Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

Az élet teljességgel igazolta azt a marxista tételt, hogy a kapitalista társadalomban fokozódik a proletarizálódás. A kizsákmányolt tömegek számára nincs más út a tulajdon megszerzésére, mint a termelési eszközök társadalmi tulajdonának forradalmi úton való megteremtése, vagyis az egész nép tulajdonává való változtatása. A kapitalizmus fejlődésének egyenlőtlensége megváltoztatja az államok közötti erőviszonyokat és kiélezi ellentéteiket. Az imperializmus gazdasági, majd pedig politikai és katonai központja Európából az Egyesült Államokba tevődött át. A háborús proíit és a fegyverkezési hajsaa táplálékán hájasra hizlalt amerikai monopoltőke megkaparintotta a fő nyersanyagforrásokat, értékesítési piacokat és tőkebefektetési területeket, sajátos gyarmatbirodalmat teremtett, s a legnagyobb nemzetközi kizsákmányoló lett. A szabadság és a demokrácia hamis lobogójával takarózva, az amerikai imperializmus a valóságban a nemzetközi csendőr szerepét tölti be, támogatja a reakciós diktatórikus rendszereket, az elrothadt monarchiákat, fellép a demokratikus, forradalmi átalakításokkal szemben, agressziót szervez a függetlenségükért harco'ó népek ellen. Az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája a nemzetközi reakció fő támasza. Az amerikai monopolista burzsoázia vállalta magára a kapitalizmus „megmentőjének" szerepét. Az Egyesült Államok pénzmágnásai az imperialisták „szentszövetségét" tákolják össze, s agresszív katonat tömböket alakítanak. A tőkés világ legfontosabb pontjain amerikai csapatok és katonai támaszpontok vannak. Az élet azonban az amerikai imperializmus világuralmi Igényeinek teljas tarthatatlanságát bizonyltja. Az imperializmus képtelen volt megakadályozni a szocialista és a nemzeti felszabadító forradalmakat. Az amerikai imperializmusnak az atomfegyver monopóliumához fűzött számításai összeomlottak. Az amerikai monopóliumok nem tudták megtartani a kapitalista világ gazdaságában elfoglalt helyüket, bár továbbra is ők alkotják a kapitalista világ tő gazdasági, pénzügyi és katonai erejét. Az Egyesült Államok — a legerősebb kapitalista hatalom — túljutott fejlődésének csúcspontján és a hanyatlás szakaszába lépett. Az olyan imperialista államok is, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Japán elvesztették egykori hatalmukat. A Jelenkori világ fő ellentéte — a szocializmus és az imperializmus közti ellentét — nem oldja fel a tőkés világot marcangoló mély ellentéteket. Az Egyesült Államok égisze alatt létrehozott agresszív katonai tömbök lépten-nyomon válságba kerülnek. Az „egyesülés", a piacprobléma enyhítésének jelszavával létrehozott nemzetközi állammonopolista szervezetek a valóságban a tőkés világpiac újrafelosztásának új formái, s éles súrlódások és konfliktusok tűzfészkeivé válnak. Súlyosbodnak a vezető ^imperialista hatalmak közötti ellentétek. A második világháborúban legyőzött imperialista államok gazdaságának helyreállítása az imperialista vetélkedés és konfliktusok régi gócainak újjáéledését és új gócok keletkezését eredményezi. Különösen kiéleződnek az angol—amerikai, az amerikai—francia, a francia—nyugatnémet, az amerikai—nyugatnémet, az angol—nyugatnémet, a japán-amerikai és más ellentétek. Az imperializmus táborában elkerülhetetlenül újabb ellentétek fognak keletkezni és kiéleződni. Az amerikai monopóliumok, angol és francia szövetségeseikkal együtt, nyíltan segítik a nyugatnémet imperializmust, amely cinikusan revansista, hódító célokat hirdet, s háborút készít elő a szocialista államok és más európai országok ellen. Európa szívében újra létrehozzák az agresszió veszedelmes tűzfészkét, amely fenyegeti a békét és minden nép biztonságát. A Távol-Keleten az amerikai monopóliumok új életre keltik a másik veszedelmes háborús tűzfészket, a japán militarizmust, amely bizonyos mértékig függ tőlük s amely az ázsiai népeket, elsősorban a szocialfsta államokat fenyegeti. Az imperialista hatalmak kicsiny csoportjának érdekei ellentétesek az összes többi ország, minden nép érdekeivel. .Az imperialista államokat és a nemzeti függetlenségüket már kivívott, Illetve a felszabadulásukért harcolp országokat kibékíthetetlen ellentét választja el egymástól. A jelenkori kapitalizmus az egész emberiség létérdekeinek és haladó törekvéseinek ellensége. A kapitalizmus az embernek ember által váló kizsákmányolásával, soviniszta és fajgyűlölő ideológiájával, a lényegéhez tartozó erkölcsi hanyatlásával, a spekuláció, a korrupció és a bűnözés tobzódásával bomlasztja a társadalmat, a családot, zülleszti az embert. 14