Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-31 / 362. szám, vasárnap

MIT VAROK Boldog új évet! A program szellemében GYURCSÓ IST1 VÁN költőt munkai helyén, a Szlovák p írószövetség maI gyar titkárságán 'cerestiik fel. A §: hazai magyar irodalom feles képviselőjétől, akinek a múlt évben felent meg a Termő időben című verses-, és a Hegyeken völgyeken című riTortkönyve — arra vonatkozólag kérünk választ, hogyan tekint a jövőbe, ntt vár az új évtől? — Nem szeretek — mondotta válaszában Gyurcsó István — általánoslak vélt közhelyeket ismételni sem iz év végén, sem az év elején. Sze1etem az életet. Ennyi az egész. Es ninden megújuló esztendővel egyre öbban szeretem. Mondhatnám: az Hetet mindenki szereti, de nem szeett mindenki egyformán. Sokan vaniák, akik csak az élet borát, kenyerét szeretik, a velejáró gondot már :evésbé. En az élet békéjét, nyugalnát szeretem. Olyan békét és nyugalnat, ahol a munka megteremtheti a udomány és a műveltség lehetőségét, amit ifjú koromban oly galádul ilorzott tőlem a gond. Hogy mégis izzel az általános érvényű — sokak Imi a legfontosabb — Mit vár az ýf évtől? TAKÁCS LÁSZLŐNE, a galántai oútorgyár dolgozója a kérdésre így válaszol: — Nem ls tudom, mivel kezdhetném. Kicsit váratlanul jött ez a kérdés, de nem úgy, mintha már nem foglalkoztam volna vele. Mi anyák szüntelenül a holnapra, a jövőre gondolunk — gyermekeink jövőjére. Nagyon szeretném, ha ez a jövő szép, boldog, de mindenekelőtt biztonságos lenne. Szeretném, Há' végre egyszer már azzal a tudattal aludhatnánk' él'/

frógy örökre megszűnt a háború veszélye, szeretném, na ezt a szót: háború, az én gyermekeim már csak a történelemórákon hallanák — és béke lenne mindenütt! Ezt várom a jövő esztendőtől is, s remélem meghozzál — Ám nem akarom ezt tétlenül várni. Szeretem a munkámat, s a tervet az eddigi 110—120 százaléknál még magasabban akarom teljesíteni. Felajánlásaink is vannak. Csoportomnak 9 tagja van s már több mint egy éve versenyzünk a szocialista munkabrigád címért. Kétszáz órára vállaltunk társadalmi munkát. A munkahelyünket és a gyárudvart akarjuk rendbehozni. A védnökségi szövetkezetben is kétszáz órát' fogunk ledolgozni, hogy még több mezőgazdasági termék jusson asztalunkra. — Egyéni óhajai? — Nem vagyok túlságosan igényes, pillanatnyilag környezetemben boldog és elégedett vagyok. Gyermekeim egészségesek, férjemmel jól élek. Van televizorunk, mosógépünk, gáztűzhelyünk, de várjunk csak — ebédlőberendezést akarunk venni. Remélem, sikerülni fog És ami a legfontosabb! Nagyon boldog leszek, ha felvesznek a pártba, ugyanis tagjelölt vagyok és nagyon igyekszem a próbaidő alatt. • tsz) szerint közhellyel válaszolok, ennek az az oka, hogy az 1962-es évet már egy olyan munkaprogram szellemében kezdhetjük el, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXII. kongresszuson elfogadott programja. — jól tudom, nem elég csak dicsérőleg nyilatkozni arról, hogy a szocializmust építő népek számára mit jelent ez a program, mely előfeltétele és biztosítéka a kommunizmusnak. Jól tudom, hogy legyőzni a gondot, kétkedést, betegséget: megújuló és újító erővel bizakodva és harcolva rendet teremteni magunkban és másokban, ez nem egyszerű dolog. Ebben az esetben a dicséret, azokat illeti, akik azon munkálkodnak, hogy hazánkban is valóra váljék minden szándék, mely mindnyájunk boldogulását van hivatva szolgálni. — Alihoz, hogy minden egyes lezárt év eredménye megelégedéssel töltse el az alkotó embert, nem elég, ha csak a magunk apró dolgaival törődünk. A kielégített egyéni érdekeken túl fontos, hogy egyidőben a közösség általános gondja is legyen a gondunk: nem csak az írónak, de mindenkinek egyaránt. — Sokszor elhangzott már és magam iš szeretném, ha a fiatalok, a húszévesek merészebben vallanák magukénak a kommunizmus igazságát, és azt szeretném, ha ezek a mai húszévesek, minden idők iffúságánál nagyobb műveltségre tennének