Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)
1961-10-07 / 279. szám, szombat
W ezdjük tehát a lakással, amelyift. nek oly nagy befolyása van a család életére. Tény az, hogy a család mindeddig gazdasági egységet képez, amelyben a család egyes tagjainak jövedelme együttesen szolgál a közös szükségletek fedezésére. Emellett otthon végeznek el számos fontos munkát, a főzést, a takarítást, a mosást, a fehérnemű vasalását stb., otthon végzik a gyermekek gondozását és részben nevelésüket is A lakásokban már megszűnt a kisiparosok és a házi munkások termelő tevékenysége, és a falukban lényegében már megszűnt az, hogy a házi állatok számára a konyhában készítik az eleséget. Az üzemi és iskolai étkeztetés, valamint a fizetett szolgálaton fejlődése következtében csökken a különféle házi munkák mennyisége. Ennek ellenére még sok ilyen muhka megmarad, s elsősorban a nők vállán nyugszik, akik e munkákat túlnyomórészt munka után, mint második „műszakot" végzik. A munkaképes nők alkalmazása azonban nem átmeuetl jelenség, amit a munkaerőhiány tesz szükségessé, hanem egyenesen elvi kérdés, mert másként nem képzelhető el a nők tényleges felszabadítása A mi eszményképünk nem az a nő, aki csak háztartásának és családjának szen teli magát, amint azt néhány régimódi, s elsősorban az egyház hirdeti. Ha zánkban az alkalmazottak teljes számának mintegy 40 százaléka a nő, vagyis ez annyit jelent, hogy nőinknek mintegy kétharmada kereseti tevékenységei folytat. Ez magas hányad. Vegyük emellett tekintetbe azt is, hogy különböző okok folytán — anyaság, öt évvel korábbi nyugdljbalépés stb. — az alkalmazásban levő nők száma nem lehet egyenlő az alkalmazott férfiak számával. Hogyan érhetjük azonban el, hogy a nök tartós alkalmazásban lehessenek anélkül, hogy hazaterve még egy második műszakot kelljen ledolguzniok kis otthoni gazdaságukban? Vajon nem volna-e jobb a mai tfpusú magánlakások helyett inkább kollektív házakat építeni, amelyekben a nok mentesülnek minden házi' munkától, s amelyeket különféle szolgálatok látnának al? Házakat épftenl a kommunista |övő perspektívájával? Mindezek a mérlegelések azonban zátonyra futnak a kérlelhetetlen gazdasági realitás következtében Jóllehet tudjuk, hogy körülbelül milyen irányban következnek be a jövő változások, a családoknak a mai életmódjából kell kiindulniuk, abból az életmódból, amely igen valószínű, hogy megmarad a következő — mondjuk két — évtizedben Is. A kollektív házak ój közös életformáiról szóló mérlegelések legnagyobb fogyatékossága az, hogy megfeledkeznek a gazdasági szempontokról. Megválaszolatlan marad az a kérdés, ki tízessé a kollektív báz által nyújtott különféle szolgálatokat, amelyeket egyébként az emberek a normális lakásokban maguk végeznek el? S ezzel kapcsolatban felmerül egy további nem kevésbé fontos kérdés: vajon a mai időben a termelésben levő adott munkatermelékenység mellett egyáltalán rendelkezésre tudunk-n bocsátani annyi embert a szolgáltatások nem termelési területére? Igaz ugyanis, hogy ha teljes mértékben ki akarnánk elégíteni minden mai követelményt a nem termelési területeken, alig maradna szamunkra elegendő munkaerő a termelésben. Ezt a tényt is szem előtt kell tartani, amikor ismételten panaszokat hallunk a szolgálatok fogyatékosságai miatt; ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy e fogyatékosságokba bele kell nyugodnunk. Tehát az, hogy több embert foglalkoztathassunk a szolgáltatások terén, közvetlenül a termelésben végzett munka termelékenységének növelésétől függ. A fizetett szolgáltatások igénybevétele azonban egyúttal feltételezi azt is, hogy a fizetett szolgáltatásokat igénybe vevő családok megfelelően nagy jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy e szolgálatokat megfizethessék. Hisz