Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-28 / 359. szám, csütörtök

Q KUMISZ ÉS KOMBÁJN AZ ÜJ SZÖ SZÁMARA ÍRTA: HARRY SICHROVSKY ő* kilométernyire az Ulan Bato­ri városhatártól megszűnik, illetve pusztai ösvénnyel folytatódik az aszfaltút. Dzsipünk gyorsan robog a gödrös úton és alaposan összeráz bennünket Az országot ilyen pusztai utak szelik 75 000 kilométer hosszú­ságban keresztül-kasul. Az utakon közlekedő tehergépkocsik és dzsipek vezetőinek úgyszólván természetfölöt­ti képességekkel kell rendelkezniük, nemcsak azért, hogy az „úton-útfé­len" felmerülő akadályok ellenére karambol nélkül vezessék a gépko­csikat, hanem különösen azért, mert az útkereszteződéseknél néhol nyolc, sőt több út is ágazik szét, viszont út­jelző tábla csak ritkán látható. A gép­kocsivezetőnek ismernie kell tehát az útirányt, mert kitől is kérne felvilá­gosítást ebben az országban, ahol az utas ötven, sőt 100 kilométer utat is megtesz anélkül, hogy bárkivel is ta­lálkozna. A füves síkság óriási ten­gerhez hasonlóan szinte a végtelen­ségig terjed és csak néha tűnik fel a láthatáron néhány domb, amelyen esetleg egy magányos lovas körvo­nalai láthatók. B Hav as i gyopárt legelnek a birkák — amelyet hivatalosan a mongolokra jellemző szerénységgel csak Aimák­központnak neveznek, barátságos, tiszta kisváros 10 ezer lakossal, taka­ros kis szállodával, mozival, 7 és 10 éves iskolával, tanítóképzővel és ál­latorvosi szakiskolával. A város kis­iparosainak szövetkezete lábbelit, ru­házati cikkeket, bútort és jurtákat készít. A boltokban mindig egymás hegyén hátán tolongnak a parasztok, akiknek itt a különböző árucikkek, élelmiszerek, italok, cigaretták, varró­gépek, gramaforilemezek, fényképe­pezőgépek stb. nagy választéka áll rendelkezésére. • A Pionírok útja Utunk nyugat felé, a hegyes-völ­gyes Arhangaj tartományba vezet, melynek fővárosa — Csecserleg — csaknem 1400 méter magasságban fekszik. Útközben 10—20 tevéből álló karavánokkal találkozunk. A tevék szinte roskadásig vannak megrakva mindenféle háztartási eszközzel, jur­tákkal, gyermekekkel és akik állatál­lományukkal új legelőre vonulnak. Minduntalan takaros kis települések bukkannák fel fehérre meszelt apró házakkal, amelyek a mezőgazdasági szövetkezetek központjainak épületei. Előfordul az is, hogy gépkocsink ve­zetője a puszta közepén állítja le jár­művét egy benzinkút előtt, amelynek kezelője készségesen hozza mozgásba a szivattyút és olyan természetesen állítja ki a benzinszámlát, mintha va­lamelyik nagyváros körútján teljesíte­ne szolgálatot. DZsipünk délben letért az ösvény­ről és jó darabot a legelőn futott. Ki­csomagoltuk a magunkkal hozott ele­mózsiát — kolbászt, kenyeret és bort — és jóízűen falatoztunk. A levegő éles de üdítő, mélykék az égbolt és végtelen csönd uralkodik a tájon, csak a mongol pásztorok vontatott­hangú, mélabús dalai hallatszanak a távolból. Igen nagy volt az örömünk, amikor a közelben havasi gyopárt és enciánt találtunk. A mongolok kétkedő mo­sollyal hallgatták, amikor elmondot­tuk, hogy az alpesi hegymászók sok­szor életüket kockáztatják, ha mere­dek szirtekről akarnak letépni néhány szálat e virágokból. „Hegyi legelőin­ken se szert, se