Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámoló az SZKP XXÖ. kongresszusáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések (Folytatás a 6. oldatról) A XXII. kongresszus egész lefolyása és eredményei számunkra újból meggyőzően megerősítették pártunk eszmei és akcióegységét a Szovjetunió testvéri Kommunista Pártjával. Irányvonalunk teljes összhangban áll a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini programjával és célkitűzéseivel Ezért a jövőben is következetesen e szerint fogunk Igazodni. Ma újból hangsúlyozzuk, hogy a szocialista társadalom építésének valamennyi szakaszában mily jelentős segítséget nyújtottak nekünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasz talatal. mily sokat jelentett számunkra mindenekelőtt a XX. kongresszus Nem véletlen, hogy 1956 után hazánkban is meggyorsult a szocializmus építésének üteme, szaporodtak sikereink. A XX. kongresszus irányvonalának következetes érvényesítése pártunk politikájában a dolgozók széles rétegeinek alkotó kezdeményezését és nagy aktivitását szabadította fel. Ez döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy tavaly, népi demokratikus rendszerünk 15. évfordulójának évében jóváhagyhattuk az új, immár szocialista alkotmányunkat s benne lerögzíthettük azt, hogy hazánkban győzött a szocializmus. Hála az utóbbi években elért sokoldalú fejlődésnek, a fejlett szocialista társadalom kibontakoztatásának további szakaszába léphettünk. Ebben az időszakban folytatott tevékenységünk konkrét terve a harmadik ötéves terv. Teljesítése lehetővé teszi a szocializmus anyagi-műszaki alapjának további tökéletesítését, építésének befejezését, az egységes szocialista alapelvek megszilárdítását egész gazdasági életünkben. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés és a szocialista termelési viszonyok továbbfejlesztésével a falvakon lényeges lépést teszünk a mezőgazdaság és az ipar színvonalának kiegyenlítésére, s város és a falu közti különbségek fokozatos megszüntetésére. A technika fejlesztésében előirányzott feladatok teljesítése a műveltség további fokozódásával együtt a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek fokozatos megszüntetését eredményezi. Azzal, hogy társadalmunk gazdasági és politikai felépítésében minden téren szilárdítjuk a szocializmust, egyszersmind hozzájárulunk a kommunista építésre való további áttéréshez szükséges erők fokozatos gyűjtéséhez s a feltételek megte-. remtéséhez. Ez újra megerősíti az SZKP új programjának egyik legkiemelkedőbb gondolatát: „A szocialista államok fejlődése az egységes szocialista világrendszer keretében, e rendszer törvényszerűségeinek és előnyének kihasználása — olvassuk a programban — lehetővé teszi számukra, hogy csökkentsék a szocialista építés időtartamát és megnyitja előttük azt a távlatot, hogy többé-kevésbé egyidejűleg, egyazon történelmi korszakban térjenek át a kommunizmusra." Elvtársak! Teljes mértékben magunkénak valljuk az SZKP programjának ezt a gondolatát. Népgazdaságunk, közoktatásunk és kultúránk magas fejlettség! foka, a dolgozók politika! öntudatossága, a szocialista termelési viszonyok jelenlegi helyzete az Iparban és a mezőgazdaságban lehetővé teszi, hogy a program eszméit fokozatosan minden szakaszon megvalósítsuk. Ebben segítségünkre lesz barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval, melytől nagy anyagi, tudományos és műszaki segítséget kapunk s átvesszük nagy tapasztalatait. A szocialista tábor belső együttműködésének állandó elmélyülése ís nagy segítséget fog jelenteni fejlődő gazdaságunknak. Becsülettel hozzájárulunk a szocialista rendszer