Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-11 / 313. szám, szombat

PRÁGAI ÉLMÉNYEK Nemegyszer gondolkoztam 'tűnődtem el azon, hogy tulajdonképpen mi ls az, ami számomra oly vonzóvá teszi ezt a várost. Nem kell több, mint hogy a zajos és forgalmas Vencel-térre érkezzem s máris csupa szem és fül vagyok és mindaz, ami történik körülöttem, az élmény erejével hat rám. Elég az is, ha a kalauz udvarias hozzám, megmagyarázza, hogy a villamosjegyem érvénytelen, mert az 1-ről nem a 23-ra, hanem a 3-ra kellett volna felszállnom, de eszébe sem jut, hogy új jegyet váltasson velem — már maga ez a gesztus is jókedvre hangol. Ezzel a jóindulattal és körültekintő udvariassággal az ember lépten-nyomon találkozik Prágában. így például bemegyek a Turistához, szállás iránt érdeklődöm, a hivatalnoknő egy külvárosi szállodának a címét adja meg, én azonban bent a város szívében szeretnék lakni. A hivatalnoknő erre feltárcsáz néhány szállodát, amelyek érthető módon foglaltak, utána én intézek el ott néhány telefonhívást, amikor ezután fizetni akarok,' a hivatalnoknő szívélyesen mosolyog és egyetlen fillért sem fogad el. Mindezek apróságok, mégis olyan figyelmességek, amelyek megfizethetetlen ajándékokká válnak számomra. Azt hiszem, ez teszi számomra olyan vonzóvá ezt a várost és gyakran ügy érzem, hogy ezeket az ajándékokat kamatostul kell visszafizetnem. Ezért vagyok résen, ezért tartom számon az ott szerzett élményeimet. Minap, amolyan napfényes őszi napon húgom két gyermekével Kafkával és Péterei Vršovicén jártam. Az őszi nap sütött, a játszótéren a nyugdíjasok kabátban ültek a padokon, mellettük unokáik hancúroztak s a fákról csendesen és észrevétlenül hullottak a rozsdaszínű levelek. Egyszóval amolyan igazi, hamisítatlan őszi nap volt. A derű, a béke igazi légköre uralkodott az egész környéken. És íme, egyszerre csak csoportokba verődtek a nyugdíjasok, a járókelők, a gyerekek pedig ujongva mutogattak az ég felé. Magasan a házak felett egy sasformájú sárkány szállt. Ritka szép sárkánypéldány volt, szárnyal oly ügyesen voltak megszerkesztve, hogy lebegni látszottak, mintha egy eleven sas szárnyai lennének. Ekkor. Péter, a harmadikos kisfiú, elragadtatással kiáltott fel. — Jaj, ilyen szép sast még nem láttam. — Egy galamb szebb lett volna — szólt erre Katka, az Idősebbik, aki már a nyolcadikba jár. — Egy galamb nem szállhat olyan magasan — vágott rá Péter. — Ugyan ne mondd — szólt Katka — hát amikor a Spartakiádon voltunk és kibocsátották azt a sok galambot, azok milyen magasan repültek. — Igaz — csillapodott le Péter — azok nagyon magasan repültek. Mondd — fordult hirtelen felém — hová repültek? — Haza. — És mind haza talált? — Igen. — A sas is haza talál? — Csak az talál haza, aki szereti a békét — válaszolt helyettem Katka. — Ezt meg honnan veszed? — kérdeztem meglepetten. pal ezelőtt, pontosan szeptember 22én az esti órákban vendége volt. Katka akkor már mélyen aludt, amikor egy idegen becsengetett hozzájuk. Az idegen, még mielőtt átlépte volna lakásuk küszöbét, mosolyogva bemutatkozott, hogy Natasa Szadovszká édesapja, ma érkezett a SzovKATKA — Onnan, — válaszolta higgadtan — hogv Gagarin is hazatalált. A vita így ért véget; Katka kijelentéséhez egy szót sem mertem hozzáfűzni és láttam, hogy Péter is elhallgat. Valahogy Katka olyan határozottan és szépen mondotta el mindezt, hogy egészben amolyan kinyilatkoztatásfélének hatott. Csak később az esti