Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-24 / 296. szám, kedd

fA SZOTictfnn io rCoitiBiiiisiisiii PáHf&siíik XXII. A KOMMUNIZMUS ÄZ EMBERISÉG JÖVŐJE Elvtársak! A XXII. kongresszust nagy ese­ményként örökíti meg partunk és hazánk tör­ténete, valamint a világ munkásosztálya fel­szabadító harcának története. Jogos büszkeséggel összegezzük annak a nagy és dicső útnak eredményeit, melyet a párt és a nép a XX. kongresszus után megtett. A hős munkásosztály, a dicső kolhozparaszt­ság és a népi értelmiség önfeláldozó munká­jával jelentős győzelmeket biztosított a kom­munista építésben, a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében. A szovjet szocialista hatalom újabb nagy magaslatokat ért el a társadalmi, gaz­dasági, műszaki, tudományos és kulturális kap­csolatokban ezek alatt az évek alatt. A szo­cializmus egyre meggyőzőbben bizonyítja nagy előnyeit A két társadalmi rendszer gazdasági éš tudományos versenyében a régi kapitalista világ kénytelen átadni az első helyet az új világnak, a szocializmusnak, századunk egyet­len igazságos és haladó társadalmi rendszeré­nek. Rendkívül megnövekedett a Szovjetunió sze­repe nemzetközi téren, erősödött befolyása a munkásosztály és a dolgozók felszabadító har­cára szerte a világon. A párt és a szovjet kor­mány kitartó és elszánt küzdelme egy újabb háború veszélye, a gyarmati rendszer és az imperializmus ellen, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért, a nem­zeti szabadságukat kivívott és kivívó népek önzetlen megsegítése, a szocialista világközös­ség további szilárdításáról való állandó gon­doskodása százmilliók szemében, szerte a vilá­gon, növelte a szovjet ország tekintélyét. Mindezt annak köszönhetjük, hogy kommu­nista pártunk hű a marxizmus-leninizmus nagy tanításához. A párt szem előtt tartotta a XX. kongresszus történelmi jelentőségű határoza­tait, szilárdan és rendületlenül folytatta a le­nini kül- és belpolitikát. A XX. kongresszust követő években a párt Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov. Bulganvin és a többlek pártellenes csoportjának bősz ellenállásába ütközött Ezek megpróbálták letérítení a pár­ton a lenini útról, megpróbálták visszasüllyesz­teni a személyi kultusz ideiébe Mint tudjuk, a néptől elszakadt frakciósok szánalmas cso­portja konokul szembeszegült olyan létfontos­ságú Intézkedések végrehajtásával, amelyeket az egész szovjet nép lelkesen támogatott. A csoportnak nem egy tagja közvetlenül felelős a személyi kultusz idején becsületes kommu­nisták ellen elkövetett tömeges megtorlásokért. A pártellenes csoport, különösen pedig Mo­lotov. a külpolitikában mindenképpen szembe­helyezkedett a Központi Bizottság irányvona­lával: a különböző társadalmi rendszerű álla­M. A. Szusz lov elvtárs felszólalása A KONGRESSZUS KÜLDÖTTEI LELKESEN FOGADJAK AZ ÉPÍTŐMUNKA SIKEREIRŐL ES TAVLATAIRÖL SZÖLÖ FELSZÓLALÁSOKAT. mok békés együttélése elvének érvényesíté­sével és a tartós béke Biztosításával. Frakcíós tevékenységük komoly károkat okozhatott a pártnak és az országnak. A párt eszmeileg szétzúzta és szétverte az elenyésző szánalmas ellenzéki csoportot. Az élet teljes mértékben megcáfolta nézeteiket és bebizonyította teljes kudarcukat. Pártunk helyreállította a pártélet lenini nor­máit és a kollektív pártvezetés elveit, s most cselekvő, aikotó életet él, állandóan új friss erőkkel egészül ki a munkásosztály, a kolhoz­parasztság és az értelmiség haladó szellemű tagjainak soraiból. Az SZKP még hatalmasabb és legyőzhetetle­nebb csatasorban tartja XXÍI. kongresszusát, még közelebb áll a szovjet néphez és drágább számára, szorosan tömörül lenini