Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-11 / 283. szám, szerda

A hatékonyságról tárgyaltak gg A Somotori Állatni Gazdaság dolgozói a közelmúltban Bsszüzemi 3= gyűlésen elemezték üzemük termelési problémáit s egyúttal azt is, 55 hogy a termelés növelésével párhuzamosan milyen eredményeket értek el a termelés hatékonyságának fokozásában. Volt miről beszélni, mert a sikerek­ből akadt bőven, de azért — annak ellenére, hogy a második félévben is ők nyerték el a kerületi vándorzász­Iőt — náluk sem fogyatékosságmen­tes a gazdálkodás. A gazdaság elemzési; a kővetkező ered­Kényeket mutatta: őszi búzából átlag 32,39 mázsát termelt hektáronként a tervezett 24,3 mázsával szemben. Oszi árpából 1,5, őszi bükkönyből 6,97 repcéből 3,3 má zséva! teljesítették tűi a tervezett ho­zamokat. A tavaszi kalászosok ugyan nem adták meg a tervezett eredményt, azonban a gazdaság főképp a kiváló bú­zatermés következtében magasan túltel­jesítette gabonaeladási kötelezettségét, mégpedig búzából 188. rozsból 133 szá­zalékra s összesen a tervezett 3120 má­zsa gabona helyett 4458 mázsát adott át a felvásárló üzemeknek. Valamennyien úgy értékelték, hogy ebben a sikerben jelentős szerepet játszott az aratás idején jól megszer­vezett szocialista munkaverseny s a gyors és veszteségmentes betakarítás. Palágyi elvtárs, a gazdaság igazgatója ezért jegyezte meg találóan: — En a legnagyobb elismeréssel adózom a kiváló sikerekért megjutal­mazott dolgozóknak és azt remélem, hogy a jövő évben a sikerek arányá­ban még több prémiumot fogunk ki­fizetni. Pekárovics István traktoros —, aki a pusztakereszturi részlegen az első helyre került az aratásban — nem is fukarkodott az ígérettel. — Szivünk szerint beszélt az igaz­gató elvtárs; biztos lehet benne, hogy az előlegezett bizalomra — már sa­ját érdekünkben is — tettekkel vála­szolunk. Tudvalevő, hogy a sikeres állatte­nyésztés alapja az eredményes nö­vénytermesztés. Nos, a somotori gaz­daságban a növény- és elsősorban a takarmánytermesztés megteremtette a feltételeket az állattenyésztés fej­lesztéséhez. A gazdaság vezetői és ál­lattenyésztői ezt még azzal is megtol­dották, hogy a termalés növelése és a hatékonyság fokozása érdekében szocialista kötelezettségvállalásokat tettek s a csoportok és egyének kö­zött kialakult munkaversenv kereté­ben a lehető legjobb eredmények el­érésére törekedtek. A fejők közül például a keresztúri részlegen dolgo­zó Szabó Gyula arra kötelezte ma­gát, hogy a tervezett napi 6,6 literes átlag helyett 7,3 literes hozamot ér el. A valóságban 8,7 liter lett az átlaga, a terven felül termelt tej értéke pe­dig az első félévben 11927 koronát tett ki. Babiák Gyula állatgondozó ar­ra kötelezte magát, hogy a gondjaira bízott állatok napi súlygyarapodását 2 dekagrammal növeli. Azért tett vál­lalást csupán ilyen túlteljesítésre, mert a múlt évben a szemestakarmá­nyokban nem dúslakodtak. Ám az ál­dozatos munka meghozta gyümölcsét, Babiák Gyula 37 dekagrammal szár­nyalta túl a tervezett átlagos napi súlygyarapodást, ami pénzértékben 43 277 korona többletbevételt jelentett a gazdaságnak. Gyürek Ilona borjú­gondozó terven felül 1501 kg borjú­húst termelt, Kasko Ernő baromfi­gondozó nevéhez pedig több mint 20 ezer tojás terven felüli termelése fű­ződik. Sok dolgozó nevét kellene megemlíte­ni, mert a szép siker többek munkájából született. Hiszen sokan járnltak hozzá ahhoz, hogy tejből 118, marhahúsból 148., sertéshúsból 128 százalékra telje­sítették az eladás! tervet. Ahhoz is, hogy egy elválasztott malac termelési költsé­gét a tervezett 325 koronáról 285 koro­nára csökkentették. Egy kg marhahúsra (beleértve a borjak és a továbbtartásra kiválasztott növendékek súlygyarapodá­sát is) 17,50 korona az előirányzott ter­melési költség, ők azonban 15,84 koro­nával érik el az 1 kg-os súlygyarapo­dást. Egy kilogramm sertéshús megtermelé­se 10,23 koronájába keriil a gazdaság­nak, az előirányzott költség 10,41 koro­na. Itt a termelés nagyobb hatékonyságát még gátolják a jelenben alkalmazott ter­melési módszerek és az első télévben az a tény is, hogy a sertéseket nagyobb részt 80 kg-on aluli súlyban adta el a gazdaság. Már épül az 1200-as korszerű hizlalda, amelytől sokat várnak a haté­konyság további fokozásában. A jövő szempontjából azonban nem kevésbé fontosnak tartották a gazda­ság dolgozói, hogy rámutassanak' a még gyorsabb fejlődést gátló hibákra. A kocagondozás terén például a ko­cánként tervezett 6,17 malac helyett 6,5 malacot választottak el az első félévben, de az elemzés azt is meg­mutatta. hogy az eredmény a lehető­ségekhez mérten ennél sokkal jobb is lehetett volna. Hiszen a keresztúri részlegen 8,54 volt a malacelválasz­tás. ezzel szemben Somotoron csak 5,42 darab, mert az év elején a fialás után nem fordítottak kellő gondot az anyakocákra, és a malacokra, így sok volt az elhullás. A borlúnevelés terén is van javítani való. Es abből is le­vonták a következtetést, hogy az egyik részlegen például a malacelvá­lasztás, a másikon a súlygyarapodás, a harmadikon a tejtermelés volt jobb. El kell tehát sajátítaniuk a legjobbak termelési módszereit'S akkor minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a har­madik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítsék s a termelés növelé­sével párhuzamosan további jó ered­ményeket érjenek el a hatékonyság fokozásában. K. G. Jöhet as olaj A dolog egyszerű: kimegyek a Farkastorokba s az épülő hatalmas ve­gyikombinát mellett felkeresem a Hydrostav nemzeti vállalat műszaki vezetőit, elsősorban Tischler mérnö­köt, elbeszélgetek velük, utána meg­interjúvolok néhány munkást — s kész a riport... A valóságban minden másképpen alakult, Tischler mérnököt csak a harmadik látogatásom alkalmával si­került megismernem, — s a munká­sok? — Szabadságon vannak, néhány hetet várnia kell — így a mérnők. Aprólékos gonddal előkeszített tervem tökéletesen felborult; ami Tischler mérnököt illeti: a hárminc év körüli, tagbaszakadt, kedves, közvetlen ember, a Barátság-kőolaj­vezeték utolsó szakaszát építő cso­port irányítója készségesen válaszolt kérdéseimre. — A kőolajvezeték építését 1959 végén kezdték el a pardubicei Ply­nostav dolgozói. Számtalan nehéz­séggel kellett megküzdeniük, hiszen az építkezés sosem ismert feladatok elé állította őket; hogy csak egyet említsek: a csövek összehegesztése. Kiváló hegesztőkre volt szükség — a csövek hatalmas nyomásnak lesz­nek kitéve. Csak második képesítési osztállyal rendelkező hegesztőket alkalmaztak, a jelentkezők többségét előzőleg Iskoláztatni kellett. Ugyan­csak ki kellett képezniök a műszaki ellenőrzöcsoport dolgozóit, hiszen a rádióizotópos röntgenkészülék keze­lése is szaktudást igényel. — De voltak egyéb nehézségek is — folytatta a mérnök. — Terepjáró autók hiánya, hatalmas, hetekig tar­tó esőzések késleltették a munkát; a tervet 1960-ba nem teljesítettük... — Azért mondom, hogy „nem tel­jesítettük", mert 1960 őszén már mi is bekapcsolódtunk a kőolajvezeték építésébe... Tischler mérnök kis időre elhall­gat, valamin gondolkodik, majd fel­élénkült hangon folytatja: — Hanem az 1961-es év fordula­tot jelentett a kőolajvezeték építésé­ben. Irgalmatlan, csontighasító, har-: minc fokos fagyok jártak az év ele­jén, de munkásaink nem bánták vol­na, ha ez az időjárás elhúzódik a nyár közepéig. A keményre fagyott földön könnyebben mozoghattak a gépek s nekünk sem kellett derékig érő sárban evickélnünk. A januári tervet teljesítettük s utána is, folya­matosan, minden hónapban. — Hány kilométer volt az utolsó szakasz? — Hatvan. Ez azt jelenti, hogy mintegy 200 000 köbméter földet kel­lett kiásnunk. Elhiheti, hogy nem volt könnyű munka. — Elhiszem, hiszen néhány folyón is át kellett hozni a vezetéket. A Barátság-kőolajvezeték építői azon fáradoznak, hogy október lt-ig, azaz a SZKP XXII. kongresszusának megkezdéséig befejezzék a szivattyú­állomások építését. Képünkön Jozef Havelka, a pardubicei Plynostav dol­gozója jőkívánatait fejezi ki héttagú szocialista munkabrigádjának, ami­ért a kitűzött időre elvégezték a szivattyúállomások szerelési munkála­(K. Cích — CTK — felvételej tait. — Pontosan három folyón: a Ga­ramon, a Kis-Dunán és a Vágón, he­lyesebben e folyók alatt. — Hogyan történik az ilyen „átke­lés"? — Kétféleképpen történhet. Első az ún. klasszikus módszer, vagyis a folyó medrében bágerek segítségé­vel kiássuk a vezeték ágyát, azután pontonokra szerelt emelődarukkal befektetjük a csöveket. Ezt a mód­szert azonban csak a Kis-Dunán alkalmazhattuk. — Miért? — Mivel a Garam és a Vág vize nagyon sebesen folyik, a kiásott ár­kot gyorsan betemetné a hordalék. Ezért itt más módszert kerestünk — és találtunk. — Éspedig? — Néphadsegünk egyik hidászosz­tagának segítségével a kőolajvezeték ágyát kirobbantottuk s azonnal bele­fektettük a csöveket. Az ilyen nehe­zen hozzáférhető szakaszokon a ve­zetéket természetesen megkétsze­reztük. ... a csöveket előbb a terepnek megfelelően különböző hosszúsá­gúakra hegesztették össze. A he­gesztéssel egyidőben ásták az árkot, utánuk jöttek a csőlerakók és a szi­getelők, majd a vezetéket bulldóze­rek segítségével elföldelték. Ez így elmondva egyszerű. Ä valóságban azonban a szigetelést és csőlerakást megelőzte a már említett műszaki ellenőrzés. Röntgenfelvételek a var­ratokról. Ha a felvételen tülsötét a varrat, ez azt jelenti, hogy a hegesz­tés sem elég erős, „ritka" — ahogy ' ők mondják. Szabályos sötét csík a fölvételen rosszül megolvadt cső­vég. .. A hibákat azonnal meg kell javítani. — Szerencsére az ilyen utólagos javító-hegesztésekre csak ritkán ke­rült sor. Kiváló hegesztőink vannak, például Zelinsky, Podlužansky, Da-; riiel, Babos, Klikac, Vacula elvtár-; sak és mások, akikben mindig meg-: bízhatunk. Žellnsky elvtárs csoport-: ja a CSKP megalakulásának 40. év­fordulója tiszteletére versenyezni kezdett a szocialista munkabrigád címért..., • • «; 1961. szeptember 15-e. A Barátság­kőolajvezeték „kopogtat" a Slovnaft kapuján. Tizenöt nappal a kitűzött határidő előtt. Lefektetik az utolsó csövet, egy S 80-as bulldózer beka­parja az árkot és elsimítja a föl­det.., ' Egyszóval: ahhoz, hogy mindenki valóra válthassa alkotói lehetősé­geit, s hogy örömét lelhesse ebben, .értelmének és érzelmeinek megha­tározott formációjára és fejlettségé­re van szükség; arra hogy ismere­tei, esztétikai ízlése, végül pedig a társadalom és önmaga iránti erköl­csi magatartása elérjen egy bizo­nyos színvonalat. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy világszerte olyan gazdasági és társadalmi felté­telek létezzenek, amelyek minden ember számára szavatolják az álta­lános fejlődés és az alkotó tevé­kenység lehetőségeit. SZOCIALISTA RENDSZERBEN . .. A szocialista rendszerben a min­den egyes emberről való gondosko­dás, az a törekvés, hogy anyagi és szellemi igényeit mindenki kielégít­hesse, továbbá hogy alkotó képessé­gét a legmagasabb fokig kibonta­koztathassa, az egész társadalom fő célja. Figyelembe kell vennünk, hogy egyrészt az anyagi jólét a tömegek szellemi felemelkedésének feltétele, másrészt viszont a tömegek alkotó tevékenysége jelentős mértékben meghatározza a társadalom anyagi fejlődését. Jelenleg egész népünk odaadással fáradozik két alapvető feladat meg­oldásán. Ezek a feladatok egyaránt fontosak és szorosan összefügge­nek. Nevezetesen: 1. olyan rendkívül magas színvo­nalú anyag! és technikai bázis meg­teremtése, amely nélkül lehetetlen az emberek különféle szükségleteinek tökéletes kielégítése; 2. a kommunista társadalom új amberének kialakítása, amely azt feltételezi, hogy minden ember va­lamennyi életterületén képzett, mély­ségesen lelkiismeretes, személyes al­kotó tevékenységre képes, humanis­ta eszmények által fűtött egyéniség­gé válik. tme. a kommunizmus ideál­ja, amely a klasszikus megfogalma­zásban így hangzik: „ki-ki képes­ségei szerint, kinek-kinek szükség­letei szerint." A gépesítés Igen lényeges szere­pet játszik a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremté­sében. Nyugaton igen sok ember azt tartja, hogy a technikai fejlő­dés, már természeténél fogva is, különösen pedig az általánossá váló gépesítés korában a munka elember­telenedését, az ember lelki elszegé­nyedését, mi több: degenerálódását vonja maga után, mindazokkal a kö­vetkezményekkel együtt, amelyek mindebből fakadnak. Emlékezzünk arra, hogy a múlt században Marx Károly, összehason­lítva a hűbéri társadalom kézműve­sének munkáját a kapitalista vállal­kozás bérmunkásáéval, megjegyezte, hogy az utóbbit megfosztották az alkotás érzésétől, amely a kézmű­vesnél még vitathatatlanul létezett. Ez a probléma jelenleg az igen fej­lett kapitalista országokban még éle­sebb formákban jelentkezik. Mi szo­cialista társadalmunkban arra tö­rekszünk, hogy megoldjuk ezt a problémát, s az a benyomásunk, hogy ez sikerülni is fog, habár a végleges megoldás csak társadal­munk magasabb, kommunista fázisá­nak feltételei közt jöhet létre. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy nálunk a gépesítés nem vezet mun­kanélküliséghez, sőt ellenkezőleg: megkönnyíti a munkát és növeli a munkások szabadidejét. Másodsor­ban : a munka és a pihenés önma­guktól alkotó — tehát humanista — tartalommal telítődnek, a népi tö­megek széles és sokrétű alkotó te­vékenysége folytán. Meg kell még jegyeznünk, hogy napjainkban az egyéni alkotás szervesen kötődik a kollektív munkához. A TUDOMÁNYOS MUNKA MEGSZERVEZÉSE Ezt a pontot a természet titkai fel­tárásának szentelt tudományos mun­ka példájával illusztrálnám. A ter­mészet titkaiba való behatolás min­den tudós és minden ember célja; az eredmények helyessége pedig at­tól függ, mennyire vagyunk képe­sek megközelíteni az objektív való­ságot. A természettudományok ha­talmas fejlődése és a kutatók szá­mának roppant növekedése során — a néhány utóbbi évtizedet tekintve — a tudományos tevékenység jelle­ge szemünk előtt alakul át. Általá­nos szabálynak tekinthető, hogy je­lenleg egy kiváló tudós tehetsége csupán azon a csoporton keresztül jut érvényre, amelyhez tartozik, az iskola révén, amelyet kialakított, a tudományos közösség és a kivitele­zők által, akik konkrétan megvaló­sítják elméletét, vagyis több nagy embercsoport alkotó tevékenysége útján. Munkatársak, asszisztensek és tanítványok nagyszámú közösségén kívül — vagy annak hiányában — a ma tudósát az a veszély fenyegeti, hogy tevékenysége teljesen sterillé válik, bármilyen gazdagok legyenek is egyébként személyes képességei. Hadd jegyezzük itt meg, hogy va­lamely nagy tudós és az alkotó közösségek munkája közti ilyesfaj­ta szerves kapcsolat távol áll attól, hogy elsekélyesítse a tudós szemé­lyes alkotó munkáját, sőt ellenke­zőleg : gazdagítja azt, olyasfajta visszacsatolási folyamat révén, ami­lyen számos fizikai, kémiai és bio­lógia! jelenséget és sok modern gé­pet, készüléket is jellemez. A TUDOMÁNY AZ EGÉSZ NÉP ÜGYE LESZ A tudományos közösségek szere­pének megnövekedése az alkotó munkában a tőkés társadalomban is észrevehető. Am! újat a szocializmus hoz, az a népi tömegek egyre szá­mottevőbb részvétele a tudományos és technikai jellegű alkotó munká­ban csakúgy, mint az alkotás más ágaiban. Példa erre az olyan cso­portok megalakulása, amelyek szak­embereket és széles munkásrétege­ket egyesítenek soraikban. Jelenleg igen tág területen figyelhetők meg nálunk a munkásújítók és a mun­kásfeltalálók mozgalmai. A Szovjet­unióban már régen léteznek olyan üzemi tudományos és technikai egyesületek, ahol mérnökök és mun­kások együtt dolgoznak. Ezen a te­rületen legújabban olyan újfajta munkáskezdeményezéseket láttunk megszületni, mint amilyenek a nyil­vános laboratóriumok és kutató-szer­vezetek, ahol a dolgozók pihenő óráik során saját kezdeményezésük­ből, tulajdon alkotó ötleteik felhasz­nálásával tervező és kutató munká­kat végeznek. Az általános művelt­ség színvonala egyre emelkedik, töb­bek közt a fiatal munkások közt is. Elmondhatjuk, hogy munkásaink és parasztjaink munkája egyre in­kább szellemi tartalommal gazda­godik és ésszerű, értelmes alkotó munkává válik. A tudomány Jelenleg fizetett, hiva­tásos tudósok fontos és egyre növek­vő közösségei útján fejlődik. A jö­vőben a tudomány szeretete amatőr tudósok igen nagy tömegeit hódítja majd meg; ezek a maguk személyes élvezetéért dolgoznak majd szabad idejükben a nyilvános laboratóriu­mokban. (Megítélésem szerint ebben a korszakban a társadalmilag szük­séges és kötelező munkaidő már csak napi három óra lesz.) Az a tény, hogy ez a fejlődés olyan „természe­tes kiválasztással" jár majd együtt, amely a népi tömegek méhéből a tudomány legszenvedélyesebb szelle­meit szabadítja föl, olyanokat, aki­ken nem látni többé a szakmai szűk­látókörűség koloncát, ez a tény al­kalmasint azt is jelenti majd, hogy a tudománynak ez a hatalmas társa­dalmi szektora talán éppolyan mér­tékben hozzájárul majd a tudomány fejlesztéséhez, mint a 'hivatásos szektor. A jövő tudományát elsőrendűen társadalmi műnek képzelem, az egész nép ügyének, amely kielégíti majd a szellemi alkotásnak minden einber szívébe vésett ősi igényeit. Želinský elvtárs, a hegesztők szo­cialista munkabrigádjának vezetője. Szeptember 27-én minden készen várja a víz- és nyomáspróbát... — A kőolajvezeték építésének be­fejezését — mondja Tischler mér­nök — az év végére terveztük. Az év elején ä vezeték szovjet építői, akik a „túlsó oldalon" akkortájt törtek át a szovjet Kárpátokon, felhívással fordultak hozzánk: igyekezzünk be­hozni a múlt évi lemaradást. Elfogad­tuk a felhívást; dolgozóink elhatá­rozták, hogy 54 nappal lerövidítik az építés idejét. Ebben benne van már az a 15 nap is, amit Gagarin vi­lágűrrepülésének a tiszteletére tet-. tünk. — A felajánlást teljesítették... — Amint mondtam, készen várjuk az utolsó próbát s 1961. november 7-én — jöhet az olaj. « • « Barátság — a legszebb emberi kap­csolatok egyike. Mélységét a kölcsö­nös tisztelet mértéke jelzi, melegsé­gét, az idő, fokozhatja. Ugyanez ér­vényes a népek barátságára. A szov­jet és csehszlovák nép barátságát a történelem kovácsolta, izzását a kö­zös ellenség elleni harcok tüzében nyerte. Hogy ez a barátság az idő múlásával egyre mélyül, hogy hőfo­ka napról napra nagyobb, ml sem bi­zonyítja jobban annál a kölcsönös segítségnél, amit e két nép nyújt egymásnak — akár politikai, akár gazdasági vagy egyéb téren, s mely­nek bizonyítéka a Barátság-kőolaj­vezeték ls. A szovjet kőolaj, amely az új veze­téken érkezik majd hozzánk, fedezni fogja hajtóanyag-szükségletünk na*y részét. A kőolajból valamikor csak petróleumot készítettek. — ma •Jlső helyen a benzin áll, de... kevesen tudják, hogy a glicerin — kozmeti­kai gyártmányaink alapanyaga — is kőolaj-termék. No és a fenol? Vajon kinek jut eszébe, hogy az asszonya­ink kecses lábain feszülő szilonha­risnya is kőolajból készül? Röviden: a kőolaj, mint a szén leg­nagyobb versenytársa szocialista népgazdaságunkban nélkülözhetetlen. ... s hogy többé sohase nélkülöz­zük, ezt a célt szolgálja a Barátság­kőolajvezeték. ZSÉLYI NAGY LAJOS ÜJ SZÖ 10 * 1981. október 19.

Next

/
Thumbnails
Contents