Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-18 / 320. szám, szombat

Pillanatképek a trenäni „Merina" textilgyärból Márta az én barna börű barátnőm. 'Ugyanis Mária cigány származású. Kár több mint egy éve dolgozik velünk. Nem tudom hogyan barátkoztunk össze. Talán én mosolyogtam rá először Máriára? Talán 6 engedett engem egyszer udvariasan előre az altőn? Azt hiszem ilyen apró kis figyelmességekből indul el mindig a barátság. Tény az, hogy mt már szavak nélkül is remekül megértjük egymást. Ha véletlenül ő jön reggel k rábban és meglát, kedvesen rám tekint. Nem volt számára könnyű az út, amíg eljutott a prémiumig. Igyekezete Igazán becsületére vall. Bizony voltak nagyon nehéz hetek az életében. Különösen akkor, ha kinn sütött a nap, és 6 benn volt az üzemben, ahol meleg volt, zaj volt és állandóan enyhe olajszag terjengett a levegőben. Ezek a „Máriák" még bizony úttörők. Gyerekeiknek már könnyebb lesz. Már nem fogja őket kínozni a vágy a napsütötte, egyre változó országutak után. Talán ezért a fegyelemért szeretem őt ennyire. Már tud magán uralkodni. Még nem ti:dja, hogy egy nagy közösség áll mellette figyelő szeretettel és vigyáz minden lépésére, fejlődésére, de a bizalom lassan már gyökeret ver benne. Emlékszem, milyen édes-bús OrőYnet éreztem, amtkor először hívott magához: .JJézze, már majdnem úgy 'dolgozom, mint Oki" — és a sok iiqyeskezü kislány felé mutatott. Nem akarok most szépíteni, nem ment minden Ilyen simán, mint ahogy én most bizonyos távolságból látom. Hulltak itt bizony könnyek is sokszor, és voltak keserű ki-kimaradások, de a végén mindig szép szelíden visszatért az én Máriám, és a kimaradások mind ritkábbak lettek. Es most Mária megkapta az első prémiumot úgy mint azok, akik felé oly vágyakozva tekintett annak idején. A mi osztályunkon Mária volt az első „fehér fecske", de szeptember elsején megjelent Kató ts, egy édes japán arcú cigány származású asszonyka. Mária olyan nyugodtan és komolyan nézegeti Katót, mint egy nagymama az unokáját. Hiába, Máriának már több mint egy éves múltja oan az üzemben. Ez már igazi rangot kölcsönöz magatartásának. Ne félfetek hát Máriák, szerte a mi szép hazánkban, szeretettel és gondoskodással várnak benneteket mindenütt az üzemeinkben, és hogy milyen nagy boldogság az első prémium azt Mária derűs, meghatott arca sugározta. SCHOELLER ZSUZSA A Szlovák Filharmónia hangversenyén a napokban két kiváló szovjet művész vendégszerepelt. Képünkön: Viktor Dubrovszkl], a Belorusz SZSZK érdemes művésze, aki a Szlovák Filharmóniát vezényelte és Zorja SihEiurzajevova hegedűművésznő, a nemzetközi Csajkovszkij zeneverseny díjnyertese. (V. Pŕybll felv. — ČTK) Tartalmas szórakozás modern táncokkal Az őszi és téli hónapokban többször keressük fel a kultürotthonokat, táncos helyeket, hogy munka után elszórakozzunk. Ma nemcsak a munka ütemébe viszünk új módszereket, hanem a szórakozást ls színesabbé varázsolhatjuk. Ehhez tartozik a modern táncok elsajátítása ls különösén az ifjúság részére. A modern táncokat legkönnyebben tánctanfolyamokon sajátíthatjuk el. Bratlslavában nemcsak az ifjúság részére, hanem az Idősebb korosztálynak ls szerveznek táncköröket. A Kultúra és Pihenés Parkjában már több éve működik a modern társadalmi táncokat művelők klubja. Tagjaik fellépnek az ifjúsági vasárnapi délelőttökön, ahol a legújabb tánclépésekre tanítják a jelenlévőket. Más városokba ls ellátogatnak, itt tanácsokat ls adnak az érdeklődőknek. Minden évben részt vesznek az ifjúsági aikotöversenyben, sőt még külföldön is bemutatják tánckultúránkat. A nyáron Lengyelországban nemzetközi táncversenyen szerepeltek, november 27-re pedig Lipcsébe hivatalosak. Nemrég zajlott >Ie Bratislavában, Prága és Bratislava táncosa! között egy nagy verseny, melyen a bratislavaiak nagy sikert arattak. Ktilönsen sok taps Jutott a Bernauer—Sládková táncospárnak, ők lettek a verseny egyéni győztesei. '—• Hogy teljesen magunkévé tettük a táricHiSpések szabályalt a rendszeres gyakorlat eredménye — mondja Bernauer. — Hetente kétszer próbálunk, agy csoportban 15 pár van, elméleti előadásokat is tartunk, zene nélkül ritmikai gyakorlatok, majd műgimnasztika, a tánclépéseket gramofon és magnetofon segítségével gyakoroljuk — Ismerteti a kör munkáját Sládková Božena. — Célunk, minél több helyen fellépni, a fiatalságnak ízelítőt adni a modern táncokból, hogy minden mai ifjú megtalálja a szépet a táncban is — így zárták beszélgetésünket. Ez bizonyára valóra ts válik, ha az ifjúsági vezetők és kultúrotthonok vezetői is erre törekszenek. Kőszegi Zsuzsa. A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZABI)

ROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse Ölünk a forgalomirányítóban fis próbálunk nyitjára jönni a rejtélynek. — Milyen körülmények között foglaltátok el az állomást? Petrusenko elmondja, hogy találkozott Sftov embereivel és azt gondol-' ta, beosztja hozzájuk Rudolfot ls és elküldi őket Avramovszkaja kikémlelésére. — Rudolf hamar feltalálta magát. Egyedül elment az állomásra, felkereste parancsnokukat, egy szakaszvezető! s magegyezett vele, hogy azonnal kiürítik az állomást. Mentségükre néhányszor a levegőbe lőttek, azután szedték a sátorfájukat. Hát Rudolffal mér tisztában volnánk, de miféle ember ez a Nálepka? — Gondolkozzunk logikusan. Mondjuk, tényleg a szlovák ezred törzskari főnöke beszélt velem ... Nem, sz hülyeség I Egy törzskari főnök — ha épeszű ős jó az emlékezőtehesége — semmilyen körülmények között nem fecseghet ki titkos adatókat a teleionban. Sőt, a törzskari főnőknek tudnia kell, hogy osztaga már régen elhagyta Avramovszkaját... Biztos vagyok henna, hogy ez nem hivatalos beszélgetés volt, hanem szándékos, ügyesen kifundált párbeszédI Tehát fi tudta, hogy partizánokkal fog beszélni. Azt hiszem... Igen ám... Da mire volt jfl Nálepkának ez a beszélgetés? Mondjuk, Nálepka a mi titkos barátunk. Tegyük fel, őszintén figyelmeztetni akart minket az SS-ezred érkezésére. Nem, ez megint ostobaság! ...Nincs olyan cseppet is józan összeesküvő, aki Ilyen reménytelen kockázatra adná a fejét. Hisz ez a telefonbeszélgetés egyet Jelent az elkerülhetetlen bukással, börtönnel, Gestapőval, a halállal ... — Nos tehát? — Igen, arra kell gondolnúnk, hogy provokációval állunk szemben, — szögezte le határozottan Petrusenko. Le akarják kötni a figyelmünket, hogy aztán Bragin felől rajtaütésszerű támadást intézzenek ellenünk, hogy elvágjanak bennünket a Pripjatytöl — így gondolkodtam hangosan és visszaemlékeztem múltkori beszélgetésünkre Borodacsewel. — (1 folytatás) • Nagyon provokációs színezete van a dolognak. Ügy látszik, az a céljuk, hogy minél tovább itt tartsanak minket. Mindenekelőtt biztosítani kell magunkat. Hivatom Sitovot. Az ő osztaga legyen a fedezel Bragin és Vaszilevicsl felé. Sitov