Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

Iegsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája. A fasizmus mindig és mindenütt a fékevesztett kommunizmus elleneséggel kezdi, hogy ily módon, a munkásosztály pártjai elszigetelve és szétzúzva, megossza és részenként verje szét a proletariátus erőit, majdpedig végezzen valamennyi többi demokratikus párttal és szervezettel, s a tőkés monopóliumok politikájának vak eszközévé tegye a népet. A fasizmus a csapást elsősorban a munkásosztály és minden dolgozó érdekeinek legkövetkezetesebb, rendíthetetlen és megvesztegethetetlen védelmezőire, a kommunista pártokra irányítja. Az imperialista reakció széles körben felhasználja a sovinizmust és a faji megkülönböztetést nacionalista konfliktusok szitására, egész nemzetiségek és népcsoportok üldözésére (antiszemitizmus, a négerekkel, a kevéssé fejlett országok népeivel szemben alkalmazott faji megkülönböztetés), a dolgozók osztálytudatának elhomályosítására, a proletariátusnak és szövetségeseinek eltérítésére az osztályharctól. Az imperializmus politikai és ideológiai fegyvertárában egyre nagyobb jeleritőségre tesz szert a klerikalizmus. A klerikalizmus nem elégszik meg az egyház-i nak és szerteágazó apparátusának felhasználásával. Ma nagy politikai pártokkal rendelkezik, amelyek sok tőkésországban hatalmon vannak. A klerikális reakció a munkásosztály, a dolgozók sorainak megosztása céljából létrehozta a maga szakszervezeteit, ifjúsági, nő- és más szervezeteit. A monopóliumok bőkezűen pénzelik a klerikális pártokat és szervezeteket, amelyek felhasználják a dolgozók vallásos érzelmeit, babonáit és előítéleteit. A burzsoá ideológia fajtái és formái, a dolgozók becsapásának módszerei és eszközei igen sokfélék. De lényegük egy: a haladó kapitalista rendszer védelmezése. A monopóliumok uralmának ideológiai indokolása, a kizsákmányolás igazolása, a társadalmi tulajdon ős a kollektívizmus befeketítése, a militarizmus és a háború magasztalása, a kolonlalizmus és a fajgyűlölet igazolása, a népek közti ellenségeskedés és gyűlölködés szítása — ezek az eszmék hatják át a mai burzsoázia politikai és gazdasági elméleteit, filozófiáját és szociológiáját, etikáját és esztétikáját. Az ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok demokratikus erői elleni harcban a reakció fő fegyverévé az antikommunizmus válik. Az imperialista ideológia az antikommunizmusban találkozik a gyarmati járom alól felszabadult országok feudális, burzsoá, imperialistabarát elemeinek és reakciós csoportjainak ideológiájával. Ezeknek az országoknak a népellenes körei Igyekeznek elfojtani a nacionalizmus általános demokratikus tartalmát, felduzzasztani a nacionalizmus reakciós oldalát, háttérbe szorítani a nemzet demokratikus erőit, megakadályozni a társadalmi haladást, a tudományos szocializmus tanításának terjedését. Ugyanakkor „a nemzeti típusú szocializmusróľ'szóló elméleteket agyainak ki, olyan társadalomfilozófiai doktrínákat propagálnak, amelyek rendszerint a szocializmussal kapcsolatos, de az osztályharcot kizáró kispolgári illúziók különböző válfajai. Ezek az elméletek megtévesztik a néptömegeket, fékezik a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődését, veszélyeztetik annak vívmányait. A gyarmati járom alól felszabadult országokban széles körben terjednek a nemzeti demokratikus, imperializmusellenes eszmék. Ezeknek az eszméknek más híveivel együtt a kommunisták türelmesen magyarázzák a tömegeknek minden olyan illúzió tarthatatlanságát, amely azt a látszatot kelti, mintha az imperializmus és a belső reakció elleni aktív harc nélkül is biztosítani lehetne a nemzeti függetlenséget és a társadalmi haladást, tevékenyen harcolnak a sovinizmus és a reakciós ideológia más megnyilvánulásai ellen, amelyek igazolják a zsarnoki rendszereket és a demokrácia elfojtását. A kommunisták ugyanakkor hirdetik a szocialista ideológiát, és a tudományos szocializmus zászlaja alá tömörítik a tömegeket. Az imperialista burzsoázia ideológiai harcának éle elsősorban a munkásosztály, és marxista-leninista pártjai ellen irányul. A munkásosztályra gyakorolt burzsoá hatás a munkásmozgalomban szociáldemokratizmusként, a kommunista mozgalomban pedig revizionizmusként jelentkezik. A jelenkori jobboldali szociáldemokrácia a burzsoázia legfőbb ideológiai és politikai támasza a munkásmozgalomban. A jobboldali szociáldemokrácia eklektikusán egyesíti a régi opportunista eszméket a „legújabb" burzsoá elméletekkel. A szociáldemokrácia jobbszárnya végérvényesen szakított a marxizmussal, s az úgynevezett demokratikus szocializmust állította szembe a tudományos szocia24