Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-12 / 284. szám, csütörtök

Élénk kulturális élet Moszkvában az SZKP-XXII. kongresszusa előtt Moszkvában folyik az SZKP XXII. kongresszusának megünneplésére rendezett nagyszabású kulturális események sorozata. Színházi bemutatók és kiállítások, új könyvek megjelenése és koncertek, fontos, tanulságos tanácskozások követik egymást a szovjet fővárosban. A moszkvai Nagy Színház három bemutatóval köszönti a párt kotigreszszusát. Néhány nappal ezelőtt zajlott le az Embersors című opera premierje. amelyet 1. Dzerzsinszkij Solohov nagyszerű könyve alapján komponált. Az Smberscrs után Balancsivadze Lapok az életből című, mai témájú balettjét mutatják be. A kongresszus megnyitásának előestéjén rendezendő ünnepi hangverseny lesz a harmadik bemutató színhelye, itt ismerkedik meg a közönség Muradelinek a NagySzínház felkérésére írt új művével, a Győzelmek énekével. Az utolsó simításokat végzik a volt Manézs, a Központi Kiállítási Csarnok korszerűen átalakított épületén, itt nyílik meg október 15-én az összszövetségi képzőművészeti kiállítás a XXII. pártkongresszus tiszteletére. A nagy érdeklődéssel várt kiállítás a mai szovjet képzőművészet hatalmas seregszemléje lesz: mintegy kétezer festményt, szobrot, grafikát állítanak ki, a Szovjetunió legkülönbözőbb tájain éló művészek gondosan kiválogatott alkotásait. A moszkvai könyvkiadóvállalatok is készülnek a pártkongresszusra. Szovjetszkij Piszátyelj kiadóvállalat igazgatója a sajtónak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy egyedül ez a vállalat 104 mai témájú mű kiadásával ünnepli a XXII. kongresszust Ezekben a napokban több, a kongresszus tiszteletére kiadott mű jelenik meg. Néhány nap múlva lát napvilágot a Szívünk visszhangja című kötet, melyben a legnevesebb szovjet írók és költők mondják el gondolataikat a párt programtervezetéről. A mai szovjet falu életét ábrázoló elbeszéléseket gyűjtötték össze a Falusi élet kötetben. A hétéves terv hőseiről szól a Tettek és gondolatok című elbeszélés-gyűjtemény. A nagy számban kiadott szépirodalmi müvek mellett néhány esztétikai tanulmánykötet is megjelenik a XXII. kongresszus alkalmából. Az Élet, hős, irodalom című cikkgyűjteményben a szovjet kritikusoknak a szocialista realizmus kérdéseiről írott tanulmányait válogatták össze. Rövidesen megjelenik Jan Elszbergnek az utóbbi évek irodalmának jellemző vonásairól szóló könyve is. Az írók azonban nem csak műveikkel vesznek részt a XXII. kongreszszuson. A szövetséges köztársaságok pártkongresszusain, a városi és területi pártkonferenciákon mar eddig is sok írót választottak meg kongresszusi küldöttül. Az eddig lezajlott kongresszusokon és konferenciákon megválasztott delegátusok között megtaláljuk Solohov, Berdi, Kerbabajev, Petrusz Brovka, Topcsjan Mirzo Turszun-Zade, Gribacsov, Szurkov, Tvardovszkíj, Scsipacsov, A. Prokofjev és mások nevét. A kongresszus előkészületeinek fontos momentumai közé tartozik, hogy az írók beszámolnak munkájukról a párt különböző fórumai előtt. így a moszkvai városi pártkonferencián Sztyepán Scsipacsov tartott beszámolót a moszkvai írók munkásságáról. Beszédében különösen sokat foglalkozott a fiatal írók problémáival. Az utóbbi másfél esztendőben — szigorú rostálás alapján — több, mint harminc 25—30 esztendős fiatal