Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-22 / 294. szám, vasárnap

A Szovjetunió Kommwnis<a Pártjának XXII. kongresszusa A szovjet szocialista kultúra híven szolgálja a kommunista építés nagy művét Küldött elvtársaki Nagy megtiszteltetés és öröm részt venni kongresszusunkon, — a kommunizmus építőinek kongresszusán! összegezzük annak az óriási munkának eredményeit, melyet a párt és lenini Központi Bizottsága a XX. és a XXI. kongresszus után végzett, megvitatjuk pártunk új programjának ős szervezeti szabályzatának tervezetét. Nylkita Szergejevlcs Hruscsov nagyszerű beszámolói marxista-leninista módon mélyrehatóan elemezték megtett történelmi utunkat, és kitűzték hazánk kommunista építésének távlatait. Húsz év nem hosszú történelmi idő. Már pedig ezekben az években hazánkban létrejön a kommunizmus anyagi-műszaki alapja, a nép anyagi és kulturális kincseinek bősége. A programtervezet leszögezte, bogy a szovjet emberek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. Az, amiről az emberiség legnagyobb lángelméi álmodoztak, az, aminek nevében megvalósult az Októberi Forradalom, reális valósággá, népünk mindennapi életének velejárójává válik. Az új pártprogram valóban korunk — a leghaladóbb társadalmi rendszer, a kommunizmus győzelme korszakának igazi kommunista kiáltványa. Az új pártprogram a kitűzött feladatok nagyságát, a tudományos előrelátást^ mélységét és pontosságát, elméleti erejét és az élettel való szerves kapcsolatát tekintve a marxizmus-leninizmus egyik legkiválóbb müve. A program tekintetbe veszi pártunknak a XX. kongresszus után szerzett óriási tapasztalatait. Világtörténelmi jelentőségű események zajlottak le ebben az időszakban. Ma már mindenki előtt világos, hogy nem értük el volna a XXII. kongresszust köszöntő óriási sikereket, ha a párt nem számolta volna fel a személyi kultuszt, nem küzdötte volna le teljesen a következményeit, nem állítottuk volna helyre teljes mértékben a pártélet lenini normáit, a politikai élet, az állami gazdasági és kulturális épités irányításának lenini elveit. Ez óriási távlatokat nyitott a kommunisták és valamenynyi dolgozó alkotókezdeményezésének és aktivitásának kibontakozáséira és még szorosabbá tette a párt és a nép kapcsolatát. A szovjet nép óriási győzelmeket, aratott a kommunizmus építésében drága pártjának, a párt Központi Bizottságának vezetésével, melynek élén a hü leninista, a fáradhatatlan és odaadó pártharcos, Nylkita Szergejevlcs Hruscsov áll. Ennek a vezetésnek ereje és lényege az, hogy az életből, a nép időszerű szükségleteiből indul ki, bátran és forradalmi módon félrelöki az elavultat, egyengeti az új, a haladó útját. Az egész világ a forradalmárok, a bátor újítók, kommunisták-leninisták pártját látja a ml pártunkban. Ezért örvend olyan tekintélynek pártunk a szovjetek országában és külföldön egyaránt. A tegnapi ülésen nagy megilletődéssel hallgattuk meg a testvérpártok képviselőinek beszédeit. Büszkék vagyunk arra a nagy bizalomra, melynek az SZKP a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban örvend. Küldött elvtársaki A szovjet emberek az új világ felfedezőt voltak. Olyan államot hoztak létre, melynek egész rendszere az új keresésében szilárdul meg. A szocializmus elkeseredett osztályharcban, a régi világ összes erőinek bősz ellenállása közepette épült. A forradalom ellenségei valaha azt kiabálták, hogy Oroszország kulturális színvonala miatt állítólag nem érett meg a szocializmusra. Lenin találó választ adott koholmányaikra: „Ha a szocializmus megteremtéséhez meghatározott kulturális színvonalra van szükség (bár senki sem tudja megmondani, milyen az a meg^ határozott „kulturális színvonal", mert ez a színvonal különböző mindegyik nyugat-európai államban), akkor miért nem szabad nekünk azzal kezdeni, hogy előbb forradalmi úton kivívjuk a meghatározott színvonal előfeltételeit, s az után, már a munkás-paraszt hatalom és a szovjet rend alapján induljunk el utóiérni a többi népeket?" (Lenin művei, 33. kötet 479 oldal, Szikra kiadás.) A Szovjetunióban a mai nemzedékek színe előtt valósult meg a nagy kulturális forradalom. S mint Lenin előre látta, a munkásparaszthatalom és a szovjet rend alapján valósult meg. Bonyolult és nehéz feladat volt. Most azonban méltán büszkék lehetünk nemcsak a hatalmas szocialista gazdaságra, hanem a kulturális forradalom nagyszerű gyümölcsére, a szovjet kultúra, a tudomány és a művészet óriási fejlődésére. A párt legnagyobb sikere hazánk népeinek barátsága, a nemzeti kultúránk fejlődése és gyarapodása. Ma, miután a Szovjetunió a kommunizmus kibontakozó építésének Időszakába lépett, hazánk népeinek kultúrájában és művészetében egyre jobban kifejlődnek a szovjet szocialista kultúra alapJát kápező nemzetközi egység vonásai. A párt programtervezete kiemeli, hogy a szocialista nemzetek fejlődése nem úgy megy végbe, hogy erősödnek a nemzeteket elválasztó korlátok, hanem közeledésük, testvéri, kölcsönős segítségük és barátságuk útján. A nemzeti kultúrák gazdagítását az is elősegíti, hogy valamennyi köztársaságban lefordítják és kiadják a testvéri köztársaságok szépirodalmi műveit. Nálunk a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén és a többi népek 47 nyelvén jelennek meg könyvek és folyóiratok, ugyanakkor a kölcsönös fordítások és Irodalmi művek kiadása az utóbbi négy év folyamán megkétszereződött. A könyv a szovjet ember jóbarátjá, életének elválaszthatatlan alkotórésze lett. Nemzeti filmstúdiók létesítése és filmeik bemutatása az írók, színi- és zeneegyüttesek művészt körútjai, képzőművészeti kiálítások kiJekatyerina Furceva felszólalása cserélése mégjobban megszilárdítja és gazdagltja a közös kulturális kapcsolatokat. Mindaz a szép és fontos mű, amely az utóbbi években az írók, zeneszerzők, képzőművészek és színészek alkotásában feltűnt, összefügg a kommunista párt és Központi Bizottsága mindennapi gondoskodásával és figyelmességével, mellyel elhalmozza az alkotókat. Nylkita Szergejevlcs Hruscsov beszédei az irodalomról és a művészetről felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a művészértelmiségnek. Hruscsov tovább fejlesztette Lenin tanítását az irodalom pártosságáról, kitűzte az írók, a képzőművészek, a zeneszerzők, a film- és színművészeti dolgozók előtt a legfőbb alkotási problémákat, tüzetesen megvilágította az irodalmi és művészi dolgozók és a nép szoros kapcsolatának szükségét és jelentőségét. A legjobb művészi alkotások az emberi kapcsolatok új vonásalt, a barátság, elvtárslasság és kölcsönös segítség szilárduló érzelmeit tükrözik. Az idén a szovjet színházakban bemutatott 1114 darab közül 780 időszerű tárgyú volt, tehát a szovjet népnek a kommunista társadalom felépítéséért folytatott küzdelmével foglalkozott. Az utóbbi években a festők, szobrászok és Iparművészek is nagy alkotóslkereket arattak, a nép nagy elismeréssel nyilatkozik műveikről. Nagy átalakulások mentek végbe a film fejlődésében. Míg a filmstúdiók az ötvenes évek elején évente 6—7 filmet gyártottak, tavaly több mint 100 film hagyta el műtermeiket. A film ma a szovjetország legtávolabbi vidékeire is eljut. Csak az Idén mintegy 4 milliárd látogatója volt filmszínházainknak. Ugyanakkor bővül a vetítőberendezések hálózata. 1956 és 1961 között 1 100 000 nézőt befogadó 3000 mozi épült a Szovjetunióban. A mezőgazdaság lényeges fejlődése, a kolhoz- és szovhozgazdaság megszilárdulása alapján rendkívül megnövekedtek a falusi kulturális dolgozók igényei. Lényegesen bővült a falusi kulturális intézmények hálózata. A vidéken Jelenleg 110 ezer klub, művelődési otthon és palota, több mint 100 ezer könyvtár, mintegy 85 ezer vetítőberendezés és több száz kulturális egyetem működik. A tudományos, kulturális és művészeti dolgozóknak tekintettel kell lenniük a mezőgazdasági dolgozók növekvő kulturális igényeire és az eddiginél nagyobb segítséget kell adniuk. A kulturális építés és a művészeti fejlődés sikerei kedvező lehetőséget teremtettek a dolgozók, főként az ifjúság esztétikai nevelésének megjavítására. A párt a tömegek kommunista nevelése elválaszthatatlan szerves részének tartja az esztétikai nevelést. Ezért az, ami a szovjet embert körülveszi, legyen gyönyörű, feleljen meg kifinomult esztétikai érzékének, hogy mégjobban csiszolódjék szépérzéke. Vonatkozik ez az építőművészeire, az utcák és parkok rendezésére, a lakásokra, az öltözködésre, a bútorzatra, szóval a szovjet ember mindennapi életének velejárójára. A hivatásos művészeken kívül meg kell említeni a népművészet fejlődését, mely az utóbbi években igen nagy arányban bontakozott kl. Elég annyi, hogy Jelenleg mintegy 600 műkedvelő színház működik (több mint hivatásos színház), mely tavaly 22 ezer darabot mutatott be. Ezenkívül több mint 500 ezer különféle népművészeti kollektíva és kör tevékenykedik, 9 millió taggal. A párt nagyra becsült a szovjet kultúra sikereit és arra tanítja az írókat és művészeket, hogy ne elégedjenek meg az elértekkel. Természetesen nemcsak a sikereket, hanem a fogyatékosságokat is látni kell, hogy a kultúra és a művészet, az új pártprogram nagy követelményeinek megfelelő színvonalra emelkedjék. Sajnos, még sok olyan irodaim! mű Jelenik meg, sok az olyan színházi előadás és film, mely korántsem felel meg korunk követelményeinek, a nép növekvő igényelnek, s ezeket méltán bírálják a sajtóban, a dolgozók leveleikben és az emberek egymás között. Mivel magyarázható az, hogy még mindig sok átlagos és gyenge mű jelenik meg nálunk? Ennek természetesen számos oka van. A fő ok azonban, egyes művészek elégtelen kapcsolata a néppel. Már Belinszkij megmondotta, hogy az igazi népi írónak mindenkor éreznie kell az élet lüktetését. Művészetünknek vissza kell tükröznie valóságunk derűs jelenségeit és ugyanakkor könyörtelenül le kell lepleznie mindazt, ami gátolja előrehaladásunkat. A szocialista társadalom élete gazdag és sokoldalú. Alaposan tanulmányoznunk kell ezt az életet, meg kell látnunk benne az újat, megfontoltan kl kell választanunk a kommunizmusra jellemző jelenségeket és eseményeket. Ezeket azután követendő példaként általánosítsuk. Az életet csak akkor lehet tanulmányozni, ha a művész elválaszthatatlanul összeforr az emberekkel, akikről ír. A művész és az élet kapcsolata természetesen nemcsak attól függ, hogy hol él, de ez is nagy jelentőségű, ötezerkettőszáz író közül mintegy 4000 a szövetségi köztársaságok fővárosaiban él. Az OSZSZSZKban 2700 író közül 1700 Moszkvában és Leningrádban lakik. Örményország egész írószövetsége Jerevánra összpontosul. A 220 író közül csak 15 él a többi örmény városban és faluban. A 116 lett író közül 105 Rigában lakik, A képzőművészek és a zeneszerzők esetében is hasonló a helyzet. A kommunista párt a nép szolgálatának magasztos feladatával bízza meg az Irodalmi és művészi dolgozókat. Az új programban Jól megfogalmazott erkölcsi kódex a művészeket ls kötelezi. A nyíltság, közvetlenség, elvles, elvtársi bírálat és nagy Igényesség egymás müveivel szemben minden kulturális és művészeti dolgozót kötelez. Mégis rá kell mutatnom olyan esetekre, amikor nem őszinték egymáshoz elvtelenek és kölcsönösen dicsőítik egymást. Ezzel kapcsolatban nagy Igényeket támasztunk a bírálattal szemben. Elszántan harcolni kell a művészi alkotások, nagyfokú eszmeiességéért és magasztos művészi színvonaláért, legyen engesztelhetetlen a szocialista realizmus elveitől való elhajlásokkal szemben. A műbírálók és teoretikusok további fontos feladata meg nem alkuvó harc az ellenséges ideológiai nézetek ellen, a reakciós burzsoá művészet leleplezése, erélyes küzdelem a mindenfajta revizionisták ellen, az új támogatása •a művészetben és erélyes küzdelem a látszatújítások, a formalizmus és a ferdítések ellen. Ha majd a Jövő történészek tanulmányozni fogják napjaink krónikáját, megállapítják, hogy az új társadalom fennállásának első napja óta nemcsak küzdött az Igazságért és az emberi boldogságért, hanem a történelemben elsőként kezdte meg az előtte alkotott kulturális értékek gyűjtését megőrzésre. A kommunizmus kultúrája, amely magába olvasztja, és tovább fejleszti mindama Jót, amit a világkultúra alkotott, az emberiség kulturális fejlődésének új, magasabb foka. Ez kifejezi a társadalom szellemi életének teljes sokszínűségét és gazdagságát, az új világ magasfokú eszmeiségét és humanizmusát. Az elkövetkező 20 évben megvalósíthatjuk és meg kell valósítanunk Lenin álmát az új, nagy kommunista művészetről. Ezen az úton nagy és fontos feladatokat kell megoldanunk valamennyi művészi ágazat fejlesztésében. A filmgyártás két és félszerte növekszik, a vetítőberendezések száma pedig kétszerte. Nemcsak a városoknak és munkástelepeknek, hanem 1965-ben valamennyi nagy kolhoznak és szovhoznak ls állandó színháza lesz. A XXII. pártkongresszus küldöttei: (balról jobbra): Sz. S. Amirhanyan, a szocialista munka hőse, a jereváni Kirov Művek kommunista munkabrigádjának vezetője, N. J. Mamaj, a szocialista munka hőse, a luganszki terület szuhodoli bányájának brigádvezetője, A. M. Arutyunán, az Örmény SZSZK Saumjan Kolhoza gyapottermesztő brigádjának vezetője, G. H. Alavergyan, az Örmény SZSZK talini kerülete szőlőtermesztő szovhozának munkacsoportvezetője a kongresszus szünetében beszélgetnek. (CTK — TASZSZ felvétel) A könyvek példányszáma a húsz év végén több mint két és félszeresére növekszik és eléri a 2 milliárd 800 milliót. Küldött elvtársaki Olyan időket élünk, amikor a nép egyre világosabban látja a nagy Lenin bölcs eszméinek óriási Jelentőségét: a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének .jelentőségét. Ma a két táborra felosztott világban két ideológia, a szocialista és a burzsoá Ideológia elkeseredett harca folyik. Színtere az emberek gondolkodása és szíve. A marxizmus-leninizmus a kapitalizmust felváltó új haladóbb társadalom ideológiája. Magasztos emberi eszméket mutat az emberiségnek, az örök és tartós békét, a népek szabadságát, haladását, barátságát. A világ dolgozóinak milliói lelkesen támogatják ezéket az eszméket. A burzsoázia és ideológusai nem képesek lelkesítő eszméket hirdetni a tömegek körében. Az imperialista reakció fő ideológiai fegyvere az antikommunizmus és a megújhodó fasizmus. A burzsoázia minden eszközt megragad a tőkés rendszer védelmére. Ezért jelennek meg a Nyugaton olyan művek, melyek az élet tragikus bizonytalanságával magyarázzák az ember cselekvésének felelőtlenségét és fegyelmezetlenségét, ezért támogatják az absztrakt festészetet és a „konkrét" zenét. A szovjet kultúra nagy humanitásával, Igazságával, derűlátásával és eszmei gazdagságával nagy hírnevet szerzett az egész világon. A világ minden részében lelkes örömmel fo-. gadják a szocialista művészet mestereit. Találóan Jegyezte meg Francois Mauriac francia katolikus író, aki