Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-25 / 327. szám, szombat

Hruscsov és Kekkonen találkozója Novoszibirszk (CTK) — Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken Novoszibirszkban találkozott Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel. Amarikai diákok a Fehér Ház előtt tüntettek Washington (CTK) — Az AP sajtóiroda Jelenti, csütörtökön amerikai főiskolai diákok tüntettek a Fehér Ház előtt a tervezett légköri nukleáris kísérletek ellen. A diákok tiltakozó levelet adtak át Kennedy elnöknek. 90 Iráni hazafi néz szembe a halállal Párizs (CTK) — Az Humanlté Jelentette, hogy Iránban, Isfahanban 90 munkást és értelmiségit tartóztattak le, akiket a közeljövőben hadbíróság elé állítanak. A letartózta' tottakat azzal vádolják, hogy tagjai voltak a betiltott Tudeh-pártnak és februárban részt vettek az isfahani munkások sztrájkjában, a parlamenti választásokon pedig a „Nemzeti Frontot" támogatták és illegális röpiratokat adtak kl. Az Humanlté felhívja a figyelmet, hogy halál fenyegeti a letartóztatott iráni hazafiakat. A világ minden haladó erejének követelnie kell az iráni hazafiak elleni rendőrterror beszüntetését. Űjabb merényletek Franciaországban Párizs (CTK) — Párizs Lille kerületének lakóit erős robbanás ébresztette fel a péntekre virradó éjjel. Az ultrák bombát helyeztek el de Gaulle elnök szülőházában. Az emléktáblával megjelölt ház erősen megrongálódott s kitörtek a szomszéd házak ablakai v A szélsőséges elemek sorozatos bűncselekményt követtek el. Az utóbbi órákban 18 robbanás és egyéb terrorcselekményt Jelentettek Párizsból és környékéről. Incidensek a tunéziai határon Tunisz (CTK) — A Tunéziai Köztársaság hadügyi államtitkársága közleményt adott ki, mely szerint a francia tüzérség november 22-én Ain Draham és Tabark között tűz alá vette a tunéziai határmenti hadállásokat, majd egy francia páncélos osztag betört é.s megtámadta a határőséget. A tunéziai katonák ellenállást tanúsítottak. Többen életüket vesztették, vagy megsebesültek. A francia repülőgépek november 22-én bombázták az El Hammari tunéziai hadállásokat. H ľ. A © Találkozás a Lenin Múzeumban K

IJEVET látni felüdülést Jelent. Csupa park, virágoskert a város. Területének kétharmadán százharminc park nyújt kellemes pihenőhelyet az egymillió-százezernyi lakosnak... A Dnyepr fölött, fákkal borított dombtetőn karcsú oszlop nyúlik a magasba — az Ismeretlen Katona emlékműve. Körülötte temérdek sírhely. A márványköveken: a fasiszták elleni harcban elesett hősök nevei. Az egyik kijevi lakos a Dnyeperen túlra mutat: — Arról Jöttek a mieink, — mondja. — A támadáskor vörös volt a Dnyepr vize... annyian lelték benne halálukat... Nagy harcok dúltak a környéken és a városban. így értjük meg, miért oly sok az új épület Ukrajna fővárosában. A fasiszták csaknem a fél várost rombadöntötték... A kijeviek büszkék újjáépült városukra, büszkék a történelmi nevezetességű épületekre, de a legtöbben a régi Arzenál-gyánat emlegetik, melynek munkásai a Nagy Október lázas napjaiban bátran emelték a magasba a forradalom vörös zászlaját s áldozták fel alatta életüket... Hogy megörültek a Barátság Vonatján utazó idős kommunisták, amikor megtudták, hogy a kijevi veteránok beszélgetésre hívták meg őket. Nem mindennapi esemény elbeszélgetni azokkal, akik Lenin hűséges katonái voltak, akik utat mutattak nekik, hogyan döntsék meg hazánkban a burzsujok uralmát. A Lenin Múzeumban találkoztak. Az asztalfőn a derűvel teli, kerek arcú, ezüstös hajú VasziliJ Akimovlcs Bobko elvtárs ült, aki 1917 óta tagja a pártnak. A múltról beszél, amikor rtem volt ember az ukrán ember. A cári önkény és a külföldi tőke sanyargatta őket. Az üzemek mind a külföldi tőkések kezében voltak. Bobko elvtárs, mint ifjúmunkás akkoriban a Donbaszban, Szmoljankán