Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámoló az SZKP XXII. kongresszusáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések Antonín Novotný elvtárs beszéde a CSKP KB 1961. november 15-i ülésén ElvtársakI A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi nevezetességű XXII. kongresszusának tárgyaié sáról és azokról a következtetésekről fogok beszélni, melyek a kongresszus tárgyalásából kifolyólag pártunk munkájára vonatkoznak. Egyúttal nemcsak tájékoztatni szeretném a Központi Bizottságot hazánk életének néhány fontos kérdéséről, hanem megvitatás végett elő is szeretném terjeszteni a Központi Bizottság tagjainak a Politikai Iroda tárgyalásán [elvetett néhány javaslatot. Nagyon természetes, és az SZKP XXII kongresszusának következtetéseiből világosan kitűnik, hogy jelenleg a mi fő feladatunk is az ország népgazdasága fejlődésének biztosítása s ebben közvetlen feladatunk az 1962. évi népgazdaságfejlesztési terv teljesítésének biztosítása. Ezért a következtetésekben erre a közvetlen feladatra s a belőle eredő problémákra összpontosítom figyelmemet. Nagyon komolynak tartom a feladatokat, melyeknek megoldása szocialista társadalmunk továbbfejlődése és a kommunista társadalomba való átmenet előkészítése szempontjából fontos. előtt. A kubai forradalom a feltartóztathatatlan nemzeti felszabadító és forradalmi demokratikus folyamat fáklyája az amerikai földrészen. Nem csoda, hogy az észak-amerikai imperializmus felbérelt fogdmegjei és bábjai segítségével, gazdasági blokáddal és Kuba ellen új bűnös beavatkozást előkészítő cselekmények pénzelésével minden módon a kubai forradalom megfojtására és megdöntésére törekszik. Ám már megismerte a kubai nép hősies elszántságát, hogy megvédi szabadságát. Megismerte, hogy a kubai szabadság nemcsak a kubai nép ügye, hanem ma már a latin-amerikai országok népének, a világ haladó emberiségének az ügye is, melyet a szocialista tábor országai teljes súlyukkal támogatnak. A kubai forradalom szervesen összefügg a népek felszabadító mozgalmának diadalmas előrehaladásával, az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harcukkal. A XXII. kongresszus újra kiemelte, hogy a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versenye alapvető jelentőségű a világfejlődés további távlatai .szempontjából. Ez a nemzetközi békeharc az utóbbi időben új, minőségileg felsőbb szakaszba lép. A gazdasági fejlődés ütemében egyre szembetűnőbben megnyilvánulnak a szocializmus előnyei. Az ipari össztermelés 1937—1960-ban a szocialista országokban 6,8-szerte növekedett, míg a tőkés államokban csak mintegy 2,4szerte. Ma tulajdonképpen a szocialista tábor országai termelésének fejlődése határozza meg a világtermelés fejlődésének ütemét. 1954 óta fordulat következik be a Szovjetunió és az USA gazdasági versenyében, mivel a Szovjetunió döntő iparágai, termelésének növekedése nemcsak viszonylagosan, hanem abszolútan is túlszárnyalja az amerikai ipar növekedését. Ez az egy főre jutó termelés és a beruházások átlagnövekedése mutatóira is vonatkozik. Az egy főre jutó termelés a legutóbbi öt évben a Szovjetunióban évente 8,4 százalékkal növekedett, míg az USAban csak 0,8 százalékkal. Még kedvezőtlenebb az USA helyzete a beruházások évi növekedésében. Az Egyesült Államok valójában nem ért el fellendülést ezen a téren, viszont a Szovjetunió beruházásai évente 12 százalékkal növekedtek. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió Ipari össztermelése több mint ötször gyorsabban növekedjék az Egyeült Államok ipari össztermelésénél. Ezeket az adatokat már nem lehet bagatellizálni, vagy már régóta nem helytálló olyan állításokkal_ elintézni, hogy a Szovjetunió ipari fe'jlettlenségével magyarázhatók ezek a számok. Ma éppen az ellenkező igaz. Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy a Szovjetunió már az idén többet termel, olyan fejlett iparú országnál, mint Anglia, Franciaország, Olaszország, Kanada, Japán, Belgium és Hollandia együttvéve, bár 60 millióval kevesebb lakosa van, mint ezeknek az országoknak. Ha a tőkés világban valaki 40 évvel ezelőtt ilyesmit jövendőit volna, őrültnek tartották volna. Ma ez nemcsak megcáfolhatatlan tény, hanem szilárd alap, az Egyesült Államok és az egész tőkés világ magasröptű túlszárnyalására a legközelebbi húsz évben. Nem szükséges ismételnem a XXII. kongresszus dokumentumaiban felsorolt részletes adatokat, azokról a feladatokról, célokról és utakról, melyek alapján ezt az ugrást megvalósítják. Elég megjegyeznem, hogy a Szovjetunió 1970-ig utoléri az Amerikai Egyesült Államokat az ipari fejlődés abszolút terjedelmében, az egy főre számított termelésben és a nemzeti jövedelem nagyságában, az egy főre jutó mezőgazdasági termalésben pedig másfélszerte megelőzi az Egyesült Államokat. Az óriási gazdasági fejlődéssel kapcsolatban má- ma elképzelhetjük, milyen lesz a Szovjetunió előrehaladása a közoktatás és a kultúra fejlődésében, a tudományban és a technikában és az életszínvonal területén. Az SZKP XXII. kongresszusa diadalmas utat nyitott meg egy ragyogó távlat elérésére. Ez az út a szocialista tábor valamennyi országának közös útja és nagy kezdeményező erővel hat a haladás, a szabadság és a szocializmus világerőinek további előrehaladására. Már említettem, hogy a XX. és a XXII. kongresszus között végső stádiumba jutott a gyarmati világrendszer végleges felbomlása. Ezt a fejlődést a Szovjetunió és a szocialista országok lenini politikája gyorsította meg, mely az SZKP XX. kongresszusa következtetéseinek szellemében nagyra becsüli a most felszabadult országok haladó antiimperialista szerepét a jelenlegi világhelyzetben. A fiatal szabad országok és a szocialista államok között kialakult kölcsönös bizalom, önzetlen együttműködés és támogatás viszonya megalapozta a po-. litikai barátság kötelékének kialakulására, a régi és az új gyarmati rendszer valamennyi formájának megszüntetésére és a világbéke megvédésére irányuló törekvésüket. A teljes egyenlőség alapján a Szovjetunió mellett köztársaságunk is jelentősen hozzájárul a gyarmati függő népek végleges politikai és gazdasági felszabadulásához. Anyagi segítséggel, tapasztalatainkkal és példánkkal támogatjuk őket. A felszabadult új országok a nemzetközi politika fontos, befolyásos tényezői, elvetik a passzív semlegességeket és határozottan síkraszállnak a háború ellen, a népek békés együttéléséért. Ezért manapság nem lehet a nemzetközi kapcsolatokat csak a szocialista és az imperialista tábor viaskodására leszűkíteni. Űj minőségi vonás itt az Imperialistaellenes harc frontjának kibővülése ez afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokkal, melyek a jelenlegi nemzetközi politika számos alapvető kérdésében cselekvően támogatják a szocialista tábor szempontjait. A XXII. kongresszus egyszersmind méltán emelte ki, hogy a felszabadult országok sok példán meggyőződhetnek arról, miszerint a tőkés út követése gyötrelmekkel teli nehéz út választását jelenti, amelyen nemzedékek erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy csökkenjen a különbség az új független államok és a gyarmati nagyhatalmak színvonala között. A példák azt mutatják, hogy a szocializmus egy nemzedék életében ipari országgá tudja változtatni az elmaradott országot, örökre meg tudja szüntetni az embernek ember által való kizsákmányolásából következő durva társadalmi egyenlőtlenséget és lényegesen emelni tudja a dolgozók élet- és kulturális színvonalát. A kapitalizmus erre nem képes. Melyik jövőben hisznek a felszabadult népek, bizonyítja ezt Ghana, Guinea és Mali nemzeti és demokratikus pártjai képviselőinek részvétele az SZKP XXII. kongresszusán. Jelenlétük és felszólalásuk Jelentős lépés az igazi demokrácia és haladás eszményei megvalósulásának útján azokban az országokban, amelyek egyre sürgetőbb választás előtt állnak: a szocializmust, vagy a kapitalizmust