szert. Vallom és hiszem, hogy erre sohasem volt ilyen lehetőség, mint ma van, s erre most van a legnagyobb szükség. Aki ma tétlenkedik, amellett elfut az idő és csodálkozhat majd azon, ha a kommunizmus hajnalán csak harmadrendű embernek számít... — Természetesen a magam számára ls feladatnak tekintem mindazt, amit így utólag elmondtam. Emberi és írói feladatnak. S az új évtől e jeladatok teljesítését is várom és remélem. Gyurcsó István nyilatkozata további részében elmondotta még, hogy az új évtől újabb írói terveinek megvalósulását is várja, de erről beszéljenek majd a művek. (b] A ma emberét akarom megfesteni A bratislavai Városi galéria kiállítási termében találjuk CEMICKÝ LADISLAV festőművészt, a Képzőművészeti Főiskola docensét. Éppen rajzainak és néhány akvarelljének válogatását magyarázza, melyeket a napokban megnyílt kiállítására készített elő. A művészt megkérdezzük, milyen válogatásról van szó? — Ezeket a rajzokat jóformán még nem látta a közönség, mert engem elsősorban mint akvarellistát és portréistát Ismer. Azért egészítettem kl ezekkel az alkotásaimmal, melyek 35 éves munkámat mutatják be a. rajzművészet területén. Azt szeretném, ha az ifjú nemzedék megértené alapgondolatukat, a marxista világnézet visszatükröződését, ha őszinte képet adna rólam, s arról, ami bennem e hosszú évek sosorán végbementi — Mikor került összeköttetésbe a munkásmozgalommal? — 1929-ben let' tem Budapesten Csók István tanítványa és ott, a főiskolán ismerkedtem meg a kommunista diákokkal. Azóta állandóan a mozgalomban dolgoztam és kerestem a szociális tematikát. 1934-ben jöttem vissza végleg Csehszlovákiába. — Mit vár az új esztendőtől? — Az SZKP XXII. kongresszusa a művészet területén is hozott újat. Meggyőződésem, hogy az új évben még nagyobb lendületet vesz a tudományos munka, a művészi alkotó tevékenység. A művészet még őszintébb, emberibb megnyilatkozást és formát kap. A magam részéről is tervet dolgoztam ki, amely lelkesít. Az új, a ma emberét szeretném megfesteni összes komplexumával együtt, te-*/ ottani Nincs oly mozilátogató köztársaságunkban, akit ne szórakoztatott volna már az államdíjas JAROSLAV MARVAN érdemes művész kitűnő játékával i filmjeivel, melyek ontják magukból a humort, ked vességet, fiatalos alkotó derűt. Jaroslav Marvant a prágai televízióban próba közben kértük meg, mondjon magáról, munkájáról néhány szót. — 1921-ben Užhorodon a postahivatalban dolgoz tam. Szabad időmben a szereptanulás volt legnagyobb szórakozásom. Az műkedvelőkkel még Kelet-Szlovákiában is felléptünk. Košicén fedeztek fel. Annyira megszerettem a „világot Jelentő deszkákat", hogy állásomat feladva hazajöttem Prágába és elszerződtem a mai Realista Színház elődjéhez, az akkori Švanda Színházhoz. Azóta vagyok hivatásos színész és néhány éve a Nemzeti Színház prózai színpadán játszom. Mi a szívügye, a színház vagy a film? — A filmpróbák és felvételek követelményei sokkal igényesebbek a színpadénál, már csak azért is, mert a film elkészítése hónapokba telik. Az egyes jeleneteket gyakran összefüggés nélkül, különböző helyeken más'más időben filmezik. Nem könnyű dolog a megfelelő hangulatba visszazökkenni. — Városi ember vagyok, de azért a legszívesebben a vidéki munkás lelkivilágába élem bele magam. Igen kedvelem például az „Irkutszki történet"-ben a fiatal munkások bizalmijának, szeretett „papájának szerepét. Most egyszerre néhány filman is dolgozom, a részleteket azonban meglepetésnek szánom — hárítja el a kérdést hamiskás mosollyal, majd hogy kibékítsen : a Tyl Színházban Brecht „Krétakörét" próbáljuk éppen. Ebben a darabban karrierista rendőrtisztet alakítok, aki minden rendszerben feltalálja magát. Vonzanak a vidám szerepek, mert bár nehezebbek, a színpadon a hatás azonnal nyilvánvaló. A mester annak ellenére, hogy a napokban töltötte be 60. életévét, fáradhatatlan. Százával kapta születésnapja alkalmából az üzemek, Iskolák, hivatalok