Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-30 / 301. szám, hétfő

A SzovjciBniS Kommunista Pártjának' XXII. kongresszusa F. Kozlov elvtárs előadói beszéde {Folytatás a 8. oldalról} választani a vezető szervekbe. Ebben az esetben azonban az illető jelöltet csak akkor lehet megválasztani, ha titkos szavazás keretében legalább a szavazatok háromnegyedét kapja. A szervezeti szabályzat tervezetéről szóló vitában elhangzott az a nézet, hogy az egyik vagy másik dolgozónak a párt vezető szerveibe hosszabb időre való megválasztását, amint azt az alapszabályzat-tervezet megengedi, csupán az SZKP Központi Bizottságába s annak elnökségébe való választásoknál lehet megengedni. E javaslattal nem érthetünk egyet. Tegyük fel, hogy a párt alapszervezetének titkárát egymás után két funkciós időszakra megválasztották a járási bizottság tagjává. A harmadik funkciós időszakra a járási bízottság másodtitkárává választották meg. De nem lehet őt megválasztani negyedik ízben a járási bizottság tagjává, ha az alapszabályzat nem ad lehetőséget arra, hogy a tehetséges kommunista, akinek tekintélye van, a választott pártszervben továbbra is benn maradhasson. Nem lehet meggátolni a müveit, kezdeményező szellemű és energikus munkatársak törvényszerű fejlődését és kiemelését. A párt minden egyes vezető dolgozójának egész tevékenységével példát kell mutatnia a nép szolgálatában, mintaképül kell szolgálnia valamennyi kommunista és párton kívüli számára. Minél magasabb funkciót tölt be valamely párttag, annál nagyobb a felelőssége. S éppen ezt hangsúlyozza k» az SZKP szervezeti szabályzatának tervezete töbhek között azzal, hogy magában foglalja a következő pontot: „A Központi Bizottság tagjának és póttagjának egész tevékenységével igazolnia kell a párt belé vetett nagyfokú bizalmát. Ha a Központi Bizottság tagja vagy tagjelölje foltot ejt becsületén és méltóságán, nem maradhat meg a Központi Bizottságban." A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, milyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket harcos lenini vezérkarának soraiba állít. A szervezeti szabályzat tervezete értelmében módosul az eljárás a pártszervek választási eredményeinek megállapításánál. Az eddig érvényes szervezeti szabályzat szerint a pártszervbe megválasztottnak minősülnek azok a Jelöltek, akik több szavazatot kaptak, mint a többi javasolt jelölt s a gyűlésen, konferencián vagy kongreszuson szavazati Joggal résztvevők szavazatainak több mint a felét nyerik el. A gyakorlatban ez nemegyszer ahhoz vezet, hogy néha tapasztalt és értékes dolgozókat, akik mellett az akkori többség szavazott, nem választották meg, mert ellenük adtak le három-öt szavazatot. Az egyáltalán nem felel meg a párton belüli demokrácia általános fejlődési vonalának, mert megengedi, hogy elenyésző kisebbség rákényszerítse akaratát az akkori többségre. Ezért a szervezeti szabályzat tervezete szerint megválasztottnak kell minősíteni azokat a jelölteket, akikre a gyűlésen, konferencián vagy kongresszuson Jelenlevőknek több mint a fele szavazott. Valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy ilyen szavazásnál a pártszerv egyes esetekben számbelileg nagyobb lehet a tervezettnél. Igen, Ilyen eset előfordulhat. De hisz a szervezeti szabályzat tervezete nem határozza meg a választott pártszervek tagjaínak számát. Egyedül a pártszervezet, a konferencia és a kongresszus ülésének Joga eldönteni, hány tagja lesz Irányító szervének. Természetes, hogy nem helyénvaló a pártszerv tagjai számának aránytalan növelése sem. De a pártszervek választásaival összefüggő valamennyi részletet — éppúgy mint azelőtt — az SZKP KB megfelelő utasításával kell meghatározni. A párton belüli demokrácia további fejlesztésének felel meg a szervezeti szabályzattervezet ama rendelkezése, hogy a pártszervek kötelesek a pártszervezetet rendszeresen tájékoztatni munkájukról. Ezáltal erősödik a párt vezető szerveinek kapcsolata a tömegekkel, növekszik a tagság és valamennyi kommunista ellenőrzése a választott szervek tevékenysége felett. A pártot tagjainak aktivitása teszi erőssé. A kommunista nemcsak a felettes pártszervek határozatait teljesíti, hanem személyesen, erejéhez mérten részt vesz e határozatok kidolgozásában is. Ezért biztosítani kell a pártpolitika tisztázatlan vagy nem elég világos kérdéseinek az egyes szervezetekben, vagy a párt egészében való szabad és érdemleges megvitatását. Ezt tükrözi a szervezeti szabályzat tervezete is. A párt szervezeti szabályzat-tervezetének fontos sajátossága az, hogy növeli a helyi pártszervek szerepét és kibővíti kezdeményezésüket s önállóságukat a körzet, a kerület és a köztársaság gazdasági-politikai feladatainak megoldásában. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az SZKP nem valamilyen pártok vagy pártbizottságok szövetsége, hanem összpontosított szervezet. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai, a kerületi és körzeti szervezetek egy egésznek — a Szovjetunió Kommunista Pártjának részét képezik. Az egyes pártszervezetek szigorú alárendelése a központnak, az alacsonyabb szervezetek alárendelése a felsőbb szervezeteknek nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a párt sikeresen teljesítse történelmi feladatait. A párt erélyesen harcol a lokálpatriotizmus minden megnyilvánulása és az ellen, hogy a I pártpolitika kérdéseihez bárki saját szűkkeblű érdekei szempontjából közeledjék, valamint olyan jelenségek és irányzatok ellen, amelyek a marxi-lenini pártosságtól Idegenek. Lenin hangsúlyozta, hogy „aki nem rendeli magát alá a központi szervek határozatainak, az a valóságban megtagadja a párttagságát és bomlasztja a pártot." A centralizmus nem -mond ellent a párton belüli demokráciának. Feltételezi a helyi kezdeményezés és építőmunka minden eszközzel való fejlesztését, és a nagyfokú, öntudatos fegyelmet. ' A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét, mozgékonnyá, képessé teszi arra, hogy a helyzet változásának megfelelően átszervezze sorait s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa. Az SZKP az önkéntesség alapján a szovjet társadalom legjobb s legöntudatosabb tagjait tömöríti soraiba. A pártélet normája a véleményszabadság, a politikai és gyakorlati párttevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Minél fontosabb a kérdés, a kommunistáknak annál szélesebb körben kell részt venniök megvitatásában. S emellett természetesen különböző nézetek hangzanak el. Éppen az eszmecsere során alakul ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párthatározatban rögzítenek. Természetesen nem engedhető meg, hogy zavaros fejű vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aláásásához vezető akciókat Indíthassanak. A pártnak nincs joga, hogy legyvertárából kiselejtezze azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egységéért harcol. Ezért a szervezeti szabályzat biztosítékokat nyújt a jelentéktelen kisebbség olyan próbálkozásai ellen, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre. Lehetőséget nyújt a frakciós csoportosulások alakításának és a pártszakadás előidézésének megakadályozására. A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során felmerültek e kérdések: „Nem zárja-e ki az SZKP s az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége már egymagában is mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra a frakciós és a klikkrendszer ellen? Igen, elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van. A szovjet társadalomban, igaz, nem maradt olyan társadalmi bázis, mely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen Egyesek még a külső burzsoá propaganda hatása alá kerülhetnek, mások viszont, akik még nem látják tisztán a társadalmi élet fejlődésének dialektikáját és akik füstölgő üszőkké váltak —, amint oly találóan mondotta N. Sz. Hruscsov elvtárs —, mereven elutasítják mindazt, ami új s továbbra is görcsösen ragaszkodni fognak a régi, az élet által megcáfolt dogmákhoz. Jól Ismert tény, hogy a XX. pártkongresszuson Hitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben milyen elkeseredett ellenállást kísérelt meg a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov. E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elveihez. Minden áron pártellenes elgondolásaikat igyekeztek érvényre juttatni s odáig süllyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket kovácsoltak a párt és az ország vezetésének átvételére, a párt politikájának megváltoztatására. Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra oly nehéz Időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és a megtorlással szemben. Nem törődtek vele, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista-leninista testvérpártok. Érthető, hogy a frakciós csoport, amely pártellenes és leninellenes elgondolásait igyekezett rákényszeríteni a pártra, komoly károkat okozhatott volna a kommunizmus építésében. Teljes mértékben egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől, elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot, és szigorúan a lenini irányvonalhoz ragaszkodva megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren. A pártellenes frakciós csoport elleni harcban, pártunk lenini irányvonalának védelmezése során bolseviki keménységről és elvhűségről tett tanúságot Nyikita Szergejevics Hruscsov, pártunk Központi Bizottságának első titkára. Hruscsov elvtárs köré zárkózott fel az egész Központi Bizottság. Pártunk Központi Bizottsága e bonyolult helyzetben szilárdan megvédte a marxista-leninista álláspontot, határozottan és feltétel nélkül leleplezte és teljesen megsemmisítette a frakciós pártellenes csoportot. Az SZKP KB és N. Sz. Hruscsov elvtárs eme eljárását egész pártunk, az egész szovjet nép helyeselte. Itt a XXII. kongresszus szónoki emelvényén számos küldött haraggal Ítélte el a pártellenes csoportnak, mint egésznek és e csoport egyes tagjainak aljas tevékenységét. Feltártak és rámutattak olyan tényekre, melyek arról tanúskodnak, hogy Molotovnak, Kaganovlcsnak és Malenkovnak részük volt sok teljesen ártatlan ember, közöttük pártunk és államunk vezető tényezőinek elpusztításában. Karrierista politikájukkal, a leninizmustól való elhajlásukkal segítették és táplálták a személyi kultusz kialakulását. Tények mutatják, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotovnál. 0 odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalom-ellenes dokumentumot. Mit sem törődik azzal, hogy a program az egész nép között történő megvitatása során a párt- és a nép, valamint a testvéri marxista-leninista pártok általános helyeslésével találkozott s hogy a föld minden becsületes embere nagy korúnk Kommunista Kiáltványának nevezi. Molotovnak ez a nyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXIi. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját. Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, hogy Molotovnak; Kaganovicsnak és Malenkovnak a párt előtt és a nép előtt felelniök kell egész pártellenes és bűnös tevékenységükért. A pártelienes csoport s elsősorban Molotov, Kaganovics és Malenkov mindenképpen szembeszállt a személyi kultusz következményeinek felszámolásával. Attól féltek, felelniök kell majd azért, hogy Sztálin személyi kultuszának idején visszaéltek hatálmukkal. Azt a tényt, hogy Sztálin nem tett eleget Lenin hagyatékának, visszaélt a hatalommal s tömeges megtorló intézkedéseket hajtott végre becsületes szovjet emberek ellen, egész pártunk s az egész szovjet nép elítélte. Elvtársak! Nyikita Szergejevics Hruscsov a Központi Bizottság tevékenységéről szóló kongresszusi beszámolójában és tegnapi zárószavában azt mondotta, hogy az Albán Munkapárt vezetői aá utóbbi időben anélkül, hogy erre a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak vezetősége a legkisebb okot adta volna, élesen megváltoztatták politikai irányvonalukat, s pártunkhoz, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik megbontásénak útjára léptek. Az Albán Munkapárt vezetőinek és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hová vezethet a személyi kultuszhoz való visszakanyarodás, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban. Az albán vezetők megfeledkeztek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet-albán barátságról beszélnek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igazi barátait. Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mentek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini Központi Bizottságát, a szocialista országok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői viszont önmagukat ügy tüntetik fel, mintha egyes-egyedül ők lennének következetes marxisták-leninisták. A valóságban azonban pártukban és országukban megújítják mindazt, ami rossz, ami nálutik a személyi kultusz uralma idején volt, erőszakkal és önkénnyel tartják magukat hatalmon. Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól és az Albán Munkapárt elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az antileninista út egyszersmind súlyos kárt okozhat Albániában a szociallz-i mus építésének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és munkájába került, rosszabbíthatja Albánia helyzetét a nemzetközi porondon. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberi moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat kimondta: „Határozottan védelmezni kell a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló egységét, nem szabad megengednünk olyan cselekedeteket, amelyek ezt az egészet alááshatnák, ez a nélkülözhetetlen feltétele a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a békéért vívott harc győzelmének, a szocialista fórra-, dalom, a szocializmus és a kommunizmus fel-: építéséből adódó feladatok sikeres megoldásának. Ezen alapelvek megsértése a kommu-: nlzmus erőinek gyengüléséhez vezetne." E történelmi nyilatkozatot, mint ismeretes, az Albán Munkapárt is aláírta. De az utóbbi időben e párt vezetőinek minden cselekedete arról tanúskodik, hogy korunk legfontosabb kérdéseiben távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, összehangolt irányvonalától. Sőt, a? Albán Munkapárt vezetősége elutasította azokat a lépéseket, melyeket az SZKP Központi Bizottsága s a többi testvéri pártok a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdekében több ízben tettek. Az albán vezetők e lépéseket durván elutasították s lényegében provokációs akciókra tértek át. Mit tehetett a Központi Bizottság olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a sok kísérlet, hogy meggyőzzék az albán vezetőséget, hagyjon fel szektás cselekedeteivel s amikor e vezetőség hibájából a proletár nemzetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára tett lépésük eszmei ellen-: feleink előtt is köztudomásúvá vált? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az albán vezetők leninistaellenes magatartásának elvi elítélése a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak keresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helyes, valóban marxista-leninista megközelítése. A Központi Bizottság ezért a tevékenységéről szóló beszámolójában megmondta a teljes igazságot az Albán Munkapárt vezetőségének ártalmas állásfoglalásáról. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek megmutatják, hogy Mehmed Shehu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba, és a szektásságba s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalától, hogy az SZKP és Központi Bizottsága nyílt rágalmazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen — szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra! Kötelesek vagyunk erélyesén kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus-leninizmus elvi alapján lehetséges és nem oly módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt jelentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékenységük folytatására buzdítjuk. A mi pártunk nem léphet ilyen útra. Mí, szovjet kommunisták, a jövőben is erélyesen le fogunk leplezni minden revizionistát és dogmatikust, aki eltávolodik a leninizmustól. A szocialista forradalom, Marx és Lenin ügye nagy mű. És a marxista-leninista tanítás tisztaságáért, annak alkotó továbbfejlesztéséért, az egész kommunista világmozgalom sorainak eszmei egységéért vívott harc minden egyes szovjet kommunista, egész lenini pártunk szent kötelessége. A heíyi szervek és a pártalapszervezetek növekvő szerepe Elvtársak! A párt politikáját a szovjet emberek milliói munkájukkal valósítják meg. A szovjet emberek a párt vezetésével, a párt helyi szerveinek és alapszervezeteinek vezetésével a gyárakban és üzemekben, a kolhozokban és szovhozokban, a tudományos intézetekben és intézményekben lelkesen teljesítik a kommunista építés nagyszerű feladatait. A kerületi, városi, körzeti, területi és határterületi pártszervezetek, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai és vezető szerveik tevékenységében elsősorban az a fontos, hogy megvalósítsák az SZKP KB politikáját. • E közös feladatot a szervezeti szabályzat tervezete konkrétan lerögzíti, mint a helyi pártszervezetek és vezető szerveik alapvető kötelességét. E kötelességek között igen fontosnak kell tartani az ipari és mezőgazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztését, a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emeléséről való gondoskodást. A pártszervek e kötelsségük teljesítéséi a tömegek körében végzett politikai és szervező munkájuk színvonalának emelésével, a pártkáderek kiválasztásának és nevelésének megjavításával, az állami és közéleti szervek irányító tevékenységének erősítésével biztosíthatják. A vezető káderek kiválasztása és beosztása, a kommunista eszmeiség szellemében való nevelésük, magas fokú felelősségük a párt és a nép előtt a rájuk bízott feladatokért a párt, annak helyi szervei és alapszervezeti szervező munkájának központi feladatát képezi. A pártszervezetek valóban sokat tettek a káderek kiválasztásának, beosztásának és nevelésének megjavítása érdekében és ez pozitív eredményeket hozott. A pártkáderek túlnyomó többsége megfelelő ismeretekkel és szervezői tapasztalatokkal rendelkezik. A területi és kerületi bizottságok titkárainak és a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak több mint kilenctizede, a városi és járási pártbizottságok titkárainak csaknem háromnegyede főiskolai képzettséggel rendelkezik. Az elmúlt öt év alatt több mint háromszorosára növekedett a főiskolai képzettséggel rendelkező járást és városi bizottsági titkárok száma. A pártszervek állományában évről évre nő a mérnökök, közgazdászok, agronómusok, zootechnikusok, és más szakemberek száma. Ilyen feltételek között semmiképpen sem tűrhetjük el, hogy a párt-, a szovjet-, a gazdasági vagy a kulturális építés egyes szakaszait még gyakran olyan emberek irányítják, akik nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, egyszóval olyan emberek, akik munkájukra elégtelenül készültek fel. Ennek egy oka van: figyelmetlenség a káderek kiválasztásában, beosztásában és nevelésében. A pártszervek a káderek kiválasztásénak és beosztásának megfontolt politikáját, amelyet az ügy érdeke megkövetel, néha a megüresedett tisztségek mechanikus betöltésével, (Folytatás a 10. oldalon) ÜJ SZO 9 * 1961. október 30.