Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-28 / 330. szám, kedd

Higgyünk saját erőnkben, fogadjunk szívesen mindent, ami új Moszkva (CTK) — A moszkvai Pravda három és fél oldalon közölte annak a beszédnek teljes szövegét, amelyet N. Sz. Hruscsov Celinográdban, a kazahsztáni mezőgazdasági dolgozók értekezletén mondott. Hruscsov elvtárs — éppúgy mint a taskenti értekezleten — a részleteket, a köztársaság növénytermesztése és álllattenyésztési termelése terén fennálló helyzetet elemezte, s rámutatott arra, mi a teendő, hogy KaHruscsov elvtárs beszéde a celinográdi mezőgazdasági értekezleten zahsztán a legközelebbi években több mint 2 milliárd pud szemesgabonát, tehát olyan mennyiséget termeszthessen, amilyet az egész Szovjetunió területén termesztettek az 1952—1953.-as években. Hruscsov elvtárs beszédéből a szocialista mezőgazdaság számára általános érvényű részleteket közlünk: A mezőgazdasági termelést szervezési és politikai ügynek kell tekintenünk A kommunizmus építésének eddig legfontosabb szakasza az a küzdelem, amelyet a mezőgazdaság fellendítéséért folytatunk. Ez nemcsak arányaiban példátlan gazdasági feladat, hanem egyben pártunk egész szervezési, politikai és ideológiai munkájának fontos alkotórésze. Akadnak még hazánkban olyan dolgozók is, akik Igy vélekednek: Szemestermények? Milyen kapcsolatban állnak az ideológiával és a politikával? Igen, elvtársak, a gabona, a kukorica, a hús és a tea legközvetlenebb kapcsolatban van a politikával. Miért tartja a világ valamennyi nemzete a szovjet társadalmi rendszert a leghaladóbb rendszernek? 0 Azért, mert eszmei alapja a legforradalmibb elmélet — a marxizmusleninizmus, amely elítéli az embernek ember által való kizsákmányolását. # Azért, mert a szovjetrendszer igazi szabadságot biztosít a népnek, ielkesíti a dolgozó embert, aki maga dönt sorsáról, aki az új élet építője. 9 Azért, mert a szovjetrendszer megteremti a termelőerők és a társadalom fejlődésének legkedvezőbb feltételeit. 0 Azért, mert célunk és legközelebbi gyakorlati feladatunk az emberek anyagi javai bőségének létrehozása. Hazánk dolgozói mindennap, minden órában szemtanúi életszínvonalunk emelkedésének és annak, miként változik életiik egyre gazdagabbá, s hogyan teljesednek egyre teljesebben kulturális és szellemi igényeink. Nem elegendő, ha a kommunisták és a funkcionáriusok csak hívei a marxizmus-leninizmusnak. Meg kell tennni minden tőIQk telhetőt az anyagi javak egyre nagyobbmérvfi előállítására, ami a most megvitatott esetben a gabona, bús, tej, gyapjú és egyéb mezőgazdasági termékek termelésének növekedését jelenti. Ilyen előrehaladás nélkül nem létezhet sem szocializmus, sem kommunizmus. Tökéletesítsük minden módon a szovhozok irányítását Ismét fontolóra kell vennünk és le kell egyszerűsítenünk a szovhozok irányításának rendszerét, amely nehézkes, bizonyos részeiben bürokratikus és így nem felel meg a szovhozok irányításával kapcsolatos szükségleteknek. Gondoskodnunk kell arról, hogy ne az irányítás szakaszán dolgozzon több ember, hanem a termelésben. Melyik szakaszon dől el a termelés növelése? A szovhozokban, a termelésben a brigádokban. Ott termelik a gabonát, a tejet, a húst és a gyapjút. Ha tapasztalt igazgatókat és szakembereket állítunk a szovhozok élére, akkor a tröszt valamennyi dolgozója nyugodtan üdülni mehetne valamelyik gyógyfürdőbe, ez semmiképpen sem volna kedvezőtlen hatással a szovhozok tevékenységére. A szovhozok továbbra is húst és egyéb termékeket termelnének. Ha pedig a trösztök megszűnése érintene valakit, ezek csakis a szovhozok igazgatói volnának. Ez esetben ugyanis már senki sem tarthatja őket távol a termeléstől és meglesz minden lehetőségük a gazdaság nyugodt irányítására. Nem állítom, hogy azonnal fel kell számolni a trösztöket, de ezt nyilvánvalóan meg kell tenni. Említést szeretnék tenni a kísérleti mintagazdaságokról és a kísérleti állomásokról is. Magától értetődő, hogy nem állíthatjuk őket egy szintre az irányító apparátussal. Azonban számításba kell vennünk őket a mezőgazdaság irányításának átszervezése folyamán. A mezőgazdaság irányításának eddigi rendszere ugyanis nem teszi lehetővé annak pontos megállapítását, ki és miért felelős. Ügy vélem helyes lesz, ha a jövőben is megmaradnak a szovhozok területi irányító szervei, azonban fontolóra kell vennünk összetételük előnyösebbé tételét. Minden bizonynyal előnyös lesz, ha ezek a területi szervek az egyes termelési ágazatoknak megfelően szakképzett felügyelőkkel rendelkeznek. Ami a trösztöket illeti — azokat az önök feltételei között bürokratikus közbeeső szerveknek kell tekinteni, amelyek talán csak azért léteznek, hogy könnyebb legyen a járási pártbizottságok funkcionáriusainak élete. E pillanatban nincs tudomásom a szovhozok Irányításának valamilyen pontos sémájáról. Mindent alaposan meg kell fontolnunk s azután jóvákell hagyni a helyes határozatokat. Használjuk ki a termelés növelésének tartalékait Fel szeretném szólítani a szovhozokban dolgozó (szakembereket, a szovhozok vezető dolgozóit, de minden dolgozót ls, hogy növeljék a búza, a rozs és a kukorica termesztését. Azok az agronőmusok, akik ezeket a termékeket nem honosítják meg, nem értenek hozzájuk sohasem, sajátítják el, hogyan kell elérni a bő terméseket, s megbuknak „agrotechnikai érettségi vizsgájukon". Mi csak örülni fogunk, ha nem lesznek ilyen szakembereink. Mindenkinek hinnie kell saját erejében és különösen fontos, hogy szívvellélekkel fogadjon mindent, ami új, ami a kommu,lista építőmunka és a gazdaságfejlesztés gyakorlatában születik. Ha eddig páratlan cselekedetekre voltunk képesek a harcban és a munkában, megtanuljuk azt is, miként érhetjük el a legértékesebb termékek nagy hozamait, hogyan termeljünk annyi gabonát és egyéb terméket, amennyire szüksége van népünknek. Mindezt bebizonyíthatjuk és be Is bizonyítjuk. Ha önök, mint vezető dolgozók kellő hozzáértéssel foglalkoznak ma|d az említett termékekkel és ismereteikre a többieket ls megtanítják, akkor siker koronázza munkáíukat. Önöknek nagyon igényeseknek kell lenniük saját magukkal és azokkal szemben is, akiknek konkrét termelési feladatokat kell teljesíteniük. A legfontosabb azonban, bonv segítsenek az embereknek. Most csak az a funkcionárius áll kötelességei teljesítésének magaslatán. aki kellőképpen meg tudia szervezni az embereket és lelkesíteni tud ja őket a haladó irányzatú munkamódszerek érvényrejuttatására. Aki ehhez nem ért, nem lendítheti fel a gazdaságot, ne<m birkózhat meg az új, nagyszabású feladatokkal sem. jelenleg elsősorban a földek termékenységét kell növelnünk. Abba kell hagvnunk a monokultúrán alapuló gazdálkodást, nem vethetjük be évek hosszú során át búzával ugyanazokat a földeket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor számolnunk kell a talaj termőképességének csökkenésével, mert a gaz elburjánzlk a földeken. Ezért meg kell honosítanunk a növénytermesztés helyes rendszerét és bátran be kell vezetnünk a kapásvetésforgókat. Értekezletünkön többen beszéltek a szocialista kötelezettségvállalásról. Lelkesedésüket konkrétan, reális irányszámmal kell alátámasztaniuk az arra vonatkozó adatokkal, hogy a földek 100 hektárjaként milyen terméshozamot érhetnek el, mennyi húst termelhetnek. Ez minden mezőgazdasági dolgozó döntő fontosságú próbaköve. A hangzatos beszéd és a Lelkesedés senkit sem laktathat jól. Adjatok hektáronként 20 mázsa szemesgabonát — ez legyen a lelkesedés első foka, és a szántóföldek 100 hektárjaként 75 mázsa húst — ez legyen a lelkesedés második foka. Örömmel hallgattuk mindazt, amit az emberek itt munkájukról elmondottak. Mi teszi lehetővé, hogy oly elmésen irányítják a gazdaságot? Tudásuk, szorgalmas munkájuk és az emberek körében gondosan, türelmesen kifejtett tevékenységük. Az emberek irányítása nem jelenti azt, hogy kiabálni kell rájuk. Kiabálással még senki sem ért el célt. Még az állatok is azt szeretik, ha jóindulattal vagyunk hozzájuk. Ha ordítozunk a lóra, Idegeskedik, remeg, néha megbokrosodik, elszakítja a gyeplőt és nekimegy a kapunak. A vezető dolgozó legfontosabb feladata, hogy ügyesen, helyesen szervezze meg az embereket és segítsen nekik. A kommunizmus felé vezető út hossza attól függ, milyen útvonalat tűzünk ki — helyeset vagy helytelent, s e téren igen sok függ önöktől, kommunista elvtársak. Miért sikerült Dvoreckij elvtársnak hektáronként 20 mázsa szemesgabona betakarítása, míg mások e mennyiségnek csak a felét, vagy kétharmadával kevesebbet takarítottak be Mivel magyarázzuk ezt? Csakis az emberek körében végzett munka különböző színvonalával. Erre másként nem is adhatunk magyarázatot. Amikor ide utaztam önökhöz — Kazahsztánba — a burzsoá sajtó azt találgatta, mi történik tulajdonképpen a Szovjetunióban, miért ment Hruscsov ismét a távoli sztyeppéken levő szűzföldekre. Egyes közgazdászok oly messze mentek, hogy a szűzföldek termővétételének csődjéről beszéltek. Ezek a gondterhes közgazdászok már régen „megjósolták", hogy sohasem térül meg az a soksok pénz, amit a szovjet kormány a szűzföldek termővétételére fordít. Ezek a szakemberek azonban saját magukat hozták szégyenbe. Ha áz említett kérdést tisztára kereskedelmi szempontból ítéljük meg, megállapíthatjuk, hogy a szűzföldek megmunkálására fordított eszközök már régen, éspedig kamatostól megtérültek. A szűzföldekről betakarított szemestermékek pudjainak milliárdjai bebizonyították a szűztalaj adta óriási lehetőségeket. Magnemesítés nélkül el sem képzelhető a növénytermesztés bő hozamainak biztosítása. A gabonatermesztés sem juthat jelentősebben előre magnemesítés nélkül. A kultúrált gazdálkodás egyik ismertetőjele a jó vetőmag. Drága elvtársak, a párt megtisztelő feladatot bízott önökre. Az önök kezében van a gabona- és húsprobléma megoldásának kulcsa. Mi kommunisták, szovjet emberek új utakat nyitottunk meg nemcsak hazánk előtt, hanem az egész emberiség előtt is. Meg kell mutatnunk — az ipar, a tudomány s a kultúra fejlesztése terén ezt már be is bizonyítottuk —, hogy a mezőgazdaság szakaszán is túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Mi nagyobbfokú munkatermelékenységet biztosíthatunk és biztosítunk is, mint azt a tőkés mezőgazdaságban tehetik. A kukorica — az állattenyésztési termelés alapja Elvtársak! Addig, amíg meg nem barátkoznak a kukoricával, nem adhatnak lendületet az állattenyésztési termelésnek. Az állattenyésztési termelés fellendítéséhez elsősorban takarmányra van szükségünk. És melyik termény segíthet a legjobban e jelentős feladat megoldásában, melyik adja meg a ráfordított munka legnagyobb ellenértékét? A kukorica. Ha önök nem fognak hozzá termesztéséhez s nem barátkoznak meg vele, akkor hiábavaló szófecsérlés mindaz, amit a szántóföldek 100 hektárjakénti 75 mázsa hús termeléséről beszélek. Földünkön sohasem történtek és nem is történnek csodák. A növénytermesztés kultúrált voltának és a mezőgazdasági vezetés színvonalának legjobb mérőfoka az a képességük lesz, hogy értenek a nagy kukoricahozamok betakarításához és hektáronként 350—400 métermázsa zöldanyagot nyerhetnek. A kukoricával kiválóan termelhető a takarmánybab, amelyet szemesen és silóanyagként termeszthetünk, illetve takaríthatunk be. A csöves silókukorica 250 mázsás termés esetében 50 mázsa takarmányegységet és 350 kg fehérjét alkot. A silőzásra termesztett takarmánybab hektáronkénti 250 mázsás hozam 40 mázsa takarmányegységet, de 525 kg fehérjét ad. Nyilvánvaló tehát, hogy igen előnyös volna a kukorica, a takarmánybab és a szecska együttes silőzása. Ezt természetesen ki kell próbálni és az eredményt ki kell számítani. Az űj gépek is hozzájárulhatnak a termelékenység növeléséhez A gépesítés a mezőgazdasági termelés további fellendítésének egyik döntő fontosságú feltétele. Nemrég ellátogattam a gabonatermelési intézetbe, ahol szakemberekkel és gépszerkesztőkkel együtt megtekintettem több aratógépet. Megmutattak nekünk 6 és 10 méter fogásszélességű aratógépeket. Ismertették velem ezeknek az aratőgépeknek a munkaképességét. A kísérleteket egy szovhoz két termelési szakaszán hajtották végre. Az egyik szakaszt új gépekkel látták el, a másik pedig az eddig alkalmazott aratógépekkel végzett teendőit. A megállapított eredmény a következő volt. Az ugyanolyan területen végzett aratáshoz használt új gépeket 14 dolgozó, a régi gépeket 28 dolgozó irányította, az aratás az első esetben 13 napig, a második esetben pedig 21 napig tartott. Az űj aratógépekkel minden dolgozó átlag 207 hektárról, az eddig használt gépekkel pedig csak 46 hektárról takarította be a gabonát. Magától értetődő tehát, hogy az új, komplex aratógép lehetővé teszi a munkatermelékenység lényeges növelését. Egyes gazdaságokban lelkiismeretlenül bánnak a gépekkel. Télen is kinn hagyják őket a földeken, nem tartják tisztán és nem javítják meg. Ezt természetesen nem tűrhetjük. Nyilvánvaló, hogy meg kell állapítanunk az erre vonatkozó elveket és a gépekről gondoskodó emberek anyagi felelősségét is. Előfordulhat, hogy az állami tulajdonban levő gépek megrongálásáért* s elpusztításáért a büntetőtörvény értelmében kell a hanyag dolgozókat felelősségre vonnunk. A szovhozok bérpolitikája Llhobaba elvtárs említést tett a traktorosok és a gépkocsivezetők béréről. Az értekezleten többen beszéltek a fejőnők és más szovhozdolgozók fizetéséről. Ez aránylag nagyon fontos kérdés és nem minden szónoknak „van ideje" arra, hogy választ adjon rá a gyűléseken. Rendszerint azt mondják: „A kérdésekre később válaszolok". Ez olyankor történik, amikor egyes szónokok nem tartják helyesnek, hogy válaszoljanak a kérdésekre. A szónok ugyanis gyakran előre tudja, hogy a jelenlevők nem fogadnák tapssal válaszát. Én azonban ennek ellenére is választ adok erre a kérdésre. Természetesen sokkal kellemesebb volna, ha a következőt mondhatnám önöknek: Elégtelenek a traktorosok bérei? Miért nem mondták ezt nekem előbb? Erről semmit sem tudtam. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Mi már régóta tudjuk, hogy annál jobb a dolgozónak, minél nagyobb a bére. A bérek színvonalának azonban kellő arányban kell lennie a munkatermelékenység segítségével elért anyagi termelés színvonalával. A munkatermelékenység ütemének mindig gyorsabbnak kell lenni a béremelkedés üteménél. Ezt pedig tudatosítania kell minden kommunistának, valamennyi szovjet embernek. A bérkérdést állami szempontból tekintjük fontos kérdésnek. A bérek színvonala teljes mértékben a termeléstől és a társadalom munkájának termelékenységétől függ. Annak ellenére, hogy 1953 óta növeltük az élelmiszerek előállítását, hazánkban még sincs elegendő hús és tej. Miért volt ez lehetséges? Azért, mert emelkedett a munkások és alkalmazottak bére, a kolhoztagok jövedelme. Ha pedig most ismét magasabbra emelnénk a béreket s növelnénk a béralapot, úgy az nagyobb volna az árualapnál. Akkor mi történne? Mindenkinek sok pénze volna, de a boltban nem vásárolhatna sem húst, sem tejet, mert az élelmiszerek gyártása még kevésbé tarthat; na lépést a lakosság vásárlóképességével. Az ilyen helyzetből csak az üzérkedők húznának hasznot. Önök a traktorosok és más mezőgazdasági dolgozók béréről beszélnek. Nézzük azonban az orvosokat, akik betegség esetén gyógykezelik önöket. Kisebb a fizetésük, mint a traktorosoké. Hát a tanítók, akik gyermekeiket oktatják? Nekik sincs nagyobb fizetésük, mint ä traktorosoknak. Elvtársak, nem gondolhatunk csak magunkra. Minden téren megfontoltan, az állam érdekeinek figyelembevételével kell cselekednünk. Ez magától értetődően nem jelenti azt, hogy semmin sem kell változtatni. Nem. Vitassák meg az ügyet, hagyjanak jóvá intézkedéseket, mi pedig megtárgyaljuk őket és ha szükséges, helyrehozzuk azt, amit helyre kell hoznunk. Önök itt azt is elmondották, bogy a szovhozok fejőnői is keveset keresnek. Ezt is felül kell vizsgálni és át kell tanulmányozni. Ami azonban a fejőnők munkaszervezését illeti, azt javasolnám, az eddiginél bátrabban térjenek át a gépi fejésre. Ha ezt megteszik, nagyobb lesz a fejőnfik bére is. A farmok gépesítése — ez az az út, amelyen haladnunk kell. Ez az út a munkatermelékenység növeléséhez, a bérek emelkedéséhez vezet. Elvtársak, ez az út a leghelyesebb, leghamarabb vezet célhoz. Szerfölött fontos a szűzföldeken létesült szovhozok további villamosítása is. Már eddig is sokat tettünk ennek érdekében. Ezt az értekezlet résztvevői is hangsúlyozták. Egyre nagyobb a villamos áram fogyasztása, de termelése is. Most pedig arról van szó, hogy a villamos vezetéktől igen távol eső szovhozok saját, elegendő teljesítőképességű mozgó villanytelepekkel rendelkezzenek. Ha hazai iparunk nem biztosíthat ele-; gendő ilyen mozgó villanytelepet^ Csehszlovákiában is rendelhetünk. Ezt pedig okvetlenül meg kell tennünk,mert villamosítás nélkül nem gépesít-t hetjük a szovhozokat. Néhány szóval említést szeretnék tenni a vidéki építészetről is. Több szovhozban ahová ellátogat tam, mint ez a terem oly magas sertésistállókat láttam. Mire jó ez, hu teljesen fölösleges? Lehet, hogy valakinek úgy tetszik, ha az Istállókat és sertésistállőkat különböző szépművészeti és egyéb díszítésekkel látják el. Számítsák ki, hogy ez esetben milyen sokba kerül egy-egy sertésistálló felépítése? Egyszerű, olcsó gazdasági épületeket kell építeni és elegendő, ha csak 10—15 évig megfelelnek céljuknak. Később tartósabb épületeket építünk helyettük. Most azonban az a fontos, hogy időt nyerjünk, és minél gyorsabban növelhessük a hústermelést. Az értekezleten sokat beszéltek a tudományos intézetek munkájáról. Egy nemrég jóváhagyott határozat értelmében a tudományos intézeteknek a gondjaikra bízott földekről éppúgy, mint a szovhozoknak bizonyos termékmennyiséget kell ez államnak átadniuk. Önök azt mondják, hogy ez helyes. Egyes tudományos intézetek igazgatóinak azonban más a véleményük. Majd úgy vélekednek, hogy az említett határozat akadályozza a tudományos munkát és hátrányos a tudományos kísérleti tevé-i kenységre. Ezzel kapcsolatosan bi-; zonyos tényekre szeretnék rámutatni. Mindnyájan ismerjük a kosztromai területen levő karavajevszki mezőgazdasági intézetet, ahol több olyan szakember dolgozik, akik nevét an-. nak idején az egész országban ismerték. Nincs ellenük semmi kifogásom. Kérdezzük meg azonban mennyi egy liter tej termelési ára e mezőgazdasági intézet gazdaságában? Húsz kopek új pénzben. Teljesen jogos tehát az a kérdés, milyen az a tudományos munka és kinek kell, ha a termelés ott drágább, mint a szovhozokban? Tudös elvtársaki Mi nagyra értékeljük a tudományt, de arra kérjilk önöket, értékeljék saját magukat és tartsák tiszteletben rendszerüuket. A kísérletezést természetesen nem nélkülözhetjük, és ezért bizonyos földterületet kell kísérletezési célokra rendelkezésükre bocsátani. Ha önök sok tízezer hektárnyi területtel rendelkeznek, végezzék a kísérleteket 15—20 hektáron. Ha az egész területet rosszul használnák fel, ez rácáfolna, hogy tudományos ninnkát végeznek. Ezt természetesen nem tűrhetjük. önöknek le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket. Pártunk támogatja és mindig támogatni is fogja a tudomány újítóit. Karoljunk fel mindent, ami új és haladó Hazánk minden dolgozóját arra kel! vezetnünk, bogy elsajátítsák az új, a haladó irányzatú munkamódszereket, és ebben a tekintetben valóban nagy igényiteknek kell lennünk. Az aki nem hajlandó tanulmányozni mindazt ami új, nem lehet alkalmas a gazdaság irányítására, így az élet maga veti ki nyergéből. Az értékes tapasztalatokat minden alkalmas módszerrel népszerűsítenünk kell. Ogy véljük, hogy a nagy termáihozamokat biztosító termékeket művészi kivitelű, magyarázó szöveggel kiegészített falragaszokkal kell népszerűsítenünk. E munkában Íróinknak ls részt kell venniük. Azóta már sok év telt el. Most a kommunizmust építjük és más kulturális életünk színvonala. Elvtársak nekünk is ihletre, jő szóra van szükségünk s nem nélkülözhetjük a megtelelő felhívásokat sem. Támogatnunk kell a becsületes, haladó szellemű embereket, le kell lepleznünk a léhűtőket s mindazokat, akik akadályoznak bennünket előrehaladásunkban A verseknek és meséknek az legyen a céljuk, hogy segítsenek az embereknek nagyszerű, magasztos tevékenységükben — a kommunizmus építésében. Döntő fontosságot kell tulajdonítanunk a káderekkel végzett munkának is. Kt jók az emberek és azért jöttek ide, mert a szívük szavára hallgattak. A járási és a kerületi pártbizottságok kötelessége, bogy segítsék ezeket az embereket. Mi semmiképpen sem térhetünk rá a káderek tömeges leváltásának tévűtjára. Ha önök erre a tévútra térnének, aláássák a szovhozokat. Magától értetődő azonban, hogy le kell váltani azokat a vezető funkcionáriusokat, akik tehetségtelenek. Ismétlem azonban, hogy legfontosabb az emberek nevelése. Meggyőződésem. hogy e téren nincs reménytelen eset. Foglalkozni kell az emberekkel, s meglátják mi mindenre képes az olyan ember, aki hibát követett el, de minden módon Iparkodik hibája helyrehozására. Igen sok szervezési munka vár reánk. Önöknek számos konferencián és szemi nárlumon kell részt venniük. Ezért eszükbe szeretném futtatni V. I. Lenin azon utasítását, ne változtassuk a kongresszusokat és konferenciákat olyan szervekké, ahol meddő vitákat folytatnak, hanem legyenek olyan szervek, amelyek felülvizsgálják a gazdasági eredményeket és ahol valóban megtanulhatjuk miként építsük ki hazánk gazdaságát. 0] SZÖ 4 * 1981. november 28. \