Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-16 / 348. szám, szombat

AZ DTÖBBI IDŐBEN Gagarin Mi­kének balszerencséje volt. Ha leg­alább az a szupercipőkrém-biznisz vagy a hajnövesztőszer- akció sike­rült volna. Minden olyan szépen ki volt fundálva. Ogy látszott, hogy ez egyszer a vállalkozások csodamadara fennakad az ügyes és ravasz Mike hálójában. Pompás televíziós progra­mot eszelt ki, hogy népszerűsítse vállalkozásait. A pénzt erre a cél­ra Mike művelt nagymamája, a volt orosz cárnő egykori udvarhölgye adta. De milyen nagymama volt ez. Egy múmiaszerű, förtelmes, kifes­tett vénasszony, aki csak valami­lyen rűgóval felszerelve tudott mo­zogni. És hogy megalázta szegény Mikét. Hogy az öreg boszorkány vég­re kinyissa erszényét, Mikének a megalázkodás poharát fenékig kel­lett ürítenie. Fél óriáig térdepelt előtte panaszkodott, rimánkodott csókolta a nem kellemes szagú eres, vénecske keménykés kezét. De egye fene — gondolta Mike. Fő, hogy a pénzt megkapta és a kieszelt tele­víziós reklám egy teljes félpercig sugárzott végig az éterben. Minden olyan szépen indult, igazán nem gon^ dolhatott arra, hogy üzlettársa, aki a dolog kémiai és csomagolási ré­szét volt hivatva betölteni, leissza magát a sárga földig és a hajnövesz­tő tégelyekbe szupercipőpasztát tesz és fordítva. A vállalat összeroppant, mint egy játékgömb, ha égő gyertyához ér. Mi­ke búskomorrá vált és rettentő ko­moly dologra határozta el magát, mégpedig arra, hogy megnősül. Ter­mészetesen csak milliomosnő jöhe­tett tekintetbe. Mike beesett mellű, 48 éves férfi volt, akinek ritkás haja simára ikenve fedte arisztokratikus koponyáját. Szájában tizenhat hamis­fog, bagolyszeme alatt két táska ékeskedett. Őszintén szólva nem volt ideális' vőlegényjelölt. Elhagyott ko­rosabb milliomosnők egészen más férfiakat követelnek a pénzükért, például atlétákat, akiknek széles a válluk és karcsú a derekuk. De Mi­kének volt egy olyan tromfja, ami az atlétáknál rendszerint hiányzik: a nemesi titulusa. Mégiscsak igazi her­ceg volt, Gagarin herceg. Tudta ugyan, hogy Szovjetoroszországbari a hercegi cím nem ér egy lyukas ga­rast sem, de itt Amerikában magas árfolyama van. A nőket úgy vonzza a nemesi cím, mint darazsat az édes­LEONYID LENCS: Gagarin Mike balszerencséje Mike tehát ügynököt keresett és talált, aki hajlandó volt számára megfelelő mennyasszonyt előkeríteni. Abban egyeztek meg, hogy az ügynök a hozományból a házasság után meg­felelő százalékot kap. Az ügynök, — egy erős állkapccsal rendelkező, sö­téthajú, öntudatos egyén vállonve­regette Mikét és rászólt, hogy ne ve­szítse el bátorságát, nemsokára jó hí­rekkel tér vissza. És tényleg. Alig múlt el három nap, bejelentette Mikének, hogy megvan a menyasczony Missls Eleonora Andersennek hívják, egy multimilliomos özvegye és cégtulaj­donosnő. Cége szerencsét kívánó ké­peslapok gyártásával és terjesztésé­vel foglalkozik. Az ügynök esküdö­zött, hogy az özvegy egészen biztosan bekapja a horgot, vagyis a nemesi titulust. Mike felvillanyozva megbo­rotválkozott, felvette frissen vasalt öltönyét, „megpumpolta" egy taxi-út erejéig idős nagyanyját és elindult, hogy megismerkedjék választottjával. Örömmel látta, hogy Eleonóra asszony meglehetősen szimpatikus és nem is túl öreg nő. Csupán a lábai nem nagyon sikerültek. Szerény becslés szerint is legalább 43-as ci­pőt hordhatott. A beszélgetés megidult időjárásról, politikáról, a legutolsó filmújdonsá­gokról. Később Mike szerényen távo­zott s az ügy további részét az ügv­nökre bízta. Másnap az ügynök felikereste, de roppant zavarban