájuk volt, mint a nád és az átlagos gabonatermelésük 29 mázsát tett ki hektáronként. Megjegyzem — folytatja a pártelnök — előnyös olyan emberekkel dolgozni, akik a nagyüzemi termelési mód bevezetésére törekednek. Ha valamilyen újdonságról van szó, nem egyszer megjegyzik, „ne beszéljünk róla sokat, inkább vezessük be." Az igazgató az imént így vélekedett — az idén is szép eredményeket értünk el, de az 1960-as évet 2 300 000 korona tiszta nyereséggel" zártuk. Az a szándékunk, hogy ezt jövőre megismételjük, számunkra ugyan az sem lesz meglepetés, ha túlszárnyaljuk. A hallottakat felmérve most már határozottan tudom, hogy az emberek derültségének forrása a sikerekben s a jövőbe vetett hitben rejlik. (bj) Éjfél után egy óra. Az orkánszerű hóvihar úgy száguld az éjszakában, mintha tüzes vassal kergetnék. Még a kutyát sem szokták kiverni ilyen ítéletidőben. Hanáček igazgató nem tud elaludni. Rossz sejtelmei vannak. Az éjjeli szekrényről leveszi utolsó filteres cigarettáját is — rágyújt. A terjengő füst mintha remegne a szobában. Istentelen hideg van! Már nem is szívja a cigarettát, rágja a végét! „Ml lenne, ha befagyna a pörkölőkemence, a kénszivattyú, a hűtő vagy a katalizátor! A csővezeték a szabad ég alatt ebben a hidegben ... eh, az ilyenre még gondolni is rossz!" Agyában számok cikkáznak. Ha egy órára megáll a termelés, az tízezer korona kárt jelent! — legkevesebb tízezret! De ha befagy a szivattyú vagy a hűtő, azt öt óra alatt sem olvas ztatnán k jel!" „Nem, nem, ez lehetetlen! Hiszen ott van Mátyás! Remélem, a szivatytyún tartja a szemét. A műszertáblán mindent látni. Még azt is, ha egy fokkal csökken a hőmérséklet!" Az éjjeli lámpa pislogni kezd. Na már csak ez hiányzik! Néhány pillanat és sötétség borul a szobára! Átkapcsolás! Nincs áram! Ma már harmadszor! Nem bírja tovább. Pillanatok alatt felöltözik. A gyárig vezető utat úgyszólván futva teszi meg! Jozef, a portás meghökkenve veszi észre az igazgatót. „Csak nincs valami baj?" A kérdés ott lebeg a levegőben. Néhány pillanat múlva cseng a telefon. — Itt Hanáöek, rohanjon az emberekért! Hívja Snopekot, Katovskýt, Vaneček itt van, Chytilt is, Fialát, Jelíneket és aki még útban lakik! Addig ébressze fel Pokorntjnét! Siessen! Maia tudja, hol laknak! Siessen! — De igazgató elvtárs, mi tört...? — nem fejezte be, az igazgató már letette a kagylót. Mi történt? Befagyott a kénszivattyú Mátyás tehetetlen volt. Az áramhiány nem tartott sokáig, de éppen elég volt ahhoz, hogy .közben befagyjon a szivattyú. A kén nem jut el a kemencébe. Csökken a hőmérséklet — nincs gőz. Befagytak a vezetékek, a katalizátor, a hűtőberendezés — megfagyott itt minden! Még Mátyás. szervezőképessége is. Szerencsére az igazgatóé nem! A hívottak nem egészen negyed órán belül, álmos szemüket törölgetve valamennyien a diszpécseri szobába kopogtak. — Emberek! — szólt az igazgató. — Gyorsan kell cselekedni. Befagyott a kénszivattyú, kihűlt a kemence, befagyott a hűtő, megállt a termelési Van naftánk és néhány hasáb fánk. Két ember velem jön a kénszivattyúhoz, Snopek és két ember a kemencét, Katovský és a többiek a hűtőt veszik kezelésbe! A naftát az alkatrészraktárak előtt találjátok. Munkához! Hozzászólásokra nem jutott idő. A rögtönzött röpgyűlés azonnal befejeződött, mindenki a küzdőtérre sietett. Mert ami ezután következett, az küzdelem volt a legjavából. Harc az elemeket, a lélekfagyasztó hideggel, a hóviharral — s mindezzel szemben egyetlen fegyverrel: a tűzzel. Hanáček igazgató Fialát és Jelíneket választotta bajtársaknak. Azonnal naftáért küldte őket, maga pedig két fahasábbal a hóna alatt a kénszivattyúhoz sietett, amelyet már csaknem betakart a hó. Lapátot kerített, s mire jelínekék megérkeztek a naftával, a berendezés már hozzáférhető volt. Hamarosan lángban állott az egész gépszerkezet. Kiadta az utasításokat és a kemencéhez sietett. Az üvegfalat, mely a kemencét kívülről védte, Snopek emberei már betörték, hogy a csövekhez lehessen férni. Azokat kezdték leszerelni és a jéggé fagyott anyagot felolvasztani. Itt jól haladnak, gyerünk