Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-20 / 292. szám, péntek

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról (Folytatás a 4. oldalról) programba, hogy az orszfig, s így a mezőgazdaság teljes villamosítását is tíz éven, sőt, öt éven belül be kell fejezni, javasolják, hogy B program irányozzon elő több más, formailag ugyanilyen „döntő", de gazdaságilag nem reális intézkedést. Az ilyen elvtársakat meg lehat érteni, de egyetérteni nem lehet velük. Helytelen lenne fölvenni a programba azt, amit még ném tudunk megtenni. Az ilyen kötelezettségek és ígéretek csak rontanák a program hitélét. Vannak másfajta Javaslatok ls, amelyek — én ágy'mondanám — az életben végbemenő folyamatokat betűrágó módon és nem alkotóan közelítik meg. így például egyes elvtársak véieménye szerint a proletariátus diktatúrájának fenn kell maradnia egészen a kommunizmus teljes győzelméig. Az ilyen elvtársak egyáltalán nem veszik számításba azokat az objektív feltételeket, amelyek országunkban létrejöttek, hanem önkényesen kiragadott Idézetekre hivatkoznak, figyelmen kívül hagyva Marx, Engels és Lenin ama tanításának lényegét, amely a proletárdiktatúra államára, mtnt a kapitalizmusból a szocializmusba — a kommunizmus alsó fokozatára való átmeneti Idősaak államára vonatkozik. Nem veszik számításba, hogy a mt szocialista társadalmunkban csak dolgozó osztályok vannak, amelyek szocialista termeléssel foglalkoznak, s amelyek társadalmi, politikai és eszmei tekintetben egységesek. A szocializmusnak országunkban bekövetkezett teljes és végleges győzelme után nincs talaja egyetlen osztály diktatúrájának. Milyen osztállyal szemben érvényesülbet nálunk diktatúra? Nincsenek ilyen osztályok. Továbbá, ez említett elvtársak véleménye szerint, minthogy fennmaradt a munkásosztály és a parasztság szövetsége, meg kell maradnia a proletárdiktatúrának ls. Ezek az elvtársak azonban nem értik meg azt, hogy a proletárdiktatúra a munkásparaszt szövetségnek az elnyomó osztályok elleni harcra, a parasztgazdaságok szocialista átalakítására, és a parasztság átnevelésére, a szocializmus felépítésére kellett. E feladatok megoldásával a munkásosztály és a parasztság szövetsége sikeresen fejlődik és erősödik proletárdiktatúra nélkül, a szocialista össznépi állam feltételei között. Ezek az elvtársak arra ls hivatkoznak, hogy a proletárdiktatúra gazdasági-szervező és kulturális nevelő funkciója megmarad a kommunizmusba való átmenet Időszakában ls. De hát ezek a funkciók a kommunizmusban is érvényesülni fognak. Ezen elvtársak logikája szerint ha következetesek vagyunk, a munkásosztály diktatúrájának meg kell maradnia a kommunizmusban Is. Az ilyen elmélkedések helytelensége mindenki előtt nyilvánvaló. A proletárdiktatúra államának össznépi államba való átnövéséről a programban megfogalmazott tétel teljesen megfelel az életben tapasztalható folyamatnak. Az össznépi államot az élet szülte, s ez kifejezi a társadalom politikai megszervezésében vállalt Irányvonalunkat — a demokrácia sokoldalú fejlesztését. Egyes elvtársak azt Javasolják, hogy tiltsuk meg a kolhozkereskedelmet, a legszélsőségesebbek pedig arra hívnak fel, mondjunk le a kereskedelemről általában, váltsuk fel azt közvetlen elosztással. Kell-e bizonyítani, hogy ezek az elvtársak nagyon előre futnak. Azt a kérdést, legyen-e kereskedelem vagy ne legyen, nem lehet valakinek a kívánsága szerint vagy rendelettel megoldani. Ahhoz, hogy megvalósítsuk a közvetlen elosztáshoz való átmenetet, meg kell teremteni a szükséges anyagi-technikai bázist és az anyagi jólét bőségét. Amíg ez nincs, addig nem csökkentenünk, ellenkezőleg, fejlesztenünk és tökéletesítenünk kell a szovjet kereskedelmet. Nem lehet megtiltani a kolhozkereskedelmet sem, amely még