Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámold az SZKP XXÍI. kongresszusáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések A lenini külpolitika - következetes békeharc (Folytatás a 3. oldalról) A legszélesebb tömegek politikai aktivitásának általános fellendülése szorosan egyesül a béke megvédésé ért és az atomháború elhárításáén folytatott küzdeiutnben. Az imperla Uzmus agresszív erői minduntalan atomháborúra számítanak. Termősze tesen nem marad válasz néuui bűnös programjuk, melyei cinikus nyíltság gal a reakciós politikusok és tábor­nokok különféle nyilatkozataiban fej­tenek kl, s melyekben olyan kljeleu tések szerepelnek, hogy inkább vá­lasztják az atomhalált, minthogy megengedjék a komm"">'7mus további előrehaladását Ez elszánt harcra tü zel az imperializmus ellen. A népek Q harcban felismerik azt a megren­dítő Igazságot, hogy az imperialista megszállottak halálos veszéllyel fe­nyegetik az egész emberiséget, mely­nek beláthatatlan veszteségeket és gyötrelmeket akarnak okozni az atomháborúban. Az a tudat, hogy Je­lenleg sokkal nagyobb lehetőségek és eszközök állnak rendelkezésre a ka­landorok megfékezésére, mint ami­lyen az ő lehetőségük a háborús tűz­vész klrobbantására, óriást erőt önt a népekbe e vészes tervek megaka­dályozásáért folytatott küzdelmükben. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusa ismét hatá­rozottan megerősítette az új világ­háború elhárításának reális lehető­ségéről szóló bevált tételek helyes­ségét ós újra megerősítette az SZKP XX. és XXI. kongresszusán Kidolgo­zott azon tételt, hogy kiküszöböl hető az új világháború A XXII. kong resszus nem állította, hogy a há­borús vaszély mér a múlté, sőt han­goztatta, hogy amíg az imperializmus létezik, addig a háborús veszély is fennáll. A XXII. kongresszuson el­hangzott számos felszólalásban meg­magyarázták. hogy az állammonopo­lista kapitalizmus kialakulása szem­betűnően elmélyíti az imperializmus reakciós lényegét és agresszív vo­násait. Ez állandó éberségre kötelez minket, hogy egy cseppet se becsül­jük le az imperialista erők bőkealle­nes ármánykodását. Viszont Hrus­csov elvtárs fo beszámolójában ás záróbeszédében újra kidomborította hogy az agresszív kalandvágy fokozó­dása a háborúk meghiúsításához és megakadályozásához szolgáló hatásos eszközökkel rendelkező szocialista tábor ás békeszerető erők fölényébe ütközik. Itt van a Jelenkori imperialista po­litika Achilles-sarka. Ez a béke leg­szilárdabb záloga, ebből meríti le­küzdhetetlen erejét a békés együtt­élés offenzív lenini politikája, melyet a XXII. kongresszus és az SZKP prog ramja újra lényegesen kibontakozta tott és amely újabb győzelmet ara­tott. Ezzel kapcsolatban szeretném meg­említeni. milyen nagy jelentősége van a szocialista tábor védelmi ere­jének szilárdítása és a szocializmus bókekezdeméuyezésének további ki­bontakozása közötti kölcsönös viszony helyes és felelősségteljes értelmezé­sének, Egy dolognak két része ez, mely egyáltalán 'nem mond ellent egymásnak, sőt kölcsönösen kiegé­szíti egymást, s megadja az egész Jellegét. Efcért a szotcallsta tábor a Jövőben is e két irányban egyszerre fejti ki erőfeszítését, A szocialista tábor kidomborodó katonai fölénye tartós tényező, mely figyelmezteti az agresszív erőket és vlszatartja őket a háborús viszály ki­robbantásából. A Szovjetunió és a szocialista tábor biztonságának a leg­korszerűbb rakétatechnikára épülő egyre erősebb védelmi eszközei na­gyon hatásos fegyverként szolgálnak a háború elleni küzdelemben és Jogos félelmet keltenek a háborús uszítók táborában. A nemrégen végzett szov­jet atomfegyver-kísérletek figyelmez­tettek