száma ezeknek a vi­rágoknak, nálunk a tehenek s birkák legelik — jegyezte meg mosolyogva Bojo, kis csoportunk készséges tolmá­K Látogatás Arhangaiban Az Arhangai aim a k /tartomány) 55 ezer négyzetkilométernyi területé­vel csaknem kétszer akkora, mint Bel­gium, de lakossága csak 66 000. A tar­tományban 1,3 millió szarvasmarhát tartanak nyilván. A Mongóliában élő 18 ezer családnak semmi esetre sem könnyű feladata az országban működő 18 mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy állami gazdaság keretében a szükséges munkák elvégzése. Állan­dóan változik a tartomány képe, pusz­ták, 3200 méter magasságig emelkedő hegységek, tavak, vízesések és sűrű erdők az európai Alpok vidékeikhez teszik hasonlóvá. Csecserleg, a tartomány fővárosa termelőszövetkezetben Csecserlegtől 50 km-nyire van a „Pionírok útja" mezőgazdasági terme­lőszövetkezet, amelynek csaknem 240 ezer hektár területén 5000 ember la­kik, akik 40 ezer állatot — juhokat, lovakat, teheneket, tevéket, kecskéket stb. — gondoznak. Amikor a szövet­kezet titkárával beszélgettünk, jöttünk rá arra, hogyha mongóliai viszonyok­ra gondolunk, okvetlenül módosíta­nunk kell bizonyos definícióinkat. Nem helyes, ha itt „mezőgazdasági termelőszövetkezetekről" beszélünk, mert a mezőgazdaság Mongólia telje­sen új gazdasági ága, amely elsősor­ban az állami gazdaságok keretén be­lül fejlődik. A szövetkezetek túlnyo­mó része kizárólag állattenyésztéssel foglalkozik. Az is helytelen lenne, ha földtulajdonról beszélnénk, mert a ta­laj — mivel mindig nagy fölösleg volt belőle — sohasem volt magántulaj­donban, hanem gazdátlan volt. Amikor a mezőgazdasági szövetkezetek léte­sültek, tagjaik kijelöltek bizonyos te­rületeket és az állam ezeket a terüle­teket adta át a szövetkezeteknek. Minden szövetkezet vezetősége egy központban székel, ahol kórház, is­kola, állatorvosi állomás, klubház, mozi és szövetkezeti bolt áll a tagok rendelkezésére. Még a legtávolabbi te­rületeken dolgozó brigádoknak ís San kisebb központjuk, klubbal, fürdőház­zal, elsősegélyt nyújtó állomással stb. Ezt a kisebb központot telefon köti össze a nagyobb központtal. Megtekintettük a Pionírok útja szö­vetkezet intézményeit és berendezé­seit. A négyosztályos népiskola benn­lakásos és az iskolaköteles gyermekek itt élnek, míg szüleik a nomádok ka­ravánjaival távolabb fekvő vidékekre vonulnak. Ez azért szükséges, mert a gulyákat átlag minden hónapban más legelőkre hajtják, akár évezre­dekkel ezelőtt, csupán azzal a kü­lönbséggel, hogy egy termelőbrigád, vagy munkacsoport hajtja az állatokat a gazdasági tervben előre meghatáro­zott helyre. Mongóliában így váltják a gazdálkodás egyik legősibb módo­zatát — a nomád, legeltető állattar­tást, a legkorszerűbb módozattal — a szocialista gazdálkodással. B Vendégségben Szambo jurtájában Az egyik paraszt — Szambo — meg­hívott bennünket jurtájába, ahol a vallási szertartás minden elemét meg­őrzött, hagyományos vendégszeretettel fogadtak bennünket. Szambo a jurta alacsony bejárata elé, amelyen ke­resztül csak meghajolva juthatunk a sátorba, piros szőnyeget terített an­nak jeléül, hogy a család előkelő ven­dégeket vár. A jurtában Szambo fe­lesége nyújtotta át nekünk a kék szí­nű, Hata nevű selyemszalagokat, majd ötvözött ezüst csészét adott mind­egyikünk kezébe. A csészék arhi­val, desztilált tejből készített, színte­len pálinkával voltak megtöltve, amelyből különleges szag áradt. Senki sem gondolhatott ám arra, hogy meg­sértse a vendéglátás szent törvényeit és ezért utolsó cseppig kiürítettük a csészéket. Csak ezután kínált meg vendéglátónk hellyel, és a csészéket hamarosan ismét teletöltötte. Amikor túlestünk a hagyományos vendégfogadáson, alacsony zsámolyo­kon helyetfoglalva, alacsony asztalkát és egy kis kályhát ültünk körül, és szemügyre .vettük a jurtát. A jurta belsejét szőnyegekkel és falvédőkkel fedik be. A jurtának nincsenek abla­kai, de a küllöskerék fölötti részen bármikor eltávolítható a nemezlap, hogy elegendő fény és levegő juthas­son a sátor belsejébe. Egyes jurták lakói nem fedik be szőnyegekkel a sátor tálaját, hanem deszka „padlóza­tot" alkalmaznák. Tapasztalataim álapján bizonyíthatom, hogy a jurták igen lakályosak. Az ember nem is ve­szi észre, hogy sátorban lakik. Télen kellemesen meleg és nyáron épp oly kellemesen hűvös a jurta levegője. A Mongol Népköztársaság gyáraiban különleges jurta-bútort készítenek, alacsony és kisméretű polcokat, szek­rényeket, zsámolyokat, ágyakat, ame­lyeket a jurta lakói körálakban a „fa­lak" mellett állítanak fel. A jurta egy­két óra alatt teljesen szétszedhető és részeit könnyen rakhatják a tulajdo­nosok tevékre, avagy — mind ezt ma már mindinkább szokásos — tehergép­kocsikra. A jurta ismeretlen feltaláló­ja válóban jutáimat érdemelne. Nem­csak azért, mert a jurta a nomádok életének legmegfelelőbb „lakás", ha­nem azért, is, mert csodatevőként nyújthatnák segítséget a lakáshiány kiküszöbölésére legalábbis ott, — mint például a Mongol Népköztársaságban, ahol elegendő a szabad tér — hiszen több ezer jurta felállítása sem ütkö­zik akadályba. Dzsingisz kánnak, majd fiainak hadai ilyen jurtákat vit­tek magukkal sok ezer kilométer messzeségbe, amikor mindent leigáz­va és pusztítva, egészen a magyar ró­nákra és Ausztria határáig jutottak. A jurta tálán semmit sem változott azóta, de ma már a korral lépést tar­tó, békés emberek lakják. Alig akad jurta, melyben ne lenne rádió. Az an­ténnák groteszken kukucskálnak ki a sátrak tetején. Nem egy jurtában lát­tunk varrógépet, sőt gramofont is. • Kumiszkóstolő Rádióantennák a jurták tetején (A szerző felvétele 1 Szambo — a vendéglátó gazda, a jurtákban vendégfogadáskor mellőz­hetetlen kumisszal kínált meg ben­nünket. Az erjesztett kancatejből ké­szült italt nagy fatálakban hozták be. A tősgyökeres mongolok egymásután négy-öt, sőt több liter kumiszt is meg­isznak. A kumisz ize a könnyű boré­hoz hasonló és bizonyos gyógyhatása van, különösen a gümókóros betegek­re. A gümőkórosok gyógyintézeteiben sok helyütt kumiszkúrával kezelik a betegeket. A kumiszt minden jurtában megtalálhatjuk, éspedig nagy vödrök­ben, a kecskebőrből készített tömlők­ben, amelyek mellett nagy fakanál áll még a véletlenül betérők rendel­kezésére is, azért, hogy alaposan megkeverjék az erjedő folyadékot. Egy kumiszkészítő mongol munkanap­jának normája naponta 30 liter ku­misz. Az e munkáért járó bére 7 