Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-24 / 296. szám, kedd

fA SZOTictfnn io rCoitiBiiiisiisiii PáHf&siíik XXII. A KOMMUNIZMUS ÄZ EMBERISÉG JÖVŐJE Elvtársak! A XXII. kongresszust nagy eseményként örökíti meg partunk és hazánk története, valamint a világ munkásosztálya felszabadító harcának története. Jogos büszkeséggel összegezzük annak a nagy és dicső útnak eredményeit, melyet a párt és a nép a XX. kongresszus után megtett. A hős munkásosztály, a dicső kolhozparasztság és a népi értelmiség önfeláldozó munkájával jelentős győzelmeket biztosított a kommunista építésben, a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében. A szovjet szocialista hatalom újabb nagy magaslatokat ért el a társadalmi, gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális kapcsolatokban ezek alatt az évek alatt. A szocializmus egyre meggyőzőbben bizonyítja nagy előnyeit A két társadalmi rendszer gazdasági éš tudományos versenyében a régi kapitalista világ kénytelen átadni az első helyet az új világnak, a szocializmusnak, századunk egyetlen igazságos és haladó társadalmi rendszerének. Rendkívül megnövekedett a Szovjetunió szerepe nemzetközi téren, erősödött befolyása a munkásosztály és a dolgozók felszabadító harcára szerte a világon. A párt és a szovjet kormány kitartó és elszánt küzdelme egy újabb háború veszélye, a gyarmati rendszer és az imperializmus ellen, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért, a nemzeti szabadságukat kivívott és kivívó népek önzetlen megsegítése, a szocialista világközösség további szilárdításáról való állandó gondoskodása százmilliók szemében, szerte a világon, növelte a szovjet ország tekintélyét. Mindezt annak köszönhetjük, hogy kommunista pártunk hű a marxizmus-leninizmus nagy tanításához. A párt szem előtt tartotta a XX. kongresszus történelmi jelentőségű határozatait, szilárdan és rendületlenül folytatta a lenini kül- és belpolitikát. A XX. kongresszust követő években a párt Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov. Bulganvin és a többlek pártellenes csoportjának bősz ellenállásába ütközött Ezek megpróbálták letérítení a párton a lenini útról, megpróbálták visszasüllyeszteni a személyi kultusz ideiébe Mint tudjuk, a néptől elszakadt frakciósok szánalmas csoportja konokul szembeszegült olyan létfontosságú Intézkedések végrehajtásával, amelyeket az egész szovjet nép lelkesen támogatott. A csoportnak nem egy tagja közvetlenül felelős a személyi kultusz idején becsületes kommunisták ellen elkövetett tömeges megtorlásokért. A pártellenes csoport, különösen pedig Molotov. a külpolitikában mindenképpen szembehelyezkedett a Központi Bizottság irányvonalával: a különböző társadalmi rendszerű állaM. A. Szusz lov elvtárs felszólalása A KONGRESSZUS KÜLDÖTTEI LELKESEN FOGADJAK AZ ÉPÍTŐMUNKA SIKEREIRŐL ES TAVLATAIRÖL SZÖLÖ FELSZÓLALÁSOKAT. mok békés együttélése elvének érvényesítésével és a tartós béke Biztosításával. Frakcíós tevékenységük komoly károkat okozhatott a pártnak és az országnak. A párt eszmeileg szétzúzta és szétverte az elenyésző szánalmas ellenzéki csoportot. Az élet teljes mértékben megcáfolta nézeteiket és bebizonyította teljes kudarcukat. Pártunk helyreállította a pártélet lenini normáit és a kollektív pártvezetés elveit, s most cselekvő, aikotó életet él, állandóan új friss erőkkel egészül ki a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség haladó szellemű tagjainak soraiból. Az SZKP még hatalmasabb és legyőzhetetlenebb csatasorban tartja XXÍI. kongresszusát, még közelebb áll a szovjet néphez és drágább számára, szorosan