Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámoló az SZKP XXÍI. kongresszusáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések (Folytatás az 5. oldalról) tot hagyott Jóvá, amellyel megszün­teti az üzemek, •iskolák, szövetkeiet«k stb. még éló elvtársak után történő elnevezését. Jóllehet, nincs túlságo­san sok ilyen eset', mert fokozatosan rendet teremtenünk e kérdésijén, és már 1955-tól nem engedélyeztünk újabb ilyen elnevezéseket, igen elvi jelentőségű kérdésről van szó, és ezért az említett határozatot kivétel nélkül mindenütt végre kell hajtani. Legyen az utókor az, amely minden­ki tevékenysége fölött ítéletet mond! Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy már a kongresszus folyamán újra felvetődtek előző elképzeléseink, mit csináljunk a prágai Sztálin-em­lékművel. Arra a következtetésre Ju­tottunk, hogy e dolog már megérett, és hogy a Központi Bizottságnak eb­ben az Irányban megfelelő határozati javaslatot kell előterjeszteni. A Sztá­lin-emlékmű a rnaga nemében a sze­mélyi kultuszt szolgálja. Túlmérete­zettségével, bombasztikus külsejével — elsősorban fő alakját tekintve — ellentétben áll azzal a bensőséges, őszinte és tiszta testvéri viszonnyal, amely népünket a szovjet néphez fű­zi. Ellenkezik pártunk politikai meg­győződésével, amely már a XX. kong­resszus előtt és az egész utána kö­vetkező Időszakban mindig élesen el­utasító álláspontra helyezkedett a személyi kultusszal s annak követ­kezményeivel szemben, ellenkezik Sztálin szerepéről alkotott értékelé­sünkkel is. S hogy megmondjuk az igazat, ellenkezik népünk hagyomá­nyaival és Prága szépségével is. Pártunk állásfoglalása becsületes és lenini, és semmi köze sincs sem egyes egyének kispolgári hisztériá­jához, sem pedig a burzsoá propagan­da alattomos célzásaihoz, azokhoz, akik Sztálin emlékművének kérdését kispolgári szenzációvá akarják fel­fújni és sértegetik pártunkat. Ogy véljük, a leghelyesebb eljárás az lesz, hogy a Központi Bizottság párt- és közéleti dolgozókból, építészekből és képzőművészekből álló politikai-szak­bizottságot nevez ki, azzal a feladat­tal, tegyen javaslatokat, annak a helynek felhasználására, ahol a Sztá­lin-emlékmű áll A javaslatok népünk forradalmi hagyományait, valamint Prága 1945 májusi és 1948 februári forradalmi hagyományait vehetik ala­pul, s kell, hogy összhangban állja­nak a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság fővárosának egész panorá­májával. Az elvi döntés meghozatala érdekében, mit állítsunk e helyre, ki­kérjük pártszerveink és szervezeteink, valamint a prágai dolgozók vélemé­nyét, megszólaltatjuk építészeinket és képzőművészeinket, mert e kérdés széleskörű megvitatása biztosítéka annak, hogy itt gondolkodásunknak és művészi elképzeléseiknek megfele­lő emlékmű fog állni. Ogy véljük, az is a legnagyobb mér­tékben helyes lesz, ha ebből az alka­lomból mindenütt felülvizsgálják a Sztálin nevét viselő utcák és válla­latok stb. neveit, s ha a szovjet nép­hez fűződő, örök, testvéri barátsá­gunkat más, méltóbb módon juttatjuk kifejezésre. Szeretnék azonban még egy komoly problémát felvetni. Mi a további teen­dő a Klement Gottwald Mauzóleumot illetőleg? Ogy vélem, hogy pártunk érdemes képviselője testi maradvá­nyai közszemlére tételének ez a mód­ja nem felel meg népünk hagyomá­nyainak és érzésének. Nincs összhang­ban a személyiség szerepe és a kol­lektív vezetés lenini értelmezésével sem. Semmiképp sem esik csorba Gottwald emlékének tiszteletén, ha holttestét a Vítkovon helyezik el, ugyanolyan módon, mint a párt többi kimagasló harcosánál tettük. Néze­tünk szerint helyes lesz, ha e kérdést is megoldjuk, s