tug­rik. /mongol fizetési eszköz: 1 tugrik — 100 mongo). A mongol mezőgazda­sági termelőszövetkezetek tagjai nem­csak a közösből részesülnek, hanem magántulajdonuk is van, mégpedig 10—15 különböző gazdasági állat, amelyeket nagy (tehenek, lovak, te­vék) és kis (juhok, kecskék) állatok csoportjaiba sorolnak. A Mongol Nép­köztársaság minden polgára ingyen részesül állami egészségügyi gondo­zásban és minden dolgozó évente leg­alább 15 napos szabadságot tölt a hegyekben épült szebbnél szebb üdü­lőkben. A mongolok ma is nomádok maradták, de életük gyökeresen meg­változott. H Termőfölddé varázsolják a pusztát Amikor búcsút vettünk, összeölel­keztünk kedves vendéglátóinkkal. Csak néhány órát töltöttünk itt, de meggyőződhettünk róla, hogy a mon­golok szívélyesek s nyílt szívűek a világ bármely tájáról érkezett bará­taikkal szemben. Hazatérőben egy dübörgő kombájnnal találkoztunk, amely a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet felé tartott, hogy segítséget nyújtson azoknak az embereknek, akik Mongólia történelmében először ipar­kodnak ringókálászú búzaföldekké varázsolni a terméketlen, füves pusz­tákat. KÖVETKEZIK A BEFEJEZŐ RESZ: Tevék és olajmezők. A PARTIZÁN Szlovákiát a természet gazdagon megajándékozta szépségeivel. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy való­ban dúskálhatunk a ragyogóbbnál is ragyogóbb kiránduló- és üdülőhelyek­ben. Az egészséges, festői környezet kihasználása egyre kedvezőbb feltéte­leinek megteremtéséről a Turista nem­zeti vállalat gondoskodik, amely év­ről évre hatalmas összegeket fordít a turisztika anyagi bázisának fejlesz­tésére. Az elmúlt napókban az Alacsony­Tátra bérceinek ölén új hegyiszállót adtak át rendeltetésének. A négy­emeletes, impozáns épületben egy- és kétszemélyes szobákban 196 ágy vár­ja a hazai és a külföldi vendégeket. A csaknem 11 milliós költséggel épült szálloda berendezése a legkorszerűbb és méltán mondhatjuk, hogy lakóinak HEGYISZÁLLÖ teljes kényelmet biztosít. A jól fel­szerelt éttermen és borozón, no meg a szákképzett személyzeten kívül d vendégek kényelmét fogja szolgálni d gyermekek napközi otthona és játszó­szobája, az orvosi rendelő, valamint a szálloda előterében épülő strand* fürdő és a különféle sportpályák. Az új szálloda lehetővé teszi, hogt) hazánk dolgozói és az országunkba látogató idegenek közül még többen ismerkedjenek meg az Alacsony-Tátra elragadó tájaival, azokkal a helyek­kel, ahol a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi történetét fegyverrel a kezükben írták a szlovák partizánok. Nem vé­letlen tehát, hogy a vadregényes byst­rái völgyben épült új szálloda a Par­tizán nevet viseli, nevével is emlékez­tetve 1944 dicső csatáinak rettenthe­tetlen hőseire. (g-lj Sosztakovics XI bemutató Az év utolsó bratislavai hangver­senye két egymástól elütő zenei él­ményt nyújtott. A maga nemében mindkettő különlegesség volt. Az érdekes estet Beethoven hege­dűre, gordonkára, zongorára és ze­nekarra írt Hármasversenye nyitotta meg. A G-dúr Hármasverseny sajnos igen ritkán hangzik fel a hangverseny­dobogón, talán azért, mert nem könnyen akadt három elsőrendű vir­tuóz, akik összefognának a mű elő­adására Ľz a kompozíció