Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-16 / 318. szám, csütörtök

Panasz a közellátásr a ggggjgggjj Ä košicei dolgozók érdekében Košice dolgozóitól több levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyek-; ben magyarázatot kérnek arra, miért kell az élelmiszer: kenyér, tej,' vaj, zöldség és hűs beszerzésénél órák hosszat sorban állni az üzle- ! tekben. Az egyik panaszos, a kommunális vállalatok mhnkásnője kifogásolja, hogy a rossz óraelosztás következtében az áj városnegye­dekből a belvárosba keli járni bevásárlásra. Hasonlóan ír a Keletszlo­vákiai Gépgyárak egyik szerelője is, majd azzal a kéréssel fordul hoz­zánk: „A magam és több munkatársam kérését tolmácsolom, segít-' senek felszámolni ezt a tarthatat lan helyzetet." A levélírók panasza jogos. A város peremén és az új városnegyedekben levő üzletek valóban megkésve kap­ják a pékkészítményeket. Ezért az Itt lakók a kora reggeli órákban a bel­városba járnak vásárolni. Ez nem­csak a bevásárlóknak okoz bosszú­ságot, hanem a kereskedelemben is bizonyos zavart Idéz elő, mivel a bel­városi üzeletekben megnövekszik a forgalom. Ez a torlódás megismétlő­dik a délutáni órákban is, amikor a dolgozók munkából hazamenet vég­zik a szükséges bevásárlást. Ezért felkerestük Ján Raško elv­társat, a malom- és pékipar igazga­tóját. Kérdésünkre: Mi az oka a pék­ipari termékek elosztása terén ész­lelhető zavaroknak s a kenyér gya­kori rossz minőségének — a követ­kezőket válaszolta: Termelési kapacitásunk megfelel a vörös megnövekedett szükségletei­nek. Az áruk elosztási és szállítási tervét kidolgoztuk s kereskedelmi partnereinkkel is megtárgyaltuk. A szállítás tizenöt vonalon történik, egy-egy vonalra 25—30 elárusítóhely esik. Reggel öt órától délelőtt tízig a megrendelt termékek 60 százalékát kell leszállítanunk ez üzletekbe. Sajnos, az üzletek befogadó képessé­ge olyan kicsi, hogy a leszállított árut nem képesek elhelyezni. Ezért azután naponta egy-egy üzletbe há­romszor, sőt négyszer kell fordulni, amit viszont az autóállományunk sem képes biztosítani. így a külváros részére szánt termékeket is a bel­városban levő nagyobb elárusítóhe­lyekre adjuk. Ezzel azonban koránt­sem nyer megoldást a sorbanállás, sőt a torlódás sokkal nagyobb. A helyzet ugyanis az, hogy a pék­üzem az elmúlt tíz év alatt közel ezer vagonnal több terméket készít, ugyanakkor szállítóeszközeink nem gyarapodtak. Bár a nemzeti bizott­ság a legutóbb hat autót utalt ki ré­szünkre, a mai napig sem kaptuk meg őkef. Ami a kenyér minőségét illeti, ez javult, és igyekezni fogunk, hogy teljesen kiküszöböljük az e té­ren mutatkozó hibákat. Dr. Bukovinský és Bindes elvtár­sak, a Zdroj kiskereskedelmi vállalat kereskedelmi osztályának vezetői az üzlethálózat- és raktárhiánnyal ma­gyarázzák a sorbanállás okait. Ezzel is egyet kell értenünk, mert az épülő ipari nagyvárosban az üzlethálózat fejlesztése nincs összhangban a vá­ros fejlesztésével. A nemzeti bizott­ság, mint, főberuháző, a lakásépítés­sel törődik ugyan, de az üzletháló­zat kibővítésével már kevesebbet. Az üzletek építésére nem kérik ki a kereskedelmi dolgozók, szakértők vé­leményét, s ez az egyik oka annak, hogy az új lakótelepeken berende­zett üzlethelyiségek kicsik, nem fe­leinek meg az egyre növekvő igé­nyeknek. A Béke és Malomárok né­ven ismert új városnegyedekben, me­lyeknek tizenkétezer lakója van, A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZAHUROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse mindössze két élelmiszerüzletet, két tejklmérést és két zöldségelárusítót létesítettek. A város déli részén, az áj lakótele­pen egyetlen egy üzlethelyiség sem épült. Ez semmiképpen sem vall