Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-31 / 362. szám, vasárnap

MIT VAROK Boldog új évet! A program szellemében GYURCSÓ IST­1 VÁN költőt munka­i helyén, a Szlovák p írószövetség ma­I gyar titkárságán 'cerestiik fel. A §: hazai magyar iro­dalom feles kép­viselőjétől, akinek a múlt évben felent meg a Termő idő­ben című verses-, és a Hegyeken völgyeken című ri­Tortkönyve — arra vonatkozólag kér­ünk választ, hogyan tekint a jövőbe, ntt vár az új évtől? — Nem szeretek — mondotta vála­szában Gyurcsó István — általános­lak vélt közhelyeket ismételni sem iz év végén, sem az év elején. Sze­1etem az életet. Ennyi az egész. Es ninden megújuló esztendővel egyre öbban szeretem. Mondhatnám: az Hetet mindenki szereti, de nem sze­ett mindenki egyformán. Sokan van­iák, akik csak az élet borát, kenye­rét szeretik, a velejáró gondot már :evésbé. En az élet békéjét, nyugal­nát szeretem. Olyan békét és nyugal­nat, ahol a munka megteremtheti a udomány és a műveltség lehetősé­gét, amit ifjú koromban oly galádul ilorzott tőlem a gond. Hogy mégis izzel az általános érvényű — sokak Imi a legfontosabb — Mit vár az ýf évtől? TAKÁCS LÁSZ­LŐNE, a galántai oútorgyár dolgozó­ja a kérdésre így válaszol: — Nem ls tu­dom, mivel kezd­hetném. Kicsit vá­ratlanul jött ez a kérdés, de nem úgy, mintha már nem foglalkoztam volna vele. Mi anyák szüntelenül a holnapra, a jövőre gondolunk — gyer­mekeink jövőjére. Nagyon szeretném, ha ez a jövő szép, boldog, de minde­nekelőtt biztonságos lenne. Szeret­ném, Há' végre egyszer már azzal a tudattal aludhatnánk' él'/ frógy örökre megszűnt a háború veszélye, szeret­ném, na ezt a szót: háború, az én gyermekeim már csak a történelem­órákon hallanák — és béke lenne mindenütt! Ezt várom a jövő eszten­dőtől is, s remélem meghozzál — Ám nem akarom ezt tétlenül várni. Szeretem a munkámat, s a ter­vet az eddigi 110—120 százaléknál még magasabban akarom teljesíteni. Felajánlásaink is vannak. Csoportom­nak 9 tagja van s már több mint egy éve versenyzünk a szocialista munka­brigád címért. Kétszáz órára vállal­tunk társadalmi munkát. A mun­kahelyünket és a gyárudvart akar­juk rendbehozni. A védnökségi szö­vetkezetben is kétszáz órát' fo­gunk ledolgozni, hogy még több me­zőgazdasági termék jusson asztalunk­ra. — Egyéni óhajai? — Nem vagyok túlságosan igényes, pillanatnyilag környezetemben boldog és elégedett vagyok. Gyermekeim egészségesek, férjemmel jól élek. Van televizorunk, mosógépünk, gáz­tűzhelyünk, de várjunk csak — ebéd­lőberendezést akarunk venni. Remé­lem, sikerülni fog És ami a legfon­tosabb! Nagyon boldog leszek, ha fel­vesznek a pártba, ugyanis tagjelölt vagyok és nagyon igyekszem a próba­idő alatt. • tsz) szerint közhellyel válaszolok, ennek az az oka, hogy az 1962-es évet már egy olyan munkaprogram szellemé­ben kezdhetjük el, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXII. kong­resszuson elfogadott programja. — jól tudom, nem elég csak dicsé­rőleg nyilatkozni arról, hogy a szo­cializmust építő népek számára mit jelent ez a program, mely előfeltéte­le és biztosítéka a kommunizmusnak. Jól tudom, hogy legyőzni a gondot, kétkedést, betegséget: megújuló és újító erővel bizakodva és harcolva rendet teremteni magunkban és má­sokban, ez nem egyszerű dolog. Ebben az esetben a dicséret, azokat illeti, akik azon munkálkodnak, hogy ha­zánkban is valóra váljék minden szán­dék, mely mindnyájunk boldogulását van hivatva szolgálni. — Alihoz, hogy minden egyes le­zárt év eredménye megelégedéssel töltse el az alkotó embert, nem elég, ha csak a magunk apró dolgaival törődünk. A kielégített egyéni érde­keken túl fontos, hogy egyidőben a közösség általános gondja is legyen a gondunk: nem csak az írónak, de mindenkinek egyaránt. — Sokszor elhangzott már és ma­gam iš szeretném, ha a fiatalok, a húszévesek merészebben vallanák ma­gukénak a kommunizmus igazságát, és azt szeretném, ha ezek a mai húsz­évesek, minden idők iffúságánál na­gyobb műveltségre tennének szert. Vallom és hiszem, hogy erre sohasem volt ilyen lehetőség, mint ma van, s erre most van a legnagyobb szükség. Aki ma tétlenkedik, amellett elfut az idő és csodálkozhat majd azon, ha a kommunizmus hajnalán csak har­madrendű embernek számít... — Természetesen a magam számára ls feladatnak tekintem mindazt, amit így utólag elmondtam. Emberi és írói feladatnak. S az új évtől e jeladatok teljesítését is várom és remélem. Gyurcsó István nyilatkozata továb­bi részében elmondotta még, hogy az új évtől újabb írói terveinek megvaló­sulását is várja, de erről beszéljenek majd a művek. (b] A ma emberét akarom megfesteni A bratislavai Városi galéria kiállí­tási termében találjuk CEMICKÝ LA­DISLAV festőművészt, a Képzőművé­szeti Főiskola docensét. Éppen raj­zainak és néhány akvarelljének válo­gatását magyarázza, melyeket a na­pokban megnyílt kiállítására készített elő. A művészt megkérdezzük, milyen válogatásról van szó? — Ezeket a rajzokat jóformán még nem látta a közönség, mert engem elsősorban mint akvarellistát és port­réistát Ismer. Azért egészítettem kl ezekkel az alkotásaimmal, melyek 35 éves munkámat mutatják be a. rajz­művészet területén. Azt szeretném, ha az ifjú nemzedék megértené alapgon­dolatukat, a mar­xista világnézet visszatükröződését, ha őszinte képet adna rólam, s ar­ról, ami bennem e hosszú évek so­során végbementi — Mikor került összeköttetésbe a munkásmozgalom­mal? — 1929-ben let­' tem Budapesten Csók István tanítványa és ott, a főis­kolán ismerkedtem meg a kommunis­ta diákokkal. Azóta állandóan a moz­galomban dolgoztam és kerestem a szociális tematikát. 1934-ben jöttem vissza végleg Csehszlovákiába. — Mit vár az új esztendőtől? — Az SZKP XXII. kongresszusa a művészet területén is hozott újat. Meggyőződésem, hogy az új évben még nagyobb lendületet vesz a tudo­mányos munka, a művészi alkotó te­vékenység. A művészet még őszintébb, emberibb megnyilatkozást és formát kap. A magam részéről is tervet dol­goztam ki, amely lelkesít. Az új, a ma emberét szeretném megfesteni összes komplexumával együtt, te-*/ ottani Nincs oly mozilátogató köztár­saságunkban, akit ne szórakozta­tott volna már az államdíjas JA­ROSLAV MARVAN érdemes mű­vész kitűnő játékával i filmjeivel, melyek ontják magukból a humort, ked vességet, fiatalos alkotó derűt. Jaroslav Marvant a prá­gai televízióban próba közben kértük meg, mond­jon magáról, munkájáról néhány szót. — 1921-ben Užhorodon a postahivatalban dolgoz tam. Szabad időmben a szereptanulás volt legna­gyobb szórakozásom. Az műkedvelőkkel még Kelet-Szlová­kiában is felléptünk. Košicén fe­deztek fel. Annyira megszerettem a „világot Jelentő deszkákat", hogy állásomat feladva hazajöt­tem Prágába és elszerződtem a mai Realista Színház elődjéhez, az akkori Švanda Színházhoz. Azóta vagyok hivatásos színész és néhány éve a Nemzeti Színház prózai színpadán játszom. Mi a szívügye, a színház vagy a film? — A filmpróbák és felvételek követelményei sokkal igényeseb­bek a színpadénál, már csak azért is, mert a film elkészítése hóna­pokba telik. Az egyes jeleneteket gyakran összefüggés nélkül, kü­lönböző helyeken más'más időben filmezik. Nem könnyű dolog a megfelelő hangulatba visszazök­kenni. — Városi ember vagyok, de azért a legszívesebben a vidéki munkás lelkivilágába élem bele magam. Igen kedvelem például az „Irkutszki történet"-ben a fiatal munkások bizal­mijának, szeretett „pa­pájának szerepét. Most egyszerre néhány filman is dolgozom, a részlete­ket azonban meglepetés­nek szánom — hárítja el a kérdést hamiskás mo­sollyal, majd hogy kibé­kítsen : a Tyl Színházban Brecht „Krétakörét" pró­báljuk éppen. Ebben a darabban karrierista rendőrtisztet alakítok, aki minden rendszerben feltalálja magát. Von­zanak a vidám szerepek, mert bár nehezebbek, a színpadon a ha­tás azonnal nyilvánvaló. A mester annak ellenére, hogy a napokban töltötte be 60. élet­évét, fáradhatatlan. Százával kap­ta születésnapja alkalmából az üzemek, Iskolák, hivatalok jókí­vánságait, sőt a városi és falusi dolgozók egyéni leveleikben is biztosították szeretetükről. Búcsúzóul ezekkel a szavakkal bocsát utamra a művész : — A húszas években szlovákiai vendégszerepléseim idején néhány szót magyarul is megtanultam, ezt a néhány szót még most is emlé­kezetemben őrzöm: boldog új évet! Mi is jó egészséget és sikeres szerepeket kívánunk a Mesternek. K. M. Irány: A kommunizmus A békét védjük Mielőtt flRl KOURlL tiszttel az új esztendőről kezdtünk beszélni, szóba hoztuk az óesztendőt is. Hisz egyik év a másikkal szorosan összefügg. A múlt év sikerei biztosítékot jelentenek, hogy a következő évtől még többet várhatunk. • Tudomásunk szerint határőregységük a múlt évben figyelemre méltó eredményeket ért el. Minek köszönhetik sikereiket? — Főleg a katonák felelősségérzetének, a harci és politikai nevelésben elért sikereinknek — mond­ja Kouri! elvtárs. • Kik Járultak hozzá a legjobban az elért ered­ményekhez? — Nehéz lenne neveket említeni. A párt és a CSISZ-szervezet együttműködésével valamennyi parancsnok jól teljesítette feladatát és a katonák is tudásuk legjavát adták. • Mit kívánnák az 1962-es évtől? — Hasonló sikerekre vágyunk. Biztosítjuk államhatáraink sérthe­tetlenségét, hogy az országban zavartalanul folyhasson a békés építőmunka. [— k ) A jövőbe vetett hittel Felszabadulásunk óta kommunista pártunk vezetésével évről évre nagyobb sikereket érünk el. Derűlátássál fogadjuk az új évet. SVÁB elvtárs, a kelet­szlovákiai kerületi pártbizottság dolgozó­ja így nyilatkozott az új évvel kapcsolatban: — Az 1962-es év je­lentőségét növeli, hogy, pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája nyomán kidol­gozza a kommunizmus építésének prograrr^át. A kommunizmus gazda­sági alapjának építésé­nél nagy jelentősége van a burzsoá rendszer­ben elhanyagolt Kelet­Szlovákia iparosításá­nak. Oj üzemek épül­nek kerületünkben, me­lyek a hatalmas Kelet­Szlovákiai Vasművel tf kommunizmus erős bás­tyáját fogfák képezni. Az 1962-es év sokat ígér hazánk minden dolgozójának: a CSKP XII. kongresszusának tárgyalása utat mutat majd az emberiség tör­ténetének leghaladóbb társadalmi rendszere felé. fdv) MÉG JOBB EREDMÉNYEKET! HORVÁTH KÁROLYTÓL, a komár­nói járás Cerháti szövetkezetének gazdászától kérdeztük: — Mit vár a jövő évtől? — Hogy őszintén mondjam, többet, mint az ideitől — hangzik a válasz MUNKA A FEGYVERÜNK A bratislavai vasúti kör­zet igazgatóságán az óév utolsó pillanatáig nagy a sürgés-forgás. |AN HÚKL elvtárs, az igazgatóság főparancsnokának első helyettese, akt pillanat­nyilag a főparancsnok be­tegsége miatt az egész apparátust irányítja, még­is talál számunkra né­hány szabad pillanatot, hogy válaszoljon a jövfí évre vonatkozó kérdé­sünkre: — Ez nagyon is átfogó kérdés — mondotta — melyről talán órák hosz­szat lehetne beszélni. De ba röviden is akarok szól­ni, nem hagyhatom ki elsősorban a grafikon teljesítését. Azt szeret­nénk elérni, hogy a Štú­rovo— Česká Trebová-i fő­útvonalon a grafikon tel­jesítésének legalább az országos átlagát érnénk el, amely valamivel jobb 90 százaléknál. Egyébként ez az útvonal most csak 70 százalék körUl teljesí­ti a grafikont. Ennek ér­dekében szeretnénk na­gyon hathatós (ormát ad­ni az újszerű, úgyneve­zett vasúti szakaszonként megszervezett szocialista munkaversenynek. Egy ilyen szakasz például a Štúrovo— Nové Zámky kö­zötti vonalat öleli fel. Te­herszállításunk eredmé­nyessége szempontjából elvárom, hogy a szállítók hasonló magatartást tanú­sítsanak a ki- és berako­dás terén, mint a kará­csonyi Ünnepek alatt. Ugyanis akkor nagyon érezhetően reagáltak a a párt- és kormány de­cemberi határozatára. Re­mélem, nem válik ez az akció egyszeri jellegűvé — s azután sem marad minden a régiben. Az utazás kulturáltab­bá tételéről is gondoskod­tunk. Remélem az utazó közönség is megértéssel viseltetik majd fáradozá­sunk iránt A 62-es esz­tendőben 40 új személy­vagont kapunk és már előre örülök a négy, eme­letes vagonokból álló szerelvénynek, melyeket Bratislavából kisebb tá­volságokra indítunk majd. A napokban üzembe he­lyezett mozgó vagontisz­tító-berendezéseink is hozzájárulnak az utazás higiéniai követelményei­nek kielégítéséhez. A jövőben tovább akar­juk fejleszteni a túlsú­lyos szerelvények mozgal­mát s el akarjuk érni, hogy a tehervonatok min­den mozdonya legalább háromezer tonnát vontas­son. Feladataink 8 száza­lékos növekedésével szem­ben máskülönben nem tudnánk helytállni. Persze nem szabad el­felejteni, hogy békés ter­veinkhez béke kell. S mi a békéért munkánkkal harcolunk, — ez a fegy­verünk. Remélem, mind­két harcban győzni fo­gunkl (sz-g.) —, mégpedig azért, mert nem minden­ből értük el a várt eredményt. Pél­dául gabonaneműekből 20 mázsát, cukorrépából 225 mázsát, évelő takar­mányból 42 mázsát takarítottunk be hektáronként. — A földjeik jók, miért volt gyenge a hozam? — Két dologra mutatok rá: az első, hogy tavaly őszkor a földek ötödrésze szántatlan maradt; a másik, hogy a cukorrépa felét trágyázatlan földbe vetettük és a mag nem talált jó ve­tőágyat a középmélyszántásban. — Hogyan állnak a mélyszántással az idén? — Oj lánctalpas traktorra lenne szükségünk, mert ami van, az nagyon öreg, sokat kell javítani, illetve gyak­ran kiesik a munkából. De azért így is jobb helyzetben vagyunk, mint ta­valy, mert csak 10 hektár föld maradt szántatlan. — Milyen hozamokat vár jövőre? Az előkészület alapján remélem, hogy a gabonaneműekből legkevesebb 26 mázsa, cukorrépából 350 mázsa és évelőkből 55 mázsa terem meg hek­Ibf) Az új év számunkra, már mint üzemünk számára, az újjáépülés éve lesz 1 Habár már az 1961-es esztendőben elkezdtük e folyama­tot, az új év meggyorsítja ennek ütemét. Tekintettel arra, hogy új vegyianyagok gyártását kezdtük el, ez a kezdet nehéz volt, de fi­gyelmesen gyűjtjük a tapasztala­tokat és minél előnyösebben hasz­nosítjuk is őket. Ezek alapján — de nemcsak a mi üzemünkben, hanem az egész országban, — szeretném, ha a kommunizmus építősének útján az új év folyamán még nagyobb, sok­kal jelentősebb eredményeket ér­nénk el, mint az óesztendőben 1 A feltételek megvannak hozzá. Az eredmény lényegében tőlünk függ, mennyire válnak szívügyünkké jövendő munkasikereink. Külpolitikai viszonylatban azt várom, hogy a Szovjetunió, Cseh­szlovákia és az egész szocialista tábor békevívmányai tovább erő­södjenek. Annak tudatában, hogy politikánk helyes és Igazságos — szeretném, ha végső győzelemre jutnánk — értem ezen a teljes és általános leszerelést. HANÄCEK JÄN, a poštornái vegyiüzem Köz­társasági Renddel és Mun­kaérdemrenddel kitüntetett igazgatója. Hogy legyen még boldogabb életünk CHRUPEK MARIKA a Nové Zámky-i Elektrosvit üzem egyik ifjúsági szo­cialista munkabrigádjának tagja mo­solyogva válaszol a kérdésre: — Sokat várok az új évtől. Elsősor­ban is sikert a munkában, mert et­től sok minden függ. Csoportunk au­gusztusban nyerte el a szocialista munkabrigád címet, s már akkor el­határoztuk, hogy versenyezni fogunk a szocialista műhely címért. A jövő évre már most kötelezettségvállalá­sokkal készülünk. Az első negyedév­ben a termelési tervet 100,6, a munkatermelékeny­ség tervét pedig 101,3 százalékra akarjuk teljesíteni, s az önköltségeken legalább 1 százalé­kot takarítunk meg. Ezt akarjuk az új évben elérni, de nemcsak az első negyedévben, hanem a többiben is. Ahhoz viszont, hogy szavunkat valóra válthassuk, az egész műhelyből egy­séges csoportot kell szerveznünk. Bal kezén jegygyűrűt pillantok meg. — Mikor lesz az esküvő? — Ez is a jövő év titka. Tavaszra, vagy nyáron szeretnénk megtartani. De addig még fel akarjuk építeni kis lakásunkat, amely már készülőfélben van. — És még mire lesz szüksége a boldogsághoz? — Amire mindannyiunknak szüksé­günk van: békére. Annak örülnék a legjobban, és azt hiszem, a világon nagyon sokan tartanak velem, ha az új évben már végképp megvalósul­na az általános és teljes leszerelés. ló-g.f ÜJ SZŐ 5 * 1961. december 31.

Next

/
Thumbnails
Contents