Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-26 / 357. szám, kedd

A jövő évet az idén indítják A lakáskiutalás nem intézhető adminisztratív módon A Košicei Városi Nemzeti Bizottság tapasztalataiból Koüicén e napokban a városi nemzeti bizottság képviselői a polgári bizottságokkal karöltve felkeresték választó kerületeikben azokat a lakosokat, akik lakásigénylési kérvénnyel fordultak a hivatalhoz. Ezt azzal a szándékkal tették, hogy a helyszínen vizsgálják ki a kérelmezők lakásviszonyait, az észleltek alapján igazságosan bírálják el és javaslatot tegyenek a lakáskiutalás sorrendjének végleges megállapítására. Bátran lehet mondani, hogy a mostovái szövetkezet már egy lábbal az 1962-es évben van. Ezt azért állítjuk, mert a napokban teljesítették az évi gazdasági tervüket és eleget tesznek kötelességeiknek a hűs és tejeladás terén is. Beszéljenek a tények. December elsején a tejeladást 116, a marhahúst 114 és a sertéshúst 108 százalékra teljesítették. Ez év végéig még sok mázsa húst és sok ezer liter tejet adnak a közellátásnak. A szövetkezet nagyszerűen rajtol a következő gazdasági évbe. Az idén minden erejüket arra fordították, hogy tiszta számlával üdvözölhessék az 1962-es évet. A tagság teljes támogatásával olyan irányt követtek, hogy teljesen önállók legyenek a takormányok terén. Főleg erőtakarmányokat igyekeztek termelni és árpából 40 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A szántóföld 28—30 százalékán évelő takarmányokat termesztenek és nem idegenkednek az új technológiától sem. Több száz sertést automatikus nedves etetőben hizlalnak, ahol a súlygyarapodás lényegesen magasabb (50 dkg) mint a régi etetési módszereknél. Kristóf János és Szolga József a szövetkezet sertéshizlalója. Munkahelyükön minden ragyog a tisztaságtól, ök maguk mondják, hogy a sertések sokkal jobban esznek és híznak, ha pontos az etettés és ha tiszta, nyugodt környezetben vannak. Másfél évvel ezelőtt a szövetkezeti vezetőségnek az volt az egyik legnagyobb problémája, hogy bebizonyítsa a fejőknek: egy-egy tehéntől évente ki lehet fejni 1100 liter tejet. Az idei fejési átlag több mint 2800 liter lesz. Az emberek megértették, hogy csakis (ČTK) — A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ BRATISLAVAI STÚDIÓJA VÁLTOZATOS MŰSORT ÁLLÍTOTT ÖSSZE AZ ÖÉV UTOLSÓ NAPJAIRA. A televízió délelőttönként néhány csehszlovákiai és külföldi gyermekfilmet közvetít. Vasárnap, december 31én Berlinből az Intervlzió útján közvetíti a „Gyermekvarieté Jedlička mesterrel" című műsort. A televízió újévkor a „Tizenkét hónap" színre alkalmazott eredeti elbeszéléssel szórakoztatja a legkisebbeket. Igen érdekes műsort készített elő a televízió bratislavai stúdiója a felnőttek számára is, akiknek alkalmuk adódik néhány lebilincselő színdarab és egész estét betöltő film megtekinaz ő munkájukon keresztül javul meg a szövetkezet gazdálkodása. Az ősszel ez az igyekezet még jobban kidomborodott. A jövő év — így tudják Mostován — az ez évi cukorrépa kiszedésével, a mélyszántás mielőbbi elvégzésével, a kukorica gyors begyűjtésével, a kukoricaszár betakarításával és silózásával kezdődik meg. A szövetkezet Igyekezett minél hamarább teljesíteni hús és tejeladási kötelezettségét ls. Hogy ez sikerült, többek között annak is köszönhető, hogy nemcsak a szövetkezet irodájában tűzték kí a feladatokat, hanem tudott róla minden etető, minden állatgondozó. Most mikor már az évi feladatokat teljesítették, erejüket a jövő év előkészítésére fordíthatják. Azon vannak, hogy mind sertéshúsbői, mind marhahúsból a jövő évi eladási tervet mindjárt az év első napjától realizálhassák. Vörös elvtárs, a