Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámoló az SZKP XXtt. kongresszasáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések (Folytatás a 4. oldalról) tásokat adtak Molotov, Malenkov, Ka ganovlcs és a többlek ls. A kongresz szus valamennyi résztvevőjét mélysó gesen megrendítette amikor Kirov kétségtelenül provokációs meggyllko lásáról, Malenkovnak ős Kaganovtcs nak egyes köztársaságokba és kerüle tekbe tett bűnös útjairól vagy pedig a pörtellenes csoport egyes tagjainak durva, embertelen megjegyzéseiről hallottak, amelyeket azon párt- és állami funkcionáriusok névjegyzéké hez fűztek, akik fölött puszta tollvo­nással kimondták a halálos Ítéletet. így például Beneš akkori elnök fl­gyelmaztetését arról, hogy Tuha csevszkij valószínűleg összeköttetés­ben áll a német kémszolgálattal, — e vádat provokációs módon maga a Gestapo játszotta kezére, — kivlzs gálás nélkül ürügyül használták tel a vörös hadsereg parancsnoki káderei Jelentős részének legyilkolására. Ez­ált al mHadsereg harcképessége lénye­gesen meggyengült a második világ háború előestéjén. Megrendítően ha­tott a kongresszusra Lazurklnová ré­gi bolseviki elvtársnő felszólalása, akit indokolatlanul 17 évig börtönben tartottak, és aki Sztálin személyi kul túsza következményeinek leleplezéséig Sztálint becsületes embernek tartotta. Számos további adattal ismerkedhet tek meg Svernyik, Seljepln, Szergyuk elvtársak és a kongresszus többi kül­döttének felszólalásaiból, s ezért nem kell Itt újból elismételnem. Sok Je­lentős forradalmi harcos pusztult el e csoport tagjai egyéni törekvéseinek áldozataként. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a pártellenes csoport tagjai a valóban alkotó leninizmus elleni gyűlöletük­ben — ez a lenini szellem a Szovjet­unió Kommunista Pártjában maradék talanul és mindörökre győzött, — oly messzire mentek, hogy például Molotov még a párt új programjára ls kezet akart emelni. Ez év októbe­rében írt levelében rágalmazóon for­radalmlatlansággal, pacifizmussal, sőt revlzlonlzmussal merészelte a programot vádolni. Ez természetesen Igazságos felháborodást keltett a kongresszus valamennyi küldötténél, s a testvérpártok képviselőinél ls, akik a kongresszus szónoki emelvé­nyéről világosan kijelentették, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának programját korunk kommunista alap­okmányának tekintik. Bizonyára nyilvánvaló okai vannak, miért volt szükséges most a párt és a széles közvélemény elé terjeszteni a személyi kultusz Idejéből- származó ennyi adatot, Jóllehet e káros követ­kezményeket mér leküzdötték a leni nlzmus elveinek következetes felújí­tásával a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevé­kenységében. Ebben különösen nagy érdeme van Hruscsov elvtársnak. A kongresszuson helyesen hangsú­lyozták, hogy a pártnak és a népnek meg kell ismernie a teljes igazságot, látnia kell a személyi kultusz lénye­gét és az összes következményét an­nak, amikor a proletár demokrácia lenini alapelveit valamilyen egyén vagy szűk csoport önkénye helyette­síti, olyan csoporté, amely elszakadt a párttól, megszegi a szocialista tör­vényességet, a párt alapszabályzatét, s a korlátlan önkényhez folyamodik Szükséges, hogy az egész párt tuda­tosítsa, mindent el kell követni, hogy ehhez hasonlók soha többé ne ismét­lődhessenek meg, hogy a párton be­lüli élet lenini normálnak maradék­talan érvényesítésével s mindennapos fejlesztésükkel a leghatékonyabb biz­tosítékokat és előfeltételeket kell megteremteni arra, hogy minden kommunista, — vezető tényező, funk­cionárius és párttag — mindig az egész párt álláspontját és érdekét vé­delmezze, munkájáért felelős legyen a pártnak, s annak szüntelen ellen­őrzése alatt álljon. Űjból hangsúlyoz­ták, hogy ez egyenesen feltétele a párt létezésének, szervezete egészsé­ges fejlődésének, a tömegekkel való mindennapos kapcsolatának. Csak így lehet a pártban szüntelenül elmélyí­teni a kollektivitás és a párton be­lüli demokrácia elvét, amelyben nincs helye a félelem és a gyanúsítgatás légkörének, hanem kibontakozik az elvles bírálat és önbírálat, megerő­södik a párt eszmei- és akcióegysége, megszilárdulnak a párttagok közötti ős az összes dolgozókhoz fűződő elv­társi kapcsolatok. Ilyen volt a XXII. pártkongresszus egész szelleme. így hangzott Hrus­csov elvtárs lenini tevékenységének értékelése is, aki záróbeszédében Igen élesen és helyesen elutasította saját személye érdemelnek felnagyí­tását és újból emlékeztetett arra, mi­lyen tulajdonságokkal kell rendelkez­niük a vezető kádereknek, s min kell alapulnia tekintélyüknek. Ez a párt Iránti hűség s azon kötelesség szün­telen teljesítése, hogy a párt kollek­tív akaratához és bölcsességéhez iga­zodjanak, s mindig úgy cselekedje­nek, ahogy Lenin cselekedett. Éppen ebből a szempontból kell megítélni a Szovjetunió Kommunista Pártjának programját és üj szervezeti szabályzatát, amely lerögzíti e lenini hagyatékot, a szovjet nép leghatéko­nyabb fegyverét, a kommunista Jövő felé tartó útján. A kongresszus lenini álláspontra helyezkedett a volt pártellenes cso­port tagjaival szemben ls. Könyörte len volt azokkal szemben, akik sú­lyos bűnöket követtek el, és a párt­nak nagy károkat okoztak. A kong­resszuson az az egyhangú vélemény alakult kl, hogy nincs helyük Lenin pártjában, s nem szabad viselniük a párt tagjainak megtisztelő nevét. A kongresszus más álláspontra he­lyezkedett Kiiment Jefremovics Voro­sllov személyével szemben A pártel­lenes csoportban való részvételét és a személyi kultusz idején elkövetett tettekért viselt felelősségét szigorú­an bírálták és Igazságosan elítélték Egyúttal azonban teljes mértékben figyelembe vették azt, hogy később, amikor mégis csak felismerte a frak­ciósok pártellenes eljárását, elkülönl tette magát célkitűzéseiktől, s a pár! mellé állott. Ezért a kongresszus Hruscsov elvtárs zárszavában ama meggyőződését fejezte kl, hogy Vo­rosilov eivtárs segíteni fogja a pártot a XXII. kongresszus következtetései­nek teljesítésében. Így a kongresszus erélyesen és po­litikailag véglegesen leszámolt a párt­ellenes frakclós csoport tevékenysé­gével. Természetes, hogy a kongresz­szus abban az Irányban ls levonta a következtetéseket, hogy Sztálin szar­kofágja nem maradhat tovább V. I. Lenin mellett. Ez a határozat telje­sen Igazságos, mert nem lehet meg­tisztelni azt az embert, aki annyira megbecstalenltette Lenin ragyogó em­lékezetét és aki oly nagyot vétkezett Lenin hagyatéka ellen. Ez megfelel a párt ős a szovjet nép érdekeinek is, amely ma a kommunista Jövő felé haladva magasra emeli Lenin zász­laját, mint a kommunizmus tiszta, halhatatlan Igazságának jelképét. Meggyőződésem, hogy egész pár­tunk véleményét fejezzük kl, amikor a Központi Bizottság ülésén újból fel­tétlen egyetértésünket nyilvánítjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának a személyi kultusz valamennyi káros következménye vég­leges felszámolására foganatosított lntézkedésővél. A lenini normák betartása - a pártélet alapja A XXII kongresszuson újból láthat­tuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja milyen erélyesen rendet . te remtett a pártáiét lenini normál és a szocialista törvényesség megsértése során előfordul) valamennyi negatív jelenséggel. Mi i9 azt mondhatjuk, hogy pártunk e kérdésekben helyes következtetésekre jutott. A lenini nor­mák életbe lépietése nálunk sem volt könnyű, tekintettel arra, hogy a személyi kultusz milyen széles kör ben nyilvánulhat ^meg. Nálunk ls a párt nagy tekintélye mögé igyekeztek pártellenes módszereket bújtatni, a biztonsági szerveket a párt fölé emel nl és ehhez hasonlókat Nálunk ia megsértették a törvényességet és visszaéltek vele Nem ári e szempontból újból vlsz­szaemlékeznünk az első februárt kö vető évek fejlődésére hazánkban. Kétségtelen hogy a kommunista párt vezette munkásosztálynak e re­akció fölött aratott Februári Győzel me nem leientette azt, hogy a reak ció nem igyekszik újból a hatalomra jutásra, Jóllehet világos volt, hogy hála a munkásosztály nagy erejének és számbeli sokaságának, hála a kom­munista párt erejének már eleve le hetetlen bármilyen reakciós fordulal az államon belül, mégis a reakctó külső segítséggel történő fordulatra számított, s számításba vette a hábo­rú lehetőségét ls. Ezért különféle ál lamellenes akciókat, gazdasági szabó­tázst, árulá9t, kémkedést stb. igyeke­zett szervezni. Természetesen azl is megkísérelte, hogy befurakodjék az állami és a gazdaság! apparátusba. Magától értetődik hogy a proleta­riátus diktatúrája a munkásosztály győzelme után hatalmát a burzsoázia ellen irányuló elnyomó Intézkedések­kel is érvényesíti s kell, hogy érvé nyesltse. De ugyancsak magától érte­tődő az ls, hogy az ilyon elnyomó intézkedéseknek együtt kell megszü­letniük a kommunista párt által fo­ganatosított politikai intézkedésekkel,, azokból kell kiindulniuk, és szüksé ges, hogy mindig a párt legyen az Irányító tényező Ebben az Időszak­ban is érvényesek azok a forradalmi alapelvek és törvények amelyeket a munkásosztály maga elé tűz, s ame­lyek alapján az állam admlnlsztrá eiós apparátusa dolgozik Éppen ebben az időszakban külö nősen fontos tényező az ember ma­gas fokú politikai öntudata, erkölcs! és jellembeli tulajdonsága! különösen a pártfunkclonflrlusnál. Az emberek, akiket a párt felelős helyre állit, abban bízva, hogy teljesíteni fogják a párt és a munkásosztály akaratát, e bizalommal visszaélhetnek saját személyes törekvéseik kiharcolására, személyes hatalmuk megerősítésére, személyük sérthetetlenségének kiala­kítására, előnyök szerzésére és más hasonlókra. Egyesek úgy vélik, hogy a pártnak őhozzája kell Igazodnia, rákényszerítik akaratukat a pártra, megsértik a pártnormák alapelveit, megszegik a törvényeket, nem enge­dik még a feltételezését sem annak, hogy tévedhetnek stb. S végül min­denki, aki nem akarja alávetni ma­gát az egyén eme „csalhatatlan el­veinek" és bírál, ezen emberek sze­mében pártellenas elemmé, ellenség­gé válik. Az eredmény az, hogy az Ilyen .csalhatatlan' egyén — miután a bí­rálat Jelentős része a párttagok sorai­ból hangzik el, — a bírálat elfojtásá­ra felhasználja a biztonsági és má3 állami szervekben dolgozó elvtársa­kat, ezáltal e szervek klválságoa helyzetbe kerülnek a párttal szem­ben. Látnunk kell, hogy a személyi kultusz rendszerint nemcsak egy funkcionárius esetében nyilvánul meg, hanem ezen vezető funkcionárius pél­dája nyomán természetesen megnyil­vánul másoknál is, és következmé­I nyeiban ahhoz a felfogáshoz vezet, I hogy „én mindent tehetek, nekem " nem történhet semmi bajom". Az ilyen emberek egész tevékenysé­ge ebben az időszakban megbénítja a párt munkáját, a párton belüli de­mokráciát, a bírálatot, a kezdeménye­zést. A pártot adminisztratív mód­szerekkel bürokratikusán Irányítják, elszakad a dolgozóktól, a párt vezető sége nem tartja többé kezét az or­szág életének ütőerén, gát emelkedik a pártvazetőség és a nép között. Ogy hiszem, hogy nálunk így volt 1948-tól egészen 1953-ig. Ha jellemez­ni akarjuk e helyzet maradéktalan tudatosítását, akkor ez az 1953-as év ben a pénzreform alkalmával követ kezett be. Nagy politikai tanulság volt ez, a végleges gazdasági gyógyu lást célzó komoly, de szükséges In­tézkedés megvalósításakor. Ojból egyértelműen megerősítjük azt a következtetést, hogy azoknak az aljas módszereknek, amelyeket a Szovjetunióban Berija és társai alkal­maztak, nálunk a fő megtestesítője és terjesztője Slánský volt, s legköze­lebbi társai és segítői az akkori biz­tonsági apparátus vezető állásaiban. Sok segítőtársa volt a központi, va­lamint a kerületi pártszervekben ls. Slánský fő segítőtársa e módszerek alkalmazásában és az elvtársak elle­ni biztonsági közbelépések megvaló­sítója a párt ellenőrzési bizottságá­ban levő Tausslgová volt. Slánský ve­le és Svábbal együtt kialakította az elvtársak megfigyeltetésének rend­szerét, a saját besúgók rendszerét, kölcsönös bizalmatlanságot Idézett elő a pártszarvek funkcionáriusai kö­zött, bevezette az elvtársak telefon­beszélgetéseinek lehallgatását stb. A pártellenőrzési bizottságban a pártfunkcionáriusok nyilvántartási lapjait személyes számlaként vezették és e lapokon főként a biztonsági szervek általi megfigyeléseket tün­tették fel. Ez hihetetlennek tűnik ma, de Igaz. Tausslgovának valamennyi kerületben meghatalmazottjai voltak, akik közvetlenül figyelték a kerület vezető titkárának, a kerület elnöksé­gének tevékenységét, s korlátlan Jo­gaik és saját egyéni belátásuk alap­ján —, ahogy ezt a kerületekben mon­dottuk —, a felsőbb helyeknek tájé­koztatásokat küldtek, Szinte hihetetlennek tűnik, de ugyancsak igaz, hogy például már 1949-ben egy évvel a februári győze­lem után annak ellenére, hogy politi­kai alapunk a munkásosztály volt, — és ezen az alapon kell továbbra ls megmaradnunk — a prágai kerület vezetőségét munkás-elhajlással vádol­ták, mintha pártunk nem volna mun­káspárt. Slánský és a többiek arra töreked­tek, hogy a pártot a biztonsági szer­vek ellenőrzése alá helyezzék, külön­féle törvényellenes „hármasokat" és „ötösöket" létesítettek, amelyek ön­kényesen döntöttek az emberek sor­sáról, és ami nem egy hazug módon befeketített ember számára tragiku­san ls végződött. Ennek megfelelt a párttevékenység megbénítása ls, ame­lyet Slánský valamilyen parancsra végzett hivatalos ténykedéssé akart lealacsonyítani. Hogy a párt munkájában milyen módszereket vezettek be, látható a tagok megnyerése akciójának példá­jából, valamint ezen a téren a kerü­letek között 1948-ban folytatott ver­seny példájából. Ebből származott a .Gottwald község" gyakori elnevezés, ahol például valamennyi 18 éven fe­lüli férfi tagja volt a pártnak. Ezt a mozgalmat főként a volt kladnól ke­rületben szorgalmazták Vagy pedig a tízes bizalmiak Ismert brnói akció­ja, amikor vasárnap egy és ugyanazon órában egybehívták az összes tízes bizalmit, lefoglalták a város vala­mennyi termét és mozi|át Ezeket az akciókat valamennyi kerület elé pél­daképül állították és Svermová jelen­tős szervezési intézkedésekként és a pártmunka új formáiként dicsőítette őket A káderpolitika ls, amely nem a ta­pasztalt és tehetséges emberekre, ha­nem sok esetben elvtelen talpnyalók­ra épült, jelentős részében a bizton­sági szervek anyagaira támaszkodott, s mozgató erejét a jelentések s nem pedig az emberek munkája és tapasz­talatai képezték. Slánskýnak a párt, valamint a választott állami és népi szervek fölé emelt hatalmának sem­milyen támasza sem volt e talpnyaló­kon s a biztonsági apparátus csekély részén kívül. Egyébként amint mind­nyájan tudják, a párttagok és funk clonárlusok nem szerették Slánskýt, Láttuk, hova fajult az Ilyen politi­ka- például Magyarországon 1956-ban, S azért megismételjük, nagy szeren­cse volt pártunk számára, hogy e cso­portot Idejében megsemmisítettük, így többek között nemcsak a további üldözés hiúsult meg, amalyet ezek az emberek a becsületes pártkáderek ellen terveztek, hanem főként meg­szűnt a párt teljes elszakadása a tömegektől, miután a párt vezetősége lassancskán már nem értette meg a tömegeket. Slánskýnak e működése a pártban ugyan nem tartott túlságosan hosszú ideig, de kétségtelenül nagy károkat okozott, a párt munkájában sok helytelen és megengedhetetlen módszert honosított meg. A gépezet, amelyet Slánský hozott mozgásba, és amelynek megindításá­ban segítségére voltak különféle párt-, biztonsági és egyéb dolgozók, azonban tovább forgott és végül Slán­skýt ugyanarra a sorsra Juttatta, ami­lyet ő maga készített elő másoknak. Segítőtársai ls végül vagy úgy vé­geztek mint ő, vagy pedig ez az ál­taluk mozgásba hozott malom szét­zúzta őket. Kétségtelen, hogyva személyi kul­tusz nálunk ls a pártban igen erős hatást gyakorolt. Ez az időszak sötét foltot hagyott pártunk forradalmi tör­ténelmében. Ez mit sem változtathat azon, hogy pártunk egész tevékeny­sége sorén valóban lenini párt volt, harcolt a lenini normák helyes érvé­nyesítéséért, munkáspárt volt. Joggal feltehetjük a kérdést, ho­gyan lehetséges, hogy Gottwald elv­tás, a párt elnöke, az olyan tapasz­talt funkcionárius, aki a harmincas években a párt életében helyes lenini normákat harcolt kl, nem látta e Je­lenségeket, vagy talán ő ls támogatta ezeket az ügyeket, vagy maga is hor­dozójuk volt? Én magam ebben az Időben nem tartoztam a párt szűkebb vezetőségébe, de megkísérlem jelle­mezni Klement Gottwald elvtárs szere­pét. Klement Gottwald elvtárs pártunk nagy forradalmi harcosa volt, ő he lyezte a pártot forradalmi alapokra, a marxizmus-leninizmus szilárd po­zícióiba. ö volt az egész párt tényle­ges vezetője, az egész párt mozgató ereje. Neve pártunk forradalmi tör­ténetébe nagy betűkkel íródott be. Tudják, hogy Gottwald elvtárs jelen­tős funkcionáriusa volt a Komintern­nek ls, és hogy a harmincas évek után időről Időre s nem keveset tar­tózkodott és dolgozott a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságá­ban. 1938-ban ls a Szovjetunióba ment, és 1945-lg Moszkvában élt, on­nan Irányította Csehszlovákia Kom­munista Pártjának mind a külföldön, mind pedig hazánkban folytatott te­vékenységét, Hazatérte után 1945-ben a párt élén dolgozott, ős az 1948 feb­ruárjáig terjedő Időszak a legmeg­győzőbb bizonyítéka politikai képessé­geinek és akaraténak. A dolgozóknak a rekacló fölött 1948 februárjában aratott győzelme örökké Klement Gottwald elvtárs nevéhez fűződik. És Itt rá kell mutatni egyes fogya­tékosságokra is, amelyek Gottwald elvtárs munkájában gyakorlatilag 1948 februárja után kezdtek megnyil­vánulni. Miután megválasztották köz­társaságunk elnökévé, Gottwald elv­társ minden ténykedését áthelyezte a Várba, A párt tényleges vezetője Slánský volt, aki tekintettel Gottwald elvtársnak a párttevékenységben mu­tatkozó passzivitására, közvetítő volt a párt és Gottwald elvtárs között. Klement Gottwald ugyan a párt Köz­ponti Bizottsága elnökségének elnöke volt, de Igen kevés gyakorlati isme­rettel rendelkezett az akkori életből, nem ismerte többé pártunk és népünk életének lüktetését. Az a kérdés, ml volt ennek az oka? A személyi kultusz kétségtelenül ha­tást gyakorolt Klement Gottwald te­vékenységére ls és megnyilvánult cse­lekedeteiben és döntéseiben Ezt a személyi kultuszt bevitték egész pár­tunkba ós szándékosan felhasználták a pártfunkcionérlusok tekintélyének mesterséges növelésére. Nézetem szerint ebben az időben jelentős szerepet látszott Klement Gottwald elvtárs egészségi állapota ls Gottwald elvtárs 1943-tól, attól kezdve, hogy a Szovjetunióban az el­ső szívszélhűdés érte, nem volt egész­séges, és állapota szüntelenül rosz­szabbodott. Ogy vélem, q., Központ! Bizottságnak tudnia kell, hogy Gottwald elvtárs tudatában volt súlyos egészségi álla­potának Egészségi állapotét Igen ha­tásosan felhasználták egyes, a kör­nyezetében levő emberek, beleértve Slánskýt, mégpedig abban ls, hogy Gottwald elvtársra nyomást gyakorol­lak. Ezek az emberek — különösen Slán­ský teljesen kihasználta e helyzetet — a pártfunkclonérlusoknak azt mon­dották hogy Gottwald elvtársat nem terhelhetik, nyugalomra van szüksége stb. így Klement Gottwald körül a a hozzáférhetetlenség és a felsőbb­rendűség dicsfénye alakult kl, és az ő akaratát a pártban legfeljebb Slán­ský vagy Gottwald titkárnője útján Ismertük. Én magam saját tapasztala­taim alapján, az 1952-es évben szer­zett tapasztalataim alapján — mert ebben az Időben kerültem érintkezés­be Gottwald elvtárssal — megerősít­hetem, hogy Slánský leleplezése, aki­ben Gottwald elvtárs Igen bízott, erős hatást, gyakorolt rá, s bizonyos le­hangoltság lett rajta úrrá. Gottwald elvtárs beismerte hibáját azért, hogy a pártban, ennyire fajulhatott a hely­zet, felelősnek érezte magét a párt­tal szemben, s igen nehezen viselte el e helyzetet. Ez érthetően nem vált Javára egészségi állapotának sem, el­lenkezőleg állapota gyorsan rosszab­bodott. Ez volt Gottwald elvtárs szerepe pártunk egész tevékenységében, s úgy vélem, hogy Gottwald elvtárs, pártunk történelmében — hibái ős fo­gyatékosságai ellenére ls — kimagas­ló forradalmi tényező marad, aki nagy érdemeket szerzett a párt építésében és a munkásosztály győzelmében. * Ä párt azonban mindig a követke­zetes szocialista törvényesség, a va­lóban népi igazságosság maradékta­lan helyreállítására gondolt. Ott, ahol Slánský alatt vagy más törvényelle­nes cselekedetek következtében ártat­lan emberek szenvedtek, akik semmit sem követtek el a párt vagy a köz­társaság ellen, a hibákat kijavítottuk. Maradéktalanul rehabilitáltuk és kár­pótoltuk őket, visszaadtuk a párttag­ságukat, teljes bizalomnak örvende­nek, s újból párt-, állami, társadalmi szervezetekben vagy tudományos in­tézetekben dolgoznak, A méltányta­lanságokat megszüntettük, s ezek az elvtársak teljes mértékben érvénye­síthetik képességeiket a munkában, s szocialista társadalmunk Javára gyü­mölcsöztethetik őket. A Központi Bizottság természetesen ma is teljes szilárdsággal és nyíltan arra az álláspontra helyezkedik, hogy szabad folyást kell engedni az állami és párt Igazságszolgáltatásnak min­denütt, ahol megsértették. És ezért amennyiben még fennállnak olyan esetek, amikor megsértették a szocia­lista törvényességet s ezt nem hoz­ták helyre, a párt ezeket az eseteket Igazságosan meg fogja ítélni, De nem engedjük semmi esetre sem, hogy bár­ki ls a már előzőleg megoldott ügye­ket demagóg támadásokra használja ki pártunk ellen. És mint teljesen indo­kolatlan követelést elutasítjuk azt a felelőtlen kívánságot, hogy rehabili­táljuk azokat az embereket, akik ma­guk durván megszegték a szocialista törvényességet Slánský Idején, akik méltánytalanságokat és erőszakos cse­lekedeteket követtek el, akik Lenin­ellenes módszerek kezdeményezői vol­tak, amelyeket bevittek a párt és az állam életébe, ezért annak Idején el­nyerték méltó büntetésüket a tör­vény vagy a párt alapszabályzata alapján. Soknak közülük tudomásul kell venniük, hogy annak a malom­nak a kövei közé kerültek, amelyet maguk segítettek mozgásba hozni, és hogy ők is bűnösek a párt és az álla­mi törvényes normák megszegésében. Ezért „ártatlanságuk" elbírálásánál elsősorban saját tetteiket vegyék szemügyre. Nem látjuk okát annak, hogy ezekben az esetekben pártunk, amely a személyi kultusz valameny­nyi maradványa felszámolásának kér­désében következetesen lenini úton haladt és halad, megváltoztassa ál­láspontját. Ezzel kapcsalatban tájékoztatni aka­rom a Központi Bizottságot arról, hogy a politikai Iroda nemrégen határoza­(Folytatása a e. oldalon) ül 5 * isi • nibsr 2l,

Next

/
Thumbnails
Contents