Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-14 / 286. szám, szombat

DUDA ANYÓ GONDJA Liszt—Bartók zenei hetek [M-nj — Nagy öröm érte a minap Duda anyót, hogyisne, hiszen levélhordó, vagy ahogy ő mondogatta: postásné lett belőle. Amikor a nagy táskát átdobta vállán, olyan büszkén lépegetett, ukár a páva. Ki is merte volna még gondolni ls, hogy hatvankettedik évét tapossa. Akivel csak találkozott, mindenkihez volt egy jó szava. Az újságokat nem rakta táskájába, csak úgy a kezében vitte. A HNB irodájában előbb átböngészte a még nyomdaszagú lapokat s csak azután indult el körútjára. Nem is mulasztotta el egyszer sem, hogy fel ne hívta volna az előfizetők figyelmét: — Nehogy elfeledd elolvasni, mit beszéltek a miéink abban a nemzetközi szervezetben... Vagy: — Csak nézd meg, hogyan gazdálkodnak a szövetkezeti tagok másutt, nem ártana, ha tanulnál tőlük!" Az emberek idővel megszokták ezt s így fogadták: — Mi újság Duda anyó, mit írnak a lapok? S ő fáradhatatlanul beszélt, magyarázott. De jaj volt annak, aki nem fizetett elő valamilyen lapra s kérdezni merészelt. — Járass újságot, akkor megtudod, mit írnak. Ne mérgesíts, mert olyat mondok... Az Igazság az, hogy számos előfizetőt sikerült szereznie. Sikerült, mert mindenkinek a szája íze szerint ajánlott. Történt egyszer, hogy a faluba orosz folyóiratok érkeztek a nemzeti bizottságra, a népkönyvtárba, az iskolába, az állami gazdaságba. Eleinte, kissé fájlalta, hogy nem a közvetítésével rendelték meg a lapokat, később belenyugodott a változhatatlanba: ha Jöttek, hát legyenek. Helyénvalónak találta, hogy az emberek oroszul olvasnak s kötelességének tartotta, hogy becsületesen széthordja az újságokat, hiszen mindegyiken ott díszelgett a megrendelő pontos címe. Ezeket kivételesen a táskájába tette s az elsőt csak a népkönyvtár előtt szedte elő. Előbb kétszer ls megforgatta s elolvasta a megjegyzést: népkönyvtár, majd magabiztosan benyitett. — Egy orosz folyóirat ls Jött — mondotta. — Kitűnő — felelte a könyvtáros. — Szép — tette hozzá Duda anyó. — Jaj, az Agonyok — ez aztán nagyszerű! — örvendezett a könyvtáros, nem is tudva, milyen segítségére volt ezzel Duda anyónak. ,— A-go-nyok — Ismételgette magában Duda anyó, amikor kijött a könyvtárostól — így hívják hát ezt a képes micsodát: Á-go-nyók ... Ez egyszer nem volt olyan vidám Duda anyó falujárása mint máskor. Gondjai voltak az újságok címeivel. Hasonlóképpen tudta meg, hogy a nemzeti bizottság az Izvesztyiját, az iskola pedig a Kultúrnoproszvietyltyülnaja rabotát fizeti elő. — Hogyan fogom mind ezt az eszemben tartani? — szomorodott el. S bizony elfelejtette. Egy ideig a címzés szerint vagy a képek nagysága szerint csoportosította a lapokat: az NB-nek azt a nagy újságot, a népkönyvtárnak azt a kisebb képes folyóiratot és az iskolának az annál is kisebb újságot szánta. Egy nap a szokottnál több orosz folyóirat érkezett. Duda anyó beült az iroda ^helyiségbe s lapozott... lapozott, közben bólogatott, majd hirtelen mozdulattal letette a küldeményt. „A képekből nem lehet mindent kiolvasni, ki tudja mit írnak ezekben a lapokban" — dünnyögte keserűen. „De bizonyára érdekes dolgokat, ha a HNB titkár, az Iskolaigazgató és a könyvtárosnő ls ezt bújják." Ilyen gondolatok közben indult megszokott útjára. 