Központi Bi­zottsága köré, melynek élén Nyikita Szerge­jevics Hruscsov, a kiváló leninista, pártunk nagy személyisége áll. Az SZKP ú| programja — korunk nasy dokumentuma Hruscsov elvtárs nagyszerű beszámolói mar­xista alapossággal elemzik a világeseménye­ket és fejlődésük távlatait a pártnak az elmúlt időben kifejtett tevékenységét, megfo­galmazzák a párt legfontosabb feladatait, tü­zetesen megvilágítják a kongresszus elé ter­jesztett új programtervezet tartalmát és világ­történelmi jelentőségét. A programnak óriási jelentősége van a poli­tikai párt életében. Lenin azt mondotta: „Prf? rím nélkül nincs párt, mint valamelyest is teljes értékű politikai szervezet, melv az ese­n'*nyek minden fordulatánál mindig követke­zetesen tudja érvényesíteni vonalát." (Lenin művei, 17. kötet, 269 oldal. Szikra kiadás. 1 A program megmagyarázza azokat a fő célo­kat és feladatokat, amelyekért a párt küzd, s a párt eszmei egységének, egész tevékeny­ségének az alapja A párt mindenkor elsőren­dű jelentőséget tulajdonított programjai tudo­mányos előkészítésének. Az új programtervezet a két előző pártprog­ram pontos eszmei folytatódása. Mind a há­rom programot a marxista-leninista tanításhoz való hűség, forradalmi szellem, a munkás­osztály történelmi győzelmébe, a szocializmus­ba és a kommunizmusba vetett mély hit hatja át. A három pártprogram a kommunizmus nagy eszményeiért vívott pártharc hősi törté­nete, a párt tapasztalatainak és a munkás­osztály alapvető feladatainak sűrített megnyi­latkozása a felszabadító mozgalom különböző stratégiai szakaszaiban. E dokumentumok mindegyike megmutatja természetesen pártunk története valamennyi megjelölt szakaszának sajátosságalt is. Az OSZDMP II. kongresszusán 1903-ban jó­váhagyott első program így fogalmazta meg a munkásmozgalom fő feladatalt: a cári ön­kényuralom megdöntése, majd a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra megvalósítása. A szocializmust akkor a harc végső céljának tartották. A második program már az Októberi Forra­dalom győzelmére, a proletárdiktatúra viszo­nyai között az állam-, gazdasági- és kulturális építésben szerzett tapasztalatokra épült. Ez a program a szocializmust tűzte ki a harc leg­közelebbi közvetlen céljául. Lenin megállapí­tása szerint abban az időben a szocializmus építésének konkrét feladatai okozták a leg­nagyobb nehézségeket a program kidolgozá­sában. Ez tellesen érthető, mert nincs olyan könyv, mely kész választ adhat e kérdésekre. A szovjethatalom akkori tapasztalatai nem voltak elegendők a kommunista társadalom alapos, tudományos jellemzésére. Ezért Lenin határozottan elvetette Buharinnak azt a ja­vaslatát, hogy a program tartalmazza a kom­munizmus jellemzését. „A szocializmust jelle­mezni nem tudjuk; milyen lesz a szocializ­mus, amikor eléri kész formáit — ezt nem tudjuk, ezt nem tudjuk megmondani... Még nem gyártottuk le azokat a téglákat, amelyek­ből a szocializmus összetevődik majd," — mondotta Lenin. (Lenili művei, 27. kötet, 136— 137. oldal, Szikra kiadás.) Hazánkban most már felépült a szocialista társadalom, a szocializmus teljesen és vég­legesen győzött. Pártunk a szocializmus vív­mányaira támaszkodva alkotó szellermíen álta­lánosítja a Szovjetunió szocialista építésének tapasztalatait, valamint a szocialista világ­rendszer és a nemzetközi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom tapasztalatalt, s most programjában közvetlen gyakorlati feladat­ként tűzi ki a kommunista társadalom ragyogó pompás épületének felépítését. A harmadik program előkészítésekor a kom­munizmus építése konkrét feladatainak, útjai­nak, módjainak és eszközeinek kidolgozásában voltak a fő elméleti nehézségek. Az SZKP-nak a Központi Bizottság elé ter­jesztett programtervezete korunk nagy politi­kai és elméleti dokumentuma. Az új program világtörténelmi Jelentősége az, hogy az em­beriség történetében első ízben dolgozza ki tudományosan a kommunista társadalom fel­építésének tervét, útját és eszközeit. Az új programtervezet elméletileg megvilágítja a szo­cializmusból a kommunizmusba vezető átme­net eddig kl nem fürkészett útjait, tovább fej­leszti a marxtsta-leninista elmélet fontos kér­déseit, sokoldalúan jellemzi a kommunizmust, megmutatja milyen lesz a kommunizmusanya­gi-műszaki alapja és társadalmi viszonyai, ma­ga a kommunista ember. Ezért jogosan állíthatjuk, hogy az új párt­program jelentősen gazdagítja-a marxista-le­ninista tudomány kincsesházát. Ez a program pártunknak és Hruscsov elytárs vezette Köz­ponti Bizottságának nagy tudományos győzel­me. Az új program kitűzi a párt és a szovjet nép fő gazdasági feladatát: a kommunizmus anya­gi-műszaki alapjának felépítését, ami a ter­melőerők óriási fellendülését, az ipar és a mezőgazdaság nagyarányú fejlődését jelenti. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának fel­építése az anyagi és szellemi kincsek bőségé­nek a feltétele, a szocialista társadalmi viszo­nyok kommunista viszonyokká fejlődésének alapja. A kommunizmus konkrét formákat fog ölteni. Programunkat az igazi humanizmus, az em­berről való legalaposabb gondoskodás, a mun­kások, a parasztok és értelmiségiek anyagi jó­létének gyors fokozására irányuló törekvés hatja át. Á kommunista párt világtörténelmi jelentőségű feladatot tűz kl; a Szovjetunióban biztosítani kell a lakosságnak bármelyik tőkés országhoz viszonyított legmagasabb életszín­vonalát. A szovjet nép lelkesen egyetért a program­tervezettel, élete és harca egyedül helyes programjának tekinti és kész mindent meg­tenni a megvalósításáért. Más országok kommunista és munkáspártjai programterveretünket az egyik legjelentősebb eseménynek tartják a marxizmus-leninizmus nagy győzelmeinek történetében. Ihletet és erőt merítenek belőle harcukban. Ml, szovjet kommunisták pártunk politikája helyességének bizonyítékát, a világ kommunistái eszmei fel­zárkózásának újabb megnyilatkozását látjuk benne. A tőkés országok munkásai és dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták pártunk programter­vezetét. Az SZKP új programja hozzájárul ah­hoz, hogy a dolgozók további milliói állnak a marxizmus-leninizmus nagy zászlaja alá. A gyarmati elnyomás alól felszabadult, vagy a szabadságukért küzdő népek őszinte rokon­szenvvel és azzal a nagy hittel fogadták az SZKP új programját, hogy jólétet és jobb jövőt hoz minden népnek. Figyelemre méltó, hogy akkor, amikor a vi­lág dolgozói lelkesen egyetértenek a prog­ramtervezettel, Albániában megnyirbálva és el­ferdítve hozták nyilvánosságra programterve­zetünket. Ezzel sok alapvető kérdésben ferdén állították be az SZKP álláspontját. Nem vélet­len az albán vezetők rosszindulata. Pártukban és országukban nagy súlyt fektetnek a sze­mélyi kultuszra, durván megszegik a pártélet lenini normált és nem akarnak megbékülni pártunk irányvonalával, melynek célja a sze­mélyi kultusz káros következményeinek le­küzdése és a forradalmi törvényesség helyre­állítása. Albániában ma az a helyzet, hogy le­váltják tisztségükből és üldözik azokat, akik fenn akarják tartani a barátságot a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. Pedig két évvel ezelőtt az SZKP XXI. kongresszusán Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első ritkára „legmélyebb háláját" tolmácsolta kom­munista pártunknak, a szovjet népnek, a szov­jet kormánynak és személyesen Hruscsov elv­társnak azért, „amit a kis albán nemzet jólé­te és boldogsága érdekében cselekedtek és cselekszenek". Mennyire eltávolodtak ettől az albán vezetők most, amikor mindenképpen mocskolták pártnnkat és vezetőségét. Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának vezetői most levelet küldtek nekünk. A levél a képmutatás és sértő rágalmak egyvelege. Engedjék megmondanom az Albán Munkapárt vezető tényezőinek: jól tudjuk, hol kezdődik a barátság és hol a képmutatás. Tudják-e az albán vezetők, hogy mennyire ártanak hazájuk szocialista építésének, ha alá­ássák a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a szovjet néphez fűződő barátságuk alapját és korunk legfontosabb kérdéseiben szembehe­lyezkednek a többi testvérpárttal? Az Albán Munkapárt vezetőinek magatartása minden­képpen aggasztja az internacionalista szellemű kommunistákat. Hogyan reagáltak az ellenséges külföldi kö­rök a programtervezetre? Az imperialista országokban persze bősz Klii rohanásokat Intéztek a program ellen, a bírá­lat leple alatt meghamisították tartalmát és olyasmiket kiabáltak, amiket még az első öt­éves tervek idejéből Ismerünk: utópia, fantá­zia, stb. Ennek ellenére ellenségeink közüi so­kan kénytelenek voltak beismerni az SZKP programjának megvalósíthatóságát, és nagy vonzóereje megrémítette őket. Az amerikai Life keserűen panaszolja, hogy „a szabad világnak nincs hatalmas operatív csoportja, mely olyan programot dolgozna ki, hogy a nyugati eszmékhez vonzaná az embe­reket". Pedig az USA-ban és más imperialista országokban tucatszámra vannak „operatív ós szuperoperatív" csoportok. Csakhogy semmi komolyat és meggyőzőt nem tudnak szembe­állítani a kommunizmus építésének program­jával. Senki sem képes rehabilitálni az ember-j gyűlölő és halódó tőkés rendszert. Most pedig néhány szót arról, hogyan rea-í gáltak a jobboldali szocialisták programunk-' ra. Mint várható volt, a burzsoá propaganda nyomdokain haladnak. A burzsoá politikusok­hoz hasonlóan őket is leginkább az aggasztja, vajon „a nyugati demokráciák", azaz a mono­polista kapitalizmus országai válaszolni tud­nak-e majd „ a kommunisták kihívására" olyan ellenprogrammal, mely Nyugaton épp úgy, mint a gazdaságilag elmaradott országok-; ban vonzaná az embereket. A szociáldemokra-i ták vezetői „meggyőző" antlkommunísta ellen H programot keresnek a dolgozók megtévesztő-: sére. Való igaz, holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ezért a napokban Rómában össze­ült a szocialista internacionálé kongresszusa. Ám hiábavaló volt a jobboldali szocíáldemok-j rata vezetők igyekezete: mi sem tartóztathat-) ja fel a kommunizmus eszmélnek díadalútját. Az a tény, hogy az egész világ foglalkozott az SZKP programtervezetével, bizonyos vonat-; kozásban a történelem ítélete volt. A történe­lem óriási erővel újra feltette a kérdést az emberek millióinak: kinek volt igaza — a marxizmushoz hű maradt kommunistáknak-e, vagy a marxizmust mér régen elárult jobbol­dali szociáldemokratáknak? A kommunisták tevékenységének eredményeképpen kialakult a hatalmas szocialista világrendszer, mely egyre nagyobb befolyást gyakorol a nemzet­közi események fejlődésére. S mit értek el a jobboldali szociáldemokraták? Sok jobboldali szocialista párt uralomra jutott, azután megint lebukott, a monopóltőke uralma és nyomása azonban nemcsak megmaradt, hanem még erő­sebb is lett. A jobboldali szociáldemokrata ve­zetőknek azonban ez egyáltalán nem okoz gondot. Mindent megtesznek, hogy a kapita­lizmus szolgálatára, sokoldalú támogatására, a kommunisták elleni harcra és a szocialista országok rágalmazására idomítsák pártjukat, s ne a monopoltőke ellen küzdjenek. Sok szociáldemokrata párt az utóbbi évek­ben új programot fogadott el. Persze nem azért, mintha előző programjalkat teljesítet­ték volna, hisz a dolgozóknak adott ígéreteik üres szavak maradtak, hanem csak azért, hogy egészen elvessenek mindent, ami eddig a marxizmusra, az osztályharcra, a szocialista forradalomra emlékeztetett, hogy politikáju­kat és taktikájukat még alkalmasabbá tegyék a monopolista kapitalizmus védelmére. Oj programjaik a valóságban lemondást jelente­nek a szocializmusról. Az új szociáldemokrata programok elavult fogalomnak tartják az osztályharcot. A bur­zsoá állam felszámolásának eszméjét, mint utópista és káros gondolatot elvetik. A „Világ proletárjai egyesüljetek" jelszót most „az első ipari forradalom rossz szüleményének" bélye­gezik. A proletár nemzetköziség helyett „Eu-. rópa egyesítését" és a többi kozmopolita ál-, lamközi kombinációt tartalmazzák a szociál­demokrata programok. Eszközöknek tekintik ezeket arra, hogy „a nyugati demokrácia" (azaz a kapitalizmus) helyt álljon a szociallz-. mussal folytatott versenyben. Az a tény, hogy a jobboldali szociáldemok­rata vezetők lemondtak a szocializmusról, tör­vényszerűen nagy elégedetlenséget váltott és vált kí az egyszerű szocialista munkások szá­mos pártjában. A passzív tiltakozás mellett terjed az aktív ellenállás a jobboldali vezetők politikájával szemben, ezt látjuk az Angol Munkáspártban, a Francia Szocialista Párt­ban és más pártokban. Mi a világ kommunistáival egyetemben a tudományos szocializmus talaján, a munkás­osztály, az egyetemes haladás és béke érde­kei nevében bíráljuk a jobboldali szociálde­mokráciát, s az a célunk, hogy elősegítsük a szociáldemokrata mozgalom egységes haladó erőinek konszolidálását. Ha egyesülnének, for-. radalmi útra terelhetnék e mozgalmat. Fejlesszük és szilárdítsuk meg a szocialista államiságot Elvtársak! Őriási elméleti és gyakorlati je­lentőségűek a kommunista építés időszaka tár­sadalmának politikai szervezetére, a szovjet szocialista állam jelenlegi jellegére és fejlő­désének távlataira vonatkozó programtézisek. A programtervezet helyesen mutat rá, hogy a proletárdiktatúra teljesítette történelmi kül­detését és belső fejlődés feladatai szempont­jából már nem szükségszerű. Az az állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött lét­re, népi állammá, az egész nép érdekeit és akaratát kifejező szervvé alakult át. A munkásosztálynak azért volt szüksége a proletárdiktatúrára, hogy elnyomja a kizsák­mányoló osztályok ellenállását, majd felszá­molja a kizsákmányoló osztályokat, hogy meg­szervezze a szocializmus építését, biztosítsa teljes és végleges győzelmét, előkészítse a szükséges feltételeket arra, hogy az ország a kommunizmus közvetlen építésének időszaká­ba menjen át. A Szovjetunió, a többi szocialista ország és a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a szocializmushoz csak a szocialista forradalmon és a proletár­diktatúrán keresztül vezet az út. A reformis­ták és a revizionisták papolása a szo­cializmushoz vezető más utakról a népek megtévesztésére szolgál. A jugoszláv revizio­nisták is antlmarxista nézetet vallanak. Azon­nal a proletárforradalom győzelme után köve­telik a szocialista állam elhalását, ami meg­fosztaná a proletariátust fegyverétől a külső­és belső ellenséggel szemben és aláásná a győ­zelmet. Am a munkásosztály az egyetlen olyan osztály a történelemben, amely nem tűzi ki (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 153 * 1961. október 11.

Next

/
Thumbnails
Contents