dolgozott. Emlékezik. Találkozott, elbeszélgetett Hruscsov elvtárssal, akit forradalmi tevékenységéért nem tűrtek meg sokáig egy helyen. Iróniával mondotta akkor: most másodszor kerülök Jobbágy sorba, előbb német, most pedig francia kézben levő űzőmben fogok dolgozni... Itt mindenkinek jó dolga volt, csak a nép sínylődött. Nem csoda, hogy az elnyomott ukránok a vörös zászló alatt lnK1JEV Oj VÁROSNEGYEDE. A KIJEVI VETERÁNOK ES A CSEHSZLOVÁK IDŐS KOMMUNISTÁK A LENIN MÜZEUM ELŐTT. dúltak harcba szabadságuk kiharcolásáért. A forradalom kezdetén Ukrajnában ötvenezernyi kommunista volt, most csaknem másfélmilliónyian vannak! Ez hatalmas erő, a kommunizmus programja megvalósításának erG]"6. Bobko elvtárs egy pillanatra elhallgat, nézi elvtársaink arcát. Mintha olvasna tekintetükből, arról kezd beszélni, ami őket a legjobban érdekli. A veteránok, ahogy a Szovjetunióban az idős bolsevikokat nevezik, nem pihennek. — Fiatalok vagyunk, — folytatja derűs mosollyal, — mert a fiatalok körében dolgozunk... S tegyük hozzá, szervezetten. Különbizottság tömöríti egybe a veteránokat. Az idős bolsevikok másik, nyolcvantagú csoportja nevelő munkát végez a katonák körében. A XXII. kongresszus előtt több mint kétezer gyűlésen vettek részt, másfélmilliónyian hallgatták meg szavukat. A leggyakrabban a fiatal komszomolisták körében töltik idejüket, hogy átadják nekik forradalmi tapasztalataikat, beléjük oltsák a forradalmárok lelkületét. Jelentős küldetést töltenek be az új Komszomol-tagok felvételénél, felelősséget vállalnak az új tagok igazolványáért, — felelősséget vállalnak a szovjet társadalom ifjú nemzedékéért. A fiatalok tisztelik, becsülik, szeretik őket. A Komszomol-lakodalmakon együtt vigadnak, együtt örülnek az új, fiatal család megalapításának ... Közülünk feláll egy szikár, magas főrli, a kromSŕížl František Janeček. Mint vörös katona harcolta végig szovjet földön az Októberi Forradalmat, harcolt a szovjet hatalomra törő ellenforradalmárok ellen. — Aki akkor itt járt, aki megismerte a népet, annak hinnie kellett a forradalom győzelmében... Mi hittünk, s együtt harcoltunk és együtt győztünk... — mondotta. Az ostravai Zofle Konečná, sovány, megtört testű kommunista-asszony kis csehszlovák zászlócskát mutat fel. A fasiszták koncentrációs táborában varrta. A honvágy, a szabadulás reménye varratta vele a zászlócskát. Férjére, gyermekeire gondolt... — Ezzel Jöttem haza, — emeli a magasba a zászlócskát. — A férjemet elvesztettem, megölték a fasiszták... Megfogadtam, amit 6 nem építhetett fel, én építem fel... a szocializmust, a kommunizmust... Ezt a zászlót emlékeztetésül az unokámnak ajándékoztam, amikor felvették őt a pionírszervezetbe ... Izsajev elvtárs, az öreg kijevi bolsevik, örömtől sugárzó arccal Jelenti ki: — Boldogok vagyunk, hogy ilyeií barátaink vannak. Ellenségeink bennünket nem választhatnak el egymástól, mert édestestvérek vagyunk ... Valaki közülünk megjegyzi, hogy * veterán szó sehogysem illik az idői bolsevikokra, „mi nem vagyunk öregek". Erre nevetve áll fel az asztal mellől a derék, egyenes tartású Nevolin elvtárs, a forradalom első ágyúlövését leadó Auróra hős matróza. — Nem tagadhatjuk le, hogy ml az idősebb nemzedékhez tartozunk, — mondja, — hajunk már ősz... de látom, mennyire csillog az önök szeme, mily sok energia van még magukban is... — Attól ragyog a szemünk, mert maguk között vagyunk, — válaszolja a prágai Anna Buchrová. — Amikor majd hazatérünk, a gyűléseken magukról fogunk beszélni, hogy egész hazánkban elhintsük az öröm magvait, hogy tudassuk mindenkivel t mennyire szeretnek bennünket 8 szovjet emberek ... ...Kijevet látni felüdülést Jelent. De ezernyi szépséges park sem nyújt oly felüdülést, nem ébreszt annyi szépséget bennünk, mint amennyi örömöt az öreg bolsevikokkal tartott, több órás beszélgetés nyújtott. PETROCI BÁLINT A

z Egyesült Államok kormánya elkeseredett erőfeszítéseket tesz a délkelet-ázsiai és lattn-amertkai diktatúrák megmentésére, az amerikai befolyás megőrzésére, folynak a diplomáciát eszmecserék a nyugati hatalmak egységes politikát állásfoglalásának kialakítására: Adenauer Washingtonban Kennedy elnöke kel tárgyalt, de Gaulle Macmillanhoz látogat. Közben az Egyesült Nemzetek Szervezetében a politikai bizottság megkezdte a legfontosabb probléma, az általános és telfes leszerelés vitáját. • Már harmadik éve Az ENSZ közgyűlése idei ülésszakán immár harmadszor tárgyalják meg az 1959 őszén beterjesztett szovjet általános leszerelési javaslatot. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek bűnéből azonban mindeddig egyetlen lépéssel sem jutott közelebb a világ e legsürgősebb, megoldásra váró problémájában. Ellenkezőleg, az USA kormányának a német békeszerződés megkötésére tett szovjet Javaslat nyomán kirobbantott fegyverkezési hajszája csak rontotta a nemzetközi légkört, a higgadt tárgyalások lehetőségeit, és erős kétségeket támasztott az Egyesült Államok leszerelési szándéka iránt. E kétségeket csak alátámasztotta az amerikaiak azon igyekezete az ENSZ-ben, hogy minden lehető módon halogassa az általános leszerelés megvitatását és részletkérdéseket toljon az előtérbe. így vitatta meg a politikai bizottság az atomfegyver-kísérletek betiltását, ami csupán egy része az általános leszerelésnek, és attól elválasztva nem is oldható meg. A szovjet kormány mégis hozzájárult az 1958. október 31-én megkezdett háromhatalmi (Szovjetunió, USA, Anglia) genfi tárgyalások felújításához abban a reményben, hogy rövidesen sikerül létrehozni azt a szervet ts, amely megkezdené az általános és teljes leszerelési tanácskozásokat. ÜJ SZŐ '4 * 1981. november 23. É

l ÚJ Javásía? —• régi tartalom Ez év elején az új amerikai kor** mány időt kért leszerelési Javaslatának kidolgozásáfa ás az amerikai álláspont tisztázáséra. A Szovjetunió ezzel egyetértett. Washingtonban ki is dolgoztak egy Javaslatot, amelyről kiderült, hogy nem is ül és nem ts az általános leszerelést szolgálja, hanem mint az előző amerikai Javaslatok a fegyverkezés ellenőrzését, s a javasolt intézkedések kizárólag az USÁ-nak jelentenének előnyöket. Nézzük meg legalább néhány pontját e tervezetnek. • semmisítsék meg a rakétafegyvereket — közben az amerikai támaszpontok megmaradnának, • a nemzeti hadseregeket „ENSZkatonaság" váltsa fel, amelyben a Nyugat befolyása érvényesülhetne. • egyáltalán nem számol az atomés más tömegpusztító fegyverek betiltásával, • olyan ellenőrző apparátust szeretnének, amely Inkább a kémkedés szentesítését jelentené, stb. Természetes, hogy ezen az alapon nem lehet megegyezni. Az általános és teljes leszerelés csakis úgy érhető el, ha mindkét fél számára egyenlő feltételeket teremt és lehetetlenné teszi kijátszásukat. Ezt pedig csakis a szovjet Javaslat tartalmazza. Az ENSZ politikai bizottsága felszólította a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, keressék egy mindkét fél számára elfogadható leszerelési szerv megalakításának lehetőségét. A Szovjetunió ezzel egyetért, de nem egyezik bele az új szerv olyan összetételébe, amelyben többségben Iennénel? az imperialista országok és kiszolgálóik. A világban fennálló három politikai erő egyenlő arányát javasolja és követeli, hogy az új bizottság 1962. Június l-ig fejezze be munkáját és tegyen Jelentést az ENSZ rendkívüli közgyűlésének. • A világ közvéleményét nem szabad becsapni; nem lehet megengedni, hogy csak látszattárgyalásokkal hitegessék a békére vágyó emberiséget. Az ENSZ-nek most az a feladata, hogy újra kifejezésre Juttassa a leszerelés halaszthatatlanságát és követelje a megegyezést akadályozó nyugati hatalmaktól, hallgassanak a Józan észre, az emberiség többségének' kívánságára s kezdjenek komoly tárgyalásokat az általános és teljes leszerelésről. A közgyűlés múlt évi határozatát az USA ignorálta; az idén nyomatékosabban kell figyelmeztetni a hidegháború megszállottjait politi-. kájuk veszedelmére. Nyíltan kt kell jelenteni, hogy a világ országainak többsége ellenzi a Nyugat fegyverkezési hajszáját és leszerelést követel. U Tárgyaláso

k a fegyverkezés fokozásával Miközben az ENSZ közgyűléséri a leszerelés lehetőségeiről folyik a vita, Adenauer bonni kancellár Washingtonban megegyezett Kennedy elnökkel, hogy tovább kell fokozni a fegyverkezést. Ez az egy pont határozottan kicseng a kiadott közleményből és az elhangzott nyilatkozatokból. Sokkal bizonytalanabb és többféleképpen magyarázható a négyhatalmi tárgyalások szükségességéről megszövegezett álláspont. 'Adenauer állítólag csak úgy egyezik bele a tanácskozásokba, ha a Szovjetunió elfogadja Bonn néhány feltételét. Természetesen — Ilyesmi nem lehet tárgyalási alap és ha ehhez hozzászámítjuk* hogy a nyugati álláspont a washingtoni tanácskozások után még korántsem egységes, ős Adenauer még De Gaulle-lal és Macmillannal fog ta-: nácskoznl, könnyen beláthatjuk, hogy ezer lehetőség nyílik a tanácskozások további halogatására. Mindenesetre az elkövetkező hetek fogják megmutatni, hogy a nyugati államférfiak megbeszélésein az ésszerű megoldás, vagy a makacs megátalkodottság kerekedik felül. Nyugat-Németország katonai megj erősödése feltétlenül a megegyezés ellenségeinek erejét növeli. Aki atomfegyvert ad Adenauer kezébe, az csak bonyolultabbá teszi a német kérdést és az ésszerű megegyezést. Az angol Evenlng Standard ls leszögezi: „Amíg nem kerül nukleáris fegyver a nyugatnémetek kezébe, mindig kilátás lesz a béke megőrzésére." Ezt egyre többen látják Nyugaton ls, és reméljük, a világbékéért felelős államférfiak között is. A dominikai nép önrendelkezési joga és az USA Az Egyesült Államok újra bebizonyította, mit jelent számára a népek önrendelkezési joga, amelyről Washingtonban olyan szívesen és oly gyakran szónokolnak. Latin-Amerika egyik kis országának lakossága megmozdult a több évtizedes diktátori rendszer elsöprésére, természeteseg nyomban megjelent az amerikai hajóhad, hogy vérbe fojtsa a dominikai nép szabadságharcát és biztosítsa a diktátori Trujillo-család Amerikába menekülését. Az amerikai monopóliumok a diktátor bizalmasának, Balaguer elnöknek' szeretnék megőrizni a hatalmat, aki biztosíték arra, hogy Dominika továbbra is az USA hűséges kiszolgálója lesz. Az amerikai lapok cinikusan frjáW, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az utóbbi században változtak valamit az amerikai gyarmatoaításl módszerek. A dominikai partoknál az USA' kormánya most újra bebizonyította, hogy a legbrutálisabb módszerektől se retten vissza. A világ közvéleménye elítéli az Egyesült Államok durva beavatkozásét. Ennek adott hangot a Kubai Köztársaság, amikor összehívatta a Biztonsági Tanácsot az amerikai intervenció megtárgyalására. A faurnal de Brazil című lap megállapítja, hogy Balaguer csupán egy báb, amelyet az amerikai flotllla tart életben. Az elnök egymás után tartja beszédeit és a világ közvéleménye előtt az USA beavatkozását így indokolja meg: „a nemzetközi kommunizmus behatolásának megakadályozása tette szükségessé". A hatalmaserejű tömegmozgalom megnyugtatására koalíciós tárgyalásokat folytat, reformokat ígér és látványosan eltávolította a volt diktátor képeit. A dominikai nép azonban nem igen nyugszik bele Uyen „demokratizálásba", hiába merednek fenyegetően a köztársaság felé az amerikai hajöágyúk csövei, hiába áll készen az amerikai tengerészgyalogság a partraszállásra. Ezekkel a módszerekkel már Latin-Amerikában is nehéz fenntartani a befolyást 1961 végén. SZŰCS BÉLA