volt. Mike elkapta kitérő pillantását. „Rendben van"? — kérdezte. „Nem éppen" — válaszolt nagy zavarban az ügynök." Az ön titulusa nagyon érdekelte a hölgyet, de a kül­seje, mondotta, nélkülözi a férfias bájt". „Ne mondja" — sértődött meg Ga­garin Mike. „Egy valódi hercegi fér­jet óhajt a hölgy, aki úgy nézzen ki mint a belvederi Apolló? Nem túl igényes a nagylábú hölgy"? „Igaz" — szólt az ügynök — „a lába nagy, de mi az bankszámlája nagyságához képest. Különben is mister Gagarin, még nincs minden elveszve, mert az üzente önnek a dáma, hogy még meggondolja. Egy hét telhetett el a beszélgetés óta. Mike egy broadwayi kis büfében üldögélt egy pár forró virsli és némi mustár társaságában és melankóliku­san latolgatta, miért nincs több sze­rencséje. . E pillanatban egy ember rontott be a lokálba, kalapja hátracsúszott, ar­ca vérvörös, kezében összegyűrt új­ság. „Az oroszok megint túltettek raj­tunk" hadonászott az újsággal. Az emberkéjük fent volt a világűrben és vissza ls jött a földre" 1 így értesült Gagarin Mike szovjet névrokonáról. És itt a büfében olyan ötlete támadt, amely kitűnőnek és sokatigérőnek tűnt minden tekintet­ben. Egy ügyes lépéssel javít a hely­zetén, mindörökre 1 De nem szabad egy pillanatot sem veszítenie. Min­denekelőtt gyerünk a nagymamához — gondolta. A volt cárnő egykori udvarhölgye végighallgatta Mikét, összehúzta vér­telen ajkait s így szólt: t „Könnyen lehetséges Mikém, hogy a mi családűnkből való. Hiszen Jurij — egy Gagarin-féle név. Unoka­fivérem neve például Jurij herceg volt. A repülőt valószínűleg nagyapja után nevezték el Jurijnak. A Gagarin családban ez volt a szokás." „Nagyszerű dolog" — örvendezett Mike — azt írjuk tehát, hogy a nagyapa tiszteletére... De magának is alá kell ezt írnia, grandé tante! Az elterjedt lap szerkesztőségében nagyon szívélyesen fogadták Mikét. Bejelentését szenzációs politikai je­lentőségűnek tartották. Ez a szenzá­ció — mondották — nagyon kelle­metlen ajándék lesz a kommunisták számára. Az „ajándék" megjelent az esti Iki­adás hasábjain, megfelelő kommentár kíséretében. Végül Mike fellélegzett. Hősnek képzelte magát, aki végre elfogta a csodamadár farkát. Itt a régvárt si­ker! De a vasat addig kell ütni, amíg meleg és ezért gyorsan felhívta ügynökét ,hogy azonnal keresse fel Missis Eleonóra Andersent. Mutassa meg neki az újságot" — ordította Mike a telefonba az izga­lomtól rekedten. „Remélem, most majd megszűnik kicsinyes fontolga­tása." „Oké. Rohanolk" — mondta az ügynök. Pontosan este hat órakor az ügy­nök megjelent a büfében, ahol Mike már várta. Az ügynök, valahogy fur­csán és csúfondárosan mosolygott. „Megint nem sikerült?" — kérdez­te Mike tragikus hangon. „De most sikerült és úgylátszilk véglegesen" — gúnyolódott az ügy­nök. „A pokolba! Talán nem hatotta meg őt, hogy én bizonyos tekintet­ben az unokatestvére vagyok?" „De hiszen maga ezt csak kitalál­ta" — így az ügynök —, „hisz ez nem igaz. Már kitudódott, hogy az orosz férfiú egyáltalában nem herceg, hanem egy farmer fia, vagyis ahogy az oroszok mondják, egy kolhoztag fia. Tudja már az egész világ. De nem ez a lényeg. „Hanem mi a frász.",, „Tudja az az érzésem, hogy Eleo­nóra asszony várakozó álláspontra helyezkedett. Megvárja nem sikerül-e valamelyik amerikainak is hasonló légirepülés ..." Gagarin Mike lehajtotta a fejét. A csodamadár ismét kiszabadult a kezeiből és elrepült. Hová? A vi­lágűrbe ... „Ne essék kétségbe, miszter Gaga­rin" — szólt az ügynök alattomos mosollyal és megfogta Mike kopott Zakójának ujját. „Van még egy höl­gyem a maga számára. Igaz, hogy