'Az Iskolában nem volt tanítás, így az altisztnél hagyta az újságokat. S mivel az állami gazdaság igazgatója sem volt otthon, a gépírónőnek adta őket. Duda anyóval aznap nem lehetett zöld ágra vergődni. Az „orosz" újságok nyugtalanították. Másnap még nagyobb kellemetlenség érte. Az állami gazdaság igazgatója így fogadba: — Nénike, tegnap tévesen hozánk adta be a Zdorovle című folyóiratot. Mi nem Járatunk szaklapot gyermekek és anyák számára. Duda anyó arcát elöntötte a pír. Szó nélkül vette az újságot s kifelé indult. Zdo-ro-vle, Ismételgette. Honnan tudjam, hogy ez a lap a Zdorovle? Az „ó"-t még csak ismerem, az olyan mint a miénk, de a többi betű!? Aznap nem tért vissza a HNB-re, mint máskor, hanem táskával együtt hazament. Kicsit tett-vett, majd dúdolgatva átöltözött s kilépett a lakásból. Leánya ijedten jutott utána. — Mikor jön haza édesanyám? — — Ne félj, visszajövök, — válaszolta. Az Iskolaigazgató ajtaján kopogott be Duda anyó. — Igazgató elvtárs... kezdte — megkérdem én minden kertelés nélkül: tud oroszul? — Igen, tudok — felelte az Igazgató. — Es... és megtanítana engem ls? Írni nem szükséges — tette hozzá gyorsan — csak olvasni. — Készségesen — felelte az Igazgató — de jobb lenne, ha többen volnának. Vidámabban menne a tanulás. — Es másokat is tanítana? — csillant fel Duda néni szeme. — Igen. — Akkor holnapig másokat ts felhajtok s majd beszólok —. Ezzel elment. Néhány nap múlva megkezdődött a községben az első orosz nyelvtanfolyam. Duda anyóval akkor találkoztam újra, amikor már tudott olvasni meg írni ls oroszul. Orosz folyóiratokat szorongatott a hóna alatt, így hát óvatosan és kissé kételkedve megkérdeztem: — Nénike, és tudja ezeknek az újságoknak a nevét? Szigorúan végigmért: — Hát mit képzel? Csak természetes, hogy tudom. Jártam ám én orosz nyelvtanfolyamra! — s ezzel faképnél hagyott. En pedig hosszan bámultam fürgén mozgó alakja után ... K. M. fordítása. Izsák József rajzai Liszt Ferenc születésének 150. és Bartók Béla születésének 80. évfordulója jegyében Budapesten az elmült hetekben nagyszabású zenei ünnepségekre: nemzetközi zongoraversenyre került sor. A találkozón 5 világrész több mint 20 országából vettek részt fiatal zongoraművészek. A versenyzők Liszt- és Bartók-műveket bemutatva arra a két nagy magyar zsenire emlékeztek, akik egész életművükkel a népek testvériségét hirdették és szolgálták. Az Izgalmas vetélkedés, a hetekig tartó Liszt—Bartók-zongoraverseny befejeződött, s a zsürl is kihirdette döntését. Eszerint első díjat — 25 ezer forintot — Gabos Gábor (Magyarország) és Dávid Wilde (Anglia) nyert. Második díjat — 20 ezer forintot — Dino Ciani (Olaszország) kapott. A két harmadik díjat — 15-15 ezer forintot — Valentyin Belcsenko (Szovjetunió) és Thérése Castaing (Franciaország) nyerte, míg a negyedik — 10 ezer forintos — díjban Ny. K. Evrov (Bulgária) részesült. Három-háromezer forintos jutalmat kaptak: Borisz Pecsarszkij (Szovjetunió), Olga Sztupahova (Szovjetunió) és Szűcs Lóránd (Magyarország). A zsűri kétezer forintos nívódíjakkal a következőket jutalmazta: Glória Lani (Olaszország), Nodar Gabunyija (Szovjetunió) és Hambalko Edit (Magyarország). Az ünnepélyes díjkiosztás után a győztesek nagy sikert aratott díszhangversenyen igazolták képességeiket. A Liszt—Bartók-év keretében rendezett nemzetközi zongoraverseny iránt a szakembereken kívül a közönség is nagy érdeklődést tanúsított, (b) KULTURÁLIS HÍREK A košicei járási népművelési otthon dolgozói megtették