tömörül lenini Központi Bizottsága köré, melynek élén Nyikita Szergejevics Hruscsov, a kiváló leninista, pártunk nagy személyisége áll. Az SZKP ú| programja — korunk nasy dokumentuma Hruscsov elvtárs nagyszerű beszámolói marxista alapossággal elemzik a világeseményeket és fejlődésük távlatait a pártnak az elmúlt időben kifejtett tevékenységét, megfogalmazzák a párt legfontosabb feladatait, tüzetesen megvilágítják a kongresszus elé terjesztett új programtervezet tartalmát és világtörténelmi jelentőségét. A programnak óriási jelentősége van a politikai párt életében. Lenin azt mondotta: „Prf? rím nélkül nincs párt, mint valamelyest is teljes értékű politikai szervezet, melv az esen'*nyek minden fordulatánál mindig következetesen tudja érvényesíteni vonalát." (Lenin művei, 17. kötet, 269 oldal. Szikra kiadás. 1 A program megmagyarázza azokat a fő célokat és feladatokat, amelyekért a párt küzd, s a párt eszmei egységének, egész tevékenységének az alapja A párt mindenkor elsőrendű jelentőséget tulajdonított programjai tudományos előkészítésének. Az új programtervezet a két előző pártprogram pontos eszmei folytatódása. Mind a három programot a marxista-leninista tanításhoz való hűség, forradalmi szellem, a munkásosztály történelmi győzelmébe, a szocializmusba és a kommunizmusba vetett mély hit hatja át. A három pártprogram a kommunizmus nagy eszményeiért vívott pártharc hősi története, a párt tapasztalatainak és a munkásosztály alapvető feladatainak sűrített megnyilatkozása a felszabadító mozgalom különböző stratégiai szakaszaiban. E dokumentumok mindegyike megmutatja természetesen pártunk története valamennyi megjelölt szakaszának sajátosságalt is. Az OSZDMP II. kongresszusán 1903-ban jóváhagyott első program így fogalmazta meg a munkásmozgalom fő feladatalt: a cári önkényuralom megdöntése, majd a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra megvalósítása. A szocializmust akkor a harc végső céljának tartották. A második program már az Októberi Forradalom győzelmére, a proletárdiktatúra viszonyai között az állam-, gazdasági- és kulturális építésben szerzett tapasztalatokra épült. Ez a program a szocializmust tűzte ki a harc legközelebbi közvetlen céljául. Lenin megállapítása szerint abban az időben a szocializmus építésének konkrét feladatai okozták a legnagyobb nehézségeket a program kidolgozásában. Ez tellesen érthető, mert nincs olyan könyv, mely kész választ adhat e kérdésekre. A szovjethatalom akkori tapasztalatai nem voltak elegendők a kommunista társadalom alapos, tudományos jellemzésére. Ezért Lenin határozottan elvetette Buharinnak azt a javaslatát, hogy a program tartalmazza a kommunizmus jellemzését. „A szocializmust jellemezni nem tudjuk; milyen lesz a szocializmus, amikor eléri kész formáit — ezt nem tudjuk, ezt nem tudjuk megmondani... Még nem gyártottuk le azokat a téglákat, amelyekből a szocializmus összetevődik majd," — mondotta Lenin. (Lenili művei, 27. kötet, 136— 137. oldal, Szikra kiadás.) Hazánkban most már felépült a szocialista társadalom, a szocializmus teljesen és véglegesen győzött. Pártunk a szocializmus vívmányaira támaszkodva alkotó szellermíen általánosítja a Szovjetunió szocialista építésének tapasztalatait, valamint a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom tapasztalatalt, s most programjában közvetlen gyakorlati feladatként tűzi ki a kommunista társadalom ragyogó pompás épületének felépítését. A harmadik program előkészítésekor a kommunizmus építése konkrét feladatainak, útjainak, módjainak és eszközeinek kidolgozásában voltak a fő elméleti