jókívánságait, sőt a városi és falusi dolgozók egyéni leveleikben is biztosították szeretetükről. Búcsúzóul ezekkel a szavakkal bocsát utamra a művész : — A húszas években szlovákiai vendégszerepléseim idején néhány szót magyarul is megtanultam, ezt a néhány szót még most is emlékezetemben őrzöm: boldog új évet! Mi is jó egészséget és sikeres szerepeket kívánunk a Mesternek. K. M. Irány: A kommunizmus A békét védjük Mielőtt flRl KOURlL tiszttel az új esztendőről kezdtünk beszélni, szóba hoztuk az óesztendőt is. Hisz egyik év a másikkal szorosan összefügg. A múlt év sikerei biztosítékot jelentenek, hogy a következő évtől még többet várhatunk. • Tudomásunk szerint határőregységük a múlt évben figyelemre méltó eredményeket ért el. Minek köszönhetik sikereiket? — Főleg a katonák felelősségérzetének, a harci és politikai nevelésben elért sikereinknek — mondja Kouri! elvtárs. • Kik Járultak hozzá a legjobban az elért eredményekhez? — Nehéz lenne neveket említeni. A párt és a CSISZ-szervezet együttműködésével valamennyi parancsnok jól teljesítette feladatát és a katonák is tudásuk legjavát adták. • Mit kívánnák az 1962-es évtől? — Hasonló sikerekre vágyunk. Biztosítjuk államhatáraink sérthetetlenségét, hogy az országban zavartalanul folyhasson a békés építőmunka. [—

k ) A jövőbe vetett hittel Felszabadulásunk óta kommunista pártunk vezetésével évről évre nagyobb sikereket érünk el. Derűlátássál fogadjuk az új évet. SVÁB elvtárs, a keletszlovákiai kerületi pártbizottság dolgozója így nyilatkozott az új évvel kapcsolatban: — Az 1962-es év jelentőségét növeli, hogy, pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája nyomán kidolgozza a kommunizmus építésének prograrr^át. A kommunizmus gazdasági alapjának építésénél nagy jelentősége van a burzsoá rendszerben elhanyagolt KeletSzlovákia iparosításának. Oj üzemek épülnek kerületünkben, melyek a hatalmas KeletSzlovákiai Vasművel tf kommunizmus erős bástyáját fogfák képezni. Az 1962-es év sokat ígér hazánk minden dolgozójának: a CSKP XII. kongresszusának tárgyalása utat mutat majd az emberiség történetének leghaladóbb társadalmi rendszere felé. fdv) MÉG JOBB EREDMÉNYEKET! HORVÁTH KÁROLYTÓL, a komárnói járás Cerháti szövetkezetének gazdászától kérdeztük: — Mit vár a jövő évtől? — Hogy őszintén mondjam, többet, mint az ideitől — hangzik a válasz MUNKA A FEGYVERÜNK A bratislavai vasúti körzet igazgatóságán az óév utolsó pillanatáig nagy a sürgés-forgás. |AN HÚKL elvtárs, az igazgatóság főparancsnokának első helyettese, akt pillanatnyilag a főparancsnok betegsége miatt az egész apparátust irányítja, mégis talál számunkra néhány szabad pillanatot, hogy válaszoljon a jövfí évre vonatkozó kérdésünkre: — Ez nagyon is átfogó kérdés — mondotta — melyről talán órák hoszszat lehetne beszélni. De ba röviden is akarok szólni, nem hagyhatom ki elsősorban a grafikon teljesítését. Azt szeretnénk elérni, hogy a Štúrovo— Česká Trebová-i főútvonalon a grafikon teljesítésének legalább az országos átlagát érnénk el, amely valamivel jobb 90 százaléknál. Egyébként ez az útvonal most csak 70 százalék körUl teljesíti a grafikont. Ennek érdekében szeretnénk nagyon hathatós (ormát adni az újszerű, úgynevezett vasúti szakaszonként megszervezett szocialista munkaversenynek. Egy ilyen szakasz például a Štúrovo—

Nové Zámky közötti vonalat öleli fel. Teherszállításunk eredményessége szempontjából elvárom, hogy a szállítók hasonló magatartást tanúsítsanak a ki- és berakodás terén, mint a karácsonyi Ünnepek alatt. Ugyanis akkor nagyon érezhetően reagáltak a a párt- és kormány decemberi határozatára. Remélem, nem válik ez az akció egyszeri jellegűvé — s azután sem marad minden a régiben. Az utazás kulturáltabbá tételéről is gondoskodtunk. Remélem az utazó közönség is megértéssel viseltetik majd fáradozásunk iránt A 62-es esztendőben 40 új személyvagont kapunk és már előre örülök a négy, emeletes vagonokból álló