nem volna helyes e szolgálatokat ingyenesen nyújtani, s azoknak fedezését az egész társadalom számlájára róni már csak azért sem, mert ezzel kialakulna az embereknek egy kiváltságos kisebb csoportja, mely már mintegy a kommunizmus feltételei között él s ezzel szemben az emberek másik, nagyobb része ínég az eddigi feltételek között élne. Igaz ugyan, hogy a társadalom bizonyos szükségleteket már ma teljesen vagy részben fedez, de kivétel nélkül mindenki számára, egyforma elvek alapján. Itt elsősorban az orvosi gondoskodásra gondolunk, amely teljesen ingyenes, valamint az ingyenesen nyújtott tanszerekre. A társadalom hozzájárul az üzemi étkeztetés és a gyermekek iskolai étkeztetésének fedezéséhez is. Ezt komoly okok indokolják és ez helyes. Ma azonban aligha fizethetne rá a kollektív házak üzemeltetésére, és a családok, tőként a népesebb családok jövedelme sem olyan nagy, s nem is lebet akkora, hogy a kollektív típusú házakban a különféle szolgálatokat, főként az étkezést és a takarítást maguk fizethessék. Erre mutat rá a vendéglők üzemeltetésének példája is, amelyek nálunk a valóságban nem jövedelmező vállalatok, mert semmilyen nyereséget sem hoznak. Maiunk a piaci élelmiszerárak és a vendéklőkben felszolgált kész ételek árai közötti különbség biionyára 8 legkisebb a világon. Ezt mindenki megerősíti, aki külföldön |irt. És a családok még sem étkezhetnek vendéglőkben, vagy csak kivételes esetekben, mert a kész ételek áraiba nemcsak a felhasznált éle! miszerek árát kell beszámítani, hanem az étel elkészítéséhez szükséges munkát és a kiszolgálást ls, tehát azt » munkát, amit a nők a háztartásokban maguk ingyenesen végeznek. Az üzemi és az iskolai étkeztetést ÉLETMÓDUNKRÓL VAN SZÓ írta: VOJTÉCH D0LEJŠÍ, a Csehszlovák Újságírók Szövetségének elnöke „A lakások, melyeket ma építünk, a kommunista jövőben is szolgálni fogják az embereket, a kommunista társadalomban, amelyben már más lesz az életmőd. S mégis e lakásokat a régi módszer szerint építik, mindenütt külön konyhával, a családok régi életmódjának megfelelően. Mit csinálnak az építészek, miért maradnak le, talán nem látják az előttünk álló kommunista távlatokat?" Nemegyszer hallottam Ilyen szemrehányást építészeink címére. Kétségtelen bennük az a tény. hogy a lakás lényegesen befolyásolja az egész életmódot — s kétségtelen az is, hogy a kommunista társadalomba a meglevő lakásalappal lépünk át, olyan lakásokkal, amelyek a családok jelenlegi egyéni szükségleteinek kielégítésére épültek. E lakások építése abból a feltételezésből Indul ki, hogy a család önálló gazdasági egységet képez. az állandó javulás és fejlődés ellenére nálunk még mindig az otthoni étkezés kiegészítőjeként fogják fel. Az üzemi étkezdékben az alkalmazottaknak csak kb. egyharmada ebédel. Gyakran hallhatjuk: „Én csak otthon lakom jól I" Hogy ez a helyzet nem egészséges, a napnál ls világosabb. Már csak azért nem, meri az elégtelen reggel) éš a gyenge ebéd után a fő és legkiadósabb étkezés estére, a munkából való hazatérés utáni Időre marad, s ezt az orvosok Jogosan kifogásolják. De ez a mai helyzet. Mindeddig megoldatlan probléma az is, hogy az éttermekben és üzemi étkezdékben az ételeket nem lehet frissen tálalni, sokáig kell melegen tartani, vagy többször újra felmelegíteni s ezáltal nemcsak izletességükből, hanem minőségükből, tőként vltaminértékükből vesztenek. Az előre vezető út azonban egyedül a közös étkeztetésben rejlik, mert ez mentesiti tartósan a nôt a legfárasztóbb mindennapos háztartási munkától. Már ma alig tudjuk elképzelni, hogy az üzemekben ne lennének üzemi étkezdék, és az Iskolákban a gyermekek számára ne lenne étterem. Senki sem szeretne visszatérni a közelmúltba, amikor a gyári munkás lábaskában vitte magával az ételt, vagy