ez kétségtelenül tel­jesen megegyezik dolgozóink gondol­kodásával. A XXII. kongresszuson újból meg­erősödött bennünk a tudat, hogy tel­jesen helyesek voltak azon intézke­déseink elvei, amelyeket- 1956-ban a szocialista törvényesség megszilárdí­tására, a joghatalomnak a biztonsági apparátus, az ügyészség és. a bírósá­gok közötti megosztására kölcsönös felelősségük és ellenőrzésük érdeké­ben foganatosítottunk, valamint többi döntésünk is, amelyek arra irányul­tak, hogy a párt vezető szerepe kö­vetkezetesen érvényesüljön valameny­nyi biztonsági és bírósági szervben. Űjból felhívjuk a figyelmet arra. hogy mindezek a szervek, bíróságok, az ügyészség és a biztonsági apparátus a nép szervei, neki felelősek és sen­kinek sincs joga a néptörvények ál­tal rájuk ruházott Joghatalmukat kor­látozni, vagy abba beavatkozni, az egyik szervet a másik fölé helyezni, eltűrni a hatalommal való bármilyen visszaélést stb. A XX. és a XXII. kongresszusnak is többek között egyik tanulsága az a következtetés, hogy sem tilost, sem a jövőben egy pillanatra sem szabad engednünk biztonsági apparátusunk lenini értelmezéséből hanem azt -szüntelenül tovább fogjuk fejleszteni a párt vezető szerepének szüntelen érvényesítése, a párt, a lenini ellen­őrzés szüntelen elmélyítése és életünk valamennyi területének a párt által valő lenini irányítása meüett. Kell, hogy a biztonsági szervek munkájá­ban állandóan és következetesen ér­vényesüljenek a pártpolitika szem­pontjai és a pártélet politikai normái. Ez azért szükséges, mert a biztonsági munka jellege és az ebből származó hatalom összefügg azzal a lehetőség­gel, hogy a dolgoknak csupán bizton­sági oldalát nézzék, s esetleg erkölcsi és politikai zavart okozzanak. Ezért bíróságaink demokratizálásának jelen­legi folyamata és biztonsági szerveink nevelőfunkcióinak szüntelen tökélete­sítése közvetlen részét képezi szocia­lista demokráciánk széleskörű fej­lesztésének. Tovább szilárdítjuk és dolgozóink érdekében megerősítjük benne a szocialista törvényességet, amelynek éle kizárólag a szocializ­mus ellenségei és a többi társadalom­ellenes elem ellen irányul. Kemények leszünk hazánk ellenségeivel szem­ben, mert tudjuk, hogy tevékenysé­gük a nép legsajátabb érdekei ellen irányul, sarkallatos ellentétben - áll nemzeteink hazafias érzéseivel s mind nemzeti, mind pedig állami önálló­ságunk megsemmisítésére irányul, a kapitalizmus, az embernek ember ál­tali kizsákmányolása visszatértéhez vezet. De nem vagyunk és nem is leszünk bosszúvágyók és köztársaságunkban mindenkinek lehetőséget adunk az élethez. Miután Slánskýt és a többie­ket eltávolították funkciójukból, az egész párt szinte fellélegzett, felújul­tak a lenini elvek a párt egész éle­tében, az egészséges bírálat és önbí­rálat, a párton belüli demokrácia, a mindennapos aktív tömegmunka. Emellett döntő jelentőségű e téren az 1954 utáni időszak, főként pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa óta eltelt időszak. A párt és az ország egészséges életé­nek szempontjából igen jelentősnek mutatkoztak a szocializmus építése, az állam szervezése és más társadal­mi ügyek alapvető problémáival kap­csolatos viták. Számos intézkedést valósítottunk meg az ország életé­nek demokratizálására, kezdve az al­kotmánnyal. Ezen az úton fogunk to­vábbra is haladni, teljes összhang­ban az ország fejlődésének és célki­tűzéseinek szükségleteivel, a nép egy­ségének elmélyítésével. A XX. kongresszus következtetései megvalósításával kapcsolatos kérdé­seknek igen beható megtárgyalása a XXII. kongresszuson rendkívül fontos azért ls, mert a személyi kultusz el­leni harc a nemzetközi kommunista