szerelvénynek, melyeket Bratislavából kisebb távolságokra indítunk majd. A napokban üzembe helyezett mozgó vagontisztító-berendezéseink is hozzájárulnak az utazás higiéniai követelményeinek kielégítéséhez. A jövőben tovább akarjuk fejleszteni a túlsúlyos szerelvények mozgalmát s el akarjuk érni, hogy a tehervonatok minden mozdonya legalább háromezer tonnát vontasson. Feladataink 8 százalékos növekedésével szemben máskülönben nem tudnánk helytállni. Persze nem szabad elfelejteni, hogy békés terveinkhez béke kell. S mi a békéért munkánkkal harcolunk, — ez a fegyverünk. Remélem, mindkét harcban győzni fogunkl (sz-g.) —, mégpedig azért, mert nem mindenből értük el a várt eredményt. Például gabonaneműekből 20 mázsát, cukorrépából 225 mázsát, évelő takarmányból 42 mázsát takarítottunk be hektáronként. — A földjeik jók, miért volt gyenge a hozam? — Két dologra mutatok rá: az első, hogy tavaly őszkor a földek ötödrésze szántatlan maradt; a másik, hogy a cukorrépa felét trágyázatlan földbe vetettük és a mag nem talált jó vetőágyat a középmélyszántásban. — Hogyan állnak a mélyszántással az idén? — Oj lánctalpas traktorra lenne szükségünk, mert ami van, az nagyon öreg, sokat kell javítani, illetve gyakran kiesik a munkából. De azért így is jobb helyzetben vagyunk, mint tavaly, mert csak 10 hektár föld maradt szántatlan. — Milyen hozamokat vár jövőre? Az előkészület alapján remélem, hogy a gabonaneműekből legkevesebb 26 mázsa, cukorrépából 350 mázsa és évelőkből 55 mázsa terem meg hekIbf) Az új év számunkra, már mint üzemünk számára, az újjáépülés éve lesz 1 Habár már az 1961-es esztendőben elkezdtük e folyamatot, az új év meggyorsítja ennek ütemét. Tekintettel arra, hogy új vegyianyagok gyártását kezdtük el, ez a kezdet nehéz volt, de figyelmesen gyűjtjük a tapasztalatokat és minél előnyösebben hasznosítjuk is őket. Ezek alapján — de nemcsak a mi üzemünkben, hanem az egész országban, — szeretném, ha a kommunizmus építősének útján az új év folyamán még nagyobb, sokkal jelentősebb eredményeket érnénk el, mint az óesztendőben 1 A feltételek megvannak hozzá. Az eredmény lényegében tőlünk függ, mennyire válnak szívügyünkké jövendő munkasikereink. Külpolitikai viszonylatban azt várom, hogy a Szovjetunió, Csehszlovákia és az egész szocialista tábor békevívmányai tovább erősödjenek. Annak tudatában, hogy politikánk helyes és Igazságos — szeretném, ha végső győzelemre jutnánk — értem ezen a teljes és általános leszerelést. HANÄCEK JÄN, a poštornái vegyiüzem Köztársasági Renddel és Munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatója. Hogy legyen még boldogabb életünk CHRUPEK MARIKA a Nové Zámky-i Elektrosvit üzem egyik ifjúsági szocialista munkabrigádjának tagja mosolyogva válaszol a kérdésre: — Sokat várok az új évtől. Elsősorban is sikert a munkában, mert ettől sok minden függ. Csoportunk augusztusban nyerte el a szocialista munkabrigád címet, s már akkor elhatároztuk, hogy versenyezni fogunk a szocialista műhely címért. A jövő évre már most kötelezettségvállalásokkal készülünk. Az első negyedévben a termelési tervet 100,6, a munkatermelékenység tervét pedig 101,3 százalékra akarjuk teljesíteni, s az önköltségeken legalább 1 százalékot takarítunk meg. Ezt akarjuk az új évben elérni, de nemcsak az első negyedévben, hanem a többiben is. Ahhoz viszont, hogy szavunkat valóra válthassuk, az egész műhelyből egységes csoportot kell szerveznünk. Bal kezén jegygyűrűt pillantok meg. — Mikor lesz az esküvő? — Ez is a jövő év titka. Tavaszra, vagy nyáron szeretnénk megtartani. De addig még fel akarjuk építeni kis lakásunkat, amely már készülőfélben van. — És még mire lesz szüksége a boldogsághoz? — Amire mindannyiunknak szükségünk van: békére. Annak örülnék a legjobban, és azt hiszem, a világon nagyon sokan tartanak velem, ha az új évben már végképp megvalósulna az általános és teljes leszerelés. ló-g.f ÜJ SZŐ 5 * 1961. december 31.