felesége, gyermeke hordta utána az ételt — s amikor a távollakó falust gyermekek az iskolában csak egy darab száraz kenyeret ebédeltek. Az üzemi és iskolai étkeztetés bizonyára tovább fog javulni és fejlődni, míg az otthoni étkezés, főleg az ételek főzése fokozatosan veszít jelentőségéből De belátható Időn belül aligha számíthatunk arra, hogy az otthoni főzés teljesen megszűnik. Ennek különféle okai vannak. A fő ok ma gazdasági. Az otthon elkészített étel ugyanolyan mennyiség és minőség mellett olcsóbb, (mert az otthon ráfordított munka nem számít), mint a kész éteL (Nem számítva természetesen az üzemi és az iskolai ebédeket, amelyekre a társadalom ráfizet.) Láttuk például, hogy a Szovjetunióban az internátusokban rendszerint minden emeleten van konyha, ahol a férfiak és a nők egyes ételeket maguk készítenek el, jóllehet az üzemben van üzemi étkezde. így tesznek nálunk az internátusokban lakó diákok is. Hallottam ilyen megjegyzéseket: „Nem szeretném, ha maradinak tartanának, de mégis szívesen főzök iit-ott egyetmást magam." Az ételnek napjainkban — s bizonyára a Jövőben ls — más funkciója ls lesz, mint a fiziológiai szükségletek puszta kielégítése. Feltételezhető, hogy a jövőben is lesznek egyéni kedvtelések, amelyeket aligha elégíthet ki a vendéglői ételkészítés. De egészen más az a lehetőség, hogy kedvtelésből néha otthon főzhet valaki (például nyaralóban) és egészen más, ha a nő minden áldott nap a konyhához van láncolva s ezzel rengeteg időt veszít nemcsak otthon, hanem a bevásárlásnál ls. A fő cél Itt tehát az, hogy a nőt mentesítsük az ételek elkészítésével kapcsolatos mindennapi felőrlő házi munkától. Véleményem szerint ennek a megvalósulása több vonalon fog haladni, egymássaf párhuzamosan. Elsősorban tovább fejlődik és javul majd az üzemi és az iskolai étkeztetés. Ezzel egyidejűleg bizonyára kibővül a félkész áruk termelése és eladása ls (ezen a téren azonban nem a félkész áruk termelésének hiánya jelent problémát, hanem az a tény, hogy szükségszerűen drágábbak, miután a fogyasztónak meg kell fizetnie az elkészítéshez szükséges munkát ls, s ezért sok asszony e munkát inkább -maga végzi el, mert a legfőbb számára az, hogy olcsóbban vásároljon). S amire az alkalmazásban levő nőknek a legnagyobb szükségük van: meg kell könnyíteni és gyorsítani a bevásárlást, hogy ne kelljen annyi értékes időt eltölteniök a boltokban, mint ma, amikor a kereskedelmi hálózat fogyatékossága miatt a közszükségleti cikkeket árusító üzletek állandóan zsúfoltak. És a jövőben meg kell oldani a lakótelepek közelében létesítendő éttermek építését is, mert feltételezhetjük, hogy az othoni főzés Inkább kivétel lesz, mintsem mindennapos szabály. Már nemegyszer megállapítottuk, hogy az úgynevezett fizetett szolgálatok színvonala egyáltalán nem felel meg a növekvő követelményeknek. Bírálat elhangzott több mint sok. Ügy tűnik azonban, hogy ott sem arany minden, amit dicsértek. Sok dicsérő szó hangzott el például a bratlslavai kommunális szolgálatokról, hogy ott kiválóan oldották mgg a szennyes fehérnemű átvételét és a tiszta kiadusát úgy. hogy a házakban különleges szekrényeket készítettek, ahova a fél a szennyes fehérneműt beteszi s néhány nap múlva kiveszi onnan a tisztát. A bratíslaval Predvoj, amely bizonyára a iegjobbaji ismeri a helyzetet, ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Az ötlet egyenesen csodálatos — hol van az az utca, hol van az a ház?" Úgy vélem azonban, hogy e kérdés megoldásának fő útját a tizetett szolgálatok eztenzív kibővítésében nem kereshetjük, bár ngyes helyeken ez elkerülhetetlen lesz. A helyzet orvoslását olyan intézkedésekben kell kéretnünk, amelyek lehető vé teszik, hogy minél kevesebb szilkgog legyen az ilyen szolgalatukra. Az újonnan épített lakásnkban ilyen Intézkedés volna oly uj anyagok felhasználása, amelyek a legkevesebb munkát igénylik a takarítás ér a karbantartás szempontjából, és hogy e munkák olyan egyszerűek legyenek, hogy elvégzésükhöz ne kelljen szakembert hívni, mint ahogy példánl senki sem hivat villanyszerelőt agy kl égett biztosíték kicserélésére. Ami a fehérneműt és a ruhaféléket Illeti, már ma lehetséges új. nem gyűrődő és könynyen tisztítható anyagokból való gyártásuk. Míg tehát mindaddig a fizetett szolgálatok további fejlesztéséről veit szó, a lövőben valószínűleg inkább azon szolgálatok leépítésére kerül sor, amelyek fokozatosan feleslegessé valnak. Az ételek otthoni elkészítésén kívül ma a legtöbb időt a lakás takarítása igényli. Ebből származik az a követelmény, hogy be kell vezetni s egyre bővíteni kell a különleges, fizetett lakás takarító szolgálatot. Bizonyos korlátozott mértékben ez valóban meg Is történik. Ennek ellenére komolyan kételkedhetünk abban, hogy a lakas takarítását a messzibb távlatokban is csnpán különleges közszolgáltatás fogja végezni. Más szóval inkább arra kell számítanunk, hngy a lakas takarítását minden családnak saját erejéből kell majd megoldania. Ma már paradox helyzetbe kerülünk. Egyrészt fennáll az a követelmény, hogy a lakások takarítását különleges fizetett szolgálat végezze — s ezzel egyidejűleg azzal kapcsolatban, hogy a bérházakat szocialista gondoskodás alá veszik, a lakóktól gyakran megkövetelik, hogy maguk végezzék el a házfelügyeifii munkákat, amelyeket mindig külön fizetett erők végeztek. Itt tehát alapvető ellentét áll íenn. Az igazság azonban az, hogy ma már senki sem akar házfelügyelői takarító munkát végezni és hogy a jövőben egyre nehezebb lesz embereket szerezni az ilyen munkák elvégzésére. Ez persze még inkább érvényes a lakástakaritási munkákra Is. Az a távlat, (és nem is távoli) áll előttünk, hogy minden épkézláb ember elnyerje az érettségivel egybekötött középiskolai műveltséget. Elképzelhető-e azután, hogy középiskolai végzettséggel rendelkező nők takarítónői munkát vállaljanak hivatásul? Társadalmunk fejlődése ezzel szemben már ma világosan azt mutat|a. hogy az ilyen nem minősített mnnkáknak, mint hivatásnak nincsenek meg és nem lesznek meg a feltételei. Egyszerűen . elképzelhetetlen, hogy a dolgozóknak egy része tartósan nem minősített vagy kevéssé minősített mnnkához legyen bilincselve és amenynyiben még ilyen munkákat egyáltalán végezni kel), nem marad más megoldás hátra, mint fetosztani őket a társadalom valamennyi tagja között. Egyébként — nem rosszból mondom — erősen kételkedem, abban, hogy bárki is azok közül, akik a takarító-szolgálat fogyatékosságaira panaszkodnak, hajlandó volna lemondani foglalkozásáról és a kommunális vállalatba lépni. Felmerül tehát a kérdés, vajon ahelyett, hogy egy sereg ember végezzen takarító és egyéb nem minősített házi munkát, nem volna-e jobb inkább lerövidíteni a munkaidőt, hogy az emberek a különféle házi munkákat maguk végezhessék el, s emellett az otthoni takarítás megfelelő kiegészítője volna a gépnél vagy az íróasztalnál végzett túlságosan egyoldalú munkának? Ugyanakkor azonban feltételezzük, hogy a technika haladásával párhuzamosan az otthuni takarítás méretei és munkaigényessége ls lényegesen csökenni fog. Amint látjuk, a szolgálatok problémájának mogoldása is több párhuzamos vonal egyidejű hatásaként nyilvánul meg. Egyes szolgálatok fejlesztésével egyidejűleg, amelyeknek azonban az ipari tevékenység színvonalán kall ma radniok. meg kell teramtenl a feltété leket egyes munkák lényeges leegyszerűsítésére, hogy elvégzésükhöz ne legyen szükség fizetett szolgálatra, és e munkák közül néhányat, alsttsorban a házi takarítást az emberek maguk végezhessék el. főként ha e kérdésnél figyelembe vesszük a munkaidő lerövidítését is. Méha, amikor szó esik e kérdésekről, és mint eszményről „a gombnyomásos háztartásról" beszélnek, ahol elég egy gombot megnyomni és ..Asztalkám, terülj meg", gyakran hallhatjuk ezt az érvet: ..Hisz Amerikában ez így van'' Nos, miért ne. — hasznos dolgokat szívesen tanulunk akár Amerikától is. De lehat-e az amerikai gazdag rétegek élete a szocialista ember életideálja? Vajon feltételezhetjük-e, hogy valahol a háttérben láthatatlan szolgák állnak majd készenlétben, csengetésre várva, hogy eleget legyenek kívánságainknak? E kérdések komplexumába tartozik a gyermekről való gondoskodás és a családban való nevelésük. A legnagyobb feladat itt is a nőre, — az anyára hőrul. Vannak ugyan különféle intézményeink — bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, iskolai étkeztetés, amelyek megkönnyítik e kötelesség teljesí ését, de nem pótolhatják teljesen az anyá munkáját. E komoly kérdések elméleti, majd gyakorlati megoldása ls szakemberek dolga, ezért itt csak néhány megjegyzésre szorítkozom, amelyekkel egyetérthetnek, vagy nem. Általánosan Ismert a családi környezet hatása a gyermek nevelésére, túlnyomórészt pozitív, de néha negatív értelemben is. A szülő személyes példamutatásával, állandó befolyáséval, világnézetével és életmódjával gyakorol gyermekeire hatást. És viszont a gyermekek mélységes hatással vannak a családi együttélésre, a házastársak kölcsönös viszonyára és sok örömet adnak — mindehhez nem szükséges bizonyítékokat felsorolni. E kölcsönös hatás bizonyára megmarad a jövőben is, de egybekapcsolódik a gyermeknek társadalmi nevelésével. És a társadalom ez Irányú hatása nyilvánvalóan tovább fog erősödni. A gyermekről és nevelésükről való gondoskodás kérdésének megoldáséhoz azonban megkülönböztetetten a gyermekek kora szerint kell közeledni. Nem kétséges, hogy a csecsemő gondozása mindenekelőtt az anya feladata. Hazánkban az anyasági szabadság a törvény szerint tizennyolc hetet tett ki, de sok anya e szabadságot még meghosszabltja mint fizetés nélküli szabadságot. A szabadság leteltével a munkába visszatért anyák munkamulasztása azonban Jelentős s nem is mindig saját gyermekük betegsége miatt, hanem gyakrabban a bölcsődék vesztegzár miatti bezárása következtében. Az anya gondoskodása a Iegktsebb gyermekekről, amit semmi sem pótolhat teljesen, további okból ls fontos, A tapasztalat azt mutatta, hogy az a gyermek, akiről nem az anya gondoskodik, akihez nem az anya beszél, lemarad szellemi fejlődésében. Aligha lelkesedhetnénk tehát az olyan bölcsödékért, ahol a gyermek egész héten át tartózkodik és az anya csak vasárnapra veszi ki onnan. Az ilyen bölcsődék is szükségesek persze olyan gyermekek számára, akikről anyjuk nem gondoskodhat. De hogyan fejlődhet ki az anya kapcsolata gyermekéhez, ha ő maga semmit sem tesz érte? Hallottam például olyan esetet, hogy egy fiatal diák-anya elfelejtette karácsonyra kivenni gyermekét, mert egyáltalán nem szokta meg, hogy anya és így gyermeke iránt kötelességei is vannak. Az anya gondoskodását a csecsemőről aligha pótolhatja teljesen a bölcsőde leglelkiismeretesebb fizetett dolgozója. Felmerül tehát a kérdés, vajon nem volna-e célszerűbb és gazdaságosabb, ha az anyasági szabadságot meghosszabbítanák akár egy fél évre is, és a gyermek ezen idő alatt az anyjánál maradna. Ezzel szemben azonban igen komoly kifogás az, hogy sok fiatal nő szakmát tanul ki, vagy befejezi tanulmányalt, azután hamarosan férjhez megy, jönnek a gyermekek, esetleg több gyermek ts Hamarosan egymás utáti, s így téháf ez az anya több évre kiszorulna a munkából. Amint látjuk, e probléma megoldása nem egyszerű. Míg csecsemőkorban az anyai gondoskodást semmi sem pótolja teljesen, ezzel szemben igen fontos, hogy a három és négyéves gyermekek már megszokják a közös életet az óvodában. Megtanulják Itt a kollektív érzést, fegyelmet tanulnak és olyan szokásokat sajátítanak el, amelyeket a szülők aligha adhatnak meg neki. Az óvodát megjárt gyermekek azután könnyebben szokják meg az iskolai rendet, és kezdetben jobb az előmenetelük ls. Felmerül az Iskolás gyermekek internátusos nevelésének kérdése ls. A megoldást azonban semmi esetre sem lehet úgy elképzelni, hogy a gyermekről és nevelésükről való fokozott társadalmi gondoskodás mellett a szülők elvesztenék a gyermekükre gyakorolt befolyásukat, sőt az anya szerepe csupán a gyermek megszülésére korlátozódjék, míg a többi gondoskodás már kizárólag a társadalom ügyét képezné. Láttuk, hogy az új lakáso!; építésének kérdése közvetlenül összefügg azzal, milyen lesz az életmódunk. Tudjuk, mi a helyzet ma és megítélhetjük ebből, hogy a legközelebbi években a családi élet módjában nem következnek be alapvető változások. Ez egyben választ ad a fenti kérdésre. Noha tudjuk, hogy az új házakat már a kommunizmusban élő emberek fogják használni, mégis szem előtt kell tartanunk, hogy mai emberek, mai életmódot folytató családok számára építünk. De tudjuk azt is, hogy a szocialista és a kommunista társadalom között nem áll kínai fal, tudjuk, hogy a kommunizmus elemei már rftost átszövik életünket (ingyenes gyógykezelés, ingyenes tanszerek stb.) és hogy ezzel szemben nyilván valóan a kommunizmusba való áttérésünk után ls még fennmarad néhány szakasz, melyek még a szocialista alapelvekhez fognak igazodni. A kommunizmus már nem távoli látomásként lebeg előttünk, hanem a közeljövő kérdése s már sokkal konkrétabban tudjuk elképzelni fő alapelveinek megvalósulásét, de még mindig nagyon nehéz elképzelnünk a kommunizmus emberének konkrét életformált, jövő szükségletelnek sokrétűségét. *E kérdéssel kapcsolatos mai nézeteink szükségszerűen történelmi feltételektől függnek. Elhihető, hogy egyes problémák, amelyek ma igen komolynak tűnnek előttünk (s amelyekről azt hittük, hogy tartósak) vesztenek jelentőségükből, vagy teljesen megszűnnek, és ezzel szemben új problémák merülnek fel, amelyekről ma még sejtelmünk sincs. Egyes konkrét részletkérdésekkel kapcsolatban még mindig teljesen ellentétes nézetek állanak fenn. Itt például a szálloda-házak problémájára gondólok. Egyesek úgy képzelik, hogy a szálloda típusú házak nőtlen, illetve hajadon személyek és gyermektelen házaspárok hosszabb ideig tartó, de mégis Ideiglenes lakása céljaira épülnek. Ogy vélem, hogy e nézet helyes. Van azonban ezzel ellenkező nézet is — szálloda típusú házakat építeni népes családok számára. Ezzel szemben áll azonban több komoly eleienvetés: a szállodai környezet nem teszi lehetővé a bensőséges családi életet, amely feltétlenül szükséges a szülőknek gyermekeikre gyakorolt nevelő hatásához, s aligha elégítheti ki a családok széleskörű szükségleteit. Ugyanakkor nyitva marad a gazdasági kérdés, ugyanis az, hogy a családok jövedelme egyszerűen nem volna elég a szállodalakás fenntartására. A kérdések eme egész komplexumának a megoldása tehát nem haladhat egy irányban, hanem számos egyidejűleg ható tényező kombinációja. Amint látható, nemcsak a nőnek a felőrlő és kimerítő háztartási munkától való mentesítése jelent problémát, noha e kérdés ma különös élességgel domborodik ki, hanem ennél sokkal szélesebb és családjaink egész életmódját érinti. Tehát bonyolultabb kérdés, mint ahogy első tekintetre tűnik, s megoldása nem lehet egyoldalú, nem haladhat csupán egy vonalon, hanem komplexen, az összes tényező figyelembevételével kell megoldani. VOJTECH DOLEJŠÍ ELVTÄRSNAK ÉRDEKES GONDOLATOKAT FELVETŐ CIKKÉT CSEKÉLY RÖVIDÍTÉSSEL VETTÜK ÄT A PLAMENNEK, A CSEHSZLOVÁK ÍROK SZÖVETSÉGE HAVILAPJÁNAK IDEI 9. SZÁMÁBÓL. UJ SZ^ 1S6X. október 7.