szövetkezet elnöke sokkal magabiztosabban tervez, a szövetkezet vezetősége sokkal egyöntetűbben irányítja a szövetkezetet, mint az előző években. A szövetkezet irodájában ma már aktívan a jövő év tervein dolgoznak és nincsenek elmaradva, mint az előző években, mikor a folyó év terveit ugyanazon év januárjában, vagy februrájában dolgozták ki. Természetesen az ilyen terv, nem volt meggondolt és a tagságnak az év végén nem tudtak semmi pontosat mondani, hogy jnit is fogunk csinálni és abban a helyzetben nem is volt csoda, ha az embereknek nem volt jő a munkakedvük. Most mindenki odaadással és lelkesen dolgozik. Tudják, hogy ezt Jövőjükért teszik. VADOVICS JÖZSEF tésére. Egyes filmeket a prágai, brnói és ostravai stúdióból vesz át a televízió bratislavai stúdiója. A Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója csütörtökön, december 28-án közvetlenül a raőai kultúrházból sugározza az ott előadott zene-, dal- és táncszámokból összeállított kultúrműsort és december 29-én az Üjszínpadról az „Orválasz" című színdarabot. Vasárnap, december 31-én „Szilveszteri aperitív"-vel kezdődik a televízió bratislavai stúdiójában az óesztendő búcsúztatása. A vidám szilveszteri műsorban humoros jelenetek, a „Fekete fehéren" zenei revü, „A mester megbirkózik vele" szatirikus kabaré s a Prágából és Brnóból közvetített „Esztrádműsor a Venusnak" szórakoztatják a közönséget. A POLGÁRI BIZOTTSÁGOK az érdekelteket előre kiértesítették és közölték velük látogatásuk célját ls. A városi nemzeti bizottság kezdeményezését mindenütt a legnagyobb bizalommal fogadták, mert örültek, hogy végre rendet teremtenek az évek óta elfekvő kérvények nyilvántartásában, ami ügyeik igazságos elintézésének alapvető feltétele. A régi városrész egyik választókörzetében csatlakoztam a kérvényezőket látogató képviselők csoportjához. A városnak ebben a részében a legrosszabbak a lakásviszonyok és természetesen itt van a legtöbb lakásigénylő. — Lakást nem ígérhetünk, és nem is tartozik hatáskörünkbe. A helyszíni szemle után javaslatot teszünk kérelmük Intézésére. Ezzel kezdődik a beszélgetés minden házban. Szétnéztünk a családi otthonokban. A legszűkebb lakásokban is rendet, tisztaságot és egészséges gyermekeket találtunk. Kivétel nélkül mindenütt megleltük az emelkedő életszínvonal jeleit. Oj bútor, a lakáskultúra tartozékai és a korszerű háztartási gépek sem hiányoznak. Utunk fiatal házaspárhoz vezet. Első emeleti egyszobás, összkomfortos a lakásuk. Hárman lakják, gyermekük alig egy éves. — Kétszobás lakást szeretnénk, mindketten dolgozunk, jövedelmünkből hamarosan be is tudnánk rendezni. Annyi lakás épül, miért ne jutna nekünk is? — magyarázza kérvénye indokolásaként a fiatalasszony. Bizony a lakáskérdés megoldása könnyebben menne, ha az igények sok esetben nem lennének túlzottak. — Nézzék, maguk fiatalok, senki sem állítja, hogy nem kaphatnak kétszobás lakást, — avatkozik a beszélgetésbe Monyok Imre, a polgári bizottság tagja. Felsorolja a közelben lakó nagy családokat, amelyek sokkal rosszabb körülmények között, egészségtelen, szűk lakásokban, összezsúfolva élnek. A férj is, a fiatalasszony is megérti, hogy vannak sürgősebb esetek is, mint az övék, azokat kell előnyben részesíteni. TOVÁBBI UTUNK a Raktár utcába vezet. A lakáskérvényező foglalkozása bányász. Beszélgetés közben kiderül, hogy a közelmúltban még jóimenő vendéglő tulajdonosa volt. Havi keresete alapján nem lehet valami jó dolgozó. Többet van otthon, mint munkában. Gyakorta beteg. A felvilágosítást a családfő távolléte miatt a feleségétől kaptuk. A kérvény benyújtása után családi házat vásároltak és oda már be is