Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-11 / 283. szám, szerda

Ä VÄSUTÄ * - fJMfMžŠw, Kép a demokratikus Berlinből. A gyö-; nyörű park (elé, melyben az állatkert ­van elhelyezve,-a dolgozók végelátha-' tatlan sora áramlik. (CTK — E. Bican felvétele) «-:-- * * — HÉTFŐTŐL OLCSÓBBAK A SZKUTE­REK. A „Manet 100" szkuter 5900 ko­rona helyett 5200 koronába kerül. A CZ 175-ös szkuterok: az 501/01 tí­pusú 7800 helyett 6800, az 501/03 tí­pusú 8000 helyett 7000 és az 501/05 típusú 8500 korona helyett 7500 ko­ronába kerül. ANGLIÁBA ÉS SKÔCIÄBA UTAZOTT a Janáček-vonósnégyes, mely külföldi ven­dégszereplése során 11 előadáson lép fel, Glasgovban tartja első hangverse­nyét. Az együttes Haydn, Mozart, Sme­tana, Dvorák, )anáček, Bartók, Soszta­kovics és Martinú szerzeményeiből állí­totta össze műsorát. A KÖZÉP-CSEHORSZÁGI KERÜLET­BEN háromnegyed év alatt terven fe­lül 65 lakást építettek fel. A kerület­ben 79 lakásszövetkezet az ötéves tervben 8229 lakást épít. E NAPOKBAN TÉRT VISSZA belgiumi és luxemburgi vendégszerepléséről az államdíjjal kitüntetett Hradišfan népi együttes. Az együttes az Uherské Hra­dište-i Mikrotechna n. v. üzemi klub­ja mellett működik. A LEGRÉGIBB MŰLÁBÁT Capuában egy régi római sírboltban találták: vékony bronzból van, pontosan követi egy férfiláb formáját s szögekkei erő­sítették fel fából készült tartójára. A 62 EVES ALEKSZE) POLIKARPOV nyugdfjás több mint 11 000 kilométert tett meg gyalogszerrel a Szovjetunió­ban. Vándorlását két évvel ezelőtt kezd­te meg s az újságírókkal folytatott be­szélgetés során kijelentette, hogy az egész idő alatt nagyszerűen érezte ma­gát. ÜJ ANTIBIOTIKUMOT — kormorgi-; zint — készítettek a szovjet mikro-' biológusok az állattenyésztés számára.; A takarmány kormorgizinnel való ke-; verése a fiatal állatoknál 20—30 szá-: zalékkal növeli a hústermelést, a ba­romfiaknál májnagyobbodást idéz elő; s csökkenti a megbetegedések lehető- • ségét. MOSZKVÁBAN MEGKEZDŐDÖTT az év ­legnagyobb kultúreseménye — „A* Szovjet-Oroszország zenéje" fesztivál. RANGÜNI JELENTÉSEK SZERINT burmai katonai repülőgépek rizst do­báltak le Karenni állam (Burma) egyes faluiba, amelyek az árvizek következtében el vannak vágva az ál­lam többi részeitől. Az erős esőzések 600 ezer embert tettek hajléktalanná. A SZOVJETUNIÓ IVANOVI TEXTILGYÁ­RÄNAK DOI.GOZÖI 18 millió méter gyap­jú és textil-anyagot készítettek terven felül, tehát majdnem kétmillió méter­rel gyártottak többet, mint amennyit a Szovjetunió XXII. kongresszusa tisztele tére felajánlottak. ROHAMOSAN FEJLŐDIK Čierna nad Tisou — köztársaságunk szárazföldi kikötője. Szinte napról napra válto­zik a község képe. Az elmúlt napok­ban 280 ezer korona befektetéssel új bölcsődét építettek s adtak át rendel­tetésének 80 gyermek számára. (PL) A TRNAVAI CUKORGYÁRAK nyolc üzemében hétfő reggelig (az idei idény 21. napjáig) 24 250 vagon cukorrépát dolgoztak fel, ami a tervezett feladatok 21 százaléka. SZlNES ASZFALTOT ÁLLÍTOTTAK ELŐ BULGÁRIÁBAN, egyelőre fehér, rózsaszín, kék, piros, sárga, zöld és lila színekben. Az aszfalt tíz-tizenöt évig megtartja élénk színét. CALOVÖN A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉ­KEKET FELVÁSÁRLÓ t)ZEM elszállításra váró szalmája kigyulladt a minap. A szalma egy mozdony szikrájától kapott lángra s csak a közelben dolgozó , mun­kásoknak köszönhető, hogy gyors be­avatkozásukkal egyhamar megfékezték a tüzet. Ugyanis a tűzoltók késve és elégtelen felszereléssel érkeztek. (É. P.) S ötétkék egyenruhában, tányér­sapkával a fején a minap a szerkesztőségben keresett fel arra hivatkozva, hogy már régebben is­mer, és most szeretne megkérni va­lamire. Székkínálás közben kicsit szemügy­re veszem. Az egyenruha igen keve­set mond. Pirospozsgás arca, vastag, fekete szemöldöke azonban ismerős­nek tűnik. Becslésem szerint nem le­het több negyven évesnél. Az időből azonban nem futja ta­lálgatásra. Vendégem, miközben he­lyet foglal, minden kertelés nélkül a tárgyra tér. — Ateista könyvek kellenének — mondja jóízű bodrogközi kiejtéssel. Meglep a kérés. — Valamilyen kurzus vagy tanfo­lyam számára? — Dehogyis. Saját szükségletemre — mosolyodik el. Munkahelyemen ts meg a faluban is sok szó esik ma­napság a vallásról, istenről, meg effé­lékről. Munkatársaim, meg falumban is tudják rólam, hogy kommunista vagyok. Az ilyen „kényes" kérdé­sekre ls elvárják tőlem a talpraesett, kielégítő választ. Az emberek meg olyanok, amit tegnap még elégnek találtak, azt ma már keveslik. Ha pedig elvétem a választ, alulmaradok a vitában. Tanulás, olvasás nélkül nem sokáig állnám a sarat. Iskolai végzettségemre se igen támaszkodha­tok. Még a nyolc osztályt sem jár­tam ki becsülettel. Kereset után kel­lett néznem. Amíg a Magyar Könyvesboltban kapható ateista vonatkozású könyvek |címjegyzékeit böngésszük, a látogató ] ceruzát, papírt húz elő. Egymás után t pipálja ki azokat a könyveket vagy I füzetecskéket, amelyeket megfelelő­nek tart, majd újból rám emeli nyu­godt tekintetét. — Ha nem veszi rossz néven — kezdi kissé habozva —, a könyves­§bolt ma be van csukva. Csernő meg messze van Bratislavától. Ha lenne szíves elintézni, hogy a könyveket | utánam küldjék... Amikor észreveszi, hogy áll avá­^ sár, szép, olvasható betűkkel papírra veti saját címét: „Dobos László, Veľké Trakany". Az órájára pillant, majd cigarettás­dobozt húz elő. Már javában füstö­lünk, amikor újból megszólal. — En sem voltam mindig Istenia; gadó, ahogyan ma mondják rólam egyesek — mondja tréfásan. — Az élet azonban nagy iskola. Sok mtn­%.denre megtanítja az embert. Első mi­nistránsnak » tartottak a faluban. Édesanyám ts büszke volt rám mind­| addig, amíg fel nem mondtam a szolgálatot ... Pár pillanatra elhallgat. Homlokán szemlátomást gyülekeznek a ráncok, amint gondolatban a múlt begyepese­dett ösvényeit járja. — Ötszáz holdja volt a papunk­nak. Másokkal dolgoztatta, más em­berek munkájából élt, akár a tanyai földesúr vagy a falusi nagygazdák. Az esperes úr egyik cselédjének meg­halt a kisfia... Már rajtam volt a ministráns-ruha, amikor jött és csak ennyit mondott: „Pénz nélkül nincs temetés." Rólam pedig lerántotta a fehér ministráns-inget. Otthon tudtam meg, hogy reformá­tus pap temette el a kis halottat... Az eset után soha többé nem mi­nistráltam. Bár szüleim nemegyszer kékre-zöldre vertek, a templomot mégis elkerültem. Akkor még nem­igen tudtam volna érzésemet formá­ba ölteni, de ma már tisztán látom; akkor tapasztaltam először, hogy a gazdagok még az Istent is pénzért árulják. Ojból szünetet tart. Tekintetében ott látom a kérdést: Nem untat, amit mondok? Ha igen, hát szólj! Abba­hagyhatom. — Suttyó legényke voltam, amikor az otthontól több száz kilométerre a füleki zománcgyárban vállaltam mun­kát. Ott láttam először igazi sztráj­kot. De az isten itt is a gyáros olda­lán állt. Szolgái pokollal fenyegették a nagyobb darab kenyeret követelő­ket és sztrájktörőket szerveztek Hu­lita számára. Most veszt csak észre, hogy amíg 8 a múlt ösvényeit járja, cigarettája végigégett. Ojat vesz elő. Rágyújt. Mélyen tűnődve szívja a füstöt, két­szer-háromszor megismétli, aztán új­ból a hamutálcára helyezi. — Negyvenkettőig dolgoztam a fü­leki gyárban — veszi fel újból az el­beszélés fonalát. A kályhaműhelyben dolgoztam, ahol aknákat meg gráná­tokat gyártottunk. Hisz maga is tud­ja. En még mindig jól emlékszem magára. Az emlékezés szikrája hirtelen lob­bot vet agyamban. Most már tudom, honnan az ismeretség. A szerelő­részlegen dolgozott. Egy reggel pe­dig, amikor a gyújtószegeket vittem számára, nem találtam a munkapad mögött. Szomszédja azt mondta: Be­rukkoltatták. Negyvennégyben pedig mint katonaszökevényt keresték. — Mint megbízhatatlan egyént munkaszolgálatra osztottak be. Vár­gede mellett az úgynevezett Szabó­majorban voltunk elszállásolva. Ké­sőbb, amikor már szorult a kapca, nagy hazafias beszédek közepette ä mi kezünkbe is fegyvert adtak. A fegyvert azonban csak azok ellen sütöttem el, akik a kezembe adták. Cgy cigaretta újból hamuvá ^ égett. Régi ismerősöm azonban erről nem is vesz tudomást. Gondola­taiba mélyedve tovább szövi az elbe­szélést. — Öt hónapig egy várgedei leány rejtegetett. Kukoricafosztóban ismer­kedtünk meg. Közösen ástuk meg a tűzhely alatt számomra a „bunkert". — Emlékszik még a lány nevére? — kíváncsiskodom. — Hogyne! A lányt Böd Piroskának hívták. Ma Dobos Lászlóné a neve és négy gyermek anyja — mondja ne­vetve. — Egy héttel a falu felszaba­dulása után házasodtunk össze. Egy szovjet százados volt az eskettetőnk és a tanúnk is. Piroska otthon ma­radt én pedig a šzovjet hadsereg ol­dalán Zllináig kergettem az ellen­séget. Íróasztalom fiókjában jegyzetfüzet után kezdtem kotorászni, mivel már úgy éreztem, képtelen vagyok az előttem lepergő élet minden mozza­natát megjegyezni. Vendégem azon­ban, amikor észreveszi szándékomat így szól: — Felesleges! Ogyis a végénél tar­tok már. Még csak annyit szeretnék mondani, hogy a felszabadulás után mint pályamunkás kezdtem az életet és ma váltásvezető vagyok Csernőn. Mint váltásvezető, tizenkét ember munkáját irányítom és mint kommu­nista szeretném gondolatvilágukat is teljesen szabaddá tenni. Amint további szavaiból kiderül, el­vei mellett bármilyen körülmények között kitart és ha a párt érdekei­ről van szó, még szüleivel szemben sem elnéző: — Édesanyám is kommunista — mondja megfontoltan. — Egyike azoknak az embereknek, akik a mát mindennél nagyobbra becsülik, akik minden áldozatra készek, csak éppen a vallással nem tudnak szakítani. Ez pedig számunkra, kommunisták szá­mára nem mindegy, nem magánügy. Az egyik pártgyűlésen édesanyámnak is szemére vetettem, a templomjá­rást.' Azt mondtam neki: Nem jó kommunista az, aki tudását bővíteni a templomba jár. Sírt szegény. Na­gyon nehezére esett. Nekem sem volt mindegy, de meg kellett monda­nom ... A kommunista nem lehet bálványimádó. Sokszor azonban ma­gam is érzem, erőtlenek, vérszegé­nyek érveim. Ahhoz, hogy másokat taníthassak, magamnak ts tanulnom kell, mégpedig jócskán. Ezért is sze­retném, ha mielőbb megkapnám a könyveket... B úcsúzóul becsületszavamat ad­tam, hogy minden tőlem tel­hetőt elkövetek, hogy mielőbb meg­kapja a várt könyveket. Erre nem­csak az Ismeretség kötelez, hanem az is, hogy az ügy, amelyen Dobos Lász­ló fáradozik, valamennyiünk ügye. SZARKA ISTVÁN Eredményes ásatások A Csehszlovák Tudományos Aka­démia régészeti intézetének koši­cei szakosztálya rendszeres ásatá­sokat végez a zemplíni Szélma­lomdombon. A napokban az egyik halom feltárásával egy előkelő harcos sírjának értékes leletei ke­rültek elő. Az agyagból feltöltött halom, melynek alapját köralakban elhe­lyezett kőtömbök képezték, késő keltakori kultúr azaz telepréte­gen emelkedett. Erre szórták a halomépítést megelőzően a har­cos elhamvasztott tetemmaradvá­nyait a hamurétegre meg finom ki­vitelű, korongon készült agyagedé­nyeit helyezték. Egy öblös korsó, egy vörösfestésű tál és egy pohárszerű edényke különös fi­gyelmet érdemel. A harcos szándé­kosan összehajlított vaskardját (áttört művű bronzhüvelye volt) kését, valamint pajzsának vas­roncsait kis gödörbe helyezték a hamuréteg szélén. A sírból még bronzsarkantyúk, áttörtművű ezüst­övcsat és egyéb leletek kerültek felszínre. Eredményesek az ásatások a hal­mok közti sík terepen is. Már itt is bukkantak sírokra. Az utóbbi na­pokban feltárt sírok közül egy gyermeksír keltette fel a régészek figyelmét. Agyag urnája mellett hengeralakú, fedővel ellátott vas­tartály feküdt, melyben bronzcsa­tok voltak. Egy másik sír marad­ványai között üveggyöngyöket, csa­tot, kést, gyűrűt és bronzcsörgety­tyűt leltek. A szakemberek véleménye szerint a zeplíni gazdag leletanyagon ké­sőkelta és korarómai műveltség hatása észlelhető. A zemplíni ásatá­sok különös fontossággal bírnak Kelet-Szlovákia római kori, gazda­sági, társadalmi, kulturális és nép­rajzi alakulásának tanulmányo­zásában. Dr. V. Budinsky, Zeplín BÔ TERMÉS (CTK). — Ä zvoleni járásbeli lad-: zanyi szövetkezetesek a környék ki-: váló éghajlati viszonyának köszönhe­tik, hogy állandóan fejleszthetik gyü­mölcstermesztésüket. A szövetke­zet csaknem 162 hektárnyi gyümöl­csössel rendelkezik, ami mezőgazda­sági területének mintegy 20 százalé­ka. Ladzanyiban az idei szárazság el­lenére is igen jó volt a gyümölcs­termés. A községbeliek e napokbari fejezik be az alma szedését. Eddig 17 vagon kiváló minőségű almát ad­tak el az állami felvásárló szervek­nek. Tervfeladatuk teljesítése — 21 vagon alma eladása után további há­gom vagon almát szállítanak. NYIKOLAJ SZEMJONOV A tudomány és az emberi jövő N. Szemjonov előadása a royu­monti nemzetközi szociológiai ta­lálkozó vitáján hangzott el. Első része tegnapi számunkban jelent meg. A TUDOMÁNY KÉT DÖNTŰ PROBLÉMÁJA Hogy ezt a kérdést lezárjam, meg­nevezném a fő problémák legfonto­4sabbjait, a tudomány döntő kérdé­seit, amelyek napjainkban elénk me­rednek. Két ilyen nagy horderejű problémát látok. Az elsőt a fizika szolgáltatja, s nem egyéb, mint az elemi részecs­kék elméletének, valamint a térsl­méletnek a kidolgozása. Ez a ter­mészet rejtélyeinek talán legfonto­sabbikát érinti. Ügy gondolom, a kozmoszban folytatandó vizsgálatok hatalmas szerepet játszanak majd e probléma vizsgálatában és meg­oldásában. Tökéletesen valószínűnek tartom, hogy már a meglehetősen közeli jövőben lehetővé válik kuta­tókkal és nagyteljesítményű készü­lékekkel fölszerelt laboratóriumokat létesíteni óriási műbolygőkon vagy éppenséggel a Hold felszínén. A második nagy problémát a ké­mia és a biológia veti föl: arról van szó, hogy fölfedezzük az élő szervezetekben lezajló folyamatok fizikai-kémiai törvényeit, más szóval, hogy fölfedjük az élet „misztériu­mát". Az utóbbi évek során a leg­kiválóbb fizikusok és kémikusok egész hadseregei vetették rá magu­kat a biokémia és a biológia te­rületére. Nagy eredmények szület­etek, de ezeket mégsem tekinthetjük pillanatnyilag többnek, mint küszöb­tisztogatásnak e roppant tartomány ^ kapujánál. Sokat tudtunk meg azoknak az igen fontos biológiai poliméreknek |a molekuláris szerkezetéről, amelyek a szervezet bázisát alkotják, mint például a proteinek és a nukleinsa-, vak. Megtudtunk egyetmást a fer­mentumok, a kloroplasztok tevékeny­ségéről és szerkezetéről. Vannak fel­tevéseink az öröklődés természeté­ről, a szaporodás mechanizmusáról, valamint a proteineknek a szerve­zetben való szintéziséről. Ismerünk bizonyos tényeket az agyvelő és az Idegek működésének világában. Őszintén szólva azonban még csu­pán megkezdtük e folyamatok struk­túrájának és stádiumainak feltárá­sát : a folyamat valódi kémiai me­chanizmusát egyelőre még nem so­rolhatjuk ismereteink közé. Márpedig ez a lényeges kérdés. Tudjuk például, hogy bizonyos ké­miai anyagok (szemben a röntgensu­garakkal) néha heves, máskor sze­líd mutációt idéznek elő egyszerű szervezetekben és növényekben (e téren a szovjet tudósok úttörők vol­tak). De nem ismerjük e tevékeny­ség kémiai mechanizmusát. Pedig ha azt ismernők, a szokásos módszerek­nél sokkalta hatásosabb alapvető módszerünk volna ahhoz, hogy meg­oldjuk a nemesítés gyakorlati prob­lémáit. Ismerve ^nnek vagy annak a bio­lógiai folyamatnak kémiai mechaniz­musát, ésszerűen választhatnánk meg a nagyhatású és specifikus anyago­kat, hogy felhasználjuk őket a föld­művelésben (gyomirtók, rovarirtók, növesztőszerek stb.) és az orvostu­dományban. Bizonyos, hogy ez a rö­gös út magában is távlatokat rejt a rák és a vérkeringési megbetege­dések kezelését, az egészségnek az öregkorban való megőrzését és az élettartam, meghosszabbítását Ille­tően. A TERMÉSZET ISKOLÁJÁBAN Van azonban a kutatás e terüle­tének egy másik oldala is. Ha szem­ügyre vesszük az élő szervezetekre jellemző különböző folyamatok me­chanizmusait, a természet iskolájá­ban olyan új fiziko-kémiai törvé­nyekre bukkanunk, amelyeket fel­használhatunk, hogy teljesen új ké­miai anyagtípusokat, technológiai fo­lyamatokat és szerkezeteket hozzunk létre. Magától értetődik, hogy merő utópia lenne, ha pusztán másolni akarnók a természetet, annyit azon­ban megtehetünk, hogy felhasznál­juk törvényeit és e folyamatokat mintegy modelleknek tekintsük. A szervezet fermentumai páratla­nul specifikus katalizátorok, ame­lyek a szervezetben normális hőfo­kon és normális nyomás alatt bo­nyolult szintéziseket valósítanak meg, s sokkalta különbek, mint a mi kémiai iparunk katalizátorai. A fermentumok akció-mechanizmusának vizsgálata valószínűleg lehetővé te­szi majd számunkra, hogy sokkal egyszerűbb,. kissé kevésbé specifi­kus, ám cserébe a fermentumoknál jóval erősebb katalizátorokat szin­tetizáljunk. Ez forradalmat jelentene a kémiai iparban. A kloroplasztok akció-mechanizmu­sának vizsgálata révén talán elérjük, hogy erős katalizátorokat hozunk létre a napenergia fotokémiai fel­használásának föntebb tárgyalt fo­lyamata, valamint a napenergiának villamos energiává történő átalakí­tása céljaira. Az izmok működésé­nek vizsgálata alapján esetleg tel­jesen új típusú gépeket szerkeszthe­tünk, mondhatnám molekuláris tí­pusú gépeket, amelyek ugyanazon törvény szerint működnek majd, mint amely törvény az izmok tevékenysé­gét is megszabja. Az idegingerek és az agysejtek működésének mecha­nizmusát vizsgálva talán elérjük, hogy a feltárt törvényszerűségek alapján kisméretű gondolkodó gépe­ket készíthetünk stb. E pillanatban mindez még álom. De hány álom vált már — hála a tudomány szár­nyalásának — valóra 1 BOLDOGSÁG ÉS ALKOTÓ TEVÉKENYSÉG Ezzel be is fejezem előadásom első felét, amelyet arra szántam, hogy legalább dióhéjban vázoljam a tudomány és a technika határta­lan lehetőségeit, mint annak mód­ját, hogy a bolygónkon élő vala­mennyi ember anyagi jólétét bizto­síthassuk. A tárgyat, tehát a társadalmi ha­ladás eszményét körülbelül a kö­vetkezőkben formulázhatjuk: maxi­mális boldogságot az emberek ma­ximumának, gyakorlatilag mind­ahánynak. Ennek első feltétele ter­mészetesen valamennyi ember kü­lönféle szükségleteinek — az anya­giaknak csakúgy, mint a szellemiek­nek — maradéktalan kielégítése. De ezeknek az egyre növekvő szükségleteknek a kielégítése, jól­lehet jelentősége elsőrendű, önma­gában még nem elegendő ahhoz, hogy boldoggá tegye az embereket, akármennyire alapvető, eleve adott és szükséges feltétele is a teljesen kibontakoztatott szellemi tevékeny* ségnek. Arról van szó, hogy az em­ber, alkatánál fogva, nem csupán fogyasztó, hanem egyszersmind anya­gi és szellemi érték létrehozója is. Az alkotó tevékenység igénye nem­csak a legnemesebb, hanem egy­szersmind a legnagyobb igények kö­zül való, olyan igény, amely a leg­mélyebben gyökerezik a homo sa­piens-ben. Az alkotó tevékenység, akár nagy művekben, akár apró dol­gokban nyilvánul meg, képezi alap-' jában minden egyén igazi boldog­ságának második lényeges feltételét. Ennélfogva legnemesebb feladataink közé tartozik, hogy óriási tömegek­nek tegyük lehetővé a különféle és sokrétű alkotó tevékenységben való részvételt. 0] SZÖ 4 * 1S61- október 11. *

Next

/
Thumbnails
Contents