nagy feladatának teljesítéséhez — a legfejlettebb tőkésországok utolérésé hez és megelőzéséhez az egy lakosra jutó termelésben és a dolgozók életszínvonalában. Már ma kibontakoznak ez elkövetkező húsz évre vonatkozó, távlati népgazdaság! fejlesztési tervünk első alapvető körvonalai. Ezt széleskörű megvitatásra pártunk XII. kongresszusa elé bocsátjuk, melynek megtartását jövö év őszére javasoljuk s ezt a javaslatot jóváhagyás végett a Központi Bizottság mai ülése elé terjesztjük. Az Állam! Tervbizottságnak a népgazdaság fejlesztésével előirányzott számításai azt mutatják, hogy 1980ban 1960. évi ipari termelésünknek mintegy ötszörösét érhetnénk el, tehát az 1937. évi ipari össztermelés nek a húszszoroséi, ami megkívánná, hogy évente mintegy 8 százalékkal növeljük az ipar! termelést, viszont már eddig ís mintegy 10 százalékos növekedést értünk el A mezőgflzdHságl termelés előirányzott évi 3 4 százalékos átlagos növelése és a mezőgazdasági termelés megkétszerezése sem túlzott követelés. 1980-ig a társadalmi össztermék Ily módon majdnem négyszerte növekedhetne. Ebből következik az életszínvonal szüntelen emelkedése ís. Tisztában kell lennünk e konkrét gazdasági feltételeinkből eredő problémákkal e célok — mégpedig nagy és Igényes célok — elérésének biztosításakor. Mindenekelőtt nem teljes és elégtelen nyersanyagbázisunk van, s ennek következtében a külkeres kedelem széleskörű kiterjesztésének fontosságára gondolok. Természete sen törekedni fogunk saját,' termé szeti kincseink maximális kihasználására. Ennek ellenére a nyersanyagfogyasztás gyorsabban fog növekedni belső forrásaink kapacitásánál, ezért jelentős részét behozatallal kell majd fedezni. E téren nagy segítséget jelent majd nekünk kölcsönös együttmükö désünk továbbfejlesztése ós elmélyítése a testvéri Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival. Cjra hangoztatni kell, hogy ezen együttműködés nélkül korántsem tűzhetnénk ki Ilyen célokat. Az óriás! Jelentőségű Barátság-kőolajvezeték szemléltető példája a Szovjetunió nagy segítségének, a nyersanyagalap kérdéseinek megoldása terén. Nyersanyagalapunk problémái parancsolóak, kötelességünkké teszik, hogy felette takarékoskodjunk a szénnel, a nyersanyaggal, a fémekkel, az energiával s hogy új anyagfajtákat alkalmazzunk. Ezért olyanynyira kell növekednie a vegyipar szerepének, hogy a második fő anyagtermelő ágazattá váljék. Ez megköveteli, hogy tízszeresére növeljük a vegyipar termelését. Gondoljunk csak arra, mit Jelentenek a gépiparban, az építőiparban és a többi nópgazdaságl ágazatban alkalmazott plasztikanyagok, a színes fémek, fa- és más hiányanyagok szükségletének csökkentése, valamint a közszükségleti cikkek és a csomagolások választékának kibővítése szempontjából. Feladatul tűzzük kl azt ls, hogy saját gyártmányú nitrogéntrágyával teljes mértékben fedezzük a mezőgazdasági termelés szükségleteit és sokkal több fontos további vegyszert juttassunk a mezőgazdaságnak. A következő húsz évben a gépipar sokkal gyorsabban fog fejlődni, mint általában, s az ipari termelés, a gazdaság legerősebb, fő részévé válik. A Jövőben fokozottabban érvényes lesz a gépipar alapvető feladata — legyen a termelőerők fejlesztésének fő úttörője és lássa el a népgazdaság egyes ágazatalt a legmodernebb technikával A kommunizmus anyagi és műszaki alapjának leglényegesebb Ismertetőjegye a fejlett technika, a nagyfokú energlaellátottság, a fej lett gépesítés és automatizálás, me l ivet nagy szaktudású emberek fognak kezelni. Csak ezen az alapon érhettük el a munka termelékenységének az iparban előirányzott nö vekedését, melynek 1980-lg hatszorosára