Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-11 / 313. szám, szombat

DOSZTOJEVSZKIJ: A KIS HÖS MA ÜNNEPELJÜK AZ OROSZ ÉS A VILÁGIRODALOM EGYIK LEGNAGYOBB ALAKJÁNAK, DOSZTOJEVSZKIJNEK SZÜLETÉSE 140. ÉVFORDULÓJÁT. A JUBILEUM ALKALMÁBÓL DOSZTOJEVSZKIJNEK A KIS HÖS ClMÜ MÜVÉBŐL KÖZLÜNK RÉSZLETET, AMELYNEK FŐSZEREPLŐJE EGY 11 ÉVES KISFIÜ. Emlékszem, érkezésem után a második napon műkedvelő előadást rendeztek. A terem úgy megtelt, hogy — mint mondják — egy tűt sem lehetett volna leejteni; egyetlen szabad hely sem akadt, s mivel valami okból elkéstem, állva kellett élveznem a látványosságot. A vidám játék azonban mind előbbre és előbbre vont, észrevétlenül eljutottam az első sorokig, ott aztán megálltam és egy hölgy karosszékének karfájára könyököltem. A szőke asszony volt az, de még nem ismertük egymást. Akaratlanul is megbámultam csábító, kerek vállát, amely telt volt és fehér mint a tej habja, noha nekem még teljesen egyrement, hogy mit nézek: egy gyönyörű női vállat-e, vagy az első sorban ülő tisztes hölgy ősz haját takaró, lángszlnű szalagokkal ékes főkötőt. A szőke asszony mellett egy koros hajadon ült; később megfigyelhettem, hogy az ilyenek mindig fiatal és szép asszonyok közelében forgolódnak, s azokat választják ki, akik nem kergetik el maguk mellől a fiatalembereket. De nem erről van szó; az történt, hogy • ez a hajadon elkapta tekintetemet, odahajolt szomszédnőjéhez és valamit kuncogva a fülébe súgott. Szomszédja hirtelen megfordult, s emlékszem, tüzes szeme úgy villant rám a félhomályban, hogy én, aki nem készültem erre, öszerezzentem, mintha megégettem volna magamat. A szépaszszony elmosolyodott. — Tetszik magának, amit játszanak? — kérdezte és csúfolódón, hamisan a szemembe nézett. — Igen — feleltem és még mindig álmélkodva bámultam rá, ami szemlátomást tetszett neki. — S miért áll? így elfárad majd. Talán nem akadt helye? — Bizony, az a baj, hogy nem — mondtam, s most már jobban foglalkoztatott ez a tény, mint a szépaszony szikravető tekintete; komolyan megörültem, hogy került végre egy jólélek, akinek feltárhatom bánatomat. — Kerestem már, de minden szék foglalt — tettem hozzá, mintha panaszolnám neki, hogy minden szék foglalt. — Gyere ide — szólalt meg élénken az asszony aki egyformán gyors volt minden elhatározásában éppúgy, mint minden bolondos ötlet megvalósításában, amely csak átsuhant pajkos fején. — Gyere ide hozzám és ülj a térdemre. — A térdére?... — ismételtem aggodalmasan. Említettem már, hogy előjogaim kezdtek sérteni és feszélyeztetni. Ez az asszony meg mintha gúnyból tenné, messzebbre ment a többieknél. Én úgyis mindig bátortalan és szégyenlős gyerek voltam, mostanában meg éppen félénken viselkedtem a nőkkel szemben, így hát szörnyű mód zavarba estem. — Hát persze, a térdemre! Ugyan mért nem akarsz a térdemre ülni? — erősködött és egyre jobban nevetett, míg végül egyszerűen kacagásban tört ki, isten tudja min; talán valami ötletének örül, talán annak, hogy annyira zavarba estem. De hát neki éppen az kellett. Elpirultam és zavartan körülnéztem, fürkészve, hová menekülhetnék; ő azonban megelőzött, megfogta a kezem, éppen azért, hogy ne tudjak elszökni, magához húzott s közben legnagyobb meglepetésemre csintalan, forró ujjacskáival erősen megszorította, és tördelni kezdte az ujjaimat, de olyan fájdalmasan, hogy csak erőfeszítéssel bírtam visszafojtani a kiáltást és nevetséges fintorokat vágtam hozzá. Kínos meglepődés, álmélkodás, sőt rémület fogott el, látva, hogy vannak ilyen csúfondáros, gonosz hölgyek, akik efféle haszontalanságokról beszélnek a gyerekkel és Isten tudja miért, mindenki szeme láttára fájdalmasan csipkelődnek. Szerencsétlen ábrázatom nyilván jól tükrözte zavaromat, mert a kópé nagyokat kacagott a szemembe s közben egyre erősebben csipkedte és tördelte szegény ujjaimat. Magán kívül volt az elragadtatástól, hogy sikerült egy csínyt elkövetnie, zavarba ejtenie és bolonddá tennie egy szegény kisfiút. Helyzetem kétségbeejtő volt. Először ls égetett a szégyen, mert körülöttünk csaknem mindenki felénk fordult, egyesek értetlenül, mások nevetve, mert rögtön rájöttek, hogy a szép'asszony valami pajkosságot művel. Ezenkívül folyton kiálthatnékom volt; az asszony ugyanis kétségbeesetten tördelte az ujjaimat, éppen azért, mert nem kiáltottam; én azonban spártai módra elhatároztam, hogy állom a fájdalmat, nem akartam kiáltásommal zavart kelteni, mert nem tudom, hogyan bírtam volna ki. Teljes kétségbeesésemben aztán végül harcot kezdtem és ki akartam húzni a kezemet, zsarnokom azonban jóval erősebb volt nálam. Nem bírtam tovább, felkiáltottam — s ő csak ezt várta. Egy szempillantás alatt elengedett ts elfordult, mintha ml sem történt volna, mintha nem is ő csintalankodott volna, hanem valaki más, holmi iskolásgyerek, aki mihelyt a tanító hátat fordít, nyomban pajkoskodni kezd a szomszédságban, megcsíp egy gyenge kisfiút, megfricskázza, megrúgja, oldalba böki, majd sietve visszafordul, jámboran a könyvébe mélyed és magolja a leckéjét, úgyhogy a zajra héjaként odarontó mérges tanító úr hosszú orral vonulhat vissza. Megteremtették a jó munka feltételét Jovlce laköi eddig nem rendelkeztek megfelelő művelődési otthonnal. Pedig szórakozni és művelődni vágyó nép lakja a falut. Volt egy helyiségük, ahova szórakozni jártak, ahol színdarab-próbákat és egyéb összejöveteleket rendeztek. E helyiség azonban Idők folyamán megrongálódott és kiöregedett. A követelményeknek sehogyan sem felelt meg. A kultúrház azonban a faluban nélkülözhetetlennek bizonyult. Látva, hogy mi mindent veszítenek, íia nincs megfelelő szórakozási helyiségik, a fala dolgozói elhatározták, újjáépítik a termet Az elhatározást tettek követték. A falu dolgozói — többnyire a CSISZ helyi szervezetének fiataljai — munkához fogtak és több mint hatvanezer társadalmi munkaóra ledolgozásával rendbehozták az épületet. Az újjáépített művelődési otthon ünnepélyes átadásakor — az eddig elért eredményeken fellelkesülve — a CSISZ helyi szervezetének tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy ez év végéig a falu- és városszépítő akció keretében községükben még rendbehoznak egy kétszáz méteres útszakaszt. LENGYEL KARMESTER a Szlovák Filharmóniával Karol Stryja lengyel karmester nem ismeretlen a bratislavai közönség előtt. Tavaly a katowtcei Állami Filharmóniát vezényelte nálunk szép sikerrel. Karol Stryja kitűnően ért a zenekarhoz és nagy áttekintéssel, alapos szakmai tudással párosull muzikalitással irányítja a kezére bízott együttest. Ezúttal egy honfitársa művével is megismertetett. Első számként Wltold Lutoslawskl ,Kis szvitjét" hallottuk. Lutoslawski a mai lengyel zeneszerzőgárda egyik legkiválóbb képviselője. Egyéni úton járó, egyéni kifejező eszközöket kereső komponlsta-tehetség. Alkotásaiban a folklórelemek sajátos módon olvadnak össze újszerű zenekari stílusával, gondolatait érdekes, merész harmóniavilágba plántálja. Négy tételből álló Kis szvitjét finom humor és levegős, könnyed zenekari hangzás jellemzi. Tömör közlésmóddal ebben a művében is folklórelemeket formál vonzó képekké. Filharmóniánk hajlékonyan követte a vendégkarnagy elgondolásalt, az érdekes bemutatót hévvel, finoman árnyalt zenekari hangzással tolmácsolta. Nagy érdeklődéssel vártuk Prokofjev III. zongoraversenyének előadását. A C-dúr verseny Prokofjev legsikerültebb alkotásai közé tartozik. A kompozíció jellege derűs, friss életigenlő. Szellemes, Impulzív, életteljes muzsika Amellett közvetlen hangú, érzelmi mondanivalójának a kifejezésmód egyszerűsége ad különös rrtteggySző erőt. A szovjet zeneköltő a mai zene nyelvén igazi prokofjevi szellemben fejleszti tovább a nagy romantikus — virtuóz zongoraversenyek — hagyományait. A C-dúr verseny igényes zongoraszólóját Michal Karín adta elő. A művész ebben az évadban kitűnő formában láttuk viszont. A zongoraversenyt alapos technikai és elmélyült szellemi felkészültséggel szólaltatta meg. Játékán meglátszott a kivételesen gondos, mélyreható előkészítő munka. Kiforrott előadás volt, az érett művész csiszolt, átgondolt és nagy ívben összefogott tolmácsolása. Michal Karin ezzel a produkcióval művészi pályafutásának jelentős állomására érkezett. Befejezésül Brahms IV. szimfóniáját hallottuk. Brahms ebben a műben mélyen érző lelkének legszebb virágait fogja koszorúba. Érdekes módon feléleszti régi századok hangját és hangulatát, de minden archaizálás mellett is erőteljesen kidomborodik a jellegzetes brahmsi egyéniség. A zeneköltő IV. szimfóniájában a nagy klasszikus formákat akarja újjáteremteni és átmenteni a Jövő számára. Karol Stryja óriási vitalitással szólaltatta meg Brahms melegfényű színekben pompázó, mély érzéssel telt remekművét. Kibontakoztatta a Brahms-muzslka előrevivő, természetes dinamizmusát, a szimfónia drámai sodra szabadon érvényesült Karmester és zenekar tartalmas zanei atmoszférában találkoztak. A hallgatóság tetszéssel fogadta az érdekes és értékes hangversenyt. HAVAS MÄRTÄ KULTUR

ÁLIS HIREK Döntött Párizsban ez André Malraux alapította képzőművészeti biennale zsűrije a díjak odaítéléséről. Két első díjat adtak ki, egyiket Yérasinos Sklavos görög szobrász, a másikat Horst Antes német festő kapta. Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájából írt librettóra szerzett operát Róbert Ward amerikai zeneszerző. Az operát a New York City Opera mutatta be sikerrel. Az NDK tudományos könyvkiállítása nemrégen nyílt meg a birminghami egyetemi könyvtárban, Angliában, a könyveket a londoni és a manchesteri egyetemeken is bemutatják. Ä A Magyar Állami Népi Együttes befejezte egyhónapos párizsi szereplését: a magyar művészek harminchárom előadását körülbelül ötvenezren nézték meg. Az együttes Mansba utazott, majd Lyonban búcsúzik a francia közönségtől. Turnéjuk további állomásai: Genf, München és Hamburg. — HURRÁ! Most már blzo- dogálű Dombi Karcsinak. Kar, nyos, hogy az osztályunk túl- esi vállat vont: I teljesítette a papirgyűjtésí ter• — Miért lőttünk tolna? Nem 'vet! Ez a 4 kiló régi újság itt határoztuk el, hogy hozzátok ' már terven felül van. Négy kilóval több pa- _ 1 . .. , pírt vihetünk a gyüj- ^ L fű V | ' 'Shelyre, mint amennyit l\»- M / I

L, [ a könyvek meg füzetek , nyomtak, melyeket év elején kaptunk — tn(gyen. Most mértem le a pedellus-néni mérlegén , — hadarta egyszuszra f a múlt hét szombatján, ? negyedórával rajgyülés után az iskolánk folyoi sóján barátom és osz} tálytársam, Kovács lmHurrái Háromszoros hurrá megyünk, - mondta nyugodtan. I az V.-bének I — kiáltotta erre el — Es a fehér csomagoló pai magát másik osztálytársam Fu- p{r

t _ legalább most elhoztad? 1 tűk Miki és pillanatnyi gondol- _ kírdezte lb

l Mlkttöl, de az | kodás után még hozzátette: — megrázta a j

e!ét

: \és ennek tíszfeíetíre /aiiú^ffOí _ De

h ,

s h02

l ! ^ji^'az ""^r^s/^^z^Ä ** az, mondta, ö veszi meg. most az ezermester stu kezdtünk tegnapelőtt vtmlndahatan.-Holnap vasárnap, emlékszel? í [TnlemnaTöm n az osz- - Oe de igen, - csapott ! ,äW Én megveszem hozzá a a homlokára Ibi - Es ez azt > fehér csomagolópapírt még ma. lelentl hogy színes papír sin1 A papírt inkább én veszem osen. Igaz? - kérdezte aztán. e nkart neki — Persze, hogy ntnes — inmeg. és a... ft íejét ekk0T lmTUS Hls

z 'zok. Kiváľol IslTelTc^ó —« *is

=l kezdtük. , [ feliratot. LÄ' L SS £

S ^Tlht sem^ fé^beszakítolta: újság sem. Látom már. Hát 9

y Nem kell színes papír, ne vessen szét a méreg! ! SzTbb lesz a festet, felirat - hadonászon bosszankodva Ibi. , mo

ndta — N

e vessen I Inkább mindj» áLr' *"""'*"" ! szó nélkül: , , , , . > _ Miért éppen hozzátok? Ná- — Hozzánk I ,tegnap ts váriunk ts lehet jaliújságot csinál- tam rátok — kérincsélt Ibi, I n

i _ torkoltam le Ibit, de a s most már mindannyian rüválaszát nem ts hallottam, bólintottunk, igen - Ibiékhe z Mert akkor már egymás szavú- megyünk. A határozat egyhangú. \ba vágva egyszerre beszéltünk, Es így kapta meg pontosan a I vitatkoztunk mindannyian. feladatát mindegyikünk. HAT EZ SZÉP KIS DOLOG! 1 Tegnap egész délután vártam, | hogy eljöttök faliújságot „szer i keszteni", de nem jött senki, [ füstbe ment az egész — mondta J Török Ibi hétfőn reggel, tani tás előtt az iskolafolyosón áll — HAT A FALlOjSAG Igazán nagyon szépen sikerült. Akik csinálták, kitettek magukért — mosolyodott el másnap reggel, számtanórán az .osztályfőnökünk és ml boldogan, cinkos mosollyal egymásra kacsintottunk. GYERMEKVILÁG Péter, a madarak barátja P

éter nagyon szereti az almát. Minden ősszel izgalommal várja az almaszüretet. Egyszer, amint a fa alól a pirosló almákra, kukucskált, feltűnt neki, hogy a szürke mellényes, fekete kabátos és sapkás vidám cinegék valamit keresnek a levelek között. Kérdésére aztán édesanyja elmondta, hogy ezek a madarak milyen hasznosak, megtisztítják a fákat a hernyóktól, s így nagy segítséget nyújtanak a gyümölcsök megvédésében. — De mit esznek télen, mikor elbújtak a hernyók? — kérdezte kíváncsian Péter. Hiszen akkor ls itt látom őket. — Bizony, télen nagyon nehéz az Ittmaradó madarak élete — válaszolta az édesanya. — Pedig Munkára jelentkezett a szövetkezeti irodán. A nyári szünetben hordta a vizet a földeken dolgozó felnőtteknek, majd segített a paradicsom, meg a paprika betakarításában, később pedig a gyümölcs szüretben és válogatásában serénykedett közmegelégedésre. Mikor a fizetségre került a sor, Péter bátran az elnök elé állt és arra kérte, hogy a fizetése egyrészét napraforgómagban adják ki neki. János bácsi — a szövetkezet elnöke — mosolyogva nyomott egy barackot Péter kócos fejebúbjára. — Hát annyira szereted a napraforgót? — kérdezte nevetve. Péter elmesélte, hogy a házukhoz szoktatott hasznos madaraelég sok hasznos énekes madár kat akarja ellátni egész télen, marad nálunk. A cinegén kívül hogy azok majd a nyáron segítsenek elpusztítani a fák kártevőit. Az elnök megdicsérte Péter jöszándékát, __ s még egy Jó tanáccsal ls szolgált neki: — Minden diófán maradt néhány késel dió, amit már nem érdemes a felnőttekkel összeszedetni, most már azok Is lehulltak maguktól, azért legjobb lesz, ha kimész a gyümölcsösbe és összeszeded a kedvenceidnek — ajánlotta mosolyogva János bácsi. Péter szöt fogadott és sikerült ls összegyűjteni annyi diót, hogy a napraforgóval egész télen elég lesz kedves madarainak. D. Baráti Margit a szép, tarka tollú tengelice, a vörösbegy, aztán az aprócska ökörszem is nehezen szerzi meg a betevő falatját. Azért kell őket télen etetni, hogy el ne pusztuljanak. — £s mivel etethetném őket? — kérdezte mohón. Péter. — Mindennap adok majd nekik kenyérmorzsát, — Ígérte. Édesnyja akkor felvilágosította Pétert, hogy ezzel csak rosszat tenne. A cinke begyében megsavanyodik a kenyér és belepusztulhat. Az csak a verebeknek jó. Az énekes madaraknak csak olajos magvakat szabad adni, tökmagot, napraforgómagot. A kendermagot ls megeszik. Akkor télen már Péter — any ja tanácsára — tökmaggal: tővel, a süteményben nem nálható avas dióval etette Ogy megszokták a rendszeres ellátást, hogy naponta többször is jelentkeztek az ennivalóért. Péter azt ls nagyon élvezte, kor az ágra függesztett darabkán — vígan hintázve — latoztak. Tavasszal aztán naponta tek, sorra nézegették az fákat, s szorgalmasan pusztítót- i S utőétkQl. ták a kártevőket. § Porok, Ezen a nyáron nagy elhatáro- i Tömlők, zás született Péter buksi fejében. ^Fiolák tömege. Majd szerzek én ennivalót a ma- ^Lássak hát az orvos diagnózisát: § hogy még többen V,Visszaélés, Szimulálás. % v "S Wtil V/M////Wf///MWm Végig hangos a kis utca, Zsong a vidám lárma, — A szorgalmas pionírok Járnak házról házra. > Átkutatnak miden zugot, | Udvart, kertet, . S van öröm, ha néhány kiló i Ócskavasat lelnek! Fölrakják a kiskocsira, S indul a két „táltos"; — Az egyik a „dönci" Pista, A másik meg János. Az emberek meg Is kérdik: — Ugyan mért fáradtok? Megéri-e, hogy mindnyájén Ily porosak vagytok? S lllemtudóm szól az egyik: — Kell a vas minálunk, Mert belőle ismét hasznos, Uj dolgokat gyártunk! Lesz belőle a kicsiknek Ezerféle játék, — Abból vesznek kis húgomnak) Majd édesapámék! S csinálnak sok traktort, ekét j A széles mezőkre, — De ha kell — hát készítünk ' majd , Fegyvert is belőle. ffámam @ mű niti ^ TÖKPaíE«P közepe. 7. A virág része. 8. Nem főtt, nem nyers. 9. Női hangnem. 10. Énekhang. Beküldte: Kecskeméti Ottó, Velký Cetín.) daraimnak, -o/ " . szokjanak id« — mondta szülei- § nek, s ők helyeselték terveit. Isssssrssrssss/sssssssssssssssssssssssssssA Lustaság. í 1. Ha megfejtitek a fenti rejtvényt a két vastagabban jelzett függőleges sorban egy jelmondatot kaptok: 1. Göngyöleg súly. 2. Kutya névelővel. 3. A közé, a 4. Közlekedési hálózat. 5. Titokban figyel-e? (ékezettel). 8. Wagner 2. Töltsétek ki a fenti karikákat olyan számokkal, hogy a vonalakkal összekötött három-három karika összege mindig 36-ot adjon. (Egy szám kétszer nem fordulhat elő). (Beküldte: Simoncslcs István Nitrany.) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Nagy Októberi Szocialista Forradalom. 2. November hét. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül Vígh Rózsa Varázstarisznya című könyvét nyerték: 1. Bodrogi Anna, Bol; 2. Szabó Ferenc, Senec; 3. György Márta, Sávol; 4. Szabó Ferenc. BuC; 5. Ardó Mária, Streda nad Bodrogom. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek, Oj Szó, Gyermekvilág, Bratislava. Gorkého 10. U] S^O 8 * 1981, n0Tem

ber 11.