az előkészületeket a járás községeiben rendezendő népi akadémia előadásaira. Az előadások mezőgazdasági, szülői és egészségügyi problémákról nyújtanak felvilágosítást a hallgatóknak. (r. s.) Osadné községben e napokban adtak át rendeltetésének egy új szociális intézetet, ahol 80 testi és lelki fogyatékosságban szenvedő gyermek részesül gondozásban. Roszijanov, az ismert szovjet irodalomtörténész Budapesten Ady Endre és kora című nagyszabású monográfiájához gyűjt anyagot. Galja ajándéka 3 tonna 600 kiló ócskavas Ti azt hiszitek ugye, hogy egy pionírcsapat gyűjtött össze annyi ócskavasat. Pedig tévedtek, mert ezt Galja Jakovleva szovjet pionír, a petrozavodszkl lD-éves középiskola ötödikes tanulója gyűjtötte ajándékul a XXII. pártkongreszszusnak. A kislány nevét egész Karéliában Ismerik a pionírok. A Karéiial ASZSZK Minisztertanácsa értékes ajándékkal tüntette ki Gáliát. Az ajándékot a felsorakozott pionírcsapat előtt ünnepélyesen adták át neki. (Majszterman felvétele). A SZOVJET PIONÍROK érdekes mozgalmat szerveztek, amelynek ezt a nevet adták: „Kinek szebb az udvara?" Sok ezer plonfrőrs és csapat kapcsolódott be a mozgalomba, ezernyi ötlet, kezdeményezés született. A mozgalom legjobb szervezői kitüntetésképpen a Fekete-tenger partján a pionírok városában, Artyekben üdültek. A Pionirszkaja Pravdában e legjobbak közül néhányan elmondták élményeiket Kettőt mi is kiválasztottunk közülük és az alábbiakban olvashatjátok: Amiről Gajdar nem írt ^ — Nézzétek meg ti előbb, ^Nincs-e róka odafönt) ^Szól az egér jókedvűen: Mi már jártunk kint az űrben: fc Nincs macska, ^Se kandúr, §Csak magasság, kék azúr! Ti is mentek, mackónép? J— Ülőhelyet szeretnénk, O A Inl^lUnnnf llomfll* T o R D a fejed A 7 CPŰC7 U A 7 HT \/A C Medve-csillagzattal. ŕ\ L Ľ-OilOiL n.ŕ\L ULV A J $Vár sorára hat kis baba. \J[ e g alakítottuk Timur-csapatunkat nem tudtuk, mivel kezdjük? Kerestünk nagyanyát. Találtunk ts. Egy qyujagyár telepének a peremén lakott. Sokáig hallant se akart a segítségünkről. Végre megengedte, hogy fát vághassunk, vizet hordhassunk neki. Eljártunk hozzá fát hasogatni. Am minduntalan aggodalommal hagytuk el a házát. Mellettünk él ez az ember, mégis minduntalan az Istent emlegeti, húzódozik az emberektől. Elhatároztuk, hogy nem táqitunk mellőle. Elmentünk a házkezeiőségre és követeltük, hogy vezessék be a villanyt távoleső házába. Nem tudott pénzt szerezni fekete kartonruhára és minduntalan hajtogatta: „Lám bűnös vagyok, az Isten nem küld". Volt pénzünk és hát elSbb vettünk neki ruhaanyagot, mint az , isten", akit emlegetett. Egyszer meghívtuk moziba. Megint csak hányta magára a keresztet és hajtogatta, hogy „bűnös dolog" ez. Karonfogtuk és elvezettük. Nálunk gyerekek kezelik a mozit. A nagyanyó megrémült, amikor mozgó gépeket és lovakat látott a vetítővásznon. Erre mi világosságot gyújtottunk a teremben és rámutattunk a vetítőgépre: „látja, ebből a gépből jönnek a képek. Próbálja meg, nyomja meg a gombol és újra előjönnek!" Bekapcsolta és viszszaült a helyére. Most. ha színházba vagy moziba készülünk, a nagyanyó is velünk iOn. Elhatároztuk, hogy utcánkban senki sem lehet ismétlő. Egyesek azért tanulnak rosszul, mert nincs meg otthon a kényelmük. Bejártuk a házakat és megnéztük, hogyan élnek a gyerekek. Néha a szülőkkel ts fel kellett vennünk a küzdelmetI Azt mondogatták: „Még mit nem, ki sem nőtt a