kell fokozódnia Ehhez persze a kohászat lényeges továbbfejlesztése is szükséges, hisz eri-e Csehszlovákiának kedvező feltételei vannak E feltételek az elegendő kokszolható szénkészletekben, részben a hazai vasérckészletekben s a szovjet vasérc behozatalának lehetőségében, hazai tűzálló anyagok és vasötvözetek bőségében rejlenek. A mezőgazdaságban mindenekelőtt teljesíteni kell azt a Jelszót, hogy 1970-lg az ipar színvonalára emeljük. E feladat kitűzése nemcsak helyes és reális, hanem kimondottan objektív szükségszerűség ls. A szocializmusban rohamosan növekszenek a társadalom szükségletei iparcikkekben és mezőgazdasági termékekben. Másrészt a tudomány és gyakorlat fejlődése soha nem sejtett további lehetőségeket tár fel a mezőgazdasági termelés növelésében. A mezőgazdaság elmaradásának következménye viszont aránytalanság, mely fékezi az életszínvonal emelkedését, kevésbé teszi vonzóbbá a mezőgazdasági munkát más ágak munkájánál és gyengíti az egész szocialista gazdaság eredményeit. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan fejlődést érjünk el a növénytermesztésben és állattenyésztésben, hogy minél teljesebben kielégítse az igényeket jő minőségű, olcsó mezőgazdasági termékekkel. Az egy termékegységre jutó társadalmi munka egyidejű alapos csökkentése mellett lényegesen növelni kell a hektáronkénti termelés belterjességét. A tudományos eredmények széleskörű gyakorlat! alkalmazásának lehetőségei, a célszerű munkamegosztás bevezetése, s mindenekelőtt a szakosítás és a nagyüzemi termelési formák érvényesítése a termelés megszervezésében, a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának nagyfokú megjavítá sa és megerősítése, főként a termelési folyamatok teljes gépesítése és kemizálása terén, továbbá az anyagi érdekeltség ennek megfelelő helyes érvényesítése — ez az út vezet a cél elérésére A falu általános átalakulása mellett ezek ls döntő feltételek, melyek lehetővé teszik a városi életmód és életszínvonal megközelítését, a város és a falu közötti lényeges különbségek kiküszöbölését. Az életszínvonal emelésében kitűzött távlatok az eddig! eredményekre és tapasztalatokra épülnek, s ugyanezt a célt követik, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának programja oly magasra emelt, és amely a ml pártunk vezérelve ls lett: „Mindent az ember nevében, az ember Javára". Ezért a népgazdaság fejlődésével és az ebből eredő lehetőségekkel összhangban fogjuk biztosítani az életszínvonal állandó emelkedését és fokozatosan megoldani a lakáskérdést, a többgyermekes családok kérdését, kielégíteni a lakosság szükségleteit és fokozatosan lerövidíteni a munkaidőt. Mf ls kiemeljük, hogy a szocializmusban a munka mennyisége, minősége és társadalmi Jelentősége szerint! munkabér marad az emberek anyagi és kulturális szükségletel kielégítésének legfőbb forrása, s hogy ugyanakkor állandóan növekedni fognak az egyéni szükségleteket kielégítő társadalmi fogyasztási alapok. E két tényezőnek azonban teljes összhangban keli állnia s meg kell felelniük a társadalmi érdekeknek. Jelenlegi gazdasági helyzetünk néhány kérdése Elvtársak 1 Midőn ilyen célokat tűzünk ki hazánk általános felvirágzásának és népünk gazdag életének megteremtésére, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni egy fő és alapvető dologról, arról, hogy sikereinket csak szorgalmas alkotó munka, a termelés fejlesztésével való állandó törődés, állandó gondoskodás eredményezheti, melynek az a célja, hogy hazánk minden polgárának munkája a társadalom javát szolgálja s minden egyes dolgozó képességeinek tökéletes kihasználására, a haladó tudomány és a