egyáltalán nem gyanúsítható, hogy rokonszenvezne a kommunizmussal, hogy Szovjet-Oroszország támaszpontokkal való körülzárásának gondolatát akkor lehetne megvédeni, ha Szovjet-Oroszországnak nem lennének támaszpontjai a többi ország embereinek szívében és gondolatában. Ez a beismeréshez nem kell kommentár. Évről évre bővül baráti, kulturális együttműködésünk a testvéri szocialista országokkal. Bővülnek kapcsolataink a tőkés államokkal. A művelődésügyi minisztériumon keresztül a világ 32 országával vettük fel az állandó kapcsolatokat. A legutóbbi 5 évben rendezett 39 nemzetközi zeneművésíeti pályázaton a szovjet művészek 27 első, 35 második és harmadik díjat nyertek. A szovjet filmek is megérdemelt sikert aratnak a világ vetítővásznain. Küldött elvtársak! E dicső napokban viszszateklntünk a XX. kongresszus óta megtett utunkra, s mindnyájan látjuk a lenini Irányvonal helyességét, nagyszerű eredményeit. Az elért magaslatról világosan látjuk azt a szörnyű szakadékot ls, mely felé a frakclós Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyln, Pervuhln, Szaburov és a később hozzájuk csatlakozott Sepilov vezetett minket. Mondjuk meg nyíltan, veszélyes napok voltak ezek pártunk életében. Nagy szerencse, hogy a Központi Bizottság júniusi plénuma az egész párt támogatásával egyöntetűen szembehelyezkedett a pártellenes csoporttal, mely már régen elszakadt a párttól és a néptől, és lelke mélyén elvesztette a pártba és a népbe vetett hitét. A pártellenes csoport harca az új Irány ellen már jóval a júniusi plénum előtt megkezdődött. Hosszú folyamat volt ez. A frakciósok szembehelyezkedtek a lenini normák helyreállításával, mivel annak idején maguk is részt vettek a megtiprásukban. Ellenezték az üldözött ártatlan embeTek rehabilitálását, mert maguk is bűnösök a tömeges megtorlások és a törvényesség durva megszegésében, amiért népünk oly nagy, tragikus árat fizetett. Furceva elvtársnő beszéde további részében elmondotta, hogyan hadakoztak a frakciósok az ipar és az építőipar Irányításának átszervezésére, a mezőgazdaság fejlesztésére, a népgazdasági tanácsok létrehozására tett pártíntézkedések ellen. Röviddel a Központi Bizottság plénuma előtt az elnökség a szovjet hadsereg volt nagy vezető egyéniségeinek, Tuhacsevszkljnak, Jaklrnak, Uborevlcsnek, Jegorovnak, Eidemannak és másoknak a teljes rehabilitásáról, tehát párttagságának visszaadásáról tárgyalt. Ártatlanságuk annyira szembetűnő volt, hogy még Molotov, Malenkov, Kaganovics és a többlek is rehabilitálásuk mellett voltak, bár annak ldepén ők okozták tragikus sorsukat. Akkor a vitában Nyikita Szergejevlcs nyugodt hangon, de nyílten megkérdezte: Mikor volt Igazuk? Akkor, amikor a sorsukra szavaztak és oly tragikusan döntöttek, vagy most, amikor rehabilitálják őket. Mondják meg, mikor volt igazuk? Ez a közvetlen és becsületes kérdés zavarba hozta és felbőszítette a frakciósokat. Ogy viselkedtek, hogy nyilvánvaló volt, attól tartottak, kiderül az igazság és az egész párt, az egész nép megtudja mily durván megszegték a szovjet törvényességet. Akkor összeesküdtek ezek az egységbontók, hogy eltérítsék a pártot az új irányzattól, mely helyreállította a pártélet lenini normáit. Jól tudjuk mindnyájan, hogy nemcsak a Központi Bizottság tagjai, hanem egész pártunk, az egész szovjet nép lelkesen fogadta és támogatta a XX. kongresszuson kihirdetett új irányt. Büszkén elmondhatjuk, hogy ez nagy pártunk érettságének a bizonyítéka. Annak a bizonyítéka, hogy pártunk életének legbonyolultabb időszakaiban is mindenkor megmaradt harci élcsapatnak, mely bátran, alkotószelleműén és eszmeien tömörült a lenini Központi Bizottság köré. tJJ SZŰ 3 * 1981. október 22.