Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)
1961-10-12 / 284. szám, csütörtök
EGY FESZTIVÁL TANULSÁGA MŰKEDVELŐ MOZGALMUNKNAK a színjátszó és tánccsoportok a legerősebb pillérei. Számbelileg ls a legtöbben vannak, munkájuk is a legjelentősebb. Kár, hogy nem mondhatjuk ugyanazt az ének- és zenekarokról. Pedig a közönség az éneket is, meg a zenét is éppúgy szereti, mint a színjátszást és a táncot. Szinte rejtély, hogy műkedvelőink körében e két művészeti ág miért nem örvend a színjátszáshoz és a tánchoz hasonló népszerűségnek. A szervezéssel vannak bajok? Vagy mivel az éneklés és a zenélés több szakismeretet igényel, nehezebben birkóznak meg a feladatokkal? Bárhogyan van, tény, — ének- és zenekari mozgalmunk lemaradt. Az énekkarokkal még csak állunk úgy-ahogy. Ha számbelileg nincs Js sok, vannak jól működő énekkaraink. S a csehszlovákiai magyar énekkarok nemrégen sikerrel megrendezett első országos fesztiválja, valamint az énekkar-vezetők iskoláztatása minden bizonnyal meghozza a gyümölcsét és tovább erősödik műkedvelő énekkari mozgalmunk. Más a helyzet a zenekarokkal. Ezeknek tudomásunk szerint nemcsak számuk elenyésző, de működésüket illetőleg is sok a kívánnivaló ... Bár e zenekarok tagjai is műkedvelők, fellépés előtt azt nézik, milyen bevételre számíthatnak. Ismerünk „népi" zenekarokat, amelyek csak előre megszabott összegért hajlandók fellépni. E zenészek valamilyen „profi" játékosoknak érzik magukat, talán mondani sem kell, — helytelenül. De ettől függetlenül, a zenekar még az énekkarokhoz viszonyítva ls kevés. Pedig sok kellene belőlük ls. Nem azért, hogy az operettet játszó csoportoknak legyenek zenei kísérői, hanem azért, hogy műkedvelő zenekari mozgalmunk ls erős legyen és elvégezze a ráváró'< feladatokat. A Népművelési Intézeteknek és a Csemadok Központi Bizottságának az a törekvése, hogy ahol erre lehetőség nyílik, a helyi szervezetek, a más együttesek mellett zenekarokat is alakítsanak, — csak üdvözölhető. A ZENEKAROKRA nagy szükség van, hiányukat a helyi csoportok érzik a legjobban. Ha sokan lesznek és szerepüket helyesen fogják értelmezni, lehet, hogy a mai „profi" zenészek is megváltoznak. A zenekarhiány nem vonatkozik a szlovák, sem a cseh műkedvelő mozgalomra. Különösen Csehországban — de a szlovák vidékeken is, — nagyszerű zenekarok működnek. Erről győződtünk meg a minap Pezinokon, ahol a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Iskolaügyi és kulturális osztálya a járási Művelődési Otthonnal karöltve az idei szüreti mulatság alkalmából megrendezte a bratislavai kerületben működő legjobb fúvószenekarok kerületi fesztiválját. A találkozón többek között részt vett a Devinská Nová Ves-i és a Blatná-i Egységes Földművesszövetkezet, valamint a partizánskél cipőgyár, a trenőlni „Merina" és a Stará Tura-i „Prema" üzemi klubjának fúvózenekara, összesen 9 együttes lépett fel 200 szereplővel. A zenekarok klasszikus és mai szerzők műveit tolmácsolták Igényesen, nagy tetszést aratva. A műsor első felében — általában 3—4 zeneszámmal — a zenekarok külön-külön mutatkoztak be. A második részben a zenekarok összesített fellépésére kerülj sor. Ez alkalommal — ismét Jelenfős művészi élményt szerezve — hat zeneművet mutattak be. Szvjatoszlav Rihter a párizsi Challot palotában