tovább! A hűtő körül tanácstalanul álltak az emberek! Hanáček a csöveket kopogtatta, jég — jég mindenütt! A mintegy háromszáz 2 méteres, lábszárvastagságú másfél méter magasságban összeszerelt csőszerkezetben szilárd halmazállapotot öltött a kénes folyadék. Fantasztikus! Mit lehet ezzel kezdeni? — A könyököket kell lecsavarni! Forró vizet, vagy tüzet a csövekbe. Nincs idő a tanácskozásra — harsogott az igazgató hangja. Csak a körülötte állók hallották meg, mert a vihar minden emberi hangnál erősebben süvöltött. Nekiláttak — öten! Több mint háromezer anyacsavart lecsavarni, a csövekben a jeget felolvasztani és az egészet újra visszaszerelni. Öten a 24 fokos hidegben! Chytil Tondo már a harmadik csőnél azt hitte, teljesen megfagyott. „Nem bírom tovább, csak néhány pillanatra belépek megmelegedni — gondolta! Aztán körülnézett, de a többiek, mintha eszkimók lennének, oda se hederítettek a hidegnek. „En sem hagyom magam!" S kezében még fürgébben kezdett forogni a 18-as csavarkulcs. Pedig a többiek is érezték, hogy agyukat mintha harapófogóval szorítaná a fagy. A hóvihar hóemberekké öltöztette őket. Arcukon megfagyott a sapkájuk alól csurgó verejték. De most a gyárról van szó! A termelésről, melyet már úgyis le akartak állítani. Elavult volt a berendezés. Hát most hogyne harcolnának a termelésért, amely ha nem is egészen az ó hibájukból, de megállt! Már jó két órája folyt a -keserves, elszánt és határozott küzdelem, amikor Fiala a szivattyútól felkiáltott az igazgatóhoz: — A szivattyú már működik, siessenek, merf a kemencével is elkészültek. — Jól van, hívd ide a többieket is — hangzott az igazgató válasza. Majd hozzátette: — Emberek, fürgébben, mert mindjárt a fejünkre jolyik a kénsav. Közben megérkezett az erősítés is. Most már kilencen voltak. Kezük alatt égett a munka. A kénsav azonban hamarabb jött még mielőtt elkészültek volna. Valóságos esőként hullott alá, s fröcskölve tódult ki a hűtő fölött kis tartályból. Ijedten hagyták ott a hűtőt. — Rakjatok vaslemezeket a rácsos padlóra. Még egy sort kell szétszednünk — hangzott az utasítás. Valamelyikük káromkodott, a kénköves istennyilát emlegette. A vaslemezek hamarosan eltakarták a hűtőt, s a tíz csövet percek alatt rendbehozták. A hűtőben megindult a normális „vérkeringés"! A harcosok valamennyien a diszpécseri szobában gyülekeztek. Az igazgató érkezett utolsónak. Végigtekintett becsületes katonáin, s alig ismerte meg kormos, kénsavtól sebes arcukat. Mindegyikükkel kezet szorított, Elégedetten látta, hogy szemük győztesen csillog. Felharsant a gyári sziréna. A reggeli váltás zavartalanul folytatta a termelést. Csupán az üzem főkönyvelője iktatta be a néhány ezer koronás kárt és a 12 embernek járó különjutálmat, akik megakadályozták a még nagyobb kár keletkezését. Az eset december 15-ről 16-ra Dirradó hajnalán történt a breclavi vegyiüzemben. SZABÓ GÉZA "Juhász bácsi" b i z i k \ mutató alig haladja túl a fťh hármat. Az etetők egymás után érkeznek munkahelyeikre. Ilyenkor a Nová Stráž-i szövetkezet telepe megélénkül; legyen az ünnep- vagy köznap. Juhász Gyula az elsők között érkezik. Ügy tartják, pontos ember, s a munkájára sem lehet panasz. Az 50 év körüli gondozó a nagyistálló felé tart, Itt van — a többi között — a rábízott 14 tehén. Csak percek kérdése és sor kerül az etetésre. Hanem ebben az ódon, vagy két évszázados istállóban nem irigylésre méltó a gondozók sorsa. Belegörbülhet a hátuk a ^takarmánytól terhes kosarak hordásába'. — Mikor építenek újat? — fordulok a kérdéssel Juhász bácsihoz. — Építenénk mi akár most is — siet a válasszal — de egyelőre nem kapunk rá engedélyt. Valószínű, hogy máshol még jobban kell az építőanyag, mint nálunk. De valahogy csak kibírjuk, míg ránk is sor kerül. — Mennyi tejet adnak a tehenek? — változtatok a témán. — Az idén nem dicsekedhetek. Az előző években rendszerint többet fejtem, mint amennyire a tagság számított. Ebben az esztendőben azonban szégyent vallok, 1965 literrel fejek kevesebbet a kelleténél — vallja be Juhász bácsi. A szavak utáni csendbe csak a ** szecskavágót hajtó Diesel-motor robaja vegyül, amely hol halkul, hol felerősödik, aszerint, mennyire terhelik a gépet, s természetesen ilyen arányban fogyasztja a naftát is. Juhász bácsi azonban hiába akar több tejet, ha nem adhat nagyobb (akarmányadagot a teheneknek. — Két kiló lucernát kap egy-egy tehén — veszi fel ismét a beszéd fonalát. — Az bizony nejn sok, s ezért zárják rosszul az évet... — Azt azért nem mondanám — szól közbe bizakodóan —, hisz a marhahús eladásával 130 százalékra állunk. Számítunk rá, hogy jövőre a tej is több lesz, mert a takarmányok termesztésére is nagyobb gondot fordítunk, a szántóföld ötödrészét foglalják el az évelők és nem lesz mindig olyan száraz esztendő, mint az idei volt. us. A doudlevicei Lenin tizem dolgozói mindent megtettek annak érdekében, hogy a terveknek megfelelően idejében elkészítsék a tisovái erőmű egyik legnagyobb turhngenerátorját. (J. Uhlíŕ - CTK - felvétele) Üj lendülettel — nagyobb reménységgel. Krivanek Ferenc immár egy esztendeje áll az ižai falusi pártszervezet élén, elnöki teendőit a szövetkezeti tagok és a társadalom legnagyobb megelégedésére sikeresen végzi. A dicséretet azonban • elhessegeti magától, minden elért eredményt a kollektív vezetésnek, a tagság szorgalmának tulajdonít Milyen változás történt tulajdonképpen a faluban? Tavaly a szövetkezet bizony még szűkében állt a takarmánynak s több mint háromszázezer koronát kellett a hiányzó mennyiség beszerzéséért kifizetniök. Ma sincs takarmányfeleslegük, de a szövetkezetesek nyolc év óta nem takarítottak be anynyi szénát, lucernát, erőtakarmányt, mint az 1961es esztendőben. A dolog nyitjáról a fiatalos lendületű, agilis pártelnök tájékoztatott, aki nemcsak pártelnök, de gépesítője, lelke a szövetkezetnek. — A szövetkezetesek elbeszéléséből tudom — jegyzi meg szerényen — hogy a takarmányok termelése soha sem okozott problémát a faluban. A betakarítás azonban késlekedett, gépesítés hiányában az időjárás rendszerint minden esztendőben megvámolta a termést. Tavasz kezdetén javasoltam, szervezzük meg a kapásnövények megművelésére a, komplex gépesítési brigádot. Ezt a tagok helybenhagyták és két traktorosbrigád kétszáz hektár kukorica, burgonya megmunkálását vállalta el. — Ezzel megoldották talán a takarmánytermelés fájós kérdését? — Aki a mezőgazdasági termelésben csak egy kicsit jártas, az elismeri, hogy a kukorica kézi művelése, betakarítása, mily rengeteg munkaerőt vesz igénybe. Gépesítéssel a legfontosabb csúcsmunkák idején negyven munkaerőt szabadítottunk fel a növénytermelésben s ezek mind a takarmányok betakarítását végezhették. Ezért nem fáj a fejünk már az állatok ellátásának gondjaitól. Üj lendület vette kezdetét a termelésben is, hiszen ma naponta nyolcszáz liter tejet adnak el a közellátásnak a tavalyi alig négyszáz literrel szemben, sertéshúsból pedig egy vagonnal tetézték meg eladási tervüket. — Figyelemre méltó a szárnyasjószág jövedelmezősége is — árad a gépesítőből a szó. — a tervezett 29 mázsa helyett 45 mázsa baromfihúst értékesítettünk. Varga Pál vezetésével szinte bámulatos eredményeket érnek el a nyúkfarmon, az elhullás százalékarányát a minimálisra csökkentették. Nagyobb reménységgel kezdi meg a szövetkezet az újév fokozott feladatainak teljesítését s erre a falusi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezetben dolgozó kommunisták teremtették meg a feltételeket. — A következő év — mondja búcsúzóul Krivanek elvtárs — még több örömet tartogat számunkra. Az idei tapasztalatok alapján ugyanis 1200 hektárra bővítjük ki a kapásnövények egyetemes gépesítésének művelését, csökkentjük a kétkezi munkaerők százalékarányát, rátérünk a belterjesebb gazdálkodásra. Ezelőtt hanyatló gazdaságnak könyvelték el az ižai szövetkezetet. A falusi pártszervezet azonban ösz szefogta a dolgozó parasztok erejét és lelkesedésüket saját életük megjaví- ! tásának, a gazdaság fej- i lesztésének homlokterébe állította. Ez az intézkedés megnövelte a párt tekintélyét, amiben Krivanek Ferenc elvtársnak is van érdeme. (th) ÜJ SZO 4 * 1901- december 31.