Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)
1961-11-28 / 330. szám, kedd
A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZABVROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse ifi Nyomban Intézkedtem, hogy vezessék őket ez állomásépületbe, és gyújtsák fel a vagonokat. Utána Gáljához tartottam, aki a lányok csoportjától félrevonulva, magányosan álldogált. Ruhája nagyon elütött a többlétől. — De kiöltözött talpfa-hordásra, jobban már nem is lehetett volna, mi? — ripakodtam rá színlelt nyersességgel. , Galja érthetetlen szavakat motyogott maga elé. — Különös, nagyon különös... — Hangosan beszéltem, hogy mindenki meghallja. — No, tudja mit, jöjjön csak velemI Amint félrevonultunk, gyorsan megeredt a nyelve. — Jaj de örülök! Tudtam, hogy itt lesznek. Itt azt beszélik, hogy egy egész hadsereg kitelne magukból s mind Berlin ellen vonulnak... El is szántam magam, hogy addig fogom keresni, míg meg nem találom magukat. Megtudtam, hogy az asszonyokat talpfáért küldik. Avramovszkaja közel van az erdőhöz, így útba ejtettem. Nem hittem volna, hogy sikerülni fog a szándékom ... Szerettem volna kikérdezni Gálját, mi mindent élt át nehéz útján, hogyan sikerült elhelyezkednie az étkezdében, de most nem volt rá idő. Alig szóltam valamit, már a nyo-. munkban volt Petrusenko. — Megtaláltad Bogevcevet? — kérs dezte türelmetlenül. — Megtaláltam, persze, sokáig kerestem. Az utóbbi időben szorult a hurok a nyaka körül. Háromszor kellett változtatnia a címét. Levelet és csomagot adott át a maguk számára. — Régen találkoztál vele? — Vagy öt napja beállított hozzám. Maguk nem ls tudják, hogy most a szlovák ezred tiszti étkezdéjében dolgozom? — mosolyodott' el Galja. — De tudjuk — mondtam. Galja elcsodálkozott, de nem kérdezte, honnan tudjuk. Kosztye máris újabb kérdést tett fel: — Nem álldogált más szerelvény Vaszilevicsi állomásán? — Több szerelvény vesztegelt, az állomást zsúfolásig ellepték az SSkatonák. Még a vagonokban is ülnek. Ogy látszik, Nálepka nem hazudott, amikor az SS-katonákról beszélt. Ügyesen Játszotta meg szerepét, oz a csekélység nem kerülte el a figyelmét,' hogy óvóintézkedésből ártatlan emberekkel megtömött vonat fog robogni az SS-szerelvények előtt. Feltételezhető, hogy SS-tiszt állt a háta mögött, amikor Kosztyának telefonált. Csend volt. Semmi nesz Vaszilevicsi felől. Letelepedtünk a tűzrakáshoz, amit a partizánok hagytak ott a közelben. "— Hát hol is van az a levél, meg a küldemény? — szólalt meg Kosztya. — Elrejtettem, mindjárt megkeresem. — Galja félrevonult, de gyorsan visszajött. Borítékot és zsineggel gondosan átkötött hosszúkás, durva vászonzacskót adott át Kosztyának. — No, megnézzük, mit küldött nekünk az a hires Begovcev — jegyezte meg csipkelődően Kosztya. Tudtam, hogy Kosztya nem nagyon bízott Begovcevben. Ez nem is volt meglepő, hisz Begovcev a csapatmozdulat előtt tért vissza Moszkvából és csak a hallottakból ismerte Begovcevet, akinek életrajza nem gerjesztett valamilyen nagy bizalmat személye iránt. Most azonban nem volt kedvem vitatkozni. Galjára gondoltam. Az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott. Mintha egy kicsit megnőtt, meg-, szépült volna. Kosztya kibontotta a zacskót: marokravaló közönséges babszem volt benne. — Nagyszerű, ilyen felderítő melŰj üzem a határ mentén {ČTKJ .