mozgalomnak mindeddig időszerű feladata. Itt főleg az Albán Munka­párt helyzetére gondolunk. Az Albán Munkapárt vezetőségének tetteiről a XXII. kongresszuson annyi bizonyíték hangzott el, hogy ma elég, ha csupán egyes további adatunkkal és tapasztalatunkkal egészítjük ki. Nézetünk szerint miben rejlik az al­bán képviselők mostani viselkedésé­nek fő oka? Ennek oka dühödt ellen­szenvük a XX. kongresszus irányvona­la ellen, egyet nemértésük a személyi kultusz bírálatával, amelyhez szélső­séges, szinte beszámíthatatlan nacio­nalizmus társul. Egyet nemértésüket az 1956—1960. közötti években elfoj­tották és a Szovjetunió, valamint a szocialista tábor egysége iránti hűsé­gük szolgai hangoztatásával álcázták. Ezzel azonban ellentétben állott bel­politikájuk, amelyet Enver Hodzsa és Mehmet Sehu fennhéjázó személyi kultusza jellemez. Az albán képviselők igazi arculata napfényre került, amikor tavaly dogmatikus kirohanásokat intéztek a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen. Az albán képviselők ekkor teljesen színtvallottak. A bukaresti tanácsko­záson még nem fejtették ki nyíltan álláspontjukat, de rögtön e tanácsko­zás után eltávolították az Albán Mun­kapárt Központi Bizottságából Liri Belisch elvtársnőt, valamint Kocso Tasko régi kommunistát, a Kommu­nista Internacionálé dolgozóját, mert a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini állásfoglalását védelmezték. Az albán vezetőség fokozatosan a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi testvérpárttai való nyílt sza­kítás útjára lépett. Meg kell mondani, hogy Sztálin kultuszával, amelyet most szinte megszállottan propagálnak az albán képviselők, főként magukat vé­delmezik, mert az ő bűnlajstromuk­hoz tapad a legyilkolt becsületes albán kommunisták és hazafiak vére, akik fel merték emelni bíráló szavukat Hodzsa és Sehu ténykedése ellen. Ezeket az embereket legyilkolták, mert Enver Hodzsa és Mehmet Sehu útjában állottak, s akik között hason­ló kapcsolat alakult ki, mint Sztálin és Berlja között. A kémmánia lélek­tana, amely ma Albániában uralkodik, azon despota klikk korlátlan hatal­mának megszilárdítására szolgál, ame­lyet rokoni kapcsolatok is egybefűz­nek, valamennyi becsületes kommu­nista elhallgattatására szolgál. Mind­erre most az albán nép fizet rá, amely a szocializmus építése folya­mán becsületes igyekezetével bebizo­nyította, hogy jobb vezetést érdemel, mint amilyenben most van része. Elegendő például arra emlékeztet­ni, hogy Hodzsa a tavalyi moszkvai tanácskozáson a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottságát és Hruscsov elvtársat azzal az undo­rító váddal illette, hogy állítólag ők a bűnösök, ha nem egyenesen szer­vezői a magyarországi ellenforradal­mi puccsnak. Ez elegendő ahhoz, liogy világos legyen előttünk, kivel van dolgunk. Ennek folytatása volt az Albán Munkapárt IV. kongresszusa, amelynek fő küldetése az volt, hogy még féktelenebb személyi kultuszt indítson meg. Az Albán Munkapárt IV. kongresz­szusán az albán vezetőség teljesen leplezetlenül szovjetellenes irányvona­lat kezdett. E párt életére Mehmet Sehunak a kongresszuson kijelentett alapelve érvényes, hogy mindenkinek, aki bírálni merészel, az arcába köp­nek, pofonvágják és esetleg golyót is kaphat a fejébe. S ugyanez a Sehu röviddel ezután a szocialista orszá­gok címére kijelentette, hogy kötele­sek Albániát minden körülmények között segíteni és Albániának Joga van őket korlátlanul bírálni. Azt, ho­gyan képzelik el úgynevezett bíráló álláspontjukat, megmutatja például az a tény, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának programtervezetét Albániában durván