már túl van a hetvenen ..." De^ Gagarin Mike már nem figyelt rá. VÉGIGLÉPDELT a zajos Broodway kövezetén, nem figyelve sem­mire. Nem érdekelték már az embe­rek, járművek, még a tavasz sem, amely üde kékségével beragyogta a New Yprk-i kormos égboltot. Mike nem gondolt a tavaszra. De a ta­vasznak is mindegy volt, mi megy végbe ennek a sértődött hercegi sarjnak a szívében. Nem miatta jött a világra. (Ford. g-k) Ä Népművelési Intézet színdarab-pályázatának értékelése A Népművelési Intézet illetékes bi-: zottsága az elmúlt héten értékelte a színdarabokra és más rövidebb drá­mai műfajokra kiírt pályázata ered­ményét. Az egész estét betöltő színdarabok pályázatán az alábbi értékelést hoz­ták: 1. díj: Nem osztották ki. 2. díjat — 6000 korona pénzjuta­lommal — František Frýda: Millio­mosok című darabjának ítélték; 3. díjat — 4000 korona pénzjuta­lommal — Siposs Jenő: Bolondóra cí­mű, 4. díjat: — 1000 korona pénzjuta­lommal — Jozef Mlejnek: Vizsga cí^ mű darabja nyerte. Ezekenkívül több mű; köztük Kó­nya József: Senki fia című darabja 900 korona pénzjutalomban részesült, A rövid drámai műfajok értékelé­sében az első és második' díjat nem osztották kí, a harmadik díjat (100Q korona pénzjutalommal) F. Skrivá­nek nyerte. A negyedik díjat ugyan­csak visszatartották. Több szerző ki­sebb-nagyobb pénzjutalomban része-' sült. fdr) Kultúrműsor a Csemadok éyzáró gyűlésén Ä Csemadok Veiké Ulany-i szervei zete a napokban tartotta évzáró Iköz-' gyűlését a község mozitermében. Ä közgyűlés megnyitása után Czadró Ilona tanítónő vezetésével a pioní-: rok szép tánccal és jelenetekkel sz6-: rakoztatták a nagyszámú közönséget, majd Patrik István vezetésével az ÍSK kola énekkara lépett fel sikerrel. A kultúrműsor után a közgyűlés folytatta munkáját és részletesen tárgyalt a Csemadok helyi szerveze­tének elvégzett és elvégzésre váró munkájáróL Katona R. Vef. Ulany GYERMEKVILÁG Meghívlak benneteket egy ™ rendkívül furcsa vásárba. Nem áruházba, de nem ís játék­üzletbe, hanem egy iskolába. Ott zajlik ma egy vásár, amelyen nem árusítanak cukrot-csokoládét, szüvetet, síbakancsot vagy egyéb árucikket, hanem csupán fából készült játékokat, horgolt, kötött kézimunkát, babaruhákat, baba­cipőket. Az elárnsítők gyermekek és amit kínálnak, az becsületére vá­lik az iskola tanulfiinak A vá­sárlóközönség már reggeltől el­lepte a tornatermet, amelyben a karácsonyi vásárt rendezték. Amott egy kisleány próbálgat gyönyörű, alvó hajasbabája szá­mára, egy fekete bársonyból ké­szült, csipkével díszített kisesté­lyi ruhát. Mintha csak ráöntötték volna. Emitt egy nagy fiú bíztat­ja kisöccsét a választásra. Eny­nyl minden között nehéz megta­lálni az igazit. Áll a vásár, gyűlnek a pénz­tárban a koronák és ezzel egyre közelebb kerül, egyre valószínűbb lesz valami, amire az iskola kis­diákjai oly tiszta szívből vágy­nak és amiért tulajdonképpen mindezt kieszelték. Már szeptemberben azon tana­kodtak a kispajtások az őrs gyű­lésein, no meg egymás között is, hogyan valósíthatnának meg jö­vőre is egy olyan felejthetetlen szép, közös táborozást, -mint az idén, anélkül, hogy kiadást okoz­nának szüleiknek. A sok tanács­kozás eredményeként ragyogó ötletük támadt. íziben neki is lát­tak a megvalósításnak. A kislányok felkutatták odaha­za az összes valamirevaló selyem-, szövet-, bársony- maradékot és volt olyan is, aki egész há­tizsákra valfit hozott. Akadtak akik horgolócérnávaí mások desz­kadarabokkal járultak hozzá a terv megvalósításához. A seré­nyen dolgozó fiúk és lányok ezután délutánonként benépesítet­ték a klubszobát