költözködtek. A lakást a testvérének igényli, aki jelenleg nagynénjénél lakik. Anyagi helyzeténél fogva beléphetett volna a lakásszövetkezetbe is, de autót vásárolt. Szocialista társadalmunk a lakásokat elsősorban a többgyermekes családoknak és a jó- munkásoknak építi. A fiatal házaspár az idősebb nagynénivel együtt egy ideig még ellakhat az egyszobás összkomfortos lakásban, annál ls inkább, mert ha ez nem így lenne, akkor bizonyára nem autót, hanem szövetkezeti lakást vásároltak volna. — Kérvényét egyelőre nem javasoljuk elintézésre, — hangzott a felülvizsgáló csoport egyöntetű válasza. A Schönherz utcában Idősebb házaspárt nagyon rossz körülmények között, pincelakásban találunk. 1953ban költözködtek a városba, minden engedély nélkül. Nős fiúkkal meghúzódtak a jelenlegi helyen. Azóta a fiatalok az új városnegyedben háromszobás lakásba költöztek. Ne feszegessük a dolog erkölcsi hátterét. A szülőket a pincében hagyták; mindenesetre megállapíthatjuk, hogy mulasztást követett el a lakáshivatal, mert nem ellenőrizte a kiköltözködést és nem szüntette meg ezt a förtelmes lakást. És egy „kicsit" felelősség terheli a szülőket is. Nevelésük következménye, hogy a fiatalok öreg napjaikra ilyen körülmények között hagyták őket. A Vojvodská utcában magányos nfi a kérelmező. Albérleti, fürdőszobás lakásban lakik. Oj garzont szeretne. — ElVégre nekem is lehetnek Igényeim, dolgozó nő vagyok. (Elárusító az állami kiskereskedésben.) MENNYIVEL TÖBB MEGÉRTÉST és türelmet tanúsított a Szovjet Hadsereg úton lakó munkáscsalád, pedig a szülőkkel együtt, összesen tizen laknak egy kétszobás lakásban. Az egyszerű munkások jobban átérzik a lakásprobléma nehézségeit, nem követelőznek, bíznak ügyük igazságos elintézésében. Sokkal türelmetlenebbek azok, akik engedély nélkül beszivárogtak a városba az akkor jónak talált, de ma már nem megfelelő lakásokba. A városban több száz önzetlen polgári bizottsági tag és képviselő munka után, szabad idejüket feláldozva, a helyszínen több mint háromezer kérvényt vizsgált felül. Megállapították, hogy a több éve elfekvő beadványok egyharmada a lakáshivatal tudtán kívül már megoldást nyert. A szerzett tapasztalatokból a lakáshivatal dolgozóinak ls kell vonniuk a következtetést. A polgári bizottsági gyűlések javaslatainak felhasználásával rá kell ébredniük, hogy a lakásigényléseket nem lehet közönséges aktaként kezelni. A beadványokban látni kell az embereket, a dolgozó családokat. A jó sző, az értelmes magyarázat többet ér, mint a meddő ígérgetés, vagy a durva elutasítás. Éppen azért az igénylések és kiutalások elintézését nem lehet csak adminisztratív ügynek tekinteni. MÚZES SÁNDOR A televízió műsoré 1961 utolsó napjata Több mint 700 km-nyi utat kell megtenniük a ČSAD gépkocsivezetőinek, akik e napokban szállítják egy cementgyári forgókemence alkatrészeit Pŕerovból az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban levő Mukacsevoba. Képünkön a CSAD tehergépkocsijai Preiíovon. V

idéki városka körházának párnázott ajtajú igazgatói irodájában apró emberke ül nagy íróasztala mögött. Fehér köpenyt visel ő is, akárcsak a vele szemben ülő dr. Neuman Lóránt, a sebészeti osztály deresedő hajú főorvosa. A kórházban a fehér köpeny rangot, megbecsülést kölcsönöz viselőjének. Tudja ezt Láncos Ernő gondnok is. Micsoda melengető érzés járja át keblét, ha a folyosón haladva valamelyik beteg vagy hozzátartozója esdekelve fordul hozzá: — Doktor úr kérem, úgy e segít? Nem, nem utasítja vissza a titulust. Atyai vállveregetéssel nyugtázza. — Nyugodt lehet, megteszünk mindent. Megteszünk! Már mint 6 és egy nagyon kicsit a többiek is. Fehér köpenyénél csupán