Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

más alól már felszabadult népek őszinte és hűséges barátai, s minden támogatást megadnak nekik. A szocialista országok síkra szálinak a gyarmati elnyomás minden formájának megsemmisítéséért, minden eszközzel segítik a gyarma(birodalmak romjain létrejövő államok szuverenitásának erősödését. Az SZKP a gyarmati és félgyarmati járom alól felszabadult népekkel való testvéri szövetséget nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti. Ez a szövetség a szocialista világ és a nemzeti felszabadító világmozgalom létérdekeinek közösségén alapul. Az SZKP internacionalista kötelességének tekinti a nemzeti függetlenség kivívásának és megszilárdításának útján haladó népek, a gyarmatrendszer teljes megsemmisítéséért harcoló valamennyi nép megsegítését. VII. A BURZSOÁ ÉS A REFORMISTA IDEOLÚGIA ELLENI HARC A mai világban elkeseredett harc folyik két ideológia, a kommunista és a burzsoá ideológia között. Ez a harc a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamatának visszatükröződése az emberiség szellemi életében. Az új történelmi korszak meghozta a proletariátus forradalmi világnézetének teljes diadalát. A marxizmus-leninizmus meghódította a haladó emberiség elméjét. A burzsoá tanok és iskolák nem állták ki a történelmi próbát. Nem tudtak és nem tudnak tudományos választ adni az élet által feltett kérdésekre. A burzsoázia ma már képtelen olyan eszméket meghirdetni, amelyek magukkal ragadják a néptömegeket. A tőkés országokban sokan feladják a burzsoá világnézetet. A burzsoá ideológia súlyos válsággal küzködik. A hatalmas néptömegek tudatának forradalmi átalakulása bonyolult és hoszszan tartó folyamat. Minél több győzelmet arat a szocialista világrendszer, minél súlyosabbá válik a világkapitalizmus válsága, minél jobban kiéleződik az osztályharc, annál inkább fokozódik a marxista-leninista eszméknek a szerepe a tömegek tömörítésében és mozgósításában a kommunizmusért folytatandó harcra. Az ideológiai harc a proletariátus osztylharcának egyik legfontosabb alkotó része. Az Imperialista reakció az ideológiai ráhatás minden eszközét igénybe veszi, hogy befeketítse a kommunizmust és nemes eszméit,hogy megvédelmezze a kapitalizmust. Az imperializmus fő Ideológiai, politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek fő tartalma a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus-leninizmus tanításának irfeghamisítása. Az antikommunizmus hamis jelszavainak leple alatt az imperialista reakció üldöz és hajszol mindent, ami haladó ős forradalmi, igyekszik megbontani a dolgozók sorait, megbénítani a proletárok harci akaratát. Ma e fekete lobogó egyesíti a társadalmi haladás valamennyi ellenségét, a fináncoligarchiát és a szoldateszkát, a fasisztákat és a reakciós klerikálisokat, a gyarmatosítókat és a földbirtokosokat, az imperialista reakció összes Ideológiai és politikai cinkosait. Az antikommunizmus a burzsoá ideológia hanyatlásának végső fokát tükrözi. A tömegek szellemi rabságának fenntartása végett a burzsoá rend védelmezői mind újabb és újabb, a burzsoá rend kizsákmányoló természetét szépítő„elméleteket" gyártanak. Azt bizonyítják, hogy úgymond, a mai kapitalizmus lényege megváltozott, a kapitalizmus „népi kapitalizmussá" vált, amelyben „felaprózódik" a tulajdon és „demokratizálódik" a tőke, eltűnnek az osztályok és az osztályellentétek, „kiegyenlítődnek a jövedelmek", és kiküszöbölődnek a gazdasági válságok. A valóságban a jelenkori kapitalizmus fejlődése igazolja a kapitalista társadalom ellentmondásainak fokozódáséról, az osztályharc antagonizmusainak éleződésérői szóló marxista-leninista tanítás helyességét. A burzsoá rend prókátorai államukat „az általános jólét államának" nevezik. Olyan illúziót igyekeznek kelteni, mintha a kapitalista állam szemben állna a monopóliumokkal, s biztosíthatná a társadalmi harmóniát és az általános Jólétet. A néptömegek azonban saját tapasztalataik alapján győződnek meg arról, hogy a burzsoá állam a monopóliumok engedelmes eszköze, a sokat magasztalt „Jólét" pedig a finánctőke mágnásainak Jóléte, s gyötrelem, kínszenvedés a dolgozó emberek, százmillióinak. A kommunistaellenesség „teoretikusai* „szabad világnak" titulálják az imperialista országokat. A valóságban a „szabad világ" a kizsákmányolás és a Jogfosz'ottság világa, az emberi méltóság és a nemzeti becsület sárbatiprásának világa, i legsötétebb népbutítás és a politikai reakció világa, a militarizmus tobzódásé iák és a dolgozókkal való véres leszámolások világa. A monopóliumok szülik a fasizmus ideológiáiét, a szélsőséges sovinizmus ás i fajgyűlölet elméletét. A hatalmon levő fasizmus a finánctőke legreakciósabb 23