jelentős szerepet játszik a lakosság élelmiszerszükségleteinek biztosításában. A kolhozparasztoknak is szükségük van arra, hogy eladhassák termékeik egy részét. Azt sem lehet megtenni, hogy adminisztratív eszközökkel megállapítsák a kolhozpiaci árakat, mint azt egyes elvtársak javasolják. A kolhozpiaci árak csökkentését mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek termelésének növelésével, és nem adminisztratív intézkedésekkel lehet elérni. Ez utóbbiakat csupán a spekuláns elemek ellen kell nagyon határozottan alkalmazni. Ugyanakkor szükséges a kooperáció megjavítása, amelynek segítséget kell nyújtania a kolhozlstáknak termékfölöslegük realizálásához. Figyelembe véve a szovjet kereskedelem további kibontakoztatásának nagy jelentőségét, a központi bizottság ésszerűnek tartja, hogy a programba bevegyen egy pontot a kereskedelemről, és annak megjavításáról a kommunizmus építésének időszakában. Pártunk, mint a tudományos kommunizmus pártja olyan mértékben tűzi kl és oldja meg a kommunista építés feladatalt, amilyen mértékben létre jöttek és megértek az ehhez szükséges feltételek. Fentebb részletesen kifejtettem a pártnak a termelésre és a népjólétre vonatkozó terveit. De egyes elvtársak azt javasolják, hogy jelentősen menjünk meszszebb a tervelőirányzatoknál, és inár a közeljövőben terjesszük ki az emberek szükségletel Ingyenes kielégítésének elvét az anyagi és kulturális javak szélesebb körére, ténylegesen állapítsunk meg azonos fizetést mindenki számára, függetlenül szakképzettségétol és munkájának bonyolultságától. Mélysegesen hibásak az llven javaslatok. Ha Ilyen útra lépnénk, ez azt jelentené, hogy aláássuk a munka termelékenysége emelésének anyagi ösztönzőjét, fékezzük a kommunizmus építését. Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottsá-. gának kezdeményezésére az utóbbi években nagyszabású munkát végeztünk a munkabérek rendezésében. Ezeknek az Intézkedéseknek eredményeképpen jelentősen csökkent egyes magas fizetésű dolgozó kategóriák Jövedelme és fizetése. Ugyanakkor emeltük a minimális munkabéreket. A jövedelmi adó megszüntetése is elősegíti a különböző dolgozó kategóriák jövedelmének közelebbhozását. Egyszóval sok mlnden történt avégett, hogy szűküljön a rés a lakosság különböző csoportjainak jövedelme között. A programtervezet világosan megmutatja, hogy a párt a. jövőben is következetesen és megliigathatatlanul követni fogja ezt a vonalat, arra fog törekedni, hogy a Szovjetunióban már az első 10 év végére megszűnjék az alacsonyan fizetett dolgozók kategóriája, növekedjék az egész nép jóléte. A munkabérrel egyidejűleg gyorsított ütemben növekszenek majd a társadalmi alapok, amelyeket a jövedelmekben mutatkozó egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, az alacsony és a közepes fizetésű dolgozók jólétének gyorsabb fellendítésére fordltunk. A termelés és a népjólét fellendítésének érdekelvei, a kommunista munkaviszonyra Való nevelés ügyével ellenkezik azonban minden egyenlősítő tendencia. Szigorúan meg kell valósítanunk azt kz elvet, hogy „aki nem dolgozik, iíe is agvék", vagyis a munka szerint történő fizetés elvét. Szorosan be kell tömni minden olyan rést, amelyen keresztül a társadalomellenes élemek meglopják a közösséget, munka nélkül szerzett Jövedelmet élveznek (és parazita életmódot folytatnak. A szovjet' hatalom törvényeinek szigora és a közvélemény ereje segítségével határozottan véget kell veťŕii a spekulációs és egyéb ügyleteknek. Mi hívei vagyunk annak, hogy szakadatlanul növekedjék az egész lakosság jótéte, de ugyanakkor ellene vagyunk annak, hogy eluralkodjék az anyagias gondolkodásmód, amely felélénkíti a magántulajdonosi szellemet. A vita során nem keVés szerkesztői jellegű kiegészítés és módosító Hidltvány hangzott el. A központi bizottság ezeket a módosító Indítványokat ts megvitatta. Egyies ilyen ihdítványok javítják a szöveget, és bekerültek az önök közt szétosztott programtervezetbe. Ezek azok az alapvető kérdések, elvtársak, amelyeket önök szófá tettek a programtervezet megvitatásakor. 