Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-20 / 292. szám, péntek

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról (Folytatás a 3. oldalról) imperialistákat, megfosztani őket annak lehe­tőségétől, hogy halált hozó fegyvert alkalmaz­zanak, elhárítani a háborút, megakadályozni a háború kirobbantását — ez most a legfonto­sabb. Leninnek és pártunknak nagy é reme, hogy kidolgozták és valóra váltják a két társadalmi rendszer együttélésének időszakában egyedül helyes külpolitikai elvet: a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A békés egymás meliett élés elve sok százmillió ember tudatát uralja..Még a burzsoá körök józanul gondolkodni tudó kép­viselői is elismerik ennek az elvnek tea t ha t ós erejét és szerepét. Igazi szilárdság csak akkor érhető ei a külön­böző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban, amikor már nem függ többé a népek feje felett a fegyverkezési hajsza Da­moklész-kardja, vagyis az általános és teljes leszerelés körülményei között. Nem a katonai erő bázisán, hanem az általános leszerelés alapján lehet megteremteni a nemzetközi biz­tonság valóban megbízható rendszerét. Gppen ezért pártunk, a szovjet kormány, s egész né­pünk határozottan eltökélte, hogy küzd a lesze­refésért, mindaddig keresi a hozzá vezető uta­kat, amíg ez a történelmi feladat végre meg-, oldást nem nyer. Az imperializmus „a háborús szakadék szé­lén" való egyensúlyozás politikáját a nemzet­közi kapcsolatok állandó normájává akarja változtatni. Mi a nemzetközi kapcsolatok ál­landó normájává a tartós békét és a népek általános biztonságát akarjuk tenni. Az impe­rializmus politikájában a monopolisták marok­nyi csoportjának önző érdekei fejeződnek ki. Ä szocializmus politikájában az egész emberi­ség érdekei testesülnek meg. Éppen ezért, szi­lárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus külpolitikájának vezérelve — a békés egymás mellett élés elve — olyan zászlóvá lesz, amely alatt minden nép felsorakozik, mindenki, aki igazi békére és az emberiség felvirágzására vágyik. Amikor nagy pártunk elfogadja új program­ját, az egész emberiség előtt ünnepélyesen ki­nyilatkoztatja — külpolitikájának fő célját ab­ban látja, hogy ne csak elhárítsa a világhábo­rút, hanem hogy már nemzedékünk életében örökre száműzze a háborúkat a társadalom életéből. A békepolitika a mi becsületes, elvi, szocia­lista politikánk. Nem azért szállunk šíkra a békéért, mert gyengék vagyunk. Mi szét tudtuk zúzni ellenségeinket, biztosítani tudtuk a békés viszonyokat már abban az időben is, amikor a fiatal szocialista köztársaságot minden ol­dalról az imperialista ragadozók ostromgyűrüje vette körül, amikor a fiatal szocialista köztár­saság katonailag és gazdaságilag egyaránt ősz­szehasonlíthatatlanul gyengébb volt az impe­rialistáknál. A második világháború éveiben B Szovjetunió döntően segítette elő a hitleri hadigépezet szétverését, és megmentette az emberiséget a fasiszta rabigától. Vajon lehet-e kételkedni abban, milyen sors vár az impe­rialista megszállottakra, ha merényletet pró­bálnának elkövetni a népek szocialista vívmá­nyai ellen a jelenlegi új helyzetben — amikor a Szovjetunió hatalmas erővel rendelkezik; amikor vele együtt zárt sorokban lép fel az erős szocialista közösség; amikor világszerte az emberek százmilliói támogatnak bennünket. Ilyen körülmények között háborút kezdeni egy­értelmű lenne a népellenes imperialista rend­szer végével. E megingathatatlan meggyőződésünk koránt­sem jelenti, hogy a legcsekélyebb mértékben is lebecsüljük az imperializmus erejét. Mi tud­juk, hogy az imperializmus még erős. Nem le­het kizárni annak lehetőségét, hogy az impe­rialisták újabb háborút idéznek