Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

Ä burzsoá rendszer a szabadság, egyenlőség és testvériség csábító jelszavával született. Ám a burzsoázia ezeket a jelszavakat csak arra használta fel, hogy kiszorítsa a feudális nemességet, hatalomra jusson. Egyenlőség helyett a tár sadalmi és a gazdasági egyenlőtlenség új, rendkívül mély szakadéka alakult ki Nem testvériség, hanem elkeseredett osztályharc uralkodik a burzsoá társadalomban. A monopoltőke egyre meztelenebbül kimutatja reakciós, antidemokratikus lényegét Még az egykori polgári, demokratikus szabadságjogokat sem tűri meg, bár képmutatóan hirdeti azokat. A korábblakhoz képest a történelmi fejlődés mai szakaszán a burzsoázia számára egyre nehezebbé válik az egyenlőség és a szabadság jelszavának hirdetése. A nemzetközi munkásmozgalom fellendülése korlátozza a finánctőke manőverezési lehetőségeit, s ma már a finánctőke sem a régi jelszavakkal, sem a munkásbürokrácia megvesztegetésével nem képes elfojtani a forradalmi érzelmeket, nem tud megbirkózni a kérlelhetetlenül növekvő forradalmi imperialistaellenes mozgalommal. A fő anyagi eszközök teljes megkaparintása után a monopoltőke senkivel sem osztja meg a politikai hatalmat, hanem diktatúrát teremt: a kisebbség diktatúráját a többség felett, a tőkésmonopóliumok diktatúráját a társadalom felett. Az Imperializmus ideológusai hazug jelszavakkal leplezik a monopoltőke diktatúráját, ós az imperialista államokat a „szabad világ" országainak nyilvánítják, mindenfajta diktatúra ellenségeinek tüntetik fel magukat. A valóságban viszont a szabadság az imperialista világban csak azt jelenti, hogy a monopóliumok szabadon zsákmányolják ki nemcsak saját országaik munkásosztályát, dolgozó népét, hanem mindazon országok munkásosztályát, dolgozó népét, amelyek a monopóliumok vaspatája alá kerülnek. A burzsoázia nagy hangon reklámozza választási rendszerének állítólagos demokratikus jeliegét, különösen magasztalva azt, hogy a burzsoá országokban sok párt van és a választásokon sok jelöltet lehet állítani. A valóságban viszont a monopoltőkések megfosztják a néptömegeket attól a lehetőségtől, hogy kifejezzék akaratukat és megválasszák érdekeik igazi védelmezőit. A monopoltőkések a rendelkezésükre álló hatékony eszközökkel — a tőke, a sajtó, a rádió, a mozi, a televízió, a szakszervezetekbe és más tömegszervezetekbe küldött ügynökeik segítségével — becsapják a néptömegeket és ráerőszakolják a választókra saját jelöltjeiket. A különböző burzsoá pártok rendszerint az uralkodó burzsoáziának csak különböző frakciói. A burzsoázia diktatúrája a választók akaratának durva sárbatiprásában is megnyivánul. Amikor a burzsoázia látja, hogy a dolgozók — alko'tmányadta jogaikkal élve — érdekeik jelentős számú védelmezőjét választhatják be a törvényhozószervekbe, minden teketória nélkül felrúgja a választójogi rendszert, önkényesen korlátozza a dolgozók képviselőinek számát a parlamentben. A fináncoligarchia fasiszta rendszert teremt, s minden reményét mint utolsó mentsvárba, a hadseregbe, a rendőrségbe, a csendőrségbe veti, amely megvédheti a nép haragjától különösen akkor, amikor a dolgozó tömegek megpróbáltak élni akárcsak megnyirbált demokratikus jogaikkal, meg akarják védeni érdekeiket és véget akarnak vetni a monopóliumok mindenhatóságának. Bár a fékeveszett német ős olasz fasizmus csúfosan megbukott, a fasiszta rendszer egyes országokban még fennmaradt, több országban pedig új formában újjászületik. így tehát az imperialista világrendszert mély ás éles ellentétek marcangolják. A munka és a tőke közti antagonizmus, a nép és a monopóliumok közti ellentétek, a fokozódó militarizmus, a gyarmatrendszer szétesése, az imperialista országok közti ellentétek, a fiatal nemzeti ájlainok és a régi gyarmattartó hatalmak közötti konfliktusok és ellentétek, legfőképpen a világszocializmus rohamos növekedése — megannyi olyan tényező, amely aláássa és rombolja az imperializmust, annak gyengülésére és pusztulására vezet. A monopolista burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem tudja elhárítani a történelmi fejlődés kérlelhetetlen menetét. Az emberiség megismerte a kapitalizmus igazi ábrázatát. Az emberek százmilliói látják, hogy a kapitalizmus a gazdasági anarchia és az időszakos válságok, a krónikus munkanélküliség és a tömegnyomor, a termelőerők lelkiismeretlen pazarlásának rendje, amely állandóan háborúkkal fenyeget. Az emberiség nem akar megbékülni és nem Is békül meg az önmagát történelmileg túlélt kapitalista .rendszerrel. 15