2. A programtervezet nemzetközi visszhangja Elvtársaki Az SZKP programtervezete valóban világraszóló jelentőségű dokumentummá vált, és máris óriási hatást gyakorolt a világ politikai légkörére. Magára vonta a szocialista tábor országai legszélesebb néptömegeinek, az imperialista államok társadalmi köreinek, a függetlenségüket kivívott, vagy a gyarmatosítók csizmája alatt még nyögő népeknek a feszült figyelmét. Eljutott a Föld legtávolabbi szögleteibe. és még a legreakciósabb burzsoá sajtótermékek oldalain is helyet követelt magának. Bennünket, szovjet kommunistákat, természetesen mélységes megelégedéssel tölt el az, hogy a marxista-leninista testvérpártok, a világ kommunistáinak sokmilliós hadserege, nagyra értékelték programtervezetünket. Internacionalisták lévén, boldogok vagyunk, amikor más országok kommunistái kijelentik, hogy erőt merítenek az SZKP programjából gyakorlati tevékenfségükhöz és harcukhoz, s pártunk sikerei megsokszorozzák az ő erőiket, az egész világon megsokszorozzák a szabadság, a béke és a szocializmus erőit. A XXII. pártkongresszus küldöttel, pártunk tagjai és az egész szovjet nép nevében hadd mondjak szívből jövő köszönetet valamennyi testvérpártnak, a világ összes kommunistáinak, amiért támogatják terveinket és céljainkat. Biztosítjuk önöket, külföldi' testvéreink, hogy lenini pártunk, amely fennen hórdozza a proletár internacionalizmus zászlaját, mindent elkövet, ami csak erejéből telik, hogy közelebb hozza az emberiséget a béke, a boldogság és a virágzás társadalmához, a kommunista társadalomhoz. A 'haladó, demokratikus nézeteket valló emberek mind megállapítják, hogy programunk választ ad a legidőszerűbb kérdésekre, s kiemelkedő szerepet játszik korunk társadalmi mozgalmaiban és baladó átalakulásaiban. Még a burzsoáziának és sajtójának Is be kell Ismernie most már, hogy programunk és annak végrehajtása rendkívüli befolyást fog gyakorolni az egész világ helyzetére. Ha elemezzük a burzsoá, Jobboldali szocialista vezetőknek az SZKP programtervezetéről tett kijelentéseit, több elvi jelentőségű következtetést vonhatunk le. Először is meg kell állapítanunk, hogy a program eszméi körül igazi ütközet bontakozott ki a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — között. Bátran mondhatjuk, hogy az alkotó munka nagyszabású terveiben megtestesülő kommunista eszmék mérhetetlen fölénye az erőszak és a rombolás burzsoá ideológiájával szemben világosan bebizonyosodik. A kommunista eszmék újabb győzelmeket aratnak a burzsoá Ideológia"felett. Az első győzelem abban nyilvánul meg, hogy a burzsoázia ideológusai most elismerik: a társadalom új társadalmi-gazdasági szervezete, a kommunizmus, korunkban mind hatal masabb erővé válik. A burzsoázia a XIX. században utópiának nyilvánította a kommunista eszményeket, hajszát indított híveik ellen és Üldözte őket. A XX. század első harmadéban nemzetközi méretekben több „kommunistaellenes" hadjáratot hajtott végre és sok országban kijelentette, hogy örökre eltemette a kommunizmust.' Az 50-es években a kommunizmus „gyógyíthatatlan válságáról,' harsonázott. Csak néhátiy év telt el azóta, s lám az Imperialista reakció kénytelen megállapítani, hogy a kommunizmus hallatlanul növekszik, a kommunizmus életigenlő erő és mind nagyobb jelentősége van a világtörténelemben. A burzsoázia nézeteinek fejlődésére Igen Jellemzőek egy tekintélyes polgári folyóirat, az angol Economlát kijelentései. Az az Economist, apely pártunk második \ programjának elfogadása után azt hangoztatta, hogy a bolsevizmus az utolsókat leheli, most kénytelen megállapítani, hogy programunk „már létező tendenciák fejlesztésének tervét" foglalja magában éš „a kiáltvány Ígéretei nem tűnnek fantasztikusaknak". A kommunisták bebizonyították, hogy nem beszélnek a levegőbe és minden ígéretüket teljesítik. Még ellenségeiket ls rákényszerítették, hogy tiszteljék terveiket. A kommunizmus „nyomósán" „érzékelhetően", bevonult a modern társadalmi életbe, vezető pozíciót foglalt el benne, s nincs olyan erő, amely megállíthatná győzelmes előnyomulását. Az SZKP programtervezetének nemzetközi visszhangját elemezve még egy fontos következtetést vonhatunk le. A tőkés országok lakosságának körében mind nagyobb tért hódít programunk fennkölt eszméje, amelynek értelmében a kommunizmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. Még a burzsoázia sok képviselője ls kénytelen beismerni, hogy országunknak, amely Ilyen nagy alkotó terveket hirdet meg, szükségképpen érdekében áll a béke. S az imperializmus fellegvárában, az Egyesült Államokban a demokratikus közvélemény az SZKP programját, a béke és a humanizmus e nagyszerű alapokmányát szembeállítja az amerikai imperialisták háborús, mozgósítási terveivel, amelyek ' velejárója „szenvedés, vér és veríték". A szovjetellenes rágalmakban oly nagy jártasságot szerzett ausztráliai Sldney Mornlng Herald kénytelen volt beismerni, hogy a Szovjetunió békére szólít, amikor ilyen nagy feladatot tűz maga elé. A Világ másik részén pedig az An Nahar című libanoni polgári,lap ezt írja: „A háború híveit megsemmisítő csapás érte. Ha majd mindenki megérti e program lényegét, mindenütt felvonják a béke zászlóit." Mire' vallanak az efféle beismerések? Arra, hogy programunk újabb nagy vereséget mért az agresszív erőkre, a hidrogénbomba bélványlmádólra. Programunk nagy eszmélnek csapásai alatt porrá válnak a burzsoázia és a burzsoázia laA tanácskozás egyik szünetében Jevgcnylja Dolinjukova a nagy terméshozamok mestere az általa kitermelt kukoricát mutatja a küldötteknek. kájainak kommunistaellenes meséi és koholmányai. A kommunizmus eszméinek a vonzóereje növekszik, ezek az eszmék újabb és újabb híveket szereznek. Az új program segítségével mind nagyobb tömegek értik meg, hogy a kommunizmus gazdasági, politikai és erkölcsi téren egyaránt felülmúlja a kapitalizmust, s a kommunizmusé a jövő. Könnyű megérteni, miért fogta ei aggodalom most a burzsoáziát és védelmezőit. Azért, mert nyilvánvalóan semmit sem tudnak szembeállítani az SZKP programjával. Semmit sem tudnak mondani a jövőről, s nem hogy 20 évre, de még egy évre előre sem tudnak tervezni. Találó, amit Dau A Ma burmai írónő mondott erről: „Az Egyesült Államok a kapitalista társadalom uralkodója, a kommunizmus ellen folytatott hadjárat »főparancsnoka«. De ez az ország, ha felindulásában akarna, akkor sem tudna bármiféle olyan tervvel előállni, amely versenyezhetne a szovjet tervvel. Ugyanez vonatkozik Angliára is. Anglia sem képes akárcsak egyetlenegy, a szovjet tervhez fogható tervvel előállni." Az Imperialista burzsoáziát különösen a program eszméinek. Ázsia, Afrika és LatinAmerika népeire gyakorolt befolyása aggasztja. Albert Gore, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja aggódva figyelmezteti az Egyesült Államokat: „Nem szabad lebecsülni a programtervezetnek a nincstelen nemzetekre gyakorolt vonzóerejét." Programunk eszméi valóban nagy vonzóerőt gyakorolnak a kapitalizmus által kizsákmányolt emberekre. A Times of India ezt írja: „A Kommunista Kiáltvány óta nem adtak kl ennél lelkesítőbb kommunista dokumentumot. Az sem kétséges, hogy ez a program megvalósítható. Legalábbis az afroázsial népek a szovjet eredmények hatása alatt állnak. Ezek az eredmények azt a meggyőződést keltették bennük, hogy Oroszország teljesíti minden ígéretét." Nem rossz bizonyítvány ez programunkról és valóságunkról! Az Imperialista propaganda mind újabb és újabb módszereket talál fel a tőkésrendszer magasztalására, újabb és újabb módszerekhez folyamodva igyekszik ijesztgetni a felszabadult országok népeit a nem kapitalista út nehézségeivel. De mennél inkább teszi ezt az imperialista burzsoázia, annál szembetűnőbben látszik, hogy fél a haladó eszméktől, amelyek a gyarmati rendszer végleges felszámolására, a társadalmi haladásért vívott harcra ösztönzik a népeket. Ami pedig bennünket illet, mi senkire sem erőszakoljuk rá eszméinket. De amennyiben a felszabadult or-< szágok népei felvértezik magukat a szocializmus, a haladás eszméivel, mi tapasztalataink alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy helyesen teszik. Az imperializmus eszmei kiszolgálói olyasféle erőltetett elmefuttátásokkal próbálják vigasztalni gazdáikat, hogy hát a nyugati országok lakosságára semmiféle vonzóerőt nem gyakorolnak a kommunizmus eszmél. Elég, elég urak! A kommunizmus eszméi élnek és erősödnek mindenütt, ahol vannak dolgozók, akikből gúnyt űz a kapitalizmus. Akarják tudni, urak, hogy mit gondolnak az emberek az önök agyonmagasztalt „civilizációjának'* országaiban? Nos, kérdezzék meg a munkásokat, akik rettegve gondolnak a holnapra, kérdezzék meg a tönkrement farmereket, kérdezzék mag a lencselevesért sorba álló munkanélkülieket, kérdezzenek meg bárkit, aki békét kíván és azt akarja, hogy gyermekei boldogok legyenek. Meg fogják tudni, hogy saját országaikban a kommunizmushoz vonzódnak az emberek milliói. Idézni akarok egy levelet, amelyet Arthur Stone, egy amerikai munkanélküli küldött a Pravdának. „A programtervezet — írja — válasz a munkások folyamatos gyilkolására, ami minden kapitalista országban folyik. Válasz azokra a bűntettekre, amelyeket a monopolisták elkövetnek a világ népei ellen... A Szovjetunió népe el sem tudja képzelni, hogy ez a program milyen hatalmas erőforrás számunkra, akik a kapitalizmus uralma alatt élűnk." Arthur Stone felhívással fordul a szovjet néphez: „Siessen teljesíteni ezt a feladatot. Az egész világ reménykedve tekint Önökre, hogy a lehető leggyorsabban megvalósítják ezt a programot; ezzel embermilllókat mentenek meg, akik máskülönben elpusztulnának a kizsákmányolástól, eltipornák és leigáznék őket." Arthur Stone szíve vérével írta ezt a levelet; benne vannak ebben a tőke országaiban élő testvéreink igazi gondolatai és érzései. A program eszméi, a kommunizmus eszméi azért vonulnak végig bolygónkon, mert a leigázott és megnyomorított százmilliók bennük látják megtestesülni legjobb érzéseiket és törekvéseiket. A kapitalizmus sámánjai semmiféle rendőrkordonna! vagy „vasfüggönnyel" nem zárhatják el a népeket a haladás eszméitől. A kommunizmus — a népek reménysége, napsugaras jövőjük biztosítéka! Az Imperialista burzsoázia persze még mindig nem akarja beismerni ideológiai vereségét. Ez érthető is, hisz számára ez a politikai öngyilkossággal volna azonos. Lázas erőfeszítéseket lesz, hogy mindenáron lekicsinyelje az SZKP programtervezetének jelentőségét, minden eszközzel gyöngítse a néptömegekre gyakorolt hatását. A kapitalista társadalom uralkodó elitje meddő kísérleteket tesz, hogy programunkkal szembehelyezze a maga platformját, a kapitalizmus fennmaradásának valamifajta tervét. De hányszor olvastunk és hallottunk mér a kapitalizmus megfiatalításának terveiről? A kapitalizmus visszavonhatatlanul kivénül És ez érthető. Nincs olyan eszköz, ami megmenthetne egy halálra ítélt rendszert. Egy (Folytatás .a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1981. október 20.