órákban értettem meg Katka gondolatmenetét, amikor húgom előtt szóvátettem a köztünk lefolyt beszélgetést. Ekkor derült ki, hogy Kafkának egy hőnapjetuniőból, és látogatása Kafkának, kislánya hűséges barátnőjének szól, akivel már közel három éve levelez. Már bent voltak a lakásban, de Natasa apja még mindig szabadkozott, ne vegyék tőle rossznéven, hogy Ily későn závarta meg a ház csendjét, de ő a Rudé právo futóversenyére érkezett, mint a szovjet futók trénere, nem tudja, lesz-e holnap ideje ős kislánya a lelkére kötötte, hogy feltétlenül látogassa meg barátnőjét és személyesen adja át ajándékát. Ezzel már nyújtotta is Katka felé a kis csomagot, amely ízlésesen volt átkötve. Látni lehetett, hogy a kis Natasa Szadovszká nagy gondot fordított mind a csomagolásra, mind az ajándékok válogatására. Katka mély álmából nehezen ébredt. Már egyik kezében volt a csomag, de a másik kezével még mindig álmos szemét dörzsölgette. Zavartan és durcásan pislogott a villanyfénybe, majd a mosolygó idegenre nézett, de nem értette, hogy mit akarnak tőle és a kis csomag kihullott ernyedt kezéből. Abban a pillanatban zenélő hang hallatszott a kis csomagból. Ez a hang ébresztette fel Katkát; nyomban megértette, hogy kl az idegen, mosolyogva, kissé szégyenkezve kezet fogott vele és hogy zavarát palástolja, nagy figyelemmel a csomagot kezdte bontogatni. Először egy színes zenélőbaba került ki belőle. Minden mozdulatra csengő, meseszerű dallammal válaszolt. Azután a többi ajándék került sorra, csokoládé, képek, többek között Moszkva domborműszerű képe és végül a mosolygó Gagarin fehér galambbal a kezében. Katka az ajándékokat azóta is nagy becsben őrzi, a képek nyomban Natasa levélkötege mellé kerültek, csupán Gagarin képét a fehér galambbal ragasztotta földrajzi füzetébe, amelynek első oldalán ott vön e kézzel rajzolt földgömb. Kincsként őrzi a képet, bizonyára sokszor nézegeti és valószínűleg barátnőinek, iskolatársnőinek ls mutogatja, hisz velük beszélte meg, mit küldjön Natasának. Mert mondanom sem kell, ő ls küldött neki ajándékcsomagot. Volt abban néhány tábla csokoládé is, sajnos — vallotta be nekem kínosan —' Gagarint nem - küldhetett, az nincs nekünk, de helyette egész sorozat színművészt küldött, mert Natasa, aki szorgalmasan zenét tanul, nagy rajongója a zene- és színművészetnek és szenvedélyesen gyűjti a zeneszerzők és színművészek képeit. Egyébként Katka titokban azt ls bevallotta nekem, nagyon sajnálja, hogy akkor este nehezen ébredt fel és olyan ostobán viselkedett. Vajon mit gondol róla ezután Natasa apja?... Ilyen aggodalommal írta meg utolsó levelét, amelyre már választ is kapott. fgy repdesnek a levelek Moszkvából Prágába, Prágából Moszkvába, a két kislány között a barátság egyre mélyül. Az október 25-én érkezett levélben Natasa már azt írja, irigyli apját, hogy Prágában lehetett és meglátogathatta barátnőjét otthonában. Vajon ők mikor találkoznak? A kérdés sürgősségét bizonyítja az a tény is, hogy a levél repülőpostával érkezett, Katka persze most tanácstalan. Tétován néz rám, nem tudja, mit válaszoljon, egész magatartása azt bizonyítja, hogy a legszebb barátság is gondokkal jár. Én azt javasolom, írja meg Natasának, hogy majd érettségi után találkoznak. Ha jól tanul, könnyen lehet, hogy az iskola Moszkvába küldi. .. Különben, is jobb, ha érettségi után találkoznak, eddigra majd megtanul folyékonyan beszélni oroszul. — Az Igaz —' válaszolja Katka. — Az ls lehet szólt közbe Péter hadarva —, hogy újra futóverseny lesz és akkor majd az apja magával hozza Natasát is. — Te hallgass — utasítja rendre Katka. — Netp hallgatok — villant fel Péter szeme — és ha Jön, ébreszszenek fel engem is, ne csak Katkát. Fájó seb ez Péter életében, hogy őt nem ébresztették fel. Megnyugtatom, hogy hasonló mellőzés nem fordul többé elő, majd hirtelen megkérdezem Katkátől. — Mondd, miért levelezel te Natasával, miért nem levelezel egy angol lánnyal? — Mert nem tudok angolul — Vágja rá hirtelen. — Csak azért? — Faggatom. Péter résen van és feszülten figyel. — Hát azért — válaszol mosolyogva —, mert a szovjet katonák szabadítottak fel bennünket. ' — Én ezt mindjárt meg akartam mondani — mondja Péter sértődötten. « Hétköznapi történet NATASA — Hát miért nem mondtad? — Azért, mert ő mindig azt mondja nekem, hallgass, Péter. — Semmi baj. Az a fontos, hogy tudtad. A beszélgetés ezzel véget ért. Péter elégedett. Ügy érzi, hogy elégtételt kapott. Mér esteledett. Katka hozzáfogott a lecke készítéséhez, Péter az írószerszámaihoz nyúlt, kipróbálta töltőtollát. A szobában békés alkotói csend uralkodott. Tanultak a fiatalok. SZABÖ BÉLA H

arapl úr, a fogtechnikus pedáns egy ember volt minden tekintetben. Olyan elegánsan járt mindig, mintha a divatlap e heti számából vágták volna kl, s olyan fogakat kerekített pácienseinek, hogy megnézhette akárki. Ügyes kezű szakember hírében állt, tártak is hozzá kínszenvedésükkel nemcsak a kisváros, de a közeli és távoli környék fájós fogtulajdonosai. Nem csoda hát, ha divatszeretete ellenére, ami az akkori nehéz viszonyok között nem kevés pénzébe kerülhetett neki, rövid néhány év alatt takaros családi házra valót kerített össze. Mégpedig olyanra, ami egy nagyobb város villanegyedében még ma sem vallana szégyent. Az új lakásba az elegáns fiatalember csakhamar asszonyt is kerített. No, nem feleséget, csak házvezetőnőt, egy meglehetősen csinos fiatalaszszonyt, akit a városka krémjéből kikerülő magánoendégelnek unokanővérként mutatott be. Akármije is volt neki az illető hölgy, tény, hogy ingyen nem ette a kenyeret. Harapl úr értette a módját, hogy sokoldalúan kihasználja munkaerejét. Az összes házi munkák elvégzése mellett a páciensek nyilvántartása is az aszszonyka dolga volt, s ha tehette, a rendelőben is ott segédkezett a fehérköpenyes fogtechnikus mellett. Esztendő esztendő után szállt el a csendes békességben élő Harapl-ház felett. Nagyot változott a otlág, de úgy tünt, hogy mindez nem érinti mélyebben az illető ház nyugalmát. Igaz, később Harapi úr rendelője átköltözött az új egészségügyi központba. De azért Harapi urat nem kellett félteni. Nem ejtették őt gyermekkorában a feje lágyára. Kiismerte magát az új körülmények között is. Így történt, hogy a szép villácska mellé csakhamar garázst is kellett építeni, s a vadonatúj személykocsi már alig várta új otthona elkészültét. H

anem az új idők szele csakhamar más irányban is éreztetni kezdte hatását. A szolid, csendes házból, ahonnan azelőtt csak hébehóba hallatszott ki egy-egy energikus férfihang, amelyet mindig mély csönd követett, egy szép napon igencsak hangosnak mondható nőt beszéd szűrődött a szomszédok fülébe. Kisvártatva aztán egy jókora bőrönd felent meg az ajtóban, majd egy kisebb útitáska, s a hölgy, aki sok éven át volt a ház csendes lakója, úgy vágta be maga után a fényes réztáblával ellátott udvari aftót, hogy a kémény kalapfa is majd félrelibbent tőle. Az asszonyka harmadnap már munkába állt a közeli textilgyárban. — Disznó kizsákmányoló, zsémbes alak volt — beszélte este az üzem munkásotthonában az ámulva hallgató fiatal lányoknak. — Másfél évtizeden át gürcöltem neki, s tűrtem a rigolyáit. — Hálátlan teremtés volt — mondta Harapi úr két fogfúrás között az egykori nagyhentes terebélyes özvegyének, aki együttérzőn bólintott. — Tizenöt éven át ette a kenyeremet. — De f6, hogy megszabadultam tőle — fűzte tovább a beszélgetés fonalát sokatmondó tekintet kíséretében. — Soha jobbkor nem •tehette volna — mondta még vihogva. — Tudniillik az a tervem, hogy... S a többit már egészen közelhajolva bizalmasan súgta. Másnap már a városka verebei ls azt csiripelték, hogy az elegáns Harapl fogtechnikus nősülni készül. Mégpedig nem ts akárkire, a város egyik legszebb leányzójára vetette a szemét. S ahogy hírlik, a lányos háznál barátságos fogadtatásra talál. Hogy egy kicsit nagy a korkülönbség? Rossz nyelvek áskálódása az, hogy Harapi úr tizenöt—húsz évvel ezelőtt volt abban a korban, amikor a menyasszonyjelölthöz hasonló hajadonok körül legyeskednek a fiúk, Elvégre nem a születési dátumot kell nézni, hanem az embert. Harapi fogtechnikus még ma is olyan fess fiaOroszul tanulnak Gondos előkészületek után megkezdődött a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának a megünneplése. A tömegszervezetek a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális eredményeit ismertető előadásokat, valamint kulturális bemutatókat rendeznek. A szovjet nép iránti barátság most tettekben nyilvánul meg. A barátság hónapja alkalmából rendezett akciók egyik legnagyobbikja: az orosz nyelvtanfolyamok szervezése. E nyelvtanfolyamok során a bétie és haladás nyelvét már az elmúlt években is sok ezren sajátították el. A barátság hónapja alkalmából most ismét számos nyelvtanfolyamot rendéznek országszerte: újabb ezrek és ezrek tanulnak oroszul. A rožňavai járásban például az elmúlt napokban közel száz orosz nyelvtanfolyam kezdett munkához. A dolgozók csak nemrégen tanulnak, s máris szép eredmények születtek, többek között Jelsaván, Vlahovón, Silická Jablonicén, a Rožflavai és a Zelezniki Vasércbányákban és a Lubeniki Magnezit-üzeinben. Az élenjárókon kívül eredményesen folyik az oktatás a többi tanfolyamokon is. A dolgozók általában mindenütt szorgalmasan tanulnak. Az a vélemény, hogy elsősorban saját maga veszi hasznát, aki megtanul oroszul, (b) talember, hogy túltesz sok mostani tejfelesszájú ifjún. Szóval, ha a menyasszony gondol' kodott is kezdetben a dolgon, végül is győzött a gondos mamák, a falusi körjegyző özvegyének meggyőző érvelése a fólszituált úriember által biztosított gondtlana Jövőről. Minden bizonnyal hozzájárult ehhez a lágyan suhanó gépkocsi létezése is, melynek kormánykerekéhez oly jól odaillett a simára borotvált arcú, rövid tömött bajuszt viselő férfi, galambszürke sportöltönyben, könnyű világos vászonkatbátban. A mézeshetek elbüvölőek voltak, ** az ország legszebb tájain suhant a ragyogó gépparipa, s nem volt gondolata, óhaja az újdonsült menyecskének, amit a figyelmes férj azonnal ne teljesített volna. Az új otthon ragyogó volt, az asszonyka úgy érezte, semmi nem hiányzik a boldogságához. Boldog volt az iffú pár, boldog volt a mama is, aki nem győzte dicsérni derék vejét. Csakhamar megérkezett a trónörökös is, egy ennivaló, göndör hajú fiúgyermek személyében. Hanem akkortájt a boldogságba már itt-ott üröm is vegyült. Mind jobban kezdett kiütközni, hogy a sima modorú férj lelkülete nem is olyan sima, sőt meglehetősen érdes. Szekírozni is tud, mégpedig nagy hozzáértéssel. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a húszegynéhány éves fiatalasszony rádöbbenjen, nemcsak két évtized korkülönbség választja el férjétől, hanem az életről vallott nézetek olyan széles szakadéka, amely aligha leküzdhető. Harapi úrnak ugyanis igen régimódi nézetei voltak a nők egyenjogúságáról. Falrengető patáliát csapott, amikor a felesége kifejezte azt a szándékát, hogy munkába szeretne lépni. A férf a mellét döngette: el tudja ő tartant családját az asszony keresete nélkül is. Hiába érvelt az asszony, hogy nemcsak a pénzért dolgozna, lelki szükségét érzi ennek. A férf röhögött, majd cinikusan a szemébe vágta, hogy nem a munka, hanem a legénytársaság hiányzik neki. Nem volt kisebb a rumli akkor sem, amikor szelíden azt tette szóvá a feleség, hogy jót tenne mindi kettőjüknek egy kis testgyakorlás. Eljárhatnának a tornaegyletbe, amelynek ő azelőtt igen tevékeny tagja volt. A jérj tágra meresztette a sze-. mét, s a végén megint holmi pasasokat emlegetett. S

oká tartana elmondani mindazt, ami a Harapi-házban lefolyt a döntő pillanatig. Ez a döntő pillanat akkor következett be, amikor a feldühödött férj valami semmiségből, a frissen vasalt ing parányi ráncából eredő nézeteltérés végére férfiúi fensábbsége teljes tudatában jókora pofonnal tett pontot. A válóperes tárgyaláson az érintett feleken kívül egy magas termetű, karakán ' fiatalasszony is részt vett. A járási nemzett bizottság iskolaügyi osztálya ifjúságvédelmi csoportjának ügyvezető titkárnője. Olyan igazi funkcionárius asszony, fiatal még, de már jó néhány évi tömegpolitikai munka tapasztalatával gazdag, határozott, tettrekész. Abban a kérdésben, hogy a bíróság melyik szülő gondjaira bízza a hároméves Pistikét, határozottan az asszony mellett foglalt állást. A saját maga által folytatott vizsgálat eredményeire, munkakörének tapasztalataira hivatkozott beszédében, s formás mondatokban, logikusan, velősen feftette ki véleményét. A sápadt fiatalasszony hálatelt pillantást küldött feléje, a férfi dühtől vörös arcából a harag villámait szórta rája. Az ilyen tekintetre szokták mondani, hogyha ölni lehetne vele, az érintett abban a pillanatban holtan hullana a porba. A tárgyalásról jövet Harapl úr a féktelen dühtől még mindig remegve, habzó szájjal a szidalmak özönét zúdította a lépcsőn lefelé tartó funkcionárius asszonykára. Az nem zavartatta magát, megingathatatlan nyugalommal folytatta útját. Ez a semmibevevés még jobban felingerelte a férfit, s gátlástalan haragfában olyan kifejezést vágott az asszony fejéhez, amely legbensőbb nőt méltóságát sértette meg. A durva szóra az asszony döbbenten megállt. Először nem akart hinni a fülének. Egy férfi nem alacsonyodhat le annyira, hogy nővel szemben ilyen szót használjon. A rákövetkező pillanatban azonban félelmeteset villant a szeme és Harapi úr kalapfa széles ívben repült le a fejéről, szeme előtt pedig sztkraeső képződött attól a hatalmas pofontól, amelyet a fiatal nő kemény keze csattantott el vörösre gyúlt képén. E

légtételt vett a rajta esett sérelemért és törlesztett a volt feleség nevében ts. S egy kicsit tanítani kezdte a hápogó Harapi urat a női egyenjogúság helyes értelmezésére is. GÁL LÁSZLÓ 0] SZÖ 7 * 198

1 november 11