igazgatót asztalához ragaszkodik görcsösebben. Nincs ebben semmt különös. Az apró emberkék mindig rettegnek a nagy asztal elvesztésétől... Láncos Ernő irataiban lapozgat. — Nézze, kedves Neuman elvtárs, mi mindig megértettük egymást. Remélem, most sem lesz másként. — Attól függ! — Az egész országban nagyméretű mozgalom folyik a hatékonyság növeléséért. Valaha ezt rentabilitásnak hívták. Egykutya. Magától értetődik, a ml üzemünk se maradhat le. — Üzemünk? Talán kórházunk? — Ertem kérem, értem, de bizonyos értelemben ml is „termelünk", ugyebár az emberek egészségét csináljak vissza. Ez is olyan emberi tevékenység, amelyet lehet tervezni és bizonyos gazdasági mutatók, irányszámok is érvényesek rá. Az orvos elképedve bámult a szemben ülő férfira. — Nem értem ... — Nos — mosolyodott el a másik — képletesen beszéltem. Konkrétan: nem lehet számunkra közömbös, hogy a beteggyógyítás napi költségeinek átlaga 20 vagy 15 koronát tesz-e ki? — Kérem, én orvos vagyok. Hivatásom a betegek gyógyítása. Ehhez Az apró emberke meg a nagy asztala rendelkezésemre álló eszközt napi átlaga az utóbbi időben emel- — Mi a baj, igazgató elvi ríinir iroriPtt kérdezte Neumcun nyálas hai minden rendelkezésemre álló eszközt felhasználok. Az apró emberke összecsapta tenyerét. — Nagyon helyes. Egyedül csak arról van szó, hogy ezek az eszközök minél kevesebbe kerüljenek. — Én az ember egészségét látom elsőrendű kérdésnek. — En pedig a gazdasági eredményekért vagyok felelős A kettő között nincs semmiféle ellentmondás. Arra kérem önt, hogy két héten belül nyújtson be javaslatot a hatékonyság növelésére. Nézze, nem az én ötletem, csupán a felsőbb szervek utasítását teljesítem. A

felsőbb szervek határozata pedig szent és sérthetetlen. Mit is tehetne egy egyszerű Igazgató? Hiábavaló volt Neuman minden ellenvetése. A gazdasági igazgató az országos ügyet teljesen magáévá tette, olyannyira, hogy a végén nem is az ország, hanem kizárólag a saját ügye lett. A megoldás ts önmagától kínálkozott. A sebészett osztályon egy ápolónő anyasági szabadságra ment s ezért ideiglenesen a többiek végezték az 0 munkáját is. — Lám, nem is hiányzik! — született meg az ötlet az igazgató fejében. — Egy munkaerőt megtakarítottunk. — Tiltakozom! — ugrott fel Neuman, amint az igazgató elhatározásáról értesült. — Az ápolónő hiányát a betegek érzik a legjobban. — Neuman elvtárs, a betegektől semmiféle panasz nem érkezett. — Nevetséges szempont. — Ha mégis valamivel nem lennének megelégedve, és önnek erről tudomása van, kötelessége jelentést tenni. Eddig azonban semmi hasonló nem történt. Nem. Ezzel szemben az igazgató kifejtette elégedetlenségét afelett, hogy a betegek kezelést költségeinek napi átlaga az utóbbi időben emelkedett. Neuman doktor törte a fejét. Rájött, hogy vannak olyan súlyos betegségek, amelyeket egyelőre képtelen gyógyítani az orvostudomány. Ha ugyanis gyógyíthatná, Láncos Ernő egész biztosan a kórház betege és nem gondnoka lenne. Dehát az élet furcsa fordulatokat teremt. Így történt akkor ts, amikor Láncos Ernőt az egyik éjjel sürgősen kórházba szállították. Kivételesen nem Tatra 603-ason, hanem mentőautón .. . — Vakbél — állapította meg az tnspekciós Neuman doktor. — Csak nem operáció? — pislogott riadtan az igazgatóból hirtelen lett páciens. — Holnap délutánra azt is elfelejti, hogy valaha vakbele volt. — Doktor elvtárs... — Fájni fog? — Éppen kérdezni akartam. Esetleg megtakaríthatnánk egy-két injekciót ... Néhány perc fájdalom, de csökkennének a költségek. Elismerés a felsőbb szervtől... Na, mit szól az ötlethez, Igazgató elvtárs? — Ne tréfáljon ... Nagyon szépen kérem ... Nem alkalmas