nehézségek. Az SZKP-nak a Központi Bizottság elé terjesztett programtervezete korunk nagy politikai és elméleti dokumentuma. Az új program világtörténelmi Jelentősége az, hogy az emberiség történetében első ízben dolgozza ki tudományosan a kommunista társadalom felépítésének tervét, útját és eszközeit. Az új programtervezet elméletileg megvilágítja a szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenet eddig kl nem fürkészett útjait, tovább fejleszti a marxtsta-leninista elmélet fontos kérdéseit, sokoldalúan jellemzi a kommunizmust, megmutatja milyen lesz a kommunizmusanyagi-műszaki alapja és társadalmi viszonyai, maga a kommunista ember. Ezért jogosan állíthatjuk, hogy az új pártprogram jelentősen gazdagítja-a marxista-leninista tudomány kincsesházát. Ez a program pártunknak és Hruscsov elytárs vezette Központi Bizottságának nagy tudományos győzelme. Az új program kitűzi a párt és a szovjet nép fő gazdasági feladatát: a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának felépítését, ami a termelőerők óriási fellendülését, az ipar és a mezőgazdaság nagyarányú fejlődését jelenti. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának felépítése az anyagi és szellemi kincsek bőségének a feltétele, a szocialista társadalmi viszonyok kommunista viszonyokká fejlődésének alapja. A kommunizmus konkrét formákat fog ölteni. Programunkat az igazi humanizmus, az emberről való legalaposabb gondoskodás, a munkások, a parasztok és értelmiségiek anyagi jólétének gyors fokozására irányuló törekvés hatja át. Á kommunista párt világtörténelmi jelentőségű feladatot tűz kl; a Szovjetunióban biztosítani kell a lakosságnak bármelyik tőkés országhoz viszonyított legmagasabb életszínvonalát. A szovjet nép lelkesen egyetért a programtervezettel, élete és harca egyedül helyes programjának tekinti és kész mindent megtenni a megvalósításáért. Más országok kommunista és munkáspártjai programterveretünket az egyik legjelentősebb eseménynek tartják a marxizmus-leninizmus nagy győzelmeinek történetében. Ihletet és erőt merítenek belőle harcukban. Ml, szovjet kommunisták pártunk politikája helyességének bizonyítékát, a világ kommunistái eszmei felzárkózásának újabb megnyilatkozását látjuk benne. A tőkés országok munkásai és dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták pártunk programtervezetét. Az SZKP új programja hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók további milliói állnak a marxizmus-leninizmus nagy zászlaja alá. A gyarmati elnyomás alól felszabadult, vagy a szabadságukért küzdő népek őszinte rokonszenvvel és azzal a nagy hittel fogadták az SZKP új programját, hogy jólétet és jobb jövőt hoz minden népnek. Figyelemre méltó, hogy akkor, amikor a világ dolgozói lelkesen egyetértenek a programtervezettel, Albániában megnyirbálva és elferdítve hozták nyilvánosságra programtervezetünket. Ezzel sok alapvető kérdésben ferdén állították be az SZKP álláspontját. Nem véletlen az albán vezetők rosszindulata. Pártukban és országukban nagy súlyt fektetnek a személyi kultuszra, durván megszegik a pártélet lenini normált és nem akarnak megbékülni pártunk irányvonalával, melynek célja a személyi kultusz káros következményeinek leküzdése és a forradalmi törvényesség helyreállítása. Albániában ma az a helyzet, hogy leváltják tisztségükből és üldözik azokat, akik fenn akarják tartani a barátságot a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Pedig két évvel ezelőtt az SZKP XXI. kongresszusán Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első ritkára „legmélyebb háláját" tolmácsolta kommunista pártunknak, a szovjet népnek, a szovjet kormánynak és személyesen Hruscsov elvtársnak azért, „amit a kis albán nemzet jóléte és boldogsága érdekében cselekedtek és cselekszenek". Mennyire eltávolodtak ettől az albán vezetők most, amikor mindenképpen mocskolták pártnnkat és vezetőségét. Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának vezetői most levelet küldtek nekünk. A levél a képmutatás és sértő rágalmak egyvelege. Engedjék megmondanom az Albán Munkapárt vezető tényezőinek: jól tudjuk, hol kezdődik a barátság és hol a képmutatás. Tudják-e az albán vezetők, hogy mennyire ártanak hazájuk szocialista építésének, ha aláássák a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a szovjet néphez fűződő barátságuk alapját és korunk legfontosabb kérdéseiben szembehelyezkednek a többi testvérpárttal? Az Albán Munkapárt vezetőinek magatartása mindenképpen aggasztja az internacionalista szellemű kommunistákat. Hogyan reagáltak az ellenséges külföldi körök a programtervezetre? Az imperialista országokban persze bősz Klii rohanásokat Intéztek a program ellen, a bírálat leple alatt meghamisították tartalmát és olyasmiket kiabáltak, amiket még az első ötéves tervek idejéből Ismerünk: utópia, fantázia, stb. Ennek ellenére ellenségeink közüi sokan kénytelenek voltak beismerni az SZKP programjának megvalósíthatóságát, és nagy vonzóereje megrémítette őket. Az amerikai Life keserűen panaszolja, hogy „a szabad világnak nincs hatalmas operatív csoportja, mely olyan programot dolgozna ki, hogy a nyugati eszmékhez vonzaná az embereket". Pedig az USA-ban és más imperialista országokban tucatszámra vannak „operatív ós szuperoperatív" csoportok. Csakhogy semmi komolyat és meggyőzőt nem tudnak szembeállítani a kommunizmus építésének programjával. Senki sem képes rehabilitálni az ember-j gyűlölő és halódó tőkés rendszert. Most pedig néhány szót arról, hogyan rea-í gáltak a jobboldali szocialisták programunk-' ra. Mint várható volt, a burzsoá propaganda nyomdokain haladnak. A burzsoá politikusokhoz hasonlóan őket is leginkább az aggasztja, vajon „a nyugati demokráciák", azaz a monopolista kapitalizmus országai válaszolni tudnak-e majd „ a kommunisták kihívására" olyan ellenprogrammal, mely Nyugaton épp úgy, mint a gazdaságilag elmaradott országok-; ban vonzaná az embereket. A szociáldemokra-i ták vezetői „meggyőző" antlkommunísta ellen H programot keresnek a dolgozók megtévesztő-: sére. Való igaz, holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ezért a napokban Rómában összeült a szocialista internacionálé kongresszusa. Ám hiábavaló volt a jobboldali szocíáldemok-j rata vezetők igyekezete: mi sem tartóztathat-) ja fel a kommunizmus eszmélnek díadalútját. Az a tény, hogy az egész világ foglalkozott az SZKP programtervezetével, bizonyos vonat-; kozásban a történelem ítélete volt. A történelem óriási erővel újra feltette a kérdést az emberek millióinak: kinek volt igaza — a marxizmushoz hű maradt kommunistáknak-e, vagy a marxizmust mér régen elárult jobboldali szociáldemokratáknak? A kommunisták tevékenységének eredményeképpen kialakult a hatalmas szocialista világrendszer, mely egyre nagyobb befolyást gyakorol a nemzetközi események fejlődésére. S mit értek el a jobboldali szociáldemokraták? Sok jobboldali szocialista párt uralomra jutott, azután megint lebukott, a monopóltőke uralma és nyomása azonban nemcsak megmaradt, hanem még erősebb is lett. A jobboldali szociáldemokrata vezetőknek azonban ez egyáltalán nem okoz gondot. Mindent megtesznek, hogy a kapitalizmus szolgálatára, sokoldalú támogatására, a