hangversenyzik. A közönség úgy megrohanta a pénztárt, hogy rendőrséget kellett kivezényelni a rend fenntartására Az igazgatóság távirati megkeresésére, Szvjatoszlav Rihter beleegyezett, hogy még egy estén vendégszerepel. „A leghosszabb nap" címmel a Fox filmgyár filmet készít a szövetséges csapatok 1944 június 6-i franciaországi partraszállásáról. A nagyszabású film rendezője Darryl F. Zanuck, egyik főszereplője pedig Curd Jürgens. A négy témát felölelő film minden forgatócsoportjának élén az érdekelt ország egy-egy rendezője áll. Sok híres filmszínészt szerződtettek, közöttük William Holdent, Jean-Louis Barault-t, Daniel Gélint és Bemard Bliert. A bemutatót 1963-ra tervezik. • • • Benjámin Britten requiemet Irt a második világháborúban elesettek emlékére. A requiemet a háborúban elpuszított Coventry újjáépített katedrálisában mutatják be. Szólistája: Dietrich Fischer-Dieskau. ... t Carlton Smith, a newyorki National Art Foundation elnöke ötezer dollár jutalmat tűzött ki több értékes elveszett kézirat megtalálójának. A kéziratok, amelyek a második világháború zivatarában tűntek el, a következők voltak: Wágner Walkür, Rienzi, Bolygó Hollandi és a Rajna kincse című operái, Beethoven IX. és Vll-ik szimfóniái, valamint Mozart Varázsfuvola, Figaro és Szöktetés a szerájból második felvonásának kéziratai. . « • A szovjet sarkkutatók megfigyelték, hogy a pingvinek szeretik a muzsikát. De csakis a dallamos, sőt kissé érzelmes zenét. Ha a rádió „szívhez szóló" szerelmes dalokat közvetített, a pingvin-nyá) nagy áhítattal, elragadtatva figyelte. Ezzel szemben a rock and roll hangjaira — mintha tiltakoznának — eszeveszett lármát csaptak. Sz A kétszáz tagú együttes mindegyik műsorszáma osztatlan elismerést aratott, a közönség azonban vastapssal Jutalmazta*a műsor befejező számát, Sosztakovlcs Béke dalát... A 200 tagú zenekar tolmácsolta Béke dala Ismert akkordjai lenyűgözően hatottak... Bár nem volt nagyszámú közönsége, a bratislavai kerület legjobb fúvószenekarainak fesztiválja sikerült és sok tanulsággal szolgált. A tanulságok legfontosabbika: a jó műsorpolitika. A jó vagy rossz műsorpolitika a zenében is éppúgy érvényesülhet, mint a táncban, énekben, vagy színjátszásban. A zenével is lehet az ízlést rontani, meg javítani ls. Különösen a fúvószenekarok eshetnek könynyen a mambó, a rock and roll és a csak feltűnően „hangos" zeneszámokat kedvelők uszályába. EGY MŰVÉSZI ÉLMÉNYT NYÜJTÖ együttes helyett a fúvószenekarok válhatnak legkönnyebben süketítőn és velőt rázón „zenélő" együttesekké, amelyek mást sem tudnak, mint egymás ellen trombitálni, de úgy, hogy „produkciójuktól" borsódzik a hátunk, lüktet az agyunk és legszívesebben a bőrünkből ugranánk kl. Szóval a fúvószenekarok esetében is lehetnek a szerepüket helyesen és tévesen értelmező zenekarok. A pezinoki fesztiválon bemutatkozott zenekarok feladatukat helyesen értelmezik, műsorpolitikájuk jó. A kilenc zenekar egyike sem „trombitált" észtvesztően, ízléstelenül. Finoman, árnyaltan Játszottak, s műsorukban arányosan szerepeltek a mai és klasszikus szerzők művei. Verdi Traviata nyitánya és Hacsaturján Kardtánca mellett a mai hazai és külföldi szerzők műveiből is bemutattak, természetesen jól válogatva. A sikerhez nem volt szükség divatos slágerekre, mambókra, és rock