Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-12 / 284. szám, csütörtök

1 munkaversennyel hatékonyabbá tesszük a termelést A régi idők krónikásainak feljegyzéseiből gyakran olvashatunk Komoča és Zemné szomszédos községek vetélkedéséről. Tényleg, Komočán még ma is lándzsát törnek amellett, hogy bizony a legízletesebb sárgarépa, káposzta csakis az ő határukban teremhet. A zemnéiek ugyanakkor a fokhagyma és a kukorica termesztésében specializálták magukat, ebben szereztek hírnevet... Zemné M CSAK FORMÁLISAN... Ez a nemes vetélkedés mindkét községben a szövetkezetek megalakulása után sem hagyott alább. A szövetkezetek vezetői negyedévenként rendszeresen összeültek, megtekintették egymás házatájékát, átnézték a számvitelt s ennek alapján kölcsönösen megegyeztek az elsőség kérdésében. Hogy a két szövetkezet tagsága ls tudomást szerezzen az értékelés eredményeiről, ezzel már nem nagyon törődtek a funkcionáriusok. Arra sem gondoltak, hogy a termelésben élenjáró, lelkes szövetkezeteseket megjutalmazzák. NEM CSODÁLKOZHATUNK TEHÁT RAJTA, HA IDŐVEL A VERSENY FORMÁLISSÁ VALT, mert nem mozgósította kellőképpen a tagságot a jobb eredmények elérésére. Sőt Zemnén olyan hangok terjedtek el a szövetkezetesek körében, hogy a vezetőség a versenyt csupán azért ápolja, mert ebből „egyeseknek" idehaza anyagi, a járáson pedig erkölcsi előnyei származnak. Nagy Gyula elvtárs, a szövetkezet elnöke maga ls elismerte, nincs minden a maga rendjén a két EFSZ közötti vetélkedésben. Szerinte azonban a hibát főleg a járási nemzeti bizottságon követték el, mert AZ ILLETÉKES SZAKOSZTÁLY NEM NYÚJTOTT KELLŐ SEGÍTSÉGET. Meg kell jegyeznem, a JNB-t valóban terheli ezért a felelősség, a szövetkezet tagjainak anyagi érdekeltségét azonban a vezetőségnek kellett volna megoldania. A közelmúltban új alapokra helyezték a munkaversenyt s a vetélkedő két szövetkezethez az andovcel és a Nové Zámky-i EFSZ is csatlakozott. Ezután tehát négy nagy gazdaság harcol egymással a ranglistán való jobb helyezés eléréséért. Lássuk csak, hol tart eredményekben ezen a téren a zemnél szövetkezet. Az előző három EFSZ tagsága — ha eredményekben pillanatnyilag nem is — a termelés korszerűsítésében, T

ulajdonképpen azzal kellene kezdenem, hogy folytatom Zemné és KomoCa szövetkezeteinek versenyét komočai viszonylatban. Elöljáróban azonban — hogy ne csapJak a dolgok kellős közepébe — inkább példával illusztrálom, hogy azért vannak ennek az egyébként eléggé formális versenynek érdekességei is, melyek talán nem is annyira a nemes vetélkedés, mint inkább a csavaros paraszti észjárás talaján születnek. 1959-ben húsból 150,4 kg tejből 393,6 liter (a tojásról Itt nem beszélek, mert a tervteljesítés abból Is jó, de ott az eladUs nem a szövetkezet, hanem a háztáji gazdaságok jövedelmét növelszarvasmarhából tehénből sertésből kocából 1959-ben 45,8 15,6 93.2 12.3 a munkafolyamatok gépesítésében messze maga mögött hagyta a zemnéieket. Ennek azután az a természetes következménye, hogy tűldrága ott a termelés és noha a szövetkezetnek elegendő munkaereje van — 4 hektár megművelése esik egy-egy tagra — mégis túllépik az agrotechnikai határidőket. A KOMBÁJNOK MELLŐZÉSE AZ IDEI ARATÁSBAN JELENTŐS MÉRTÉKBEN FOKOZTA A SZEMVESZTESEGET, átlagosan csak 21 mázsás a terméshozam hektáronként. Balog István könyvelő az állattenyésztési termékek termeléséről a következőkben tájékoztatott: — A vágómarhák kilogrammját 13,11 korona önköltséggel, a tej literjét 1,62 koronás befektetéssel, a sertéshúsét pedig 6,67 korona költséggel termeljük. Ha ehhez hozzászámítjuk az egyéb kiadásokat, akkor a termelési költségek legalább 25 százalékkal emelkednek. Nem rossz a szövetkezet, ezt még a legelfogultabb emberek sem állíthatják, hiszen közel 10 millió korona bevétellel dicsekedhet, előlegként 20 koronát fizet a tagok ledolgozott munkaegységeire s az év végén még 14 korona lesz a részesedés. Ám ilyen fejlett nagyüzemi gazdaságtól nemcsak a tagság, de az egész társadalom is egyre többet vár. — Mi az állam iránti kötelességeinket minden évben teljesítjük — válaszolja erre Balog Sándor zootechnikus — sőt több száz mázsa hússal adunk el többet a közellátásnak. Azt azonban elismerem, az állattenyésztés gépesítésével az önköltségeket lényegesen leszállíthatnók. A szövetkezet termelési ágaiban mutatkozó sikerek értékét a semmivel sem indokolható alacsony tejhozam igen lerontja, mert AZ ÉV ELEJÉTŐL CSAK 6 LITERES ÁTLAGOT MUTATHATNAK KI TEHENENKÉNT. Nincs elegendő erőtakarmány s az állatgondozók bevallása szerint ez idén 1 kilogramm abrakot sem kaptak a tehenek. A munkaegységekre persze azért kimértek 2,5 kilogramm gabonát, holott ilyen mennyiségre egy tagnak sincs szüksége, a gabonafelesleg a padlásokon felhasználatlanul hever. A félhektár háztáji földek megművelésében szintén a régi szokásokhoz ragaszkodnak, pedig gépekkel itt is lehetne egyszerűsíteni a munkát, olcsóbbá tenni a termelést, s a tagság erejét a munkaigényesebb ipari növények hozamainak fokozására még jobban ki lehetne használni. A faluban széltében-hosszában mindenki a munkaerő túltengésről beszél s MAGA A VEZETŐSÉG ENNEK TUDATÁBAN NEM NAGY SÜLYT FEKTET A GÉPESÍTÉSRE. Hol szervezhetnék meg legjobban a belterjes gazdálkodást, ha nem ilyen szövetkezetben, ahol már évek óta nem okoz gondot a munkatorlódás? Újabb gabonafajták termelésével ugyancsak foglalkozhatna a szövetkezet. Kosutyi-fajta búzájuk például tavaly 38 mázsát termett hektáronként. Am a szövetkezet határában kedvező feltételei vannak a San Pastore lágy olasz búzafajtának, valamint a német Hammerslebernek, de az időn ebből csak 77 hektárt vetettek be. Összegezzük tehát az elmondottakat. Az egyik oldalon munkaerőfeleslegről beszéltünk, a másik oldalon pedig arra a meggyőződésre jutunk, hogy nincs elegendő takarmány. A fejlődő, egyre gyarapodó állatállomány számára a növénytermesztési csoportok nem képesek a takarmányszükségletet biztosítani. E KÉT TERMELÉSI ÄG EREDMÉNYEI ÉS A SZÖVETKEZET FUNKCIONÁRIUSAINAK ÁLLlTÄSA KÖZÖTT NAGY AZ ELLENTMONDÁS. Ennek áthidaálására a munkaverseny felélesztése csak jó hatással lenne s a tagok közötti nemes versengés a szövetkezet egy helyben való topogását is megszüntetné. (th) — Megleoz-e a 100 mázsa? — sok a kíváncsiskodó a kolárovói szövetkezet nagygútai részlegén, főképpen a versenypartnerek közül. Komoca A megtorpanás nem tarthat s Miután megtudtam, hogy a szövetkezetben az utóbbi 3 évben az egy hektárra eső állati termékek eladása a következő: 1980-ban 181.4 kg 423.5 liter 1961-ben 200,5 kg 518,7 liter te], és azt Is kiolvashattam a nyilvántartásból, hogy: az EFSZ 100 hektárra számítva 19B0-ban 56,8 19,6 102.— 14,3 1961-ben 63,5 22,5 109,— 14,4 darabot tartott, illetve tart, akkor: először is megelégedéssel vettem tudomásul az igazán szép fejlődést, ugyanakor ott forrott bennem a kíváncsiság, hogyan biztosítják az állatállomány növeléséhez, illetve az állandóan fokozódó húseladáshoz a szükséges fiiatokat? Megkérdeztem az elnököt, Barczi Jánost: — A maguk tehéngondozói hány borját választanak el 100 tehéntől, hogy az állattenyésztés terén vásárlás nélkül is ilyen szépen haladnak? Tapasztalt ember az elnök, a tekintete nyílt, nem véletlen, hogy a szövetkezet elnökének tisztségén kívül a helyi pártszervezet elnöki funkcióját is rá bízták, s ezek mellett a járási nemzeti bizottságnak is képviselőjévé választatták. Olyan ember ő, aki nem könnyen jön zavarba a problémák előtt, hiszen 3 fórumon találkozik velük és ne titkoljuk —, a termelés mutatóinak fentebb kimutatott adatai úgyis elárulják — a közösségre támaszkodva rendszerint meg ls találja a problémákból kivezető utat. Természetes, hogy ez a kérdés sem zökkentette ki higgadt egyensúlyából. Ám válasz helyett a főtervet tolta elém. — Ebben bizonyára megtalálja a kívánt adatokat —, mondja, miközben ravaszkás mosoly lapul a szája szögletében. — Száz tehéntől 100 borjú? — akadt meg a szemem a tervnek ezen a számadatán. — Nos igen. Tavaly 103 volt — mondta ő s a hamiskásság mégjobban elmélyült vonásaiban. — De hiszen akkor legalább 3 tehénnek iker-borjakat kellett a világra hozni. Márpedig én úgy tudom, sokkal gyakoribb a tehenek meddősége, mint iker-borjazása. — Úgy van valahogy, de hát a nyilvántartás ... az mégiscsak nyilvántartás. • Hallgatott egy ideig. Én is hallgattam, mert bizonyos voltam benne, hogy úgy sem marad meg benne sokáig a különlegesség titka. — Az úgy van —, kezdte vonatottan, — hogy nálunk még elég sok a háztáji tehén. Azok is ellenek, a borjakat felnevelni azonban csak kevés tagnak akad kedve. Aztán elég gyakori, hogy a párnapos borjú a szövetkezet tehénistállójában köt ki, egy liter kisüsti ellenében gazdára talál az árvaságra jutott borjúcsemete. — Hogyan, hát az eladó fizet? — Az ám, — mosolygott huncútul — neki megéri, mert 500 liter tej is 800 korona. — És a szövetkezetnek? — A szövetkezet nem fizethet rá, szaporítani kell az állatállományt. Ez cáfolhatatlan igazság. Csak azt nem tudtam egyelőre megérteni, ily módon hogyan bontakoztatják kl és hogyan értékelik a tehéngondozók közötti szocialista munkaversenyt. Azt még egyszerű felfogni, hogy a szomszéd falukkal folytatott versenyben a statisztika a lényeges, az pedig náluk rendben van. Ennyi a tehén, annyi a borjú s a borjflvásárlási rubrikában feltüntett borjak levonása után is 103 borjú Jut 100 tehénre. Hogy a prémiumot hogyan osztják el a tehéngondozók, illetve a fejők között, azt már nem tudom, bár ennyi ötletesség után bizonyára erre ls találnak módot. Igazán nem szeretném megsérteni a becsületes komočai szövetkezeteseket, akik valóban példamutatóan helytállnak az állam iránti nem kis feladatok teljesítésében. Akik hasonló munkaszakaszokon dolgoznak, azok nagyon jól tudják, mennyi hozzáértést és erőfeszítést követel hektáronként 200,5 kg hús és 518,7 liter tej megtermelése. Dicsérhetnénk a komočai szövetkezet vezetőit azért is, hogy az új szakkáderek nevelésére is nagy gondot fordítanak, elismerést érdemelnek azért, hogy a Nové Zámkytól átvett, nem éppen elsőrangú föld a termelés fejlesztése és növelése terén nem hátrányosan, hanem elűNyári hőségnek ts beillő meleg van a kolárovói EFSZ nagygútai üzemrészlegén. A gépszín tágas udvarán egy szovjet gyártmányú kétsoros kukoricakombájn körül Kiss István részlegvezető társaságában sürögnek-forognak a mesterek. Molnár Béla mechanikus a kombájn alatt fekszik, meghúzza a csavarokat, kifeszíti a fogaskerekeket hajtó láncokat és a töröszerkezeten az utolsó simításokat eszközli. Forró Jenő traktoros gépe nyergéből figyeli a müveletekét sn a mechanikus vezényszavára meg-megforgalja a kukoricatörő bonyolult szerkezetét. — Elég! — kiáltja feléje motorzúgás közben Nagy Vendel kombájnvezető — minden a legnagyobb rendben működik Méltóságteljes lassúsággal elindul a traktor a nem messze fekvő mintegy hetven heWáros, egy tagban fekvő kukoricás felé. Utána a szövetkezetesek nagy csoportja bandukol, mindenki kíváncsi a szovjet gép működésére. — No, itt aztán leteheti a vizsgát a gép — élcelődik menetközben Makali Imre kocsis, akinek arcát kreol-színre festették a nyári nap tűző sugarai — karvastagságú a szár, majd meglátjuk, hogy boldogul benne a kombájn. Az előtörésben széles útat nyitottak a kombájn számára, vígan vághatja a szárat, fosztogathatja róluk nyösen mutatkozik meg az egy hektárra esö termelésben, jó szót érdemelnek a hízómarhák gondozói, akik abraktakarmány nélkül sem adják alább a 85 dkg-os súlygyarapodásnál és hasonló sikerekért megemlíthetnénk még sok munkaszakasz dolgozóit. Az az igazság — örülne az ember, ha a termelési eredményekben a komočai EFSZ-hez hasonló szövetkezet sok lenne az országban. És mégis... — Jó a munkaerkölcs — mondotta az elnök s ezt nem nehéz elismerni, hiszen tavaly a tervezett munkaegységtől 3 koronával többet fizethettek. Azt ts megemlítette Barczi elvtárs, hogy a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége között jó az együttműködés. Amikor csak lehet, segít a nemzeti bizottság, hiszen képviselőinek túlnyomó része szövetkezetes, Szép ez, jó ez. De ne haragudjanak meg az illetékesek, ha a jó együttműködés kapcsán újra eszembe jut az a 103 borjú. Meg az is, hogy a szövetkezet a oukorrépáért és sok egyéb terményért, termékért, nem fizet prémiumot. Már pedig bizonyos, hogy prémium, illetve teljesítmény szerinti jutalmazás nélkül szocialista munkaverseny nincs. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az EFSZ-ek közötti eredményes szocialista munkaversenynek csakis a szövetkezet egyes munkaszakaszain belül egyének és csoportok közti verseny lehet az alapja. U a a nemzeti bizottság a terme-É* lés fejlesztése és hatékonyabbá tétele terén az eddiginél nagyobb, ; embernevelőbb segítséget akar nyújtani a szövetkezetnek, akkor a tarta- I lékok feltárásával együtt éppen a ; szocialista munkaverseny tömegalap- < ra helyezésével teheti a legtöbbet.; Legyen a Komočai Helyi Nemzeti Bi-; zottság a kezdeményezője, hogy első- • sorban a helybeliek s az egész társa-1 dalom érdekében kimozdítsák az egy ; helyben topogásból és egészséges < alapokra helyezzék a szocialista mun-! kaversenyt. Igen, a komočaiaktól többet várunk. HARASZTI GYULA ' az eniberkar hosszúságú, vastag, tömött kalászokat. — Ilyen kukoricát nem talál ám a környéken — mutatja felém Szabó ferenc az imént letörött fejlett csöveket — minden munkáját idejében elvégeztük, a négyzetes-fészkes vetési módszert alkalmaztuk és a kapálást sem hanyagoltuk el. Amíg a parcella végén tart a tanakodás, hogy a kombájn milyen irányból törje a kukoricát, megérkeznek a lovasfogatú pótkocsik is. — Hé emberek! — kiáltják a gép körül álló vitatkozók felé — gyerünk már azzal a töréssel. Forró Jenő traktoros meghallotta a szemrehányásnak ts beillő megjegyzéseket, jelt ad a kombájnvezetőnek és a gázpedálra lépve fülsiketítő zörej közepette akasztja be a gépét a kétember magasságot is túlhaladó kukoricásba. A kaszák szaporán nyesik a szárat, a törőszerkezet is kifogástalanul működik. A traktoros még fokozni akarja a sebességet, de a kombájn ilyen gyorsaság mellett bizony roszszul töri és csak félig tisztítja meg a csöveket. — Lassabban! — hangzik többek kiáltása. — Kissé csökkentsd a sebességet és inkább a kombájn nmködését kell valamivel meggyorsítani! A traktoros beavatkozása nyomán engedelmeskedik a gép, sokkal jobban végzi a törést, mint az imént. Egyszerre két sorral birkózik meg. Akik mint szemlélők jöttek ki a kukoricaföldre, lassanként elmaradoz' nak a kombájn mögött. Arcukról le lehet olvasni: elégedettek a gép mű; ködésével, munkájával, mely mind! annyíuk megelégedésére jelesre tette ' le a vizsgát. — Hát ezt nem hittem volna — oldódik fel Makali Imre hangjában a ; bizonytalanság. — Becsületemre mondom, csodagép ez! Hisz a kukoricatörés mellett nyomban leszecskázza a szárat, nagyon sok ember munkáját végzi el. — Milyen a gép napi teljesítménye? — érdeklődöm a traktorosbrigád termetes, vezetőjétől. — Napi két és fél hektár — hangzik a válasz. — Igen ám — szól közbe Kiss István — ha kiszámítanánk, akkor ez •a gép naponta közel húsz ember munkáját helyettesíti, mert közben a kórót is levágja és felszecskázza. ; Van okuk az örömre a nagygútai < üzemrészleg dolgozóinak, szakembereinek. Hozzávetőlegesen a terméshozam meghaladja csöves álla;pótban a száz mázsát. Az idejében . szecskázott szárból pedig, melyet a '.répaszelettel folyamatosan a silógödrökbe futtatnak, jó takarmányt nyernek. A legnagyobb öröm azonban mégis csak a növénytermesztést csoport tagjait érte, akik munkaversenyben állnak a szövetkezet további öt részlegének dolgozóival, mert a terI vezett hatvanmázsás terméshozam túlszárnyalásáért gazdag prémium üti markukat. SZOMBATH AMBRUS A kolárovói EFSZ fűudvarában a közeltműltban adták át rendeltetésének az 1200 férőhelyes, antomatikus nedves etetővel berendezett sertéshizlaldát. (Németh felv.) ÜJ SZÖ 5 * 1961. október 12. V