technika teljes kihasználására, erőforrásaink maximális mozgósítására, a szocialista gazdaság előnyeinek sokoldalú felhasználására épüljön. Azt sem szabad elfeledni, hogy a szocialista tábor országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott kölcsönös együttműködésre kell támaszkodnunk. Mi ís kijelentettük, hogy mostani nemzedékünk már a kommunizmusban fóg élni. Ezért kommunista Jövőnk megteremtéséről, a mi szempontunkból alapvető programjelentő ségű feladatokról van szó. Most az a fontos, hogy lényegesen fokozzuk az Igényességet a mai munkával szemben oly módon, hogy valamennyi dolgozó betartsa a munkafegyelmet és a legnagyobb fokú felelősséget, s következetesen biztosítsa a jelenlegi feladatok teljesítését. A feladatok késel teljesítése, a hanyagság és felelőtlenség ma visszatart bennünket a jövő útján. Meg kell követelnünk minden tervező és irányító szervtől, állami, gazdasági, tudományos és egyéb intéz ménytői, minden párt-, vagy állami dolgozótól, vagy funkcionáriustól, hogy következetesen töltse be tisztségét, mellyel a párt, vagy a választott népi szervek megbízták. Meg kell követelnünk, hogy pártosan kezeljék az állami népgazdasági tervből, a pártós kormányszervek határozataiból eredő feladatok teljesítését és teleljenek értük. E szempontból fontos, hogy foglalkozzunk a harmadik ötéves terv feladatai teljesítésének néhány komoly tényével és fogyatékosságaival. A harmadik ötéves terv első évében sok negatív jelenség mutatkozott, melyek mindenekelőtt a műszak! haladásban, a beruházásban kitűzött feladatok nem teljesítésében, a termékfajták és névleges feladatok be nem tartásában, nem utolsó sorban a mezőgazdasági termelési terv teljesítésében mutatkoztak. Ezeket a negatív Irányzatokat mér tavaly és az Idén ls bíráltuk, de hatásuk nem csökkent, sőt a második félévben a döntő szakaszokon még fokozódott Az elégtelen tervteljesítés, főként 1961 harmadik negyedévében, komoly zavart okozott számos fontos népgazdasági intézkedés végrehajtásában Az 1961—1965. évi harmadik ötéves tervet valamennyi szerv, üzem, kerület, minisztérium és a kormány is megtárgyalta. Az intézmények és a szervek, a miniszterek és további munkatársaik kifejtették véleményüket, hallatták hangjukat, érvényesítették Javaslataikat és ellenvetéseiket a terv összeállításánál. A minisztériumok, a kormány és a Nemzetgyűlés jóváhagyta a tervet, amely milliók tevékenységének éš munkájának alapja lett, s mindnyájunknak, minden állami- és pártdolgozónak így kell értelmeznie a tervet. A kérdés másik része, hogyan dolgozták ki részletesen a harmadik ötéves terv irányelveit és feladatait, s hogyan biztosították teljesítésüket. Már az 1960. évi országos pártkonferencia kiemelte az új technika bevezetésének döntő jelentőségét a harmadik ötéves terv teljesítésében. Ez egységes, céltudatos, központilag kidolgozott, a termelésben és a munkatermelékenység állandó növelésében konkrét és tartós eredmények elérésére irányuló műszaki politikát követel. Ha tekintetbe vesszük konkrét viszonyainkat, melyek megkövetelik, hogy állandóan új nyersanyagforrásokat kutassunk és anyagmegtakarítást érjünk el, továbbá a munkaerők helyzetét; a tervezésnek, valamint a műszaki fejlődés gyakorlati biztosításának valóban első helyen kellene szerepelnie a munka Irányításának rendszerében. Ám még korántsem tölti be ezt a szerepet. A szervező munkában és a gyakorlati tervezésben még mindig nem tudunk utat nyitni a tudmánynak és a technikának, még mindig nem tudjuk műszakilag, anyagilag és erkölcsileg támogatni azokat a vállalatokat és intézeteket, amelyek igazi sikereket érnek el az új technika