választják. A kapitalizmus általános válságának jelenlegi -harmadik szakaszában rendkívül elmélyülnek az imperializmus ellentétei s így az imperializmuson belül érnek meg újabb sorozatos vereségei — mint ezt a XXII. kongresszus és az SZKP új programja megmutatta. Szembetűnő változások történnek egyes tőkés országokon belül is. A monopoltöke állammonopolista tőkévé alakulásának folyamata, a végletekig kiélezi az ellentéteket a maroknyi monopólium s a lakosság többi rétegeinek érdekei között. E fejlődés következménye o monopolista reakció mindjobban erősödő nyomása, mely viszont elkeseredett és fokozódó küzdelemre készteti a munkásosztályt, a gazdasági és politikai követelésekért. A harcban széleskörű antimonopolista front alakul ki a munkásosztály körül. A tőkés világ belső feszültségének meggyőző bizonyítéka a sztrájkmozgalom fellendülése és elmélyülő politikai jellege. Csak 1960-ban 53 millió ember sztrájkolt a tőkés országokban, több mint 70 százalékuk egyszerre sztrájkolt demokratikus követelésekért és folytatott erős politikai harcot. (Folytatás a 4. oldalon) A XXII. kongresszus történelmi jelentősége A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmében eddig legfontosabb kongresszus, a XXII. kongresszus nagy jelentőségét mindenekelőtt abban látjuk, hogy jelentős politikai dokumentumot fogadott el, jóváhagyta az új társadalom alapokmányát — a Szovjetunió kommunista átépítésének programját. Ez a program nemcsak az SZKP és a szovjet nép szocialista építőtapasztalataiból indul ki. Összegezi a szocialista országok kommunista pártjainak és népének tapasztalatait, s magában foglalja a kapitalista viszonyok között tevékenykedő kommunista pártok munkájának gazdag tapasztalatait is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja az egész emberi társadalom mai fejlődési szakaszát és azokat a nagy átalakulásokat értékeli, amelyek az új társadalmi rendért folytatott küzdelemben mennek végbe az emberiség életében, értékelik azokat az ój;iási átalakulásokat, melyeket a gyarmati rendszer és az imperializmus elleni harc, az elnyomott népek és a haladó emberek szabadságharca eredményezett szerte a világon. Ezért nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió népe fogja követni ezt a programot a kommunista társadalom építésében. Ez a program nemzetközi jellegű fontos dokumentum, mert nemcsak a szocialista országok kommunista pártjainak és népének útját tűzi ki a szocializmus további építésében és a kommunista társadalomra való áttérés előkészítéséoen, hanem egyszersmind nagy távlatokat mutat az egész emberiségnek, megmutatja a népeknek, hogyan lépjenek a haladás, a szabadság és a szocializmus útjára. Másodszor, az SZKP XXII. kongreszszusának jelentősége abban rejlik, hogy elítélte mindazt, ami ellentmond a kommunizmus elvei és gyakorlata helyes lenini értelmezésének, nemcsak a Szovjetunióban, hanem más országokban is. Teljes mértékben megerősítette az SZKP XX. kongreszszusa tárgyalásának és határozatainak helyességét. Ez a kongresszus nyitotta meg az utat a lenini normák teljes érvényesítésére minden kommunista párt és forradalmi munkáspárt életében. Harmadszor, a XXII. kongresszus bebizonyította a kommunista világmozgalom óriási fellendülését, a kommunista eszmék nagy erejét, és az egész emberiségre gyakorolt vonzóerejét. Megmutatta a Szovjetunió nagy politikai, gazdasági és kulturális erejét, felvirágzását, valamint az egész szocialista rendszer nagy előrehaladását és előnyeit, a kapitalizmus felett diadalmaskodó szocializmus biztos győzelmének meggyőző távlatait. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok nagy békecéljaiból kiindulva a kongresszus egyúttal világosan megerősítette, hogy a szocialista tábor a béke, a békés együttélés, a nemzetközi együttműködés, a háborúk elkerülése útján akar haladni. Ezek a kongresszus jellegzetes fő vonásai, melyen rányomták bélyegüket egész tárgyalására, s amelyeknek nagy hatásuk lesz a Szovjetunió további fejlődésére, a nemzetközi kommunista mozgalomnak és a szocialista országok egységének fejlődésére és megszilárdulására, a világbéke biztosítására. Ezért az SZKP XXII. kongresszusát az alkotó szellemű leninizmus diadalmas kongresszusaként, a kom munista építés első programjának kongresszusaként, azon kongresszusként örökíti meg az emberiség törté nelme, mely a kommunizmus és a tartós béke útját mutatja az emberiségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja élcsapatküldetéséhez híven a világon elsőként dolgozta fel Marx, Engels és Lenin tanítását a kommunista társadalom építésének konkrét tervében és tette ezt a szovjet embsrek milliói mindennapi gyakorlati munkájának ügyévé. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és lenini Központi Bizottságának, valamint Hruscsov elvtárs kitartó kezdeményezésének és munkájának óriási érdeme, hogy a szovjet kommunisták gazdag tapasztalatai, valamint a többi testvérpártok tapasztalatai alapján, a marxizmus-lenizmus bátor, alkotó szellemű fejlesztése alapján következetesen reális valósággá változtatja a kommunizmus tudományos elméletét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi kezdeményezése újabb erőt visz a XX. kongresszussal megkezdett leninit felsorakozásba és megerősíti a Szovjetunió Kommunista Pártjának — a kommunista világmozgalom tapasztalt és elismert élcsapatának szerepét. A XXII. kongresszus óriási nemzetközi jelentőségét mindennél jobban bizonyítja, hogy 80 kommunista és munkáspárt képviselői s velük együtt a felszabadult új afrikai országok egyes nemzeti pártjainak képviselői vettek részt rajta. Mi a kommunisták és a haladó szellemű emberek millióival együtt közvetlen tanúi voltunk azoknak a nagy perceknek, amikor a kommunizmus építésének vonzó eszméi és nagyszerű tervel testet öltöttek Lenin pártjának fő irányvonalában, abban az irányvonalban, mely az elkövetkező húsz évben tartalmat ad a szovjet nép életének és tetteinek. Nemcsak a kongresszus küldötteivel, hanem az üzemek dolgozóival is találkoztunk. Meggyőződtünk róla, hogy a szovjet emberek már most kezdeményezően azon gondolkodnak, mit kell már ma tenniük a kommunizmus nagy művének megvalósítása érdekében. Mindnyájan büszkén beszéltek hazájuk nagy sikereiről, és a jövőben elérendő nagy céljairól. így beszéltek a kongresszus küldöttjei, ez a tulal Kohőkombinát munkásainak, a moszkvai Dinamo-gyár dolgozóinak eltökélt szándéka melyet a kommunista építés feladatairól folytatott beszélgetéseink közben hangoztattak. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az SZKP XXII. kongresszusán kitűzött program ma ragyogó világítótorony a szovjet emberek számára. A XXII. kongresszus tárgyalása, Hruscsov elvtárs beszámolói, a jóváhagyott pártprogram és szervezeti szabályzat jelentőségükkel messzemenően túllépik a Szovjetunió határait. Ezek a dokumentumok a kommunizmus fölényét bizonyítják a kapitalizmussal szemben. A béke és az emberiesség dokumentumai, melyekben óriási forradalmi vonzóerő rejlik, mely újabb és újabb követőket nyer meg a kommunizmus ügyének. Ezek a dokumentumok a szocializmusnak az utóbbi időben világszerte aratott óriási győzelmeit bizonyítják. Ma a Szovjetunió mellett a szocialista országok hatalmas szocialista világrendszert képeznek, mely feltartóztathatatlanul erősödik, s a nemzetközi kommunista mozgalom és a világ minden haladó ereje szilárd védőpajzsa. Ez olyan világtörténelmi jelentőségű tény, mely lehetővé teszi a kommunistáknak, hogy újszerűen, alkotó szellemben vizsgálják harcuk számos alapvető kérdését, főként az emberek életéből a háború végleges kiküszöbölésének problémáit és a szocialista forradalom végrehajtásának új útjait. Előbb vagy utóbb a világ minden népe rátér a kommunizmus útjára. Ez objektív törvényszerűség. Mint ahogy mi már ma értékeljük az SZKP óriási segítségét, úgy a jövőben további népek fogják nagyra becsülni. A XXII. kongresszusnak a nemzetközi szocialista együttműködésre, a most felszabadult népek haladó irányú fejlődésére vonatkozó következtetései, valamint a háború és a béke kérdéseiről, a jelenlegi világhelyzetről, az össznépi államról, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisáról, a szocialista tulajionnak kommunista tulajdonná fejlődéséről, a szocialista társadalmi viszonyoknak kommunista viszonyokká alakulásáról, a kommunista ember nevelésének irányairól szóló tanításai — mindez a nemzetközti forradalmi munkásmozgalom élő tankönyvévé sőt a szabadság útjára lépő sok nép tankönyvévé válik. Ezzel azonban még nem merült ki minden, amivel a XXII. kongresszus elősegítette mozgalmunkat. A kongresszuson jelenlevő kommunista pártok világosan kifejezett egyetértése az SZKP bel- és külpolitikai következtetéseivel, a párt szerepének és építésének kérdéseiben levont következtetéseivel, teljes egyetértésük a személyi kultusz, a revizionizmus és a dogmatizmus elleni elvszerű leninista küzdelemmel minden feltételt megteremt a nemzetközi kommunista mozgalom akciőegységének további szilárdítására, az összes testvérpártok hatásos stratégiájának és taktikájának kidolgozására a szocializmus és a kommunizmus újabb világgyőzelmeiért folytatott küzdelemben. Elvtársak! Még arra szeretnék rámutatni, milyen nagyszerűen igazolta az SZKP XXII. kongresszusa a világ új erőviszonyait, milyen szemléltetően megmutatta a szocializmus és a haladás feltartóztathatatlanul növekvő erőit, s milyen komoly gondolatokat vetett fel abból a szempontból, hogy továbbra is sikeresen előrehaladjunk az egész világon. Ma már az egész világ tudatosítja, hogy a XXII. kongresszus hatékonyan kibontakoztatta és felszabadította azokat az erőforrásokat és mozgatóerőket, melyek lehetővé teszik a további erőátcsoportosulást a béke és a kommunizmus javára. A kongreszszus tárgyalásait a határozott cselekvés szelleme hatotta át, mely nemcsak merész célokat tűz ki harcunkban, hanem egyszersmind a győzelmes elérésüket elősegítő buzgó tevékenységre egyesíti a haladó erők mozgalmát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezésének szilárd kiindulópontját az SZKP XX. és XXII. kongresszusa között a szocializmus nemzetközi helyzetében bekövetkezett mélyreható változások képezik. Kifejezik a béke és a háború kérdéseinek megoldásában előállott új helyzetet, ami annak az eredménye, hogy a szocialista világrendszer fokozatosan az egész világfejlődés aktív döntő tényezőjévé fejlődik. Állandó előrehaladását egyre inkább azok a törvényszerűségek határozzák meg, s fogják meghatározni, amelyek a szocializmusnak a kapitalizmus fölötti megerősödő fölényének következtében merülnek fel. A szocialista világ 1919-ben bolygónk területének csak 16 százalékát, lakosságának pedig nem egészen 8 százalékát ölelte fel. 1961-ben területének már több mint negyedrészét foglalja el és lakosságának több mint egyharmadát tömöríti. Ennek arányában csökkent az imperialista uralom terjedelme, s összezsugorodása nagyon meggyorsítja az imperializmus gyarmati rendszerének végleges felbomlását. 1919-ben néhány imperialista anyaország gyarmatbirodalmaival együtt a világ területének és lakosságának több mint a felét tette ki. Az imperializmus 1961-ben a föld területének már csak egy hetedét és lakosságának nem egészen 18 százalékát tartja uralma alatt. A gyarmati országok felszabadulásának magával ragadó folyamata, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kezdődött el és a legutóbbi öt évben tetőfokra hág, a föld felszínének több mint a felén elterjedt és a lakosság több mint 40 százalékának meghozta a nemzeti függetlenséget. Ázsia és Afrika után most LatinAmerika is az antiimperialista harc sodrába került. Kuba példája bebizozonyította, hogy reálisan lehetséges a demokratikus és szocialista forradalom diadalmas előrehaladása közvetlenül az Egyesült Államok ajtaja ÜJ SZÖ 3 * 1961. november 3.