és a politechni­MIT JÁTSSZUNK ? VÁSÁR. Körben ülnek a gyerekek. Min­denki nevet választ magának. Pl: j tepsi, lábas. Választanak maguk közül egy eladót és egy vevőt. < Kér valamit, ha nincsen elmegy ( és üjra jön. Megint kér, ha van ] kipróbálja, hogy jó-e. Beleül az ölébe és hármat rugózik. Ha kl- J bírja, elviszi, ha összerogy alatta, otthagyja. Addig játsszák míg el­j fogynak a tepsik és a lábasok. Hemerka Olga gyűjtése, i kal műhelyeket. Akadt a lányok között, aki megtanult horgolni, csakhogy első munkái ott szere­pelhessenek a karácsonyi vásár gazdag választékú holmijai között. ^^ Szása kíméli a kezét UJGUR MESE EGY PARASZTEMBER fogott az erdőben egy kis medvebocsot, ha­zavitte és felnevelte. Olyan sze­líd és kezes volt a fiatal medve, úgy szerette a gazdáját, hogy zerdán Szása nagyanyja- ts előfordulhatna, hogy kitör- £{£° n n 0° e sarkába n l Sr t- kűvett e val ment az iskolába, ném az ujjam. „ A par aš zt egy nap kiment Folyt a szabás-varrás, persze hoz- Kényelmesen sétált, s nagyany- Szása szombaton az osztály gyomlálni a rizsföldjére, az erdő záértő nevelők Irányításával és az mögött e cipelte a táskát. nagytakarításában sem vett szélére -és a medve persze me­eredmeny: csodalatosabbnal-cso- ' » ľ « g int ott cammogott a nyomában, dálatosabb, kisebb nagyobb mé- _ [f e m húzathatom meg a Delelőn állt a nap, a gazda retű baba-ruha költemények. kezem a táskával — magyaráz- 'Természetesen a gyerekek- megette a déli főtt rizsét, aztán A fiúk fúrtak, faragtak, fűré- v 7ň*a n nuprpkpknpk — kí- nek mindez nem tetszett, de a melegtől tikkadtan, s a mun­szeltek, festettek és olyan szép l a f 2 af® ? . h nllnnttak Amikor azonban kátö1 fáradta n leheveredett egy fajátékokat eszkábáltak össze, mélni kell, az ujjaimat. Minden hallgattak. Amikor azonban sű r- , ombű ffl árnyékäba és e l. hogy bizony mondom kereshetné- zeneművész nagyon vigyáz a hét fon Szása az osztályfelugye- aludt. tek párjukat a legfényesebb já- fezére. szolgálatot sem akarta vál- A medve ott ült mellette és az léküzletekben is. Paprikajancsik, ' ^ lalni kitört az őrsvezető; álmát vigyázta. Egyszer csak lát­forgó mackók, lovaskocsik, autók Másnap, mikor a pionírőrs ' . ta, hogy egy sereg légy telepszik sorakoznak a karácsonyi vásáron. v asgyűjtésre készült Szása Igazan semmi bajod sem a gaz cjája arcára. Először man­Nos, gyerekek, mit szóltok e n ít nmpn t „ „p z etőhöz történne — hangoskodott magá- csávái hessegette őket, de azok ragyogó ötlethez? A ház körül " ból kikelve — ha letörölgetnéd újra meg újra visszaszálltak. hányódó haszontalan dolgokból — Tudod jurko, nem mehe- a táMá t Nemcsak egyedül fát- Az t S ondolta akkor az ostob a íékoka 6,' 0 Biztosan*! TE^JS tek veletek vasat Cíteni a szoZ hangm m van péld á. vagy tízszer elkerge t. karácsonyi vásárra már nem is, zeneszeknek nagyon Kell Kl- ui Vitylco Szolovjoo, ő zongo- tem a szemtelenjeit, de mindig de jövőre bizonyára. mélni a kezüket. Valamivel r tz Zní tanul és semmiféle mun- visszarepülnek. Mit csináljak, Az ostoba medve T Ö R D a fej ed 1. Helyettesítsétek be a betű­ket megfelelő számokkal (csak egytől nyolcig terjedő számok fordulnak elő) és megtudjátok, hogy mennyi a végeredmény. A B CXD E DEC F E C H G B C Beküldte: Pócsik Emil, Nitrany i 2 3 4 i 6 VIGH RÓZSA, megsérthetném, még olyasmi káb6l nem húzza ki magát. ÜGYESKEDJÜNK KÉSZÍTSÜNK játékokat a karácsonyfa alá klstest-. vérünknek. Ezt a mulatságos figurát közönséges dugóból ké­szíthetitek. Feje és két lábfeje dugóból levágott ka­rika, keze és lába gyufaszál. Süvege papírból