írót vettek fel az írószövetség moszkvai szervezetébe. Scsipacsov elmondotta, hogy a fiatal tehetségek jelentkezése sok örömet, de sok új feladatot is jelent az írószövetségnek. Nagy dicsérettel emlékezett meg több fiatal író munkájáról, így Borisz Bedníj Leányok, Georgij Vladimov Értékes érc, Vlagyimir Vojnovics Itt élünk és Akszenov Csillagos jegy cimü regényeiről, Kazakov és Nagibin elbeszéléseiről. Scsipacsov arra is rámutatott, hogy jelentős fejlődés tapasztalható a pártélet, a pártmunka árnyaltabb, teljesebb értékű szépirodalmi ábrázolásában. Különösen értékesnek, friss és bátor műnek nevezte Kazakevics A kék füzet című, Lenin razlivi napjairól szóló elbeszélését. A mai pártmunka, a mai pártmunkások életteli ábrázolásának jó példájaként említette meg Malcev térj be minden házba, Fomenko A föld emlékezete és Kocsetov A területi bizottság titkára című regényeit. „Minden okunk megvan abban reménykedni — fejezte be beszámolóját Scsipacsov —, hogy rövid itló múlva új, kiváló regények, elbeszélések. színdarabok és versek látnak napvilágot, olyanok, melyeket a párt programjának, a nagy hőstetteknek és nagyszerű eredményeknek szelleme hat át." K. ZS. 24 ezer brigádóra A tanulók a michalovcei járásban két és fél millió korona értékű tanszereket kaptak ingyen. Ezt olyképpen akarják meghálálni, hogy kötelezettségvállalást tettek, amely szerint a szövetkezeti mezőkön 24 000 brigádórát ledolgoznak és ezenkívül 14 000 kg vasat, papírt és rongyot gyűjtenek össze. R. S. Košice Eugen Lehotsky kiállítása A bratislavai Városi Képtár kiállí tási termének lalain (október ll-ig( Eugen Lehotský akvarelljei sorakoznak egymás mellé. Az 1941-tol 1961-ig terjedő évek művészi termésének legjava színeinek világító erejévei ragad meg mindenekelőtt, s arról győz * '•^pr kívül annak -szociális struktúráját is pontosan látja s tünteti lel. A kitűnő jellemzésű és felépítésű Útkaparók, a Kora reggel enyhe páráiban ébredező falu, — a Turec szétszórt viskói felé tartó kapás nők, a vörösháztetős alkonyi falucska előteréből feltü' Eugen Lehotský: Töltés mentén Színházi és zenei élet az NDK-b a n A Nőmet Demokratikus Köztársaság színházainak nagy részét a háború után romokból építették újjá és ma szebbek, korszerűbbek, mintannakelőtte, Berlinben — az NDK kulturális életének középpontjában — huszonkét opera, zenés és prózai színház működik, közöttük olyan világot járt, hírneves együttesek, mint a berlini Staatsoper és a Helene Weigel vezetése alatt. álló Berliner Ensemble. A német humanista irodalom, a világ klasszikus irodalmának sok szerzője, Euripides, Shakespeare, Lessing, Kleist, Hauptmann, Shaw, Georg Kaiser, Csehov, Gorkij és a zeneszerzők: Gluck, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Wagner, Offenbach, Dessau mellett a mai német dráma- és zeneirodalom új alkotóinak művei szerepelnek a berlini színházak műsorán. A színházi előadások magas művészi színvonalát, az igényes műsorpolitikát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a német főváros színházainak az elmúlt esztendőben mintegy egymillió-kilencszázezer nézője volt. (f-a) . . . Prágai színművészek Žilinán (ČTK) — A prágai Nemzeti Színház művészei a napokban bemutatták a žilinai Peter lilemnický Színházban Moliere „Képzelt beteg" című vígjátékát. A főszerepeket a Köztársasági