földből, s már legyen külön asztala!" Mi azonban nem tágítottunk. S képzeljétek el: az embe rek még a szobáikat is átrendezték, csakhogy külön helyre telepítsék a gyerekeket. A fiúk egy öreg asztalossal olyan asztalokat fabrikáltak össze, hogy az elsősök kényelmesen megírhatják rajta a házifeladatukat. Az első osztályba lépőket végigkísérjük az utcán. Bár az iskola ntncs tőlünk messze, Lfonya bácsi, a sofőr szeptember 1-én nagyon korán begyújtja autóját. Az autót virágokkal, füzérekkel díszítjük fel, beültetjük az elsősö ket és így visszük őket iskolába. A Timur és csapata című könyvben nem olvastunk ilyesmiről. így hát nem ts tudjuk, tlmurlsták vagyunk-e nagy sem?. ELMONDTA: ELLA PLOTNYIKOVA T£"önyvtárat ugyan senki sem talál az udvarban, mégis van könyvtárunk. Háromszáz kötetből áll. Egy év alatt mind kiolvastuk és tovább adtuk más házak gyermekeinek. De mit olvassunk ml? Akkor „vezetőnk", Larlsza Tyernovszkaja elment a városi könyvtárba és kiharcolta, hogy mozgökönyvtár járjon az udvarunkba. Most már ott vesszük ki a könyveket az udvar minden gyermeke számára. összebarátkoztunk a könyvkereskedés dolgozóival. Házhoz hordjuk az előfizetett kiadványokat és e munkánkért ű] érdekes könyvekkel gazdagíthatjuk a könyvtárunkat. Ha beállít a levélhordó a házunkba, nem kell az emeleteket rónia. Már várja őt a plonírcsoport ügyeletes postása. Minden levelet és újságot ml hordunk szét a házban. Lehet, hogy házunk laK6i ezér

t küldözc-- —- getik a gyermekekkel egvlk lakásbői a másikba újságjaikat és folyóirataikat. „Add át. ők is olvassák el. Itt van egy új regény". A legkisebbeknek hangosan olvasunk. A felnőttek szintén megnyitottuk „olvasótermüket." ösz szejönnek, ki horgol, kl köt, varr és hangosan olvasnak. Ügyeskedj! JÁTÉKOK MAKKBÓL Különféle makkok vannak: kicsik és nagyok, gömbölyűek és hosz;zúkásak. Szórakoztató játékok készíthetők belőlük. Például könnyű lovat vagy csacsit fabrikálni makkbői. Törzsét nagy makkból, a tejét kicsiből, lábalt kihegyezett gyufaszálakből, tülét fQzfalevélből, a farkát rűből vagy háncsból készítjük. Árral lyukat csinálunk a makkban és behelyezzük a füleket, a farkot és a lábakat. Ha futás közben akarjuk ábrázolni a lovat, gyufaszálak helyett hajlított nyírfagallyat használjunk. Makkókból nevetséges emberfigurák is készíthetők.jő szőrakozástl J Mondják nekik: — Tessék, oda! §Egy hely elég hatnak, ^Senkit sem zavarnak, S Kis elefánt kérve kéri: Š - JEEE, EGY SZPUTNYIK REPÜLT HOZZÁNK 1. Tudjátok-e, kiknek a jelvénye ez és mit jelent a rajta levő két sző? 2. Melyik évben kezdődött a Szovjetunió hétéves terve? 3. Mikor bocsátották fel a Vosztok I. és Vosztok II. űrhajókat? Meddig maradt a világűrben az egyik és meddig a másik? MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Hadsereg napja 2. így lehet a számokat elrendezni, hogy vízszintesen, függőlegesen és átlósan ís 24 legyen az összegük. H i 10 1El 9 6 13 S 3. Az SZKP kongresszusa október 17-én kezdődik. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: X. Koncz Veronika, Komárno, 2. Kardos Károly, Gem. HOrka, 3. Zselenák Magda, Bodrog, 4 Milo Irén, Nitrany, 5. Kázsmér László, CiCarovce. Megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. Elnézéseteket kérjük, hogy a múlt héten a nyomda o fejtörőt alaposan összekeverte. A medve bundája című írás szerzője: Kovács József volt. ÜJ SZÖ 10 * 1981. október 19.