kö­rültekintő, előrelátó tervezésre. Az a véleményünk, hogy elsősorban az élelmiszeripar és a kiskereskede­lem tehetne valamit a jobb ellátás és az üzlethálózat bővítése érdeké­ben. A városban még van lehetőség átépítéssel korszerű elárusítóhelyek létesítésére. A meglévő üzletek fe­lülvizsgálásával, több helyiséget le­hetne nyerni olyan üzletek megszün­tetésével, amelyek a lakosság ellá­tása szempontfából nélkülözhetők. Az így nyert helyiségekkel bővíthető lenne az élelmiszerüzletek hálózata. Ha a kereskedelem fiasznosítaná a felülvizsgálatok során szerzett ta­pasztalatokat, akkor az önkiszolgáló boltokban valamennyi pénztár el lenne látva személyzettel és ahol több alkalmazott dolgozik, a mun­kaidőt úgy osztanák be, hogy csúcs­forgalom idején az összes elárusítók helyükön lennének. A tervezett karbantartási és épí­tési munkálatokat ésszerűen és hoz­záértőén kell megszervezni. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a volt vásárcsarnok, mely fekvésénél igen alkalmas lenne nagyszabású hentes­áru árusításra (a múltban is ezt a, célt szolgálta), előbb zöldségüzlet volt, most élelmiszerüzletté változtat­ták. Hogy miért volt erre szükség, az talány, hiszen a csarnoktól alig 150 méterre ugyancsak átépítéssel nyert korszerű önkiszolgáló boltot nyitottak. Nagyobb előrelátással a kerületi malom- és pékipar a múltban többet fordíthatott volna a pékműhelyek korszerűsítésére ls. A Svitben épült korszerű sütődének kapacitása nincs teljesen kihasználva. Hasonló sütöde építése Košicén nagyot lendítene a sütőipari termékek minőségén és ki­küszöbölné a jelenlegi ellátási zava­rokat. Egészen természetes, hogy a közellá­tás zavartalan biztosítása, az üzlet­hálózat arányos megosztása elsősor­ban a nemzeti bizottság feladata. Meggyőződésünk, hogy ha a fent említett nrt)b'émíík megoldására moz­gósították volna az illetékes szakbi­zottságokat és rajtuk keresztül a választók, a város lakóinak széles rétegeit, sok hibát el lehetett volna kerülni. S hogy ez nem így történt, abban hibáztatjuk a város kommu­nistáit is. S ha már hibák történtek ls, le­gyen ez kellő tanulság a jövő számá­ra. Nehogy hónapok múltán újra a régi hibák ismétlődéséről kelljen ír­nunk. Rendelkezünk kellő tapaszta­lattal és eszközzel, hogy a még fenn­álló hiányosságokat rövidesen eltávo­lítsuk és elejét vegyük újabbaknak. MÚZES SÁNDOR — Mondja, Rudolf, melyik ezredtől jött? — kérdeztem. — A százegyediktől. — Ki a parancsnoka? : — Cáni ezredes. J>, í — A vezérkari főnöke? - i — Nálepka kapitány. ' — Cáni fasiszta? — Nem hiszem. Öreg ember. A ka­tonák azt modják, hogy Nálepka ka­pitány parancsol az egész ezredben. — Ö milyen? — Nem tudom — vonogatta Ru­dolf a vállát. — A felső helyeken nagy a tekintélye, nagyon szigorú ember. — Van valami megjegyzésed? — fordultam Bogatir komisszárhoz. — Nagyon érdekes, de megérte­nek-e bennünket a szlovák katonák, ha most röplapokkal fordulunk hoz­zájuk, s megmagyarázzuk nekik, hogy ml befogadjuk magunk közé mind­azokat, akik népünk érdekében be­csületesen harcolni akarnak a fasiz­mus ellen? — Az jó lesz. Attól mindenkinek megjön az esze. — Hallgasd meg, Alekszandr, mit akarok mondani. Elolvastam a röplapot és azt vála­szoltam rá: — Ki kell nyomtatni. Add be a nyomdába. Petrusenko Rudolffal együtt eltávo­zott. Sikerek és csalódások Avramovszkája állomáson Borodacsev vezérkari főnökkel a térképet nézegettük, mely megjelölte utunkat Pripjaty felé. Borodacsev éppen egy órával azelőtt közölte ve­lem, hogy előzetes tervünkről az el­lenség is tudomást szerzett. Sebtiben Hojnyikiből az utunkba eső Braginba csoportosította át tankjait. Az összes szóba jöhető útvonalakat tankokkal torlaszolta el. Tehát