elferdítve tették közzé, pedig azt még a vezető bur­zsoá lapok is közölték. Továbbá nem tették közzé Albániá­ban a kommunista pártok első titká­rainak a német kérdéssel kapcsolatos augusztusi tanácskozásáról kiadott közleményt — e tanácskozáson Enver Hodzsa nem volt hajlandó részt ven­ni, — de ugyanakkor közzétették „sa­ját" albán álláspontjukat. Elvtársak! A testvérpártok óriási többsége teljes egészében támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának programját. Ez az alkotó leninizmus újabb nagyszerű győzelme, a proletár nemzetköziség legyőzhetetlnségének bizonyítéka. Ez az egyik legjelentő­sebb eredménye a történelmi XXII. kongresszusnak, amely kétségtelenül mélységesen befolyásolja a kommu­nista és munkáspártok további tevé­kenységét, az egész emberiség továb­bi sorsát. Nem feledkezünk meg azonban ar­ról sem, hogy a jövőben is határozott taktikus és körültekintő harcot kell folytatnunk majd a helytelen dogma­tikus és revizionista elképzelések el­len, s e harcra ugyancsak teljesen fel kell készülnünk. A XXII. kongresszus egyszer s min­denkorra a kommunizmus történelmi dinamikájának bizonyítéka marad, ki­fejezi az emberiség örök ifjúságát, amely abba a korszakba lép, amikor a dolgozó ember egyszer s minden­korra a természet és a társadalom korlátlan urává válik. Ezért a XXII. kongresszus következtetései további előrehaladásunkban vezércsillagként vezetnek bennünket, ezért a követ­keztetések maradéktalan lenini érvé­nyesítése pártunk munkájában szo­cialista társadalmunk feltételei között biztonságunk fő forrása, hogy már mai nemzedékünk győzelmesen halad a kommunista célkitűzések felé. Ahogy e kötelezettségvállalásunkat a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán valamennyi kül­dött, s az egész világ testvérpártjai­nak képviselői fogadták, a legszebb buzdítás mindnyájunk számára, hogy továbbra is szorgalmasan és szívósan dolgozzunk. Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán Jóváhagyta a kommunizmus építésének íő irányvo­nalát. A fő gazdasági feladat a Szov­jetunióban két évtized alatt felépíteni a kommunizmus anyagi-műszaki alap­ját. E döntő feladatra összpontosul a Szovjetunió Kommunista Pártja prog­ramjának fő figyelme ls. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak építése a Szovjetunióban több alapvető feladat megoldását és teljesítését jelenti. Páratlan színvo­nalat és hatalmas arányokat öltenek A szovjetellenes kampány csúcs­pontját az Albán Munkapárt vezető képviselőinek a XXII. kongresszuson elfoglalt mostani álláspontja jelenti. Az elvies, nyugodt bírálatra, amelyet Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszu­son mondott beszámolójában adott elő, cinikus, gyűlölködő nyilatkozattal válaszoltak, amely a Szovjetunió, Hruscsov elvtárs és a többi testvéri ország címére intézett ostoba sér­tegetések halmaza. Enver Hodzsa kü­lönféle megszervezett hűségnyilatko­zatai és az albán sajtóban a legutób­bi időben megjelent szennyes cikkek, amelyek Hruscsov elvtárs eljárását „Lenin-ellenesnek" és „revizionistá­nak" minősítik, dicshimnuszokat zen­genek Sztálin tevékenységének legsö­tétebb szakaszairól, világosan megmu­tatják, hogy az Albán Munkapárt ve­zetősége lábbal tiporta a 81 kommu­nista párt nyilatkozatából származó kötelezettségeit s tudatosan szakadár útra lépett a szocialista táborral szemben. Ezért nem érthetünk teljesen egyet azzal a fenntartással, amelyet a XXII. kongresszuson Kína Kommunista Párt­ja nevében Csou Eu-laj elvtárs adott elő az SZKP KB-nek az Albán Mun­kapárt vezetőségével szemben elfog­lalt álláspontjával kapcsolatban.. Tel­jes mértékben támogatjuk a szovjet