Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-22 / 294. szám, vasárnap

A SyovjVtnnió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa A marxizmus-leninizmus győzelmes zászlaja alatt Anasztasz Mikojan beszéde bevezető részében kijelentette, hogy a Központi Bizottság tevékenységéről szóló és a párt programjával kapcsolatos beszámolók, amelyeket Hruscsov eivtárs előadott, értékelik a szovjet népnek a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt elért győzelmeit; ugyanakkor lenini elvhűséggel megindokolják a program fő téziseit és megvilágítják a kommunista társadalom építéséhez vezeiő utat. Felszólalása további részében a XX. kongresszus jelentőségével és a pártellenes csoport tevékenységével foglalkozott. A XX. kongresszus eszmei irányzata nem a kongresszus előtti napon alakult ki — mondoita —. hanem két évvel a kongresszus elótt dolgozták ki. Ebbe az időszakban a Központi Bizottságon belül ellentétek merültek fel a párt politikájának és gyakorlati munkájának alapvető kérdéseiben. Molotov, Kaganovics, Malenkov és Vorosilov konzervatív gondolkodásról tettek tanúságot, ami azt bizonyította, hogy nem képesek helyesen értékelni a háború uiáni nemzetközi és belpolitikai helyzetet s nem kénesek megérteni a marxistáktól-leninistáktól megkövetelt eljárás új irányvonalát. Elutasították mindazt, ami új és szembehelyezkedtek azzal az állásponttal, amelyet azután a Kórponti Bizottság az SZKP XX. kongresszusán kitűzött. E frakciós pártellenes csoporthoz, melynek fő ideológusa Molotov lett, később Bulgunyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov is csatlakozott. E csoport tagjai élesen szembehelyezkedtek a pártélet és a szocialista törvényesség lenini normáinak felújításával, ellenezték a személyi kultusz káros következményeinek felszámolását, felléptek olvan sürgető és létfontosságú intézkedések ellen, mint azállami és a gazdaság irányításának átépítése, a tervezésnek, főként a mezőgazdaság tervezésének átszervezése, a szűzföldek termővé tétele és kihasználása volt stb. E konzervatív és dogmatikus csoporttal fennálló ellentétek nemcsak valamilyen részleges tervezési és politikai kérdésekre vonatkoztak, hanem pártunk egész politikáiának irányzalát érintették a történelmi fejlődés úi szakaszában. Mivel magyarázható e konzervatív és dogmatikus csoport ellenállása? Elsősorban azzal, hogy a csoport tagjai szerves összefüggésben állottak a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusszal, nem értették meg azt, hogy az ország a fejlődés új szakaszában — a kommunizmus kibontakozó építésének időszakába lép, hogy a szocialista világrendszer uralkodó tényezővé válik az emberiség fejlődésében és hogy az imperialista tábor elvesztette döntő szerepét a nemzetközi kapcsolatok területén. Így Molotov a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az SZKP XX. kongresszusa előtti ülésé" mondott beszámolójában nyíltan ké(sé.eét nviivánította az iránt, hogy a Szovjetunióban felépült a szocialista társadalom. A Központi Bizottságban elhangzott bírálat hatása alatt Molotov kénytelen volt a Kommunnyiszt című folyóiratban mentegetőzni s az egész ügyet téves megfogalmazásként igyekezett beállítani. Pedig nem téves megf" galtnazásról volt szó. Világos, hogy ha a SZÍ* cializmusnak csupán az alapjai épültek fel. akkor még beszélni sem lehet a kommunizmus kibontakozó építéséről való áttérésről. A szocializmus erejének lebecsülése, így tehát az imperializmus erejének túlbecsülese Molotovot komoly hibákra vezette a nemzetközi fejlődés kérdéseiben — a békés együttélés és a világháború elhárítása lehetőségének kérdéseiben, különböző országoknak a szocializmusba való áttérése különféle formáinak kérdéseiben. Tekintet nélkül az ellentétekre sem Molotov. sem bárki más a XX. kongresszuson nem adta elő saját külön álláspontját. Nem mondták hogy nem étyenek egyet a Központi Bizottság politikai vonalával s úgy szavaztak, mint a többlek. A Központi Bizottság azt hitte, hogy ezzel véget értek a kongresszus előtt fennállt ellentélek. Azt hittük, hogy a pártpolitika fo kérdéseiben egység uralkodik. Később azonban kiviláglott, hogy ez távolról sincs így Molotov és a többiek a kongresszuson álszenteskeriőn léptek fel. Ma már viláeos ez. Tudták, ha közvetlenül szembehelyezkednek a kongresszus új téziseivel, amelyeket a Központi Bízol tság tűzött ki a kongresszuson, elszigetelve maradnak és ezért más harci taktikát választottak. Ezzel a taktikával akarták biztosítani, hogy ne szenvedjenek vereséget a kongresszuson, s később megfelelő pillanatban megkísérelhessék más eszközökkel elérni a párt irányvonalának felülvizsgálását. tgy történt, hogy a kongresszus véget ért, de az ellentétek továbbra is fennálltak. Ekkor pedig már a XX. kongresszus irányvonalé' s amak határozatait érintették. Több mint egy évig éles harc folyt a Központi Bizottságban a XX. kongresszus határozatainak érvényesítése körül. Az volt a kérdfis, vajon a párt a személyi kultusz útján fog-e haladni, amelyet a kongresszus elítélt, vasy pedig lenini úton halad. Akkor, amikor Hruscsov elvtárs és mások alkotó módon érvényesítették a kongresszus határozatait, ezek ai. emberek csak egy dologgal foglalkoztak — azzal, hogy akadályokai gördítsenek útjába meggátolják a Központi Bizottság munkáját, híveket szerezzenek a Kozponti Bizottság Elnöksége tagjainak sorából és mély titokban csoportot tákoljanak össze. Anasztasz Mikojan elvtárs felszólalása Amikor a párt elhatározta az ipari minisztériumok megszűntetését és népgazdasági tanácsok létesítését, valamint a gép- és traktorállomások átszervezését, a frakciósok azt hitték, itt a pillanat, amikor palotaforradalommal magukhoz ragadhatják az uralmat és megváltoztathatják a párt politikáját. A kongreszszuson csendben voltak, de titkos üléseken összeesküvést kezdtek szőni a párt ellen. És így 1957 júniusában a csoport tagjai azt számítgatták, hogy a Központi Bizottság Elnökségében hány szavazatot szedhetnek össze a párt vezetősége ellen és nyílt támadásba mentek át. De elszámították magukat. A Központi Bizottság plénuma a lenini követelmények magaslatán állt és a pártellenes ellenzéki csoportot mind eszmeileg, mind szervezésileg megsemmisítette. A csoport tagjai a plénum előtt megfelelő nyilatkozatot tettek, majd egy évre, másfél évre rá a Központi Bizottsághoz intézett leveleikben beismerték és elítélték hibáikat. Egyedül Molotov nem szavazott a Központi Bizottság plénumának haiározata mellett és semmilyen formában sehol sem bírálta sem pártellenes tevékenységét, sem azokat a nézeteit, amelyek a pártnak nagy károkat okoztak. Mindmáig csökönyösen ragaszkodik konzervatív dogmatikus nézeteihez. A Központi Bizottság tevékenységében következetesen a pártélet lenini normáiból indul ki. Ez megnyilvánult abban, hogy a konzervatív és dogmatikus csoport elleni harc a párton belül a demokrácia módszereivel folyt, nem pedig állami megtorló intézkedésekkel, amint ez a személyi kultusz idején volt szokásos. Hisz a pártellenes csoport győzelme a XX. kongresszus valamennyi aktív hívével való könyörtelen leszámolásra vezetett volna, mégpedig olyan módszerekkel, amelyeket a párt sohasem feled el. Ha nem zúztuk volna szét eszmeileg a konzervatív dogmatikus pártellenes csoportot, nem valósíthattuk volna meg a XX. kongresszus határozatait s nem érhettünk volna el olyan óriási sikereket, amelyek felemelték hazánkat, megszilárdították hatalmát és tekintélyét a világfórumon s amelyek biztosítják a kommunizmus sikeres felépítését. Győzött a lenini újító szellem és elvhűség, győzött a lenini irányzat, győzött a Központi Bizottság lenini vezetősége, N. Sz. Hruscsov elvtárssal az élén. A párt XXII. kongresszusát egységesen, felzárkózottan s erösebben tartja, mint bármikor azelőtt. Kongresszusunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programját tárgyalja. A párt nem dolgozhatott volna ki ilyen tudományosan alátámasztott programot, ha nem vetett volna vén get a személyi kultusznak, ha nem újította volna fel a párton belüli élet lenini normáit, ha nem határozta volna meg alkotó módon a kommunizmus felépítéséhez vezető utakat. A pártnak választ kellett adnia azokra az elvi kérdésekre, amelyeket egyrészt az ország életének belső feltételei, másrészt a világháború utáni fejlődése vetettek fel. Az SZKP új programja helyesen állapítja meg: a kommunizmus győzelme szempontjából a fó dolog a kommunista társadalom anyagiműszaki alapjának megteremtése és a kommunista bőség biztosítása. Nem csupán a társadalmi termelés növeléséről van szó, hanem országunk termelő erőit minőségileg újabb, magasabb színvonalra kell emelni, meg kell teremteni a kommunista társadalom termelő erőit. Az, hogy a kommunizmus a társadalmi tulajdon egységes formáját tételezi fel, általánosan ismert igazság. Nem lehet azonban a tulajdon egyik szocialista formáját szembeállítani a másikkal. Sajátos feltételei folytán a szűzföldek vidéke szovhoz vidék, míg például a krasznodari határterület mezőgazdaságában túlsúlyban van a kolhoztulajdon formája. Állíthatja-e valaki ennek alapján, hogy e terű* letok közül melyik van „közelebb" a kommunizmushoz? Ha azt a nézetet védelmeznénk, hogy a kommunizmus felépítésében a fő dolog a kolhoztulajdon megszüntetése, akkor elkerülhetetlenül arra a téves állításra jutnánk, hogy a szűzföldek területe „már belépett" a kommunizmusba. A kolhozlulajdon nemcsak hogy" nem fékezi a szocialista társadalom termelőerőinek termelését, hanem ellenkezőleg, elősegíti társadalmunk előrehaladását a kommunizmus felé. A fejlődés dialektikája az, hogy az egységes kommunista tulajdon megteremtésének problémája éppen a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának kiépítésével oldódik meg. És ez képezi a fő láncszemét a kommunista társadalom építése és a szocialista viszonyok kommunista viszonyokká való átalakulása egész láncolatának. A párt fő irányvonalának alapját a kommunizmus anyagi műszaki alapjának megteremtése képezi és a párt ezt az irányvonalat rendületlenül megvalósítja. Azt mondották nekünk: hogy elérjünk a kommunizmusba, ehhez a munkások és az alkalmazottak reálbérét legalább kétszeresére — ha nem többszörösére — kell növelnünk. Ez az elképzelés helytelen márcsak azért is, mert a béreknek ez a színvonala távolról sem biztosítja a szükségletek szerinti elosztást. A szovjet munkások, parasztok és alkalmazottak reáljövedelme már most 1,6-szórta nagyobb, mint 1950-ben volt, s 1965-ig 2,3-szorosára növekszik. De egyáltalán nem állíthatjuk, hogy ez biztosítja a kommunizmusba való áttérést. Ez az elképzelés helytelen orientációt adott az elosztás további irányzata szempontjából és arra csábított, hogy a béreket az elosztás egyedüli formájává alakítsák át. Egyesek azt gondolták, hogy mindenért fizetni kell és a lakbér emelését javasolták — amint azt Molotov is követelte — az ingyenes munkaruha eltörlését, a közlekedési díjszabás és a kommunális szolgáltatások díjszabásának felemelését, az ösztöndíjak leszállítását és a tandíjfizetés bevezetését. Egyszóval a társadalmi fogyasztási alapok korlátozására törekedtek. A párt azonban nem lépett erre az útra. Nem haladhatunk a kommunizmus felé úgy, hogy ugyanakkor ragaszkodunk a társadalmi termelésnek kizárólag bérek útján történő elosztásához. Hisz a kommunista életmód kialakításáról van szó. Az új ffrogram rámutat, hogy a fő távlat időszakában a lakosság szükségleteit egyrészt bérek útján — mint az elosztás fő formájának útján — kell kielégíteni, másrészt pedig a gyorsan gyarapodó társadalmi fogyasztási alapok útján, amelyeknek olyan irányzatúaknak kell lenniök, hogy ne legyenek ellentétben az anyagi érdekeltség elveivel és elősegítsék a kommunizmus építése számos jelentós problémájának megoldását. A számítások szerint a húszéves időszak végén mindkét forma körülbelül egyforma helyzetet foglal majd el az elosztás rendszerében, azután kezdenek csak túlsúlyba kerülni a társadalmi fogyasztási alapok. A szükséglet szerinti elosztás kommunista módszereit mindaddig nem lehet bevezetni, míg nem érjük el a termelékenység olyan színvonalát, amely bőséget biztosít. Amíg a társadalom termelőerői nem értek meg a kommunista elosztás bevezetésére, az ilyen elosztás érvényesítésére Irányuló kísérletek csak a társadalmi fejlődés feltartóztatására vezetnek s kikényszerítik az elosztás olyan módszeréhez való viszatérést. amely megfelel a terme lőerők eléri színvonalának. A kommunizmus alapelveit csak akkor lehet maradéktalanul érvénybe léptetni, ha már teljesen kimerült a szocialista alapelvek haladó szerepe. Ez a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet dialektikája. Milyen problémákat kell a társadalmi alapok segítségével megoldani? ELÖSZÖR a lakosság számának növekedésével és a felnövekvő nemzedékről való gondoskodással kapcsolatos problémákat. E feladat teljesítése érdekében a társadalomnak fokozatosan s egyre nagyobb mértékben magára kell vállalnia a felnövekvő nemzedékről való gendoskodás költségeit, mindaddig, míg a kommunizmusban azokat teljes mértékben magára nem veszi. MÁSODSZOR a kommunizmus az egész lakosság kultúrájának és'áltatSffft műveltségének magas színvonalán épül. A társadalomnak tehát egyre több eszközt kell fordítani a művelődésre, az iskolákra, az egyetemekre, azok építésére és mintaszerű fenntartására, a kultúra sokoldalú fejlesztésére. Talán mondani sem kell, hogy lényegesen növelni -kell a tudomány fejlesztésére fordított kiadásokat, amely már ma a társadalom igen jelentős termelőereje lett. Tudósainknak, népi tanítóinknak minden erejüket latba kell vetniök azért, hogy a műveltség és a tudomány területén továbbra is a mi ifjúságunké legyen az elsőség! HARMADSZOR a kommunizmus feltételezi az ember egészségéről való sokoldalú gondoskodást. A bőség elérése mindabban, amire az embernek feltétlenül szüksége van, az orvostudomány sikereivel együtt lehetővé teszi a nép egészségvédelmének lényeges megjavítását s azt, hogy a fó törekvés a betegségek megelőzésére, egyes legsúlyosabb betegségek teljes megszüntetésére és az életkor meghosszabbítására összpontosuljon. NEGYEDSZER a társadalom dolgozó tagjai számára a legkedvezőbb feltételeket kell teremteni mind a munkában, mind pedig otthon is. Ez annyit jelent, hogy főként gondoskodnunk kel! a városi s vidéki vállalatok és hivatalok dolgozói részére az ingyenes ebédek bevezetésére való átmenetről minden egyes családnak korszerű, kényelmes lakást kell nyújtani, gondoskodni kell a kommunális szolgáltatásokról és közlekedésről, mégpedig ingyenesen. ÖTÖDSZÖR társadalmunknak a lehető legjobban kell gondoskodnia az öregekről. Erre kötelez bennünket a kommunista társadalom humánus volta. f Társadalmi fogyasztási alapok nélkül nem oldjuk meg a kommunizmus építésének ezeket a legfontosabb problémáit. Számos szükséglet kollektív kielégítése a jelenlegi társadalom gazdasági szükségletévé vált. Ežt a problémát csak. a kommunizmus oldja meg, amely zászlajára e szavakat írta: „Mindent az ember javáért". A párt nem érthetett egyet azzal a tézissel sem, hogy a kommunizmus kibontakozó építésére való áttérés folyamán az elosztás és a körforgás problémáit a város és a falu közötti termékcsere bevezetésével kell megoldani Egyes elvtársak még ma is azt javasolják, hogy haladéktalanul szüntessük be az áru- és a pénzkapcsolatokat. Hasonló tartalmú leveleket kapott az SZKP Központi Bizottsága a programtervezettel kapcsolatos vita folyamán Országépítésünk tapasztalatai azt mutatják, hogy az áru- és pénzkapcsolatok, melyek a szocializmus sajátjai, a kommunizmusba való áttérés egész időszaka alatt fennmaradnak nálunk. Amíg fennáll a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzése, megmarad a pénz is, amelynek szilárdságát tovább kell erősítenünk. A kommunista építés időszaka semmiesetre sem jelenti a szovjet kereskedelem korlátozásának időszakát. A szovjet kereskedelem még sokáig a közszükségleti cikkek elosztásának fó formája marad a társadalom tagjai körében, a növekvő és változó kereslet tanulmái nyozásának legérzékenyebb műszere, a termelés és a fogyasztás kiegyenlítésének eszköze marad. A szovjet kereskedelemnek ezért sokoldalúan fejlődnie kell, mert csupán így lehet létrehozni a szükséglet szerinti elosztás egybehangolt apparátusát, amelyre a kommunizn musban szükség van. A kommunista társadalom felépítése szempontjából a fő dolog az anyagi-műszaki alap létrehozása és valamennyi szükséges cikk bőségének megteremtése. Szükséges azonban, hogy a termelési viszonyok megváltozásával együtt átalakuljon az ember is, az ember tu-, data, erkölcse, jelleme és szokásai. Olyan em-; bernek kell kialakulnia, aki kommunista módon viselkedik a munkában, a mindennapi életben s a pihenés idején is, olyan embernek kell kifejlődnie, akinek érzéke van önmaga megbecsülésére, de ugyanakkor a társadalom minden egyes tagjának megbecsülésére is. Arra kel! törekednünk, hogy a kommunista öntudatosság és a kommunizmus építője erkölcsi kódexének elvei minden szovjet ember vérévé váljanak, szokásává legyenek, a mindennapi élet normájává váljanak. A párt programjának óriási értéke abban van, hogy benne Lenin utasításaival teljesen összhangban a kommunista társadalom építésének elméleti elvei elválaszthatatlanul öszszefüggnek a gazdasági építés húszéves tervé-: vei. A párt programja továbbfejlesztette az ál-: lamró! szóló lenini elméletet. Lenin szerepe az államról szóló marxista tanítás kidolgozásában rendkívül nagy. Teljesen el kell vetnünk azt az állítást, amely annak idején elhangzott, de amely messze áll az igazságtól: mintha Lejiin Marxnak és Engelsnek az államról szóló tanait csupán a nemzetközi opportunizmus támadásai elől védelmezte volna, de nem volt képes e tanokat kidolgozni és tovább fejleszteni hazánk tapasztalatai alapján. Az igazság az, hogy nem más, hanem éppen Lenin volt az, aki az állaniról szóló marxista tanítást nemcsak felújította és megvédelmezte, hanem a szocialista állam elméletét ki is dolgozta a szovjet hatalom tapasztalatai alapján. Lenin fedezte fel a szovjet hatalmat, mint a proletariátus diktatúrájának formáját, meghatározta a szovjet állam funkcióját és feladatait. Lenin az egyenjogú és szuverén nemzeti köztársaságok szövetsége megteremtésének irányvonalát védelmezte. Az ezt követő időszakban azonban olyan irányzat kezdett meg-, nyilvánulni, amely korlátozza a szözetségi köztársaságok jogait.. Számos jellegénél fogva köztársasági és helyi kérdés megoldása egyre inkább a központba összpontosult és hihetetlenül elszaporodtak a szövetségi szervek. Most — mint ismeretes — a köztársaságok és helyi szervek jogait megújítottuk és kibővítettük, számos szövetségi minisztérium pedig megszűnt. Népgazdasági tanácsok létesültek, amelyeknek nagy jövőjéről már Lenin beszélt. E tanácsok bebizonyították életképességüket. A párt helyesen jár el, amikor megszilárdítja őket, segítséget és támogatást nyújt nekik s programjában megerősíti jelentőségüket. Ezek a lépések még jobban megszilárdították a köztársaságok nagy szövetségében élő valamennyi nemzetünk egységét, a helyi kezdeményezés növekedéséhez, a tömegek alkotóképességének kibontakozásához, társadalmi haladásunk meggyorsulásához vezettek. Szovjet társadalmunk erösebb, mint bármikor azelőtt, a Szovjetunió nemzeteinek kölcsönös barátsága szilárd és megbonthatatlan. Országszerte a nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúra további fejlődésének folyamata megy végbe. Ugyanakkor egyre jobban közelednek egymáshoz a szocialista nemzetek. A legfontosabb elméleti kérdések közé tartozik, amelyeket az új program dolgozott ki és oldott meg, a proletariátus diktatúrájának kérdése. A programban foglalt következtetés a párt új szava, jelentős hozzájárulás a marxizmus-leninizmus elméletéhez. Amint ismeretes, a proletariátus diktatúrájának az a feladata, hogy elnyomja a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállását, azok felszámolását szorgalmazza s a parasztságot a kisüzemi árutermelés útjáról a kollektív termelés útjára vezesse, biztosítsa a szocializmus felépítését, annak teljes és végleges győzelmét. A proletariátus diktatúrája megoldotta mindezen feladatokat. Szükség volt rá feladatainak megvalósításáig. Mint államforma nem szükséges többé, mert e feladatokat országunk megoldotta. A fejlődés új feltételei között a proletariátus diktatúrájának állama össznépi áliammá alakult át. Továbbra is megmarad azonban az a szerepe, hogy a szocialista vívmányokat minden külső támadással szemben megvédelmezze. Ez a szerepe a kommunizmusban is megmarad mindaddig, míg az imperializmus létezik. A program teljes joggal állapítja meg, hogy a kommunizmus építésének időszakában a szo(Folytatás az 5. oldalon] ŰJ SZÖ 4 * 1981. október 22.