gyorsan át kel­lett szerveznünk a már megmozdult osztagokat. Hirtelen Beszonov ügyeletes össze­kötő tiszt, Reva osztagának törzskari főnöke rontott be a szobába. Nagyon izgatott volt. — Parancsnok elvtárs, elfoglaltuk Avramovszkája állomást — jelenti kutyafuttában. — Várjuk e paran­csait. No itt van! Még ez lsl A Dnyepr jobbpartján -eddig kerültük a forgal­mas vasútállomások elfoglalásával járó hadműveleteket. Ez sehogyan sem Illeszkedett be a terveinkbe. — Ki foglalta el? Hogyan történt? — kérdeztem Beszonovot. — Sitov osztagának felderítői előre­merészkedtek az állomásig, ahol a szlovák helyőrség tanyázott. Egy kis lövöldözésre került sor, azután az egész helyőrség megfutamodott. Én parancsot adtam Sitovnak, hogy ké­szüljön fel az állomás elfoglalására. Várom a további rendelkezését, pa­rancsnok elvtárs. — Szép ki história — jegyezte meg Borodacsev. — Előbb maga ad ki parancsot s csak azután kérdi meg a parancsnoktól, hogyan rendelkez­zék. — A helyzet sürgetett, vezérkari főnök elvtárs — szabadkozott Beszo­nov. — Ha késünk, az ellenség fel­ocsúdik és visszafoglalja az állomást. Ügy döntöttem, legalább addig le­gyen a kezünkön, amíg osztagaink elérik a Pripjatyot. Azt hiszem, jő lesz ez így. Keresem a térképen Avramovszkáját. Kis vasútállomás, beékelt erdei hely­ség Vaszilevlcsi és Hojnyiki között, jobbra a mi útvonalunktól. (4. FOLYTATÁS) * Tényleg, nem is olyan rosszul ál­lunk. Vaszilevicsl felől most aka­dálytalanul elfoglalhatjuk Hojnyikit. Amíg Reva végrehajtja a hadművele­tet, addig a többi osztag nyugodtan átkelhet a Pripjatyon ... — Hét akkor rendben van, kapi­tány elvtárs. — Ez magának rendben van, Alek­szandr Nyikolajevics? — Borodacsev nem tud megnyugodni... — Avra­movszkája elfoglalásához elég volt öt felderítő, de mi lesz azután az élel­mezéssel? Az ellenség biztosan riadót fúj. A vasúti összeköttetés is meg­szakadt — ez nem tréfa 1 Most az­után várhatjuk a rajtaütést Bragln felől. Kellett ez nekünk! Ogy érez­hetjük magunkat, mintha aláaknázták volna a párnánkat... — Bragln nem veszélyes — mondja Beszonov. — Ott mindössze egy zászlóalj állomásozik, az is szlovák. — Hát Vaszilevicsit figyelembe sem galmista szobájának félig nyitott aj­taján kiszűrődik Kosztya Petru«enkc> hangja : — Avramovszkája vasútállomás fő­nöke .. . Igen ... Óvatosan kinyitom az ajtót. A szo­bában félhomály van. Kosztya az asz­talnál ül, telefonkagyló a kezében. Annyira elmerült a beszélgetésbe, hogy eleinte észre sem vett. A másik kezével közben idegesen keresgél va­lamit az asztalon heverő papírok kö­zött. Végül ráakad egy tiszta papír­ra, s valamit gyorsan jegyezni kezd. Közelebb lépek. Kosztya tekintete vi­dáman csillog, s Int, nehogy közbe­szóljak. Odahajolok és a félhomály­ban figyelem a ceruzával rótt soro­kat. „101. szlovák ezred, Nálepka ka­pitány" ... Többet nem tudtam kiven­ni az írásból. Kosztya eltakarja a tenyerével « kagylót és odasúgja nekem. — Ablakot... nem látok. Félrehúzom a redőnyt. Komor őszi est tompa fénye és hűvös szél áram­lik be a kitört ablakon. A papírok sza­veszi, kapitány elvtárs? — hangosko­dott Borodacsev. — Most összponto­sítanak ott egy hadosztályt... — Az is szlovák — válaszolt nagy lelkinyugalommal Beszonov. — Sajnos régi és valótlan érte­sülései vannak. Legutóbbi értesülé­seink szerint SS ezred érkezett a városba. — Ez természetesen megváltoztatja e helyzetet — szólt Beszonov és el­kedvetlenedve simogatta a haját. Csak egy dolog volt világos: siet­ni kell a hojnyiki hadművelettel. Ma éjjel feltétlenül odább állunk innen, és akkor Bragin felől nem tudnak ránk csapni a tankok. Egy gondolat foglalkoztatja az agyamat: miért adták fel a szlovákok oly könnyen, szinte