— Nem messze a nyugati határtól, Tachov és Oldrichovo között épül a tachovi járás legnagyobb vzeme: a jablonecké! Plastimat vállalat melléküzeme. A gyárépítés mintegy hét évig tart, de az első munkacsarnokban már 1963-ban megkezdik a termelést. A modernül berendezett munkacsarnokban a határ mentén élő dolgozók ezrei kapnak munkaalkalmat, közöttük sok fiatal és nö. Az alapozó munkálatoknál most mindenekelőtt a nehéz földhányó gépeknek van a legnagyobb szerepük, mivel ezekkel a gépekkel a dolgozók mintegy 35 ezer négyzetméter föld területet helyeztek át és a közeli fo lyó elvezetése céljából mintegy 500 méter széles új medret létesítettek. A további 10 ezer négyzetméter földterületen még ebben az évben új garázsokat fognak építeni, amelyeket szerelőműhellyel, vízvezetékkel és teljes kanalizációval látnak el. 8. FOLYTATÁS lett nem halhatnak éhen a partizánok — jegyezte meg gúnyosan. — Bolondozik ez a Begovcev — duzzog Galja. — Vagy tízszer is elismételte: „Mint a szemed fényét őrizd ezeket a szemeket, nehogy egy is elvesszen." — Adj csak kendőt, Galja — szólt rá Kosztya. Galja leült és szétteregette a térdén a zsebkendőjét. Kosztya óvatosan kiszórta a zacskó tartalmát és végigtapogatta a zacskót. — Semmi egyéb. De még hátra van a levél. Petrusenko felnyitotta a borítékot és lassan olvasta: „Krisztusban testvéreimi Isten szolgája ír nektek, aki elhagyott benneteket. Jaj nekem, bűnösnek: nem a paradicsomkertbe, hanem a gyehenna tüzébe jutottam. De nem szól panaszszót szám, mert ez az Űr akarata. Földünk terményelt küldőm: tudjátok meg, nem konkoly, hanem az igazság kincse az, amit kezetekbe kaptok. Nem mindenki ismeri fel hamar, könnyen Isten igéit. De az írásban azt olvassátok: „Zörgessetek, és megnyittatik nektek. Feltárul előttetek az igazság ajtaja és bételtek véle." —• Rejtjel? — kérdem. — Nem, ez nem az én rejtjelem. — De nagy csalafinta őkelme 1 — bosszankodik Galja. — Ogy fogalmazta meg, hogy semmit sem ért belőle az ember? Miért? Azért, mert gyáva. Félt, nehogy leleplezzék, ha útközben elfognak. Lelkemre kötötte: „Ha elveszik a levelet, mondja, hogy egy öreg baptistától viszi a branjszki gyülekezetnek. A babszemeket meg feltétlenül szórja szét. Jegyezze meg: a babszemeknek és a levélnek nem szabad egyszerre idegen kézbe kerülniük." Kosztya már nem is hallgatja Gálját. — Mégsem bolond — mondja. — „Zörgessetek és megnyittatik nektek." Világos! Kosztya kezébe vesz egy babszemet és kettévágja két szabályos részre. Feszülten figyeljük, megízleljük a babszemet, lisztszerű anyagot tartalmaz. Kosztya megismétli a kísérletet, újra meg újra végigcsinálja, de semmi eredmény. — Hát igen nehéz fejtörővel kedveskedett nekünk az öreg — nézte Kosztya elgondolkozva a babszemeket. Mind egyforma, csak egyesek sötétbarnák, mások meg világosabbak. Száraz fenyogallyat dobok a »űzre. Fellobban a láng és Galja riadtan hátrahőköl. Néhány babszem a zsarátnok közé esik. Én meg Kosztya gyorsan benyúlunk a tűzbe és kihalászgatjufc a parázsból a babszemeket. — Ott van még egyl — ordítja Galja. Mozdulatlan maradt, mert félt, hogy kiszórja a babszemeket, azért csak Intett a tűz felé. Mi azonban semmit sem láttunk. Ekkor Galja gyorsan becsavarta a zsebkendőbe a szemet, föléje hajolt és hosszasan nézte, majd felkiáltott: — Nézzék, nézzék csakl Elolvadt ... Viasz volt! Valóban a sötétbarna babszem világossárga lett és könnyen szétmálik az ember ujjai között. Kbsztya óvatosan kettémetszi a babszemet. Belül kemény göngyöleggé sodort cigarettapapír, a legapróbb jelekkel teleírva. — Nagyítót! — szól Petrus^jiko. £n is szemügyre veszem. A nagyító lencséjén át kivehető a bal felső sarokban egy 8-as szám, tovább pedig teleírt számsorok. — Az én rejtjelem! — kiált fel örömében Petrusenko. Figyelmesen megvizsgáljuk az öszszes babszemet. Körülbelül minden ötödiket ügyesen viaszból ragasztották össze, belül a papírgöngyöleggel. Lélegzetvisszafojtva rendezgetjük a papirosokat Galja zsebkendőjén. Az utolsón a 28-as szám olvasható, de több szám hiányzik, bizonyára elégtek a babszemek a tűzben. — Diktálja, Alekszandr Nyikolajevics. A nagyítóval felszerelve olvasom az unalmas, semmitmondó számokat. Utána Kosztya előveszi zsebéből a feljegyzéseit és nekilát a rejtjeles írás megfejtéséhez. Vagy negyven perc múlva előttünk fekszenek Begovcev jelentésének töredékei: „ ... majd végre letelepedtem ugyanabban az Osztrogban, a helyi katolikus papnál. Itt szándékozom -'feltölteni a telet. ... A Gestapót nagyon érdekli Repkin szlovák tiszt. Kezükbe került Repkin levele, amelyben kapcsolatot teremtett a belorusz partizánokkal. A Gestapo jól megszervezett, szovjet irányzatú szlovák illegális mozgalom irányítójának tartja öt. Intézkedtek Repkin kézrekerítésére, eddig azonban meddő volt minden igyekezetük. A magam részéről Igyekszem kapcsolatot teremteni Repkinnel. Nagyon óvatosan, nehogy elriasszam. ... Vinnyica mellett az erdőben van Hitler főhadiszállása. Összejöttek itt az összes magasrangú katonai vezetők: a sztálingrádi kérdésről tárgyaltak. Zeipler tábornok, azt hiszem a szárazföldi csapatok vezérkari főnöke (majd még pontosan megtudom), szeptemberben Sztálingrád közelében járt. Jelentését alapul vették az értekezleten. Kijelentette: az oroszoknak már nincsenek harci tartalékaik, fő erejük kimerült a nyári harcokban. Hitler ezekkel a szavakkal fejezte be a tanácskozást: „Ideje végezni ezzel a várossal, mely pusztító tűzfészekké vált. A hatodik hadsereg parancsnokságát féleiössé tették Sztálingrád elfoglalásáért... ... két komoly megbízott érkezett. Himmler személyesen jelölte meg a feladatukat. A szlovák hadosztályhoz tartanak. Útvonaluk Vinnyica—Mozir. November 18-án vagy 20-án Indulnak autón. Megbízatásuk: a feltételezett földalatti mozgalom és Rep-' kin leleplezése a szlovák hadosztályban. További megbízatásuk: „Tanulmányozzák a mikróbákať'l Bocsássanak meg, ez az önök alakulaténak a fedőneve. Bizonyára azért, mert a mikrobák gyorsan szaporodnak." Amikor ezt Kosztya lediktálta, egy pillanatig elgondolkozott és rám nézett. Azután folytatta: „...Gáljával elégedett vagyok: okos, állhatatos, eléggé tapasztalt teremtés, minden ruha jól áll rajta. Túlzott érzelmessége kissé idegesítő, de idővel ez is megváltozik. Ügyesen, óvatosan, igazi felderítőhöz méltó tapintattal keresett és talált meg engem. Galja visszatérése önökhöz — ez lesz az ö államvizsgája." Utasításokat várok Begovcev." (Folytatása következik) (Fordította: LORINCZ LÁSZLÓ) k u l r u r A borátság hónoojánok e/ső hangversenye \HÓNAP CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI KERETÉN BELÜL RENDEZETT S BRATISLAVAI HANGVERSENY-SOROZAT &ELSŰ ESTJE ÉRDEKES ŰJ SZÍNEKKEL, S GAZDAGÍTOTTA ZENEI ÉLETÜNKET. S § A tartalmas estét Prokofjev „Romeo és S Júlia" szvitje nyitotta meg. Ladislav ^Slovák karmesteri pálcája alatt eleven i színekben ragyogott fel a gyönyörű Pro^ kofjev zene, amely érdekes módon moS dern köntösében is vissza-visszatér a ro\mantikus érzelemvilághoz. Áradó dallafcmaival néha szinte úgy hat, mint valami ^különleges „modern'' Csajkovszkij mukzstka. A drámai konfliktusok feszültsége, ^a szerelmi jelenetek tartózkodó, de mé^lyen bensőséges lírája, Prokofjev balett^zenéjének tisztult szépsége minden hall^gató szívét megnyeri. ^ Ezután Rahmanylnov a-moll „Rapszóidiáját* hallottuk. A mü alapja Paganini ^ a-moll hegedű-capricciója. Rahmanyinov ^ 24 variációból álló nagyszabású ciklust ji épít fel erre a témára. ^ A % zongoraszólót egy fiatal szovjet ä zongoraművész, Jurlj Ajrapetyjan adta % elő. ISzületett lerevanban 