Renddel kitüntetett František Smolík nemzeti művész, Eduard Kohout és Jaroslav Marvan érdemes művészek alakították. A prágai művészek megérdemelt nagy sikert arattak. A Kosicei AHami Színház opcraegyüttcse a napokban mutatta be Betlrich Smetaria: Eladott menyasszony cimű operáját. Képünkön az opera főszereplői Osvald Bugel és Anna Poláková, a Kosicei Operaház közkedvelt művészei. (S. Petráš (CTK) felv.) meg, hogy Lehotský „szemével lát és szívével fest". Festői vérmérsékletének talán az akvarelltechnika, ez a levegős, finoman árnyalatos festésmód felel meg leginkább, mely az átköltött, érzésein átszűrt valóságot meleg közvetlenséggel tükrözi. A festőink középső nemzedékéhez tartozó, Král'ova-i születésű (1909) Lehotský érzékeny tanulmányozója a tájnak, s művei a természethez való, pontosan megformált viszonyáról vallanak. — Altalánosságban a tájkép a legelterjedtebb akvarellműfaj. Lehotský tájélményeit Közép- és Nyugat-Szlovákia, Bratislava és vidékének megkapó, változatos szépsége sugallja. Képei figurális motívumokban is rendkívül gazdagok. Alakos festményei, falvaink jellegzetes típusait rögzítik, (Garamvölgyi, Hel'pai asszony). A Haját inoső leány s az 1943-as keltezésű érett fogalmazású Leányfej árnyalt lelki és festői finomságokról szólnak. A negyvenes évek kezdetén még impresszív felfogással dolgozik. Idővel a látási benyomást tudatosan alakítja át. s önti művészi formába, mely az fesztétikai hatáson felül meg is gondolkoztatja a szemlélőt. A színeket racionálisan állítja egymással szembe. Képei minden t'estőiségük mellett is határozottan rajzosak. A többnyire ecsettel megvont körvonalak, a hibátlan rajz ad szilárd vázat, gerincet kompozícióinak, anélkül, hogy áttetszőségükből, könnyed finomságukból veszítenének. A Nagy fák, a Dunapart, az Öszi park, a Tavasz a Kiskárpátokhan lírai hangvételükkel, a Napfény a hegyekben összefogott harmonikus színfoltjaival, oldott bájával vonzza tekintetünket, s könnyed mai kézírást árul el. A táj festői varázsán és hangulatán nő Munkából megtérő asszonyalakok igazak, életközelségüek és költőiek. Lehotský alaphangja lényéből fakadóan derűs, bár a tragikum sem idegen tőle, ha a háború nyomasztó emlékeit idézi. (A óvóhelyen). — S hogy eredendő derűje, fokozódó életigenlése, az életöröm kifejezésévé izmosodik újabb alkotásain, azt nem értékelhetjük korunk társadalmi fejlődésétől elszigetelten. Lehotský ecsetével igazolja a mával való teljes azonulását. BÄRKÄNY JENÖNÉ Új Shokespeore-sorozaf Alig egy évtized alatt immár harmadszor jelennek meg magyarul a világirodalom legnagyobb drámaírójának: Shakespearenak összes müvei. Az első Shakespeare-sorozat 194Sban, a második 1955-ben, a harmadik — minden eddigi kiadásnál teljesebb — ez idén jelenik meg. Az új gyűjtemény a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában kerül kiadásra. A hétkötetes, közel 5000 oldalas sorozat 6 kötetben tartalmazza Shakespeare összes drámáit, a hetedik kötet pedig Shakespeare valamennyi költői alkotását foglalja magában. Az előbb megjelent sorozatok Shakespearenak csupán színpadi műveit tartalmazták. Az új sorozat első két kötete a napokban jelent meg. (b) Jules Verne Grant kapitány gyermekei című regénye nyomán egy londoni stúdióban Walt Disney színes filmet készít. A forgatást augusztus első napjaiban kezdték. Főszereplők: Maurice Chevalier és George Sanders. John Steinbeck: ä imc A város parkjában lassan csitult a lárma, csendesedett az érzelmek nagy hullámzása. Néhány ember álldogált még a szilfák alatt, halványkék, bizonytalan fényt veteti rájuK a távolabb világító utcai lámpa Fáradt nyugalom súlyosodon valamennyiükre, s egyre többen széledtek szét. A park összetiport • gyepszőnyege mutatta, merre vonult előzőleg az embercsorda. Vége az egésznek, gondolta Mi ke. Annyira kimerültnek érezte magát, mintha napok óta nem aludt volna. Valami álomhoz hasonló ólomszürke fáradság borult rá. Szemébe húzta kalapját, de még mielőtt elhagyta volna a parkot, visszapillantott. A tömeg közepén velaki meggvújtott egy összesodort újságpapírt és feltartotta A lángok körülnyaldosták a fáról lelógó csupasz, szürke test lábát Mike csodálkozva nézte, milyen kékesszürkévé változott a néger teste Az égő újságpapír megvilágította a felfelé néző emberek fejét akik némán és mereven bámultak, pillanatra sem vették le pillantásukat az akasztott emberről. Mike kicsit dühös volt arra, aki próbálta megégetni a tetemet. — Mire jó ez? — kérdezte egy embertől. aki mellette álldogált a sűrűsödő homályban. Az válasz nélkül otthagyta Amint az újságpapír fáklya ellobbant, majdnem teljes sötétség borult a parkra. Ismét meggyújtottak egy összesodort papirost és a lelógó láb felé tartották. Mike egy másik, közelében ácsorgóhoz fordult: — Mire jó ez? — ismételte. — Halott az már Tudnak is annak több fájdalmat okozni! Az idegen mordult egyet, de nem vetie le tekintetét az égő papírról. — Jó mesterség — mondta. — Megtakarít egy csomó pénzt a megyének és semmiféle alattomos ügyvéd nem húz hasznot belőle. — Én is azt mondom — egyezett bele Mike — Csak az nem ér semmit ha égetni is megpróbálják. Az ember tovább bámult a lángba. — Több szenvedést már úgysem okozhatnak neki. Mike-nak elég volt a látványból. Ölmos érzéketlenség fogta el. Pedig nagyon emlékezetébe akari vésni mindent, hogy később mesélhessen a látottakról. de úgy látszik, ez az ostoba fáradság elmossa a képet. Az esze egyre hajtogatta, hogy az eset szörnyű volt és fontos, érzékszervei azonban nemigen szörnyeütek el. Annyira mindennapi volt az egész. Még fél órával ezelőtt, mikor együtt verekedett és tülekedett a kiabáló tömeggel, hogy a kötél felkötésénél segíthessen, annyira feszítette valami a mellét, hogy ordítania kellett. Dé most minden halott volt és valószínűtlen. Merev bábuk álltak sötél tömegben; a lang fényénél az arcok kifejezéstelenek voltak, mint a fadarabok. Mike magát is ilyen merevnek, valószínűtlennek érezte. Végül is elfordult és kisétált a parkból. Amint távolodott, hideg elhagyatottság fogta el. Gyorsan lépkedett, és szerette volna, ha valaki jár még az utcán. De a széles út néptelen volt, és éppen olyan valószínűtlen, mint a park. A kirakatablakok üvegén acélosan csillogott az utcai lámpák fénye. Mike a melle táján enyhe fájdalmat érzett. Megtapogatta s ekkor eszébe jutott, hogy az első sorban állt, mikor a tömeg betörte a börtönajtót. A kígyózó sor úgy vágta az ajtónak, mintha egy kos öklelne leszegeti fejjel. Akkor nagyon megérezte az ütést, s most ez az enyhe fájdalom lett egyetlen társa. Két háztömbbel odébb neonfénnyel kivilágított sörfelirat lógott a járda fölé. Mike arra sietett. Biztosan lesznek