elvtársak állásfoglalását, amelyet a XXII. kongresszust követő fejlődés is teljesen igazolt. Pártunk ls mindent megtett, ami erejétől tellett, hogy az albán képvi­selőket helyes útra vezesse. Számos levélben és nyilatkozatban figyelmez­tette Albánia vezető tényezőit eljárá­suk komoly következményeire és hi­vatkozott a szocialista tábor és a kommunista mozgalom iránti felelős ségükre. Ez a törekvés teljesen hiá­bavaló volt és semmilyen eredményt sem hozott. Ezért a politikai iroüa néhány hónappal ezelőtt elhatározta, hogy Albáuiával a további kapcsola­tok csupán a kölcsönösen előnyös ke­reskedelem alapján fejlődhetnek és nem lehet tovább folytatni az egyol­dalú segélynyújtást. Határozott lépéseket tettünk abban az irányban is, hogy lehetetlenné vál­jék a számunkra ellenséges nézetek népszerűsítése a prágai albán képvi­seleti hivatal anyagaiban és hogy e célokra ne használhassák fel az al­bán diákokat. Egyébként a 183 albán főiskolás közül, akik a nyári szünidő a termelőerők, a Szovjetunió a világ első helyére kerül az egy főre eső termelésben. A Szovjetunió eléri a világ legmagasabb fokú munkater­melékenységét, mégpedig az ipar és a mezőgazdaság legtökéletesebb tech­nikával való ellátása alapján. A mun­ka az öröm és az alkotóképesség for­rásává, az ember elsőrendű szükség­letévé válik. Páratlan mértékben ki­bontakozik a dolgozók valamennyi szükségletének kielégítéséhez szük­séges anyagi javak termelése, igen lényeges mértékben emelkedik a nép élet- és kulturális színvonala. Megnö­vekszik annak a fogyasztásnak a há­nyada, amelyet az egész társadalom fedez és fokozatosan • létrejönnek a feltételek a javak szükséglet szerinti, kommunista elosztására. A szocialista termelési viszonyok lépésről lépésre kommunista termelési viszonyokká alakulnak át és megszűnik a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbség. A tudomány és a technika a népmű­velődés sokoldalú kibontakoztatása alapján magas fejlődési fokot ér el. E grandiózus feladatok megoldásá­hoz azért foghat hozzá a Szovjetunió, mert a szovjet szocialista gazdaság bebizonyította azt a képességét, hogy sokkal gyorsabban tudja fejleszteni termelőerőit, mint a kapitalista gaz­dálkodás. A Szovjetunió — hála a szocializmus hatalmas gazdasági bá­zisának — nagyszerű modern techni­kával rendelkezik. A szovjet tudo­mány megoldotta korunk legigénye­sebb kérdéseit, s ma számos tudo­mányos ágazatban első helyen áll a világon. A Szovjetunió nyersanyag­és anyagforrásai gyakorlatilag kime­ríthetetlenek. A Szovjetuniónak egyre több természeti kincse szolgálja az ország fejlődését. A Szovjetunió a szocialista építés folyamán és a nép­gazdaság háború utáni fejlesztése fel­adatainak megoldása során nagy számban nevelt szakképzett kádere­ket, akik a kommunizmus építése legbonyolultabb feladatait is meg tud­ják oldani. Két évtizeden belül a Szovjetunió­ban a termelőerők oly hatalmasakká válnak, hogy színvonalukat egyetlen ország termelőerőinek szintje sem éri el. A Szovjetunió ma a világ ipari termelésének csaknem egyötödét kép­viseli. 1980-ban azonban a Szovjet­előtt hazánkban tanultak, szeptem­berben az albán hatóságok csak ötöt engedtek vissza Csehszlovákiába. Hármat közülük mint provokátorokét ki kellett utasítanunk, akik szovjet­ellenes rágalmakat igyekeztek ter­jeszteni. Annál Inkább fontos, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalomban a lenini irányvonal dogmatikus és szek­tás elferdítése elleni harc pártunk egyik legfontosabb feladata maradjon. Ennek felel meg pártunk egész eddi­gi poltikája, amely alkotó módon al­kalmazza a leninizmust hazánk felté­teleire és határozottan