a hely és az időpont. — Csak kérdeztem. Tudja, micsoda úttörő munka lenne?! Az első egészségügyi, aki rettenthetetlenül szembenézett a hatékonysággal. Nem riadt vissza se késtől, se fájdalomtól... teljhatalmú Igazgató arcából kiszökött minden vér. — Doktor elvtárs, bízom magában — suttogta rekedten. Egészséges arcszínét csak akkor kapta vissza, amikor az operáció utáni harmadik napon saját lábán ment a csaphoz egy pohár vízért. Mert bizony hiába csengetett ápolónőért. Jó, ha a negyedik, ötödik csengetésre megjelent. — így törődnek itt a betegekkel? — kelt ki magából a legközelebbi viziten. A — Mi a baj, igazgató elvtárs? — kérdezte Neuman nyájas hangon. — Embertelenség! És még beszélnek az emberről való gondoskodásról! — ??? — Az ember akár meg is halhat. Mire egy ápolónő előjön, régen ki is hűlt! — No, no. Egy kis vakbél és ekkora ijedelem. — Kérem, nem rólam, a betegekről van szó ... Neuman elmosolyodott. — Az más. De megnyugtatom önt, hogy eddig a betegektől semmiféle panasz nem érkezett... — Nevetséges szempont — ugrott fél Láncos, de azonnyomban vissza is esett, mert a vágás helyén éles nyilalást érzett. — Panaszra nem szabad okot adnunk. — Ugyan, ugyan, hisz nem is panaszkodik itt senki. Még az az ápolónő se, aki kettő helyett dolgozik. Ápolók, betegek egyaránt öntudatos emberek. Ki ne értené meg, hogy a hatékonyság áldozatot is követel? Láncos a falnak fordult. Megfogadta, hogy soha többé nem panaszkodik, amíg itt fekszik. De ha majd kikerül az ágyból, a kórteremből és újra bevonul igazgatói szobájába! Rettegj Neumanl N

em, Neuman nem rettegett. Mindennap meglátogatta páciens-munkatársát, akinek állapota rohamosan javült. Láncos csak tűrt, tűrt, de a tizedik napon akarata ellenére is kifakadt. — Szeretnék hazamenni... — Talán nem érzi itt fól magát, igazgató elvtárs? — Nagyonis jól érzem magam ... — Akkor hát? — Miért feküdnék itt fölöslegesen? Neuman ismét mosolygott, ami Láncost fölöttébb Ingerelte. — Tudja, Igazgató elvtárs, orvost szempontból már hazamehetne, de a kórháznak megvannak a maga gazdasági szempontjai. — Ez az egyedült ok? — Se több, se kevesebb. — Hol itt a logika, doktor elvtárs? — Nézze, én is ezt kerestem valaha az ön szavaiban. Próbálta ön is ezt tenni... — Fölösleges — fordult el únottan a gyógyult beteg. — Bevallom, valaha az volt az elképzelésem, hogy a kórház akkor végzi a leghatékonyabb munkát, ha a beteget mielőbb meggyógyítja. Ön viszont a kórház gazdasági eredményeit, a kezelési költség napi átlagának csökkentését szorgalmazta. — Ez talán nem logikus? — Ha igen, akkor miért akar hazamenni? Ezzel rontaná gazdasági kimutatásunkat. — ??? A számítás egyszerű. A beteg kezelési költsége az első napokban magasabb. Ha viszont itt tartjuk önt még egy hétig, a napi átlag lényegesen csökken. íme, megoldottuk a feladatot ... Az apró emberke szemlátomást összébb zsugorodott. S ki ne találná el ezután, mi lett az első intézkedése, amikor fehér köpenyében ismét elfoglalta helyét a nagy asztala mögött? Aki mégse találta volna el, annak elárulom: két titkárnője közül az egyiket elküldte ápolónői tanfolyamra. — Elég lesz kettőnknek egy is — veregette meg helyettese vállát. Ott — a „termelési" részlegen kell a munkaerő... N

em ts vette tőle zokon senki, hogy ezután a csinos Klárika, a fiatalabbik látta el valamivel idősebb munkatársnője másodtitkárnői feladatait is. Az idősebb, megállapodott egyéniség jobban megfelel a betegek ápolására. A~ fiatalabb inkább képes több összetett feladat végzésére. Elvégre ez is a hatékonyság kérdése... Es ez ellen Neuman sebészorvos sem tiltakozott. ZSILKA LÁSZLÓ 6f SZO 2 * 1981. december 28.