1933-ban). fc A fiatal művész leült a zongorához és ^már az első taktusok után éreztük: S vérbeli művész szól hozzánk, akinek a \muzsika világa valóban otthona. Tolmá8csoZásáöan megvan az a bizonyos ^ „többlet", ami a zene mondanivalóját S izgalmasan érdekessé teszi. Játékában fér^fias erők feszülnek, lírája fanyar, kissé i fájdalmas alaphangjával szívhezszóló. \ Produkciójának nagy erénye volt, hogy >5gazdagon érvényesítette a Rahmanyinov ^ muzsika „hangversenyszerűségét": a széi les lendületei, virtuóz csillogást, a lük\ tető ritmusokat, anélkül, hogy ezt a mű § szenvedélyes, nyugtalan pátosza, az ér^zelmt tónus kifejező ereje megsínylette i volna. A zenekarnak nem volt könnyű ^ helyzete, és néhol zökkenőkkel követte ^ a szólista száguldását. \ A műsor második jelében rendkívül ^érdekes bemutató: Georg •Visziljevics JSzvlrldov „Patetikus oratóriuma" került \ előadásra. A Lenin-díjjal kitüntetett mü \ Majakovszkij forradalmi verseinek zenei ^kifejezése. Keményvágású, drámai lenidületü muzsika, zenekari színei ts erő5 sek, kemények. A mondanivaló tartalmi S súlyából és sűrűségéből következik, hogy ^ Szviridov gyakran szinte nyers erővel i fejezi kl magát. Muzsikája gerincét ^ őszinte, nagy érzések alkotják, minden fc hangját igaz átélés f üti át, s éppen fezért meggyőző és magával ragadó. $ Szviridov rendkívül érdekes, nagyhatású § hangot üt meg akkor, amikor a felfokozott pátosz lobogásában egyszerre mint-egy kilép a zenéből és szavalásba vagy b talán helyesebben: szónoki beszédbe S csap át. 1 Jnrij Ajrapetyjan, véaz megköszöni szovjet zongoramfia közönség tapsát. (J. Herec felvétele) A bariton- és szopránszólót Bohuš Hanák és Nina Hazuchová, a bratislavai Nemzeti Színház két szólistája énekelte. Hanák előadását a mü szellemének megfelelően drámai erő és hősi lendület hatotta át. Nina Hazuchova egyetlen rövid szfflórészével finoman és ízlésesen illeszkedett a szöveg hangulatához. A Szlovák Filharmónia énekkara az előadás méltó közreműködője volt. A zenekar Ladislav Slovák vezetésével a különleges kompozíció 'megértő közvetítőjének bizonyult. Az etoadás egészét a szó jó értelmében valóban hatásosnak nevezhetjük, esak a masszív tuttik voltak helyenként túlméretezettek. Nem vitás, hogy Majakovszkij gyújtó forradalmi verseinek monumentális zenei ábrázolása nem tűrne tompított hangvételt, de a terem „hangfelvevő" képességéhez hajlékonyabban alkalmazott hangerő f és ez Bohuš Hanák egyébként kitűnő előadására is vonatkozik) nem csökkentette volna a hatást, ellenkezőleg, az előadás Javára szolgált volna. A közönség érdekes hangver senyéiménnyel távozott. HAVAS MÁRTA A „HÍD" sikere i Gondos szervezés és'hetekig tartó fc készülődés után a Dunajská Stredán ^működő „Híd" nevű irodalmi színpad ^Zászlónk vörös, mint a láng címmel ^a helyi üzemi klub nagytermében no^vember 23-án tartotta első bemutatkozását. A nagy érdeklődéssel várt, gégész estét betöltő kétrészes műsor ä első felében hazai magyar, szlovák i és cseh, valamint szovjet és más kül^ földi szerzők verselt, második felében ^Barta Lajos: Tavaszi mámor című ^ egyfervonásos drámáját mutatták be. ^A technika modern eszközeinek felhasználásával előadott műsor — a ^ kezdeti nehézségből "eredő fogyaté^ kosságok ellenére — szép és érdekes i volt, sok tanulsággal szolgált, lekö^ tötte a nagyszámú közönség figyel| mét. § A Híd egyidőben alakult a Csallé^ közi Színház nevet viselő állandó jelszínjátszó csomindkét esetnagyon életképes § kezdeményezésről van szó, amelyet S csak üdvözölni lehet... A magyarlakta vidékeken elsőként megalakult ^ irodalmi színpad hivatásának a szín^pad nyújtotta