Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

lizmussal. Ä demokratikus szocializmus hívei tagadják az antagonisztikus osztályok és az osztályharc létezését a burzsoá társadalomban, hadakoznak a proletárforradalom szükségessége, a termelési eszközök magántulajdonának megszüntetése eilen. Azt állítják, hogy a kapitalizmus szocializmussá „alakul át". Kezdetben a Jobboldali szocialisták a szocialista forradalommal a szociális reformokat szegezték szembe, most pedig eljutottak az állammonopolista kapitalizmus védelmezéséig. A múltban azt akarták elhitetni a proletariátussal, hogy köztük és a forradalmi marxizmus között a nézeteltérések nem annyira a munkásmozgalom végcéljára, mint inkább a cél megvalósításának eszközeire vonatkoznak. Most pedig nyiltan megtagadják a szocializmust. Egykor a jobboldali szocialisták nem voltak hajlandók az osztályharc elismerését egészen a proletárdiktatúra elismeréséig kiterjeszteni. Ma mar nemcsak az osztályharcot, hanem a burzsoá társadalom antagonisztikus osztályainak létezését is tagadják. A történelmi tapasztalatok szemléletesen igazolják a szociáldemokratizmus ideológiai és politikai csődjét. A reformista pártok hatalomra jutásuk esetén is csupán a monopoltőkés burzsoázia uralmát érintetlenül hagyó részleges reformok megvalósítására szorítkoznak. Az antikomunizmus ideológiai-politikai zsákutcába juttatta a szociálreformizmust. Ebben van a szociáldemokratizmus válságának egyik fő oka. A marxizmus-leninizmus újabb és újabb győzelmeket arat. A marxizmus-leninizmus azért győzedelmeskedik, mert a munkásosztálynak és az emberiség békére, szabadságra, haladásra törekvő óriási többségének a létérdekeit, a kapitalizmust felváltó új társadalomnak az ideológiáját fejezi ki. VIII. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS ÉS AZ EGYETEMES BÉKÉÉRT FOLYÖ HARC A Szovjetunió Kommunista Pártja külpolitikai tevékenysége fő céljának tartja: a kommunista társadalom szovjetunióbeli felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhei szükséges békés feltételek biztosítását, az emberiségnek a pusztító világháborútól való megszabadítását, valamennyi békeszerető nép közreműködésével. Az SZKP abból indul ki, hogy a világban létrejöttek és növekednek azok az erők, amelyek képesek megőrizni és megszilárdítani az egyetemes békét. Kiala-. kul az államok közötti elvileg új viszonyok létrejöttének lehetősége. Az imperializmus az államok közti kapcsolatokban csak az uralom és az alárendelés viszonyait, a gyengébbnek az erősebb által történő elnyomását ismeri el. A nemzetközi kapcsolatokat diktátumra és fenyegetésre, erőszakra és önkényre alapozza. Az agresszív háborúkat a nemzetközi kérdések megoldására szolgáló természetes eszközöknek tekinti. Az imperialista államok a diplomáciát csak arra használták és használják fel, hogy rákényszerítsék akaratukat más népekre, előkészítsék a háborúkat. Az imperializmus oszthatatlan uralmának időszakában a háború és béke kérdését az ipari és fináncoligarchia a népek háta mögött, szigorúin titokban döntötte el. Az imperializmussal ellentétben a szocializmus a nemzetközi kapcsolatok új típusát teremti meg. A békén, a népek egyenjogúságán, önrendelkezésén, minden ország függetlenségének és szuverenitásának tiszteletbentartásán alapuló szocialista külpolitika s a szocialista diplomácia becsületes, humánus módszerei egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre. Korunkban az imperializmus már nem tölt be uralkodó szerepet a nemzetközi kapcsolatokban, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet Játszik a szocialista rendszer, s erősen megnőtt a nemzeti függetlenség útjára lépett államoknak és a tőkésországok néptömegeinek a világpolitika alakulására gyakorolt befolyása; mindez megteremti annak reális lehetőségét, hogy a szocializmus által megfogalmazott új elvek győzedelmeskedjenek az agresszív imperialista politika elve' fölött. A történelemben először alakult ki olyan helyzet, amikor nemcsak a nagy, hanem a kis államok is, az önálló fejlődés útjára lépett országok, az összes békére törekvő államok erejüktől függetlenül önálló külpolitikai irányvonalat követhetnek. Korunk fő kérdése a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyetlen forrása az imperializmus. Az imperialista tábor szörnyű bűntettet, termonukleáris világháborút tervez az emberiség ellen, ez példátlan pusztulást okozhat egész országoknak, megsemmisíthet egész népeket. A béke és a háború problémája százmilliók életének vagy halálának kérdése lett.