kommunisták elleni harcra és a szocialista országok rágalmazására idomítsák pártjukat, s ne a monopoltőke ellen küzdjenek. Sok szociáldemokrata párt az utóbbi években új programot fogadott el. Persze nem azért, mintha előző programjalkat teljesítették volna, hisz a dolgozóknak adott ígéreteik üres szavak maradtak, hanem csak azért, hogy egészen elvessenek mindent, ami eddig a marxizmusra, az osztályharcra, a szocialista forradalomra emlékeztetett, hogy politikájukat és taktikájukat még alkalmasabbá tegyék a monopolista kapitalizmus védelmére. Oj programjaik a valóságban lemondást jelentenek a szocializmusról. Az új szociáldemokrata programok elavult fogalomnak tartják az osztályharcot. A burzsoá állam felszámolásának eszméjét, mint utópista és káros gondolatot elvetik. A „Világ proletárjai egyesüljetek" jelszót most „az első ipari forradalom rossz szüleményének" bélyegezik. A proletár nemzetköziség helyett „Eu-. rópa egyesítését" és a többi kozmopolita ál-, lamközi kombinációt tartalmazzák a szociáldemokrata programok. Eszközöknek tekintik ezeket arra, hogy „a nyugati demokrácia" (azaz a kapitalizmus) helyt álljon a szociallz-. mussal folytatott versenyben. Az a tény, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők lemondtak a szocializmusról, törvényszerűen nagy elégedetlenséget váltott és vált kí az egyszerű szocialista munkások számos pártjában. A passzív tiltakozás mellett terjed az aktív ellenállás a jobboldali vezetők politikájával szemben, ezt látjuk az Angol Munkáspártban, a Francia Szocialista Pártban és más pártokban. Mi a világ kommunistáival egyetemben a tudományos szocializmus talaján, a munkásosztály, az egyetemes haladás és béke érdekei nevében bíráljuk a jobboldali szociáldemokráciát, s az a célunk, hogy elősegítsük a szociáldemokrata mozgalom egységes haladó erőinek konszolidálását. Ha egyesülnének, for-. radalmi útra terelhetnék e mozgalmat. Fejlesszük és szilárdítsuk meg a szocialista államiságot Elvtársak! Őriási elméleti és gyakorlati jelentőségűek a kommunista építés időszaka társadalmának politikai szervezetére, a szovjet szocialista állam jelenlegi jellegére és fejlődésének távlataira vonatkozó programtézisek. A programtervezet helyesen mutat rá, hogy a proletárdiktatúra teljesítette történelmi küldetését és belső fejlődés feladatai szempontjából már nem szükségszerű. Az az állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött létre, népi állammá, az egész nép érdekeit és akaratát kifejező szervvé alakult át. A munkásosztálynak azért volt szüksége a proletárdiktatúrára, hogy elnyomja a kizsákmányoló osztályok ellenállását, majd felszámolja a kizsákmányoló osztályokat, hogy megszervezze a szocializmus építését, biztosítsa teljes és végleges győzelmét, előkészítse a szükséges feltételeket arra, hogy az ország a kommunizmus közvetlen építésének időszakába menjen át. A Szovjetunió, a többi szocialista ország és a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szocializmushoz csak a szocialista forradalmon és a proletárdiktatúrán keresztül vezet az út. A reformisták és a revizionisták papolása a szocializmushoz vezető más utakról a népek megtévesztésére szolgál. A jugoszláv revizionisták is antlmarxista nézetet vallanak. Azonnal a proletárforradalom győzelme után követelik a szocialista állam elhalását, ami megfosztaná a proletariátust fegyverétől a külsőés belső ellenséggel szemben és aláásná a győzelmet. Am a munkásosztály az egyetlen olyan osztály a történelemben, amely nem tűzi ki (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 153 * 1961. október 11.