készül. Három, egymáshoz ragasztott dugóból ilyen ^sacsit fabrikálhattok. A füle papírból, a farka spárgából van. A halat fenyőtobozból készítsétek, farkát és uszonyait selyemdarabbői. Szemét és kopoltyúját zöld papírból vágjátok ki és ragasszátok a toboz- ^g) ra, mely festhető. Nézzétek a rajzokat, könnyen csi­afilhattok gólyát és madráházat.J ^perszem festett dióhéjból. Csak a j ÍBveleiket ikell hozzáragasztani és ki- i flsteni. Érdekes hajó születik, ha J ípy fél dió közepére gyufaszálból í árbocot, rá pedig papírvitorlát erő- í *tünk. A kosár füle papírgönygyög-í bői, a fű zöld cérnából, a gomba [ m ttacsomóból készül. hogy ne szálljanak vissza többet? Ha egy csapásra agyonütöm va­— Ne haragudj, de ezt nem lamennyit, akkor nem háborgat­lehet összehasonlítani — szólt l ák többé a gazdám álmát! sértődötten Szása — a zongora teľ okoskodott, aztán felemel­,„,. te a mancsát, és hatalmasat csa­egy ormótlan nagy hangszer, pott az aly 6 ' mber arcára A sz e. én pedig finom apró hangsze- ge ny parasztnak azonnyomban ren játszom. — Es komolyan eleredt az orra véra. hozzátette: — Ha tudni oka- A ™ e? v e ® z á" t?: bánt a, ostob a" . , ... . . . sagát, de lő időbe telt, amíg rod, én szájharmonikázni tanú- bocsánatkérő, bánatos brummo­lok. gással megbékítette a gazdáját. A szegény ember inge (Népmese) EGYSZER egy király nagyon megbetegedett, és az orvosok, fel­cserek nem tudtak rajta segíteni. Végül az egyik bölcs azt a ta­nácsot adta, hogy vegye magára annak az embernek az ingét, aki meg van elégedve sorsával és teljes a boldogsága. A király emberei útra keltek és szétszéledtek az országban. Elértek egy kastélyhoz. Abban egy híres hadvezér lakott, aki nemrég aratott az ellenség felett világraszóló győzelmet. No, ez biztos megelégedett — gondolták és bementek hozzá. De a válasz nem volt kielégítő, mert a hadvezér, azt mondta, hogy nincs megelégedve, mert nem Jön hozzá senki feleségül csú­nyasága miatt. így nem ér semmit az élete. Mit tehettek a király emberei? Tovább mentek. Már vagy egy hónapja járták az országot, de nem találtak egyetlen elégedett em­bert se, végre aztán ráakadtak egy szegény kőtörőre, aki az út mellett dolgozott. Ezt is megkérdezték. — Boldog vagyok, jó emberek 1 Meg vagyok elégedve az élettel. Egészséges vagyok, van szép feleségem, egy aranyos kislányom. Annyit keresek, hogy megélünk. A király emberei megörültek. Összenéztek és megkérték, hogy adja el nekik az ingjét, Jól megfizetnek érte. Vehet helyette akár tizet ls. De a szegény ember széttárt kezekkel így felelt: — Odaadnám nektek, de sajnos ,nincs ingemi S a király emberei eredménytelenül tértek haza. Emondta: Vámos Ignác, Mulad Lejegyezte: Budai József, 2. Írjátok be a sorokba a meg­felelő városneveket és a vastag függőleges sorból megtudjátok hová készül a világűr meghódí­tásán fáradozó ember: 1. Hazánk fővásása. 2. Kolum­bia fővárosa. 3. India fővárosa. 4. Az arab félsziget fontos kikö­tője. 5. Lengyelország fővárosa. 6. A Karib-tengerből a Csendes Úceánba vezető csatorna. Beküldte: Sebők Jenő Nitr. Hrnčiarovce MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEG­FEJTÉSE 1. Toldi 2. így marad négy háromszög három pálcika áthelyezésével. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: Tar Ilona, Biel; Zufai Lász­ló, Sládkovičovo ;Gódány Cecília, Povoda; ifj. Kabáth Béla, Levice; Göcze Kálmán, Calovec; Leveleiteket és megfejtéseiteket a következő címre küldjétek. Üj Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. SZÔ ft * 19B1 Hooumho" «•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents