Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-10 / 282. szám, kedd

Nem ismer megalkuvást A kiről az írás szól, a harminc** négyéves Anna Martinková, a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben, a cérnagyárban dolgozik. Beszélgetésünk nehezen indult. Pedig a fiatalasszonynak eseménydús az élete — tudtuk meg másoktól. De mivel is kezdje, hogyan rakja össze az üzemben töltött egy híján húsz esztendő tapasztalatait. — Aniőka tehetséges, fegyelmezett, rendszerető munkásasszony. Kommunista. Minden munkaműveletnél alkalmazható — újságolta Barbora Barciouá, az üzem pamutfésülőrészlegének mesterhelyettese. Martinková pirulva hallgatta a dicséretet, kicsit zavarba jött, de örült is. Hogyne örülne, hiszen a múlt rendszer utolsó éveiben nemcsak azzal a szándékkal vállalt munkát az üzemben, hogy édesapja, a földnélküli paraszt, alkalmi munkás halála után édesanyja támasza legyen, hét testvérkéje számára kenyeret keressen, hanem hogy a szakmát is jól megtanulja. S ez valóban sikerült is. Hallgassuk meg Peidelhauser Titusz elvtársat, az első számú pártalapszervezet elnökét, aki szintén régi dolgozója az üzemnek, és talán a legjobban ismeri AnitSkát. — Jól ismerem Martinkovát, — mondja—, hiszen egyik legaktívabb tagja volt részlegünk pártbizottságának, ezért is került egy fokkal feljebb az idén. Az üzemi pártbizottság tagjává választották. Akárcsak nálunk, ott is jő munkát végez. Dolgos, becsületes asszony, a férje szintén kommunista. Vidám, jókedvű asszonynak ismerik, de azért megesik, hogy őt is elhagyja a türelme, s ha a kártoló részlegről rosszul kártolt pamutot kapnak, bizony odamondogat a baj okozójának. Ha az üzem érdekéről, a minőségről van szó, megalkuvást nem ismer. G

ogová Anna, az egyik fésülőgép kezelője, az üzemrészleg legjobb munkása, amikor meghallotta, hogy Martinkováról beszélgetünk, megfért: írjuk meg az ó véleményét is. Régebben ugyanis együtt dolgoztak, s jól ismeri Martinkovát. — Rosszul ment a múltban a szakszervezeti munka; jól tudom, Martinková elvtársnőnek milyen nehézségeket kellett leküzdenie három évvel ezelőtt, amikor először választatták meg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szakaszbizalmijának. Sokan éppen az ó meggyőző szavai hatására lettek szakszervezeti tagok. S ma a csoportoknak, tárgyalásaiknak olyan a jelentőségük, hogy a műszaki dolgozók kérik véleményüket a munka jobb megszervezéséről, a faliújság szerkesztéséről, jutalmazást és sok más kérdésben várják, kérik tanácsukat. Bizalmi munkája közben Martinková sokszor került nehéz helyzetbe. De a pártban azt tanulta, hogy a kommunista sohasem Hátrál meg a népszerűtlen feladatok elől. Őszinte magatartása, becsületes helytállása mindenkinek megnyerte tetszését s a minap újból egyhangúlag szakszervezett bizalmivá választották. Bizony, ha Martinková úgy érzi, hogy társai jogos követeléséről van szó, erélyesen a tarkára áll. A jó példa ragadós, így tartja a közmondás. Ss valóban példáját számtalan bizalmi követi. beszélgetésünk során megtudtuk. hogy Martinkovát a munkaszeretet teszi képessé arra, hogy jó negyedórával a munka megkezdése előtt már munkahelyén van. Szereli a gyárat, munkahelyét, most is azoň a részlegen dolgozik, ahol akkor kezdte, amikor először lépte át a gyár kapuját. Tagja a szocialista munkabrigád megtisztelő címért versenyző kollektívának, s az üzemrészleg legjobb agitátorának ismeriE Van tehát értelme és eredménye annak a szívós és fáradhatatlart nevelőmunkának, amelyet Martinková elvtársnő mint párttag és funkcionárius a szakszervezetben végez. Amikor elbúcsúztam tőle, úgy éreztem, sok ilyen asszony kellene. ERDŐST EDE Lesz-e elegendő szakember? A LEVICEI JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG mezőgazdasági szakkáderképzéssel foglalkozó osztályán tettük fel ezt a kérdést Sala] elvtársnak. A válasz abból állt, hogy az inspektor elénk tette a mezőgazdasági szakkáderproblémákat tartalmazó iratokat. Terv szerint a hároméves (mezőgazdasági főiskolára csupán egy tanulót tervezett a járás, a valóságban azonban négyen tettek eredményes felvételit az említett iskolában. A kétéves főiskolai tanulmányra szintén négyen jelentkeztek a tervezett kettő helyett. Az egyéves, érettségivel végződő középiskolára 48-an (a terv szerint 100 százalékra) jelentkeztek. Látszat szerint tehát minden a legnagyobb rendben van. Ám megközelítőleg sem ilyen egyszerű a helyzet. Hiszen a mezőgazdaság mechanizálásának és automatizálásának kérdéseivel foglalkozó iskolákra a tanulók tervezett létszámának csak a fele jelentkezett. Hasonló fogyatékosság mutatkozik a kétéves tanoncviszonyba szerződtetés terén. A járási terv például a növénytermesztési és állattenyésztési szakra 450 diák [kilencosztályos iskolában végzett növendék) szerződtetését irányozza elő, a valóságban azonban csak 224 fiatal kötött szerződést a kétéves tanoncviszonyra. SZÓVAL: EREDMÉNYEK ÉS FOGYATÉKOSSÁGOK SORAKOZNAK EGYMÁS MELLETT. Elismerést érdemlő például a Tekovské Lužany-i, a šalovi és még néhány szövetkezet vezetőségének igyekezete, mert mindent megtettek, hogy biztosítsák a tanonctoborzás tervét. De a járási viszonylatban mutatkozó lemaradás már elgondolkoztató. Mert nem lehet úgy nézni a dologra, hogy üsse kö, párszáz fiatallal kevesebb lovagolja az iskola padját, hiszen szemünk előtt bontakozik ki a tény, hogy a mezőgazdálkodás egyre komolyabb szakmává válik s eszerint a levicei járásban a korszerű mezőgazdálkodás kialakításához párszáz szakképzett mezőgazdasági dolgozó hiányozni fog. Ha a felsőbbfokú iskolákra történt toborzás százalékarányát nézzük, azt hihetnénk, hogy a járás vezetői igazán példásan jártak el ezen a téren a káderprobléma megoldásában. De nézzük a dolgot a másik oldaláról. Amikor Novotný elvtárs amellett foglalt állást beszédében, hogy megközelítőleg 450 hektár földterületre számítva legalább egy mérnök dolgozzon a mezőgazdaságban, s hogy 100— 150 hektárra jusson egy érettségizett technikus, akkor a népgazdaság problémáival együtt a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának emelésére is gondolt. UGYANIS: A CUKORRÉPA- ÉS KUKORICATERMESZTO VIDÉKEKEN (márpedig a levicei járás nagyobb része a kukoricatermesztő körzetbe tartozik) általában több mint 1000 hektáros szövetkezetbe tömörültek (esetleg később egyesülnek) a mezőgazdasági dolgozók. Egy-egy ilyen és nagyobb szövetkezetben 150—200, nem ritkán 300—400 szövetkezeti család jövedelme függ az EFSZ gazdálkodásától. Ennyi ember keresete (s természetesen a népgazdasági fontosságú mezőgazdaságfejlesztés) nem függhet a véletlentől. Elegendő és kiváló szakemberekre van szükség ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük, hogy a mezőgazdasági termelés szakavatott kezekben összpontosuljon. De mikor érné el a levicei járás a Novotný elvtárs által javasolt mutatószámokat, ha a mérnökképzés továbbra is az ideihez hasonló arányú lenne? Talán még 1970-re sem, bár addig már az ipar színvonalát akarjuk elérni. Ehhez pedig szakember kell. Nem állítjuk, hogy a szövetkezetesek jelenlegi vezetői között nincs sok rátermett ember. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a sokéves tapasztalatok is fontosak és eredményesen felhasználhatók a gazdálkodásban. De ezt a sokéves gyakorlati tapasztalatot elméleti tudással kell feltölteni. ERRE IS VAN LEHETŐSÉG, hiszen az egyéves mezőgazdasági technikum sikeresen végzett növendékei tovább folytathatják a tanulmányaikat a mezőgazdasági főiskolákon. Persze, ehhez az kell, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok ne csak előirányzott számokat lássanak a szakkáderképzésben, hanem azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyek mezőgazdaságunk előtt állnak. S ez a levicei járásra is vonatkozik. —ti 500 J AVA S L AT (CTK) — A bratislavai G. Dimitrov Vegyiüzem nagy feladatok előtt áll a jövő évben. A harmadik ötéves terv második évében 21 százalékkal kell növelnie a termelést. Ennek tudatában az üzem dolgozói a hatékonyság felülvizsgálása folyamán közel 500 javaslatot nyújtottak be műszakiszervezési intézkedésekre, — lehetővé teszik az üzem számára, hogy az utolsó negyedévben 1 millió Í!00 ezer korona árut termeljen terven felül. Csaknem 300 mázsa burgonya hektáronként A Szepességben az idén rendkívül jól fizetett a burgonya s ezt jelentós mértékben a poprádi mozgalom eredményezte. A bijacovcei szövetkezetesek átlag 260 mázsa burgonyát termeltek hektáronként. A képen: Az NDK-bóI kapott burgonyakombájn segítségével jól halad a burgonya betakarítása. A Spišská Nová Ves-i járásban az állami gazdaságok és a szövetkezetek 4650 hektáron termelnek burgonyát. Ebből 1585 hektár versenyterület. Mit jelent tulajdonképpen az, hogy versenyterület? A szomszédos poprádi járás felhívására mintegy 50 állami gazdaság és szövetkezet kapcsolódott be az egy hektáron elért legnagyobb burgonyatermésért folyó versenybe. S nincs egy EFSZ vagy állami gazdaság sem, amely 200 mázsán alul adná hektáronként. A gazdag burgonyatermések mestereire akad az ember számos szövetkezetben, így például a studeneci EFSZ-ben is. Szövetkezetük nemrégen egyesült a szomszédos ordzovianyi szövetkezettel és Nový Spíš EFSZ új elnevezés alatt sok mindenben példaképül szolgál a közeli és távoli szövetkezeteknek. Pavol Baran elvtárs, a szövetkezet elnöke ján Zelený agronómussal együtt elsősorban a burgonyatermesztésre fordított gondot. Hisz jól tudták, mit jelent számukra a burgonya. Már tavaly ősszel gondoskodtak arról, hogy a burgonya alá jól előkészítsék a talajt. És hogy jő munkát végeztek, valamint hogy az egész év folyamán megfelelően gondozták a a burgonyát, bizonyítja a tény, hogy 147 hektárnyi területről az előírt 60 vagon burgonyát már régen beadták és épp e napokban szállítottak 40 vagon burgonyát terven felül a raktár.(Šidelský — ČTK — felvétele) ba. Jó munkájukat ékesszólóan dicsérik a burgonyából elért hektárhozamaik is. Az átlagos 230 métermázsás termés, sőt a Krasava fajtából hektáronként 290 mázsát is elértek, a legszebb jutalom munkájukért. Anton Vidiš, a Spišská Nová Ves-I JNB mezőgazdasági szakbizottságának dolgozója szintén dicséröen nyilatkozott a studeneci szövetkezetesekről, nemcsak azért, mert a járásban elsőként teljesítették a burgonyabeadást, hanem azért is, mert valóban kiváló eredményeket értek el a burgonya termesztésében. Magunk is láttuk, hogy a Nový Spiš EFSZ-ben már most közvetlenül a termés betakarítása után előkészítik a talajt a jövő évi termés alá. Szép burgonyahozamaik jó munkájuk természetes eredménye. J. K. Á dél-csehországi ifjúság segít a talaj termővé tételéhen (CTK) — A dél-csehországi kerület ifjúsága hathatós segítséget nyújt a talaj termővé tételében. Kötelezettséget vállaltak a fiatalok, hogy ez idén 100 ezer köbméter komposztot készítenek. Ezt a felajánlást már 35 ezer köbméterrel túlteljesítették. A fiatalok a kerület valamennyi nyolc járásban részt vesznek a talajjavítási építkezésekkel kapcsolatos munkákban. Mihelyt véget ér brigádmunkájuk a burgonyaföldeken, ismét visszatérnek a talajjavítási építkezésekre. NYIKOLAJ SZEMJONOV: Ä tudomány és az emberi jövő A modern tudomány és technika hatalmas perspektívákat nyit arra, hogy a Föld valamennyi lakójának alapvető anyagi szükségleteit (táplálék, ruházat, lakás stb.) tökéletesen ki lehessen elégíteni. Ennek a nagy humanisztikus feladatnak a megvalósítását nem a tudományos és technikai lehetőségek fékezik, sem pedig a munkaerő és az erőforrások hiánya, hanem kizárólag egy tökéletlen társadalmi rendszer. Ezt a feladatot csak akkor oldhatjuk meg, ha véget vetünk a háborúknak, a gyarmati rendszernek, a munkanélküliségnek, a termplés anarchiájának, amely súlyos gazdasági válságokat von maga után. FENYEGET-E AZ ENERGETIKAI ÍNSÉG? Avégett,. hogy növeljük az anyagi javak termelését s hogy magasabb szintű életmódot teremtsünk, elsősorban az' energiatermelést kell igen nagy mértékben növelnünk. A villamos energia egy főre eső mennyisége döntő szerepet játszik. Jelenleg a világon átlagosan 0,1 kW teljesítőképességet számítunk fejenként. Ez rendkívül kevés, szinte az ínség foka. Ily csekély erejű eszközökkel lehetetlen növelni a munka termelékenységét, lehetetlen kellő mértékben fejleszteni a termelést és kiküszöbölni a fáradságos fizikai munkát. Hogy magas életszínvonalat bizto^sunk a Föld minden népének, minimálisan fejenként 4 kW-ra kell növelni az erőművek teljesítményét, ha pedig teljes mértékben villamosítani akarjuk az ipart, mezőgazdaságot és mindennapi életet, akkor még többre. Ezért a világ valamenynyl országában szaporítani kell a nagy teljesítményű erőműveket: meg kell negyvenszerezni a világ villamos energia termelését. Vajon megvalósítható-e ez rövid idö alatt? A Szovjetunió tapasztalata, ahol a villamos energia termelése évenként tfz százalékkal növekszik, amellett tanúskodik, hogy megvalósítható. Ez az ütem negyven év alatt lehetővé tette számunkra, hogy a villamos energia termelését meghatvanszorozzuk. A föld méhe sok kőolajat, szenet, gázt, tőzeget, urániumot, thoriumot stb. tartalmaz. Ezek korunk általában használt energiaforrásai. Azonban : 1. A modern termelésben használatos lényeges energetikai források tartalékai vegyesek és hamarosan kimerülnek. 2. Elvben ésszerűbb lenne a kőolajat. kiváltképp pedig a szenet arra használni, hogy szintetikus anyagokat. poliméreket stb. állítsunk elő belőlük. A villamos energiatermelés szüntelenül növekvő üteme miatt tehát űi energiaforrások után kell kutatnunk. Nem fenyegeti-e az emberiséget az energetikai ínség? Mi tudósok erre a kérdésre határozott nemmel felelhetünk. Á TERMONUKLEÁRIS KAZÁN Ma már legalább három gyakorlatilag kimeríthetetlen új energiaforrásról tudunk teljes bizonyossággal. Jóllehet még nagy nehézségek akadávozzák felhasználásukat, minden okunk megvan rá, hogy kijelenthessük: a tudománynak még ebben az évszázadban sikerülni fog legyűrnie ezeket a nehézségeket. Teljesen új távlatok tárulnának az emberiség elé, soha nem látott bőség lenne a földön, ha megvalósíthatnök az ellenőrzött termonukleáris reakciót. A nukleáris üzemanyag a deutérium, a hidrogén egyik nehéz izotópja lehetne ; ennek reakciójaképpen végül héliummagok és gyorsneutrónok jelennek meg. Ez a reakció tízmilliószórta nagyobb energiát szabadít föl, mintha üzemanyagunk ugyanolyan súlyú szén lenne. A deutériumot a közönséges vízből is kivonhatjuk, tökéletesen kidolgozott eljárások útján. Egy liter közönséges vízben akkora energia szunnyad, mint amennyi 160 kiló szénből előállított hőben van. Ez annyit jelent, hogy egy 230 méter élő vízkockában rejlő energia menynyisége azonos a világon évente termelt szén energiájával. így tehát a természetben levő termonukleáris . üzemanyagok mennyisége gyakorlatilag határtalan. Bármily különösnek hat is, a földi termonukleáris energia-felhasználásának mégis van egy gátja. Az ezen erőművek által felszabadított hő lassan emelné bolygónk felszínének hőmérsékletét, ez pedig a sarki jég gyorsuló olvadásához és az óceánok szintjének érezhető emelkedéséhez vezetne, pusztulással fenyegetve a kontinensek sűrűn lakott tengerparti sávjait. Ez a veszedelem alkalmasint nem fenyegetne, ha a fölmelegedés nem haladná meg a háromnégy fokot, ami körülbelül annyi energia folyamatos termelésének felel meg, amennyi a Nap földre érkező energiájának öt százaléka. Ez tehát elméletileg korlátozza perspektíváinkat, de az emberiség még így is roppant mennyiségű villamos energiával rendelkezhetne: 12 ezerszerte többel, mint amennyit világszerte jelenleg termel. Az ellenőrzött termonukleáris reakció konkrét megvalósítása egész sor tudományos és műszaki problémát vet föl. A „termonukleáris kazánban létrejövő hőmérséklet meghaladja képzeletünket: százmillió fokokról van szó. (Vessük össze ezzel, hogy a Nap felszínének hőmérséklete „csak" hatezer fok!) Ekkora hő egyetlen szempillantás alatt gőzzé foszlatná a kazán falait. A fizikusoknak a plazma mágneses szigetelésére irányuló figyelemre méltó elgondolása azonban föltehetőleg hozzásegít bennünket, hogy végül is lebírhassuk ezt a nehézséget. Ez idő szerint azonban az ellenőrzött termonukleáris reakció megvalósításának problémája még meszsze van a megoldástól. Ma még lehetetlen megmondani, vajon e feladat holnap vagy húsz év múlva oldódik-e meg, de hiszem, a tudósok és mérnökök még ebben az évszázadban bizonyosan a végére járnak. A NAPENERGIA Nem kevésbé nagyszabású távlatolč tárulnak az emberiség elé, ha majd megtanuljuk a napenergiának hatásos átalakítását villamos energiává. A Nap sugarai, áthatolva a föld légkörén, másodpercenként 20 trillió kilogramm-kalóriát ontanak a föld felszínére. Ez két és félmillió tonna szénből nyert hő mennyisége. Itt hát csakugyan roppant és örökös energiaforrásba bukkantunk. ' Csakhogy a napenergiának — nagy előnyein kívül — súlyos hátránya, hogy teljesen szétszóródik, tehát óriási kiterjedésű energiagyűjtőket igényel. Két gyümölcsöző út mutatkozik, hogy eljussunk a napenergiának villamos energiává való átalakításához: l. FÉNYELEMEK HASZNÁLATA A ma ismert fényelemek a napenergia tíz százalékát hasznosítják. Nem kétlem, hogy a tudósok módot találnak e hatásfok megkétszerezésére, megháromszorozására. Ez már igen jó eredmény lenne. Hanem ennél a módszernél technikai nehézségek mutatkoznak. Gyakorlatilag ugyanis meglehetősen nehéz nagy felületeket fényelemekkel beborítani, tíj S7f) 4 * 1981. október 10.