eszközök segítségével hazai és a világirodalom terjesztését és megszerettetését tartja. A jó ^ szándék, a helyes elképzelés már első ^ bemutatkozásuk alkalmával kifejeizésre jutott. ^ A Csehszlovákia Kommunista Pártja ^ megalapításának 40. évfordulója, va^ lamlnt a Szovjetunió Kommunista ^ Pártjának XXII. kóngresszusa jegyéiben szerkesztett műsoron azok közül ^ á hazai és külföldi költők közül mu^ tattak be néhányat, akik műveikkel S a pártnak és a munkásmozgalomnak állítottak emléket. A sort Sztyepan Scsipacsov: A programtervezet margójára című szép és ^ nagyon aktuális verse nyitotta meg. ^Aztán a munkásmozgalom harcát és ^ győzelmét, a testvériséget és békét ^megéneklő versek következtek. Az ^összefüggő, gondolati egységet képéért nsQ'/pállítá<?t háhnnípllp.nps ps héijző összeállítást háborúellenes és bé^kevédő szándékunkat kifejező versek ^ zárták be. | $ szavalók A verses-zenés összeállítás során a és szavalókórusok mintegy KARLOVY VARYBAN van hazánk egyetlen olyan kerámiai középiskolája, ahol a porcelángyártás titkaival ismerkednek a diákok. Az iskola négyéves és szakképzettséggel végződik. Képünkön: az iskola dekorációs részlege, ahol az utolsó évfolyambeliek „csinosítják" a világhírű nseh porcelánt. IJ- Dezor.t - CTK — felv.) — . harminc verset tolmácsoltak. Jogosan $ mondhatná bárki: ennyi azonos ^tárgyú vers egymást követve sok, ^a műsort unalmassá teszi... Néhány ^májusi tematikájú vers valóban elmaradhatott volna. Ennek ellenére a műsor így sem volt unalmas. A hallgatóság az egész összeállítást feszülten figyelte, a műsorszámokat vastapssal jutalmazta ... Kétségtelen, hogy a feszült figyelem felkeltésében nagy része volt a modern technika eszközeinek és az ügyes színpadképnek. A színpad hátterét ugyanis egy hatalmas nyitott könyv képezte, melynek egyik oldalára a bemutatásra kerülő szerző nevét ós műve címét, másik oldalára a vers mondanivalóját illusztráló filmet vetítették. A kulisszák mögött megszólalt a magnetofon, kifejezően használták a fényhatásokat. A színpadkép és a rendezés tehát határozottan ügyes és újszerű volt; vidéken még alig látott megoldásokat alkalmaztak ... Ennek ellenére — bár közrejátszott benne — a közönség részéről megnyilvánult feszült figyelem és érdeklődés nem a technikai ügyességnek, hanem a szép verseknek és szép előadásoknak szólt. Véleményünk szerint a műsor elsősorban azért emelkedett messze a műkedvelő szint fölé és nyújtott maradandót, mert a szereplőknek az egyhangúság és az unalom veszélye nélkül sikerült tekintélyes mennyiségű verset egymást kiegészítve, törés nélkül, lendületesen tolmácsolniok. Nehezet vállaltak, a Híd azonban kiállta a próbát: az irodalmi színpad teljesítette feladatát. Elismerés érte mind a rendezőt, mind a szereplőket. Szép, hogy egy hagyományok és tapasztalat nélkül induló együttes már első fellépése alkalmával ilyen jelentős sikert aratott. Bár műkedvelő mozgalmunknak e fiatal és úttörő hajtásáról inkább csak jót illenők mondani — nem hallgathatjuk el műsoruk néhány fogyatékosságát sem. Az első részben — mint már említettük — a kevesebb több lett volna. „Szépséghibának" tekintjük a műsor második részét. Véleményünk szerint Barta Lcjo3: Tavaszi mámor című drámája ma időszerűtlen ós főként vógkicsengéséért nem illett az egészen mást mondó és sugalló műsor első részéhez... E fogyatékosságok többnyire a kezdés nehézségéből eredtek és csak keveset vonnak le az irodalmi színpad sikeréből. A Híd űj módszerrel próbálkozik, jó .elképzelést igyekszik megvalósítani. Munkájának örülünk, új műsorét érdeklődéssel várjuk. BALÁZS BÉLA CJJ SZÖ 399 * 1961. november 30.