Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

mölcsöket és egyéb élelmiszereket termelő kiváló gyárakká kell átalakulniuk, minden eszközzel fejleszteniük kell a vetőmagnemesitést és a törzsállattenyésztést. Az állami gazdaságok anyagi és műszaki alapja bővülni és tökéletesedni fog, s az állami gazdaságokban kialakított anyagi és kulturális életfeltételek megközelítik a városiakat. Az állami gazdaságok vezetését mind demokratikusabb alapokra kell helyezni, növelve a munkások és az alkalmazottak kollektíváinak, a közgyűléseknek és a termelési tanácskozásoknak szerepét a gazdasági, a kulturális és a mindennapos élettel kapcsolatos kérdések megoldásában. A kolhozok és az állami gazdaságok további fejlődésének folyamatában erősödnek termelési kapcsolataik egymás között és a helyiipari vállalatokkal, bővül a különböző termelési ágak közös megszervezésének gyakorlata. Ez biztosítja a termelőerőnek és a termelési erőforrásoknak egyenletesebb és teljesebb kihasználását az egész év folyamán, emeli a társadalmi munka termelékenységét, és elő fogja mozdítani a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedését. A gazdasági célszerűséghez mérten fokozatosan kialakulnak az agráripari egyesülések, amelyekben a mezőgazdaság szervesen összekapcsolódik termékeinek ipari feldolgozásával, a mezőgazdasági és az ipari vállalatok ésszerű szakosítása és kooperációja alapján. Amint fejlődik a termelés és tökéletesednek a társadalmi viszonyok a kolho-. zokban és az állami gazdaságokban, a mezőgazdaság mind magasabb színvonalra emelkedik, s ez lehetővé teszi az áttérést a termelés és az elosztás kommunista formáira. A gazdasági feltételek tekintetében a kolhozok hasonulnak a köztulajdonban levő mezőgazdasági vállalatokhoz, magas színvonalúan fejlett, gépesített gazdaságokká alakulnak át. A magas munkatermelékenység eredményeképpen minden kolhoz megerősödik gazdaságilag, a kolhozparasztok bőségben fognak élni, szükségleteiket teljesen kielégíthetik majd a kolhozok közös gazdaságából. Igénybe vehetik az étkezők, a pékségek, a mosodák, a bölcsődék és a gyermekotthonok, a klubok, a könyvtárak, a stadionok szolgáltatásait. A kolhozparasztok munkájának díjazása olyan lesz. mint a köztulajdonban levő vállalatokban, a kolhozok és az állam anyagi eszközeinek terhére részesülnek a társadalombiztosítás minden fajtájából (nyugdíj, szabadság stb.). A kolhozközségek és falvak fokozatosan városi jellegű, nagyobb lakott helyekké alakulnak át, összkomfortos lakóházakkal, közművekkel, szolgáltató vállalatokkal, kulturális és egészségügyi intézményekkel. Végeredményben a kulturális és közszolgáltatási életfeltételeket tekintve, a falusi lakosság a városi lakossághoz hasonul. A város és a falu közötti különbségek felszámolása a társadalmi-gazdasági, kulturális és közszolgáltatási viszonyok vonatkozásában a kommunizmus építésének egyik legnagyobb eredménye lesz. 3. A népgazdaság irányítása és a tervezés A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése megköveteli a gazdasági és a tervezési vezetés állandó tökéletesítését. A gazdasági tervezés és irányítás minden szintjén a fő figyelmet az anyagi, a munkaerő- és a pénzügyi források s a természeti kincsek legésszerűbb és leghatékonyabb felhasználására és a felesleges kiadások és veszteségek megszüntetésére kell fordítani. A gazdasági építés változhatatlan törvénye, hogy a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményeket kell elérni a társadalom érdekében. A népgazdaság vezetése tökéletesítésének velejárójaként csökkenteni kell az igazgatási apparátust. A iervszerű vezetésnek felülről lefelé az új technika gyors fejlesztésére és meghonosítására kell irányulnia. A népgazdaság minden ágában tökéletesíteni és szigorúan érvényesíteni kell a termelési eszközök felhasználásának tudományosan megalapozott, progresszív normáit. A párt elsőrendű jelentőséget tulajdonít annak, hogy fokozódjon a beruházásuk hatékonysága, a legelőnyösebb és leggazdaságosabb beruházási irányokat határozzák meg, minden egyes beruházott rubellel a legnagyobb termelésnövekedést biztosítsák, és csökkentsék a beruházások megtérülési idejét. Állandóan javítani kell a beruházások szerkezetét, s a beruházásokon belül növelni kell az üzemi berendezések, a gépek, a munkaadók részarányát. A beruházások összpontosítása a döntö szakaszokra, a beruházások felaprózásának felszámolása és a még befejezetlen vállalatok gyors átadása rendeltetésének — kell, hogy a gazdaság tervezésének és szervezésének múlhatatlan feltételévé váljon. 38