sajátos helyei foglal el Beethoven alkotásá­ban és kétségtelenül több figyelmet érdemelne. Súlyos, hatalmas, gondo­latgazdag művek tőszomszédságában (Beethoven abban az időben dolgo­zott az Eroicán, a Fidélión, az Ap­passionátánj a Hármasverseny derűs, könnyed, problémátlan jellegével zenei szórakoztatás célját szolgálja a legnemesebb eszközökkel. A friss, eleven Allegro-tételt és a befejező Rondo allan Pollacca polonézritmu­salnak szikrázó tűzijátékát finom, meleg hangzású Laígo kapcsolja ösz­sze. A hegedű-, gordonka- és zongora­szólót három prágai művész adta elő: Josef Suk (hegedű), Josef Chuch­ro (gordonka) és Jan Panenka (zon­gora). "Jol ismerjük őket, mind a három kiváló muzsikus, hangszerének hivatott művésze. Az egyéni virtuóz készséget megragadó művészi fegye­lemmel alárendelték az érzékenyen kiegyensúlyozott hangszínek arányos szépségének. Magas zenei kultúrával átitatott művészek pompás muzsiká­lással örvendeztették meg a hallgató­ságot. A műsor második felében Soszta­kovics „Az 1917-es év" címet viselő XII. szimfóniájának bemutató előadá­sát hallottuk. Sosztakovics legújabb szimfóniáját, amelyet V. I. Lenin em­lékének szentelt, a Szovjetunió Kom­. szimfóniájának előadása munista Pártja XXII. kongresszusá­nak nyújtotta át alkotói ajándékként. A bemutató előadást Leningrádban tartották meg 1961. október 1-én. A mű bratislavai bemutatója nagy jelentőségű zenei eseményt jelent. A leningrádi és moszkvai ünnepi elő­adások után a szovjet zeneköltő XII. szimfóniája nemcsak Csehszlovákiá­ban, de egész Európában nálunk hangzott el először Ladislav Slovák avatott karmesteri pálcája alatt. Sosztakovics XII. szimfóniája a Nagy Októberi Forradalom világtörté­nelmi eseményeinek zenei vetülete. Szervesen kapcsolódik a XI. szim­fóniához, amelyben Sosztakovics „Az 1905-ös év" címmel ugyancsak a történelem nagy eseményét ábrázolja a zene nyelvén, szíve, értelme és művészete minden erejével. A szovjet zeneköltő .szimfonikus területen nagy eszmék zenei kinyi­latkoztatását valósítja meg. A szim­fonikus forma nagy arányai a kom­ponistának tág lehetőséget nyújtanak a tematikus fejlődés széles, hatalmas kibontakoztatására, azokra az ará­nyokra, amelyeket a gondolatok nagy­sága megkövetel. Mint a hangszerelés fölényes tudású mestere, Sosztakovics nagy ábrázoló erővel alkalmazza és keveri a színeket, a zenekari lehető­ségeket egészen sajátos, egyéni mó­don aknázza ki a drámai események, a pattanásig hevített dinamikus fe­szültség, a szigorú, elmélyült gondol­kodás kifejezésére. Ladislav Slovák egyénisége minden erejét latba vetette az előadás sike­réért. Filharmonikusaink feladatuk fontosságától áthatva odaadó figye­lemmel követték karmesteri elgon­dolásait. Az 1961-es esztendő zenei esemé­nyei Sosztakovics XII. szimfóniájának bemutatásával méltó befejezést nyer­tek HAVAS MÁRTA A? Alacsony-Tátra fenyvesei kőzött ( Znojmóban e napokban adtäk at renaeiteteseneK a aei-morvaorszagi Kerü­let legkbrszerííbb csecsemőgondoző-intézetét, amely csaknem 2 millió korona költséggel épült. Képünkön: A znojmói csecsemőgondozó-intézet fő épülete. (E. Bican — CTK—felvétele) 0] SZO 28 * 196 1- december 16.

Next

/
Thumbnails
Contents