meghonosításában és a tudományos munkában, nem tudjuk előnybe helyezni azokat a termelővállalatokat, amelyek az újért küzdenek azokkal szemben, amelyek az elavult technikához és technológiához ragaszkodnak. Még mindig nem tudtuk ténylegesen irányítani a technika fejlődését és megszabni fejlődésének Irányait. Sőt a gyakorlat éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Gyakran olyan lehetetlen helyzetbe jutunk, hogy a szervezésben és a technológiában haládó módszereket érvényesítő üzem a papíron rossz üzemként szerepel, ami az üzem felhalmozásában, a prémiumokban és a bérekben tükröződik vissza, pedig a valóságban a társadalom nem kevesebbet, hanem többet kap tőle. Hasonlóan állandó nehézségeik vannak azoknak az üzemeknek, amelyek új, műszakilag tökéletesebb, hatékonyabb gépek és berendezések bevezetésére törekednek. E tények fölött nem hunyhatunk szemet, s nem elegendő, ha csupán rámutatunk. Szükséges, hogy a kormány valamennyi minisztériummal együtt gyors megoldást találjon, amely maradéktalanul biztosítja a vállalatok érdekeltségét a műszaki haladásban, a társadalmi megtakarításokban s kiküszöbölné a műszaki elmaradottságot. Ügy véljük, itt a legfőbb Ideje annak, hogy erélyesen rendet teremtsünk a tudomány és a technika Irányításában és tervezésében levő fogyatékosságok terén ls. Mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának, nekünk ls abból a lenini elvből kell kiindulnunk, hogy a legújabb technika, az új műszaki felfedezések nélkül a kommunizmust nem lehet felépíteni. Elvtársak! A népgazdaság fejlődésének számos jelenlegi fogyatékossága a beruházási építkezés tervének nem teljesítésével függ ö3sze. A harmadik ötéves tervben a népgazdaságnak e fej lődését mindenekelőtt űj termelőhelyek építésével s a népgazdaság csaknem valamennyi ágazatában széleskörűen megvalósított műszaki átalakítással biztosítjuk. Ez kétségtelenül nagy Igényeket támaszt a tervek idejében való előkészítése és a gépipari termelés struktúrájának megfelelő biztosítása terén. Meg kell mondani, hogy a harmadik ötéves terv összeállításánál a beruházások jelentős mértékben az ötéves terv első éveire összpontosultak, ami növeli a gépipar, a kohászat, az építészet és az építőanyagtermelés feladatainak feszültségét. Ezzel szemben nem tisztázták kellőképpen a beruházási építkezés tartajmát, főként az ötéves terv utolsó évére vonatkozólag, s ezért nem rögzítették le eléggé konkrétan a nehézgéplpar feladatalt sem. Ugyanakkor mindeddig nem sikerült megfelelően csökkenteni a befejezetlen építkezések aránytalanul nagy számát. Ellenkezőleg, ez az állapot az idén tovább fokozódott. Míg 1961. január 1-vel 17 836 építkezési akció volt befejezetlen, addig július 1-vel számuk 22 460-ra, vagyis több mint egynegyedével emelkedett. A beruházási építkezésben még mindig nagy károkat okoz számos járás és kerület lokálpatriota gyakorlata és számos minisztérium reszortlzmusa. E helyi érdekek komoly károkat okoznak nekünk a döntő fontosságú központi építkezések biztosítását illetően való helytelen viszony tekintetében ls Amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja következtetései konkrét érvényesítésének szükségességéről beszélünk, akkor éppen a lokálpatriotizmus és reszortizmus ellen kell a kritika élét fordítani és e téren szigorú következtetéseket kell levonni Sokan a jogkörnek az alacsonyabb szervekre történő átruházását úgy értelmezték, hogy ezáltal saját érdekeiket az állam és a társadalom érdekei fölé helyezhetik. Nehéz helyzetünket még súlyosbítja az az állapot, hogy beruházási eszközöket, főként új épületekhez szükséges beruházási eszközöket követelnek. de ugyanakkor igen elégtelenül használják ki az állóalapokat, és alacsony a műszakok száma. A műszakok száma az egyes ágazatokban nem emelkedett lényegesen, söt néhány helyen csökkent. Az utóbbi Időben a Központi Bizottság bírálta a munkaidő be nem tartását építészetünkben. Az építkezések vezetőségeinek, a párt és szakszervezeti szerveknek, valamint szervezeteknek engedékenysége, közömbössége és elvtelensége miatt számos építkezésen hivatalosan csak 5 napon át, sőt négy napon ét dolgoznak. Sok helyen hétfőn délben kezdik meg a munkát és péntek délben befejezik. Hét napból kettő, sőt három napon át vesztegelnek a drága új gépek. S hasonló a helyzet másutt is. A hatékonyság felülvizsgálásáról nemrégen tartott értekezleten újból olyan panaszokat hallottunk, hogy Szlovákiában nincsenek teljesen kihasználva egyes gépipari termelőhelyek. S ugyanakkor a kerületek és a szakágazatok szüntelenül újabb beruházásokat kérnek. Ezen a téren ls nyilvánvalóan az anyagi érdekeltség problémájával van dolguk. Ha valamiben érdekeltté kell tennünk a beruházókat, a szállítókat és a beruházási építkezés valamennyi dolgozóját, akkor ez kétségtelenül a termelőhelyek idejében való üzembehelyezése, az építés Idejének lerövidítése, a befejezetlen építkezések számának csökkentése és a ráfordított eszközök leggazdaságosabb felhasználása. Az anyagi érdekeltség rendszere azonban ezen a téren főként az építkezések szállítóinál kevéssé hatékony, sőt gyakran ellenkező irányban hat. Az építkezési szervezetek számára pl. előnyösebb bizonyos időszakban új építkezést kezdeni annak érdekében, hogy megjavítsák a terv döntő mutatóit, így a munkatermelékenység, a nyereség, a béralapok teljesítését, vagypedig hogy az építkezési munkák nagyobb terjedelmét érjék el minimális építőanyag és munkaerőráfordltással. Ezenkívül az építkezés megkezdésénél végzett munkálatok kevesebb előkészítést és szervezést igényelnek. Ezáltal érthetően tovább növekszik a befejezetlen építkezések száma. Ennek az állapotnak hamarosan véget kell vetni. Hogyan teljesíti feladatait gépiparunk a beruházási építkezéssel szemben? A felelet Itt sem örvendetes. A központi építkezések és a kivitel számára történő szállítások nem teljesítésének oka a gépipari termelés elégtelen műszaki és terjedelmi előkészítése a gépipari termelés olyan összetételének biztosítására, amely megfelel a jelenlegi szükségleteknek. Ezen a téren is gyorsan meg kell oldani a helyzetet a terv teljesítésével párhuzamosan. Beruházási tevékenységünket most a fő feladatok gyors elvégzésére kell összpontosítanunk mindenekelőtt a kohászat, a szénfejtés, a nehézgéplpar, az energetika és a vegyipar szakaszán. Csak így teremthetjük meg a feltételeket a beruházási politika fö célkitűzéseinek, a harmadik ötéves tervben kitűzött céloknak teljesítéséhez. Ezt kell szolgálniok a központi és decentralizált forrásoknak és eszközöknek ís. Határozottan növelni kell a gépberuházások hányadát az építkezési beruházásokkal szemben, összpontosítanunk kell tervezési és konstrukciós termelőhelyeinket, gondoskodnunk kell az új beruházások műszaki színvonalának következetes ellenőrzéséről. Komoly fogyatékosságként nyilvánul meg az is, hogy nem állnak rendelkezésünkre megfelelő terméktartalékok, valamint az, hogy a gyakorlatban nem hódított tért a piaci készletek létesítésének elve. Azt a feladatot, hogy rendszeresen ki kell alakítani és meg kell erősíteni az anyagi, a deviza, a pénzügyi és kanacitástartalékok rendszerét, már az 1956. évi országos konferencia irI|rs sürgősséggel kitűzte. Annak ellenére, (folytatás a 8 oldalon) ÜJ 7 * 19"! '?ir 21.