and rollra. A fesztiválnak a legnagyobb értékét és tanulságát tehát a bemutatkozó együttesek jó műsorpolitikájában láttuk. A zenekarok munkájában a szakértők minden bizonnyal még más erényt ls találtak. Számunkra azonban a szerepkör helyes értelmezése mondotta és jelentette a legtöbbet. Hasonló működő zenekarokat szeretnénk látni a magyarlakta vidékeken ls — legyenek azok akár fúvósak, akár vonósak. VISSZATÉRVE a cikk elején érintett problémára: szükséges, hogy minél több műkedvelő zenekar létesüljön. De a zenekarok esetében ls nemcsak a létezés, hanem a jó műsorpolitika is fontos. Az olyan zenekar, amely csak pénzért hajlandó fellépni és a zeneirodalom könnyű műfaja produkálta „népszerű" slágereken kívül nem Ismer mást — keveset éri A magyarlakta vidéken ls csak a jól működő, a szerepüket helyesen értelmező zenekarok szükségesek. BALÁZS BÉLA Hétköznapi történet T/ astagnyakú, vállas, jó negyve" nes ember. A szövetkezet elnöke. Széles vállához mért a magassága ts. Szóval az a típus, aki után megfordulnak a menyecskék, s a legmegtermettebb legény ts két-, szer meggondolná, mielőtt összeakaszkodnék vele, A természete azonban, mint az ilyen nagyrasikerült embereknél általában, nagyonis béketűrő. Eddigelé nemigen látta senki, hogy valami is kihozta volna a sodrából. Amilyen nyugodt azonban, annyi céltudatosság és határozottság ts jellemzi minden tettét. Elsősorban ennek köszönhette, hogy kőműves létére az évzáró gyűlés egyhangúlag elnökké választása mellett szavazott. Amikor szóbakerült jelölése, kezdetben igencsak szabadkozott. „Hogy képzelik ezt! Egy Ilyen nagy gazdaság vezetését hogyan tudnám ellátni. Nem vagyok igazi parasztember. Ha gazdacsaládban nőttem is jel, de szövetkezetbe lépésem előtt az iparban dolgoztam. A közösben ts az építőcsoportot vezettem. A jelölését szorgalmazók azonban nem hagyták magukat s kezükben a kifogásokból sorra érvek lettek. „Az iparban megszerezte a szervezőkészségét. Ezt az elmúlt években a szövetkezetben is számtalanszor bebizonyította. Egyebek között az építőbrtgáddal is, mely a legjobb, legfegyelmezettebb kollektíva." Meg aztán: „Ml ts segítünk és olyan emberek lesznek melletted, akikre minden körülmények között bizton számíthatsz." A felsorakozott tények legyőzték a szerénységet és a bátortalanságot. „Elvtársak, ha úgy látjátok jónak, a ti segítségetekkel én minden tőlem telhetőt megteszek!" Meg is tett. Pedig nem volt könynyű dolga. A tagság egy része gyengébbkezű vezetéshez szokott. A munkafegyelem sokaknál nem állt valami magas lábon, a háztáji nagyságát sem vették azelőtt olyan szigorúan, no meg a szövetkezett vagyon aprócseprö eltulajdonításából ' sem vertek nagy port. Márpedig az ilyen dolgok, ahol előfordulnak, fekélyként rágják a közöst, s lerontják a szorgalmas tagok igyekezetét. Az új vezetés pontról pontra számolta fel a hibákat. Ügy, ahogyan az első összejövetelükön kitűzték. Egy év múlva a járást pártbizottság titkára az újságíró számára jó példaként javasolt szövetkezetek sorában már az elsők között említette az övékét. JJogyan és miként csinálták, so•*"*• ká tartana részletezni. Legtömöröbben talán úgy foglalhatnánk össze, hogy az elvtársak komolyan gondolták a megígért segítséget, megfelelő emberek kerültek a megfelelő helyekre és az elnök is állta szavát. Összefogták a becsületes többség akaratát, s ez aztán olyan erő, olyan közvélemény volt, aminek nem lehetett ellenállni. B. László ts, aki ritkán mutatkozott a szövetkezeti földeken, egyhamar restelkedni kezdett, amikor reggelente a munkába igyekvők a porta előtt elhaladva mind hangosabban kezdték emlegetni, hogy Laci ül a Laci hátán, ami úgy megütötte, hogy elvágódott és beverte a fejét a cementpadlóba. Mike keresztülhajolt a pulton és végigsimította a fényezett fát. — Na persze, ez csak az én véleményem — mesélte tovább —, de azt hiszem, ez ölte meg. Én is segítettem leszedni a ruháit, de már egyet sem moccant, sőt mikor felakasztottuk, akkor sem rándult meg. Nem, uram. Én azt hiszem, hogy végig halott volt, az ütés után. — Az végeredményben mindegy. Mike belenyúlt a nadrágzsebébe, és elővett egy kék rongydarabot. — A nadrágjából ... A vendéglős egészen közel hajolt és vizsgálgatta a szövetet. Mike felé biccentett a fejével: — Egy dollárt adok érte. — Na, ne vicceljen I — Rendben. Kettőt adok a feléért. Mike gyanakodva nézett rá. — Mire keli? — Adja a korsóját Igyon egyet a számlámra Felszögezem a falra, kis táblácskát teszek alá. A fiúk, akik bejönnek szívesen nézik majd. Mike kettévágta zsebkésével a szövetdarabot és elvette a két ezüstdollárt. — Ismerek egy névtáblakészítőt — mondta a kis ember Mindennap bejön. Majd ő vés nekem egy szép kis táblát, amit alá teszek. Óvatosan Mike-ra néjett: — Gondolja, hogy á seriff letartóztat valakit? — A, nem Minek akarna bajba keveredni? Egy sereg nagyfejű ls ott volt a tömegben Mihelyst mindenki elkotródik a seriff előjön, leváfcja a négert a fáról és mindent eltisztít. A vendéglős az ajtó felé nézett. — Ügy látszik, tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy a fiúk inni akarnak. Már későre jár. — Azt hiszem, én is elbaktatok hazafelé. Fáradt vagyok. — Ha délnek tart, egy darabig együtt mehetünk. A déli nyolcasban lakom. — Nahát I Az csak két tömbbel van odébb a házamtól. Én a déli hatosban lakom. Pont a házam mellett kell elmennie. Vicces, hogy sose láttam arra. A vendéglős kiöblítette Mike poharát, és levette hosszú kötényét Feltette kalapját, belebújt kabátjába, odament az ajtóhoz és leoltotta a piros neonfényt, s a benti lámpákat. A két férfi egy pillanatra ráállt a járdán, és a park felé nézetr\$ város csendes volt. Egy rendőr <sSTÍlt egy háztömbbel arrébb, s zseblSifipájával a raktárablakokat pásztázta. — Látja? — szólalt meg Mike. — Mintha semmi sem történt volna. — Ha a fiúk egy pohár sört akarnak, máshová kell menniük. Végigmentek az üres utcán, mikor kiértek az üzletnegyedből, a déli lakónegyed felé fordultak. — A nevem Welcb — mondta a vendéglős. — Még két éve sincs, hogy a városba jöttem. Az elhagyatottság újra ránehezedett Mike-ra — Vicces — mondta, majd hozzátette : — Én ebben a városban születtem, pont abban a házban, ahol most is lakom. Feleségem is van. de srácok nincsenek Mind a ketten éppen ebben a városban születtünk. Mindenki Ismer bennünket. Már elhagyták az üzleteket, és szép. kertes házak között haladtak. A hatalmas fák árnyékot borítottak a járdára és az utcai lámpákra. Két kóbor kutya szaladt el mellettük. — Kíváncsi lennék, milyen fiú volt. Mármint a néger — mondta csendesen Welch. Mike tompán felelte: — Az újságok mind azt mondják, hogy ördög volt. v Mindegyik újságot elolvastam. — Jómagam is. De kicsit furcsa. Ismerek néhány Igazán csinos és szép négert is. Mike elfordította fejét, és hadarva mondta: — Én is ismerek néhány remek négert. Velük dolgozom, épp oly jóképűek, mint akármelyik fehér. Egyetlen ördögöt sem láttam közöttük. Hevessége rövid időre elhallgattatta a kis Welchet, aki csak később szólalt meg. — Azt hiszem, nem tudná elmondani, milyen fiú volt? — Nem. Alit mereven, száját öszszeharapta, s kétoldalt lelógatta karjait. Aztán valamelyik pasas leütötte. Szerintem már halott volt, mikor kihoztuk. Welcb közelebb húzódott Mike-hoz, hogy válla a karját érintette. — Sosem voltam ljpcselésen. Hogy érzi magát utána? — kérdezte. Mike elhúzódott tőle. — Semmit sem érez az ember utána, semmit. Lehajtotta fejét és meggyorsította lépteit. A vendéglősnek szinte szaladnia kellett utána. Az utcai lámpák egyre ritkultak. Az út sötétebb lett és barátságtalanabb. Mike kitört: — Ügy érzi magát utána az ember, mintha agyonütötték volna, fáradt, de elégedett is. Mintha jó munkát végzett volna, de tompa és valahogy álmos. Lelassította lépteit. — Nézze, abban a konyhában világos van — mutatta. — Ott lakom. Még vár jó, öreg feleségem. Megállt kis házával szemben. Welch Idegesen toporgott mellette. — Jöjjön mindig hozzám, ha egy pohár sört akar — mondta, és elszaladt, akár egy fürge egér. — Jó éjszakát — szólt utána Mike. Körülsétálta a házat, majd bement a hátsó ajtón. Sovány, Ingerlékeny felesége a gáztűhelynél melengette magát. Szemrehányó tekintettel fordult az ajtó felé. Ahogy megpillantotta Mike-ot, szeme kitágult. — Te valami nővel voltál! — kiáltotta rekedten — Miféle nővel voltál? Mike nevetett. — Azt hiszed, nagyon ügyes vagy, mi? Csoda ügyes, ugye? Honnan gondolod, hogy nővel voltam? Felesége dühösen felelte: — Azt hiszed, nem elég ránézni a képedre? — Rendben van — mondta Mike —, ha olyan ügyes vagy és mindentudó, semmit sem mesélek. Éppenséggel megvárhatod a reggeli lapokat. Az elégedetlen tekintetbe kétkedés vegyült: — A négert kaptátok el? — kérdezte. — Mindenki azt mondja, oda* megy. — Találd ki magad, ha olyan ügyes vagy. Most már nem mondok semmit. Keresztülsétált a konyhán és bement a fürdőszobába. Kis tükör lógott a falon. Levette sapkáját és a tükörbe nézett. Istenemre, igaza volt, gondolta. Pont úgy nézek kl, ahogy érzem magam.., közismerten a lusta embert jelenti. Egy hét múlva az elsők között kezdett a cukorrépa egyeléshez. A kocstsok ts hamar leszoktak arról, hogy a földekről jövet esténként vacsora ürügyén saját udvarukba hajtottak be a fogattal. Az már csak természetes, hogy a kocsiderék behajtáskor soha sem volt üres, annál inkább az volt azonban a szövetkezeti portára érve. Szóval az új elnök igen jól bevált. Zárszámadáskor még az ifigyei ts elismerték ezt róla. Kis Jegyzetfüzetében ott sorakoztak az előzőleg megtárgyalt feladatok, s azokat, ha tört, ha szakadt, keresztülvitte. A népszerűtlen feladatoktól sem húzódozott. Julcsa nénivel ts bevitette testes batyuját a szövetkezeti irodára, amikor az asszonyt rajtakapta a krumpliföldön „újkrumplinézés" közben. Nem úgy, mint az előző elnök. Az nemigen szerette az ilyen kényelmetlen dolgokat. Egyszer megtörtént vele, hogy egy szép nyári este