ott emberek, akik nem voltak a lincselésnél, gondolta. Talán elbeszélgethet velük, és eloszlik ez a súlyos csend. A vendéglőst egyedül találta kis bárjában. Apró termetű, középkorú emberke volt, arca, melankolikus bajuszával, öreg, bölcs, borzas és t'élénk egérkére emlékeztetett. Gyorsan bólintott, amint Mike belépett. Úgy néz ki, uram, mint egy alvajáró — mondta. Mike csodálkozva pillantott rá. — Pontosan úgy is érzem magam. Mintha álmomban sétálnék. Szomjas vagyok. Kérek egy pohár sört... Ott volt? A kis ember egérke fejével ismét bólintott. — Épp a legvégén, mikor már felbúzták, és minden véget ért. Azt hittem, a fiúk szomjasak lesznek és visszaszaladtam kinyitni. De senki sem jött, csak ön. — Lehet, hogy később jönnek — mondta Mike. — Még sokan vannak a parkban. Néhányan próbálják újságpapírral megégetni. De, hogy az mire jő?! — Az égvilágon semmire — felelte a kis vendéglős, és idegesen rángatta ritka bajuszát. Mike poharát rázogatta, majd hoszszan ivott, — Na, ez jólesett. Nagyon kivagyok. A vendéglős áthajolt a pulton, szeme fénylett. — Végig ott volt, a börtönnél és az akasztásnál is? Mike újra ivott, aztán keresztülnézett a sörön, és a pohár aljáról felszálló buborékokat figyelte. — Mindenütt — mondta. — A legelsők között voltam a börtönnél, és segítettem a végén a felkötésnél is. Vannak idők, amikor az emberek saját kezükkel hajtják végre a törvényt. Mert jöhetnek az alattomos ügyvédek, akik mindenre találnak valami mentséget. Az egérfej le-lebiccent. — Átkozottul igaza van — fűzte tovább a vendéglős a szót. — Az ügyvédek mindenből ki tudják őket húzni. A néger elég bűnös volt, azt hiszem. — 0, persze! Valaki azt mondta, hogy még be is vallotta. A fej újra közelebb hajolt a pult felett. — Hogyan kezdődött, uram? — Én már csak akkor értem oda, mikor mindennek vége volt, és csak percekig maradtam,, aztán szaladtam vissza, hogy ha valamelyik fiú egy pobár sört inna, hát nyitva legyek. Mike kicsorgatta a poharát és visszalökte, hogy a vendéglős újra töltse. — Szóval mindenki tudta, mi fog történni Én egész délután a börtönnel szemközt levő bárban üldögéltem. Egyszer csak bejön egy pasas, és azt mondja: „Na mire várnak?" Erre kimentünk az utcára, ahol már sokan voltak, és mind többen jöttek. Álltunk és ordítottunk. Aztán jött a seriff és beszélt valamit, de túlordítottuk. Az egyik fickó egy 25-ös puskával sorba kilövöldözte az utcai lámpákat. Akkor megrohantuk a börtönajtókat. A seriff az égvilágon semmit sem csinált. Mire lett volna jó, ha lelövöldöz egy sereg, becsületes embert, nem? Csak azért, hogy megmentsen egy néger ördögöt. — Aztán ki is kellett választaniuk — szólt közbe a vendéglős. — Igen. A seriff elkezdett kiabálni: ..Az ég szerelmére, az igazit vigyétek 1 A negyedik cellában van, lenn 1" — Könyörületesség volt tőle — folytatta kis szünet után lassan Mike. — A többi fogoly szörnyen begyulladt. Láttuk őket a rácsok mögött. Életemben-olyan arcokat! A vendéglős idegesen töltött magának egy pohárka whiskyt — Na. hallja! Képzelje, ha magát csukják le harminc napra, és jön a lincselő tömeg. Maga is begyulladt volna. — Igaz. Könyörületesség volt, épp ezért. Aztán elértük a néger celláját. Mereven állt. szemeit lehúnyta mintha révületben lenne. Az egyik ember ellökte, de felállt, mire egy másik UJ SZO 6 * 1961. október 12.