elő. Az impe­rialista mániákusok kalandokba bocsátkozhat­nak, hogy megállítsák a történelem menetét. Ilyen körülmények között számunkra csak egy út van: gyarapítani erőnket, létrehozni a leg­erősebb fegyverzetet, minden percben készen állni az agresszorok támadásának visszaveré­sére. Sokszor kijelentettük és most is kijelent­jük, hogy hajlandók vagyunk teljesen lemonda­ni a hadseregről, tengerbe süllyeszteni az atombombákat és a rakétákat, de természete­sen csak azzal a szigorú feltétellel, hogy meg­valósul a nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelés. Addig, amíg az imperialista államok ebbe nem mennek bele, mi gondot fordítunk rá, hogy fegyveres erőink rendelkezzenek a haza megvédésének legkorszerűbb eszközeivel: atom- és termonukleáris fegyverekkel, a legkü­lönbözőbb hatósugarú rakétákkal, kellő szín­vonalon tartsuk haditechnikánk minden ágaza­tát. A Szovjetunió védelmének, a szovjet fegy­veres erők ütőképességének fokozása a szovjet nép legfőbb feladata. A kommunistáknak bátran szembe kell néz­nlök a történelemmel. Amíg megvan a háború veszélye, amíg a világon imperialista dzsunge­lek vannak és ezekben ragadozó tigrisek ta­nyáznak, nekünk az odaadó hazaszeretet szel­lemében kell nevelnünk népünket, ifjúságun­kat, hogy erejét, sőt életét nem kímélve készen álljon a haza megvédésére. Ügyünk nemes és a szovjet nép minden erejét odaadja ennek megvédésére. Ha az imperialisták katonailag provokálnak bennünket, mi habozás nélkül el­fogadjuk, sőt a kommunistákat jellemző odaadó merészséggel és bátorsággal zúdítjuk az ellen­ségre mindent legyőző erőnk csapásalt. Új progamuknak egész tartalma azt bizo-i nyitja, hogy a kommunizmus a békét szolgálja, olyan viszonyok megteremtését mozdítja elő, amelyek kizárják a háborúkat a társadalom életéből. Mindenki előtt világos, hogy az, aki a gazdasági és a kulturális élet területén, a nép jólétének emelése szempontjából ilyen példátlan feladatokat tűz maga elé, az nem akarhat háborút. A kommunizmus építésének programja egyúttal a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának világtörténelmi programja. VI. A programtervezet megvitatásának eredménye f, A pári és a nep egyhangúlag helyesli a programtervezetei. Kiegészítések és módosítások a tervezethez Elvtársak] A programtervezet közzétételének első nap­jától kezdve a Szovjetunió politikai életének középpontjában van. Sőt, a programtervezetben foglalt eszmék messze túllépték hazánk hatá­rait, széleskörű visszhangra leltek minden or­szág és valamennyi világrész embermillióinak szívében. A programtervezet megvitatása különös erő­vel domborította ki, milyen elválaszthatatla­nul összeforrott a párt a néppel, megmutatta a szovjet társadalom demokratikus jellegét, ki­A kongresszus két küldötte: Msztyiszlav Kel­dis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke és D. Blohincev, az Egyesült Atom­kutató Intézet igazgatója. fejezésre juttatta, hogy a szovjet társadalom­ban a nép intézi saját sorsát. Engedjék meg, hogy részletesen foglalkozzam azzal, milyen eredménnyel járt a programter­vezet megvitatása a pártban és az országban, utána pedig röviden szóljak a programtervezet világszerte keltett visszhangjáról. A programtervezet megvitatása még pártunk és a szovjetállam történelmében is példőtlan méreteket öltött. Ez természetes is, hiszen a program céljai és a programban kitűzött fel­adatok mindenkit érintenek és foglalkoztatnak. A programtervezetet gondosan és sokolda­lúan megvitatták pártunk alapszervezeteinek taggyűlésein; a kerületi, a városi és a területi pártértekezleteken, a szövetséges köztársasá­gok kommunista pártjainak kongresszusain. Több mint kilencmillió kommunista, vagyis az egész párt részt vett ebben. A vállalatok, a kolhozok, a közintézmények dolgozói, a katonai alakulatok, a szakszerveze­tek és a Komszomol-szervezetek több mint öt­százezer gyűlésen vitatták meg a programter­vezetet. Ezeken a gyűléseken körülbelül 73 millió ember vett részt. A párttaggyűléseken, a pártértekezleteken, a szövetséges köztársasá­gok kommunista pártjainak kongresszusain és a dolgozók gyűlésein több mint 4 600 000 fel­szólaló fejtette ki véleményét a programterve-i zetröl. Ezenkívül több mint háromszázezer levél és cikk érkezett az SZKP Központi Bizottságához, a helyi pártszervekhez, a lapok, a folyóiratok, a rádió és a televízió szerkesztőségeihez. Ámde nincs az a statisztika, amely pontos számot tudna közölni a vita részvevőiről. Hi­szen a tervezet megvitatása hazánk ideológiai életének tartalma lett, és a legkülönbözőbb formában folyt: gyárak, üzemek, szovhozok és kolhozok, közintézmények, intézetek, iskolák kollektíváinak összejövetelein, a munka közben és odahaza folytatott bensőséges beszélgetések­ben. Túlzás nélkül elmondhatjuk, a program­tervezetet megvitatta az egész nép, és elfogad­ta saját programjának, életbevágóan fontos ügyének. A kongresszus teljes joggal kijelentheti, hogy a programtervezetet egyhangúlag helyesli min­den kommunista, az egész szovjet nép. A prog­ram gondolatai, a programban kitűzött tervek behatoltak minden szovjet ember agyába és szívébe. A párttagok és a pártonkívüliek meg­nyilatkozásait és leveleit emelkedett gondola­tok és érzelmek hatották át A levelekben — közülük sokat inkább költeménynek nevezhet­nénk, annyira áthatotta őket a lelkesedés és a megindultság — az emberek szívük mélyéből üdvözölték az új pártprogramot és kijelentet­ték, hajthatatlan akarattal arra fognak töre­kedni, hogy munkájukkal megvalósítsák a prog­ram elgondolásait. Miként a vízcsepp vissza­tükrözi a napot, ugyanúgy e levelek is vissza-, tükrözik a nép gondolatait és érzelmeit. A programtervezet megvitatása elvileg és szakszerűen, magas eszmei és politikai színvo­nalon folyt. Ez ismét bizonyítja a kommunisták­sokmilliós hadserege, a szovjet emberek poli­tikai érettségét. Csak örülni lehet annak, hogy az elmélet és az élet milyen mély ismeretével vizsgálták meg a szovjet emberek a kommu­nista társadalom felépítésével kapcsolatos új, nagy és bonyolult kérdések széles körét. A programtervezet bővítette a szovjet ember ideológiai látókörét; a szovjet ember most vi­lágosabban látja a nagy célt és a megoldandó feladatokat. A program óriási alkotó erővel serkentette az egész népet átfogó kongresszu­si szocialista versenyt. Ez is meggyőzően bizo­nyítja, hogy a párt, a nép máris saját fegy­verének tekinti a programot és gyakorlatilag hozzálátott annak megvalósításához. Elvtársak 1 A programtervezethez benyújtott sok javas­latra jellemző a kitűzött feladatok legjobb megoldásának alkotó szándékú keresése, a szovjet emberek mélységes érdekeltsége abban, hogy a kommunista társadalom felépítése a legsikeresebben bontakozzék ki. Engedjék meg, hogy jelentsem a kongresszus­nak, a Központi Bizottság gondosan tanulmá­nyozott minden javaslatot. Először azokkal a javaslatokkal kívánok foglalkozni, amelyek a központi bizottság véleménye szerint elfogad­hatók. Csupán a legfontosabbakra mutatok rá. O A központi bizottság támogatja azt a javaslatot, hogy a programban erőseb­ben kell hangsúlyozni a gyorsabb tech­nikai haladás, a termelő kapacitások teljesebb és ésszerűbb kihasználásának jelentőségét O Az SZKP Központi Bizottsága helyes­nek találja azokat a javaslatokat, hogy a programban külön kell beszélni a beruházások eredményessége növelésének szük­ségességéről, elaprózódásuk megengedhetetlen­ségéről ős hangsúlyozni kell a beruházások döntő területekre történő összpontosításának fontosságát. A vita során helyesen hívták fel a figyelmet olyan tényekre, hogy az új ipari objektumok építése nincs összhangban felszerelésük biz­tosításával. Valóban, nagy károkat szenvedünk az ilyen összhang hiánya miatt. Például 1961. január elsején több millió négyzetméternyi gyárterület állt készen úgy, hogy komplex felszerelése nem volt biztosítva, ugyanakkor pedig sok százmillió rubel értékű berendezés állt készen, amelynek számára nem volt gyár­terület. A központi bizottság és a kormány már megjelölte a beruházások javítására irá­nyuló intézkedéseket. Halaszthatatlan felada­tunk szigorú rendet teremteni ezen a fontos területen. O Több pártgyűlésen és értekezleten ja­vaslatokat terjesztettek elő arra, hogy a program irányozza elő a kohászati bá­zis létesítését a Szovjetunió európai részének középső területén, a kurszki mágneses anomá­lia világviszonylatban legnagyobb érclelőhelyei nek felhasználásával. Ez a javaslat összhang­ban van a tf v céljaival. Mint már mondottam, a húszéves iuöszak végére tervezzük az ország harmadik kohászat! bázisa megépítésének be­fejezését Szibériában és még két új hatalmas kohászati bázis létesítését. Célszerűnek tartjuk megjelölni a programban, hogy ezeket hol kell létesíteni. Ez növeli a kohóipar pártszerveze­teinek, tervező szerveinek és összes dolgozói­nak felelősségét a meghatározott tervek vég­rehajtásáért. O A beérkezett sok javaslattal kapcsolat­ban az SZKP Központi Bizottsága szük­ségesnek tartja kiegészíteni a program megfelelő részét a természetvédelemről, a ter­mészeti kincsek helyes felhasználásáról szóló külön ponttal. Erdei, halászati, vízi és egyéb természeti errőforrásaink nagy nemzeti kincset jelentenek. A kommunizmus felé haladva, gon­dosan védenünk kell a természetet, ésszerűen, jó gazdaként kell felhasználni erőforrásait, helyre kell állítani és meg kell sokszorozni er­deink, folyóink és tengereink természeti kin­cseit. © Nyektov elvtárs, a Szocialista Munka Hőse és sok mezőgazdasági dolgozó méltán javasolja, hogy a program mu­tasson rá a mezőgazdasági gépekkel való gon­dos bánásmód szükségességére. Nem szabad tűrni, hogy sok kolhozban és szovhozban a rossz karbantartás és kezelés miatt a traktorok és a gépek alacsony termelékenységgel dolgoz­nak, s mi több, idő előtt kiesnek a termelésből. A technikával való rossz gazdálkodás, sőt, oly­kor barbár bánásmód akadályozza a mezőgaz­dasági termelés növelését és gyakorlatilag a népi vagyon eltékozlását Jelenti. A szövetségi köztársaságok pártjai központi bizottságainak és minisztertanácsainak hala­déktalanul ki kell dolgozniuk azoknak a gaz­dasági, szervezési és technikai * intézkedések­nek a rendszerét, amelyek biztosítják a trak­torok, a kombájnok s egyéb gépek jó karban­tartását, gondos kezelését. O Dolgozóktól, különösen nőktől, sok olyan javaslat érkezett, hogy csökken­teni kell az olyan fontos feladat meg­oldásának határidejét, mint az iskoláskor alatt levő gyermekek számára szolgáló intézmények mmmmm Kádár lános, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára (balról) és Ho Si-Minh, a Vietnami Munkapárt Központi Bizottságának ilnökc. hálózaténak fejlesztését. A programtervezet gyermekintézmények széleskörű hálózatának kiépítését tűzi ki, hogy a második tíz eszten­dőben minden családnak lehetősége legyen gyermekeit ezekben az intézményekben elhe­lyezni. A központi bizottság, tekintetbe véve a programtervezet vitája során felvetődött kí­vánságokat, szükségesnek tartja a kívánságok teljesítését és minden lehetőt megtesz, hogy a gyermekintézmények iránti igényeket már a legközelebbi években kielégíthessük. Érkeztek olyan javaslatok is, hogy a sok­gyermekes anyák részére kívánságuk szerint állapítsanak meg rövidebb munkaidőt, s mun­kájukat ennek megfelelően fizessék. A központi bizottság úgy véli, hogy az állami és a szak­szervezeti szervekre kell bízni ennek a kérdés­nek a megvizsgálását azzal, hogy s szervek tegyék meg javaslataikat. A pőrtgyűléseken és a dolgozók gyűlésein, a központi bizottsághoz intézett levelekben so­kan kívánják a lakáskérdés megoldásénak meg­gyorsítását. A központi bizottság, tekintetbe véve az ezzel kapcsolatos sok javaslatot, szük­ségesnek tartja megjelölni a programban, hogy az első tíz esztendő végére új lakást kapnak azok a családok, amelyek még rossz és túl­zsúfolt lakásokban élnek. O A vita során érkeztek be olyan javas* latok, amelyek a szó szoros értelmé-t ben társadalmunk életének minden oldalát érintik és amelyeket áthat a gazdasát gi és kulturális építésünk általános megjavít fásával való mélységes törődés. Az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésének, a tervezésnek^ az igazgatásnak, az állami és a gazdasági ap­parátus munkája megjavításának és olcsóbbá 'tételének konkrét kérdéseivel kapcsolatban sok javaslat érkezett be. A javaslatok egy nagy csoportja, a különböző problémákkal foglalkozó tudományos kutatás fokozására, főként pedig a tudomány legújabb vívmányai-; nak az iparban, a mezőgazdaságban, a szállít tásban, az építésben, a távközlésben történő alkalmazására vonatkozik. A javaslatokban nagy helyet foglalnak el az ideológiai munka, a kommunista erkölcs, a tanulás, a művelődés kérdései, azonkívül az élősködés, a nyerész-i kedés és az önző lelkület egyéb megnyilvánul lásai ellen vívott harc problémái. Értékes ja^ vaslatokat nyújtottak be a városépítés, külö>! nősen pedig a lakásépítéssel, a városok és é falvak rendezésével kapcsolatban. Más problémákról is sok javaslatot nyújtót* tak be. A programtervezet világosan méghatá^ rozza azon feladatok megoldásának elvi vo-j nalát, amelyekre ezek a javaslatok vonatkoz-. nak. A javaslatok közül azonban sok érinti az állami, a gazdasági és a kulturális építés, a politikai és az eszmei-nevelő munka fontos kérdéseit. Ezek a javaslatok igen figyelemre méltóak. A programtervezet szövegének vég-; leges megállapítása ezeknek a javaslatoknak a figyelembevételével történt. A központi bi­zottság figyelmesen megvizsgálja az összes beérkezett javaslatokat és megbízza az illeté-; kes párt- állami és egyéb szerveket a szükség ges gyakorlati intézkedések megtételével. Párttagok és pártonkívüliek sok bíráló meg« jegyzést és javaslatot tettek a helyi párt-, ta« nácsí-, gazdasági-, szakszervezeti szervek és intézmények munkájával kapcsolatban. Rámu­tattak a termelésben, a kereskedelemben és a közétkeztetésben, a lakások elosztáséban és a lakóházak karbantartásában mutatkozó hiá­nyosságokra, feltárták a bürokrácia és az aktatologatás jelenségeit, a hivatali helyzettel való visszaélés egyes tényeit. Kongresszusunk*: nak köteleznie kellene a területi, a határte-i rületi pártbizottságokat, a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjainak központi bi­zottságait, hogy konkréten vizsgálják meg a bíráló megjegyzéseket és a javaslatokat, gon-; doskodjanak a feltárt hibák megszüntetéséről s minderről számoljanak be a megfelelő plé^s numokon, majd pedig a rendes pártkonferenü ciákon és kongresszusokon. Érkezett — igaz, hogy nem sok — olyan javaslat is, amelyeknek szerzői nem tudják reálisan megítélni a kommunista társadalom építésének egyes feladatait. így például né­hány elvtôrs javasolja azt is, vegyék fel a (Folytatás az 5. oldalonjj C0 SZÓ 4 * 19B 1- október 20.

Next

/
Thumbnails
Contents