ellátogatott a mákfejtő asszonyok közé. A vacsorára elfogyasztott túróscsusza után igen megszomjazva, felragadta egy helyre-menyecske mellől a cserépkorsót és jót húzott belőle. Kis híján majd megfulladt az öreg, mert friss kútvíz helyett mákkal szaladt telt a szája. A menyecske pedig pirulva várta a folytatást, de nem lett belőle semmi. Az elnök krákogott vagy kettőt, amíg megszabadult torka terhétől, aztán szó nélkül visszatette a korsót és elballagott az aszszonyok közeléből. A z efféle dolognak tehát végeszakadt a szövetkezetben. Hanem egyszer jön ám az állatgondozók egyik csoportvezetője az elnök után. — Elnök elvtárs! Mondanék valamit? — Mondjad János, hallgatlak. — Reggelente valahogy kevesebbnek tűnik nekem a délután vételezett abraktakarmány. Amondó vagyok, hogy szarka jár a kamrában. — Biztos vagy benne, János? — A fejemet tenném rá! — hangzik a határozott válasz. — Aztán gyanakszol-e valakire? — Hiszen ha tudnám, ki lehet, ezzel a két kezemmel ráznám ki belőle a lelket, — mutatja hatalmas markát a tagbaszakadt állatgondozó. Az elnök elgondolkozik egy kissé, majd mint akinek jó gondolata támad, felcsillan a szeme. — Köszönöm, hogy szóltál, János — nyújtja a kezéu — Utánanézünk c dolognak. Este a szövetkezet elnöke azzal vesz búcsút az asszonytól, hogy az éjszaka sürgős dolga van, csak reggelfelé jön haza. — Ered], — mondja az asszony. — De nehogy valami rosszban törd a fejed — teszi hozzá dévajkodva. Bizony a mindig megfontolt, komoly elnök most úgy viselkedett, mint aki valóban rosszban tört a fejét. Az udvar végén ugrotta át a sövényt, s tolvajmódra lopakodott végig a kertek alatt. Az istállóhoz érve kivárta, míg a soros állatgondozó a villát letéve behúzta maga után az ajtót. Akkor aztán usgyt, fel a padlásra. Ott már ült valaki: a falust pártszervezet elnöke. Éjfél már lóval elmúlhatott. • L / Egyszercsak észrevett ék, hogy alattuk csendesen nyílik az ajtó. Övatos léptek hallatszottak. Valaki matatott a sötétben. Hanem az a valaki nagyon meglepődhetett ám, . amikor hatalmas huppanással egyszerre két ember ts a nyakába ugrott. Bújt volna kt a kabátjából, hogy eliszkolhasson a sötétben, de a fogvatartó kezek szörnyű szorításából nem volt menekvés. Villanykapcsoló kattant. A tettenérök meg a ziháló tolvaj az erős fényben hunyorogva nézték egymást. — Jó estét, Guszti bátyám, — hangzik az elnök szava. — Hát maga éjjel sem nyughatik az állatoktól? — Bornak akartam egy kis árpát — makogta az megzavarodottan. — Ogy... úgy — bólogat az elnök. — Aztán mindjárt egy fél zsákkal egyszerre, kl tudja hányadikkal. Amannak lassan megjött a hangja. — A magamét viszem, az én földemen ts termett — replikázott. — Nem szégyelled magad, Guszti! — szól közbe a pártelnök ts. Utolsónak jöttél közénk. Sokan fel sem akartak venni. Kiálltunk melletted, jó munkát biztosítottunk számodra, aztán így hálálod meg. A nyugodt beszédre a szégyentelen bátorságra kapott. — Ha ennek híre megy, — fenyegetődzött, — akkor esténél tovább nem maradok az istállóban! — Estig se marad, Guszti bátyám. Egy percet se tovább! — hangzik a határozott válasz az elnök szájából. — A többiről meg majd dönt a közgyűlés. A szövetkezet utolsó szarkájának ** szűrét a közgyűlés rövid úton kitette a közösből. GÄL LASZLÖ ÜJ SZŐ 7 + 1961. október 12.