fellép a dog­matikus szektásság veszélye, valamint a revizionizmusnak, mint a kommu nista mozgalom fő veszélyének fenye getése ellen. Jelenlegi tapasztalataink azt mu tatják, hogy a dogmatizmus és a re vizionizmus ugyan különböző állás pontból indul ki, s ezért nem he lyezhető e kettő egy színvonalra, d< közös nevezőjük rendszerint a nacio nalizmus. Ezért a nacionalizmus min , den válfaja ellen a legnagyobb erély lyel kell harcolni, mert bármilyei nacionalista irányzat — amint ; Szovjetunió Kommunista Pártjánál programja rámutat — mérhetetlenü veszélyes a kommunizmus felépítésé nek nagy nemzetközi műve szempont jából. A nacionalista megnyilatkozásol oszthatatlan részét képezik azoknal a revizionista koncepcióknak is, ame lyeket a jugoszláv revizionizmus gya korlatéból, főként a Jugoszláv Kom munisták Szövetségének programjábó ismerünk. Egy pillanatra sem hagyunl fel a revizionizmus ellen folytatot elvhű harcunkkal, s maradéktalanu egyetértünk azzal, ami ezen a terei a XXII. kongresszuson elhangzott A revizionizmus magát a jugoszlá' népet ls megkárosítja, s veszélyeztet a szocializmushoz vezető útján elér forradalmi vívmányait. Állásfoglalásunk világos s azt nyíl tan kifejtjük. Mindaddig, amíg a ju goszláv képviselők ragaszkodni fog nak revizionista téziseikhez, szó ser lehet kapcsolataink pártvonalon val normalizálásáról. Állami voňalo: fennálló kapcsolatainkat, főként békéért, az általános és teljes lesze relésért, a német kérdés megoldásáér vívott harcban levő közös érdekein ket illetőleg, és kétoldalúan előnyö gazdasági és kulturális kapcsolatain kat továbbra is fejleszteni fogjuk. unió ipara már kétszer annyit fog tei inelni, mint amennyit ma az egés kapitalista világ ipara termel. A tál sadalrni ösztermelés és a nemzet jövedelem a mainak csaknem ötszö rösére emelkedik. A kommunistí Szovjetunió a világ legnagyobb é: legfejlettebb ipari nagyhatalmává vá lik. Ily hatalmas gazdasági technikai tudományos és kulturális fejlődést ed dig a történelem az emberi tevékeny ség egy területén serű ismert. A Szov jetunió dolgozóinak mai nemzedéki a szocialista jelent elviszi egészei a kommunista holnapig. A XXII. kongresszus tárgyalása ar ról tanúskodik, hogy a Szovjetunii Kommunista Pártja és az egész szov jet nép teljes eréllyel és bátorsággá lát hozzá a kommunizmus anyagi műszaki alapja építésében levő fel adatok teljesítéséhez. Hruscsov elv társ beszédeiben éppúgy, mipt < kongresszusi vita valamennyi részt vevője is rámutattak, liogyan kell i jelenlegi anyagi-műszaki alapot a leg jobban felhasználni, hogy a Szovjet unió népgazdasága még gyorsab! ütemben fejlődjék. S e fejlődést nei: fokozott áldozatkészséggel, lemondás sal érik el, hanem ellenkezőleg, . szovjet emberek kulturális és élei színvonalának további emelkedése kő zepette Ennek oka az, hogy szovjet szocialista gazdaságnak ni. szilárd alapjai vannak, valamint as hogy e fejlődés törvényszerűség milliók szabad kommunista niuukájái alapul. Elvtársak! Hazánk jelenlegi feladatai és fej lesztésének további távlatai szem pontjából számunkra, a csehszlovál kommunisták és Csehszlovákia egés: népe számára is mérhetetlen fontos sággal bír a XXII kongresszus tár gyalása és a Szovjetunió Kommunist; Pártjának programja. A Szovjetunii kommunista társadalma építésénél programja nekünk is megmutatja jö vőnk alapvető vonásait, az alkotí marxizmus-leninizmus újabb győzel me, mely Csehszlovákia népe előt is megvilágítja az építőmunkája to vábbi nagy célkitűzéseihez vezeti utat. (Folytatás a 7. oldalon^ Az SZKP programja a mi jövőnket is beragyogja UJ SZO 6 * 1961. november 22.

Next

/
Thumbnails
Contents