tüstént jelentkezett. Idegen formájú tiszti táskát tartott a kezében. — Valami papírok vannak benne — jelentette és elém tette a táskát. seri tudományos, a dialektikus materializmusra épülő jellegüket. Figyelemre méltó a könyvben a „Marxista esztétika fejlődésének lenini szakasza" című fejezet. „Lenin esztétikai elmélete Marx és Engels esztétikai alaptételeinek továbbfejlesztése, elmélyítése és gazdagítása" — írja a könyv. „... Lenin esztétikai elméletének szabatosságát, kerekségét és harmonikusságát a kiinduló elv egysége biztosítja: a művészet társadalmi Jellegének és a szocialista társadalomban betöltött szerepének dialektikus materialista felfogása". A könyv ismerteti és értékeli a marxista-leninista esztétika elvei győzelméért folytatott harcban kitűnt irodalmárok és lrodalomkritikusok [Olmlnszkij, Saumjan, LunacsarszkiJ, Gorkij) munkásságát ls. A művészet társadalmi szerepét és lényegét így jellemzi a könyv: „ ... hogy megértsük a művészet lényegét, mindig látnnnk kell a társadalom reális életével való kapcsolatát. Tisztáznunk kell, miben rejlik á művészi ideológia sajátos szerepe a társadalom életébim, milyen társadalmi szükségleteket elégít ki a művészet".... A könyv a továbbiakban rávilágít, a marxizmus-leninizmus érdeme, hogy következetesen tudományos álláspontról közelítette meg a művészetet. A társadalmi Jelenségekkel összhangban, elsősorban a társadalom gazdasági alapjával, a társadalom szerkezetével ős az osztályharccal összefüggésben magyarázza a kérdést. A vizsgálatnak ez a módszere a mfl vészét konkrét történelmi formáinak meghatározását teszi lehetővé, valamint a társadalmi tudat többi formál tói való különbségeinek vizsgálatát. Érdekes és rendkívül jelentős a burzsoá művészeti Irányzatokról, áramlatokról írt fejtegetés. Gazdag és kifejező példákkal illusztrálja a könyv a tőkés társadalom esztétikai szemléletének összetevőit, lényegét, erkölcsiségét. „A kapitalista istene, tevékenységének célja és értelme a profit, a töke gyarapítása, a pénz" — állapítja meg a mű. S mivel a pénz általános nivelláló egyenérték — az emberi lényeg elidegenítésének eszköze — kézenfekvő a tőkésosztály művészetigénye ls." A magasztos esztétikai ideálok híján levő burzsoázia nem tudja eltörölni a művészetet. Erre nincs hatalma: az esztétikai élmények iránti szükséglet mély gyökeret eresztett az emberiségben. A válasz magától adódik. A burzsoázia az eszmeietlsn művészetet fogadja el, vagyis az olyan művészetet, amely nem játszott magasztos és fontos szerepet az emberi életben, s amely az egyszerű érzéki gyönyörködtetés vagy szórakoztatás, a narkotikum, az intellektuális rejtvény fokára zuhan!". A könyv sorra veszi és sokoldalúan elemzi a kapitalista kultúra mai jelenségeit. Megállapítja: „Miközben szélesen hömpölyög a naturalista nyárspolgár „álművészet" áradata s egyre fokozódik a dekadencia és a formalizmus őrjöngése, nagy művészek alkotnak, s tevékenységük nyomén a fennkölt igazságot ábrázoló, mélységes emberiségtől áthatott művészet különféle irányzatai Jönnek létre. Grandiózus demokratikus kultúra van kialakulóban, amely belülről Ingatja meg a kapitalista rendszert és lerakja az új világ szellemi alapzatát." Az egyes művészeti ágakkal kapcsolatban ls sok (SJ, figyelemre mél tó megállapítást olvashatunk. Tömör marxista elemzést találunk az építészetről, szobrászatról, festészetről, díszítő- és iparművészeiről, továbbá á zene-, film és táncművészetről. Irányadó és úimutató Jellegű a szocialista realizmus történelmi előzményeit és módszereit tárgyaló fejezet, valamint a kommunista eszmeiségről írott fejezetek. „A szocialista realizmus művészetét — olvashatjuk többek közt — a szocialista forradalom győzelméért vívott harc művészi visszatükröződésének nevezhetjük... E művészeti módszer létjogosultságát nem a meghatározások és a formulák bizonyítják, hanem a művészet történelmi fejlődésének eleven gyakorlata korunkban". A könyv, főleg ez utóbbi évtized szovjet művészi alkotásaiból Idézve, bizonyítja, a szocialista-realista müvek eszmei és erkölcsi fölényét, tisztének megkülönböztető lényegét. A kötet utolsó fejezete a szocialista realista művészet pártosságáról szól. Kimutatja hogy csak a marxizmus forradalmi elméletével felfegyverzett párt képes biztosítani a művészet gyümölcsöző fejlődését. „A párt és a nép szemében e mélységesen valósághű mű megalkotása felér egy megnyert ütközettel vagy a gazdasági téren elért nagy győzelemmel, a költő tolla ér annyit, mint a harcos szuronya, az emberi lelkeket átalakító művész munkája pedig, mint. • természetet átalakító mérnök munkája." Ezekkel a szavakkal zárul a könyv. Ezek a sorok, a pártos művészet Ilyen' Jellemzése csak aláhúzza azt az Igényt, hogy a mfi felvetette gondolatok — a művészetben kiinduló! lehessenek olyan termékeny vitáknak, melyek végső fokon a jobb művekben, a szocializmus építését szolgáló nemesebb alkotásokban gyümölcsöznek majd. FONOD ZOLTÁN — Egy szlovák tiszt szállásán találtam. Ügy látszik, a nagy ijedtségben ottfelejtette. A táskában mindenféle kacat között néhány vékony, géppel sűrűn teleírt papírlap hevert. Szlovák nyelvű szöveg. Kosztya türelmetlenül kiveszi kezemből és felkiált: — Megint ől... Nézze! Valóban a szöveg alatt ott az aláírás: „101. ezred. Nálepka." Kosztya parancsot ad, hogy keressék meg Rudolfot. Egy szempillantás alatt itt termett, mintha csak a hívásra várt volna. Röviden gratuláltunk neki első partizánfeladatának kiváló végrehajtásához. Még el sem tűnt az öröm pírja Rudolf arcáról, Kosztya már elébe tolta a papírokat és megparancsolta: — Fordíts I Rudolf sajátos fordítónak bizonyult, Nem tudta szóról szóra lefordítani az írást, de megmagyarázta, hogy ez napló és írója rövidítéseket használt. Rudolf csak a feljegyzések általános lényegét tudta megérteni. — Arról vén benne szó: a törzsnek tudomása van róla, hogy a katonák szabadon bejárnak a házakba, aszszonyokhoz, lányokhoz. A kapitány attól tart, hogy katonái még elszólhatják magukat. Figyelmeztet rá, hogy kémekkel, a szlovák nép ellenségeivel találkozhatnak és beszenynyezhetik ezredük becsületét. — Rudolf —- mondom —, minket Nálepka kapitány érdekel. Nem tudna valami részletesebbet mondani róla? — Semmit sem tudok róla. A kapitány Igen nagy parancsnok az én szememben. Elengedtük Rudolfot. Kosztya elgondolkozva nézegetett maga elé és mormogta: — Igen, az ő szemében nagy parancsnok ... — Számunkra meg nagy talány... Lárma hallatszik kívülről: „Vonat jön, Jön a vonat!" Mind kisiettünk az állomásépületből. A partizánok lefutottak a töltésről és tüzelőállásba helyezkedtek. Messziről hallatszott ä kerekek zakatolása. Tehát Nálepka nem csapott be minket! Kosztya Petrusenkoval ml ls futunk a talpfákon Sitovhoz, aki időközben felfejlődtette osztagát. A töltés magas volt. Mindkét oldalán bozótos völgy terült el. Volt-e ideje Sitovnak alá' aknázni a pályatestet? Az erdő már a kerekek zakatolásétól visszhangzik. Nehezen fujtat a gőzmozdony. A harcosok szokás szerint a bokrok mögé rejtőztek a töltés mindkét oldalán. Sitov felemelkedett és felénk sietett. — Parancsnok elvtárs, 110 rejtett puskacső várja az ellenséget. Ilyen fegyverzettel csak egy kisebb szerelvényt vehetnek eredményesen tűz alá. Gomolygó füst tört a magasba az erdőszél fölött, a fák mögül előbukkant az óriáskígyóként tekergőző vonatszerelvény. Miért fújtat olyai< lassan? Várnák a kelepcét? Süvöltve tör elő a gőz a mozdony belsejéből és véglgnyaldossa a kocsik tetejét. A mozdonyvezető bajt sejtve kitekint a gépészfülkéből, figyeli e pályatestet. Ügy látszik, a kocsikban várják a partizánok megjelenését. A szerelvény elhalad mellettünk. A mozdony mögött személykocsi, utána fűtött teherkocsik végtelen sora. Néhány kocsi már lőtávolon kívül került. Néhány gépfegyvert akarok titkon előrevetni az első kocsik irányában, amikor végre robbanás reszketteti meg a levegőt. Gőz- és füstfelhő, korom lepi el a mozdonyt éa a szerelvény elejét. Egymásba csapódnak az ütközők, s valami nagy robajjal legördül a töltés alá... Hírtelen csend lett. Szétnézek, látom, a mozdony már nincs a sínen, csak néhány vagon maradt meg. A fűtött teherkocsik zárva. Mire várnak a benn ülők? Mire készülnek? Nem várunk. Meghúzom a ravaszt ós egy sorozat hasít a csendbe. A vagonok utasai azonban hallgatnak. Ml ls hallgatunk. Megint csend, az ajtók továbbra is zárva maradnak. Kosztya a géppuskásokkal a szerelvény végére fut. Már a pályatesten vannak. Még egy másodperc és az utolsó előtti kocsi ajtaja nagy róbe] jal kitárul. Szívtépő lánysírés tör ki: — A11JI Ne lőjetek saját embereltekre! A vagon széles ajtajában egy alacsony termetű lány alakja Jelenik meg. Fehér bundával bélelt világoskék kabátot visel. Fején fehér sapka, lábán magasszárú sárga csizma. Incifinci teremtés, amilyennel rengetegszer találkoztunk utunkon ... Egyszerre tápászkodunk fel Leszlnnel. Géppisztolyát kezében tartja. Az irányzórésen át nézi a lányt, ujját állandóan a ravaszon tartva. Honnan a csodából termett elö hirtelen, nem tudom, de Rudolf Jelent meg a hátam mögött. Nagyon izgatott volt: — Ne lőjetek, ez a mi lányunk. A tiszti étteremből... Ss tényleg, most Ismerem csak fel Gálját! Hihetetlen, de mégis ő azl Nők ugrálnak ki a vagonból. Sírnak is, nevetnek is, agyonölelgetik a partizánokat. Kinyílik az utolsó kocsi ajtaja: onnan ls örömmámorban úszó asszonyok ugrálnak ki és futnak felénk. Galja lefut a töltésről és Petrusenkóhoz szalad. Kosztya gyorsan elfordul tőle. Galja megérti és szomorúan félrevonul. A partizánok gyorsan felnyitják a vagonok ajtaját. Üresek mind, teljesen üresek. Kosztya hozzám lép. — Nagy róka ez a Nálepka kapitány! SS-szerelvény helyett ravaszul egy szerelvény nőt küldött a kezünkre. Nagy csoport nő vesz körül minket. Szorongatják a kezüniket, ölelnek, csókolnak, sírnak ... — Honnan jöttetek? Uram Isten, hihetünk-e a szemünknek! — — És ti honnan futottatok rá aknáinkra? — kérdezett vissza valamelyik partizán. Egymást túlkiabáló asszonyok lármája volt a válasz. Kiderült, hagy Vszilevicsiből jöttek. Az AvramovszkaJéban gyártott talpfák elszállítására mozgósították őket. Fordította: Lőrinez László (Folytatása következik) Ü] SZÖ 7 * 1981. november 18.