minden támadót a Szovjetunió védelmi erejére, arra az erőre, mely lesújtana az agresszorra, ha meg merné támadni a szocialista tábort. A Szovjetuniót az imperialista hatalmak agresszív és provokatív po­litikája kényszerítette — különösen a német kérdéssel kapcsolatban — az atomkísérletek végrehajtására. A szovjetunió azonban egy pillanatra sem szűnt meg hangoztatni, hogy késlekedés nélkül hajlandó megkötni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt, amit Hruscsov elvtárs 1961. november 7-én újra ki­jelentett. Az Amerikai Egyesült Államok ma a béke angyalának álarcát akarja felölteni és szovjetellenes hisztéria szitására törekszik. Pedig elsősorban az USA ébredhetne annak tudatára, hogy 6 a háborús hisztéria élőidé zője és szítója, s ő kezdte elsőként atomkísérletei lázas előkészítését Ogy vélem, hogy ma már letűnt az effajta hamis Játék kora, s Itt a legfőbb ideje az amerikai kormánykörök egy­öntetű, világos álláspontra helyezke­désének a tartós békét és az embe­risig biztonságát lelentő szovjet le­szerelési Javaslatokkal kapcsolatban. Minden békés év szilárdltja a szo cíallsta tábor erejét és fölényét. £p pen ezért az Imperialista politika tá­madó szándékai arra ösztönözzenek minden szocialista országot, hogy még bátrabban, rugalmasabban és of­fenzívabban érvényesítse a békés együttélés irányvonalát és követke­zetesen szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intéz­kedéseket. A békés együttélés aktív politikája megelőzi a háborús konf­liktus veszélyét, csírájában meghiú­sítja az Imperialista politika agresz­szív irányát és a békés együttműkö­dés alapján rendezi a nemzetközi helyzetet. Ezek a lenini külpolitika fő vonásai, melyet különösen a XX. kongresszus óta következetesen érvényesített a Szovjetunió Kommunista Pártja s amelynek sikereihez Hruscsov elvtárs nagy érdeme fűződik. A XXII. kong­resszuson az alKotő szellemű leniniz­mus talaján álló valamennyi testvér­párt teljes mértékben támogatta ezt a politikát. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII kongresszusán részt vevő küldöttségünk pártunk, ős a szocia­lista Csehszlovákia összes dolgozói nevében felszólalásában hangoztatta, hogy ml is részt vállalunk a felelős­ségben a szocialista tábor békepo­lltlkájának megvalósításáért. A nyugatnémet Imperializmus és revansizmus veszélye, melyet a kong­resszus méltán nevezett meg az új háború, az új agresszió szervezőjé­nek, különösen közvetlenül érinti a Csehszlovák Szocialista Köztársasá­got. A múlt minden tapasztalata tel­jes mértékben Igazolja, hogy létér­dekünk a német békeszerződés meg­kötése és ennek alapján a .rendelle­nes nyugat-berlini helyzet megoldá­sa. A szocialista tábor biztonsága és az európai béke ügye megköveteli, a békeszerződés aláírásának mielőbbi megvalósítását. Mint Hruscsov elvtárs mondotta, ezzel lelakatolnánk a szo­cialista országok határait, melyek felé a nyugatnémet revanslsták ke­zeket nyújtogatják. A német és a nyugat-berlini kérdés megoldása az egész szocialista tábor közös ügye. Minden szocialista országnak felelős szerep Jut a német kérdésben elő­terjesztett szovjet békejavaslatok megvalósításában. Álláspontunkat részletesen kifejtet­tük számos dokumentumban. Ezekben — a nőmet Imperializmus támadó szellemével szerzett tapasztalataink alapján — rámutattunk, hogy feltét­lenül meg kell kötni a békeszerző­dést, nem szabad meghátrálni a nyu­gatnémet revansizmus elől, mely a reakció és az agresszió fő ereje Euró­pában. Nem hagytuk válasz nélkül a nyugatt hatalmak kihívó jellegű In­tézkedéseit sem, melyekkel bősz ha­ragjukban a szocialista tábornak arra a szándékára reagáltak, hogy megköti a békeszerződést Németországgal, Gazdaságilag felkészültünk, hogy a német kérdésben elfoglalt határozott álláspontunkért ne lepjenek meg minket az Imperialisták, esetleg meg­torló gazdasági Intézkedései. Hatásos lépéseket tettünk a Német Demokra­tikus Köztársaság —• amely ellen a nyugatnémet revansisták támadása összpontosul — gazdasági támogatá­sának további növelésére is. A Szov­jetunióval és a Varsói Szerződés töb­bi tagállamával teljes egyetértésben határozott intézkedéseket tettünk ha­zánk védelmi erejének növelésére. Hadseregünk megfelelő harci felké­szültségben áll, hogy erélyesen vlsz­szaverhesse az Imperialisták minden provokációját. Elégedetten állapít­hatjuk meg, hogy népünk igazi po­litikai támogatására talált az az In­tézkedés, ami számtalan vállalásban lükröződött, hogy a katonai szolgálat­ra behívott dolgozók helyett is tel­jesítik a feladatokat. Na'gy elismerés illeti a dolgozókat a feladatok Ilyen helyes értelmezéséért. A Szovjetunió és a többi szocialista ország határozott, céltudatos kiállása vitathatatlanul eredményre vezetett. Hideg zuhanyként hatott a mllitarisla kalandorok forró fejőre és a nyugati politikai körökben megerősítette a reális irányzatokat a kölcsönös meg­beszélésekkel kapcsolatban, melyek alapián a szovjet Javaslatok nyíltan felszólították az Illetékeseket a né­met kérdés rendezésére. Mint tudjuk, megtörtént az első eszmecsere Gro­miko elvtárs és Rusk amerikai állam­titkár, Kennedy elnök, Macmlllan an­gol miniszterelnök és Home külügy­mmiszter között. Mindez arra vall, hogy kétségtelenül van kilátás a meg­érett német kérdés további tárgyila­gos megvitatására. Az első tárgyalá­sok lehetővé teszik a vita eredmé­nyes folytatását és határozottan nam zárják kl az álláspontok közeledé­sének lehetőségét. Ezért minél előbb kerül sor konstrutív szellemű tár­gyalásokra, annál Jobb. Ezzel kapcsolatban nagyon helyes­nek tartjuk az SZKP XXII. kongrasz­szusának azt a következtetését, hogy a békeszerződés aláírására kitűzött határidő, 1961. december 31-e, nem lesz az utoJsó szó, ha a Nyugaton is hajlandóságot mutatnak a további tárgyalásokra, természetesen, nem a végtelen huzavona kedvéért, hanem úgy, hogy a tárgyalások mielőbb konkrét megoldást eredményezzenek és a német, valamint a nyugat-berlini kérdés megoldására vezessenek. Ezt az álláspontot a szovjet külpolitika megfontolt lépésének tartjuk, mely a béke érdekében engedményt tesz a nyugati hatalmaknak. Most már csak a nyugatt felelős személyiségek­től függ, tettekkel bebizonyítani, hogy Igazán kölcsönös megállapodásra akarnak Jutni. Természetesen teljes kudarcra van Ítélve az a nyugati proganda kísérlet az egész dolog olyan beállítására, mintha most al­kalom nyílna, hogy a Nyugat újra megszilárdítsa álláspontját és az az obstrukclonista álláspont kerekedjék felül, melyet de Gaulle elnök és a bonni kormánykörük nagyon kirívóan hangoztatnak. A mi álláspontunk világos: tovább fogunk törekedni a német békeszer­ződés megkötésével és Nyugat-Berlin statútumának módosításával összefüg­gő kérdések tüzetes és tárgyilagos megvitatására valamennyi érdekelt állammal. Abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem az egész antl­hitlerista koalíció álláspontján akar­ják békésen rendezni a német prob­lémát ás elutasítják a német béke­szerződés megkötését mind .a két né­met állammal, érvényben maradi a szocialista tábor döntése, hogy a szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal írja alá és a békés rendezés a nyugati hatalmak részvé­tele nélkül történik meg. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság külpolitikája a békeliarc ős a népek békés együttműködése kérdé­sében — mint eddig, úgy a jövőban is — teljes mértékben támogatni fog­ja a Szovjetunió Kommunista pártjá­nak lenini irányvonalát. A XXII. kong­resszus eredményeinek fányáben lát­juk, hogy hélyes volt a csehszlovák külpolitika eddigi álláspontja korunk nagy kérdéseiben, helyes volt eljárá­sunk s teljes mértékben kifejezte népünk és hazánk legfőbb érdekelt. Törekedni fogunk, hogy továbbra is aktívan és kezdcipényezően hozzájá­ruljon a békés együttélés eszmélnek diadalra juttatásához, elősegítse a szocialista tábor egységének ás a béke, a nemzeti falszabadulás, a ha­ladás valamennyi erejével való fel­zárkózottságának szilárdítását a há­ború elhárításáért, az általános és teljes leszerelésért és annak biztosí­tásáért folytatott küzdelemben, hogy az emberiség békés viszonyok között haladhasson előre a szocializmus és a kommunizmus ragyogó jövője f^lé. Az SZKP - az alkotószellemű marxizmus-leninizmus élcsapata Elvtársaki A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusa a nemzetközi kommmunlsta mozgalom egységének, szilárdságának és tömörségének nagy manifesztációja volt. A kongresszu­son 80 kommunista, munkás- és for­radalmi párt küldöttségei voltak je­len, tehát a világ valamennyi mar­xista-leninista pártja ott volt. Az utóbbi időben Jelentősen tovább­fejlődött és erősödött a nemzetközi forradalmi mozgalom, újabb kommu­nista pártok alakultak egyes orszá­gokban. Természetesen a szocialista tábor országainak 35 millió tagot számláló marxista-leninista pártjai képezik a kommunisták hatalmas, ma már 40 milliós hadseregének legnagyobb és legjelentősebb élcsapatát. A háború előtti viszonyokhoz kő pest azonban a tőkésországok kom­munista pártjai is sokszorosan meg­erősödtek. Ezek a pártok a reakció támadásának bonyolult viszonyai kö­zepette működnek, közülük sokat illegalitásba kergetett az antlkdmmu­nizmus. Ám nincs olyan erő, mely meg­semmisíthetné vagy feltartóztathatná a kommunisták befolyásának növe­kedését. A kommunisták a monopó­liumok ellen, a békéért, « demokrá­ciáért és a társadalmi haladásért ví­vott harc egységes őramlatába egye­sítik a néptömegeket. Még sokszorta erősebben fejlődik a kommunista mozgalom azokban az országokban, amelyek nemrégen sza­badultak fel a gyarmati járom alól, vagy amelyek szívósan harcolnak vágleges felszabadulásukért. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a szocializmus eszméi eljutnak a föld legtávolabbi részeibe is, hogy minden világrész népei nagy tanainkban Jog­gá) látják a világot átalakító hatal­mas fegyvert, s ezért magukénak val Ják; és zászlaja alatt tömörülnek. A nemzetközi kommunista mozga­lom mindezen erőinek seregszemléje volt a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa. Lefolyása megmutatta, hogy a Szovjetunió Kom munlsta Pártjának kongresszusai a nemzetközi kommunista mozgalom egyre fontosabb emelvényévé vál nak, amelyből e mozgalom va­lamennyi osztaga újabb, legyőzhetet­len forradalmi energiát meríthet, és merít ls azokból a harci tapasztala­tokból és távlatokból, amelyet e moz­galom élcsapata, a Szovjetunió Kom­munista Pártja dolgoz ki. A XXII kongresszuson Jóváhagyott új progra­mot az összes világrész marxista-leni­nista pártjai korunk kommunista kiáltványaként fogadták, amely ma­gában foglalja a marxi-lenini megis­merés elért magaslatalt, és amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának s minden testvérpártnak forradalmi tapasztalatát a békés kommunista építés konkrét tervévé alakltja át. E program következtetései kifeje­zik az egész kommunista mozgalom lenini egysége harcos forradalmi alap­elveit, és magukban foglalják a mun­kásosztály és valamennyi nemzet általános érvényű alapvető Jellegze­tes vonásalt a kommunizmus felé ve­zető úton. ŰJból megerősítjük azt, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja a forrradalmi élcsapat feladatát mindenekelőtt azzal teljesíti, hogy politikai és ideológiai kezdeményezé­sével az alkotó marxi-lenini gondol­kodás középpontja. Míg Marx és En­gels a szocializmust utópiából tudo­mánnyá változtatták, a szocialista épí­tésben szerzett szovjet tapasztalatok a kommunizmus tudományos elméle­tét reális valósággá változtatják. Ez az alapvető mérték, amely már ma, s a jövőben még jobban kidomborítja XXII. kongresszus, valamint e kongresszuson jóváhagyott program­nak, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja programjának óriási történelmi je­lentőségét. Mindannyian, akik átéltük a XXII. kongresszus nagy pillanatait, Joggal látjuk benne az alkotó leninizmus hatalmas felsorakozásának kiteljese dését, amely előtt tijg teret nyitottak a Szovjetunió Kommunista Pártja 1956. évi XX. kongresszusának követ keztetésel. A XX. kongresszus valóban megnyitotta az utat a nagy lenini esz­mék előtt az egész nemzetközi kom munlsta mozgalomban és felvázolta azt az irányt, amelyben a kommunista mozgalomnak haladnia kell, hogy a munkásosztály győzelméért, az Impe rlallzmus és a gyarmati rendszer ve­reségéért, a népek szabadságáért, az emberiség békéjének kivívásáért fo­lyó harc álén álljon. A reakció örömujjongása és az 1956. évi látszólagos sikertelenségek ellenére óriási mértékben kibontako zott a forradalmi mozgalom. A nem­zetközi kommunista mozgalom erejé­nek fokozódása és növekvő befolyása a világ fejlődésére, sohasem volt oly erőteljes, mint az utóbbi években, a XX. kongresszust követő időszakban. Hisz éppen ebben az időben éri el legfelső szakaszát a szocializmus épí­tőse számos szocialista országban. Az egyenlőség, a kölcsönös támogatás ás segítség lenini elvet alapján egybe­kovácaolódott a szocialista tábor ren­díthetetlen egysége, amely még jobban kidomborítja a szocializmusnak, mint világrendszernek minden előnyét. A XX. kongresszus merész következ­tetései a békéért folyó küzdelemben újabb hatalmas offenzívára adtak Jelt, amelynek reális kilátásai egyre erő­teljesebben szilárdulnak. Nincs olyan terület, amelyen a XX. kongresszus hozzájárulása ne nyilvánulna meg hatékony pozitívumként a bőké, a haladás, a nemzeti felszabadulás és a szocializmus összes erőinek meg­szilárdulásában. Sztálin személyi kultuszának a XX kongresszuson elhangzott nyílt és kér lelhetetlen bírálata, a személyi kul­tusz következtében fennmaradt ko­moly negatív következmények erélyes kiküszöbölése, a lenini normák felújí­tásáért vívott határozott harc a párt és az állami tevékenységben meg­erősítette a Szovjetunió Kommunista Pártjának a szovjet társadalomban betöltött vezető szerepőt és szabad­dá tette az utat a szovjet dolgozók alkotó erejének ős kezdeményezésé­nek hatalmas arányú kibontakozásá­hoz. Mindezen sikerek alapja a kollektív vezetés elveinek következetes érvé­nyesítése, a párton belüli demokrá­cia széleskörű kibontakozása és a párt lenini szellemben folytatott te­vékenységének sokoldalú fejlődése. Ez az egyik fő forrása a hétéves terv igényes feladatai sikeres teljesítésé­nek, a szovjet állam megszilárdításá­nak, a szovjet nép politikai és erköl­csi egységének, a Szovjetunió nem­zetei testvéri szövetségeinek. Ez az egyik hatalmas forrrása a szovjet tu­domány és kultúra utóbbi években el­ért kimagasló eredményeinek. Pár­tunk tapasztalatai alapján nem egy­szer rámutattunk, hogy a XX. kong­resszus után ez a megújhódást Jelentő áramlat mily Jótékonyan befolyásolta a ml pártunk és országunk életét is, valamint a szocialista országok és a kommunista pártok egész éleiét. Egyik legszemléletesebb bizonyíté­ka annak, hogy a XX. kongresszus után a lenini gondolkodás mily mé­lyen áthatotta a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának egész tevékenységét., az a győzelmes harc volt, amelyet a párt a XX. kongresszus határozatai­val szembeszálló, megcsontosodott dogmatikusok, pártellenes csoportjá­val vívott. A Molotov, Malenkov, Ka­ganovics és a többlek frakciós cso­portjával vívott harc rendkívül bo­nyolult volt, s a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottságától ós Hruscsov elvtárstól mérhetetlen erőfeszítést követelt, hogy megvédel­mezze és keresztülvigye a XX. kong­resszus lenini Irányvonalát. A pártellenes csoport kezébe akarta ragadni a hatalmat a pártban, s a pártot le akarta téríteni a megkez­dett lenini útról, s újból visszavatni a személyi kultusz visszás módsze­reinek Idejébe. Erről tanúskodott az a mód, ahogyan a fordulatot el akar­ták érni. Arra számítottak, hogy szám­beli többséghez jutnak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának elnökségében, ős e mester­kedéstől várták, hogy ezen az úton újból megteremthetik uralmukat a pártban és az államban. Sztálin tény­kedésének Időszakát az Jellemezte, hogy maga döntött ős teljesen figyel­men kívül hagyta a Központi Bizott­ságot, amelyet gyakorlatilag egyálta­lán nem hívott egybe. Pontosan így akart eljárni a pártellenes csoport is. Ebben azonban a frakclósok, akik részletesen megegyeztek egymás kö­zött pártellenes eljárásukban, alapo­san elszámították magukat. Mint is­meretes, a Központi Bizottság tagjai 1957 júniusában kikőnyszarltették a plénum egybehívását, apiely egyhan­gúlag elítélte és szétzúzta a pártelle­nes frakciót, úgyhogy az mint siral­mas hajótöröttek kis csoportja telje­sen elszigetelődött. Azt mondhatjuk, hogy tulajdonkép­pen Molotov, Kaganovics, Malenkov, Bulganyin, Vorosilov, Szaburov, Per­vuhin ős Septlov pártellenes csoport­jának szétzúzása nyitotta meg telje­sen az utat ahhoz, hogy a XX. kong­resszus életadó irányvonala minden korlátozás nélkül valóra válhasson. Végre lehetett hajtani az olyan fon­tos intézkedéseket, mint az ipar és az építészet újjászervezése, a mező­gazdaság ős a felvásárlás — beleért­ve a mezőgazdasági gépek eladását a kolhozoknak és az egységes árakat a szűzföldek megművelését, a pártélet lenini elveinek sokoldalú ér­vényesítését és széleskörű kezdemé­nyezést lehetett kifejteni a nemzet­közi politika területén. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak e határozott eljárása még inkább leleplezte a pártellenes csoport tag­jai eljárásának motívumait és indo­kait. Kitűnt, hogy ők távolról sem csak a kemény merev centralizmus megőrzésére törekedtek, amely meg­bénította a párt és a néptömegek al­kotó tevékenységét. Mindenekelőtt ke­zükben akarták tartani mindazokat az eszközöket, amelyekkel meg tud­ták volna hiúsítani a személyi kul­tusz következményeinek felszámolását és tovább titkolhatták volna, hogy a személyi kultusz idején elkövetett Igazságtalanságokban nem kis rőszük volt. A XXII. kongresszuson a felszólalók megrendítő képet adnak e csoport tagjainak aljas tetteiről, a szocialista törvényesség megszegéséről, ártatlan párt-, állami, katonai ős komszomo­llsta-káderek ellen foganatosított, tömeges, megtorló intézkedéseikről, amelyekhez Sztálinnal együtt bele­egyezésüket adták, sőt egyenes utasl­(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ 1 * 1951 november 21.

Next

/
Thumbnails
Contents