figyelmeztető cél­lal Avramovszkájat egy maroknyi fel­derítőnek? Mit lehet tenni, gyorsan Avramov­szkájába kell mennem. Itt volt a par­tizánok első összetűzése a szlovák katonákkal. Hátha még ráakadok va­lamilyen bizonyítékra az események színhelyén... Egy pár ökör kivontatja az ország­útra a „Tátrá"-mat, melyet akkor zsákmányoltunk egy fasiszta had­osztályparancsnoktól, amikor átkel­tünk a Dnyeperen. Az utóbbi napok­ban a Tátra sofőröm és adjutánsom Sztyepan Leszin nagy bosszúságára túl gyakran kénytelen igénybe venni az ökörfogatot. Mit tehetünk róla: túl lassan mozog előre a mi had­oszlopunk. Meg ezeket az ország­utakat sem a mi autóinknak találták ki. Egy óra múlva már Avramovszkájá­ban vagyunk. Bemegyek az állomásépületbe. Be­lül pusztaság kellemetlen érzés fog­ja el az embert, amikor papírdarabok zizegnek lába alatt a padlón. A for­A Szlovákiai Egészségügyi Felvilágosító Intézet dol­gozóitól megtudtuk, hogy a hazai filmgyártó vállalatok az modern orvostudomán y. A idei tervben szereplő filmek- müszí v» című fil m a haladó nek már tetemes részét elké- orvostudomány sikereit nép­szerűsíti. Bemutatja a bra­tislavai K. Šiška akadémikus és munkaközössége szívope­rációját, amelynél az ún. tes­ten kívüli vérkeringés mód­Az egészségügyi felvilágosítás új filmjei szítették és forgalomba hoz­ták. E rövidebb-hosszabb filmeket egyrészt a rendes moziműsor keretében vetítik le, másrészt a városainkban, falvainkon és üzemeinkben folyó egészségügyi népneve­'lőmunkát, az előadásokat tarkítják és teszik majd szemléltetőbbé. ségápoiás,- amely az egész- Egészségvédelem, munka­ségvédelem szolgálatában áll, — ma elsősorban a dol­biztonság goző nőké. A „Közeleg a na­pom" c. film a leendő anyá­kat készíti elő a nagy ese­ményre, szólva a terhes nő életmódjáról, táplálkozásáról, Erről a fontos kérdésről is több új film készül 1:, hogy kiegészítse az eddig rendel­kezésünkre álló, szakosított ™f?| a z, d_ a sffi munkavédelmi filmek hosszú dóinak rólunk" a címe annak a szülőkhöz szóló oktatófilm­nek, amely lélektanilag elem­zi a nevelési módszereknek , . a gyermekekből kiváltott ha­Tudományos aktualitasok tását. „Titokzatosság nélkül" orvostudományi dolgo címmel kerül eiénk azokna k szerét alkalmazták. „Mit gon- öltözködéséről s a szülésre so rát. Legnagyobb jelentősé­Az zók és a filmesek együtt­működésének köszönhető, hogy nézőközönségünk cseh­szlovák produkciójú színes filmen ismerkedhetik meg az űrrepülés előkészületeivel: „A világürutazás startja előtt" című a 400 m-es film azokat az Ismereteket tárja a néző elé, amelyekre a kozmikus élettan terén tett szert a szovjet eredményekre támaszkodó való lélektani felkészülésről. Ennek szinte folytatása „Az élet első napjai", amely megtanítja a fiatal anyát az újszülött gondozására. „En nem papálolc" címmel szórakoztatva oktató fllmtár­az érdekes, a szuggeszció és ca áIlí t tükröt igen sok néző a hipnózrd területéhez tartó- elé A gyerme kek táplálásá­zó jelenségeknek a tudomá nyos magyarázata, amelyek oly sok emberben még ma is zavart keltenek. Nők, anyák, gyermekek A „Mi nők vagyunk" című kisfilm egy kozmetikai inté­zet munkáján keresztül mu­tatja be, hogy a modern szép­ban mutatkozó, nevelő hibá­kon alapuló fogyatékosságok­ról van itt szó. „Egy reggel az állatok kôzôtť' a címe annak a színes filmnek, amely a természetben megfi­gyelhető példák alapján ösz­tönzi a gyermekeket az egészséges napirend öntuda­tos és önálló betartására. gű köztük a „Rólad van szó' című oktatófilm, amely üzemeinkben az új alkalma­zottak belépésénél hivatott az egészségügyi és biztonsá­gi intézkedések betartását hangsúlyozni. Idetartozik még egy szatirikus színes film, a „Prokouk, mint akrobata," amelyen az Ismert filmbábú, Prokouk kél életre, hogy ügyi népfelvilágosítás, •sem új egészségügyi tárgyú kis­filmről. S azt hisszük, nem is annyira ily összefoglaló be­számolóra van szüksége a hazai filmgyártás oktatófilm­ágazatának, hanem arra, ami még ritkaságszámba megy: hogy egy-egy nagy jelentősé­gű tudományos, műszaki vagy ismeretter­jesztő ős népnevelő filmről — amelynek megteremtésé­ben tudományos dolgozók, művészek és filmszakembe­rek részt vesznek — beható értékelemző bírálat jelenjen meg. Ez riemcsak a filmek színvonalát emelné, hanem az újságolvasó közönségből is nagyobB érdeklődést válta­na ki a filmek iránt, amelyek — mondjuk meg nyíltan — ma még sem az egészség­naszét röpködnek. Petrusenko lerög­zíti a papírlapot és tovább írja: „SS ezred. Biztosítsák a fogadtatást..." — És a partizánok? — kérdezi Kosztya a telefonban. — Nincse­nek. Nem hallom ... Mit? ... Ja, kö­szönöm szépen, önnek is, kapitány űr,... kívánok ... Csak ne okozzon magának fölösleges gondot, úgy fo­gadjuk őket, ahogy meghagyta. Vi­szontlátásra ... Petrusenko óvatosan letette a hall­gatót, de a kezét le nem véve várt, hátha újra megszólal. Csak azután fordult hozzám és tiszta szívből, jó­ízűen kinevette magát. — Érdekes, nagyon érdekes — mondta, miközben tovább játszadozott a ceruzával. — Kivel beszéltél? — Ahogy betettem a lálíam, hallom, cseng a telefon. Az állomásfőnököt kérték. Jelentkeztem, mintha én len­nék az állomásfőnök. Erre a telefon­hoz hívatják a szlovák ezred szakasz­parancsnokát. Mondom, az innen messze van. Egyedül vagyok, el nem hagyhatom a helyemet. Erre ő, kép­zelje ... nem, ez egészen hihetetlen... bemutatkozik mint Nálepka kapitány, a 101. szlovák ezred törzskari főnö­ke és közli velem, hogy egy SS ezre­det vagoníroznak be most Vaszilevl­csiben és nemsokára kőt szerelvényen ideérkezik Avramovszkájába. Kér, hogy biztosítsuk a fogadását. Ezt az­tán megígértem. Így hát, gondoljuk meg a teendőket. — Ki beszélt, nem volt német? — Nem. Lágy volt a kiejtése, egy­általán nem hasonlított a németre. — Mit gondolsz, mi van a dolog­ban? — Nagyon különösnek tartom. Csapatmozdulatről tesz említést mind­járt az első embernek, aki telefonhoz Jön ... Nem tudom megérteni... Fordította: LORINCZ LÄSZLÔ (Folytatása következik) pedig az ipari vagy a me­zőgazdasági ismeretterjesztés, de még az általános népmű­velés területén sem forog­nak úgy „közkézen", mint * *, ahogy szeretnénk, s ahogy ez a befektetésnek, a gyár­Nem számolhattunk be tási kft:bégeknek megfelelne, ehelyütt valamennyi érdekes, Szántó György megmutassa, miképpen érheti az embert baleset olyan hely­zetben is, amikor teljes biz­tonságban érzi magát. Új iskolát kap a falu Zbrojnlky község — amint Krajti elvtárstól, a HNB titkárától megtud­tuk — új iskolát kap. Az építést munkálatok jó ütemben haladnak. Az 1 millió 800 ezer koronás költség­gel épülő kétemeletes, 14-tantermes iskola már tető alatt van. Guba András pallérral jártuk vé­gig az épületet. A villany- és vízve­zeték-szerelők, valamint a központi fűtést szerelő dolgozók szorgalmasan végzik munkájukat. Guba elvtárs készségesen tájékoztat. — Nemcsak iskola épül — mond­ja. ­Itt lejjebb fog állni a tornaterem, kissé arrébb az étkezde, majd oaább a tanerők lakásai. Az iskola mögött pedig kísérleti kert lesz a tanulók számára. Dicsérettel kell szólni az építők munkájáról, hiszen alig két hónap alatt a földből nőtt ki ez a gyönyö­rűnek ígérkező épület. Az új iskolát a tanév végéig kell felépíteni, de a vállalat dolgozói ezt az időt egy tel­jes hónappal lerövidítik. Andriskin József, Komárno 5 * 19K1. iiL .cniber 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents